UFO baleset Magyarországon-A "Másik objektum"művelet

A múlt század második felében egyes kutatások szerint három ufó baleset történt Magyarország légterében.Az első még valamikor a 60-as években Iregszemcse és Tab között zuhant le.A rendőrség a területet azonnal lezárta,és hamarosan megjelentek a szovjet hadsereg katonái ,és elzavarták a magyar rendőröket.Gondosan összeszedték a maradványokat és a Szovjetunióba szállították.Az eset a környék lakóinak beszámolói alapján ismert.
A második eset 1996.május 26.-án Vass megyében ,Sopron környékén a Torony nevű falucska mellett történt.A falu lakói állították,hogy az egyik éjjel ufó zuhant le látták is ,de senki nem mert közelebb menni,mert az erdő erősen fénylett.Két napra rá megjelent egy űrhajó ,úgy nézett ki ,hogy az ufonauták a társaikért jöttek egy mentőakció keretein belül.Kérdéses ,hogy egyúttal összeszedték-e a lezuhant ufó maradványait.
A harmadik eset a legfigyelemreméltóbb.Ez 1996.szeptember18-án Veszprém megye légterében ,nem messze Ugod községtől,a pápai katonai repülő kiképző központ közelében.Természetesen erről sem volt szabad tudnia a nagy nyilvánosságnak,de valahogy egy-két szigorúan titkos irat illetéktelenek kezébe került és kiszivárgott.

Jelentés
Adta :43-as idő:1996.09.19,00:24
Kapta:02-es Hely :Pápa 28-as pont

A szerda est repülőgép balesettel kapcsolatban okvetlenül ki kell hangsúlyozni,hogy nem egyetlen gép zuhant le.Természetesen ez az információ nem a külvilágnak szól.01-esnek kérem hozzák tudomására ,hogy a másik objektum minden jel szerint Földönkívüli eredetű lehet.Jártam a helyszínen és intézkedtem ,hogy őrzését a mi embereink vegyék át.
Az objektum körülbelül hat méter átmérőjű,kerek,illetve diszkosz alakú,középen körülbelül egy méter 80 centiméter magas,kidudorodó,ismeretlen nagyon kemény fémből készült,amely a vadászgéppel ütközve is alig rongálódott.A zuhanását más természetű hiba okozhatta.A pilóták és a repülőtéri személyzet elmondása szerint ilyenek már hetek óta röpködtek,a radarokon is jól látták őket.Az objektumban egy kis termetű emberre emlékeztető,de szemlátomást nem ember holttestét és egy élőt találtunk.Az ismeretlen lényt a Hivatal emberei-utasításomra-azonnal a Z-4-es bázisra szállították.Még hajnal előtt elvitettem az objektumot szintén a bázisra.Igyekezni fogunk hogy a helyszínt még pirkadat előtt hagyjuk el.Kérem a hivatalt, tegyen meg mindent, hogy az eset híre ne szivárogjon ki .Fenn kell tartani a látszatot ,hogy műszaki hiba következtében csak a MiG zuhant le.
(olvashatatlanná tett kézírás)
M0-43/02-4



Az iratnak nincs fejléce és címzése
A szeptember 18-ai MiG-21-es balesetével kapcsolatban a következőket jelentem(a már közvetlenül az eset után küldött jelentésem kiegészítésképpen).

 1.    A pilóta nem sérült meg. Elmon­dása szerint a kapott utasításnak megfelelően vette üldözőbe az isme­retlen repülő tárgyat, azonban az a kezdeti menekülés után hirtelen meg­állt, és helyben lebegett. D. A. száza­dos, repülőgép-vezető erre nem szá­mított és már nem tudta elkerülni az összeütközést. Úgy véli, a „másik ob­jektum" is műszaki hibával küszkö­dött, innen az összeütközés.
2.    Kérjük, tartsák vissza a sajtót. A pilóta nem fog az újságírók rendel­kezésére állni, de az sem lenne kívá­natos, ha a fél magyar sajtó repülő­terünk és bázisunk körül szaglászna. Nem kell említenem, hogy a Repülő- főnökség adta ki. éppen két évvel ez­előtt, a 09-es titkos parancsot az is­meretlen repülő tárgyak megfigyelé­séről. A sajtó erről sem szerezhet tu­domást; valamint titkolni kell a másik objektum létezését is.
3.    Az objektumot a Hivatal emberei vették át elismervény ellenében, amely­nek dátuma 1996. szeptember 19. hajnali 3 óra 45 perc. Az objektumot, amely kevéssé sérült, valamint annak halott és élő személyzetét a Hivatal saját teherjárművein szállította el.
4.    Javasoljuk a Repülőfőnökségnek, hogy az idegen objektumok most vár­ható nagyszámú megjelenése, vala­mint saját embereink és gépeink ép­sége érdekében rendeljenek el repü­lési tilalmat a pilótáknak. Ennek oka­ként természetesen a lezuhant MiG-21-es műszaki vizsgálatát kell közölni a nyilvánossággal.

(olvashatatlan aláírás) repülőtér- és bázispa­rancsnok
Pápa, 1996. szep­tember 19. 11 óra 90 perc


Jelentés
A Titkos Műszaki Bi­zottság a 3-as repülőbá­zisról a Hivatal vezetőjé­nek, Budapestre
Érkezett: futár által Idő: 1996. szeptember 23. 15.30

1.    Megvizsgáltuk a MiG-21-es bisz tí­pusú vadászgép roncsait, amely állító­lagos műszaki hiba miatt lezuhant Pápán, pilótája pedig körülbelül fél perc­cel korábban sikeresen katapultált.
2.    Bár a roncson jelentősek az égésnyomok és a tűz pusztítása, megállapítottuk, hogy a gép felszál­láskor műszakilag teljesen rendben volt. Sajnos az elavult technológia és az időközben eltelt idő (több. mint húsz év!) megtették hatásukat. Kide­rült, hogy ha most nem is történik semmi a géppel, akkor is legfeljebb ötven fel- és leszállást bírt volna ki az elmaradott konstrukció.
3.    Nem kétséges, hogy a gép a le­vegőben összeütközött valamilyen tárggyal vagy másik repülőeszközzel. Erre mutat a fekete doboz adattára is. A gép ugyanis az utolsó pillanatig tökéletesen működött, és csak akkor vált irányíthatatlanná, amikor a pilóta körülbelül ötszáz km/órás sebességgel ütközött az ismeretlen tárgynak.
4.    Az ütközés helye többszörös. Az első másodpercben a vadászgép a jobb szárnyprofillal és a géptest alsó jobb oldalával ütközött, a pilótakabin magasságában. A második ütközésre egy tizedmásodperccel később került sor, tudjuk a fekete dobozból. Az ide­gen tárgy ekkor valósággal elnyírta a gép jobb szárnytövét, és a törzset csaknem felnyitotta, szintén jobb olda­lon alul, a pilótakabin mögött.
A harmadik ütközés szintén egy tizedmásodpercen belül zajlott, az tönkretette a hátsó kormánysíkot. A bizottság nem érti, miképpen kerül­hetett erre sor. Az eddig felfedezett jelek szerint a vadászgép mintegy felülről oldalt repült az idegen tárgyra, ám három tizedmásodperc múlva az az idegen tárgy már nem csupán a gép alját és oldalát, hanem felül a fa­rokrészt, a függőleges kormánysíkot is érintette, végzetesen.                 5.    Az ütközés pillanatában az után- égető már nem működött, minden­nek azonban a baleset szempontjából nem volt jelentősége.
6.    A Bizottság helybenhagyja a pi­lóta és a gyakorlatvezető döntését. Az ütközés során ugyanis a vadász­gép olyan sérüléseket szenvedett, amelyek miatt a biztonságos repülés nem volt folytatható. A gépen sérült a hidraulikai rendszer is; a benne lévő nyomás feltehetően 8-12 másodperc alatt 210 atmoszféráról alig 30-ra eshetett le, ami semmiképpen sem elégséges a gép irányításához. Ugyanez a helyzet a függőleges kor­mánysíkkal is; az ütközés miatt tönk­rement és a gép ekkor már nem volt irányítható. Helyes, hogy az ütközést követő huszonötödik másodpercben, a pilóta jelentéseivel egyetértésben, a gyakorlatvezető parancsot adott a pi­lótának a gép elhagyására.

7.    A kiégett géproncson maradt nyomokból nem állapítható meg egyér­telműen, milyen tárggyal ütközött a vadászgép. Feltehető ugyanakkor, hogy a másik repülő objektum sokkal kemé­nyebb fémből készült, mint a MiG- 21bisz, valamint hogy annak sebes­sége az ütközés pillanatában sokkal ki­sebb, mint a vadászgépé.
8.    Következtetés: az ütközés kivéd­hető lett volna, de csak akkor, ha a pi­lóta nem kapott egyenes utasítást, amely a másik repülő tárgy követé­sére szólította fel. A másik objektum repülési tulajdonságai eltérnek a va­dászgépétől. Az ütközésre a pilóta nem számíthatott, hiszen nyilván abból indult ki, hogy az a másik tárgy vagy elmenekül előre, vagy kerüli az összeütközést. Hogy szinte „megáll" a levegőben, számára nyilvánvalóan és végképpen elképzelhetetlen volt.
9.    Javaslat: a Bizottság úgy látja jónak, hogy a nyilvánosságnak szánt hivatalos jelentésben
a)    az illetékesek ne is említsék az ütközést, sem a másik, repülő objek­tumot;
b)    ragaszkodjanak a műszaki hiba változathoz, valamiképpen indokolják meg, hogy a szerencsétlenséget a hidraulika meghibásodása okozta. Nem árt célozni arra sem, hogy ezek kicserélésre szorulnak.
c)    a baleset után a MiG-21-esekre elrendelt felszállási tilalom feloldható.

 
A Titkos Műszaki Bizottság jelentése a 3- as repülőbázisról, 1996. szeptember 23.
Kapta: 02-es Hely: (törölve)

A bázison jó a hangulat. A belső részleget teljesen leválasztottuk a kül­sőről. A külső legénység csak annyit tud, hogy a belsőben valamilyen fon­tos kutatás folyik és az esetleges ve­szélyes kísérletek miatt nincs most átjárás a két részleg között.
Az élettelen állapotban beszállított idegen boncolására még nem került sor. Nehézségek vannak a boncoló személyzet kiválasztásával. Most de­rült ki, hogy ilyen esetre a Hivatal nem volt felkészülve. Egyetlen olyan boncorvosunk van, aki az igazság­ügyi boncolások mellett már hivata­lunknál is vállalt különféle bizalmas munkákat. (1.számú melléklet, M0- 51/02-7-01) Ám ő most az Egye­sült Államokban több hetes tovább­képzésen tartózkodik az ottani rend­őri-igazságügyi szervek meghívá­sára. Meg kell várnunk viszzatérését. Ekkor is kérdéses lesz azonban a neki segítő személyzet összeállí­tása. (2.számú melléklet, M0- 51/02-7-02)
A halott idegen testét egyelőre fo­lyékony nitrogénnel behűtöttük, mí­nusz 196 fokon. Az élővel gondok vannak. Semmilyen táplálékot nem fogad el, pedig mindennel kísérletez­tünk. Ennek ellenére az erejét meg­őrizte. Cellájában keveset mozog. Újabb parancsig nem nyúlunk hozzá, senki se zavarja. De folyamatos az elektronikus megfigyelése (videó), és
a róla készült filmeket kivétel nélkül megőrizzük.
Az elmúlt öt napban egyetlen kísér­let történt arra, hogy valamiféle kom­munikáció jöjjön létre közte és köz­tünk. Azonban semmilyen közeledé­sünkre nem reagál, az a benyomá­sunk, haragszik fogságba ejtése miatt. Telepatikus úton sem kommu­nikál, volt ilyen próbálkozásunk, siker­telen. Igaz, nem is értünk hozzá, szak­avatott telepatát pedig a titkosítás miatt nem hívhattunk.
Érvényben van a Hivatal parancsa, hogy az „M0"-akció élő idegenjével csak azok érintkezhetnek, akik kezdet­től vele vannak.
Aggasztó, hogy megfigyeléseink szerint ugyan lélegzik - tehát valami­lyen módon élettani kapcsolatban van a Földön megszokott gázburokkal, annak összetétele számára nem káros, legalábbis eddig nem volt az - de a táplálék, vagy a külső napfény hi­ánya végzetes lehet a lény számára. Ez ellen semmit sem tehetünk A belső bázis szakemberei ilyesmihez nem értenek. Biológusunk (49-es) is csak feltételezi, hogy ha a lény vala­milyen kozmikus sugárzás révén „veszi” a szervezete számára szüksé­ges energiát, akkor most nem juthat hozzá ahhoz odalent a mélyben, ahol őrizzük.
Félő, hogy a lény megunja a fogsá­got, és valamilyen erőbehatás révén - amit esetleg szintén kozmikus energiával kapcsol össze - egy napon kinyitja celláját, az összes ajtót és kisétál a szabadba. Van kö­zöttünk, aki ettől tart. Állítják, a lény nyugalmát éppen annak köszönheti, hogy tudja: bármikor távozhat a fog­ságból, amikor a társai egy másik ufóval érte jönnek...
Megoldandó a titkosítás problé­mája. Bárkit is engedünk a belső bá­zisra, aki nem tagja a „Hivatalnak", nem annak dolgozik, vagy eddig még nem tud az „M0"-akcióról, azzal gond­jaink lehetnek. Ezt a kockázatot vagy el kell viselnünk további információk szerzése céljából, vagy el kell vetnünk. Ez utóbbi esetben nem lehet tudni, mi lesz az élő idegen sorsa.
További utasításokat várunk.

MO-51/02-7/2.
 
Szigorúan titkos!
A Titkos Műszaki Bizottság 2/B csoportjának előzetes jelentése a Hi­vatalnak
Elküldve: 1996. október 1.

A]    a jelentés még nem végleges. A végleges csak körülbelül két hónap múlva várható.
B]    szükség esetén a benne foglaltak átadhatók a Honvédelmi Miniszté­rium illetékeseinek.
C]    De semmiképpen sem az Ország- gyűlés Honvédelmi Bizottsága elnö­kének vagy tagjainak!
Tárgy: a Hivatal birtokába került is­meretlen eredetű repülő tárgy tech­nikai vizsgálata.
A jelentésünket fenntartással küld­jük el Önöknek. Úgy véljük, túl korai még véleményt mondani a szerkezet­ről. Kellő adatok híján ezt nem is tesszük meg. Hosszú kutatásra van szükség ahhoz, hogy akárcsak egy ki­csivel is többet tudjunk róla.
Amit eddig megállapítottunk, az a következő:
1. A tárgy repülésre alkalmas, és mint repülő eszköz zuhant le. Ezt az ismert előtörténeten kívül röntgenfel­vételek is igazolják; a fémburkolatban ugyanis nagy számban találtunk lég- kamrákat. Ezek a madártollakban lévő kamrákra hasonlítanak. A Bizott­ság tagjai között vita alakult ki ezzel kapcsolatban fis). Az egyik oldal sze­rint a kamrák a földi légkörben tör­ténő repülést könnyítik meg, és csak ott használatosak. [Egy különvéle­mény szerint, az ufókról eddig kapott híradósok arról is beszámolnak, hogy ezek a szerkezetek a víz alatt /tavak­ban. tengerekben/ is haladhatnak.

 
UfÓJELENTES
A jelentés második oldalához láthatóan gemkapoccsal hozzáfűztek valamit

1. sz. dokumentum, részlet a rendőr­ségi jelentésből. A fejléce törölve
A légkamrákat ez is indokolhatja. De ezt most a Bizottság nem vette figye­lembe.) A másik vélemény szerint a kamrákban valamilyen különleges hatás valósul meg, amelynek nagy szerepe lehet a szerkezet repülésé­ben.
2.    A fém anyaga igen nagy ellenál­lású lehet. A törésponton mintát vet­tünk belőle, de ennek eredménye még nem érkezett meg. Igen nagy százalékarányú, majdhogynem tiszta szilíciumra gyanakszunk.
3.    A szerkezet hajtóműve valami­féle gépezet, de ennek mindeddig nem sikerült a végére járnunk. A gép általunk ismeretlen elven működik, fel­tehetően mágneses hatásokat produ­kál vagy használ ki. A vélemények itt is megoszlanak. Közülünk egyesek úgy vélik, a haladáshoz, helyváltozta­táshoz szükséges energiát nem is maga a hajtómű állítja elő, hanem azt a szerkezet a kozmoszból nyeri. Vala­miféle „erővonalakra", „energiacsator­nákra" vagy más fizikai formációkra gyanakodnak.
A másik oldal véleménye: a hajtóe­rőt éppen ez a szerkezet állítja elő, méghozzá valamilyen, a nukleárishoz hasonló energia segítségével. Amit igen kisméretű „elemekben" hoz ma­gával.
Megjegyzés: ilyen „elemeket" nem találtunk a gépen.
4.    Nukleáris sugárzást nem tapasz­taltunk.
5. A hajtóművet nem sikerült bein­dítanunk, bár erre tettünk kísérletet.

Szigorúan titkos!

Gyorsjelentés 02-nek. Küldi: 11-es.
A tanúk kihallgatása biztosított.

Az 1. számú szemtanú balesetet szenvedett, azóta amnéziás tüne­tekre panaszkodik. Jelenleg idegor­vosi kezelés alatt áll egy lakóhelyétől távoli gyógyintézetben. A saját nevére és egyéb adatára sem emlékszik. Senki sem kerestette, de ha erre sor kerül, sem fognak rátalálni. Csak tá­voli rokonai vannak.
A 2. számú szemtanú hosszabb külföldi utazást nyert egy általunk ins­pirált szerencsesorsoláson. Megér­tettük vele: minél tovább utazik, annál jobb neki. Egy évre, 1997 októberéig biztosított a távolléte. Utána majd rá­érünk dönteni sorsáról. Jelenleg Ausztráliában van, onnan pár hét múl­va Új-Zélandra utaztatja az ezzel meg­bízott iroda.
A 3. számú szemtanú „sajnálatos módon” összeütközésbe került a tör­vénnyel. Mint fiatalkorú keveredett egy garázdaságba, a rendőrség letar­tóztatta. Verekedésért ítélték el, most Tökölön a fiatalkorúak börtöné­ben van. Értesüléseink szerint csak egyszer tett kísérletet arra, hogy a börtönben valakinek ufóélményeiről beszéljen, de kinevették. Előrelátha­tóan 1998 tavaszáig tölti le bünteté­sét.

 
-Rendőrségi jelentések
1.    sz. dokumentum
(Részlet egy feltehetően rendőrségi jelentésből)

(törölve) Béla, 46 éves helyi lakos szeptember 18-án este személyes be­jelentést tett a pápai rendőrkapitány­ságon. Nevezett személy azt állította, hogy este, sötétedés előtt (a pontos időt nem tudja, mivel karórája javítás­ban van) furcsa jelenséget észlelt Pápa északi részén, a Vaszar-Gecse felé ve­zető úttól kissé keletre. Hazafelé jött az erdőből, ahová gombát szedni indult. Előbb egy katonai repülőgépet látott, amely a pápai katonai reptérről száll­hatott fel, és elég magasan haladt. F. Béla meg is állt, úgy nézte a gépet. El­mondása szerint nem maga a repülő érdekelte, hisz azt nagyon gyakran lát­hatnak az arrafelé lakók. Legfeljebb azon csodálkozott, hogy ilyen későn, már majdnem este vagy éjszaka is re­pülnek a vadászpilóták; erre nem sok példa akadt mostanában.
Elmondása szerint egy sötét test is haladt az égen. Ez talán valamivel gyorsabb volt, mint a vadászgép. A sötét test egyszer csak megtor­pant és lebegni látszott. F. Béla aztán látta, hogy a vadászgép pilótája egye­nesen az ismeretlen test felé repül, Az megpróbált kitérni, ám ekkor a se­bessége még nagyon kicsi volt. A va­dászgép növelte gyorsaságát, amit hátul kicsapó tűz is mutatott.
F. Béla azt állította, hogy a két test összeütközött. A vadászgép egyene­sen rárepült a sötét testre, amely nem elég fürgén mozdult el előle, ezért következett be az összeütközés. De volt egy olyan érzése, hogy a repü­lőgép-pilóta egyenesen arra a tárgyra vadászott. Az ütközést követően mind­két tárgy eltűnt a szeme elől. Lefelé haladtak és egy domb mögött nyo­muk veszett. F. Béla egy pillanattal ké­sőbb nagy robbanást hallott, és az ég alja egy kis időre kivilágosodott.

2.    sz. dokumentum
(Részlet egy másik feltehetően szin­tén rendőrségi jelentésből)

2. sz. dokumentum, részlet egy másik rendőrségi jelentésből. Ez szemláto­mást másik írógépen íródott 1996. szeptember 19-én csütörtö­kön J. T. pápai lakos, munkanélküli, 29 éves férfi környezetében azt ter­jesztette, hogy az előző esti repülőbal­esetet egy ufó okozta. Tudomásunk van róla, hogy mielőtt intézkedtünk nevezett személy felkutatása iránt, már legalább hat vagy hét személy­nek elmondta állítólagos „megfigyelését". J. T. állította, hogy ő, mint egy ufóklub tagja rendszeresen kijárt a város melletti dombokra, és ott meg­figyeléseket végzett. Szeptember 18- án szerdán este is oda indult. Késő éjszaka tért haza, családja már aggó­dott érte. Igen izgatott lelkiállapotban volt. Azt mondta, egy ufót látott ösz- szeütközni egy repülőgéppel, és hogy nemcsak a vadászgép, hanem az ufó is lezuhant, ü ott volt a közelben. De mielőtt a roncsokhoz ért volna, kato­nák jelentek meg, majd valamilyen más járműveken civil ruhás fiatal fér­fiak - amennyire a sötétben láthatta. A katonai gép kiégett, de az ufó nem gyűlt lángra. Mielőtt felfedezték, visz- sza kellett vonulnia. Csak annyit lá­tott, hogy a lezuhant tárgyból kihoz­nak két testet. Az egyik nyilván halott volt, mert azt letették a roncs mellett és többé nem foglalkoztak vele. A má­sikat viszont betették egy autóba, amely elin-dult vele haladéktalanul. J. T. nem látta a kocsi rendszámát, Mivel egyre több fegyveres nyüzsgött arrafelé, úgy döntött, hazamegy.
Még aznap éjjel elment otthonról. Azt mondta szüleinek: ha vele valami tör­ténne, mondják el mindenkinek, mit lá­tott. Csak annyit közölt, hogy igyekszik eljutni Budapestre, és ott már tudja, kikhez kell mennie, hogy kiderüljön az igazság. Nehogy ezt is elhallgassák, mint annyi mást! Attól kezdve senki sem látta ott Pápán vagy környékén.
Láthatóan egy többoldalas jelentés egyik lapja. A jelentés elejéről 14 sort töröltek
Többoldalas jelentés egyik lapja, ele­jéről 14 sor törölve
... (vezetéknév törölve) Tibor (17 éves) telefonon hívta az egyik ismert ufókutató hálózat sajtóban is meg­adott telefonszámát (a hálózat veze­tőjének lakásán csengett a készülék) 1996. szeptember 20-án, késő este. Z. Tibor meglehetősen zaklatottan mesélte a következőket:
Ő nem pápai lakos, hanem egy ahhoz közeli faluban lakik, és régóta érdeklik az ufók. Az előző hetekben kétszer is látott azonosítatlan repülő tárgyat, mindig az esti órákban, söté­tedéskor vagy közvetlenül utána. Házuk udvaráról távcsővel figyelte a repülő tárgyakat, amelyek általában északi irányban jelentek meg. Mosta­nában olyankor néha katonai vadász­gépek is felszálltak, pedig régebben a nyár folyamán csak nappal röpködtek. Z. Tibornak volt egy olyan érzése, hogy a mostani esti-éjszakai repülé­sek összefüggésben lehetnek az ál­tala is látott ufók elszaporodásával Pápa és környéke légterében.


 
Z. Tibor elmondta az ufókutató há­lózat vezetőjének, hogy szeptember 18-án, szerdán este ufót ugyan nem látott, de mivel másnap hallott a repülőszerencsétlenségről, késő dél­után Pápára utazott, és megpróbálta felkeresni a város határában azt a he­lyet, ahol az eset történt. Csodálko­zott, hogy negyvennyolc órával az eset után még mindenfelé katonák és rendőrök álltak, és sem őt, sem mást nem engedtek be a kritikus területre. Ott állítólag katonai lövészetet tarta­nak, és éppen ennek veszélyes volta miatt zárták le a környéket - légmen­tesen! Z. Tibor ugyan hallotta a kör­nyéken lakóktól, hogy azok 18-áról 19-ére virradó hajnalon láttak néhány nagy járművet elhaladni kelet felé. Az egyiken, egy darus kocsin valami­lyen ponyvával letakart kerek tárgyat vittek, amely igen nehéz lehetett, mert a jármű lassan haladt. Több személy- gépkocsi ment előtte és utána.
Z. Tibor ebből arra következtet, hogy lezuhant egy ufó, és követelte az ufókutatóktól, hogy nézzenek utána. Tudják meg, voltaképpen mi történt, és hozzák a sajtó tudomására is az eseményeket. Beszélgetőpartnere igyekezett őt megnyugtatni. Érződött, hogy számára igen kínos ez a beszél­getés, mert semmilyen más forrás­ból nem kapott hasonló információt. A beszélgetés körülbelül tizenegy per­cig tartott. Z. Tibor egy községi nyil­vános, mágneskártyás készülékről be­szélt.

Jelentette: (törölve) Vette: (töröl­ve). Bp.
Idő: 1996. szeptember 21. 09.15.

Feltehetően magnóra rögzített beszélgetés.
„B": A sajtó távol tartása nem lesz nehéz. Ilyen balesetek az utóbbi évek­ben is előfordultak. Mindenki tudja, hogy a MiG-21-esek elavultak és bal­esetveszélyesek, hogy szívesen kicse­rélnénk őket, ha lenne pénzünk más­féle vadászgépekre. Tehát az ese­mény - ha csak ennyit tudnak róla - nem veszélyes.
„Z": De nem ennyit tudnak róla! Lát­ták a rendőrségi jelentést is!
„B": Már keressük azt a két em­bert, a két szemtanút. F. Béla előke­rült, hisz a kilétét nem volt nehéz megállapítani. Mielőtt a baleset körül­ményeit kutató független bizottság megérkezett a helyszínre, öt már el- távolítottuk onnan. A másik szemta­núval bajok lehetnek, ugyanis eltűnt. Volt annyira óvatos, és elég sok ufó- irodalmat olvasott, hát sejtette, mi következik.
„B": A sajtó továbbra is csak annyit fog tudni, méghozzá a ma este hiva­talosan közzétett jelentéből, hogy a gépet vezető százados az újonnan el­kezdett „éjszakai kiképzési gyakorla­tok” keretében szállt fel 18 óra 30 perckor, és „műrepülő-gyakorlatokba” kezdett. Ezt a laikusok el fogják hinni. A szakértő bizottság a jelentésében majd összehordja az ilyenkor szoká­sos dolgokat. A szakzsargont és az állítólagos „eseményeket”. A vízszin­tes fordulót, a bukfencet és a többit. Aztán azt, hogy a pilóta nem sokkal leszállás előtt valamilyen „belső rend­ellenességet" észlelt, az utánégető néhány üzemanyag-fúvókája eltört, és az üzemanyagot nem a gép motorjá­nak égésterébe nyomta, hanem mellé. Lángra lobbant ott minden, és meghibásodott a hidraulikai rendszer. Ez egy remek hivatkozási alap, hisz „leszállás előtt a gép kormányozhatatlanná vált". Utasították a pilótát, hogy mezőgazdasági terület fölött, körülbe­lül száz méteres magasságban hagyja el a gépet, nehogy odavesszen ő is. A bizottság majd megállapítja, hogy úgy a pilóta, mint a katapultá­lásra parancsot adó földi gyakorlatve­zető helyesen cselekedett.
„H”: Hihető lesz ez így?
„Z": Műszaki szempontból tökéle­tes. A fekete dobozt nem bocsátjuk a bizottság rendelkezésére, majd azt mondjuk, még tart a keresése.
„B": Később azonban a sajtóval azt közöljük, hogy a doboz előkerült, és megerősíti ezeket a feltételezéseket.
„H”: Nem került illetéktelen személy a kritikus területre, akkor?
„Z”: Nem, kivéve az eltűnt állítóla­gos szemtanút, J. T.-t.
„G”: Akkor foglaljuk össze a dolgo­kat, uraim. A „másik objektumról" egy szót sem senkinek, még bizalmas, beavatott körben sem! Erről az objek­tumról nevezzük el az akciót „MO-nak” („másik objektum"). Később születik döntés arról, mi legyen a bázisra szál­lított repülő tárggyal és az életben maradt idegennel. Ez nem csupán ránk tartozik. Egyelőre az a legfonto­sabb, hogy a sajtó csak annyit írjon az eseményről, amennyit hasonló esetekben eddig is írtak.

 
A sajtó számára készült „hivatalos" jelentés a balesetről
1996. szeptember 18-án Pápáról szállt fel az 5822-es oldalszámú gép­pel a taszári Dobai(y) Attila százados, aki ekkor teljesítette az évi 23-dik re­pült óráját.
A feladata összetett műrepülés volt, ezért a feladat szinte teljes ideje alatt működik az utánégető. A felszál­lás után a hajózó kirepült az adott lég­térbe és megkezdte a feladatot. A re­pülés hatodik percében a fő hidraulika rendszerben a nyomás intenzíven csökkent, majd a kabinban kigyullad­tak a jelzőlámpák. Ezzel párhuzamo­san csökkent a hajtómű tolóereje is és az irányítás is egyre nehézkesebbé vált. Ezt a problémát a pilóta kézi vezérléssel kompenzálta, majd jelen­tette a helyzetet Máté László alezre­des repveznek, aki elmondta a tudni­valókat erre az esetre. A hajózó meg­szakította a feladatot, és a legrövi­debb úton hazaindult. A futóművet vészeljárással engedte ki, de a rep­térre már nem jutott el, mert a kormányozhatóság teljesen megszűnt. A reptér elejétől három kilométerre, élesen döntött fordulóban, 10O-150 m magasságban, a pilóta társai szeme láttára katapultált.
A gép közel háthelyzetben 18 óra 42'-kor csapódott a Pápát Adásztevellel összekötő út mellé. A roncs ket­tészakadva átrepült az út túloldalára kerozinnal beterítve a környéket. A pi­lóta kisebb sérüléssel ért földet 100 méterre a roncstól. A sérüléseit a ké­zelfogó rendszer okozta.
A vizsgálat megállapította, hogy a gép utánégető terében az egyik forszázs kollektor eltörött. Ennek szúró- lángja átégette a törzset, mintegy 1,5 méteres részen a stabilizátor alatt. Át­égett az a két hidraulika vezeték is, ami a GSF redőnyökhöz vezetett, ezért az nem működött, így a tolóerő csök­kent, és a gép emiatt süllyedt.


Forrás:Ufo magazin

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Ősvilági csillagkapuk- Ahol az istenek a Földre léptek

Magas szőkék, kis szürkék, gyíkemberek – Földönkívüli fajok