Az ördög dallama:Rejtélyes hangok a föld alól
Kína még mindig a világ egyik legtitokzatosabb országa és nem csak az
ott található, máig valódi felfedezésre váró piramisai okán, hanem az
olyan misztikumok miatt is, mint amilyen aza jelenség, amit a helyiek
csak„az ördög hangjaiként szoktak emlegetni...
Xinjiang a hatalmas ország északnyugati végén található, óriási tartomány, mely jobbára elmaradott: szinte középkori állapotok uralkodnak arrafelé. A szegénység és kilátástalanság legalább olyan masszívan van jelen itt, távol a rohamosan fejlődő ipari-gazdasági központoktól, mint Közép-Amerikában, vagy az afrikai régiókban. Turista csak igen ritkán vetődik erre, de nem csak azért, mert a terület, mely nagyrészt sivatagos, nem bővelkedik különösebb látnivalókban, érdekességekben, hanem azért sem mert a kínai hatóságok csak ímmel-ámmal, gondosan kivitelezett, elkedvetlenítő procedúrák után adják meg a beutazási engedélyeket, akkor is csak rövid időre, adott útvonalra. A tartomány perifériára szorulása talán nem véletlen, és talán nem csak azért rejtegetik a hatóságok a világ elől ezt a hatalmas,országnyi területet, mert az tulajdonképpen a nagyhatalmi ambíciókat egyre inkább meglovagolni kívánó Kína szégyenfoltja, hanem azért is, mert itt olyan dolgok történek, melyekre a mai napig senki nem tudott elfogadható magyarázatot adni.
Kaotikus hangzavar
A világtól igen távol eső, szinte hermetikusan elzárt övezetben minden hátráltató tényező ellenére az utóbbi időben eljutottak különböző segélyszervezetek, illetve néprajzkutatók, akiknek képviselő révén egészen félelmetes eseményekről szerezhettünk tudomást Xinjiang egyik tartományában, Moguichengben lakozik ugyanis maga a Gonosz - valahol a föld alatt - legalábbis ezt vallják a helybéliek és azok a nyugati kutatók, akiknek volt alkalmuk testközelből megtapasztalni a hihetetlen jelenséget Az ottaniak csak az ördög dallamának nevezik a sivatagban időről időre felcsendülő zenebonát, mely olyan, mintha milliónyi csilingelő harang kaotikus játéka vegyülne el ugyancsak milliónyi gitár hangjával. Ez nagyon szépen hangzik, ám ezzel még nincs vége. Az eredet, forrás nélküli hangjátéka szél felerősödésével borzalmas, fülsiketítő lármává fokozódik, a beszámolók szerint az ember egész lényét valami megmagyarázhatatlan rettegés és borzalmas előérzet -halálfélelem? - keríti hatalmába. Az egyik néprajzkutató, Heidi A. Ross csapatával 2009 októberében tapasztalhatta meg testközelből, hogy a környéken élők körében terjedő történetek valóban az igazságot mondják el. Egy napon,úton egyik faluból a másikba, a csapat eltévedt a sivatagban, rájuk esteledett, így elhatározták, hogy odakint töltik az éjszakát Miután letáboroztak és lefekvéshez készülődtek, halk, de egyre erősödd harangszóra lettek figyelmesek, ami mintha egyszerre mindenhonnan szólt volna. Ross szerint a hangnak nem volt forrása, olyan volt, mintha maga a levegő zenélt volna, azzal a különbséggel, hogy mindenki úgy érezte: a fura zene a föld alól tör elő - a föld alól, de mégis, valahogy mindenhonnan... A hölgy néhány társával kimerészkedett az éjszakába, hogy megpróbáljanak valami eredetet, magyarázatot találni ezekre a kísérteties hangokra, melyek egyszerre voltak gyönyörűek és félelmetesek.
A gonosz hatalma
Órákon keresztül bolyongtak a tábor körül, de semmi eredményre nem jutottak. Az események akkor váltak igazán rettenetessé, amikor váratlanul feltámadt a szél, ekkor ugyanis az addig csak halk csilingelésből egykettőre fülsajdítód hangorkán lett, olyan erős zaj, ami szinte már elviselhetetlen volt. Ross beszámolt arról, hogy miközben a fájdalomtól üvöltve próbálták elviselni ezt az iszonyatos lármát, borzalmas érzése támadt: Mintha valami elképesztően szörnyű, gonosz entitás hatolt volna az elméjébe és próbálta volna azt feltörni. Ross szerint valami hasonlót érezhetnek azok, akik a megszállottság démoni állapotába kerültek, és társaival együtt még azt is bevallotta, hogy képes lett volna megölni a többieket, ha ez az ára annak, hogy vége legyen ennek a hangorkánnak. „igen, megfordult a fejemben, mintha valakii vagy valami rákérdezett volna erre - mesélte a néprajzkutató hölgy egy interjúban. -Szégyenlem magam érte, de nem hiszem, hogy akkor az valóban én voltam, vagy hogy a saját gondolataimat hallottam volna az elmémben'’ A jelenség alig tartott tovább negyed óránál, aztán egyik pillanatról a másikra abbamaradt - mintha a hangorkán okozója váratlanul ráunt volna sajátos mókájára. Az esetet követően természetesen megkérdezték, a környéken élőket a gonosz zajról, és szinte mindenki azt mondta nekik, hogy az éjszakát a Sátán uralja errefelé, és aki jót akar, az nem tölti kint az estéket a sivatagban.
Démoni erők
A legenda szerint Moguichengben található a pokol egyik kapuja, ezert olyan erős itt a gonosz hatása és ezért képesek ezek a démoni erők ilyen erősen hatni az emberi elmert1 Az okokat senki nem tudja, a jelenséget a mai napig senki nem vizsgálja sem tudományos alapossággal, sem másként. A kínai hatóságok látszólag tudomást sem vesznek az egészről, ám mindenek ellenére Miss Ross állítja, hogy amit társaival együtt átélt, az biztosan nem volt természetes, és szinte bizonyos, hogy azon az éjszakán démoni erők próbálták megszállni tudatukat.
Xinjiang a hatalmas ország északnyugati végén található, óriási tartomány, mely jobbára elmaradott: szinte középkori állapotok uralkodnak arrafelé. A szegénység és kilátástalanság legalább olyan masszívan van jelen itt, távol a rohamosan fejlődő ipari-gazdasági központoktól, mint Közép-Amerikában, vagy az afrikai régiókban. Turista csak igen ritkán vetődik erre, de nem csak azért, mert a terület, mely nagyrészt sivatagos, nem bővelkedik különösebb látnivalókban, érdekességekben, hanem azért sem mert a kínai hatóságok csak ímmel-ámmal, gondosan kivitelezett, elkedvetlenítő procedúrák után adják meg a beutazási engedélyeket, akkor is csak rövid időre, adott útvonalra. A tartomány perifériára szorulása talán nem véletlen, és talán nem csak azért rejtegetik a hatóságok a világ elől ezt a hatalmas,országnyi területet, mert az tulajdonképpen a nagyhatalmi ambíciókat egyre inkább meglovagolni kívánó Kína szégyenfoltja, hanem azért is, mert itt olyan dolgok történek, melyekre a mai napig senki nem tudott elfogadható magyarázatot adni.
Kaotikus hangzavar
A világtól igen távol eső, szinte hermetikusan elzárt övezetben minden hátráltató tényező ellenére az utóbbi időben eljutottak különböző segélyszervezetek, illetve néprajzkutatók, akiknek képviselő révén egészen félelmetes eseményekről szerezhettünk tudomást Xinjiang egyik tartományában, Moguichengben lakozik ugyanis maga a Gonosz - valahol a föld alatt - legalábbis ezt vallják a helybéliek és azok a nyugati kutatók, akiknek volt alkalmuk testközelből megtapasztalni a hihetetlen jelenséget Az ottaniak csak az ördög dallamának nevezik a sivatagban időről időre felcsendülő zenebonát, mely olyan, mintha milliónyi csilingelő harang kaotikus játéka vegyülne el ugyancsak milliónyi gitár hangjával. Ez nagyon szépen hangzik, ám ezzel még nincs vége. Az eredet, forrás nélküli hangjátéka szél felerősödésével borzalmas, fülsiketítő lármává fokozódik, a beszámolók szerint az ember egész lényét valami megmagyarázhatatlan rettegés és borzalmas előérzet -halálfélelem? - keríti hatalmába. Az egyik néprajzkutató, Heidi A. Ross csapatával 2009 októberében tapasztalhatta meg testközelből, hogy a környéken élők körében terjedő történetek valóban az igazságot mondják el. Egy napon,úton egyik faluból a másikba, a csapat eltévedt a sivatagban, rájuk esteledett, így elhatározták, hogy odakint töltik az éjszakát Miután letáboroztak és lefekvéshez készülődtek, halk, de egyre erősödd harangszóra lettek figyelmesek, ami mintha egyszerre mindenhonnan szólt volna. Ross szerint a hangnak nem volt forrása, olyan volt, mintha maga a levegő zenélt volna, azzal a különbséggel, hogy mindenki úgy érezte: a fura zene a föld alól tör elő - a föld alól, de mégis, valahogy mindenhonnan... A hölgy néhány társával kimerészkedett az éjszakába, hogy megpróbáljanak valami eredetet, magyarázatot találni ezekre a kísérteties hangokra, melyek egyszerre voltak gyönyörűek és félelmetesek.
A gonosz hatalma
Órákon keresztül bolyongtak a tábor körül, de semmi eredményre nem jutottak. Az események akkor váltak igazán rettenetessé, amikor váratlanul feltámadt a szél, ekkor ugyanis az addig csak halk csilingelésből egykettőre fülsajdítód hangorkán lett, olyan erős zaj, ami szinte már elviselhetetlen volt. Ross beszámolt arról, hogy miközben a fájdalomtól üvöltve próbálták elviselni ezt az iszonyatos lármát, borzalmas érzése támadt: Mintha valami elképesztően szörnyű, gonosz entitás hatolt volna az elméjébe és próbálta volna azt feltörni. Ross szerint valami hasonlót érezhetnek azok, akik a megszállottság démoni állapotába kerültek, és társaival együtt még azt is bevallotta, hogy képes lett volna megölni a többieket, ha ez az ára annak, hogy vége legyen ennek a hangorkánnak. „igen, megfordult a fejemben, mintha valakii vagy valami rákérdezett volna erre - mesélte a néprajzkutató hölgy egy interjúban. -Szégyenlem magam érte, de nem hiszem, hogy akkor az valóban én voltam, vagy hogy a saját gondolataimat hallottam volna az elmémben'’ A jelenség alig tartott tovább negyed óránál, aztán egyik pillanatról a másikra abbamaradt - mintha a hangorkán okozója váratlanul ráunt volna sajátos mókájára. Az esetet követően természetesen megkérdezték, a környéken élőket a gonosz zajról, és szinte mindenki azt mondta nekik, hogy az éjszakát a Sátán uralja errefelé, és aki jót akar, az nem tölti kint az estéket a sivatagban.
Démoni erők
A legenda szerint Moguichengben található a pokol egyik kapuja, ezert olyan erős itt a gonosz hatása és ezért képesek ezek a démoni erők ilyen erősen hatni az emberi elmert1 Az okokat senki nem tudja, a jelenséget a mai napig senki nem vizsgálja sem tudományos alapossággal, sem másként. A kínai hatóságok látszólag tudomást sem vesznek az egészről, ám mindenek ellenére Miss Ross állítja, hogy amit társaival együtt átélt, az biztosan nem volt természetes, és szinte bizonyos, hogy azon az éjszakán démoni erők próbálták megszállni tudatukat.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése