Egy szupertitkos katonai bázis története

A Lettországban már több mint 12 éve üresen álló titkos szovjet katonai bázist, Skrunda-1-et június elején bocsátották árverezésre – immár harmadszor. A közel 45 hektáron elterülő szellemváros többemeletes szocialista betonépületeivel, amelyet már benőtte a fű, ismét az oroszoké lett, miután egy Oroszországban bejegyzett cég, az Iniciativa Europa vásárolta meg 295 ezer dollárért.Az üresen álló, romladozó lettországi Skrunda-1 város rejtélyesen hasonlít egy szintén elhagyott ukrán városra – Pripjatyra, amelyet azonban teljesen más okok miatt kellett elhagyni. A lett fővárostól, Rigától 159 km-re lévő Skrunda-1 története 1963-64-ben indult, amikor a szovjet vezetés úgy döntött, hogy egy szupertitkos katonai bázist épít a területre. Az akkori szovjet szokás szerint a katonai bázis a közelben lévő városról kapta a nevét (ami az 1253-ban alapított, tőle 5 km-re délre lévő Skrunda város volt), amihez egy számot adtak hozzá, általában 1-et. A titkos katonai bázis 1969-re készült el és már a megszületése pillanatában egyfajta mítosszá vált – a térképeken Skrunda-1-et nem lehetett megtalálni, a bázist sűrű bozóttal, mocsarakkal és szögesdróttal vették körül, a helyiek pedig messziről kerülték, és eleve a közelébe sem mehettek. A katonai város kezdetben két radarból álló radarállomás köré épült. Ez a létesítmény felügyelte a világűrt Nyugat-Európa és Észak-Amerika fölött. A katonai iratokban a bázis N18951 kódnevet kapta, de a szovjet erők csak „Kombinátnak” nevezték.Az, hogy pontosan milyen bázis volt Skrunda-1-ben és milyen feladatokat látott el, még most is titkos. Amit tudni lehet róla különböző kiszivárgott forrásokból, illetve más országok hírszerzésére támaszkodva, az az, hogy a radar ballisztikus rakétákat keresett a levegőben, leginkább az interkontinentális ballisztikus rakétákat a hidegháború csúcspontján. 1969-ben készült el az első radar, amely a „Dnyeszter-M” nevet kapta. Ez az állomás 25 perccel a fellövése után volt képes felfedezni egy ellenséges ballisztikus rakétát. 1972-ben egy új, modernebb radarállomás építése indult Skrunda-1-ben, a „Dnyepr-M”, amely 1977-ben állt működésbe. Ugyanakkor az első radart is modernizálták ez utóbbi szintjére. Ezek a radarok körülbelül 40 méter magasak voltak 1800 m2 területen (darabonként). 1986-ban egy új radarállomás építésébe kezdtek, amely sokkal hatékonyabban fedezte volna fel a Szovjetunióra kilőtt ballisztikus rakétákat. A „Darjal” radarállomás a tervek szerint egy adóból, és a tőle 1,5 km-re lévő vevőből állt volna, ám ennek csak a vevő része készülhetett el, a Szovjetunió szétesett.1994. április 30-án azonban, 2,5 évvel a Szovjetunió szétesése után az orosz és a lett elnök egy szerződést írtak alá, amely szerint Oroszország még 4 évig használhatta a radarállomást Lettország területén, azután pedig köteles lebontani azt 18 hónapon belül. Azonban már így is a ’90-es évek elejétől a területet bérviszonyban birtokolhatták és cserébe évi 5 millió dollárt fizettek a lett államnak. A végső határidő 2000. február 29-én járt volna le. A határidőhöz közeledve az oroszok azt kérték, hogy hadd használhassák az állomást még legalább két évig, de a legyengült, belső problémákkal küzdő Oroszország nem volt abban a helyzetben, hogy bármit is diktálhasson – a lettek visszautasították a kérést, és végül a bázist maguk az oroszok csukták le 1998. szeptember 4-én.

A bármilyen értékes információval szolgáló épületeket szétszerelték, a félig megépült Darjal állomást még 1995-ben felrobbantották, minden elektronikát és műszert eltávolították, az iratokat eltüntették vagy megsemmisítették. A szupertitkos szovjet bázison nem maradt semmi a körülbelül 70 épületen kívül, mintha nem is létezett volna. A bázis utolsó lakói is 1999 októberében hagyták el Skrunda-1 területét, amely ekkor vált szellemvárossá.


A titkos bázis területe két részből állt – a katonai rész, ahol 200 fő elhelyezésére elegendő katonai kaszárnya állta, illetve a gazdasági rész, ahol 600 lakás állt rendelkezésre a tisztikar számára. A területen több mint 70 különböző épület áll ma: többek között 10 lakótömb, szálloda, társas-klub (tiszti klub) bank, iskola, étkezde, két konditerem, stadion és óvoda.

Úgy tűnik, hogy a bázison lakó emberek az utolsó pillanatokig bíztak benne, hogy Oroszországnak valamilyen módon sikerül egyezségre jutnia Lettországgal, és maradhatnak. Erről tanúskodik, hogy amikor ez mégsem sikerült, és az orosz vezetés úgy döntött, hogy felrobbantja a radarokat és visszatelepíti az embereket, akkor néhány nap leforgása alatt hagytak ott mindent – a lakásokban még ott van lakóik bútorzata, a kórházban az orvosi felszerelés és a gyógyszerek, még az iskolákban is megmaradtak a tankönyvek és a térképek. Hasonló módon néz ki az egész, mint a már említett ukrán Pripjaty, amelyet 1986-ban kellett elhagynia a lakóinak a csernobili atomreaktor felrobbanása után. A városban járt szemtanúk leírásai szerint például egyik ház ajtaján még ott a felirat: „Asztalitenisz szakkörre várjuk a jelentkezőket. Foglalkozások minden szerdán és szombaton 16:00 és 19:00 között. Jelentkezés Antonenka hadnagynál.” Hasonlóképpen konzerváltnak néz ki a tiszti klub is: a színes mozaiküvegből készített ablakokban Lenin és Sztálin portré, illetve a Vörös Hadsereg katonáinak a szimbolikus ábrázolása. A falon CCCP-s címer és egy vörös csillagos zászló, a sarokban egy űrrakéta makettje…

1999 után a környéken élő lett lakosság igen hamar rájött arra, hogy mennyi minden maradt a városban, és szabályos fosztogató hadjáratokat indítottak Skrunda-1-be, ám a hatóságok elég hamar reagáltak, és őrséget jelöltek ki a szellemvárosba, akik lepecsételték az ajtókat és ablakokat és így konzerválták a várost. Jelenleg a rendre Janisz Grinberg nevű „polgármester” vigyáz. Az intézkedéseknek köszönhetően 12 év után is Skrunda-1 teljesen épségben maradt – majdnem az összes épületben megmaradtak az üvegek, működik a kommunikáció, így például a telefonvonal, üzemképes a víztisztító berendezés és a gázszolgáltató állomás. Amivel nem lehetett mit tenni, az a természet térnyerése – a fű benőtte a házakat és szétrepesztette az utcák burkolatát, a fák pedig még az épületek tetején is kihajtottak.