2015. szeptember 14., hétfő

TERMÉSZETFELETTI REJTÉLYEK-Különös Átkok


Nincs menekvés!
A legtöbb, magát józan gondolkodásúnak valló ember kételkedik az átkok erejében, és leginkább babonásnak vagy hiszékenynek tartja azt, aki őszintén retteg attól, hogy el-, avagy megátkozottá válik. Ennek a szkeptikus álláspontnak látszanak ellentmondani azok a felettébb furcsa és olykor egyenesen elképesztő történetek.

A vudu ereje

Róbert Heinl az Amerikai Ha­ditengerészet nyugalmazott ezredese volt. 1958 es 1963 kozott Haitin teljesített szol­galatot. Felesége pedig eköz­ben alaposan beleásta magát a helyi vudu-szertartásokról szóló tanulmányokba. Miután hazatértek az Egyesült Álla­mokba. közösen megírták Written In Blood (Vérrel író­dott) cimü könyvüket, amely­ben kemény szavakkal illették a Haitit uraló dinasztia fejét, Francois „Papa    Doc” Duvaliert. A könyv 1971-ben épp a megjelenés előtt állt, mikor a szerzőpáros az újsá­gokból értesült róla, hogy a diktátor halott, és az özvegye megátkozta Heinlék müvét.
Heinl és neje kezdetben még örültek is az átok körül csa­pott hírverésnek,amely egész jó ingyenreklámot biz­tosított a könyvnek, de a mo­soly hamar az arcukra fa­gyott... Először is a mű kéz­iratának egyszerűen nyoma veszett útban a nyomda felé, majd négy hónappal később a kiadóvállalat egyik évek óta nem használatos szobájában találtak rá. Rejtély, hogy mi­ként kerülhetett oda... Ez idő alatt Heinlék újrafogalmazták a kéziratot, és ismét elküldték a nyomdába. Ahogy megin­dult a művelet, a nyomdagép rögtön tönkrement. A Wa­shington Post riportere, aki épp akkoriban szándékozott interjút készíteni a szerzőpá­rossal, súlyos balesetet szen­vedett, mikor elindult a meg­beszélt találkozóra. Az ezre­des a felolvasókörút egyik ál­lomásán lezuhant a színpad­ról és eltörte a jobb lábát. Két héttel a gipsz levétele után épp a parkban sétálgatott, mi­kor egy csapat kutya megro­hanta, és az ebek csúnyán osszeharapdálták a bal lábát. A baljós eseményeknek ezzel még korántsem volt végük, és végül Papa Doc özvegyé­nek átka halálosnak bizo­nyult: Heinlék a Haiti közelé­ben lévő St. Barthelemy szi­geten nyaraltak, mikor 1979. május 5-én az ezredes hirte­len összeesett és meghalt: szívroham végzett vele, pedig elutazásuk előtt a háziorvosa makkegészségesnek nyilvá­nította...

A vulkán istenének bosszúja
1977 nyarán a New York-í légi- társaság feje, Ralph Loffert családjával a Hawaii-on talál­ható Mauna Loa vulkán mellett töltötte a szabadságát, ahonnan néhány követ magukkal vittek haza. Az őslakosok sze­rint ez a lehető legnagyobb bűn, amit földi halandó a vul­kán istenével, Pelével szemben elkövethet. A hatalmas isten­ség haragra gerjed, és átka megkeseríti a bűntett elkövető­jének és szeretteinek életét. Né­hány nappal azután, hogy Loffert családjával együtt visszatért New York-ba, a nagyob­bik fia májgyulladást kapott, a lánya pedig kitörte két fogát egy esés során. A kisebbik fiú­nak néhány hónap alatt draszti­kusan megromlott a látása, és attól kezdve erős dioptriájú szemüveget kellett viselni. A lá­nya pedig újfent elesett, és még több fogát törte ki. Loffert ekkor bejelentette barátainak, hogy a köveket egy ismerősével visszaküldte a vulkánhoz. Ám a szerencsétlenségek folytatód­tak: Ralph eltörte a jobb karját, majd a bal karjának könyökét ütötte be, amely igen komo­lyan megzúzódott. A felesége mindkét lábát eltörte, mikor el­esett a kertben, az apósa pedig autóbalesetet szenvedett, de azért élve sikerült megúsznia. Loffert ekkor bevallotta az ag­gódó családnak, hogy sajnos hazudott, és három követ még­is megtartott magának. Mikor ezek is visszakerültek Hawaii -ra, a baljós események véget értek.
Mrs. Allison Raymond a kana­dai Ontario államból szintén vitt magával haza szuvenírként néhány követ a Mauna Loa mellől, A következőkről szá­molt be később az átok nyomá­ba eredő riportereknek: a férje nem sokkal hazatérése után életét vesztette egy autóbal­esetben, az anyja pedig rákban halt meg. A fia lábát törte, a lányának pedig tönkrement a házassága. Ekkor hallott az átokról, és úgy döntött, visszaküldi a köveket. Természetesen a kövek visszaérke­zésével a balszerencse-soro­zatnak vége szakadt.
A texasi Nixon Morris az öslakosok figyelmeztetése ellené­re vitt haza a kövekből 1979-ben. Néhány héttel ké­sőbb a tető javítása közben lezuhant, és eltörte több bor­dáját. Ezután villám csapott a házába, és tönkretett szinte minden elektromos berende­zést. A felesége pedig egy rej­télyes térdgyulladással került kórházba. Alig épült fel Morris, betörő hatolt be egyik éjjel a házába, és mikor meg­lepte, az jól megruházta, és ismét több törött bordát tart­hatott számon. Morris egy ba­rátjára bízta a köveket, aki azonban nem vitte vissza őket Hawaii-ra, Az életével fi­zetett könnyelműségéért: egy bankrablásnál épp a helyszí­nen tartózkodott, és a rendőr­ökre vaktában tüzelni kezdő bűnözök egyike szíven lőtte.
  

Az elátkozott kastély
A skóciai Aberdeenshíre-ben található Syre kastélyt a legen­dák szerint különös átok sújtja. A közelben húzódó folyóban találhatók az úgynevezett „síró kövek’ (Weeping Stoncs), amelyek közül egy hiányzik. A hagyomány úgy tartja, hogy a Syre kastély egyetlen tulajdo­nosa sem fog soha sikert elérni az életbe, amíg a hiányzó kő meg nem kerül. 1944-ben egy kéttonnás „boszorkánykövet” (Witch's Stone) találtak a kas­tély felé vezető úton. Ezután ki­tört a pánik: a háziállatokat másnap reggel egymás ketre­ceiben és óljaiban találták össze-vissza, a nyulak szaba­don kószáltak a kertben, a templom harangja többször is megszólal, pedig senki sem húzta meg, 30 birkát pedig hol­tan találtak kinn a legelőn. Nem sokkal később a kastély akkori ura vesztett a tőzsdén, és el kellett adnia lakhelyét, mivel
teljesen tönkrement, A kastély tehát új kezekbe került, de a sze­rencsétlenség azóta még há­romszor ismétlődött meg: a tulaj­donosok rendre csődbe mentek, és ezt mindig ugyanazok a rejté­lyes és baljós események előz­ték meg, amelyek először 1944- ben következtek be.


Rossz ómen

Az okkult témákat feldolgozó filmek forgatásának Ide­je alatt gyakran történnek megmagyarázhatatlan ese­mények. Betegségek, balesetek, sőt halálesetek járul­nak hozzá, hogy ne csak a mű maga, hanem az elké­szítésének a körülményei is rémségesek legyenek. Az Ómen I. című amerikai megaprodukció tipikus elát­kozott film. Állítólag egy kiugrott és rendtársai által el­mebajosnak nyilvánított szerzetes, John Bumham át­kozta meg az Úr nevében a filmet, amely arról szólt, hogy a sátán egy kisgyermek képében jelenik meg a Földön. Úgy tűnik, hogy az őrült pap átka megtette a magáét... A főszereplő, Gregory Peck magánrepülő­gépét villámcsapás érte. miközben a színész épp a forgatás helyszínére utazott vele Rómába, ő szerencsésen megúszta a dolgot, nem úgy, mint Richard Donner, a rendező, őt egy autó ütötte el, mikor kilé­pett a szállodából, és súlyos sérülésekkel vitték kór­házba. Míg a kórteremben feküdt, a szállodai szobája porig égett, miután egy villám csapott bele. A speciális effektusokért felelős John Richardson autóbalesetet okozott Hollandiában, az utasa pedig életét vesztette. A végzetes balesetre egyébként Ommen városának határában került sor. A forgatás ideje alatt két rotweiler elszabadult, és megsebesített két kaszka­dőrt, a római állatkert egyik tigrise pedig végzett ápo­lójával, miután a filmes stáb befejezte az ott folytatott munkát. Végül az alkotás mégis a mozikba került, és óriási kasszasiker lett. Ettől kezdve az átok sem fogott többé. 
A varázslónő koponyája
Buster Crabbe főhad­nagy, a híres búvár 1950-ben indult a spa­nyol Duque de Florencia nevű elsüllyedt hajó kincseinek felkutatásá­ra. Az 1588-ban eltűnt hajót végül a Tobermory-öböl és a Mull-sziget közötti területen lel­te meg. A legendás 30 mázsányi aranykincs természetesen kacsá­nak bizonyult, de azért mégis számos érdekes és értékes leletre buk­kant a hajóroncs belse­jében. Például egy állítólagos észak-afrikai varázslónő koponyájá­ra, akit annak idején rabszolgaként hurcol­tak a fedélzetre. Mielőtt engedetlenségéért a hajó kapitánya lefejez­tette volna, a nő átkot szórt mindenkire, aki a fogva tartói közé tarto­zott, valamint minden halandóra, aki valaha is megérinti majd a kopo­nyáját.Az átok elég hatásos­nak bizonyult: 1956-ban Crabbe eltűnt, miköz­ben elsüllyed orosz ha­dihajók után kutatott a portsmouth-i kikötő­ben. 1957-ben Sussex mellett a tenger egy fej nélküli békaember holt­testét vette partra, amelyről később kide­rült, hogy a híres búvá­ré volt. A koponya a skóciai Tobermory-ban található Western Isles Hotel gazdájának birto­kába került, aki a szálloda bárjában helyezte el egy vitrinben. A bármi­xer egy nap véletlenül leejtette, és igy kettétör­te azt. Még aznap ka­rambolozott a motorjá­val: ö meghalt, ám a vele ütköző autó sofőrje sértetlen maradt. A ho­tel tulajdonosa, Donald Maclean ezután a kony­haszekrénybe zárta a kettétört koponyát Nem sokkal később öngyil­kos lett. miután tudo­mást szerzett szeretett felesége hűtlenkedései­ről.
1970-ben a hotelt Richard Forrester vásárol­ta meg, aki az összera­gasztott koponyába egy lyukat fúrt, hogy azon egy madzagot átdugva fellógathassa azt a fal­ra. Néhány nap múlva heves fájdalomra kez­dett panaszkodni, ügy érezte, mintha valaki ál­landóan a koponyáját fúrná... Nemsokára ha­lott volt a koponyát pe­dig a helyiek illő módon eltemették. Ettől fogva senki sem hallott többé arról, hogy az átok is­mét fogott volna.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése