2015. október 23., péntek

Angliai Harmadik Típusú Találkozások

Az angliai Lancashire és Yorkshire határán található Pennina-hegység területe mindig is izgatta az UFO-kutatókat, mivel 1851-ben itt történt az egyik legelső brit vonatkozású harmadik típusú találkozás.A Leeds, Manchester és Sheffield alkotta háromszög mocsaras területének az UFO-kutatás szempontjából legfigyelemreméltóbb helyszíne a nyugat yorkshire-i llkley Moor, amelynek kopár dombjai, elhagyott kőbányái számos különös UFO-találkozás helyszínei voltak az elmúlt 150 év alatt.

Legutóbb 2004 ősszel egy Mike Hasting nevű (álnévről van szó) 52 éves helybéli különös találkozása hívta fel a figyelmet ismét a titokzatos, misztikummal övezett helyre. llkley Moor-ra.

Hasting amatőr történészként rendkívül nagy figyelmet szentel az ősi, bronzkori kultúrák llkley Moor dombjain hátrahagyott rejtélyes kőemlékeinek, amelyeket több ezer évesre becsülnek, de akad olyan vélemény is, hogy egyidősek a stonehenge-i monolitokkal.

E köveken rejtélyes ábrák sokasága látható, amelyeket egykoron az ősi alkotók faragtak fáradságos munkával a kemény felszínbe. Különös spirálok, lyukak, szvasztikákra emlékeztető ábrák sokasága fedezhető fel szerte a lápot övező dombokon szétszórva heverő sziklákon, amelyek némelyikét a közeli kőbányákból bányázták ki hajdanán.

Hasting e kövek vizsgálatával volt elfoglalva különös találkozása idején is.„Máig sem tudom, hogyan is történt - idézte fel az eseményeket az egy héttel később a helyszínre érkező kutatóknak. -Épp az egyik spirálokkal sűrűn telekarcolt szikla lenyomatairól készítettem másolatot, amikor fura, hangos, de érthetetlen beszélgetést hallottam közvetlenül magam mögött. Ahogy megfordultam, szinte időm se volt felfogni, mit is láttam. Három, talán ha egy méter magas szürke alak állt tőlem olyan 3-4 méterre egy vízmosás szélén. Mivel térdeltem, a fejük épp egy magasságban volt a szememmel. Nem voltak ijesztőek de úgy tűnt, teljesen csupaszok. Kissé lapított széles fejük volt és igen hosszú, majdnem földig érő kezük három hosszú újjal. Sajnos a nap épp a hátuk mögül sütött, igy a részleteket nem állt módomban megfigyelni. Csipogó hangon beszéltek, és az egyikük felém mutogatott, mire felálltam. Már majdnem megkérdeztem, miben segíthetek, mert először azt hittem, gyerekek, ám ahogy kiegyenesedtem, nyilvánvalóan fenyegetőnek tűnhettem, mert abban a pillanatban sarkon fordultak, és azonnal lerohantak a vízmosásba..."-

Hasting pár másodpercig döbbenten állt, és azon tanakodott, hogy most hátrahagyva felszerelését azonnal a különös alakok után vesse-e magát, vagy előbb összeszedje jegyzetfüzeteit, íróeszközeit, mérőszalagját. Ez utóbbi mellett döntött, és miközben mindent gyorsan bepakolt a táskájába, lassan megpillantott egy lapos, korongszerű járművet, amely három vakító fény-gömb kíséretében emelkedett ki a dombok mögül és már el is tűnt az égen. Mire lekapta fényképezőgépe lencsevédöjét, az UFO már nem volt sehol.

A kutatók utólag rekonstruálták az eseményeket, és úgy vélték, hogy az idegenek megpillantása és az UFO eltűnése között nem egészen 3-4 perc telhetett el. Hasting a távolodó UFO-t látva ezúttal már komolyan megrémült és futásnak eredt. A történteket csak másnap mesélte el sógorának, és egy hétig tartott, mire néhány kutató a helyszínre sietett, hogy megnyugtathassák Mike-ot, hegy aggodalma ellenére nem térítették el.

Nick Redfem yorkshire-i UFO-kutató Hasting esetét teljesen hitelesnek vélte, és felhívta a figyelmet arra, hogy llkley Moor-ban nem ez volt az egyetlen találkozás az utóbbi években. 1994 júniusában Redfem egy fényképhez is hozzájutott, amit színtén ebben a térségben készítettek, és amin állítólag egy furcsa sisakot viselő földönkívüli látható. Bár a kutató nincs meggyőződve a fotó hitelességéről, biztosra veszi, hogy a Pennine-hegység iránt valami miatt rendkívüli módon érdeklődnek a földönkívüliek, és errefelé az eltérítések is igen gyakoriak. Ezek közül az egyik legismertebb Alan Godfrey rendőrtiszt esete, akinek több mint tíz perc esett ki az emlékezetéből, miután a járőrkocsiból egy ovális, forgó UFO-t figyelt meg közvetlenül az út felett 1980 novemberében. A rendőr esetét igen alaposan kivizsgállak, mivel az UFO a nedves útfelületen egy szabályos lenyomatot hagyott. Godfrey hipnózisban idézte vissza a hiányzó tíz perc alatt történteket, és ebből egy szabályos eltérítés körvonalai rajzolódtak ki a kutatók előtt.

Egy másik hasonló kaland szemtanúja szintén egy rendőrtiszt, Philip Spencer volt, aki ugyanabban a térségben találkozott egy földönkívülivel, ahol Hasting is, ám az amatőr történésszel szemben neki sikerült le is fényképeznie hívatlan látogatóját.

Spencer 1987. december 1-én, reggel 7 óra 15 perckor vágott neki a dombokkal övezett lápnak, hogy felkeresse East Morton-ban lakó apósát. Mint mindig, amikor ezen az elhagyott térségen vágott keresztül, most is magával vitte iránytűjét és fényképezőgépét, hogy a magasban lévő pontokról lefotózhassa a csendes téli tájat.

Már jó félórája sétált és pár fényképet is készített, amikor a régi kőbányák egyikének közelében furcsa, zümmögő hangra lett figyelmes, aminek akkor nem tulajdonított jelentőséget. Felballagott egy dombon, majd egy ösvényen leereszkedett egy vízmosásba, vigyázva haladva, hogy a reggeli szürkületben fel ne bukjon egy kőben. Hirtelen furcsa mozgást észlelt, és amikor felpillantott, egy apró, zöldes színű teremtményt pillantott meg az ösvény mellett botorkálni. A lény kissé meggörbült testtartással lépkedett. Nem volt magasabb egy méternél, és hosszú kezei szinte a földet súrolták. Spencer igencsak megdöbbent, de rendőrösztöneinek köszönhetően volt annyi lélekjelenléte, hogy gyorsan felkapta fényképezőgépét és készített pár felvételt,mire a lény eltűnt a domb mögött. Ahogy Spencer a teremtmény után sietett és felért a dombra, olyan látványban volt része, amitől szinte majdnem hanyatt esett és olyannyira megdöbbent, hogy eszébe sem jutott fényképet készíteni. Egy hatalmas, ezüstszínű, korong alakú szerkezet szállt fel közvetlenül előtte, kissé imbolygott, majd felemelkedett és eltűnt a felhőkben.

A megdöbbent rendőr pár percig még kereste a lény vagy az űrhajó nyomait, ám sikertelenül. Úgy döntött, visszamegy llkley Moor-ba, de közben felfedezte, hogy az iránytűje összevissza mozog, és nem északnak, hanem déli irányba mutat. Tíz órára ért vissza a város főterére, de ez egyszerűen lehetetlennek tűnt számára, hiszen a félórás út oda-vissza csak egy órát jelentett volna, és mivel negyed nyolckor indult, hamar rádöbbent arra. hogy 90-100 perccel nem tud elszámolni.

Felmérve a helyzetét azonnal buszra szállt, és a közeli Keithley-be utazott, ahol volt egy express fényképelőhívó üzlet, és a találkozás után nem egészen négy órával már a kezében szorongatta a bizonyítékot, a 10. számú felvételt, amelyen - bár a kép kissé alulexponáltra sikeredett és a keze is mozgott az elkészítésekor - tisztán és félreérthetetlenül látszott az ösvény szélén ácsorgó lény.

A fotó alátámasztotta a rendőr történetét, aki sem pénzt, sem hírnevet nem kívánt magának, sőt hosszú ideig még a névtelenségét is megőrizte. Nem szerette volna kockára tenni szakmai karrierjét, ezért Nagy Britannia egyik vezető UFO-szakértőjéhez, Jenny Randleshez juttatta el a felvételt egy levél kíséretében, ám az író nő nem tudott, vagy nem akart az üggyel foglalkozni. Akkor még újdonságnak számított, hogy bárki is lefotózzon egy földönkívülit, és emiatt eleinte minden kutató szkeptikusan viszonyult Philip Spencer felvételeihez.
Ezért a rendőr Arthur Tomlisonhoz, a parajelenségek egyik ismert kutatójához fordult. Tomlison felismerve, hogy valami fontos dologra bukkant, alapos vizsgálatokat kezdeményezett Spencer történetével kapcsolatban. A fényképezőgéptől az iránytűig, a helyszíntől a negatívig szinte mindent megvizsgáltak, és elvetették a csalás lehetőségét. A fényképen - amit Japántól az Egyesült Államokig sok helyen tanulmányoztak -senki sem talált manipulációra utaló jeleket, így azt mindenhol hitelesnek fogadták el.

Jim Singleton klinikai pszichológus segítségével regressziós hipnózisban még az elveszett idő alatt történteknek is utána jártak.

A hipnózis alatt újraélt élményből kiderült, hogy Spencer nem csak megfigyelhette az ezüst korongot, hanem annak fedélzetére került, ahol egy asztalon fénysugarak pásztázták végig a testét. Az űrhajó fedélzetén több olyan idegen is tartózkodott, amelyek egyikét sikerült lefényképeznie, és ezzel az ő eltérítése lett az első ismert eset, amit fényképes bizonyíték is alátámaszt.

LUBICKOLÓ IDEGENEK

Philip Spencer esetének helyszínétől alig 300 méterre. White Wells-ben egy forrás mellé épült gyógyfürdőben került sor az első angliai harmadik típusú találkozásra 1851-ben.Abban az évben a fürdő gondnoka, William Butterfield egy kellemes tavaszi reggelen épp ki akarta nyitni a fürdőt. amikor észrevette, hogy az ajtó már nyitva van. ezért azt belökve óvatosan bekukucskált, de ami ekkor a szeme elé tárult, az rettenetesen megdöbbentette:

„Egy csomó zöld lény lubickolt a vízben. Nem lehettek nagyobbak 50 centiméternél, és valami érthetetlen nyelven hangosan beszélgettek. Kis idő múlva néhányan felkerekedtek, és úgy ugráltak át a falon, mint a mókusok.''

Valamivel később az egyik idegen felfedezte a gondnokot, és ekkor az egész csapat felugrott, és úgy. ahogy voltak (vizesen és meztelenül) fejvesztve menekültek el azon az ösvényen, ahol 172 évvel később Philip Spencer lefényképezett egy hasonló földönkívüli teremtményt.