2015. október 6., kedd

UFO-K ÉS LÉGI KATASZTRÓFÁK

1950. június 23-án röviddel éjfél előtt egy DC-4-es típusú utasszállító gép 50 személlyel a fedélzetén a Michigan állambeli Benton fölött egy “meredeken repülő tüzes gömbbel" ütközött össze (a pilóta utolsó rádiójelentése alapján tudjuk ezt). Az ütközés következtében a gép egy tóba zuhant, és azt hiába kutatták át a haditengerészet búvárjai,egyetlen olyan nagyobb darabját sem találták meg, amelynek alapján a rendkívüli katasztrófa okát megállapíthatták volna.

1969. április l-jén reggel 7 óra 44 perckor egy C-118-as katonai szállítógéppel történt szerencsétlenség. Ez a gép reggel 6.30-kor indult a Washington állambeli Tacoma melletti Mc Chord Field katonai légi támaszpontról, fedélzetén négy katonai személy tartózkodott. 7.44-kor a gép Forth Lewis közelében járt, amikor a pilóta a következő jelentést küldte a földre: “Valami belénk rohant". Pillanatnyi csend után a pilóta nemzetközi segélyhívó jelet sugárzott az éterbe: “Mayday! Mayday!" Utána még egyszer hallották a hangját, akkor ezt a meglepő dolgot mondta:“Ahá, hát ez az!" Ilyen helyzetben az a kis mondat igen furcsa volt.
Többé nem hallották őket; a gép roncsait és a négy katona holttestét még aznap délelőtt fellelték Forth Lewis
mellett. A támaszpont parancsnoksága által lefolytatott vizsgálat a környéken a balesetnek több szemtanúját is megtalálta; ezek egymástól függetlenül azt állították, hogy a baleset előtt a gép mögött két narancssárga objektum repült. (Ahá, hát ez az...!)

1973.október  18-án Lawrence J. Coyne kapitány, a columbusi 316-os katonai egészségügyi alakulat mentőhelikopterének pilótája azt a parancsot kapta, hogy gépével repüljön az Ohio állambeli Clevelandbe, a Hopkins Airport-ra. Rajta kívül még három személy volt a repülőgépen. 40 perccel a start után, 750 méter magasságban Róbert Yanacsek  törzsőrmester  (nevét  így,  magyaros  cs-vel  írják a források) pillantotta meg a vörös fényben ragyogó UFO-t; az objektum a látóhatár szélétől mindössze 10 másodperc
alatt felgyorsulva a közelükbe ért. A kapitány, az összeütközést elkerülendő, levitte gépét 500 méterre. A sebesség ekkor kb. 160 km/óra volt. Az UFO-t jól látták (“szivar alakú, kb. 18 méter hosszú, fémes szürke test, középen és elején vörös fényforrással. Hátul zöldes fényt árasztott,amely reflektorként minden irányban söprögetett fénykévéjével, egyszer bevilágította a helikopter belsejét is.") A helikopter adó-vevője azonnal felmondta a szolgálatot, és...valami furcsa dolog történt. A gép akkor már csak 450 méter magasságban repült és Coyne kapitány nem is nyúlt a kormányhoz –ám az UFO mintegy “maga után vonzotta"
a helikoptert 450 méterről 1140 méter magasra – mindöszsze 2-3 másodperc leforgása alatt! Aztán az UFO eltűnt, a rádiókapcsolat a gép és a föld között helyreállt, és a helikopter sikeresen földet ért.



 
1978. október 28-án – bármennyire is hihetetlennek tetszik a dolog – feltehetően egy ismeretlen repülő tárgy elrabolt egy repülőgépet.A dolog Ausztráliában történt. A mi októberünk ott szép tavasz; azon a vasárnapon pedig különösen tiszta,ragyogóan napfényes idő volt. Az ausztrál légierő fiatal,mindössze húszéves pilótája, a jugoszláv származású Frederik Valentic Cessna-182-es tipusú egymotoros sportgépével Melbourne-ből a körülbelül 200 kilométerre levő King Island szigetre indult. 18 óra 30-kor startolt és 19.12-kor rádión közölte a melbourne-i repülőtérrel, hogy Capc Otway fölött van már (Melbourne-től 150 km-re délre) és
1400 méter magasan repül. Ekkor valami történhetett, mert a pilóta hangja izgatott lett: “Egy repülőgépet látok... Nem,ez nem repülő mégsem, ez..." Ekkor megszakadt a kapcsolat, de a melbourne-i repülésirányító torony magnetofonjai természetesen nem álltak le. Két hosszú perc múlva Valentic ismét megszólalt: “Melbourne! Keletről közeledik hozzám... Egyenesen felém repül... Játszik velem, vagy micsoda?... Nem tudom felbecsülni az őrületes sebességét... Elment mellettem... Azt hiszem, hosszú... négy fénylő pontot
látok... Most jobbról közeledik... Megáll a levegőben!...Körbe fordulok, de az objektum is fordul velem... Baj van a motorral..."E pillanatban Valcntic végleg elhallgatott, de a szalag még felvett egy zajt, amit a rádió közvetített. Ezt a szakértők később így írták le: “Hosszú fémes csattanás, mintha fémfelületek ütköztek volna egymással".A belgrádi Ilustrovana Politika szerint az újságírók nyomására Kenneth Williams, a Közlekedési Minisztérium szóvivője kénytelen volt beismerni, hogy a magnószalagon ennél több is volt, de Valentic szavainak egy részét nem hozták nyilvánosságra. Sajnos azt már nem sikerült megtudni, hogy a hatóságok mi okból titkosították a szalag egy részét. És bár azonnal mentőakciót indítottak az eltűnt Cessna felkutatására, annak a legapróbb darabkáját sem sikerült fellelni. Másfelől viszont – és ez legalább olyan
különös! – a fiatal pilóta apja, Guido Valentic évek óta hiába kérelmezi, hogy fiát ismerjék el halottnak. Ezekre a hivatalos kérésekre választ sem kap. Így aztán ő maga és sok forrófejű UFO-mániás meg van győződve: az ausztrál illetékesek az esettel kapcsolatban olyan információkkal,vagy  legalábbis alaposnak minősíthető feltételezésekkel rendelkezhetnek (esetleg éppen a magnószalag titokban tartott része alapján?), amelyek arra engednek, következtetni, hogy Frederik Valcntic “nem halt meg" “valahol tovább
létezik" és “onnan esetleg még vissza is térhet"(?).

De nem az ausztrál eset volt ez első. 1953. november 23-án estefelé a Michigan állambeli Soo Locks közelében levő Kinross Air Force Base (légitámaszpont) radarállomása – amely beosztása szerint az Air Force Defence Commandhoz, vagyis az amerikai légvédelmi parancsnoksághoz tartozott – a Laké Superior, az Öt Tavak egyike fölött egy előre be nem jelentett repülő objektumot fedezett fel.Azonnal riadót rendeltek  el  (ne  feledjük  ismét, ez a hidegháború idején történt!); a támaszpontról egy F-89-cs
típusú elfogó vadászgép startolt, fedélzetén Félix Moncla pilótahadnagy és R. Wilson hadnagy, radarkezelő ült. A földi radarok a célpont közelébe irányították a gépet,hogy az vizuális kapcsolatot  létesítsen vele és közölje,honnan származik. A vadászgép több mint 700 km/óra sebességgel haladt és hamarosan annyira közel került az ismeretlen repülő tárgyhoz, hogy a Ground Control Intercept, a földi ellenőrző radar képernyőin a két radarkép teljesen összeolvadt. A pilótákkal a földről nem tudtak
rádiókapcsolatot létesíteni. A “közös" radarkép mind sebesebben távolodott, majd teljesen eltűnt a képernyőkről. A radarkezelők arra gyanakodtak (hihettek-e mást?), hogy a két tárgy összeütközött  a  levegőben,  a repülő roncsai lezuhanhattak, a pilóták pedig – talán – ejtőernyővel kiugrottak  és  vagy  a  tóba vagy a szárazföldre estek.

Riadóztatták hát a támaszpontot, és még aznap éjjel megkezdődött a mentőakció. Ám sem a földön, sem a vízen,sem a víz alatt sem találták meg soha többé sem a gépet vagy annak akár a legkisebb darabját, sem a vadászgép személyzetét.
Ugyanez történt 1974. március elején az USA egy másik államában, a déli Új-Mexikóban. Este 21.45-kor
startolt Kirtland támaszpontról egy gép, éjszakai repülést gyakorolni. A földi radarkezelők hirtelen egy 680 km/óra sebességgel közeledő objektumot pillantottak meg műszereiken, az egyenesen a géphez repült, a két radarjel összemosódott, majd e fénypont nagy sebességgel eltávolodott. Az eseményt a Holloman és White Sands légitámaszpontok radarjain is látták. Az eltűnt gépnek és legénységének ezúttal sem akadtak nyomára.
A légierők krónikáiban akadnak még ezeknél kevésbé dokumentált, de eléggé hasonló más esetek is.