2015. október 7., szerda

Ember-állat keveréklények forradalma


Isten elleni vétek, avagy életmentő tudományos módszer? Gyógyászati és kutatási célból évek óta hoznak létre úgynevezett kimérákat: két különböző faj genetikai ötvözeteit. Vajon ez azt jelenti, hogy hamarosan mitológiai szörnyek fogják ellepni a Földet?


Nem árt megismerkednünk a kiméra-plasztika - azaz kiméra-készítés - fogalmával. Napjainkban ugyanis ez a génsebészet egyik legfantasztikusabb, egyben legellentmondásosabb megítélésű területe, mely éles viták kereszttüzében áll.

A kiméra szó a mitológiából lehet ismerős. Homérosz így festette le az Iliászban: „Kecske középütt, sárkány hátul, elöl meg oroszlán, s torkából lobogó tűz lángját fújta riasztón." Azaz, egy kecske-sárkány-oroszlán keveréklényről van szó, de később a szót általában olyan fantázialényekre használták, melyek ember és állat, vagy két különféle állat ötvözetei voltak. Ez tehát a kiméra mitológiai fogalma, és most lássuk a biológiait A genetikában kimérának hívják azt az egyedet, melyek két vagy több faj DNS-éből lettek összegyúrva úgy, hogy sejtjeikben egymás mellett, párhuzamosan megmarad a két különféle génállomány. Azaz, szemben a hibriddel - melynél a két DNS összeolvadva egy teljesen új, „hibrid" fajt alkot - a kiméra nem önálló faj, hanem egyfajta genetikai mozaiklény.

A kiméra nem hibrid!

Lássunk mindkettőre példát! Az öszvér a ló és a szamár utóda, új faj, melynek egy csak rá jellemző, „öszvér-génkészlete" van, azaz hibrid. Öszvérek természetes körülmények közt is születhetnek, ez általában igaz a hibridekre Ezzel szemben viszont a kimérák szinte mindig szándékos génmanipulációval keletkeznek, mint például a juhkecs: egy mesterséges lény, melyet juh-és kecske DNS-ének ötvözésével hoztak létre. Kiméra lévén, a juhkecs nem önálló faj: sejtjeiben egyszerre vannak jelen mind a juh-, mind a kecske-gének.
Egy kiméra teste, anatómiai felépítése, életmódja, viselkedése is a komponens fajokéból van „összegyúrva" -, de az már nehezen jósolható meg, hogy melyik jellegzetességet milyen mértékben fogja viselni. így a juhkecs esetében elviekben lutri, hogy miben hasonlít majd egy juhra, és mik lesznek a „kecskés” vonásai - a kutatók azonban dolgoznak rajta, hogy a kimérák egyre kiszámíthatóbban tervezhetők legyenek.

A lehetőségek skálája végtelen. Ma már tudnak kreálni állat-állat, de akár ember-állat kimérákat is, sőt kettőnél több - három, öt,tíz, száz stb. - faj ötvözeteit. Elképzelhetünk például egy ember-elefánt-kígyó-hal-madár ötkomponensű kimérát, de némi fantáziával akár ennél izgalmasabbakat is.

S hogy mire jó ez? Miért ölnek bele hatalmas összegeket kutatóintézetek, hogy bizarrabbnál-bizarrabb keveréklényeket hozzanak létre: embervérű sertést, patkány-hasnyálmiriggyel rendelkező egeret, humán anyatejet adó kecskét, és hasonlókat?

A kutatók egy része a tudományos-és gyógyászati előnyökre hivatkozik, mások azonban arra figyelmeztetnek: ha belekontárkodunk az élet mikroszerkezetébe, genetikai katasztrófát idézhetünk elő, melyben mi, emberek fogjuk húzni a rövidebbet.

Nyúlember-magzat és embervérű sertés: az új sztárok

Talán nem is gondolnánk, hogy már régóta járkálnak köztünk ember-ember, sőt ember-állat kimérák.  A leggyakoribb ember-állat kimérák pedig azok az emberek, akikbe sertés-szívbillenyűt ültettek be, vagy például égési sérülés miatt sertésbőrrel pótolták a hiányzó bőrszövetüket. A kimérák alkalmazási lehetőségénél határ gyakorlatilag a csillagos ég. Kutatási célból gyakran hoznak létre laboratóriumban olyan állatokat, melyek szervezete emberi géneket-, sejteket-, szöveteket-, vagy DNS-t tartalmaz. Rajtuk tanulmányozzák a számítógéppel modellezhetetlen folyamatokat, betegségeket, Kimérák az alanyai azoknak a kísérleteknek is, melyekhez emberi sejtekre van szükség, csakhogy emberen tilos elvégezni őket.
A genetikailag „összekutyult” mozaiklények jelentősége különösen úgynevezett „modell-állatként" hatalmas. Tömegével hozzák őket létre neurológiai, immunológiai, alleigiológiai kutatásokhoz: a leggyakoribb verzió az emberi géneket tartalmazó kísérleti egér. Emberi DNS-sel rendelkező kecskéket használnak egy emberi fehérje, az antitrombin termelésére, melyet véralvadási zavarok kezelésében alkalmaznak. Patkányokba emberi őssejteket ültetnek, hogy az emberi agy károsodás utáni regenerálódását tanulmányozzák.

Hogy mióta vannak ilyen lények? Az áttörés 2003-ban történt a sanghaji orvosi egyetemen, ahol sikeresen egyesítették egy ember és egy nyúl sejtjeit. A fejlődésnek indult „nyúlember”-magzatot sajtótájékoztatón ünnepelték meg, majd pár nap múlva elpusztították. A következő lépés 2005-ben az említett, emberi vérrel rendelkező sertés volt, az amerikai Mayo Klinika „szülötte”, mellyel alkotói számos konferencián büszkélkedtek.

„Ne romboljuk le a fajok közti határokat!"

Az orvosok lelkesen ünnepeltek. Megszületett a jövő eljárása, a kimeroplasztika, mely reményeik szerint hamarosan a szervátültetéseknél is feleslegessé fogja tenni az emberi donort. Többé nem lesz szükség egy ember halálára ahhoz, hogy valaki új, egészséges szervhez jusson - elég lesz mindössze emberi őssejtet plántálni egy állati embrióba. Mivel az őssejt bármilyen szövetté formálódhat, az állat-magzat egy bizonyos ponton megváltoztatja normális fejlődését, és ahelyett hogy “rendes” állatkává alakulna, az őssejt parancsára átváltozik egy adott szervvé - vesévé, szívvé, vagy akár végtaggá.

Ez ma már nem terv, hanem tudományos valóság. 2013. június 20-án a Telegraph közzétette: japán tudósok transzplantációs célra növesztenek a közeljövőben sertésekben emberi szerveket. A projekt így fest: az emberi őssejtet beoltják a sertésembrióba,a keletkező „disznóember-magzatot” pedig egy anyakoca méhébe ültetik, hogy ott fejlődjön. Amint az embrió átalakult a kívánt szervvé - például emberi szívvé - a kocát levágják, kiemelik belőle a szívet, és már ültethetik is be a transzplantációra váró ember testébe.

A támogatók érve a következő: finnyáskodhatunk a disznóban „termelt” szíven és a kimeroplasztika vívmányain, ám emberéletek millióit lehet megmenteni vele. Jeretny Rijkin biológiai szakértő azonban másként véli: „Nem szabad a fajok közti határokat lerombolni, hiszen az állatoknak is megvan a joguk, hogy ne alakítsák át őket egy másik élőlénnyé. Van más útja is az orvostudomány és a gyógyászat fejlesztésének, nemcsak az, hogy megteremtsük a kimérák veszedelmes világát."

Emberi öntudat, csimpánz-testben

Nem kell hozzá nagy fantázia, hogy rájöjjünk: a kimérák úgy általában iszonyatos mennyiségű etikai problémát vetnek fel. Létezésük ugyanis eleve szemben áll a vallással, hagyományokkal, a természet tiszteletével, egyáltalán, az alapvető erkölcsi törvényekkel is.

Az egyház régóta figyelmeztet rá: nekünk, halandóknak nem lehet büntetlenül belekontárkodni „Isten vegykonyhájába”. De ha valaki nem hívő, akkor sem nehéz elképzelni, milyen következményekkel járhat a kimeroplasztika elterjedése és széles körben való alkalmazása - még ha ez eredetileg a támogatók szándéka szerint nemes célokat szolgál.

Vajon indokolt akár emberéletek megmentése céljából beavatkozni egy olyan mikrovilágba - a DNS-be -, mely a tudomány mai állása szerint is évmilliárdok alatt jött létre, és elképesztően finom, alig ismert mechanizmusokkal vezérli a teljes szervezet működését az élőlény utolsó szívdobbanásáig? Ez egy végtelenül nehéz kérdés, főleg mióta egyre több tudós is elismeri: az élő szervezet, így az emberi test sem írható le pusztán biokémiai szinten. A sejtek ugyanis nemcsak vegyületeket, de rezgéseket, ma még ismeretlen energiákat is tárolnak, sőt: önálló emlékezetük van. Ebből adódnak a további súlyos kérdések. A szív, mely nem a saját mellkasban, hanem egy sertés méhében keletkezett egy sertés-ember embrióból, vajon miféle rezgéseket, emlékeket fog sugározni a befogadó emberbe? Az egér, melybe „kísérleti célból” emberi agysejteket ültettek, továbbra is egérnek számít, vagy emberi jogokkal is rendelkezik?

Egy újabb terv szerint emberi neuronnal „beoltott” csimpánzt akarnak készíteni - akkor most ö micsoda lesz? Állat, ember, mindkettő, vagy egyik sem? És mi van, ha ad absurdum a humán idegsejtek miatt szerencsétlen majom egyszer csak emberi öntudatra ébred - és egy majom testében találja magát?

A mitológia mutánsai

E kérdések képezik napjaink bioetikájának legsúlyosabb gondjait A kimérák akkora kihívás elé állítanak mindenkit - orvost, jogászt, etikust, egyházakat, hívőket és nem hívőket -, amekkorával az emberiség azóta nem szembesült, hogy réges-régen a szándékosan létrehozott keveréklényekkel már egyszer meggyűlt a baja.

Ismét csak az derül ki: nincs új a Nap alatt! Véletlen volna, hogy a mitológiában nyüzsögnek azok a lények, melyek napjaink legmodernebb kutatóintézeteiben is naponta születnek a lombikokban? Véletlen volna, hogy a kimeroplasztika kifejezés alapszava, a kiméra is egy, a mitikus ősidőkből származó, legendás lényre utal?

Az összes őshagyomány egybehangzóan állítja: az emberiség már többször eljutott arra a fejlettségi nívóra, ahol jelenleg is áll. A modem csúcstechnológia vívmányait autótól űrhajóig, atomerőműtől-klónozásig nem felfedezték, hanem újra-felfedezték tudósaink. Ha elfogadjuk egy, vagy több korábbi civilizáció létezését, világossá válik, miért beszélnek a mítoszok háborúkról, melyekben az emberek ellenségei szörnyetegek - óriások, gyíkemberek, beszélő sárkányok, majomszertű vademberek, intelligens óriásskorpiók és egyebek - voltak.

Ezek ugyanis feltehetően nem kitalált, álombéli rémek lehettek. Hanem mutánsok: egy előző világ biotechnológiájának elszabadult és alkotóik ellen fordult „termékei”. A hindu eposzok szóról szóra leírják, hogyan alkottak meg ősi mágusok egy ráksasza nevű új fajt, agresszív óriásmajmok és emberek ötvözésével. De a Biblia szerint ugyanez történt az Angyalok Lázadása idején: vérengző ember-állat keveréklények lepték el a Földet

És ha egy kiméra kiszabadul?

A kimeroplasztika támogatói szerint egy ilyen biotechnológiai katasztrófa azért sem fenyeget minket, mert az ember-állat kimérák eleve világra sem jönnek. A hatályos törvény értelmében ugyanis mindössze két hétig élhetnek, ennek leteltével meg kell semmisíteni őket De mi a biztosíték, hogy ezt meg is teszik? Némi cinizmussal azt mondhatnánk: a törvények ősidők óta azért vannak, hogy mindig legyen valaki, aki megszegi őket Maguk az orvosok sem ringatnak miket illúziókban ezzel kapcsolatban: ők is tudják, hogy ez egy írott elvárás, amit „kifelé" a kutatóintézetek természetesen betartanak. Hogy titokban mi folyik a laboratóriumokban, az már persze más lapra tartozik.

Az orvosok többsége biztos benne: az illegális genetikai kísérletek már messze túlszárnyalják a sci-fi írók legvadabb vízióit Gyanítható, hogy már a nagy „tilalomfát": a klónozott embert is már rég elkészítette valaki, valahol, legfeljebb nem tudunk róla.

Azt pedig szintén aligha kétséges, hogy eszébe jutott már valakinek az, hogy a tizennégy nap leteltével az egyik kiméra-embriót életben hagyja - akár puszta tudományos kíváncsiságból. Szerencsés esetben a kis keveréklény kifejlődik, létezését pedig sikerül titokban tartani. Lehet, hogy tervezői emberi intelligenciával ruházták fel, ugyanakkor az állati génekből egy veszélyes ragadozó erejét, vérengző természetét örökölte. És egy szép napon kiszabadul a laboratóriumból, kilép az utcára az emberek közé...

Találkozás az „igazival"

A folytatást a képzeletére bízom, íme, a genetika által kínált „szép új jövő”. Egyben az ősmúlt, hiszen mint  valószínűleg ezt a mostani civilizációs körét a Homo sapiens már jó párszor lefutotta százezer, millió évekkel ezelőtt itt a Földön - sőt, talán más bolygókon is. Úgy tűnik, fajtánk sose tanul a régi hibáiból, és tudományos érdekekre, kényelemre, fejlődésre, gazdasági előnyre hivatkozva újra és újra elpusztítja önmagát, illetve környezetét Mindössze azt üzennénk a kimeroplasztika híveinek: ugye nem örülnének, ha szembetalálkoznának a Homérosz-féle kimérával? Mit szólnának, ha tüzet okádó kecske-sárkány-oroszlán mutánsok garázdálkodnának az utcákon, lerombolnák a városokat és pusztítanák az embereket? Márpedig, ha így folytatjuk, még ez is megtörténhet...  
Képtalálat a következőre: „”
Lehet, hogy ön is kiméra, csak nem tud róla?

1953-ban egy brit asszony esete nagy visszhangot keltett A nő véradónak jelentkezett, és mikor a labor elemezte vérét, döbbenten észlelték: vére egyes részei a nullás, míg a többi az A-s vércsoportba tartozik. De hogy lehet valakinek kétféle vércsoportja? Az akkori magyarázat szerint a nő még magzati korában az elvetélt ikertestvérétől szerezhette be az idegen vér-elemeket úgy, hogy az ikerterhességről anyjuk sem tudott
A dupla DNS rejtélyes jelensége hamarosan megismétlődött egy másik nőnél, Lydia Fairchild-nii (képünkön gyermekeivel). A hölgynek egy perben kellett igazolnia, hogy gyermekei tényleg a sajáthai. A genetikai vizsgálat meghökkentő eredményt hozott: kizárt, hogy Lydia a saját gyermekeinek édesanyja legyen. Ez paradoxon, ahogy az orvosok is tudták: Mrs. Fairchild-nak egyértelmű bizonyítékai voltak róla, hogy ő szülte a gyermekeket. A magyarázat végül az lett: Lydiának kétféle DNS-e van, és csak az egyik jutott be gyermekeibe, de hogy ez miként lehet, a tudomány ma még nem ismeri az okát Amikor azonban egy harmadik nőnél, Karén Keegan-nél is ezt tapasztalták - egyik gyereke tényleg az ő génjeit hordta, de a másik kettő egy „ismeretlen” anyai génkészletet - már nevet adtak a különös jelenségnek: kiméria. Ez azt jelenti, hogy az illető „kiméra": dupla DNS-e van, benne két, teljesen különböző génsorozattal. És hogy miként jut valaki kettős örökítőanyaghoz? Az elhalt ikertestvér egy magyarázat lehet rá, de nem feltétlenül ez az egyetlen ok. Egy hihetedenül hangzó elmélet szerint talán egy korábbi emberiség idejében már készítettek humán kimérákat, azaz dupla génkészletű embereket - a mai „kimérák” pedig, mint Karén és Lydia is, az ő leszármazottaik.