2015. október 5., hétfő

Elnyelte őket az ég.........

2014. március 8-án egészen hihetetlen módon, szinte egyik pillanatról a másikra eltűnt egy hatalmas utasszállító repülőgép. A Malaysia Airlines 370-es járata 227 utassal és 12 főnyi személyzettel a fedélzeten egyszerűen kámforrá vált A hatalmas, Boeing 777-es típusú repülőgép után hónapokon át kutattak, azonban több mint fél évvel az eset után sem tudunk arról semmit, hogy mi lett ennek a járatnak a sorsa. Az eset megrázta a világot, és ahogy telt-múlt az idő, megannyi elmélet született arról, vajon mi történhetett a géppel és hogyan fordulhat elő az, hogy egyetlen darabot sem találtak meg belőle.

Különösen érdekes, hogy magára a fekete dobozra sem leltek rá, pedig az szinte teljesen elpusztíthatatlan, és teljesen önálló módon ad radiójelzéseket. A Malaysia Airlines 370-es járata egyszerűen kámforrá vált, és a mai napig nincs elfogadható magyarázat arra, miképp fordulhatott elő ilyesmi. Ami még nyugtalanítóbb, az, hogy ez egyáltalán nem egyedi eset, az utóbbi néhány évtizedben rengeteg másik, legalább ennyire titokzatos repülőgép-eltűnés történt. Korábban, a repülés hőskorában még úgy-ahogy elfogadhatónak tűnt, ha egyik-másik repülésre szánt tákolmány, kezdetleges gép valahol, az isten háta mögött lezuhant, és többé senki nem hallott felőle. Nem állt rendelkezésünkre az egész bolygót lefedő GPS-hálózat, igazából semmiféle kommunikációs eszközzel nem  rendelkeztek az ég pionírjai, szó szerint a vakvilágba repültek és csak saját magukra számíthattak. Ha valahol - pl. egy tenger, vagy óceán felett - lezuhantak, akkor jó esély volt arra, hogy maradványaikat soha nem találják meg, és ehhez semmiféle egzotikus magyarázatot nem kellett hozzáfűzni. Azonban ahogy telt-múlt az idő, a technika hallatlan fejlődésének hála, hamarosan a legkomolyabb és legprecízebb navigációs berendezésekkel szerelték fel a repülőgépeket, mostanra pedig már ott tartunk, hogy egy közönséges telefonos alkalmazás révén nyomon követhetjük járatok százait. Ilyen körülmények között igazán megdöbbentő hatással lehet ránk egy olyan hír, amely szerint szó szerint ház méretű utasszállító gépek vesznek el látszólag örökre, mindenféle előzetes figyelmeztetés nélkül. A technológia már évtizedekkel ezelőtt elért arra a szintre, amikortól fogva már  sokkal szorosabban lehetett követni egy gép útját, így a múltban megesett, úgynevezett végleges eltűnések nagy részét mindeddig senki nem tudta megmagyarázni úgy, hogy elméletébe óhatatlan módon ne szőjön bele valamiféle misztikus, természetfeletti elemet. Ez, úgy tűnik, megkerülhetetlen szükségszerűség akkor, amikor minden más, ésszerű magyarázatot kizárunk a történtek felderítése közben. Ráadásul nem csak utasszállító gépek vesznek oda, hanem időről időre katonai repülők is a „Homályos Zónában" landolnak. Ezek az esetek különösen figyelemre méltóak, hiszen jól tudjuk, hogy a légierő kötelékéhez tartozó gépeket még szigorúbban figyelik és felügyelik, így amikor egy-egy ilyen minden nyom nélkül felszívódik, akkor az még érdekesebb, még ijesztőbb, és igazán megmagyarázhatatlan. Érdekes tényszerűség a Bloomberg hírügynökség témába vágó, összefoglaló jellegű jelentése, ami az 1940-es évek óta egészen napjainkig veszik sorra azokat a repülőgép-eltűnéseket, amelyek során 14 személynél több tartózkodott a fedélzeten, és az idők során semmilyen ésszerű magyarázatot nem tudtak kreálni azzal kapcsolatban, hogy az egyes esetekben vajon mi történhetett. A kimutatás szerint az utóbbi csaknem 75 évben 83 ilyen üggyel kellett szembesülnünk! Vannak az eltűnt légi járművek között kisebb gépek, illetve jóval több, mint száz utasnak helyet adó monstrumok. A Bloomberg nyilvántartásában a legtöbb eset olyan, amikor egyetlen árva roncsdarabot, illetve holttestet sem sikerült megtalálni, azonban akadnak olyanok is, amikor a szerencsétlenség okát sem sikerült kideríteni

 Rejtélyes jelenlét
Már javában zajlott a maláj gép utáni keresés, amikor a thaiföldi hadsereg sajtónyilatkozatban számolt be egy meglehetősen érdekes körülményről. Beszámolójuk szerint légvédelmi radarjaik egy gyanús, azonosítntlan repülőgépet észleltek közvedenül a 777-es mellett, alig néhány perccel azelőtt, hogy az végleg elveszett volna. Az ismeretlen gép csupán néhány percig volt észlelhető, aztán mintha csak átlépett volna egy másik dimenzióba. Egyértelmű, hogy a 777-es eltűnése és az UFO felbukkanása között ok-okozati összefüggés van. A kérdés már csak az, hogy ez a bizonyos UFO földi, avagy csillagközi eredetű...
Egy égi amazon rejtélyes esete

Itt van mindjárt egy olyan történet, ami valóban a repülés hőskorából származik és egy igazi ikon benne a főszereplő: Amelia Earhart, aki arról lett nevezetes, hogy ö lett az első nő, aki repülőgépet vezetett. 1937-ben úgy határozott, hogy egy igazán vakmerő és hallatlan teljesítménnyel írja be magát a történelemkönyvekbe, szerette volna megkerülni a Földet! Navigátorával, Fred Noonannel a fedélzeten szerencsésen megtettek 32 ezer kilométert, aztán egyszeriben, mintha csak az egész világot elhagyták volna, nyomuk veszett. Miután a kor egyik ünnepelt személyiségéről volt szó, az amerikai haditengerészet nagy erőkkel szállt be az Earhart utáni kutatásba, és két héten keresztül próbáltak rátalálni a Howland-sziget környékén valamiféle árulkodó nyomokra, amikből megtudhatták volna, hogy mi történt Azonban minden erőfeszítésük kudarcba, totális eredménytelenségbe fulladt, mivel még egy árva roncsdarabot, vagy olajfoltot sem sikerült lokalizálniuk.
A gép, amivel Earhart és Noonan utazott, egy szó szerint fapados, rendkívül törékenynek tűnő járgány volt, amire a mai kor emberei közül talán nem sokan mernének felszállni teljes lelki nyugalommal. Ha egy ilyen belezuhan a tengerbe, akkor valóban esélyes az, hogy apró darabokra esik, és ezeket a roncsokat később már nagyon nehéz megtalálni.

A két holttest felkutatása abban az időben szintúgy sziszifuszi feladatnak számított, így egyáltalán nem csoda, ha később semmit nem találtak. A hivatalos magyarázat szerint a gép viharba keveredett, majd lezuhant, maradványait pedig a tenger emésztette fel. No igen, de még egy ilyen kis törékeny égi lélekvesztő esetében
is számolni kell a katasztrófa során kiömlő kerozinnal és olajjal, amik aztán jó ideig fennmaradnak a víz felszínén, méghozzá igen jól látható módon! Hogyhogy ezeket sem vette észre senki a két hetes keresgélés során? A hivatalos magyarázatot gyorsan korrigálták: a gép viharba került, ugyanekkor az üzemanyagból is kifogytak, és tulajdonképpen ezért zuhantak le. íme, a varázslat sikerült, máris leszámoltunk azokkal a fránya olajfoltokkal!

Mi azért csendben megkérdezzük azt, vajon hogy lehet ilyen végzetes módon alulbecsülni a repüléshez szükséges üzemanyag mennyiségét? Earhart tapasztalt pilóta volt, navigátora nemkülönben, nagyon jól tudták, hogy x táv megtételéhez mennyi kerozinra lehet szükségük, Ezekben az esetekben még a lehetséges ellenszél negatív hatásaival is számolni szoktak, így aztán nyugodtan kijelenthetjük, hogy vajmi kevés az esélye annak, hogy Earharthék egy ilyen ostoba hiba miatt váltak kámforrá. Ha pedig a hivatalos magyarázatot nem vesszük készpénznek és nem fogadjuk el azt, akkor ott tartunk, hogy nem tudjuk, mi történt valójában a merész kalandorokkal.

A háromszög áldozatai

Természetesen nincs eltűnés-sztori Bermuda-háromszög nélkül! Közismert, hogy itt történik a legtöbb anomália a bolygón, és ezt a térséget valóságos fekete lyukként tartják számon a hajósok és a repülőgép pilóták. Nem ok nélkül, hiszen volt egy igen aktívnak tűnő időszak, amikor szinte hetente érkeztek hajmeresztő beszámolók a legkülönbözőbb típusú és méretű hajók, illetve repülők kámforra válásáról, illetve olyan jelenségekről, amiknek jól képzett, tapasztalt szakemberek voltak a tanúi, Néha a leírásokban sejtelmes, a semmiből egyszerre előtűnő ködszerű anyag jelenik meg, máskor maga az ég kezd el villódzni, egészen fura fények világítják meg a horizontot, no és persze UFO-észlelésekben sem szűkölködik a háromszög története. Apró érdekesség, de mindenképpen ide kívánkozik, mint egyfajta mellékes észrevétel: Az emberek számára úgy tűnhet, hogy napjainkra a „Bermuda-háromszög láz" mintha csillapodna hiszen évek óta semmiféle örült sztorit nem hallunk további furcsaságokról. Sokak számára ez azt is jelentheti, hogy az egész nem volt más, mint egy néhány évtizeden keresztül hatékonyan működő, aztán végül törvényszerűen kifulladó kitaláció. Azonban figyelembe kell vennünk azt a lehetőséget is, hogy a világmédia számára már egyáltalán nem számít vonzó témakörnek a Bermuda-háromszög, ahogyan az UFO-észlelésekről sem tudósítanak már egy jó ideje. Lehetséges tehát, hogy továbbra is rendkívül érdekes dolgok zajlanak a háromszögön belül, csak éppen „elfelejtenek" minket értesíteni ezekről a fejleményekről... Mindenkinek csak tanácsolni tudom a térséggel foglalkozó, naprakész, folyamatosan frissülő weboldalak látogatását, komoly meglepetések érhetik az embert, ha a független médián keresztül jut valós információkhoz!

 
A 19-es kötelék

És akkor most utazzunk vissza egészen 1945 végére, amikor öt Grumman TBM-3RAvenger típusú bombázó indult el gyakorlatozó útra, és végül soha nem tértek vissza. A Flight 19 esete volt az egyik első olyan eset, amikor a légierő komoly veszteségeket szenvedett egy ismeretlen ellenfeltől... Az öt gép tulajdonképpen minden előzetes figyelmeztetés nélkül olvadt a semmibe, minden rendben zajlott, a pilóták nem számoltak be semmi rendkívüliről. Aztán egyszer csak eltűntek. A légierő persze nem írta le rögtön a gépeket, és kutatásukra számos másik repülőt vezényeltek ki a tenger fölé kutatás céljából, köztük egy PBM Marinert is ami egészen abszurd módon szintén szőrén-szálán elveszett! Ezeket a gépmadarakat a mai napig nem találták meg! Vajon hogyan lehetséges ez? Hat katonai repülőgép egy egészen jól behatárolható terület fölött egész egyszerűen minden nyom nélkül eltűnhet? Hogyan?

1948. január 30-án egy Star Tiger Tudor-IV-es típusú személyszállító repülőgép szállt fel az Azori-szigetekről, tele tankkal, vagyis az üzemanyag mennyisége bőven elegendő volt ahhoz, hogy mintegy 2000 kilométeres körzetben bármelyik repülőtéren leszálljon. Célpontja a Bermuda-szigetek volt, repülés közben óránként adott le a pilóta helyzetjelentést,egészen 3 óra 15-ig amikor megtörtént az utolsó bejelentkezés. Ezután a repülőgép teljesen váratlanul eltűnt, és soha többé nem találtak rá. A hivatalos verzió szerint minden bizonnyal több száz kilométernyire elsodródott az útvonalától az igen erős szélben, talán a magasságjelző is tönkremehetett, így a gép véletlenül a vízben kötött ki... Akár ez is megtörténhetett, de azért vegyük figyelembe azt az apró tényt,hogy egy ilyen, 25 utas szállítására alkalmas nagyobb gép becsapódása során minden bizonnyal darabjaira hullik, és a roncsok igen nagy területen szóródhatnak szét. Ehhez képest a Star Tiger-böl mai napig nem találtak meg egyetlen darabot sem - ahogyan azokat sem, akik a fedélzetén tartózkodtak.

Az ismeretlen szignál

1947-ben egy BSAA Avro Lancestrian Stardust nevű gépnek veszett nyoma az Andok felett. Az esetnek igen érdekes körülményei és hosszabb szünet után folytatása volt. A pilóta közvetlenül azelőtt, hogy a gép elveszett volna, rendkívül fura morzejeleket adott le, amiket összeolvasva a STENDEC szó jött ki, azonban ennek semmiféle értelmet nem tudtak tulajdonítani a későbbiekben sem. Semmiféle repülési szakszó vagy szleng még csaknem is hasonlított erre, így fogalmunk nincs, hogy a pilóta kinek és mit akart ezen a módon üzenni. A Stardustnak ezek után nyoma veszett, és a kereső expedíciók sem találtak semmit, pedig igen kiterjed területen kutattak a gép roncsai, és a holttestek, avagy a lehetséges túlélők után. Sokan kezdték úgy gondolni, hogy a Stardustot talán egy UFO rabolta el - ekkoriban meglehetősen sok azonosítatlan repülő szerkezetről tettek jelentést világszerte -, de akadtak olyanok is, akik valamiféle merényletre gyanakodtak, mivel a fedélzeten tartózkodott egy diplomata, illetve egy férfi, akinél állítólag egy nagy értékű gyémánt volt Hosszú évek, sőt, évtizedek teltek el, amikor végül 1997-ben egy hegymászó csoport a Tupungato-hegy egyik gleccserében rá nem talált egy repülőgép kerékre! A további, környéken lefolytatott alaposabb kutatások során előkerült még egy motor néhány alkatrésze, a propellerből néhány darab, illetve egy emberi kéz - amit aztán senkihez nem tudtak társítani. A különös ebben az egészben az, hogy a Stardust eltűnése után a Tupungato hegyet is átfésülték, de akkor semmit nem találtak. Hogyan kerültek hát oda a roncsok ötven év elteltével? Kié lehetett az a rejtélyes kéz? És hol van a gép többi része?

Tűzgömb az éjszakában

Az Egyesült Államok hadserege által bérelt 739-es járat 1962. március 16-án Guamból indult Vietnamba, fedélzetén 90 katonával, majd mindenféle előjel, segélykérés nélkül eltűnt Ugyan a gép útvonala mentén haladó másik repülő pilótája korábban látott valamiféle tűzgolyót haladni a levegőben, ennek nem tulajdonítottak túl nagy jelentőséget, legalábbis a közvélemény előtt igyekeztek elbagatellizálni, félremagyarázni ezt az észlelést Úgy adták elő, mintha ez a bizonyos tűzgolyó a már felrobbant 739-es lett volna, azonban szinte azonnal szárnyra kaptak olyan féltételezések, hogy az bizony egy UFO lehetett. Ezt látszik megerősíteni az a tény is, hogy a megfigyelő pilóta szerint a tűzgplyó egyenes vonalban haladt, ez pedig nem igazán mondható el egy felrobbant repülőgépről, ami biztosan azonnal zuhanni kezdene ilyen esetben. Érdekes módon hiába ismerték a szerencsétlenség pontos koordinátáit, 87 napon keresztül teljesen eredménytelenül keresgélt a roncsok és emberi maradványok után a több mint 1300 fős kutatócsapat. Talán azt kellene hinnünk, hogy a robbanás szabályosan elpárologtatta a 739-est, és rajta minden utast? Mi lehetett az a gyorsan haladó tűzgömb, amit a közelben észlelt egy másik gép pilótája' Talán nem az a valami tehető felelőssé az eltűnésért?

Felhőjárat


Meglehetősen bizarr eset zajlott le 1959. március 10-én, amikor egy B-47 Startojet típusú gép szállt fel a floridai MacDill légibázisról, hogy aztán több ezer kilométert egy huzamban megtéve majd landoljon a marokkói Ben Guerir repülőtéren. A katonaság azt akarta tesztelni, mennyire lehet zökkenőmentesen kivitelezni az akkoriban még újdonságnak számító légi utántöltést Egy darabig nem történt semmi rendkívüli, a B47-es jól vizsgázott, hiszen mintegy 4200 méteres magasságban sikeresen túl volt az első, menet közben végrehajtott üzemanyag-feltöltésen, A másodikra azonban már soha nem került sor. Amikor ez aktuális lett volna, a tanker gép hiába kereste a B47-est, sehol nem találta. A legutolsó vizuális kapcsolat során a tanker pilótái jól látták, hogy a másik repülő tervezett süllyedésbe kezd, ennek következtében belerepült egy felhőbe - de soha többé nem került elő, mintha az a felhő egyszerűen csak felemésztette volna. Próbáltak vele rádiókapcsolatba lépni, de sikertelenül. Nem volt sem robbanás, sem egyéb jele annak, hogy valamilyen szerencsétlenség történt. A hadsereg nagy erőkkel vonult fel a feltételezett katasztrófa körzetében, mivel a B47-es katonai jellegű nukleáris eszközök alkatrészeit szállította, és nem szerették volna, ha azokra más akad rá. Azonban hiába keresgéltek napokon át, semmit sem találtak. Ismét nincsenek roncsok, hullák, semmi! Hová tűnhet el egy ekkora gép, amit ráadásul egy másik repülőből még figyelnek is? Vajon mi történhetett a felhő belsejében?

„Ez nem egy repülő..."

Rendkívül érdekes annak a Frederick Valentichnak az esete is, akinek 1978. október 21-én veszett nyoma, mondhatni igen fura körülmények között. Ez egy olyan történet, amivel kapcsolatban nagyon nehezen lehetne a szokásos magyarázatokat elsütni, szó sem lehet olyasmiről, hogy kifogyott az üzemanyag, a pilóta eltévedt és végül lezuhant egy nehezen megközelíthető helyen, stb. Mindjárt meglátják, hogy miért! Nos, Valentich tapasztalt pilóta volt, több százszor repült már, főleg Ausztrália felett, így egyszerű rutinrepülésnek tűnt az út, amit ezúttal meg kellett tennie. Jó darabig nem történt semmi érdekes, de a 235 kilométeres út vége felé Valentich jelentette a melbourne-i légi irányításnak,hogy egy fura gépet vett észre a sajátja felett, hozzá képest körülbelül 300 méterrel magasabban. Elmondása szerint ez a „fura gép" igazán szokatlanul viselkedett, hol előre sietett, hol bevárta Valentich Cessnáját, néha egészen megközelítette azt, majd ismét eltávolodott. A pilóta egyre idegesebb lett, és azt találta mondani, hogy „ez nem egy repülő..." Néhány pillanattal később azt jelentette, hogy kihagy a gép motorja, majd megszakadt vele minden kapcsolat. Azonnal kutató expedíciót küldtek a helyszínre, hét napon keresztül próbálták megtalálni a feltételezhetően szerencsétlenül járt gépet, de végül nem jártak eredménnyel. A sztori akkor lett igazán érdekes, amikor jelentkezett egy Roy Monifold nevű férfi, aki a Cope Otway településen azt látta, a Valentich és gépe eltűnése körüli időszakban, hogy egy rendkívül gyorsan mozgó, korong alakú objektum száll fel a vízből és nagy sebességgel haladt felfelé az égen. Csakhamar fény derült arra, hogy a környéken több tucatnyian számoltak be fura égi objektumokról, amik biztosan nem repülőgépek voltak. Az eset egyre kínosabb és megmagyarázhatatlanabb lett a hatóságok számára, így igen rövid időn belül lezárták a nyomozást, Valentichet halottnak nyilvánították. Persze az UFO-jelentésekről tudomást sem vettek, pedig nagyon is valószínű, hogy a Cessnát egy ilyen tárgy kapta el, és vitte magával... valahová...

Hátborzongató események

És megérkeztünk a jelenbe, illetve a közelmúltba, ahhoz az egyre bizarrabbá váló esethez, amivel kapcsolatban érdekes módon egyre kevesebb hírt hallunk-olvasunk.A 370-es maláj járat története igazán hátborzongató. A 777-es Boeingen 227 utas és 12 főnyi személyzet tartózkodott, amikor 2014. március 8-án felszállt a Kuala Lumpuri repülőtérről. Eredetileg néhány órányi repülést követően Pekingben kellett volna leszállnia, de ez sajnos soha nem történt meg. A gép egy előre tervezett irányváltoztatás után eltűnt a radarképernyőkről, és még most sem tudja senki megmondani, hogy mi történhetett. Vajon hová tud eltűnni egy ekkora repülő?

A legkézenfekvőbbnek tűnő elmélet szerint valami oknál fogva tűz ütött ki a fedélzeten, ezért a kapitány csökkentette a belső nyomást, majd elkezdett ereszkedni. Azonban a számításaiba hiba csúszott, és belecsapódott a vízbe. A repülő darabokra tört, mindenki meghalt. Nos, mindebből eddig semmit nem sikerült bizonyítani. A járat semmiféle vészjelzést nem adott le, pedig erre akár még egy tüzeset során is lett volna idejük. Az M H370-es amennyiben becsapódott az óceánba, semmiképpen nem veszhetett oda minden nyom nélkül. Korábban is történtek már sajnálatos esetek, amikor egy utasszállító gép a vízbe zuhant, és egyáltalán nem volt nagy nehézség a roncsokra bukkanni. Most valami oknál fogva egyetlen darabot nem sikerült megtalálni. Pedig a gép eltűnését követően szinte példátlan méretű nemzetközi összefogást megvalósítva kutattak fel egy csaknem Ausztrália méretű területet, vagyis egy jóval nagyobb körzetet, mint amekkora az utasszállító hatótávja volt. Hajók, polgári és katonai repülők, sőt tengeralattjárók hónapokon keresztül próbáltak az MH370-es nyomára bukkanni, teljesen sikertelenül.


A maláj gép hátborzongató sztorija kapcsán vadabbnál vadabb elméletek születtek, amiket persze alkalmazhatunk szinte az összes eddigi eltűnésre is. Legalábbis azokra biztosan, ahol a repülőgépek mondhatni egyik pillanatról a másikra, úgymond egy az egyben váltak kámforrá, és soha többé nem akadtak a nyomukra.  Ha ezek a gépek tényleg egy közönséges katasztrófa áldozataivá váltak, akkor hogyan fordulhat elő sorozatosan az, hogy egyáltalán semmiféle nyomot nem hagynak maguk után?

Elméletekből nincs hiány

Az egyik legnépszerűbb teória szerint ezek a repülőgépek bizonyos dimenzióviharok áldozataivá váltak, vagyis hirtelen megnyílt előttük egy másik, párhuzamos univerzum, és a repülők ebbe sodródtak bele teljesen tehetetlen módon. Az anomália talán csak pár percig állt fent, aztán a világok közötti kapu bezárult, és a repülők illetve utasaik örökre egy másik világban ragadtak. Nos, ezt a felvetést rendkívül nehéz lenne bizonyítani, mindösszesen az áll ennek a gondolatmenetnek az oldalán, hogy a gépek tényleg úgy vesztek oda, mintha valóban felszívódtak volna valahová. Talán még az lehet figyelemre méltó momentum, hogy néha pilóták és hajósok egyaránt szoktak jelentéseket tenni arról, hogy - főleg a Bermuda-háromszögben - úgy tapasztalják, mintha a valóság megbolondulna. Elveszítik a horizontot, a műszerek teljesen őrült értékeket mutatnak, időnként tejfehér, ködszerű anyag tölt be mindent, máskor pedig az ég villódzik fura, már-már földöntúli színekben. Ez valóban utalhat arra, hogy időről időre átjárók, féregjáratok nyílnak meg, és akarva-akaratlanul szippantanak magukba repülőgépeket, amiket aztán persze már kereshetünk bármilyen elszántan, semmit nem fogunk találni.
A másik közkeletű vélekedés szerint az eltűnésekért az UFO-k a felelősek! Ebben azért már jóval több ráció lehet, hiszen tudjuk, hogy a földönkívüliek jó ideje itt vannak velünk, technológiájuk jócskán meghaladja a mienket, és igen gyakran bukkannak fel repülőgépek mellett, mintha azokat tanulmányoznák. Egy korábban ismertetett esetben - Frederick Valentich története - egészen konkrétan kap főszerepet egy azonositatlan objektum, de sok más eltűnéssel egy időben érkeztek be jelentések a közelben kószáló UFO-król. Hogy mi lehet a céljuk ezekkel a nagyszabású elrablásokkal, azt igazából nem tudhatjuk. Mások szerint a kormány tehető felelőssé a repülőgépes eltűnésekért De melyik kormány?...



Itt leginkább valamiféle globális háttérhatalmi erőre kell gyanakodnunk, amelynek befolyása a világ minden részére kiterjed. A feltételezések szerint ez a rejtélyes szervezet valamiféle titkos tudás birtokában van, és szigorúan titkos kísérleteket folytatnak, olyanokat, amik meghaladják a közismert fizikai törvényszerűségek világát Ilyen kísérletek keretében tüntetnek el néha gépeket, teleportálják azokat, vagy éppen porlasztanak semmivé egy titkos szuperfegyver használatával Az is megeshet, hogy az elveszett gépeket eltérítik és egy titkos bázison leszállásra kényszerítik, hogy aztán az utasokat mindenféle embertelen, a tudomány és a haladás érdekét szolgáló procedúrának tegyék ki. Mindezeken felül már a szokásos, mondhatni hétköznapi teóriákkal találkozhatunk ezen esetek kapcsán. Gépeltérítők, hatalmas erejű széllökések, idő előtt kifogyó üzemanyag, eltévedt pilóták, hétköznapinak tűnő balesetek tartoznak a fősodrású média magyarázat-repertoárjába. Ezeket azonban maguk a körülmények cáfolják meg Az esetek döntő többségében nem történik segélyhívás, akármilyen kiterjedt és alapos a kutatás, soha egyetlen törmeléket vagy emberi testrészt nem találnak meg, sőt, a fekete doboz sem kerül elő! Mindezek meglehetősen szokatlanok a repülőgép-szerencsétlenségek esetében, olyannyira, hogy a végleges és nyom nélküli eltűnések még mindig a megmagyarázatlan és megmagyarázhatatlan kategóriába tartoznak.


A férfi, aki kiugrott a semmibe


Nem csupán komplett repülőgépek tűnnek el időnként, van, amikor egy utas válik kámforrá, méghozzá igazán megmagyarázhatatlan módon ! Ilyen történet azé a D. B. Cooperé, aki 200 ezer dollárral a zsákjában kiugrott egy eltérített 727-esböl Washington állam erdős területei fölött. Azóta nyoma veszett. Az FBI ugyan kiadott egy nyilatkozatot arról, hogy a bűnöző minden bizonnyal életét veszítette az akció során, mivel túlsúlyos poggyásszal és egy alulméretezett ejtőernyővel ugrott, azonban ezt az elméletüket semmiféle konkrétummal nem tudták alátámasztani. A legviccesebb momentum ebben a hivatalos állásfoglalásban az, amikor az FBI kijelenti, hogy a férfi hulláját minden bizonnyal a madarak ették meg... Az utolsó csontig, pénzzel, ejtőernyővel együtt. Sokkal valószínűbb, hogy Cooper valahogy túlélte a zuhanást, és egy egzotikus szigeten töltötte el élete hátralevő részét, az ő esetét boncolgatókon mosolyogva...

Tajvan felett az ég...

Az utóbbi időben nem igazán nevezhető túlzottan biztonságos dolognak Tajvan felett repülni. Az apró szigetország első, igen különös esete még 2010 januárjában történt, amikor egy Beechcraft T-34 típusú kiképzőgép tűnt el az égről és a radar-képemyőkről egyetlen másodperc leforgása alatt Ahogyan az ilyesféle, módfelett rejtélyes eseteknél lenni szokott, semmiféle segélykérést nem adott le a gép, és hiába kutattak utána, nem találtak meg belőle egyeden darabot sem. 2012 márciusában egy tesztelés alatt álló robotrepülőgépnek veszett nyoma, 2013 szeptemberében pedig megdöbbentő módon teljesen ugyanakkor vált kámforrá végleg egy vadászbombázó, illetve egy felderítő gép.A Huahen légi bázisról azonnal felszállt néhány repülő és helikopter, hogy megkeressék a pórul járt személyzetet, de sem roncsokat, sem embereket nem találtak. Még mindig nem tudni, mi történt velük.