Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: augusztus, 2015

A magyar néphit rejtelmei: a lidércek, avagy tűzmanók

Kép
A nép sok helyütt boszorkány- vagy ördög-látomással kapcsolja össze a lidércek jelenségét. S van is ebben valami, mivel a levegőben a semmiből megjelenő tűzgolyó valóban nem mindennapi látvány, s tudományosan aligha volna könnyen magyarázható. Ezen kívül sok ál-hiedelemmonda rakódott rá a lidérc-képzetre, ezért most megpróbáljuk lehántani az egyes jelentésrétegeket egymásról. A lidérc népies elnevezései: ludvérc, lodovérc, lucvér, iglic, ihlic. A lidérc a közhiedelemmel ellentétben számos alakban testet ölthet, ekképpen lehet tüzes lánc, farok, sárkány, és még ki tudja, hányféleképpen. Képzeljük csak el, hogy a sötét éjszakában a puszta, az ingovány vagy az erdő közepén egy ilyen lángoló tüneménnyel találjuk magunkkal szemben. Vajon mit éreznénk? A lidérc a magyar néphitben tűzmanó , aki mindenhol feltűnhet, ahol csak akar. Mindenhova befér, de nem feltétlenül gyújtja fel, illetve lobbantja lángra a körülötte lévő tárgyakat. Csak, ha akarja. Éppen ez árulja el

A FARKASEMBEREK TÖRTÉNETE

Kép
Legendák 1598-ban kietlen vad vidéken, a franciaországi Caude közelében egy 15 éves fiú borzalmasan megcsonkított, vérben úszott holtestére bukkantak. A hullán lakmározó farkaspár a tömeget látván elfutott. A férfiak ôket üldözôbe vették, egy bokorban végül egy szakállas emberre bukkantak, kinek fogából emberhús lógott ki. A félkegyelmû Jacques Rollet volt a bokrok alatt, és amikor a parasztok épp rátaláltak, akkor marcangolta  a fiú holtestének darabjait. Nem lehet tudni, hogy voltak-e ott farkasok, ám a felindult férfiak képzeletében valószínûleg igen. Az azonban bizonyos, hogy Rollet farkasnak hitte magát, és téveszmélye érdekében több ártatlan embert is megölt. Halálra ítelték, ám ezt megváltoztatták a Párizsi Feljebbviteli Bíróság döntése miatt. Hátralévô életében Jacques bolondok házában volt.  Más eset, mikor egy 13 éves fiú, Jean Grenier képzelte magát farkasnak, és megtámadott egy nyájat legeltetô kislányt. A lány az este miatt azt hitte farkas, ezért pásztorbotjával e

Vámpírok

Kép
 A vámpír kifejezés egy nagyon összetett és sokrétű fogalmat takar. A köztudatban a 'vámpír' szó főként egy misztikus, vérivó, emberforma lényt takar, ám hiba lenne ennyire szűk látókörűen vizsgálni a témát. „Vámpirizmus”nak azt nevezzük, amikor egy adott lény más lényektől nyer valamilyen formában energiát. Ez lehet nyers, rögtön hasznosítható energia, közvetlen az energiaforrásból, ekkor energia-vámpírizmusról van szó. Lehet a vér, mint életesszencia a tárgya, ez diabolikus vámpírizmus, amit értelmezhetünk egyfajta kannibalizmusként. Vámpirizmus alatt leggyakoribban a vérivással kapcsolatos vámpirizmust értik. Maga a vámpír (upier, upyr; vukodalak-brucola; morturi masticantes) szó (szláv eredetű; jelentése vérivó) viszonylag rövid múltra vezethető vissza, azonban évezredekre visszamenőleg szerepel majdnem minden kultúrában olyan tevékenység, amit ma a vámpír fogalomkörrel azonosíthatunk. Egyiptomban voltak vérivó istenek és istennők, szörnyek, akik

Rémületes mendemondák

Te is hallottál a nagymamádtól, esetleg a dédmamádtól érdekes, félelmetes történeteket? Mítoszok, furcsa hiedelmek következnek.    Pinky Pinky A Pinky Pinky történet városi legendaként indult. A történet valószínűleg 1994-ben indult Dél-Afrikában. A borzongás lényege az volt, hogy az általános iskolákban egy szörny várja a lányokat az iskolai WC-ben. A lányok figyelmeztették barátaikat, hogy ne viseljenek rózsaszínt az iskolában, mert el feldühíti a teremtményt, amely megtámadja és megerőszakolja őket. A történet hisztériát okozott, rengeteg helyen látni is vélték a szörnyeteget. Mostanság már senki sem hiszi el a mendemondát.   Holttestek nyitott szemmel Híres mendemonda, hogyha egy ember meghal és nyitva marad a szeme, akkor keres valakit, akit magával vihet a végső állomására. Általában úgy gondolták, hogy családon belül keresi a társát. A britek ennek megelőzésére két pennyt helyeztek a halott szemére. A görög mitológiában a halott szájába raktak pénzt, hogy kifizess

Városi legendák, amelyekről kiderült, hogy igazak

A legtöbb városi legenda csupán a legmélyebb félelmeinkből, esetleg horrortörténetekből alakul ki. Sok esetben semmilyen valóságtartalmuk nincsen, azonban most hoztunk pár városi legendát, amelyekről kiderült, hogy igaziak. A zöld ember Hogyha egy étterembe szeretnél látogatni nyugat Pennsylvaniában, akkor kérdezd meg, hogy látták-e a zöld embert. Valószínűleg sokan le fogják ejteni az evőeszközöket a földre. A zöld ember egy régi városi legenda volt egy természetfeletti entitásról, aki az utak mellett vándorol éjszakánként.  Azonban a legenda mögött egy igazi ember áll: Raymond Robinson, aki majdnem meghalt egy elektromos baleset miatt. A férfi ekkor elveszítette szemeit, orrát, egy fülét és egy karját. A bőre is megégett, amely miatt furcsa árnyalatot vett fel, mintha zöldes lenne. A férfi kiszakította magát a társadalomból, ezért sokszor éjszakánként járta az utakat. A gyűjtő A gyűjtő egy városi legenda, amely abból ered, hogy vannak szomszédok, akik valami

Misztikus tükrök

A tükröket évezredek óta misztikumok és babonák lengik körbe. Egyesek szerint csapdába esett lelkek lakoznak benne, mások állítják, hogy a párhuzamos dimenziók között közlekedhetünk általa. Valószínűleg mindenki hallotta már pl., hogy ha eltörjük az 7 év balszerencsét hoz. Ez a babona egészen a Római Birodalomig nyúlik vissza, akkoriban ugyanis úgy gondolták, hogy az életünk 7 évente megújul, a tükör eltörésével azonban károsítjuk a lelket. Az ókori rómaiak és a görögök már használtak tükör gyanánt fényes felületet, amelyet isteni tárgynak tekintettek, később a tükröt is annak tartották, csodálattal szemlélték tükörképüket, ahogyan a vizek tükrében megláthatták önmagukat. A vizek felszínén felvillanó fényekről azt hitték, hogy a szemlélők lelkei. Meglehetősen rosszallóan tekintettek arra, aki követ dobott a vízbe, még mielőtt a nézelődő megláthatta volna magát benne, mert ezzel „összetörte” az illető lelkét megjelenítő tükörképet, és balszerencsét hozott a számára. Ez a

POINT PLEASANT

Kép
http://listverse.com/ Point Plesant-ot valószínűleg egy szempontból találóan nevezték el, de mostanára már annyira befedték a titokzatos és hátborzongató események meséi, hogy nem több mint ironikus alliteráció. Eme események sorában a leghíresebb egy olyan lényről szól, amelyek Mothman-ként (Moly-emberként) ismernek, akiről úgy hírlik, hogy a kis nyugat-virginiai közösséget 1966 novemberétől 1967 decemberéig terrorizálta. Point Pleasant több mint száz különböző polgára látta a saját szemével ezt a teremtményt , ami egy 7 láb magas, széles mellkasú féri volt hipnotikus, izzó, piros szemmel és olyan szárnyakkal, amelyek kifeszítve 10 láb hosszúak voltak, s amiket a földön vonszolt maga után. A Molyember létezésére, aki mind könyvnek, mind filmnek volt már tárgya (és saját szobra van Point Pleasant-ben), sokféle magyarázat született eddig. Néhányan azt hiszik róla, hogy egy földönkívüli lény, míg mások egy mutánsnak vagy egy rejtélyes lénynek tartják, megint mások

A BABONA-HEGYSÉG

Kép
http://listverse.com/ A Superstition Mountains (Babona-hegység) egy hegyvonulat Phoenix-től (Arizona) keletre. Már önmagában a név is jó kezdésnek bizonyul. A legenda szerint egy Jacob Waltz nevű ember valamikor az 1800-as években felfedezett egy hatalmas aranybányát abban a hegységben, amit azóta az Elveszett Holland Aranybányájának neveznek. (Mivel Waltz német származású volt és hát, szóval elég közel volt hozzá.) Titokban tartotta a helyet, mígnem a halálos ágyán – ami vagy így volt, vagy nem, attól függően, hogy melyik történetet olvasod –, megosztotta a titkot egy egyszerű emberrel. Ettől függetlenül a bányát sohasem találták meg, a sok expedíció dacára sem. Egyesek azt mondják, hogy azoknak az embereknek a szellemei még mindig ott kísértenek, akik az életüket az arany felkutatása közben veszítették el. Állítólag egy indián legenda úgy szól, a hegység kincseit a Tuar-Turns-nek („Kis Emberek”-nek) nevezett lények őrzik, akik a hegy alatti barlangokban és a

Mítikus lények a magyar néprajzban: Sárkányok

Sok olyan nép van a világon, amelynek mítoszaiban, mondáiban, meséiben egyaránt előfordul a sárkány. A sárkány nem kizárólag mitikus állat, valamiféle – több állat testrészeiből összegyúrt – többfejű Sok olyan nép van a világon, amelynek mítoszaiban, mondáiban, meséiben egyaránt előfordul a sárkány. A sárkány nem kizárólag mitikus állat, valamiféle – több állat testrészeiből összegyúrt – többfejű, lángot lehelő félelmetes szörny. A sárkány – alakját, tulajdonságát tekintve – változatos formában jelentkezik, akár a hiedelemmondákat, akár a népmeséket, az utóbbin belül az egyes mesetípusokat vizsgáljuk. Mivel megjelenési formájában a sárkány „emberi” is lehet, emberi életmódot folytathat, helyesebb, ha a sárkányt is az általánosabb mitikus lény fogalmával jelöljük. A sárkány képzete egy hosszas fejlődés eredményeképpen jött létre. Vitathatatlan, hogy az európai népek hitvilágában a sárkányt többféle – korábbi elképzelésekben élt – démon tulajdonságaival ruh

Gyermekek a túlvilágról

Kép
Az elvetélt és a kereszteletlenül meghalt gyermekek szellemeivel kapcsolatos történetek különböznek a „hagyományos” kísértethistóriáktól. A kertek alatt vagy az árokparton, faládában elhantolt csecsemők kísértetei általában a szülői háznál kóborolnak, vagy elhagyott sírjukban szomorkodnak a végítélet napjáig. Az ártatlan csecsemő meggyilkolása évszázadokon át olyan elítélendő cselekedetnek számított, amely mind a gyermek, mind az anya vezeklését maga után vonta. Az általános európai hiedelem alapján az elvetélt gyermekek lelkei éjszakánként a szülői ház környékén sírdogálnak, a magzat szándékos vagy akaratlan elpusztításáért bűnhődő anya pedig a tábortűznél melegedő pásztorok és favágók előtt fázó asszonyként tér vissza a szellemvilágból, és addig kell vezekelnie, amíg meg nem találja elhajtott gyermekét. Túlvilági keresztelő Talán még rosszabb sors vár a kereszteletlen gyermekekre, akik a „halottak társadalmába” befogadó temetésben sem részesültek: egy sírkert fé

A világ legmélyebb kanyonja egy teljesen elzárt, csodálatos világ

A Cotahuasihoz képest a Grand Canyon semmiség Ahogy azt már korábban taglaltuk több ízben, a dél-amerikai kontinens minden tekintetben igen különleges hely, sokan nem is sejtik, milyen csodálatos dolgokat rejt magában és ezek közül hiába mutattam már be néhányat az elmúlt hetekben, még csak a felszínt kapargatjuk, hiszen rengeteg olyan téma van, amely megérdemelne egy posztot legalább - és ez már csak azért is, hogy tudjunk többet arról a világról, amelyben élünk, legyen az akár Magyarországon vagy mondjuk Chilében. Hogy ne is szaporítsuk tovább a felesleges szavak tengerét, ismerjük meg hát közelebbről a világ legmélyebb szurdokját, az amerikai Grand Canyonon (legnagyobb mélysége 1737 méter) minden tekintetben túltevő perui Cotahuasi-szurdokot, amely legmélyebb pontján megközelítőleg 3600 méter mély! A kanyont az ugyanezt a nevet viselő Cotahuasi-folyó (ez a gyönyörű folyó egyébként Peru legnépszerűbb vadvízi evezős helye) vájta ki az évek során a több mint 60

A Tunguz katasztrófáról

A Tunguz-esemény 1908. június 30-án reggel 7 óra 13 perckor Szibéria középső részén az Alsó-Tunguszka és a Léna folyók között a légkörbe lépett, majd felrobbant tűzgömb volt. Kelet-délkelet felől nyugat-északnyugat felé haladt, viszonylag lapos (5-22 fokos) szögben süllyedve mintegy 4-500 kilométert tett meg, majd mintegy 5-8 kilométer magasságban felrobbant.   A robbanás helyszínén legelő állatokat hamuvá égette, 30 kilométeres körzetben minden fát gyökerestül kitépett, és a 65 kilométerre lévő Vanavara település házainak ajtajait, ablakait betörte. Vanavara település közelében 80 km sugarú körben letarolta a tajgát, a helyszíntől 500 kilométerrel távolabb közlekedő transzszibériai vasút utazóközönsége is szokatlanul világos fénycsóvára lett figyelmes, ugyanakkor erős földmozgást is érzékelt. A robbanás energiáját (5-) 10-30 (-40) megatonnásra becsülik, ami körülbelül 1000, Hirosimára ledobott atombomba keltette robbanásnak felel meg (harmada a valaha felrobbantott leg

A dogon nép misztikus világa

Kép
Az észak-afrikai Mali ban élő dogon nép a Bandiagara-fennsík szirtjei tövében él, és különös eredetmondáiról vált ismertté. A dogon nép eredetéről csak homályos adataink vannak. A Mali Köztársaságban található Bandiagar-fennsíkra úgy a 13. század és a 16. század tájékán telepedtek le, s itt élnek azóta is elszórt falvaikban és a fennsík holdbéli sziklái tövében sárból és szalmából rakott szokatlan formájú házaikban . Évszázadok óta szinte változatlan életmódod folytatnak; pásztorkodnak, kecskéket tenyésztenek, gabonát termesztenek, a kopár sziklák közt fellelhető tüzelőt gyűjtik össze. A törzs tagjai ugyan írni , olvasni nem tudnak , azonban különös, egyedülálló eredettörténettel rendelkeznek: hagyományaik szerint valamikor az idők homályában a Szíriusz csillagrendszerből érkezett lények segítették őket kultúrájuk fejlődésében. A fennsík sziklái között rejtőzködik egy barlang, melynek bejáratát a dogonok egy kiválasztottja őrzi, akit élelemmel a törzs tagjai lá