2015. október 25., vasárnap

Paranormális detektívek


Egy különleges adottságokkal rendelkező „bűnügyi médium" nem csupán a mozivásznon és a filmsorozatokban érhet el sikereket, hanem a valóságban is bizonyíthatja rátermettségét. Napjainkban állítólag „teljesen megbízható" technológia támogatja a rendőrség munkáját a DNS-vizsgálattól a legfejlettebb számítógépes programokig, mégis világszerte számos paranormális nyomozó segít egy-egy rejtélyes gyilkossági ügy felderítésében vagy eltűnt személy megtalálásában. S bár a nyomozás során felkért parafenoméneket, médiumokat és látnokokat rendszerint megkülönböztetett figyelemmel kíséri a közvélemény, a presztízsveszteségtől és a társadalom megosztottságától tartó igazságszolgáltatás általában nem hozza nyilvánosságra a „természetfeletti módszerekkel" elért eredményeket...

Noha a bűnüldözés eszköztára - az utóbbi évtizedekben egyre kifinomultabb és eredményesebb lett, továbbra is számos bűncselekmény marad megoldatlan éveken keresztül. Nem meglepő tehát, hogy a rendőrség - különösen a hatalmas médiavisszhangot kiváltó, közfelháborodást okozó ügyekben - a „legszokatlanabb” segítséget is elfogadja és felhasználja a nyomozás során. Gyakorlatilag nem akad olyan ország, ahol a rendőrség még soha nem alkalmazott mentális képességekkel bíró személyeket, látnokokat és médiumokat. Egy-egy hatóság gyakran kifejezetten azért keres fel „paranormális magánnyomozókat”, hogy közelebb kerüljön egy szokványos eszközökkel felderíthetetlen bűntény megoldásához - általában egy gyilkosság elkövetőihez és áldozataihoz vagy eltűnt személy megtalálásához -, és pontosabban rekonstruálja az eseményeket. Az amerikai szövetségi nyomozóiroda, az FBI állítólag alkalmazotti státuszban is foglalkoztat „bűnügyi médiumokat”, és a brit rendőrség is számon tartja a hasznos segítséget nyújtó látnokokat, sőt a Scotland Yard nem is titkolja, hogy paranormális nyomozókkal működött együtt néhány eset felderítésekor. S bár a „hagyományos” detektíveket erősen megosztja a parapszichológia bűnügyi célú alkalmazása, ettől függetlenül az elmúlt években is számos alkalommal fordult elő, hogy kizárólag egy „pszichozsaru” megérzéseivel, látomásaival és az általa szolgáltatott információkkal sikerült felgöngyölíteni olyan bűncselekményeket, amelyeket egyébként talán a mai napig rejtély övezett volna.

Mentális információszerzés
A 20. század legeredményesebb médiumdetektívei közé tartozó holland Gérard Croiset már hatéves korában, 1915-ben használta pszichikus adottságait, felnőttként pedig céltudatosan fejlesztette jövőbelátási képességét és megérzéseit. Az „utrechti mágus” néven is emlegetett parafenomént 1945-ben a neves parapszichológiai professzor, Willem Tenhaeff vette pártfogásba, és javaslatára Gérard az igazságszolgáltatás javára fordította látnoki tehetségét. Rövidesen hivatalosan is a holland rendőrség állományába került, ahol három évtized alatt több száz gyilkos és eltűnt személy felkutatásában nyújtott segítséget. Egyes „kollégáival” ellentétben még a helyszínre sem kellett elutaznia ahhoz, hogy megfelelő információkat szerezzen, kizárólag egy-egy fényképet vagy tárgyi bizonyítékot kért ahhoz, hogy - a pszichometria néven ismert módszerrel - pontos leírást adhasson az adott bűntény helyszínéről, az elkövetés módjáról és körülményeiről, valamint a tettes személyiségéről. Különleges képességét először 1949-ben, egy gyermekgyilkossági ügy kivizsgálásában kamatoztatta, amelyben egy dohányos szelence és egy takaró alapján azonosította a két tárgy tulajdonosait, s arra is rámutatott, hogy a pokrócot egy testvérpár használta egy kislány elrablásakor és brutális meggyilkolásakor. Croiset útmutatása nyomán a rendőrség egy vidéki házban megtalálta és letartóztatta a szadista férfiakat, és - mint azt a médium szintén megjósolta - a fiatalabb testvér néhány nappal később öngyilkosságot követett el a cellájában.

Az egyre látványosabb eredményeket felmutató holland parafenomén rövidesen az amerikai rendőrség figyelmét is felkeltette, és megérzéseivel ezúttal sem okozott csalódást: 1958-ban például egy pár vörös cipő megérintése után tudatta, hogy néhai tulajdonosával, egy gyönyörű hölggyel egy vízparthoz közeli amerikai nagyvárosban található otthonában végzett egy „dús, kócos hajú férfi”. Croiset megállapítása ezúttal is igazolást nyert: a lábbeliket az Erie-tó partján fekvő Clevelandben 1954-ben meggyilkolt Marilyn Sheppard viselte. A bűncselekmény vádjával elítélt férj, dr. Sam Sheppard tíz évet töltött börtönben, de váltig állította, hogy a valódi gyilkos egy dús, kócos fekete hajú, marcona külsejű férfi volt, aki őt is alaposan összeverte. Noha az igazi tettes soha nem került elő, a bíróság 1966-ban megsemmisítette a Sheppard ellen hozott ítéletet, és a pozitív fordulatban a holland pszi-detektív is jelentős szerepet játszott. Az akkoriban már világszerte elismert szaktekintélyt 1961-ben a New York-i rendőrség kérte fel arra, hogy segédkezzen egy eltűnt kislány, a négyéves Edith Kiecorius felkutatásában. Croiset az első pillanatban tudta, hogy a kislány nem él, majd a gyilkosság helyszínéről és az elkövető személyleírásáról is információkkal szolgált, így a rendőrség másnap elfoghatta a gyilkost. Az USA természetesen továbbra is igényt tartott volna a holland médium munkájára, de Croiset hűséges maradt hazájához, és 1980-ban bekövetkezett haláláig segítette az utrechti igazságszolgáltatást.

A világhírű parafenomén neve azonban nem merült feledésbe, hiszen két gyermeke is „örökölte” különleges adottságait. Az „utrechti mágus” lánya, Nannie Veerman-Croiset az orvostudomány szolgálatába állította paranormális tehetségét, és napjainkban is speciális módszerekkel kezeli az egyébként gyógyíthatatlan betegségekben szenvedő pácienseket, míg legidősebb fia, ifjabb Gerard Croiset szintén a bűnüldözésben hasznosítja mentális képességeit. 1972-ben az uruguayi légitársaság repülőgépe, fedélzetén a Chilébe tartó rögbiválogatottal lezuhant az Andokban, de a mentőcsapat nyolc nap elteltével feladta a keresést, mert - az aggódó családtagokon kívül - senki nem hitt abban, hogy akár egyetlen utas is életben maradhatott a megközelíthetetlen, zord vidéken. Croiset ugyan nem tudta pontosan meghatározni a tragédia helyszínét, de látomásaiban még hetekkel később is találkozott az akkor már elviselhetetlen testi és lelki küzdelmet vívó emberekkel, és abban is biztos volt, hogy végül sikerül megmenteni őket.

Az emberfeletti kitartás eredményeként tizenhat fiatal élte túl a katasztrófát, és éppen a médium által megjósolt napon sikerült lejutnia a hegyről. Croiset következő sikeres„mentális küldetése” alkalmával, 1973-ban a távolbalátás módszerével találta meg két eltűnt tizenéves lány holttestét Dél-Karolinában, míg az elmúlt évtizedekben néhány Hollandiában elkövetett gyilkossággal kapcsolatban segítette a helyi hatóságokat, de édesapja teljesítményét nem sikerült felülmúlnia.
Megdöbbentő látomás

Nagy-Britannia legnépszerűbb médiumdetektíve, az 1932-ben született Nella Jones egy ellopott festménnyel kapcsolatban végzett „paranormális nyomozással” került az érdeklődés középpontjába. A 17. századi holland festőművész, Johannes Vermeer felbecsülhetetlen értékű alkotása, a Gitáron játszó hölgy 1974-ben tűnt el a londoni Kenwood House gyűjteményéből, és a bűntényről természetesen a másnapi sajtó is részletesen tudósított. Nella elmondása szerint éppen a híradóban bemutatott festményre esett a pillantása, amikor olyan erős víziója támadt az ellopott kép hollétéről, hogy azonnal kapcsolatba lépett a hatóságokkal. A helyi rendőrfelügyelő udvariasan elutasította a különös látomás hírével betelefonáló hölgyet, de a „biztonság kedvéért” kiszállt a médium által megjelölt helyszínre, ahol csodával határos módon megtalálta az elrabolt festmény keretét, amely elvezetett a tettesekhez, és a Gitáron játszó hölgy szerencsére sértetlenül előkerült. A rendőrséget annyira megdöbbentette az eset, hogy Nella egészen a vizsgálat lezárásáig gyanúsított maradt az ügyben, de felmentését követően országos ismertségre tett szert, és rövidesen sorra kapta a különböző megbízásokat egy-egy rejtélyes bűnügy távérzékeléssel történő felderítésére. Nella Jones paranormális adottságait a „yorkshire-i hasfelmetszőként” emlegetett bredfordi teherautó-sofőr, Peter Sutcliffe elfogása is igazolta .
.
 A 20. század legbrutálisabb gyilkosai közé tartozó férfi ötéves rémuralma alatt, 1975 és 1980 között tizenhárom nőt késelt halálra Észak-Angliában, s bár a rendőrség már kezdetben gyanúsította, sőt, több alkalommal is kihallgatta, gyakorlatilag teljesen véletlenül sikerült letartóztatni 1981-ben. Az akkor 35 éves férfit a sheffieldi rendőrség igazoltatta egy hamis rendszámtáblával ellátott autóban, amelyben újabb kiszemelt áldozatával beszélgetett. A rettegett tömeggyilkost a járműben talált hátborzongató eszköztár buktatta le, amely egyértelműen bizonyította, hogy Sutcliffe követte el a kegyetlen bűncselekményeket. Nella Jones már két évvel korábban sejtette a gyilkos kilétét, és tudatta a hatóságokkal, hogy a tettes keresztneve Peter, foglalkozása teherautó-sofőr, egy C betűvel kezdődő társaság alkalmazottja, egy hatos számmal jelölt házban él Bradfordban, ráadásul a két következő gyilkosság idejét is meghatározta. Mindez látszólag kevés támpontot jelentett, de Sutcliffe elfogása után kiderült, hogy a médium összes állítása igaz volt, s ha a rendőrség komolyabban foglalkozott volna a Nella által szolgáltatott információkkal, feltehetően kevesebb áldozatot követelt volna a később életfogytiglani fegyházra ítélt yorkshire-i mészáros.
Segítség a túlvilágról

Amerika leghíresebb paranormális nyomozója, Allison DuBois - a Magyarországon is népszerű filmsorozat címszereplőjeként ismert médium - 1972-ben született az arizonai Phoenix városában. Allison hatéves korában, elhunyt nagyapjával történő találkozását követően fedezte fel pszichikus képességeit, tizenegy évesen pedig egy olyan eseményt élt át, amely egész életében meghatározó szerepet kapott. Éppen hazafelé tartott a kihalt utcán, ahol egy autó lassított mellette, majd két ismeretlen férfi ugrott elő és megpróbálta berángatni őt a kocsiba. A halálra rémült kislány először tehetetlenül tűrte, hogy a két emberrabló az autó felé vonszolja, de váratlanul egy hang szólalt meg a fejében, és arra figyelmeztette,azonnal meneküljön el a helyszínről. Ekkor hirtelen magához tért a sokkhatásból, érthetetlen módon megsokszorozódott erővel kivetette magát elrablói kezéből és gyorsan elmenekült. Mikor tudomást szerzett arról, hogy a környéken már több hasonló, végzetes kimenetű támadás is történt, Allison úgy érezte, mindössze a gondviselés révén maradhatott életben, és az őt megszólító hang arra utalt, hogy a szellemvilág kiválasztottjává vált, így ettől kezdve nem hagyta figyelmen kívül a „holtaktól érkező” utasításokat. Gyermekkorában szerzett adottságára azóta is csodálatos adományként tekint.
Az időközben valóságos „sztármédiummá” vált hölgy őszintén és meggyőződéssel állítja, hogy lelki szemeivel
látja az „emberi energiahullámokat” és a testetlen lelkeket, s nem csupán az emberi gondolatokat és a betegségeket, valamint a jövő eseményeit érzékeli, hanem a szellemvilággal is tartja a kapcsolatot. A nemzetközileg elismert pszichikus szakértő, dr. Gary Schwartz az arizonai egyetem kutatóközpontjában négy éven keresztül végzett klinikai és laboratóriumi kísérletekkel igazolta, hogy a médium olyan megdöbbentő és kimagasló eredményekre képes, amelyekre egyszerűen nem adható tudományos magyarázat, ráadásul három kislánya is örökölte adottságait. Allison DuBois egyedülálló módszereiről és rejtélyes eseteiről írt első könyvében - amely a túlvilági életre utaló Dont Kiss Them Goodbye, azaz Ne búcsúztasd el őket címet kapta - gyermekkori élményei mellett arról is beszámol, hogyan lett a Texas Rangers nevet viselő amerikai rendőrségi egység külsős pszichozsaruja, majd egyre több államban foglalkoztatott médiumdetektív. A sorozatban megjelenített alteregójá-val ellentétben leginkább éber állapotban fogékony DuBois elmondása szerint számos esetben nyújtott segítséget egy-egy elrabolt vagy meggyilkolt áldozat és a feltételezett elkövető megtalálásához, amelyekhez a keresett személy tárgyait és fotóit, valamint a bűncselekmény helyszínéről készített fényképekről támadó látomásait használja fel. Könyveiben többször is utal arra, hogy tevékenységét rendes állásától függetlenül végzi, és nem kíván „megélhetési médiummá” válni, ezért még soha nem fogadott el pénzjutalmat a szolgálataiért, amit kizárólag az igazság érdekében végez. Az amerikai rendőrség ugyan következetesen tagadja, hogy valaha is igénybe vette volna a világhírű médium segítségét, de Allison ezt azzal indokolja, hogy a nyilvánosság bevonásával a látnokokat is komoly veszély fenyegetheti, ráadásul egyetlen bíróság sem fogadja el perdöntő bizonyítékként egy médium megérzéseit és állításait.-
Telepatikus nyomozás

Egy gyilkossági ügyben holtpontra jutott hatóság vagy az eltűnt személy aggódó családja természetesen nem csupán a megmagyarázhatatlan intuíciókra támaszkodó médiumokra és látnokokra számíthat, hanem néhány speciális képesítéssel rendelkező távolbalátó segítségét is igénybe veheti. Az eredetileg katonai célokra kifejlesztett módszer legtehetségesebb alkalmazói közé tartozó amerikai Lyn Buchanan évtizedekkel ezelőtt a szigorúan titkos Csillagkapu Projekt informatikai vezetőjeként ismerkedett meg a távérzékelés és a telepátia felhasználási technikáival, és 1992-ben történt leszerelését követően döntött úgy,hogy továbbra is aktív marad a paratevékenység terén, és a civil életben kamatoztatja a speciális alakulatnál megszerzett tudást.

A hadsereg kötelékéből kilépett Buchanan egykori társa, Mel Riley segítségével magánnyomozó irodát alapított New Yorkban, amely képzett távolbalátókkal és pszi-detektívekkel próbálja felderíteni a megoldatlan bűntényeket és eltűnési eseteket, és a nem éppen hétköznapi nyomozásokban időnként a két cégtulajdonos is aktívan részt vesz. Az egyedülálló pszichikus képességekkel rendelkező Buchanan által vezetett csoport 2007-ben azért keltette fel a média figyelmét, mert még azelőtt felkutatott egy eltűnt gyermeket, hogy elmebeteg elrablója végezhetett volna vele. A Taylor házaspár végső elkeseredettségében fordult a nyugalmazott „parakémekhez”, Lynt pedig meghatotta az elveszett kislány története, és személyesen állt a nyomozás élére. Két napon keresztül koncentrált, s végül mentális kapcsolatot létesített a kislánnyal, akitől megtudta, hogy a férfi egy pontosan meghatározható épület pincéjében rejtegeti. Buchanan részletesen leírta a helyszínt és a legkönnyebb megközelítési útvonalat, így a rendőrség kiszabadíthatta a gyermeket, míg az emberrabló életét vesztette a tűzharcban. Lyn elmondása szerint rendkívül élvezi a hasonló „küldetéseket”, mindössze azt sajnálja, hogy sokakat már nem képes időben felkutatni, mert egy-egy család tói későn fordul a cégéhez vagy fel sem merül a hozzátartozókban, hogy bizonyos esetekben éppen a „tudományosan elfogadhatatlan” módszerekkel lehet elérni a legkiemelkedőbb sikereket.

Misztikus igazságszolgáltatás

Noha világszerte számos neves pszi-detektív és napról napra több eredményes paranormális nyomozás támasztja alá, hogy a bűnüldözésben időnként a fegyvernél is nagyobb hatalmat jelent a megérzés, a rendőrségi állomány nagy része kifejezetten szkeptikusan szemléli és mereven elutasítja a megszokott módszerektől eltérő lehetőségeket. Pedig a parapszichológia segítségével - a mentális információszerzés, az elmekontroll és a távérzékelés fejlődésével - már néhány évtizeden belül tévedhetetlenül megállapíthatóvá válhat az elkövető személyazonossága. Ezután egyetlen eset sem maradhat felderítetlenül, így gyakorlatilag értelmetlen lesz bűncselekményeket elkövetni, a bűnözés megszűnésével pedig a hivatásos rendőröket, nyomozókat, ügyvédeket, ügyészeket és bírákat is nyugdíjba küldheti a „természet-feletti” igazságszolgáltatás. Ezzel kapcsolatban azonban még senki sem látja tisztán a jövőt...

Szellemekkel suttogó nyomozó

A kétszáz epizódot és két mozifilmet megért X-aktákat követően az elmúlt másfél évtizedben világszerte számos misztikus tévésorozat hódította meg a természetfeletti jelenségekre fogékony nézőket. A Magyarországon is vetített, 1996-ban bemutatott Profiler - A pszichozsaru című krimisorozatban az FBI munkáját segítő, paranormális képességekkel rendelkező hölgy mind az áldozat, mind a gyilkos szemével látja a történteket, és kivételes módszereivel vonja le a nyomozás szempontjából kulcsfontosságú következtetéseket. A médium című sorozat - amelyben a neves amerikai színésznő, Patrícia Arquette személyesíti meg a sztármédiumot - legtöbb epizódja Allison DuBois visszaemlékezései alapján készült, és aprólékosan követi a valós eseményeket, a megálmodott gyilkosságokat és az eltávozott lelkekkel történő kapcsolattartást. A Jennifer Love Hewitt főszereplésével forgatott Szellemekkel suttogó nem egyetlen médiumot testesít meg, de „kísértetiesen" hasonló témát dolgozott fel, amelyben a főhős közvetítőként szolgál egy-egy élő és holt személy közötti probléma megoldásában. A médium és a Szellemekkel suttogó időközben egy új „reality-műfajt"is életre keltett, így 2006 óta több sorozat is készült egy-egy olyan nyomozócsoportról, amely a valóságban vizsgálja  a paranormális eseteket és a megmagyarázhatatlan jelenségeket.

Hírszerzés távérzékeléssel

A hidegháborús fegyverkezési versenyben mindkét szuperhatalom figyelmét felkeltette, hogy egy dollár- vagy rubelmilliárdokat felemésztő katonai beruházás helyett egyetlen megfelelően felkészített távérzékelő is pontos információkat adhat akár több ezer kilométerrel távolabb található helyszínekről, személyekről és eseményekről. Az eredetileg katonai célokat szolgáló „klasszikus" folyamat arra irányult, hogy az alany megváltozott tudatállapotban szerezzen értesüléseket az ellenséges területekről és hadműveletekről. A távérzékelés tudományos kutatásával és fejlesztésével 1973-ban a CIA által megbízott kaliforniai Stanford Kutatóintézet kezdett el foglalkozni, majd 1986-ban a Defense Intelligence Agency (DIA) vette át a szigorúan titkos program koordinálását, amely részben a híres Csillagkapu Projekt keretei között zajlott, és még 1994-ben is szerepelt a védelmi hírszerző ügynökség hivatalos költségvetésében. A hidegháború évtizedeiben a Szovjetunió is komolyan foglalkozott a mentális hadviselés lehetőségével, és szintén jelentős számú, célirányosan kiképzett „parakémet" alkalmazott felderítési célokra a szupertitkos kutatóintézetekben. A katonai hírszerzés napjainkban már bevett módszerként használja a távérzékelést, amely természetesen az élet más területein - így a politikában és az üzleti szférában, az ipari kémkedésben vagy bűnüldözésben - is eredményesen alkalmazható, egyúttal azonban félelmetes következtetésekhez és még riasztóbb fejleményekhez is vezethet.
Magyar látnokok és médiumok

A leghíresebb magyar pszi-detektív, Kele János (1900-1957) egyedülálló karriert futott be a rendőrség történetében. A két világháború között „léleklátóként" ismert parafenomén az 1930-as években a Budapesti Rendőr-főkapitányság életvédelmi osztályán hivatásos tisztviselőként eltűnési ügyekben és lelki tanácsadóként segítette a nyomozásokat, és rendkívüli adottságaival nem csupán a szakma elismerését vívta ki, hanem a korabeli közvéleményt is elkápráztatta. A magyar rendőrség azóta sem foglalkoztatott és napjainkban sem alkalmaz fizetett státuszban parafenoméneket, ráadásul hivatalos megkeresésükre a hatályos büntetőeljárási törvény alapján sincs lehetőség. Az Országos Rendőr-főkapitányság érdeklődésünkre adott tájékoztatása szerint „a segítségüket önként felajánló médiumokat vagy látnokokat a rendőrség udvariasan eltanácsolja azzal a tényszerű magyarázattal, hogy munkáját kizárólag a kriminalisztika tudományára támaszkodva végzi", így legfeljebb tanúként hallgatja ki a parapszichológiái módszereket alkalmazó személyeket,amelyre általában az ügyben érintett család megnyugtatása érdekében kerül sor. Magyarországon az elmúlt évtizedekben egyetlen olyan bűncselekmény sem történt, amit valamilyen különleges képességekkel rendelkező személy oldott volna meg, de „egyedi esetekben előfordult, hogy halottlátó vagy médium is jelen lehetett az eltűnt felkutatására tett intézkedésnél". Az 1991-ben elrabolt Farkas Helgát például még a világ leghíresebb mentalistája, Uri Geller is kereste, de nem járt eredménnyel, míg az 1998-ban eltűnt hétéves Szathmáry Nikolettet közel száz halottlátó, spiritiszta és mágus sem találta meg. A 2008-ban meggyilkolt francia diáklány, Ophélie Bretnacher eltűnésekor szintén több olyan bejelentést ellenőrzött a rendőrség, amelyről később sajnálatos módon kiderült, hogy egyszerű „látomáson vagy megérzésen"alapult.

Kísértetvadászat csúcstechnológiával

Vajon mit tehet egy ódon épület lakója, ha hátborzongató jelenségeket észlel az otthonában? Természetesen akár halálra is rémülhet, de több sikert érhet el azzal, hogy hívja a „valódi szellemirtókat". A kísértetvadászat úttörő alakjaként ismert Harry Price 21. századi követőit összefogó legnagyobb szervezet, a Nemzetközi Szellemvadász Társaság napjainkban mintegy húszezer aktív tagot számlál a világ kilencven országában, s ebből adódóan mérhetetlen mennyiségű kivizsgált esettel és tapasztalattal büszkélkedhet. Az évszázados múltra visszatekintő szellemirtás - a közhiedelemmel ellentétben - egyáltalán nem játékos kedvtelés, hanem valódi szakértelmet kívánó „paranormális nyomozás", amely sokszor az ördögűzésre emlékeztet, és veszélyességét mutatja, hogy egyes gonosz lelkeket bizony nem lehet olyan könnyen jobb belátásra bírni. Egy kellően elhivatott és a legfejlettebb technológiával felvértezett kísértetvadász és csapata azonban haladéktalanul ott terem, ahol szellemjárásról kapott hírt, és a jelenség dokumentálása mellett -amelyet speciális hang- és mozgás-érzékelőkkel, digitális hőszkennerrel, infravörös kamerával, ultrahangos hallókészülékkel, pára- és légnyomásmérővel, valamint elektromágneses műszerekkel végez - akkor éri el a legnagyobb eredményt, ha a négy fal között garázdálkodó, ártatlan „áldozatokat"zaklató túlvilági lény ténylegesen megnyugvásra talál.