A második Pentagon
2001 szeptemberéig kevesen tudták, hogy az amerikai hadsereg központja, a
Washington DC-ben található Pentagon működtetése bármikor leállítható,
és szerepét - elméletileg azonnal - az úgynevezett „másodlagos irányító
központ", a csak R-Site-ként emlegetett titkos létesítmény és
személyzete veszi át Ez, az Egyesült Államokat érő esetleges támadás
esetére több mint 50 éve, a nap 24 órájában készenlétben álló második
Pentagon azonban 2001 szeptemberében csúfos kudarcot vallott.
A terrorizmus elleni küzdelem „császárjaként” elhíresült infrastruktúrabiztonság és a terrorizmus elleni védelem koordinátoraként több elnökség alatt is biztonságpolitikai tanácsadóként dolgozó Richard Clarke, akinek feladata a kormány működésének folytonosságának biztosítása és fenntartása volt (COG-terv),
2001. szeptember 11-én délelőtt 10 óra 00 perckor aktiválta az úgynevezett másodlagos irányító központot, az úgynevezett R-Site-ot, a Raven Rock hegy mélyén meghúzódó hatalmas föld alatti komplexumot.
A Washingtontól északra, Camp Davidtől mindössze 8 és fél kilométerre található létesítmény, hivatalos nevén a Raven Rock Mountain Complex (RRMC) a védelmi minisztérium felügyelete alatt áll, és 2001-ig szinte semmit sem lehetett róla tudni.
Ma már a Freedom of Information Act (FOIA), vagyis a szabad információ áramlást lehetővé törvénynek köszönhetően viszonylag jól ismert a hely feladata és története.
Atombunker és irányítóközpont
„A Raven Rock Mountain Complex (RRMC) legfőbb feladata, hogy támogassa az elnök, a védelmi miniszter, a vezérkari főnökök feladatainak gördülékeny végrehajtását egy az országot ért esetleges támadás esetén. Fenntartja a légierő műveletek folyamatosságát és biztosítja a kommunikációt a kormányzat a hadsereg, és a haditengerészet intézményei között Szükségeseién biztosítja és fenntartja xi kormány működésének folytonosságát."
A hidegháború éleződésével 1950-ben Truman elnök jóváhagyásával vette kezdetét a munka, amelynek során több mint fél millió köbméter kemény gránitot robbantottak ki a hegy mélyéből és tíz hónap alatt megépítették a több száz méter hosszú fő alagutat, a hozzá kapcsolódó mellék-alagutakat és összekötő járatokat a több emeletnyi „csarnokokat'’ amelyekben létrehozták az első három, egymástól gondosan elválasztott, egyenként 3-3 emeletes épületet, amelyeket később 2 újabb építmény követett. A teljes föld alatti létesítmény négy, autóút szélességű kapun és több, a hegyen elhelyezett kisebb ki- és bejáraton át közelíthető meg.
A komplexumot 1951 januárjában a Gettysburg Times már Második Pentagon néven emlegeti, amelyben víztározók, gépházak, saját áramfejlesztő generátorok, légtisztítók, víztisztító telep és tűzoltóság is helyet kapott. A diesel motorok üzemeltetésének biztosításához a komplexumban 34 db, egyenként 75 000 literes üzemanyag-tárolót is biztosítottak. Az úgynevezett Atombiztos Pentagon teljes építési költsége a St. Petersburg Times 1954. február 14-ei cikke szerint meghaladta a 35 millió dollárt.Időközben a számítógépes rendszerek fejlődése és az önálló szerver park szükségessé tette hűtőtornyok építését, amellyel párhuzamosan egy 13 500 000 dolláros projekt keretében a tűzvédelmi riasztó és öntöző rendszert is felújították. 2001 szeptemberében 59 épület volt hivatalosan is része a Raven Rock mélyén található bázisnak.
A 716 hektáros létesítményben ma 69 épületben 640 000 négyzetméternyi iroda és egyéb helyiség található, köztük edzőterem, egészségügyi központ, több étkező, fodrászat, kápolna, de még egy kisbolt is. A két föld alatti erőmű mellett itt van az önálló felszíni összeköttetéssel is rendelkező Alternatív Közös Kommunikációs Központ, amely egy szigorúan korlátozott belépésű 9 szintes épület, ahová csak a védelmi minisztérium külön engedélyével lehet belépni, és amely magába foglalja a felszíni műhold antennákat, mikrohullámú adó tornyokat, valamint a föld alatti elnöki vészhelyzeti kommunikációs központot. Egyes vélemények szerint az épület egy alagúttal összeköttetésben áll a nem messze található Camp David-i elnöki rezidenciával is.
Az R-site legmélyebb pontja 650 méterrel a felette magasodó hegy csúcsa alatt található, és a teljes létesítményt úgy tervezték, mint egy atombunkert, vagyis nukleáris támadás esetén 3000 főt képes 30 napon át ellátni vízzel és élelemmel. A létesítményben jelenleg mintegy 150 állandó alkalmazott dolgozik teljes munkaidőben, a nap 24 órájában, készen állva arra, hogy bármikor aktiválják a rendszert. Munkájuk zavartalanságát a katonai rendőrség 148 tagja biztosítja. Ök adják a biztonsági szolgálatot, a beléptető kapuk személyzetét, és ők felügyelik a mintegy 700 külső munkatárs, karbantartó, takarító, villanyszerelő, stb. bázison végzett tevékenységét
Az öt A, B, C, D, E, jelű központi épület külön-külön csarnokban található, és vastag gránitszikla választja el őket egymástól. A D jelű speciális épület az elnöki stábnak és az elnöki kommunikációs központnak van fenntartva.
Az egyik szemtanú, aki a bázison dolgozott karbantartóként, így számolt be az ott látottakról: „Ahogy besétáltam az alagútba úgy éreztem, mintha egy másik: világba kerültem volna. Az alagút, a falak és a mennyezet is csiszolatlan kő. Volt egy gyalogos járda az úttest mindkét oldalán, amely lejtett és egyre mélyebbre vitt a hegy gyomrába. Az alagút élesen balra kanyarodott. Hatalmas acélajtókon és egy zsilipen keresztül egy irodaházhoz értünk. Alacsony volt a mennyezete és szűkek a folyosói. Kint egy tűzoltó és egy mentőautó állt és egy generátor. Acél létrán másztunk a függőleges aknában, és egy kifutón, ami alatt egy nagy, mély, zöldes-kék medence volt, tele vízzel A víz alatti világításban jól lehetett látni a csiszolatlan kőfalakat. Hatalmas barlang volt, mint az is, amelyikben az épület állt. Ez volt az egyik legszokatlanabb dolog, amit valaha láttam..."
Kudarc és korszerűsítés
A honvédelmi minisztériumnak a bázison található alternatív harcálláspontjai és kommunikációs központjai ma már lehetővé teszik, hogy egy esetleges támadás esetén a vezérkar a föld mélyéről irányíthassa és koordinálhassa a légierő, a haditengerészet és a szárazföldi erők mozgását, tevékenységét. 2001 szeptemberében azonban nem ment minden simán.
Amikor Richard Clarke aktiválta a másodlagos védelmi központot, Donald Rumsfeld védelmi miniszter helyettese, Paul Wolfowitz éles aggodalmát fejezte ki az R-Site számítógépes és kommunikációs rendszereinek állapota miatt. Mint kiderült, neki volt igaza.-Dick Cheney hozta később nyilvánosságra, hogy a légierő egyik ezredese azt panaszolta, túl zord az a környezet, amelyben dolgoznak, ráadásul a számítógépes és kommunikációs rendszerek évekkel le voltak maradva a Pentagonban használt eszközöktől. Mint mondta, „az áttelepült tisztviselők egy hidegháborús ereklyét találtak, amely felett messze eljárt az idő". A számítógépek nem tudtak csatlakozni a nagy állami szerverekhez.
A telefonvonalakról és az audió-videó csatornákról pedig kiderült, hogy nem biztonságosak, ezért 2002-ben a Pentagon 80 millió dollár költségvetést kért és kapott az R-Site teljes kommunikációs, elektromos és biztonsági rendszerének korszerűsítésére.
VASS fegyelem
A bázisra csak szigorú ellenőrzés után lehet belépni. Mindenki köteles magánál tartani például egy külső és belső beléptető kártyát, amit természetesen ki kell cserélni a beléptető ponton. A komplexumban csak abba a létesítménybe, épületbe, vagy irodába léphetnek az itt dolgozók, amihez a kártyájuk hozzáférést biztosít A bázison tartózkodók mozgását, tartózkodási helyét egy biztonsági rendszer, a VASS (Visitor Access Security System) folyamatosan felügyeli és figyelemmel tartja. A beléptető kártyákat véletlen időközönként
lecserélik. Időnként - pl. kitüntetések, díjátadók - alkalmával családtagoknak külön belépővel lehetőségük van a bázisra jönni, de csak az F épület Pavilonjába léphetnek be.
A másodlagos aktiválás esetén, amikor a bázisra busszal és helikopterekkel szállítják át a külső „áthelyezett” személyzetet, illetve a biztonságba helyezendő legmagasabb rangú tisztviselőket, a kormány tagjait és magát az elnököt, külön biztonsági rendszer lép érvénybe, amelynek neve is sokat sejtető: „Vaskapu eljárás"
Ez az eljárás bármelyik, az R-Site-hoz hasonló komplexumra érvényes. Az Egyesült Államok védelmi minisztériuma ugyanis három nukleáris vezetési és kommunikációs rendszert üzemeltet. Az R-Site-on kívül létezik a Pentagon alatti létesítmény, valamint az úgynevezett stratégiai parancsnoki központ, amely a nebraskai Offutt légi bázison található.
Az R-Site-on 2013 tavaszán újabb nagy, több mint 45 millió dolláros beruházás vette kezdetét, amelynek keretében további barlangjáratokat robbantanak, új generátorokat, hűtőket, szivattyúkat, levegőszűrőket telepítenek, bővítik és korszerűsítik a bázis teljes infrastruktúráját, beleértve ebbe a vízvezeték-hálózatot és a biztonsági rendszereket is. A felújítás jelenleg is tart, a befejezésére 2016-ban kerül sor. A bázis azonban ettől még zavartalanul üzemel...
A terrorizmus elleni küzdelem „császárjaként” elhíresült infrastruktúrabiztonság és a terrorizmus elleni védelem koordinátoraként több elnökség alatt is biztonságpolitikai tanácsadóként dolgozó Richard Clarke, akinek feladata a kormány működésének folytonosságának biztosítása és fenntartása volt (COG-terv),
2001. szeptember 11-én délelőtt 10 óra 00 perckor aktiválta az úgynevezett másodlagos irányító központot, az úgynevezett R-Site-ot, a Raven Rock hegy mélyén meghúzódó hatalmas föld alatti komplexumot.
A Washingtontól északra, Camp Davidtől mindössze 8 és fél kilométerre található létesítmény, hivatalos nevén a Raven Rock Mountain Complex (RRMC) a védelmi minisztérium felügyelete alatt áll, és 2001-ig szinte semmit sem lehetett róla tudni.
Ma már a Freedom of Information Act (FOIA), vagyis a szabad információ áramlást lehetővé törvénynek köszönhetően viszonylag jól ismert a hely feladata és története.
Atombunker és irányítóközpont
„A Raven Rock Mountain Complex (RRMC) legfőbb feladata, hogy támogassa az elnök, a védelmi miniszter, a vezérkari főnökök feladatainak gördülékeny végrehajtását egy az országot ért esetleges támadás esetén. Fenntartja a légierő műveletek folyamatosságát és biztosítja a kommunikációt a kormányzat a hadsereg, és a haditengerészet intézményei között Szükségeseién biztosítja és fenntartja xi kormány működésének folytonosságát."
A hidegháború éleződésével 1950-ben Truman elnök jóváhagyásával vette kezdetét a munka, amelynek során több mint fél millió köbméter kemény gránitot robbantottak ki a hegy mélyéből és tíz hónap alatt megépítették a több száz méter hosszú fő alagutat, a hozzá kapcsolódó mellék-alagutakat és összekötő járatokat a több emeletnyi „csarnokokat'’ amelyekben létrehozták az első három, egymástól gondosan elválasztott, egyenként 3-3 emeletes épületet, amelyeket később 2 újabb építmény követett. A teljes föld alatti létesítmény négy, autóút szélességű kapun és több, a hegyen elhelyezett kisebb ki- és bejáraton át közelíthető meg.
A komplexumot 1951 januárjában a Gettysburg Times már Második Pentagon néven emlegeti, amelyben víztározók, gépházak, saját áramfejlesztő generátorok, légtisztítók, víztisztító telep és tűzoltóság is helyet kapott. A diesel motorok üzemeltetésének biztosításához a komplexumban 34 db, egyenként 75 000 literes üzemanyag-tárolót is biztosítottak. Az úgynevezett Atombiztos Pentagon teljes építési költsége a St. Petersburg Times 1954. február 14-ei cikke szerint meghaladta a 35 millió dollárt.Időközben a számítógépes rendszerek fejlődése és az önálló szerver park szükségessé tette hűtőtornyok építését, amellyel párhuzamosan egy 13 500 000 dolláros projekt keretében a tűzvédelmi riasztó és öntöző rendszert is felújították. 2001 szeptemberében 59 épület volt hivatalosan is része a Raven Rock mélyén található bázisnak.
A 716 hektáros létesítményben ma 69 épületben 640 000 négyzetméternyi iroda és egyéb helyiség található, köztük edzőterem, egészségügyi központ, több étkező, fodrászat, kápolna, de még egy kisbolt is. A két föld alatti erőmű mellett itt van az önálló felszíni összeköttetéssel is rendelkező Alternatív Közös Kommunikációs Központ, amely egy szigorúan korlátozott belépésű 9 szintes épület, ahová csak a védelmi minisztérium külön engedélyével lehet belépni, és amely magába foglalja a felszíni műhold antennákat, mikrohullámú adó tornyokat, valamint a föld alatti elnöki vészhelyzeti kommunikációs központot. Egyes vélemények szerint az épület egy alagúttal összeköttetésben áll a nem messze található Camp David-i elnöki rezidenciával is.
Az R-site legmélyebb pontja 650 méterrel a felette magasodó hegy csúcsa alatt található, és a teljes létesítményt úgy tervezték, mint egy atombunkert, vagyis nukleáris támadás esetén 3000 főt képes 30 napon át ellátni vízzel és élelemmel. A létesítményben jelenleg mintegy 150 állandó alkalmazott dolgozik teljes munkaidőben, a nap 24 órájában, készen állva arra, hogy bármikor aktiválják a rendszert. Munkájuk zavartalanságát a katonai rendőrség 148 tagja biztosítja. Ök adják a biztonsági szolgálatot, a beléptető kapuk személyzetét, és ők felügyelik a mintegy 700 külső munkatárs, karbantartó, takarító, villanyszerelő, stb. bázison végzett tevékenységét
Az öt A, B, C, D, E, jelű központi épület külön-külön csarnokban található, és vastag gránitszikla választja el őket egymástól. A D jelű speciális épület az elnöki stábnak és az elnöki kommunikációs központnak van fenntartva.
Az egyik szemtanú, aki a bázison dolgozott karbantartóként, így számolt be az ott látottakról: „Ahogy besétáltam az alagútba úgy éreztem, mintha egy másik: világba kerültem volna. Az alagút, a falak és a mennyezet is csiszolatlan kő. Volt egy gyalogos járda az úttest mindkét oldalán, amely lejtett és egyre mélyebbre vitt a hegy gyomrába. Az alagút élesen balra kanyarodott. Hatalmas acélajtókon és egy zsilipen keresztül egy irodaházhoz értünk. Alacsony volt a mennyezete és szűkek a folyosói. Kint egy tűzoltó és egy mentőautó állt és egy generátor. Acél létrán másztunk a függőleges aknában, és egy kifutón, ami alatt egy nagy, mély, zöldes-kék medence volt, tele vízzel A víz alatti világításban jól lehetett látni a csiszolatlan kőfalakat. Hatalmas barlang volt, mint az is, amelyikben az épület állt. Ez volt az egyik legszokatlanabb dolog, amit valaha láttam..."
Kudarc és korszerűsítés
A honvédelmi minisztériumnak a bázison található alternatív harcálláspontjai és kommunikációs központjai ma már lehetővé teszik, hogy egy esetleges támadás esetén a vezérkar a föld mélyéről irányíthassa és koordinálhassa a légierő, a haditengerészet és a szárazföldi erők mozgását, tevékenységét. 2001 szeptemberében azonban nem ment minden simán.
Amikor Richard Clarke aktiválta a másodlagos védelmi központot, Donald Rumsfeld védelmi miniszter helyettese, Paul Wolfowitz éles aggodalmát fejezte ki az R-Site számítógépes és kommunikációs rendszereinek állapota miatt. Mint kiderült, neki volt igaza.-Dick Cheney hozta később nyilvánosságra, hogy a légierő egyik ezredese azt panaszolta, túl zord az a környezet, amelyben dolgoznak, ráadásul a számítógépes és kommunikációs rendszerek évekkel le voltak maradva a Pentagonban használt eszközöktől. Mint mondta, „az áttelepült tisztviselők egy hidegháborús ereklyét találtak, amely felett messze eljárt az idő". A számítógépek nem tudtak csatlakozni a nagy állami szerverekhez.
A telefonvonalakról és az audió-videó csatornákról pedig kiderült, hogy nem biztonságosak, ezért 2002-ben a Pentagon 80 millió dollár költségvetést kért és kapott az R-Site teljes kommunikációs, elektromos és biztonsági rendszerének korszerűsítésére.
VASS fegyelem
A bázisra csak szigorú ellenőrzés után lehet belépni. Mindenki köteles magánál tartani például egy külső és belső beléptető kártyát, amit természetesen ki kell cserélni a beléptető ponton. A komplexumban csak abba a létesítménybe, épületbe, vagy irodába léphetnek az itt dolgozók, amihez a kártyájuk hozzáférést biztosít A bázison tartózkodók mozgását, tartózkodási helyét egy biztonsági rendszer, a VASS (Visitor Access Security System) folyamatosan felügyeli és figyelemmel tartja. A beléptető kártyákat véletlen időközönként
lecserélik. Időnként - pl. kitüntetések, díjátadók - alkalmával családtagoknak külön belépővel lehetőségük van a bázisra jönni, de csak az F épület Pavilonjába léphetnek be.
A másodlagos aktiválás esetén, amikor a bázisra busszal és helikopterekkel szállítják át a külső „áthelyezett” személyzetet, illetve a biztonságba helyezendő legmagasabb rangú tisztviselőket, a kormány tagjait és magát az elnököt, külön biztonsági rendszer lép érvénybe, amelynek neve is sokat sejtető: „Vaskapu eljárás"
Ez az eljárás bármelyik, az R-Site-hoz hasonló komplexumra érvényes. Az Egyesült Államok védelmi minisztériuma ugyanis három nukleáris vezetési és kommunikációs rendszert üzemeltet. Az R-Site-on kívül létezik a Pentagon alatti létesítmény, valamint az úgynevezett stratégiai parancsnoki központ, amely a nebraskai Offutt légi bázison található.
Az R-Site-on 2013 tavaszán újabb nagy, több mint 45 millió dolláros beruházás vette kezdetét, amelynek keretében további barlangjáratokat robbantanak, új generátorokat, hűtőket, szivattyúkat, levegőszűrőket telepítenek, bővítik és korszerűsítik a bázis teljes infrastruktúráját, beleértve ebbe a vízvezeték-hálózatot és a biztonsági rendszereket is. A felújítás jelenleg is tart, a befejezésére 2016-ban kerül sor. A bázis azonban ettől még zavartalanul üzemel...
Megjegyzések
Megjegyzés küldése