2015. szeptember 25., péntek

Aleshenka az "űrleány"

Bár az asszonyt eleinte nem vették komolyan, mert elmegyógyintézetbeli kezelést is kapott története miatt, de a hivatalos szervek a biztonság kedvéért átkutatták a zavarodott állapotú nyugdíjas lakását, és legnagyobb döbbenetükre tényleg rábukkantak valamire. Mivel csak fotók és videófelvételek maradtak a Vasziljevna otthonában fellelt titokzatos teremtményről, így azt máig nem sikerült egyértelműen beazonosítani. A hatóság emberei tanácstalanok voltak, amikor rábukkantak a régen halott lény mumifikálódott tetemére, de a hír hamar kiszivárgott, és számos spekulációnak, találgatásnak adott teret, miközben a szkeptikusok csupán egy újabb buta városi legendának igyekeztek beállítani az esetet. Aleshenka - ahogy a múmiát Tamara emlegette - híre hamar szárnyra kelt világszerte, és két japán tévétársaság, az Asahi TV és az MTVJapan mellett még a népszerű Discovery ismeretterjesztő csatorna is igyekezett utánajárni a sokak által csak „űrleánynak" keresztelt rejtélyes múmia történetének.
 
 A test jellemzői maga a mumifikálódott test, bár humanoid jellegzetességekkel bírt, de korántsem emlékeztet emberre, vagy akár csak emberi magzatra, így nem csoda, hogy a legtöbben földönkívüli eredetűnek vélték. A test alig 25 cm Aleshenka, Földönkívüli lény múmiája? A földönkívüli lány, Aleshenka esete alaposan felbolygatta egy orosz falucska, a Kyshtym-hez közeli Kaolinovy (cseljabinszki terület) életét, amikor 1996 májusában egy idős hölgy, Tamara Vasziljevna Proszvirina, azzal állt elő, hogy egy ufonautát rejteget a házában. Mint utólag kiderült, ez a furcsa teremtmény valóban létezett. magas, feje szőrtelen, számos sötét folt éktelenkedik rajta, és a szemei a fej arányaihoz képest jóval nagyobbak, mint ahogy azt az embereknél megszoktuk. Az arcon apró, orrszerű képződmény is megfigyelhető és egy vékony, de széles száj. A koponya furcsán tagozódó, leginkább valami régi lovagi páncélsisakra emlékeztet. A lény végtagjai aránytalanul hosszúak a törzshöz képest, sőt a kézfeje jóval a csukló felett található, négy igen apró ujjal. A felvételek tanúsága szerint a hüvelykujjak nem láthatók. A test szürkésbarnás, a csípő a mellkashoz képest szélesebb. Az UFO-kutatók közül többen is felhívták a figyelmet arra, hogy Aleshenka múmiája meglehetősen nagy hasonlóságot mutat egy másik apró termetű múmiával, az Atacama-sivatagban talált Atá-val, amely bizonyíthatóan nem emberi DNS-eket is magában hordozott... Miután Tamarát felvették a pszichiátriára, a kutatók felkeresték a hatóság képviselői, hogy a mumifikált test mibenlétére magyarázatot találjanak. Tamara részletesen beszámolt az űrlány érkezéséről és arról, hogy pár hétig vendégeskedett a házában, miközben rengeteget mesélt a világáról. Az asszony beszámolt a teremtmény váratlan megbetegedéséről és hirtelen haláláról is. Tamara tökéletesen tisztában volt azzal, hogy Aleshenka nem a földről való, és azt is pontosan elmondta, hogy a test rövid idő alatt mumifikálódott. A tanácstalan szakértők végképp nem tudtak mit kezdeni a történettel, hiszen az egy földönkívüli lény
felbukkanásáról és haláláról szólt.
-

 Ata, a titokzatos 
 2003-ban egy különös, alig 15 cm-es mumifikálódott humanoid lény tetemére bukkantak az Atacama-sivatagban, amelynek eredetét még mindig nem tudták egyértelműen meghatározni. A 2012-ben vizsgálat alá helyezett kis testtel kapcsolatban sokan meg vannak győződve arról, hogy egy földönkívülié lehetett. Az Aliinak keresztelt kis múmiát DNS-vizsgálatnak is alávetették, amiből kiderült, hogy valódi élőlény volt, aki táplálkozott, lélegzett. A kutatók szerint nem földönkívüliről, hanem emberi lényről van szó, de a DNS vizsgálatok eredményei mégis fejtörést okoznak a szakembereknek, mert Ata DNS-ének közel 10%-a nem felel meg az emberének, ráadásul míg az embernek 12 pár bordája van, a piciny lénynek mindössze 10 pár volt. Ata méretei egy 16 hetes magzaténak felelnek meg, viszont a fogak és csontok vizsgálata alapján a lény legalább 6-8 évet élt ebben az állapotban. A tudósok gyakorlatilag továbbra is találgatnak. Van, aki szerint törpe lény volt, azonban Ata törpének túl kicsi, és ennek a feltevésnek a genetikai eredmények is ellentmondanak. Egyes szakemberek azt állítják, hogy Ata a Hutchinson-Gilford szindrómában szenvedett, amelyben a gyermekek a normálisnál sokkal gyorsabban öregednek. Talán ez az állítás magyarázatot adna arra, hogy miként élt ekkora méretben 6-8 évet Ata, azonban a genetikai vizsgálattal ezt sem sikerült alátámasztani. Jelenleg a tudósok azokat a genetikai bázispárokat próbálják leírni, amelyek nem egyeznek a lény testében lévő emberi DNS-sel.
 
A khystym-i katasztrófa

A szovjet atomfegyverekhez szükséges plutónium elöállitására létrehozott titkos szovjet térség Cseljabinszktől 72 km-re északnyugatra, Jekatyenburgtól pedig 150 km-re, délre található. Az eleinte Cselja-binszk-40 néven ismert területen több atomreaktort helyeztek üzembe, amelyek a szovjet nukleáris arzenál alapanyagát voltak hivatva előállítani. A Mayak-komplexum néven is ismert területen 1957. szeptember 29.-én, 4 óra 20 perckor az egyik tartályban a hőmérséklet meghaladta a 350 °C fokot, és vélhetően vagy önrobbanással, vagy valamilyen villamos berendezés szikrája miatt berobbant. A kémiai (tehát nem nukleáris) robbanás nagyjából 75 tonna TNT (310 gigajoule) robbanásával volt egyenértékű. A robbanás az ülepítő tartályt megsértette, és így 160 tonnányi erősen radioaktív üledék vetődött a légkörbe, amely leginkább Khystym lakosait veszélyeztette, de a radioaktív szennyeződés nagyjából 23.000
km2-en, vagyis negyed Magyarországnyi területen szóródott szét, és 470 000 ember életét fenyegette. Összehasonlításként: 1957-ben nagyjából fele mennyiségű sugárzás szabadult el, mint amennyi erősen sugárzó anyag Csernobilben a légtérbe került.

A robbanást követően a környező falvakban pánik uralkodott az arcbőrön és a kezeken megjelenő furcsa foltok és gyulladások miatt, így a kormányzat tíz nappal a baleset után 22 környező falu 10 000 lakosának az evakuálását rendelte el - ezek a települések máig „szellemfalvak” maradtak.

A szovjet kormány a szennyezett területeket 1968-ban nemzeti parkká nyilvánította, és elzárta az idegenektől. A létesítmény nevét Cseljabinszk-40-ről Cseljabinszk-65-re változtatták.

Koraszülött, vagy igazi ufonauta?

Hogy megállapítsák, mivel is hozta össze a sors az idős asszonyt, a mumifikált tetemet beszállították a moszkvai Vavilov Genetikai Kutatóintézetbe. Egy orvos, aki még az elszállítás előtt vizsgálta meg a múmiát, úgy vélte, hogy az megfelel egy 20-25 hetes, születési rendellenességekkel világra jött emberi koraszülöttnek, ám ez Tamara állításaival szemben nemhogy több hétig, de még néhány óráig sem lett volna képes életben maradni.

Az UFO-kutatók úgy vélik, hogy az orvos jelentése nagymértékben befolyásolta a genetikai szakértők munkáját, akik a Vavilov Genetikai Kutatóintézetben a múmia mellé csomagolt ruhák vizsgálata alapján úgy gondolták, hogy semmi sem utal Aleshenka földönkívüli mivoltára, ám furcsa módon a hivatalos jelentésüket csak 8 évvel később - az igencsak élénk nemzetközi sajtóérdeklődés nyomására - 2004. április 15-én tették közzé. E szerint a „Kyshtym lény” (ahogy a hivatalos jelentés nevezte talán nem véletlenül Aleshenkát) csak egy emberi csecsemő volt súlyos deformitásokkal. A „Kyshtym lény" elnevezéssel lényegében a torzulásokat igyekeztek megmagyarázni, illetve indokolni az 1957-es kyshtymi nukleáris balesettel, amely a Nemzetközi Nukleáris Esemény Skálán a 6-os besorolást kapta. Ez súlyosan szennyezett területet jelent, amely alapvetően befolyásolhatja az ott élők egészségi állapotát, és hosszú távú hatásai vannak az emberi magzatok fejlődésére is.

Érdekes módon a hivatalos jelentés azonban nem tartalmazott DNS adatokat, és magát a múmiát sem mutatták be a nyilvánosságnak, ugyanis a tetem állítólag eltűnt, vagy ahogy azt az összeesküvés-elméletek hívei állítják: valakik eltüntették, hogy minden további - a jelentésnek esetleg ellentmondó - vizsgálatot megakadályozzanak. Egyesek úgy vélik, Aleshenka tetemét megvásárolta egy gazdag műgyűjtő, más - főként UFO-kutató körökből származó - állítások szerint Aleshenka maradványait saját fajtársai vitték magukkal vissza bolygójukra.

Ám a történet ezzel még korántsem ért véget! Tamara Vasziljevna ugyanis váltig állította, hogy ő nem elmebeteg, és csak azért zárták elmegyógyintézetbe, mert beszámolt a rendőröknek a földönkívüli lényről. 1999-ben megszökött a klinikáról, ám menekülés közben furcsa körülmények között halálos autóbalesetet szenvedett. Természetesen sokan összeesküvésre gyanakodtak, mondván, nem csak a tetemet, hanem a lényt rejtegető Tamarát is el kell tüntetni.

Forrás:Google

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése