Mi lenne, ha...A Pokol neve halhatatlanság!
Megmászta a Mars szikláit, és búvárkodott a Jupiter Europe holdjának óceánjában. De ez rég volt. 400 éves,és szinte elborítják az emlékek.A tudomány száguld előre, és és esze ágában sincs lassítani. Intenzív kutatások folynak az élet meghosszabbítása kapcsán, így aztán a sajtóban egyre újabb hírek állítják, hogy felfedezték az örök élet csodaszerét. .Az élet szinte korlátlan meghosszabbítása már 2050 körül valóra válhat" - állítja Michel Bourday francia genetikus.
Legyen 500 év
Tegyük fel, hogy idővel minden szervünk pótolható, és a halál minden tipikus okát felszámolják, a betegségtől a természetes öregedésig, a tudomány pedig képes lesz akár 500 évig működőképesen tartani szervezetünket. Milyen lehet így az élet? Mivel erre lehetetlen pontosan válaszolni, most csak az agy és a tudat elválaszthatatlan párosára fókuszálunk. Már ez is elég ahhoz, hogy csökkentse az örök élet utáni vágyat, de ha mégsem, bemutatunk egy félelmetes globális forgatókönyvet.
Akár egy elromlott körhinta
Előzmény: Minél idősebbek vagyunk, annál jobban érezzük, hogy az idő száguld.
Eredmény: megsemmisült időérzékelés
Hősünk - nevezzük Ádámnak - számára 10 évesen egy év is végtelen. Minden nap más, csupa élmény és új tapasztalat. 50 évesen már úgy érzi, hogy túl gyakran van karácsony.A jól dokumentálható jelenséget az okozhatja, hogy minél idősebbek vagyunk, az élet annál kisebb részét jelenti a figyelemmel kísért időszak, és kevesebb új kezdeményezést hoz ’ - magyarázza Richard McKinney amerikai pszichológus. 10 évesen egy év az egész életünknek egy tizedét, 100 évesen viszont már csupán egy századát jelenti. Egy mesterségesen elnyújtott, több száz éves élet során végül elkerülhetetlen a megszokott időérzékelés totális megsemmisülése.
Teljes zavar
Ádám most kereken 300 éves. „Mintha egy körhintáról szálltam volna le" - írja le érzéseit. Gyakran zavartnak érzi magát, mintha a napok egyre rövidülnének, és gyakran összeolvadnak. Hasonlónak tűnnek az emlékei is. 300 év alatt annyit összegyűjtött hogy képtelen tájékozódni bennük.. Tavaly történt, vagy 200 éve? Egyáltalán megtörtént, vagy valami filmben láttam?" - kérdezi riadtan. Mert az agy több milliárd szinapszis (idegsejtek kapcsolódási helye) ellenére sem tud ennyi adatot tárolni. Hogy a túlterhelést elkerülje, könnyít munkáján, és csalni kezd: egyszerű sablonok szerint, véletlenszerűen köti össze az emlékeket. Azokat a töredékeket, amelyek számára „nem ülnek", egyszerűen elnyomja. De ezzel a trükkel sem bírja a végtelenségig, és amikor eléri a kritikus határt, egyfajta „mentális ősrobbanás", pontosabban a túlterhelt rendszer összeomlása fenyeget.
Előzmény: Az agyat a többi szervhez hasonlóan nem úgy tervezték, hogy örökké létezzen és szünet nélkül dolgozzon.
Eredmény: szellemi hanyatlás
Az evolúció praktikus, és nem számol az örökkévalósággal, hiszen az élet prioritása a változatosság. A fejlődés a régi lerombolásáról és annak újjal való helyettesítéséről szól. Még ha képesek is lennénk aktívan és működőképesen tartani az agyat, kapacitása korlátozott, akárcsak a szinapszisok reális száma. Ezek a legnagyobb mennyiségben fiatalkorban jönnek létre, az évek során felhalmozódnak, állandósulnak. Időskorban már alig van esély átprogramozni őket.
Új agy jól seper
Másik alanyunk legyen János. Fiatal tudósként minden újra nyitott volt, nem félt a forradalmi és radikális eszméktől. Kipróbált újdonságokat, és szabálytalan módon is meg tudta közelíteni a problémákat. Az évek során szaporodnak az igazolt, megbízható tapasztalatok és szűkül a tanulási tér. Az evolúció által a legtakarékosabb működésre programozott agy a járt utakat használja, a megbízható, igazolt eljárásokhoz tartja magát. így János egyre rosszabbul viseli a változást, gyakran elutasítja fiatal kollégái újszerű gondolatait, ha azok ellentmondanak ismereteinek. „Remek példa Einstein, Eddington és mások. Forradalmi elméleteik zömét fiatalon alkották, és zsenialitásuk ellenére nagyjából megálltak ott, ahová fiatalon eljutottak" - érvel egy történész.
Az anyagfáradás fékező hatása
A halhatatlanság esetében az agy az emberi szervezet többi részéhez hasonlóan öregszik, idővel az elmén is mutatkoznak a fáradtság jelei. A neuronhálózat kisebb sérülésére kerül sor, az emlékezet gyengül, csökken a gondolkodás rugalmassága és gyorsasága. Vajon segítene, ha a fáradt agyat egy új szintetikus „protézisre" cserélnék? „Kérdés, vajon az ember ugyanaz maradna-e, miután tudata áttevődik az új környezetbe" - fontolgatja McKinney szkeptikusan.
A mennyei mannából is lehet elég
Előzmény: Az aktivitást az a korlátozott idő tartja mozgásban, amely a vágyaink teljesítésére van.
Eredmény: rezignáltság, unottság
Az ember kényelmes teremtmény, csak a rendelkezésére álló idő rövidsége ösztönzi vágyai teljesítésére. Ezért minden lehetőséget próbál kihasználni, mielőtt a kaszás kopogtatna. De mi van, ha többé nem teszi? Akkor most nézzük Évát! Első 200 évében csupa energia, versenyszellem, szomjazza a szokatlan élményeket. Bejárja a Föld legszebb egzotikus helyeit, kalandos expedíciókon vesz részt, és mindenben igyekszik sikert aratni. Aztán idővel elkezdi halogatni az új kihívásokat. Némelyek már egyáltalán nem vonzzák, mivel már átélt hasonlót, néhányat pedig későbbre halaszt.„Nem szaladnak el - mondja. Azok az élmények, amelyek „meg várják", értéküket vesztik, és Éva megerősíti a pszichológusok állítását, miszerint az, ami előre hajt minket, többek között az idő múlásának tudata. „Ha elveszítjük a motivációt, könnyen meglehet, hogy mindent örökké "holnapra halasztunk" - mondja Stephen Boater amerikai motivációs pszichológus.
A megvalósított álmok utáni űr
Hiszen minek is fáradoznánk ifjúkorban tanulással vagy tudományos kutatásokkal, miért házasodnánk fiatalon, vagy hajszolnánk az élvezeteket, ha tudnánk, hogy minderre még több száz évünk marad? „Ilyen helyzetben sokakat riaszthat a megvalósult álmok után leselkedő üresség - mondja Boater. - Mit csinálok majd, ha már minden álmomat megvalósítottam? Kínlódást jelent majd, hogy kitöltsem az üres órákat?" Mivel az ember hajlamos arra, hogy a gondok helyett az élvezeteket részesítse előnyben, a pszichológusok úgy vélik, sokan végeznék jó eséllyel élvhajhászként. Azonban bizonyos idő után ezen a téren is eluralkodna az unalom, mert végül a legjobb mulatságok is monotonná válnak.
Előzmény: Az agy alkalmazkodik az ismétlődő érzelmi impulzusokhoz, elnyomja
a reakciókat, amelyek egyre felszínesebbé válnak.
Eredmény: a rizikós tevékenységek számának rendkívüli növekedése
Egy drogosnak is egyre több narkó kell az azonos hatáshoz, mert szervezete már hozzászokott a szerhez, így működnek az érzelmek is. Egyre erősebb élményekre van szükség, csakhogy az érzelemadagot nem lehet a végtelenségig növelni. A halhatatlanság az érzelmi fásultságon kívül az egyre intenzívebb impulzusok hajhászásához vezetne. A szélsőséges élményekhez - akár sportról, kapcsolatokról vagy drogról van szó - szervesen kapcsolódik a bűnözés.
Most beszéljünk Máriáról, aki szabályosan adrenalinfüggő. Először leküzdi az összes 8000 m-es csúcsot, lemerül a Mariana-árok mélyére. Amikor elfogynak a földi kihívások, a Marson próbál hegyet megmászni, de aztán ezt is megunja. Egy rablótámadás során megtapasztalja, hogy a félelem feldobja. Megvédi ugyan magát, de az élmény felkavarja, szeretné újra átélni. Erőszakos extrém küzdőjátékokban vesz rész, s amikor azt is megunja, kimegy az utcára. Számláján verekedések, bolti rablások és gyilkosságok gyűlnek. És persze, nem ő az egyetlen. Az utcák véres csatamezővé változnak.
30 év kevés, az életfogytiglan sok
Egy ilyen változás miatt természetesen át kéne írni a büntető törvénykönyvet is, hiszen mit jelent annak egy év börtön, aki 500 évig élhet? Az életfogytosok már sokkal rosszabbul járnának... „Ilyen esetben az életfogytiglan indokolatlan és embertelen büntetés lenne" - vélekedik William Perry börtönpszichológus. Ismét szóba kerülne a halálbüntetés bevezetése. De az élet is pokollá válhat ilyen világban. Mert hiába nem lenne betegség és hiába állították volna meg az öregedést, még mindig rengetegen halnának meg erőszak által. Tulajdonképpen egy ilyen életben ez lenne a halál egyetlen módja. El tudják képzelni az életüket egy erőszakos vég tudatával?
Előzmény: A Föld lassan megtelik halhatatlanokkal
Eredmény: társadalmi összeomlás
Mintegy 300 000 évvel ezelőtt az átlagéletkor 15 év körül mozgott, és a Földön csupán 20 000 ember élt. A középkor elején az átlagéletkor 25 évre, az emberiség száma becslések szerint - 35 millióra nőtt. A18. század végén az átlagéletkor már 35 évnél járt, a létszám pedig túllépte az egymilliárdot. Jelenleg 7 milliárdan élünk a bolygón, az átlagéletkor -67 év. A tudósok szerint, 2045-re halhatatlanság nélkül is elérjük a 9 milliárd főt. Na ehhez a létszámhoz társítsuk az örök életet!
Túlnépesedés, kimerülés és zéró nyugdíj
A növekvő népességszám miatt megugrik az élelmiszerek iránti igény. A válság először a fejlődő országokban erősödik, majd a világ többi államában is. Vízből is egyre kevesebb van, harc tör ki a földekért és a vízkészletekért. .A társadalmat megbénítja a népvándorlás és a bevándorlók iránti ellenszenv" - jósolja Susan Flannery amerikai szociológus. Ráadásul a gazdagok tovább gazdagodnának, a szegények még szegényebbek lennének. így csak idő kérdése, mikor robbannak ki lázadások a szociális gondok miatt. Ki hihetné el, hogy a halhatatlan emberiség dolgozó többsége a végtelen munka és a beláthatatlanul távoli nyugdíj kilátásával akarna élni? Bármi is legyen az oka, akár a fürge halhatatlan nyugdíjasok, akár a munkanélküliek tömege, az eredmény a társadalmi rendszer összeomlása, hiszen túl nagy terhet jelent eltartani őket az állam számára.Bukásukkal pedig kezdetét veszi a több ezer éves államformák összeomlása, amelyet forradalmak végtelen ciklusa vagy teljes anarchia követ" - mondja illúziók nélkül Susan Flannery. Persze, harc folyik majd a kiválasztott halhatatlanok között is, hiszen melyik utód akarna várni még 500 évet az örökségére?
Túlnépesedés nélkül sem rózsásak a kilátásaink. Amikor 100 éve csökkent a csecsemőhalálozás, kevesebb gyermek is született. Ha elérnénk a halhatatlanságot, a születések száma a minimumra zuhanna. Ám a fejlődés alapja a generációváltás, és egyedül a halál teremt helyet az újnak. Nélküle megáll a fejlődés, a stagnálás pedig az első lépés a bukás felé.
forrás:látkép magazin
Legyen 500 év
Tegyük fel, hogy idővel minden szervünk pótolható, és a halál minden tipikus okát felszámolják, a betegségtől a természetes öregedésig, a tudomány pedig képes lesz akár 500 évig működőképesen tartani szervezetünket. Milyen lehet így az élet? Mivel erre lehetetlen pontosan válaszolni, most csak az agy és a tudat elválaszthatatlan párosára fókuszálunk. Már ez is elég ahhoz, hogy csökkentse az örök élet utáni vágyat, de ha mégsem, bemutatunk egy félelmetes globális forgatókönyvet.
Akár egy elromlott körhinta
Előzmény: Minél idősebbek vagyunk, annál jobban érezzük, hogy az idő száguld.
Eredmény: megsemmisült időérzékelés
Hősünk - nevezzük Ádámnak - számára 10 évesen egy év is végtelen. Minden nap más, csupa élmény és új tapasztalat. 50 évesen már úgy érzi, hogy túl gyakran van karácsony.A jól dokumentálható jelenséget az okozhatja, hogy minél idősebbek vagyunk, az élet annál kisebb részét jelenti a figyelemmel kísért időszak, és kevesebb új kezdeményezést hoz ’ - magyarázza Richard McKinney amerikai pszichológus. 10 évesen egy év az egész életünknek egy tizedét, 100 évesen viszont már csupán egy századát jelenti. Egy mesterségesen elnyújtott, több száz éves élet során végül elkerülhetetlen a megszokott időérzékelés totális megsemmisülése.
Teljes zavar
Ádám most kereken 300 éves. „Mintha egy körhintáról szálltam volna le" - írja le érzéseit. Gyakran zavartnak érzi magát, mintha a napok egyre rövidülnének, és gyakran összeolvadnak. Hasonlónak tűnnek az emlékei is. 300 év alatt annyit összegyűjtött hogy képtelen tájékozódni bennük.. Tavaly történt, vagy 200 éve? Egyáltalán megtörtént, vagy valami filmben láttam?" - kérdezi riadtan. Mert az agy több milliárd szinapszis (idegsejtek kapcsolódási helye) ellenére sem tud ennyi adatot tárolni. Hogy a túlterhelést elkerülje, könnyít munkáján, és csalni kezd: egyszerű sablonok szerint, véletlenszerűen köti össze az emlékeket. Azokat a töredékeket, amelyek számára „nem ülnek", egyszerűen elnyomja. De ezzel a trükkel sem bírja a végtelenségig, és amikor eléri a kritikus határt, egyfajta „mentális ősrobbanás", pontosabban a túlterhelt rendszer összeomlása fenyeget.
Előzmény: Az agyat a többi szervhez hasonlóan nem úgy tervezték, hogy örökké létezzen és szünet nélkül dolgozzon.
Eredmény: szellemi hanyatlás
Az evolúció praktikus, és nem számol az örökkévalósággal, hiszen az élet prioritása a változatosság. A fejlődés a régi lerombolásáról és annak újjal való helyettesítéséről szól. Még ha képesek is lennénk aktívan és működőképesen tartani az agyat, kapacitása korlátozott, akárcsak a szinapszisok reális száma. Ezek a legnagyobb mennyiségben fiatalkorban jönnek létre, az évek során felhalmozódnak, állandósulnak. Időskorban már alig van esély átprogramozni őket.
Új agy jól seper
Másik alanyunk legyen János. Fiatal tudósként minden újra nyitott volt, nem félt a forradalmi és radikális eszméktől. Kipróbált újdonságokat, és szabálytalan módon is meg tudta közelíteni a problémákat. Az évek során szaporodnak az igazolt, megbízható tapasztalatok és szűkül a tanulási tér. Az evolúció által a legtakarékosabb működésre programozott agy a járt utakat használja, a megbízható, igazolt eljárásokhoz tartja magát. így János egyre rosszabbul viseli a változást, gyakran elutasítja fiatal kollégái újszerű gondolatait, ha azok ellentmondanak ismereteinek. „Remek példa Einstein, Eddington és mások. Forradalmi elméleteik zömét fiatalon alkották, és zsenialitásuk ellenére nagyjából megálltak ott, ahová fiatalon eljutottak" - érvel egy történész.
Az anyagfáradás fékező hatása
A halhatatlanság esetében az agy az emberi szervezet többi részéhez hasonlóan öregszik, idővel az elmén is mutatkoznak a fáradtság jelei. A neuronhálózat kisebb sérülésére kerül sor, az emlékezet gyengül, csökken a gondolkodás rugalmassága és gyorsasága. Vajon segítene, ha a fáradt agyat egy új szintetikus „protézisre" cserélnék? „Kérdés, vajon az ember ugyanaz maradna-e, miután tudata áttevődik az új környezetbe" - fontolgatja McKinney szkeptikusan.
A mennyei mannából is lehet elég
Előzmény: Az aktivitást az a korlátozott idő tartja mozgásban, amely a vágyaink teljesítésére van.
Eredmény: rezignáltság, unottság
Az ember kényelmes teremtmény, csak a rendelkezésére álló idő rövidsége ösztönzi vágyai teljesítésére. Ezért minden lehetőséget próbál kihasználni, mielőtt a kaszás kopogtatna. De mi van, ha többé nem teszi? Akkor most nézzük Évát! Első 200 évében csupa energia, versenyszellem, szomjazza a szokatlan élményeket. Bejárja a Föld legszebb egzotikus helyeit, kalandos expedíciókon vesz részt, és mindenben igyekszik sikert aratni. Aztán idővel elkezdi halogatni az új kihívásokat. Némelyek már egyáltalán nem vonzzák, mivel már átélt hasonlót, néhányat pedig későbbre halaszt.„Nem szaladnak el - mondja. Azok az élmények, amelyek „meg várják", értéküket vesztik, és Éva megerősíti a pszichológusok állítását, miszerint az, ami előre hajt minket, többek között az idő múlásának tudata. „Ha elveszítjük a motivációt, könnyen meglehet, hogy mindent örökké "holnapra halasztunk" - mondja Stephen Boater amerikai motivációs pszichológus.
A megvalósított álmok utáni űr
Hiszen minek is fáradoznánk ifjúkorban tanulással vagy tudományos kutatásokkal, miért házasodnánk fiatalon, vagy hajszolnánk az élvezeteket, ha tudnánk, hogy minderre még több száz évünk marad? „Ilyen helyzetben sokakat riaszthat a megvalósult álmok után leselkedő üresség - mondja Boater. - Mit csinálok majd, ha már minden álmomat megvalósítottam? Kínlódást jelent majd, hogy kitöltsem az üres órákat?" Mivel az ember hajlamos arra, hogy a gondok helyett az élvezeteket részesítse előnyben, a pszichológusok úgy vélik, sokan végeznék jó eséllyel élvhajhászként. Azonban bizonyos idő után ezen a téren is eluralkodna az unalom, mert végül a legjobb mulatságok is monotonná válnak.
Előzmény: Az agy alkalmazkodik az ismétlődő érzelmi impulzusokhoz, elnyomja
a reakciókat, amelyek egyre felszínesebbé válnak.
Eredmény: a rizikós tevékenységek számának rendkívüli növekedése
Egy drogosnak is egyre több narkó kell az azonos hatáshoz, mert szervezete már hozzászokott a szerhez, így működnek az érzelmek is. Egyre erősebb élményekre van szükség, csakhogy az érzelemadagot nem lehet a végtelenségig növelni. A halhatatlanság az érzelmi fásultságon kívül az egyre intenzívebb impulzusok hajhászásához vezetne. A szélsőséges élményekhez - akár sportról, kapcsolatokról vagy drogról van szó - szervesen kapcsolódik a bűnözés.
Most beszéljünk Máriáról, aki szabályosan adrenalinfüggő. Először leküzdi az összes 8000 m-es csúcsot, lemerül a Mariana-árok mélyére. Amikor elfogynak a földi kihívások, a Marson próbál hegyet megmászni, de aztán ezt is megunja. Egy rablótámadás során megtapasztalja, hogy a félelem feldobja. Megvédi ugyan magát, de az élmény felkavarja, szeretné újra átélni. Erőszakos extrém küzdőjátékokban vesz rész, s amikor azt is megunja, kimegy az utcára. Számláján verekedések, bolti rablások és gyilkosságok gyűlnek. És persze, nem ő az egyetlen. Az utcák véres csatamezővé változnak.
30 év kevés, az életfogytiglan sok
Egy ilyen változás miatt természetesen át kéne írni a büntető törvénykönyvet is, hiszen mit jelent annak egy év börtön, aki 500 évig élhet? Az életfogytosok már sokkal rosszabbul járnának... „Ilyen esetben az életfogytiglan indokolatlan és embertelen büntetés lenne" - vélekedik William Perry börtönpszichológus. Ismét szóba kerülne a halálbüntetés bevezetése. De az élet is pokollá válhat ilyen világban. Mert hiába nem lenne betegség és hiába állították volna meg az öregedést, még mindig rengetegen halnának meg erőszak által. Tulajdonképpen egy ilyen életben ez lenne a halál egyetlen módja. El tudják képzelni az életüket egy erőszakos vég tudatával?
Előzmény: A Föld lassan megtelik halhatatlanokkal
Eredmény: társadalmi összeomlás
Mintegy 300 000 évvel ezelőtt az átlagéletkor 15 év körül mozgott, és a Földön csupán 20 000 ember élt. A középkor elején az átlagéletkor 25 évre, az emberiség száma becslések szerint - 35 millióra nőtt. A18. század végén az átlagéletkor már 35 évnél járt, a létszám pedig túllépte az egymilliárdot. Jelenleg 7 milliárdan élünk a bolygón, az átlagéletkor -67 év. A tudósok szerint, 2045-re halhatatlanság nélkül is elérjük a 9 milliárd főt. Na ehhez a létszámhoz társítsuk az örök életet!
Túlnépesedés, kimerülés és zéró nyugdíj
A növekvő népességszám miatt megugrik az élelmiszerek iránti igény. A válság először a fejlődő országokban erősödik, majd a világ többi államában is. Vízből is egyre kevesebb van, harc tör ki a földekért és a vízkészletekért. .A társadalmat megbénítja a népvándorlás és a bevándorlók iránti ellenszenv" - jósolja Susan Flannery amerikai szociológus. Ráadásul a gazdagok tovább gazdagodnának, a szegények még szegényebbek lennének. így csak idő kérdése, mikor robbannak ki lázadások a szociális gondok miatt. Ki hihetné el, hogy a halhatatlan emberiség dolgozó többsége a végtelen munka és a beláthatatlanul távoli nyugdíj kilátásával akarna élni? Bármi is legyen az oka, akár a fürge halhatatlan nyugdíjasok, akár a munkanélküliek tömege, az eredmény a társadalmi rendszer összeomlása, hiszen túl nagy terhet jelent eltartani őket az állam számára.Bukásukkal pedig kezdetét veszi a több ezer éves államformák összeomlása, amelyet forradalmak végtelen ciklusa vagy teljes anarchia követ" - mondja illúziók nélkül Susan Flannery. Persze, harc folyik majd a kiválasztott halhatatlanok között is, hiszen melyik utód akarna várni még 500 évet az örökségére?
Túlnépesedés nélkül sem rózsásak a kilátásaink. Amikor 100 éve csökkent a csecsemőhalálozás, kevesebb gyermek is született. Ha elérnénk a halhatatlanságot, a születések száma a minimumra zuhanna. Ám a fejlődés alapja a generációváltás, és egyedül a halál teremt helyet az újnak. Nélküle megáll a fejlődés, a stagnálás pedig az első lépés a bukás felé.
forrás:látkép magazin
Megjegyzések
Megjegyzés küldése