2015. november 9., hétfő

Az igazi dzsedi lovagok


Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy ősi szövetség. Ez a csoport szentül megfogadta, hogy az univerzumot átható Erőt fogja szolgálni, s a béke és a rend lovagjaiként minden csillagrendszerben tenni fognak az erkölcsi romlás megállításáért és a spirituális törvények éltetéséért. Bár egy időben a Földön is megfordultak és tevékenykedtek, munkásságukat azonban beborította a múlt fátyla, szinte kitörölték őket a történelemből. Pedig ha valakik, akkor ők többre érdemesek. Kalandozzunk Egyiptomba, az igazi dzsedik hazájába, s ismerjük meg e lovagok históriáját ! 
 
 Tény, hogy a dzsedi lovagok főszereplésével világhírűvé vált film, a Star Wars, vagyis a Csillagok háborúja szinte mindenki számára ismert. Az azonban már talán nem annyira kapott publicitást, hogy a dzseedi lovagok nem a képzelet szülöttei, nem puszta fikció termékei, hanem valójában egy nagyon is létező óegyiptomi titkos szervezet fedőneve a dzsedi. Pontosabban egy olyan spirituális szektának, jobban mondva, ezoterikus, tehát zártkörű testvériségnek az elnevezése, amely valamiért és valahogyan kitöröltetett a történelemből. Az egyetlen nyomravezető jel maga a dzsed szimbólum. Nézzük meg, mit árul el ez a jelkép egy mai szemlélő számára! A dzsed az állandóság és az örökkévalóság egyik legősibb szimbóluma volt Egyiptomban. Egy olyan mindent átható erőt jelképezett, mely magának az univerzumnak az egyik fő alkotóeleme. Imigyen, alá ezt megismeri, valóban az időtlenséggel és a határtalansággal kerül kapcsolatban, tehát földöntúli erő titkainak birtokába jut. Ha arra a kérdésre keressük a választ, hogy miként lehet beavatást nyerni az efféle misztériumokba, akkor már az okkultizmushoz kell fordulnunk és vallatóra kell fognunk, mert a történelem az ilyen kérdésére sem adhat választ.A dzsed-oszlopot már a piramis-szövegekben is említik, melyek az ókori egyiptomi irodalom ma ismert legrégebbi gyűjteményei.

Ezek elsősorban mágikus és vallásos feliratokat, varázsigéket, túlvilággal kapcsolatos információkat tartalmaznak és kétségtelenül a történelem előtti időkből eredeztethető. Ezeket a szövegeket és egyes részleteket vésték később koporsóikra, vagy ha volt, sírkamráik, esetlegesen piramisaik falaira az egyiptomiak. A piramisszövegek eredetileg szertartásokkal kapcsolatos titkos, illetve kódolt szövegek voltak, amelyekből később az emberi önkény válogatott.

Eme piramisszövegek említik a dzsed-oszlopot, mint Ozirisz istenség hátgerincét .Itt jegyezném meg Oziriszröl, hogy ő a túlvilág ura és a holtak lelkének elbírálásánál a trónuson regnáló személy. Tehát központi szerepe van a túlvilágon. A fáraó a dzsed oszlopon megy fel az égbe, vagyis emelkedik fel az isteni világokba. Nem véletlen tehát az sem, hogy a dzsed-oszlop felállításának külön ünnepséget szerveztek, amely Ozirisz feltámadását szimbolizálta. De vajon ténylegesen feltámadt Ozirisz?
Nos, ehhez még mélyebb okkultista ismeretekre van szükségünk.                                                                 A lovagok birodalma

A dzsedi lovagok nevüket a mindent átható energiák egyikéről kapták. A csillagok háborújában oly sokszor emlegetett ERŐ voltaképpen a dzsedik képességeinek titka. Gyakorlatilag ez egy olyan energiatípust jelöl, mely az emberben ma is megvan, sőt mindig is megvolt, csak éppen az idők folyamán nagyon eltávolodtunk használatának lehetőségétől. Nem így a dzsedik, aki olyan lelkek, akik ennek az energiának köszönhetően isteni öntudatukra ébredtek. Itt álljunk meg egy pillanatra! Összefoglalva, arról van szó, hogy minden lélek, amikor megszületik, egyúttal összekapcsolódik a testet is magába foglaló anyagi világgal. Ezt nevezhetjük földhöz kötöttségnek. A szocializáció során kiépül bennünk a földhöz kötöttség megannyi formája: a materiális gondolkodásunk, a félelmeink egy része, az elménk beidegződései, a testhez való ragaszkodás, a halálfélelem, az érzéki élvezetek iránti sóvárgás és igény. Ez képletesen és szó szerint is ideköti az energiáinkat a Földhöz.
Ezzel szemben a dzsedik birtokában voltak egy olyan spirituális tudásarzenálnak, amely képessé tette őket eloldódni az anyag béklyóitól és a behatároltság állapotától. Ők annyira tudtak koncentrálni a saját testükre és a jelen pillanatra, hogy saját belső energiáikat összegyűjtve lebontották elméjük gátjait, melyek ledőlése után a pszichikai energiájuk villámgyorsan felkúszott a földi rezgés szintjéről a szellemi-isteni rezgések szintjére, minekután öntudatukra ébredtek, azaz megvilágosodtak.





A béke őrzői

A dzsedi lovagok nem alapvetően békés természetűek voltak, nem annyira a lézerkardozással, sokkal inkább szellemük erejével kerekedtek felül ellenfeleiken. Tették ezt úgy, hogy hittek Önmagukban. Erre azért volt szükség, mert a másságtudat sok emberben indokolatlanul kishitűséget szül, vagy olykor érzetben mások fölé emel. Ezek olyan szükségtelen gátak a tudati fejlődésben, amelyek tévútra csalják és látszatokba taszítják az embert. Egy dzsedi lovag például nem tudott volna a béke letéteményesévé válni, hogyha a gyakran jelentkező negatív érzései, kényszerei fölötti kontrollt elveszítette volna, mint ahogyan azt az ifjú Skywalker esete példázza, önmagára és másokra is pusztítón hatott volna egy ilyen elmének a kezébe spirituális erőket adni.

A dzsedi lovagok évezredeken keresztül vigyázták és felügyelték a békét Egyiptomban természetesen nem önállóan, hanem más kiválasztotti-beavatotti csoportokkal karöltve. Erejük legendássá vált. Egyiptom 15 ezer évvel ezelőtti képén meghökkennénk, mert mi általában egy lepusztult, sivatagos, kietlen tájat idézünk lelki szemeink elé, amelyben a sivár földből piramisok süvegei bukkannak elő, esetleg egy-két templom tarkítja a vidéket Nos, ezt el kell felejteni, mert Egyiptom nem ilyen volt akkoriban. Az ősi spirituális emlékek tanúbizonysága szerint inkább hasonlított egy, a Star Wars-ban szereplő űrkikötőre, ahol megannyi földönkívüli lény megfordult, mint egy mai homoktengerre .Az éghajlat és a félistenek által irányított nép technikai fejlettsége jóval meghaladta a miénket. Nem csoda, hogy' komoly szervezetek védték és tartották fent a rendet és a békét.
Dzsed a jelenben és a jövőben

A dzsed-oszlopot az élet fájának is hívják. Ha jobban meggondoljuk, akkor teljes joggal, hiszen a felfelé törekvő tudat egyes fokait is szimbolizálja. Éppen ezért a dzsed-oszlop amulettjét gyakran összekapcsolják az Ankh kereszttel, az élet és a tudás jelképével, hogy egy különleges, beavatotti ereklyét hozzanak létre ezáltal. Mivel a dzsed az összes élőlény növekedésének és fejlődésének a tengelyét jelképezi, ezért amulettként az előbbi tulajdonságokat segíthet megvalósítani és megőrizni számunkra.

Másik oldalról nézve a mai Egyiptomban nem találunk annyi dzsed-oszlopot, mint amennyi régen volt. Persze amulettek és reliefek hűen őrzik a dzsed mintázatát a dísztárgyakon és a templomok falán, de igazán nagy, kolosszális méretű faragványokkal nem találkozik a turista, holott anno ilyenek is voltak Egyiptomban. A kőből faragott dzsed-oszlopok fenséges látványban részesítették a népet Külön központi tereket szenteltek eme oszlopoknak. Időnként, meghatározott csillagállások alkalmával, hatalmas komikus energiák bevonzását és kicsatolását tették lehetővé ezek a mágikus eszközök. Ilyenkor csak a beavatottak közelíthették meg a főtér középpontjában található oszlopot, mert az átlagember nem lett volna képes elviselni az oszlop által kibocsátott hihetetlen rezonanciát. Akik viszont együtt tudtak rezonální a kozmosszal és a Nagy Egésszel, azokat az Erő áthatotta és feltöltötte mágikus energiákkal. Ennek köszönhetően a lovagok mérhetetlen erőre tettek szert. De nem csak az Erő használata különleges a dzsedik esetében, hanem a tudásuk is párját ritkította. Jelképük, a Dzsed-oszlop, képes volt olyan frekvenciaemelő rezgéseket is közvetíteni számukra, amelyek komoly spirituális képességek kialakulását idézték elő a lovagokban, így vissza tudtak emlékezni előző életeikre, képesek voltak telepatikus úton kommunikálni egymással, sőt bizonyos felsőbbrendű lényekkel is kapcsolatba tudtak lépni .  Ez a mérhetetlen tudás mára elveszett, oszlopaikat vagy eltüntették, elszállították, vagy tudatosan lerombolták, hogy az utókor ne használhassa fel azokat alantas szándékai kiélésért, Úgy tűnik, a dzsedik mesterei tudták, hogy hamarosan a sötétség korszaka köszönt az emberiségre, s meg kívánták óvni a jövőt egy esetleges szerencsétlenségtől, tudniillik, a tudás illetéktelen kezekbe történő vándorlásától. Ma nincsen dzsedi-képző a Földön, vagy ha van, titkos. De mivel ők egy az egész univerzumban ismert, hatalmas, fejlett lelkeket tömörítő testvériség, kétlem, hogy csak úgy magunkra hagytak volna bennünket Elképzelhető, hogy egyszer ismét színre lépnek, s megmutatják, hogy milyen az Erő fényesebbik oldala.