A magyar Boszorkánysziget titkai

A boszorkányperek Magyarországot sem kerülték el, szomorú emléküket pedig ma is őrzi egy különös sziget.

 A szegedi Boszorkánysziget a város szívében elterülő, sűrűn benőtt, buja ártéri erdő. Neve már csak azért is különleges, mert tulajdonképpen félszigetről van szó, és nincs is semmiféle bizonyíték rá, hogy valaha is sziget lett volna. A boszorkány név magyarázata azonban a magyar történelem egyik legsötétebb idejéből származik, amitől a városba látogatóknak még ma is borsódzik a hátuk.

 

Kegyetlen kínzások és kivégzések

A Magyarországon lezajlott 124 boszorkánypernek több mint a felét Szegeden folytatták le, és itt, egészen pontosan a mai Boszorkánysziget területén került sor hazánk történetének legtöbb áldozatot követelő kivégzésére. 1728. július 23-án a hóhér három máglyát rakott a Tisza partján, melyen végül hat testileg és lelkileg meggyötört férfit és hat szintén súlyosan megkínzott nőt égettek meg elevenen.Boszorkánysággal általában kuruzslókat vagy a gyógyító füveket ismerőket vádolták meg, de a hisztéria idején már bárki áldozat lehetett, akit egy rosszakarója feljelentett. Így kerülhetett a máglyára azon az estén a város leggazdagabb polgára és egykori bírája, a 82 esztendős Rózsa Dániel, de vele együtt halt tűzhalált az őt vádoló bábaasszony, Kökényné Nagy Anna is.

Ma már csak történelem

A csaknem háromszáz éves vérfagyasztó történetet minden szegedi ismeri, de számukra a Boszorkánysziget ma már az aktív pihenés helyszíne. A közeli kollégiumból rengeteg főiskolás jár ki ide, és a városban lakók is szívesen jönnek kocogni, kutyát sétáltatni, csónakázni, horgászni vagy egyszerűen csak romantikázni a sűrűn növő lombok közé.
Az évente megrendezésre kerülő Halászlé Fesztivál helyszínei között is mindig megtalálható a Boszorkánysziget, a Maros-torkolatig tartó nyolc kilométeres távot pedig tíz éve ugyanazzal a céllal teszik meg a vállalkozó szellemű vitorlázók: hogy megdöntsék a korábbi évek rekordidejét. Éjszakára azonban a sziget mindig kiürül.
Bár nappal az erdő otthont ad a nyüzsgő kulturális életnek, miután a sötét leereszkedik, a sűrűjéből hallatszó különös, vérfagyasztó hangok és neszek elijesztik az idelátogatókat.