2015. október 21., szerda

Mi lenne, ha...A Pokol neve halhatatlanság!

Megmászta a Mars szikláit, és búvárkodott a Jupiter Europe holdjának óceánjában. De ez rég volt. 400 éves,és szinte elborítják az emlékek.A tudomány száguld előre, és és esze ágában sincs lassítani. Intenzív kutatások folynak az élet meghosszab­bítása kapcsán, így aztán a sajtóban egyre újabb hírek állítják, hogy felfedezték az örök élet csodaszerét. .Az élet szinte korlátlan meghosszabbítása már 2050 körül valóra válhat" - állítja Michel Bourday francia ge­netikus.
  Legyen 500 év
Tegyük fel, hogy idővel minden szervünk pótolható, és a halál minden tipikus okát felszámolják, a betegségtől a természetes öregedésig, a tudomány pedig képes lesz akár 500 évig működőképesen tartani szer­vezetünket. Milyen lehet így az élet? Mivel erre lehetetlen pontosan válaszolni, most csak az agy és a tudat elválaszthatatlan párosára fókuszálunk. Már ez is elég ahhoz, hogy csökkentse az örök élet utáni vágyat, de ha mégsem, bemutatunk egy félelmetes globális forgatókönyvet.
 
 Akár egy elromlott körhinta   
Előzmény: Minél idősebbek vagyunk, annál jobban érezzük, hogy az idő száguld.
Eredmény: megsemmisült időérzékelés

Hősünk - nevezzük Ádámnak - számára 10 évesen egy év is végtelen. Minden nap más, csupa élmény és új tapasztalat. 50 évesen már úgy érzi, hogy túl gyakran van karácsony.A jól dokumentálható jelenséget az okozhatja, hogy minél idősebbek vagyunk, az élet an­nál kisebb részét jelenti a figyelemmel kísért időszak, és kevesebb új kezdeményezést hoz ’ - magyarázza Richard McKinney amerikai pszichológus. 10 évesen egy év az egész éle­tünknek egy tizedét, 100 évesen viszont már csupán egy századát jelenti. Egy mestersé­gesen elnyújtott, több száz éves élet során végül elkerülhetetlen a megszokott időérzé­kelés totális megsemmisülése.
Teljes zavar
Ádám most kereken 300 éves. „Mintha egy körhintáról szálltam volna le" - írja le érzé­seit. Gyakran zavartnak érzi magát, mintha a napok egyre rövidülnének, és gyakran össze­olvadnak. Hasonlónak tűnnek az emlékei is. 300 év alatt annyit összegyűjtött hogy képte­len tájékozódni bennük.. Tavaly történt, vagy 200 éve? Egyáltalán megtörtént, vagy valami filmben láttam?" - kérdezi riadtan. Mert az agy több milliárd szinapszis (idegsejtek kap­csolódási helye) ellenére sem tud ennyi adatot tárolni. Hogy a túlterhelést elkerülje, könnyít munkáján, és csalni kezd: egyszerű sablonok szerint, véletlenszerűen köti össze az emléke­ket. Azokat a töredékeket, amelyek számára „nem ülnek", egyszerűen elnyomja. De ezzel a trükkel sem bírja a végtelenségig, és ami­kor eléri a kritikus határt, egyfajta „mentális ősrobbanás", pontosabban a túlterhelt rend­szer összeomlása fenyeget.
Előzmény: Az agyat a többi szervhez hasonlóan nem úgy tervezték, hogy örökké létezzen és szünet nélkül dolgozzon.
Eredmény: szellemi hanyatlás

Az evolúció praktikus, és nem számol az örökkévalósággal, hiszen az élet prioritá­sa a változatosság. A fejlődés a régi lerombo­lásáról és annak újjal való helyettesítéséről szól. Még ha képesek is lennénk aktívan és működőképesen tartani az agyat, kapacitása korlátozott, akárcsak a szinapszisok reális száma. Ezek a legnagyobb mennyiségben fiatalkorban jönnek létre, az évek során felhal­mozódnak, állandósulnak. Időskorban már alig van esély átprogramozni őket.                    
 
Új agy jól seper
Másik alanyunk legyen János. Fiatal tudós­ként minden újra nyitott volt, nem félt a forradalmi és radikális eszméktől. Kipróbált újdonságokat, és szabálytalan módon is meg tudta közelíteni a problémákat. Az évek során szaporodnak az igazolt, megbízható tapasz­talatok és szűkül a tanulási tér. Az evolúció által a legtakarékosabb működésre programo­zott agy a járt utakat használja, a megbízható, igazolt eljárásokhoz tartja magát. így János egyre rosszabbul viseli a változást, gyakran elutasítja fiatal kollégái újszerű gondolatait, ha azok ellentmondanak ismereteinek. „Remek példa Einstein, Eddington és mások. Forradalmi elméleteik zömét fiatalon alkották, és zsenialitásuk ellenére nagyjából megálltak ott, ahová fiatalon eljutottak" - érvel egy történész.
Az anyagfáradás fékező hatása
A halhatatlanság esetében az agy az emberi szervezet többi részéhez hasonlóan öregszik, idővel az elmén is mutatkoznak a fáradtság jelei. A neuronhálózat kisebb sérülésére kerül sor, az emlékezet gyengül, csökken a gon­dolkodás rugalmassága és gyorsasága. Vajon segítene, ha a fáradt agyat egy új szinteti­kus „protézisre" cserélnék? „Kérdés, vajon az ember ugyanaz maradna-e, miután tudata áttevődik az új környezetbe" - fontolgatja McKinney szkeptikusan.
A mennyei mannából is lehet elég
Előzmény: Az aktivitást az a korlátozott idő tartja mozgásban, amely a vágyaink teljesítésé­re van.
Eredmény: rezignáltság, unottság

Az ember kényelmes teremtmény, csak a rendelkezésére álló idő rövidsége ösz­tönzi vágyai teljesítésére. Ezért minden lehe­tőséget próbál kihasználni, mielőtt a kaszás kopogtatna. De mi van, ha többé nem teszi? Akkor most nézzük Évát! Első 200 évében csupa energia, versenyszellem, szomjazza a szokatlan élményeket. Bejárja a Föld legszebb egzotikus helyeit, kalandos expedíciókon vesz részt, és mindenben igyekszik sikert aratni. Aztán idővel el­kezdi halogatni az új kihívásokat. Né­melyek már egyáltalán nem vonzzák, mivel már átélt hasonlót, néhányat pedig későbbre halaszt.„Nem szaladnak el - mondja. Azok az élmények, amelyek „meg várják", értéküket vesztik, és Éva megerő­síti a pszichológusok állítását, miszerint az, ami előre hajt minket, többek között az idő múlásának tudata. „Ha elveszítjük a motivációt, könnyen meglehet, hogy min­dent örökké "holnapra halasztunk" - mondja Stephen Boater amerikai motivációs pszi­chológus.
 
 A megvalósított álmok utáni űr
Hiszen minek is fáradoznánk ifjúkorban tanu­lással vagy tudományos kutatásokkal, miért házasodnánk fiatalon, vagy hajszolnánk az élvezeteket, ha tudnánk, hogy minderre még több száz évünk marad? „Ilyen helyzetben sokakat riaszthat a megvalósult álmok után leselkedő üresség - mondja Boater. - Mit csi­nálok majd, ha már minden álmomat megva­lósítottam? Kínlódást jelent majd, hogy kitöltsem az üres órákat?" Mivel az ember hajlamos arra, hogy a gondok helyett az élvezeteket részesítse előnyben, a pszichológusok úgy vélik, sokan végeznék jó eséllyel élvhajhászként. Azonban bizonyos idő után ezen a téren is eluralkodna az unalom, mert végül a leg­jobb mulatságok is monotonná válnak.

Előzmény: Az agy alkalmazkodik az ismétlődő érzelmi impulzusokhoz, elnyomja
a reakciókat, amelyek egyre felszínesebbé válnak.
Eredmény: a rizikós tevékenységek számának rendkívüli növekedése

 Egy drogosnak is egyre több narkó kell az azonos hatáshoz, mert szervezete már hozzászokott a szerhez, így működnek az érzelmek is. Egyre erősebb élményekre van szükség, csakhogy az érzelemadagot nem lehet a végtelenségig növelni. A hal­hatatlanság az érzelmi fásultságon kívül az egyre intenzívebb impulzusok hajhászásához vezetne. A szélsőséges élményekhez - akár sportról, kapcsolatokról vagy drogról van szó - szervesen kapcsolódik a bűnözés.
 Most beszéljünk Máriáról, aki szabályosan adrenalinfüggő. Először leküzdi az összes 8000 m-es csúcsot, lemerül a Mariana-árok mélyére. Amikor elfogynak a földi kihívások, a Marson próbál hegyet megmászni, de aztán ezt is megunja. Egy rablótámadás során meg­tapasztalja, hogy a félelem feldobja. Megvédi ugyan magát, de az élmény felkavarja, sze­retné újra átélni. Erőszakos extrém küzdőjátékokban vesz rész, s amikor azt is megunja, kimegy az utcára. Számláján verekedések, bolti rablások és gyilkosságok gyűlnek. És persze, nem ő az egyetlen. Az utcák véres csatamezővé változnak.
30 év kevés, az életfogytiglan sok
Egy ilyen változás miatt természetesen át kéne írni a büntető törvénykönyvet is, hiszen mit jelent annak egy év börtön, aki 500 évig élhet? Az életfogytosok már sokkal rosszab­bul járnának... „Ilyen esetben az életfogytiglan indokolatlan és embertelen büntetés lenne" - vélekedik William Perry börtönpszichológus. Ismét szóba kerülne a halálbüntetés beveze­tése. De az élet is pokollá válhat ilyen világ­ban. Mert hiába nem lenne betegség és hiába állították volna meg az öregedést, még min­dig rengetegen halnának meg erőszak által. Tulajdonképpen egy ilyen életben ez lenne a halál egyetlen módja. El tudják képzelni az  életüket egy erőszakos vég tudatával?
 
Előzmény: A Föld lassan megtelik halhatatlanokkal
 Eredmény: társadalmi összeomlás
Mintegy 300 000 évvel ezelőtt az átlag­életkor 15 év körül mozgott, és a Földön csupán 20 000 ember élt. A középkor ele­jén az átlagéletkor 25 évre, az emberiség száma becslések szerint - 35 millióra nőtt. A18. század végén az átlagéletkor már 35 év­nél járt, a létszám pedig túllépte az egymilliárdot. Jelenleg 7 milliárdan élünk a bolygón, az átlagéletkor -67 év. A tudósok szerint, 2045-re halhatatlanság nélkül is elérjük a 9 milliárd főt. Na ehhez a létszámhoz társít­suk az örök életet!
Túlnépesedés, kimerülés és zéró nyugdíj
A növekvő népességszám miatt megugrik az élelmiszerek iránti igény. A válság először a fejlődő országokban erősödik, majd a világ többi államában is. Vízből is egyre kevesebb van, harc tör ki a földekért és a vízkészle­tekért. .A társadalmat megbénítja a népván­dorlás és a bevándorlók iránti ellenszenv" - jósolja Susan Flannery amerikai szociológus. Ráadásul a gazdagok tovább gazdagodnának, a szegények még szegényebbek lennének. így csak idő kérdése, mikor robbannak ki láza­dások a szociális gondok miatt. Ki hihetné el, hogy a halhatatlan emberiség dolgozó több­sége a végtelen munka és a beláthatatlanul távoli nyugdíj kilátásával akarna élni? Bár­mi is legyen az oka, akár a fürge halhatatlan nyugdíjasok, akár a munkanélküliek tömege, az eredmény a társadalmi rendszer összeom­lása, hiszen túl nagy terhet jelent eltartani őket az állam számára.Bukásukkal pedig kezdetét veszi a több ezer éves államformák összeomlása, amelyet forradalmak végtelen ciklusa vagy teljes anarchia követ" - mondja illúziók nélkül Susan Flannery. Persze, harc folyik majd a kiválasztott halhatatlanok között is, hiszen melyik utód akarna várni még 500 évet az örökségére?

Túlnépesedés nélkül sem rózsásak a kilátásaink. Amikor 100 éve csökkent a csecsemőhalálozás, kevesebb gyermek is született. Ha elérnénk a halhatatlanságot, a születések száma a minimumra zuhanna. Ám a fejlődés alapja a generációváltás, és egyedül a halál teremt helyet az újnak. Nélküle megáll a fejlődés, a stagnálás pedig az első lépés a bukás felé.


forrás:látkép magazin