A Sealand koponya
2007 júliusában Olstykke-ban, Dániában fedezték fel az érdekes leletet,
de nem került fel az újságok címlapjára, és nem is foglalkoztak vele
egészen 2010-ig.
2008-ban megvizsgálták a koponyát, és arra a következtetésre jutottak, hogy bár egyértelműen emlősé lehetett, bizonyos funkciók miatt semmiképpen nem tartozhat az állatok rendszerébe. A koponya, egy régi vízcső cseréje során került felszínre. A közelben lévő árok nem volt teljesen feltöltődve, a megtaláló így vette észre benne a humanoid formájú leletet. Első ránézésre azt hitte, hogy valamiféle lócsont lehet, ugyanis a csövek egy olyan háznál voltak, ahol valamikor mészáros lakott, és a kert földje azóta is hasonló csontokat rejtett. Ezt követően feltárták a területet, hátha találnak a lényhez kapcsolható egyéb leleteket, de csak beazonosítható állati csontokat, kőbaltákat és a neolitikum időszakára tehető eszközöket találtak. A tény, hogy neolitikus időszakból származó tárgyak között volt a koponya, még nem árulta el a lelet pontos korát. A Carbon 14 vizsgálat végül kiderítette, hogy a teremtmény Kr.e. 1200-1280 táján élhetett. Ám a koponyát az öreg csövek felett találták meg, ami arra enged következtetni, hogy 1900 után lett eltemetve.
A lény csontváza ugyan nem lett meg soha, de a tudósok arra a megállapításra jutottak a koponya állapotából, hogy csak pár évtizedig takarta a föld. Erős a gyanú, hogy valaki magánál tartotta hosszú ideig, hogy eltitkolja a különleges leletet, majd később tudatosan elásta. Érdemes megjegyezni, hogy nem sokkal korábban a környező falvak és Olstykke lakossága egyaránt állította, hogy a Pegazus Fénye Rend egy helyi tagja különböző tárgyakat: természetfeletti fényt árasztó eszközöket, törhetetlen fémeket és kerámiákat őrzött, valamint egy titokzatos koponyát.
A koponya állítólag a Balkánról származott, és mielőtt Dániába került, megjárta Párizst és Münchent is. Ha ez a történet igaz, akkor könnyen lehetséges, hogy kerülnek még elő idegen tárgyak a kutatások során. Valószínű, hogy a Pegazus Fénye Rend birtokában még vannak hasonló eszközök, melyekről tudnak információkat szolgáltatni. Magáról a Rendről nem sokat lehet tudni, de az biztos, hogy 1350 körül alapították, és tagjai között több befolyásos költő, író volt az évszázadok alatt: Giovanni Boccaccio, William Shakespeare, René Descartes, Thomas Jefferson, Edward Bulwer-Lytton, Ambrose Bierce, Karin Boye, HG Wells, Julio Cortázar, Joseph Heller, Octavia Butler, Aleksandr Solzjenitsyn és Ahmed Al-bagdadi.
A Rendet arra állíthatták fel, hogy az idegen műtárgyakat és tudást megőrizze. Tagjai kizárólag költők és írók voltak, de elnevezésük valószínűleg arra utal, hogy egy vagy több vendég érkezett a Pegazus csillagképből, akik egy ideig köztünk éltek, és megosztották a tagokkal hatalmas tudásukat és ismereteiket. A Rend titokzatoskodása arra utalhat, hogy az emberiség még nem kész befogadni a pegazusok tudását. A Sealand koponya kb. másfélszer nagyobb, mint egy férfi homo sapiens koponyája. Különösen óriási szemüregei növelik meg méretét. A lelet simasága arra enged következtetni, hogy a lény hideg éghajlathoz szokott, nagy szemei pedig éjszakai, sötét életformához alkalmazkodtak. Élhetett a föld alatt, egy távoli bolygón, egy halovány csillagon vagy egy vörös törpén (kistömegű csillag).
2008-ban megvizsgálták a koponyát, és arra a következtetésre jutottak, hogy bár egyértelműen emlősé lehetett, bizonyos funkciók miatt semmiképpen nem tartozhat az állatok rendszerébe. A koponya, egy régi vízcső cseréje során került felszínre. A közelben lévő árok nem volt teljesen feltöltődve, a megtaláló így vette észre benne a humanoid formájú leletet. Első ránézésre azt hitte, hogy valamiféle lócsont lehet, ugyanis a csövek egy olyan háznál voltak, ahol valamikor mészáros lakott, és a kert földje azóta is hasonló csontokat rejtett. Ezt követően feltárták a területet, hátha találnak a lényhez kapcsolható egyéb leleteket, de csak beazonosítható állati csontokat, kőbaltákat és a neolitikum időszakára tehető eszközöket találtak. A tény, hogy neolitikus időszakból származó tárgyak között volt a koponya, még nem árulta el a lelet pontos korát. A Carbon 14 vizsgálat végül kiderítette, hogy a teremtmény Kr.e. 1200-1280 táján élhetett. Ám a koponyát az öreg csövek felett találták meg, ami arra enged következtetni, hogy 1900 után lett eltemetve.
A lény csontváza ugyan nem lett meg soha, de a tudósok arra a megállapításra jutottak a koponya állapotából, hogy csak pár évtizedig takarta a föld. Erős a gyanú, hogy valaki magánál tartotta hosszú ideig, hogy eltitkolja a különleges leletet, majd később tudatosan elásta. Érdemes megjegyezni, hogy nem sokkal korábban a környező falvak és Olstykke lakossága egyaránt állította, hogy a Pegazus Fénye Rend egy helyi tagja különböző tárgyakat: természetfeletti fényt árasztó eszközöket, törhetetlen fémeket és kerámiákat őrzött, valamint egy titokzatos koponyát.
A koponya állítólag a Balkánról származott, és mielőtt Dániába került, megjárta Párizst és Münchent is. Ha ez a történet igaz, akkor könnyen lehetséges, hogy kerülnek még elő idegen tárgyak a kutatások során. Valószínű, hogy a Pegazus Fénye Rend birtokában még vannak hasonló eszközök, melyekről tudnak információkat szolgáltatni. Magáról a Rendről nem sokat lehet tudni, de az biztos, hogy 1350 körül alapították, és tagjai között több befolyásos költő, író volt az évszázadok alatt: Giovanni Boccaccio, William Shakespeare, René Descartes, Thomas Jefferson, Edward Bulwer-Lytton, Ambrose Bierce, Karin Boye, HG Wells, Julio Cortázar, Joseph Heller, Octavia Butler, Aleksandr Solzjenitsyn és Ahmed Al-bagdadi.
A Rendet arra állíthatták fel, hogy az idegen műtárgyakat és tudást megőrizze. Tagjai kizárólag költők és írók voltak, de elnevezésük valószínűleg arra utal, hogy egy vagy több vendég érkezett a Pegazus csillagképből, akik egy ideig köztünk éltek, és megosztották a tagokkal hatalmas tudásukat és ismereteiket. A Rend titokzatoskodása arra utalhat, hogy az emberiség még nem kész befogadni a pegazusok tudását. A Sealand koponya kb. másfélszer nagyobb, mint egy férfi homo sapiens koponyája. Különösen óriási szemüregei növelik meg méretét. A lelet simasága arra enged következtetni, hogy a lény hideg éghajlathoz szokott, nagy szemei pedig éjszakai, sötét életformához alkalmazkodtak. Élhetett a föld alatt, egy távoli bolygón, egy halovány csillagon vagy egy vörös törpén (kistömegű csillag).
Megjegyzések
Megjegyzés küldése