2015. szeptember 25., péntek

A Szíriusz-legenda:A dogonok

Él egy nép Mali közepén, akik több szempontból rendkívüliek. Ők voltak Afrika utolsó olyan népe, akik szájhagyomány-kultúraként léteztek, amikor nyugati kutató érkezett hozzájuk, elképesztően bonyolult vallási rendszerrel és rituálékkal és olyan tudással, amivel sehogy sem rendelkezhetnének. Ők a dogonok, akik évszázadokkal az európai tudomány előtt már ismertek kettős csillagrendszereket…

 

Amikor a francia antropológus, Marcel Griaule 1931-ben rátalált a dogonokra, nem is sejtette, miféle kincsre lelt. 1956-ig tanulmányozta őket, de kétségkívül a legnagyobb eredményt 1946-ban érte el, amikor végre, 15 év ismeretség után végre megengedték neki, hogy találkozzon egy bölcsükkel. A vak bölcset Ogotemmêlinek hívták, és megtanította Griaule-nak mindazt, amit a törzs tudott, az ősi szimbólumaikat és tudásukat.
Ogotemmêli egy olyan csoport tagja volt, akik se az iszlámmal, se a kereszténységgel nem ismerkedtek meg, hanem saját, ősi kultúrájuk teljes birtokában voltak: külön számrendszerük, mértékegységeik, és rendkívül átfogó anatómiai, orvoslási és csillagászati tudományuk volt. Vallásuk és kultúrájuk legfőbb eleme a kettősség és az emberre gyakorolt hatása: hitük szerint eleinte az ember kétneműnek született, mindenki egyszerre férfi és nő is volt. Ráadásul az emberek kettesével születtek, mindenkinek volt egy ikertestvére is. Paradicsomi állapot volt, az ember gyakorlatilag halhatatlan volt, és semmiben nem szenvedett hiányt.
De az idők kezdetén történt egy baleset: megszületett valaki, akinek nem volt ikertestvére, és az egyik nem hiányzott belőle. Ő volt a Sakál, egy erőszakos, mindig többre vágyó teremtmény, aki magánya és lelki társtalansága miatt “több dolgot tett, mint az elmondható”. Ő volt az első férfi és az első halandó, akinek ünnepe a földi halál és a férfi nem ünnepe lett. A Sigui fesztiválon ünnepelték, amelyet hatvan évente rendeztek meg – és amely erősen kötődött egy bizonyos csillaghoz az égen, amely nem más, mint a Szíriusz B, egy fehér törpe, amely a Szíriusz A-val alkot kettős rendszert.
A probléma ezzel csak az, hogy a Szíriusz B annyira halvány a társcsillagához képest, hogy a nyugati tudomány mindössze 1862-ben igazolta, hogy van ott valami más is az igencsak fényes Szíriusz A mellett. A Hubble űrteleszkóp 2005-ös képei alapján kimutatták, hogy mindössze Föld-méretű a kis csillag (míg tömege a Napunkénak 98%-a).
Hogy a dogonok, akiktől a teleszkópok és műholdak használata finoman szólva is tökéletesen idegen, honnan tudták, hogy a Szíriusz egy kettős csillagrendszer, arra viszont semmi, de semmi magyarázat nincs.
Illetve, egy magyarázat van, az, amit ők maguk tartanak vallásuk eredettörténetében. Aszerint ugyanis a dogonok az ikercsillagok gyermekei (ahogy mondtam, a kettő, mint szám mitológiájuk és filozófiájuk alapja), úgy vélik, onnan származnak, és így természetes, hogy ismerik eredetük helyét.
Erre mondja az ember azt, hogy “ejha”. Természetes, hogy miután Marcel Griaule könyve megjelent a dogonokról, számtalan tudós és érdeklődő eredt a dolog nyomába. Robert K. G. Temple 1976-os könyvében, a Sziriusz-rejtélyben egy másik elméletet prezentál: ő nem úgy tartja, hogy a dogonok a Szíriusz-rendszer egy bolygójáról jöttek volna. Szerinte a népcsoport egyszerűen kapcsolatban volt egy olyan idegen fajjal, akik intenzív galaxis-bejárást folytattak, és több emberi civilizációval is kapcsolatba léptek. Temple az ő közbenjárásukat okolja a Földön több helyen egyszerre, de egymástól elszigetelten kialakuló civilizációk létrejöttéért: Egyiptom, Sumér, és kisebb népek egyaránt az idegenek segítségével emelkedhettek ki szerinte a vadászó-halászó szintről és nőhettek ki a világ akkori legfejlettebb országaivá. Kutatásában sok közös elemre hívja fel a figyelmet a sumér, egyiptomi, görög és arab hitvilágok, szimbólumrendszerek és gondolkodás között. Elméletét nem úgy mutatja be, hogy most aztán elmondja, hogy volt – több alternatív magyarázattal is szolgál. Ilyen például, hogy egy földi szupercivilizáció, mely időközben megsemmisült, tehetett volna az említett népek felemeléséről és neveléséről.
Maga Temple egyik elképzelést sem úgy adja el, hogy az az igazság, pusztán alternatív magyarázatokkal igyekszik szolgálni a dogon Szíriusz-rejtélyre, és a valóban meglepően egyszerre lezajló civilizációszületésekre a világ egymástól elszigetelt pontjain. A rejtély sajnos valószínűleg igazán megoldódni már nem fog: maguk a dogonok időközben népszerű turistacélponttá váltak, így autentikus információval már bölcseik sem tudnának szolgálni. Hogy egy Atlantisz-kaliberű ősi civilizáció létezhetett-e annak idején, egy központ, amely felemelte az elszigetelt embercsoportokat, vagy idegenek meglátogatták-e a Földet, oktatva az itt talált, értelmük fényét csillogtatni kezdő embereket, sokan próbálták bizonyítani vagy cáfolni. Egy biztos: a bizonyításhoz még rengeteg bizonyítékra volna szükség, addig pedig az olyan rejtélyek, mint a Szíriusz-rejtély, maradnak megfejteni való titkok.