Ed Gein: minden idők legkegyetlenebb sorozatgyilkosa

  Uralkodó anya, alkoholista apa

Gein 1906 augusztusában született, és a csendes wisconsini fiúcskáról senki nem hitte volna, hogy felnőttkorában hullákat gyaláz, brutálisan gyilkol és emberi bőrrel behúzott székben piheni ki napi fáradalmait. Persze, utólag már könnyű látni az összefüggéseket és a cseppet sem egészséges családmodellre visszavezetni a történteket.
Ed és bátyja, Henry fejlődésére elsősorban fanatikusan vallásos anyjuk, Augusta volt nagy hatással, gyenge és alkoholista apjuk diszkréten a háttérben maradt. Augusta kemény és domináns asszony volt, aki gyengének és semmirekellőnek tartotta a férjét és úgy általában megvetette a férfiakat. Mivel férje erre alkalmatlan volt, minden tekintetben ő irányította a családot: felügyelte a fiúk nevelését, élelmiszer-kereskedésének köszönhetően pedig jólétet teremtett a családnak. A vallást nagyon fontosnak tartotta, bátran mondhatjuk, hogy bigott volt, így érthető, hogy állandóan fiai lelki üdve miatt aggódott, és igyekezett megóvni őket a pokol tüzétől. Naponta okította őket a vallási dogmákra és a Biblia tanításaira és a szexuális vágyat is igyekezett idejekorán kiirtani belőlük, ezért állandóan azt ismételgette, hogy a nők erkölcstelenek, értéktelenek, és az a legjobb, ha messze elkerülik őket. 1914-ben még egy farmra is elköltöztek, hogy a fiúk távol legyenek a városban uralkodó erkölcstelenségtől. Gein egész további életét ezen a farmon élte le. Viszonylagos elszigeteltségben éltek, ám iskolába azért jártak, igaz, Ed itt nem igazán tudott beilleszkedni: félénk és nőies volt, az osztálytársai kerülték, és anyja sem nézte jó szemmel, ha ő vagy Henry más gyerekekkel barátkoznak. Magányos, elszigetelt gyerek lett tehát, aki igazán csak anyjához kötődött, a nőket megvetette, ugyanakkor tisztelte őket és félt tőlük, saját férfi mivoltával viszont nem tudott mit kezdeni, ami a családi erőviszonyokat ismerve nem is meglepő. Egyetlen szórakozása a kalandregények és magazinok olvasása volt, amik igencsak megmozgatták a képzeletét, így gyakran álmodozott.

Az első áldozat

Felnőttkorukban is viszonylagos elszigeteltségben éltek anyjuk felügyelete alatt és különféle alkalmi munkákat vállaltak a környéken, különösen apjuk 1940-es halála után, hogy ezzel támogassák anyjukat. Paradox módon Ed remek bébiszitternek bizonyult, kitűnően szót értett a gyerekekkel, így a környékbeli családok gyakran vették igénybe szolgálatait.
Nehéz elhinni, de Henry többé-kevésbé egészséges lélekkel került ki ebből a cseppet sem normális családból. Anyja hatóköréből nem tudott kilépni, ám viszonylag reálisan látta a helyzetet, és egyáltalán nem örült annak, hogy öccse szemmel láthatóan betegesen kötődik az anyjukhoz. Szerette volna Eddel is megértetni a helyzetet, ezért sokszor nyíltan kritizálta az asszonyt, ám ezzel nem ért célt, hiszen a fiú fanatikusan rajongott az anyjáért, támadásnak vette bátyja kritikáit, és állandó veszekedések forrásává vált a nézetkülönbségük. 1944-ben aztán erdőtűz ütött ki a farm közelében, amit a két fiú igyekezett eloltani. Hogy hatékonyabban tudjanak megküzdeni a lángokkal, különváltak és két különböző helyen végezték az oltást. Sikerült is megfékezni a tüzet, ám Henry eltűnt, és másnap már csak a holttestét találta meg a rendőrség. A halottkém végül fulladást állapított meg a halál okaként, ám több körülmény, például a fején lévő ütésnyomok arra utaltak, hogy a férfi gyilkosság áldozata lett. Persze, senki nem gyanakodott a csendes és félénk Edre, későbbi életútja ismeretében azonban nagyon is valószínű, hogy ő tette el láb alól a bátyját.

Bizarr hobbi

Ed egyedül maradt hát anyjával, és nagyon is kedvére való volt ez a helyzet. 1945-ben azonban az asszony meghalt, és ez annyira megrázta a férfit, hogy bizarr ámokfutásba kezdett. Egyedül maradt a farmon, anyja szobáját szentélyként tartotta tiszteletben, ő maga pedig könyvekbe és magazinokba temetkezett. Elkezdte foglalkoztatni a halál, így rengeteget olvasott a halálkultuszról és tanulmányozta az emberi test anatómiáját, éjszakánként pedig szorgalmasan látogatta a temetőket, nem éppen kegyeleti céllal. Előszeretettel ásta ki a frissen elhantolt női hullákat, amiket szakszerűen megnyúzott vagy valamelyik testrészüket távolította el és vitte haza bizarr relikviaként. Amikor elfogták, azt vallotta, hogy nem közösült a hullákkal, mert rossz szaguk volt, ám a bőrüket rendszeresen hordta ruhaként, mert kíváncsi volt, hogy milyen lehet nőként élni. Mindeközben pedig főként bébiszitterként kereste a kenyerét, a környékbeli családok kifejezetten kedvelték és megbízhatónak tartották. Időnként szárnyra kaptak olyan pletykák, hogy tartósított emberi fejeket tart a hálószobájában, ezt azonban senki nem hitte el igazán, és mindenki nyugodtan rábízta a gyerekét.

Egyre több az eltűnt személy

Ezek után persze sejthető, hogy egy idő után már nem elégítették ki a hullák, és kíváncsi lett, hogy milyen érzés ölni. A negyvenes évek végén aztán a tettek mezejére lépett, amiből a lakosság és a hatóságok akkor még csak annyit vettek észre, hogy egyre több az eltűnt személy a környéken. Persze, ekkor még senkiben nem merült fel, hogy Gein állhat a háttérben.
1947-ben egy nyolcéves kislány, Georgia Weckler tűnt el iskolából hazafelé menet, és hiába kutatott utána a rendőrség és a lakosság is, soha nem került elő. 1952-ben két férfi, Victor Travis és Ray Burges érkezett a városba szarvas vadászatra, ám miután néhány ital után távoztak a helyi bárból, nyomuk veszett, és soha nem találták meg őket. 1953-ban a tizenöt éves Evelyn Hartley tűnt el abból a házból, ahol bébiszitterkedett. A nyomokból arra lehetett következtetni, hogy elrabolták, majd néhány nap múlva megtaláltak néhány véres ruhadarabot azok közül, amiket a lány viselt az eltűnésekor. Ebből arra következtettek a hatóságok, hogy nagy valószínűséggel meggyilkolták, ám a teste annak ellenére sem került elő, hogy nagy erőkkel keresték. 1954-ben egy kocsmatulajdonos, Mary Hogan a saját kocsmájából tűnt el nyomtalanul. A parkolóba vezető vérnyomok és a helyszínen talált üres tölténytár alapján a rendőrség arra következtetett, hogy nőt meggyilkolták, testét pedig elhurcolták, ám ennél közelebb nem jutottak a megoldáshoz.

Gein lelepleződik

1957 novemberében aztán fordulat állt be az ügyben, igaz ehhez újabb tragédiára volt szükség: kirabolták a helyi fémkereskedést, az 55 éves tulajdonosnőt, Bernice Wordent pedig elrabolták. Mivel Ed volt aznap az utolsó vásárló, és többen is látták a bolt körül lézengni, ráterelődött a gyanú, ezért a rendőrök kiszálltak a házához, és amit ott találtak, az még a sokat látott közegeket is megrendítette. Rábukkantak az eltűnt nő holttestére: egy gerendáról csüngött fejjel lefelé a konyha mennyezetéről, lefejezték, felnyitották és kibelezték, mint egy elejtett állatot. Ezután átkutatták az egész házat, és sorra kerültek elő Ed hátborzongató gyűjteményének újabb darabjai. Találtak emberbőrből készült lámpaernyőket, szemétkosarat és egy teljes öltözet ruhát, egy mellbimbókból készült övet, de emberbőrrel volt bevonva az egyik szék is. Ezenkívül rábukkantak egy koponyatetőből készült tálkára és több tartósított emberi testrészre, egyebek mellett egy női nemi szervre, amit Gein egy cipős dobozban tárolt.  Ezután persze a hatóságok összefüggésbe hozták a többi eltűnt személlyel is, és a farm egész területén elkezdtek kutatni az áldozatok holtteste után. Először tíz nő maradványait találták meg, majd egy további nő holtteste is felszínre került.
Gein kezdetben tagadta a gyilkosságokat, majd több mint egy napnyi kihallgatás után beismerte, hogy megölte Bernice Wordent, és azt is elmesélte, hogyan tette. Később beismerte Mary Hogan meggyilkolását is, ám azt állította, hogy véletlenül lőtte le. A házában talált emberi maradványokról azt vallotta, hogy különböző sírokból lopta őket, ahogy a farmon talált holttesteket is a helyi temetőből hozta el, miután kihantolta őket. A rendőrök meg voltak győződve, hogy Ed áldozatait találták meg a farmon, ezért exhumálták azokat a sírokat, amiket a férfi említett, és az eredmény ismét megrendítette a rendőröket: mindegyik koporsót megrongálták, és a legtöbből hiányzott a test vagy egyes testrészek.

Nem beszámítható

Végül csak Bernice Worden és Mary Hogan meggyilkolását sikerült rábizonyítani, ám nem került börtönbe, ugyanis a szakértői vélemény szerint nem volt beszámítható, amikor elkövette szörnyű tetteit. Élete hátralevő részét elmegyógyintézetben töltötte. Orvosai és ápolói szerint nyugodt és könnyen kezelhető beteg volt, ránézésre senki nem mondta meg róla, hogy milyen rémtetteket követett el. 1984-ben halt meg rákban, anyja mellett temették el, nem messze azoktól a síroktól, melyeket egykor kifosztott.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

UFO baleset Magyarországon-A "Másik objektum"művelet

Ősvilági csillagkapuk- Ahol az istenek a Földre léptek

Magas szőkék, kis szürkék, gyíkemberek – Földönkívüli fajok