2015. december 13., vasárnap

Ufók, szörnyek, csontvázak a Góbi sivatagban

A Góbi sivatag egyike a világ legnagyobb lakatlan tájainak. Másfél millió négyzetkilométer, vagy tizenhat Magyarországnyi terület, ahol nemrégen különös dolgok történtek.
65 millió éve változatlan a táj. Kína és Oroszország között, mongol területen élhet a hírhedt és rettegett olgoj-horhoj, amely csak a legforróbb nyári hónapokban jelenik meg, és akár távolról is végezhet az emberrel. Egy sötétvörös, körülbelül egyméteres féregről van szó, amely a föld alatt él. Ha támad, vagy mérget spriccel messziről, vagy maga termelte elektromos kisüléssel végez a vesztére túl közel merészkedő emberrel.

Itt minden megtörténhet

1954-ben hat amerikai tudós két autóval járta Mongóliát, majd nyomuk veszett. Később megtalálták őket, de már holtan. Mindenki az „olgojokról" beszélt. Iván Jefremov, aki nemcsak szovjet sci-fi író, hanem paleontológus professzor is volt, bejárta Mongóliát és megállapította: él itt egy olyan állat, amely a Föld régi faunájából maradt fenn afféle élő relikviaként. Az 1990-es években két cseh expedíció próbálta elkapni a rejtélyes élőlényt, de kudarcot vallottak. Gyilkos féreg után mások is nyomoztak, de nem jártak sikerrel - ami talán egyben azt is jelentette, hogy életben maradhattak. Az érintett vidékek lakói páni félelemmel mesélnek a vörös szörnyről, és közülük soha, senki nem mert csatlakozni olyan külföldiekhez, akik az „olgojt" keresték.

De a látszólag élettelen, kihalt sivatagban akadt más szenzáció is: a méretes csontvázak. A 10-15 méteres emberek - vagy emberhez hasonlatos lények - interneten látható, nyilvánvalóan hamis csontvázai mellett állítólag találtak ott igaziakat is.

Például az 1995-ben, a kínai-mongol határvidéken fellelt szarvas emberkoponyákról folyt nagy vita tudományos berkekben. Mivel az ázsiai vadászvarázslásokban előfordul, hogy emberkoponyákhoz „szerelnek" állati szarvakat, előbb azt hitték, itt is erről van szó. Később néhány kutató arra a megállapításra jutott, hogy valamikor talán élt a Földön egy, a mai tudomány számára ismeretlen ember-csoport, amelynek tagjai valóban szarvakat viseltek a fejükön.

1999-ben Uulah mongol városka közelében angol kutatók egy 45 millió éves, azaz eocén kori kőzetrétegben találtak egy furcsa csontvázat. Félig majomnak, félig embernek nézett ki, a koponyaméretei azt sugallták, hogy értelmes lény lehetett, de csontváza nem egészen emberi volt. No és tegyük hozzá: a lelet mérete megközelítette a 15 métert! A Nature tudományos magazin is írt róla, igaz, kifejezte az amerikai paleontológusok enyhén szólva is tartózkodó, szkeptikus véleményét, vagyis hogy a lelet: hamisítvány. Egy angol tudós, Dániel Stanford a Globe folyóirat hasábjain azonban megvédte a leletet, és azt sugallta: jó lenne, ha a kutatók még egyszer áttekintenék az emberiség történetét, és akkor fellelnék a nyomát egy ilyen, valaha volt, „óriásokból" álló egykori civilizációnak.

Interplanetáris háború nyomai?

Mint ismeretes, 1969-ben valóságos „háború" tört ki a két kommunista hatalom, a Szovjetunió és Kína között. Peking és Moszkva egyre erősebb, fenyegető üzeneteket küldött egymásnak, majd a két ország határán a hadseregek is egymásnak estek. Pár hónapnyi feszültség után a kedélyek kicsit csillapodtak... De akkor valami furcsa történt. Mongólia fölött 1970 elején egyre több különös repülő tárgy jelent meg. Senki sem tudta, mifélék ezek, mi célt szolgálnak, és főleg honnan jönnek. Moszkva Pekinget vádolta, hogy tömeges berepüléseket hajt végre a szuverén Mongólia fölé, míg Peking ugyanazt vetette az oroszok szemére. A Góbi sivatag fölött ufók egész alakulatai repkedtek nap mint nap, ami ismét háborús helyzetet teremtett a két nagyhatalom között.

Pedig még az is megtörtént számtalan esetben, hogy föld-levegő rakétákkal lőtték az ismeretlen eredetű „támadó repülőket", holott azok tulajdonképpen nem végeztek harci cselekményeket. Csak jöttek, repültek, cikáztak, sohasem egyedül, hanem egész formációkat alkotva - ami érthető módon mind a kínai, mind a szovjet hadvezetést hihetetlen mértékben sokkolta. Egyetlen rakétájuk sem ért célba.

A szovjet katonai elhárítás, a GRU elemzői próbálták rekonstruálni az ismeretlenségből felbukkanó gépek repülési pályáját. Ám végül is a „honnan jöttek?" - kérdésre igen meglepő választ kaptak: Mongóliából, méghozzá a fővárosától, Ulánbátortól északkeletre, körülbelül 1000 kilométerről. Mivel azt fel sem tételezték, hogy maguk a mongolok repkednének ilyen különös, az övékét messze megelőző haditechnikával, ismét a kínaiakra gyanakodtak. Moszkvában, a vezérkarban még az a gyanú is felmerült, hogy a néptelen sivatagi tájban a kínaiak előrenyomultak, és egy titkos bázist létesítettek a határvidéken.


Nem felejthető, hogy mindez még a műholdak előtti korban történt, azaz a  nagyhatalmaknak nem volt más lehetőségük meggyőződni egy ilyen állításról, csak akkor, ha a helyszínre küldték a felderítőket.

Nos, a szovjet „felderítők nem kevesen voltak: a Vörös Hadsereg három hadosztálya (!) indult el. A gépesített alakulatokban páncélosok is dübörögtek. A nemzetközi szervezetekhez eljuttatott közlemények szerint a szovjet alakulatok csupán a szokásos katonai gyakorlatok keretében mozogtak mongol területen.

Április 27-én megmozdultak a kínaiak is, az észak-koreai határ mellől kivont alakulataikat dobták át Mongóliába, válaszul a szovjet lépésre. Hamarosan szovjet bombázókat küldtek az előrenyomuló kínaiakra, amelyek nagy pusztítást vittek végbe, és megállították az előrenyomulást. Ezenközben olykor most is láttak titokzatos repülő tárgyakat az égen; most sem tudták megállapítani, honnan jöttek és kit szolgáltak, mert az ufók csak repültek, cikáztak, talán figyeltek, és persze nem vettek részt a harcokban.

Később Hongkongba menekült kínai disszidensek szerint abban a háborúban több száz ember veszett oda, sőt állítólag a szovjetek egy kisebb atombombát is dobtak a kínai bázisra, amitől az persze totálisan megsemmisült.

Az akkor még szabad városban, Hongkongban egy francia és egy amerikai újságíró, Pierre Gardin és Dick Lester szemtanúk tucatjait keresték fel, és megírták a Saga folyóiratban, hogy állítólag nem is annyira kínai-orosz, mint inkább talán valamilyen interplanetáris, azaz bolygók közti háború zajlott az idegenek két csoportja között! De ez túlságosan is fantasztikus feltevésnek bizonyult, főleg azért, mert semmivel sem tudták alátámasztani. Még logikailag is sántított a dolog. Ha két idegen civilizációnak baja van egymással, ugyan miért vívná harcát egy harmadik civilizáció területén, elpusztítva ott több ezer vagy tízezer helyi lényt is? Bármit is meséltek a szemtanúk, azt nem mondhatták, hogy az ufók háborúztak volna egymás ellen. A hadászatilag szemben álló feleket mindenki jól ismerte, és már elég régóta...

Egy bombázó eltűnik

1970. április 24-én még mindig nem tudta senki, hogy voltaképpen mi történik Mongólia és a Góbi sivatag fölött. Akkor már hetek óta látták a hadviselő felek a váratlanul megjelenő, majd összevissza repkedő, de ugyanakkor nem támadó különös tárgyakat az égen. Mindenki meg volt győződve, hogy a másik fél talált fel valamilyen addig ismeretlen repülőgépeket, amelyek ezért nyilván nagy veszélyt jelenthetnek rájuk.

A jelzett napon Moszkvából egy „sztrateg", azaz stratégiai bombázó indult el a távol-keleti Vlagyivosztok légibázis felé. Nem igazán tudni, miért volt ez a repülés olyan fontos. Talán titkos anyagokat vitt a gép, vagy éppen a kínaiakkal konfrontálódó szovjet katonai vezetés több parancsnokát? Moszkva sohasem ismerte be, ki vagy mi volt a gépen. De később annak keresésére szinte egy egész hadsereget és rengeteg civil hatóságot mozgósított, tehát minden bizonnyal igen fontos volt a gép emberi vagy tárgyi „rakománya".

A „sztrateg" ugyanis egyszer csak eltűnt a radarokról. Rádióját hiába hívták, nem jelentkezett többé, és nem is érkezett meg Vlagyivosztokba. Pedig nem is a Góbi sivatag, hanem Szibéria fölött repült eltűnése idején, azaz a Szovjetunió kellős közepén. 200 repülőgépet küldtek utána, azok egy esetleges pályaelhagyást is figyelembe véve hatalmas területeket fésültek át a levegőből. Ugyanakkor megállapították, hogy a kérdéses időpontban azok a bizonyos ismeretlen eredetű tárgyak berepültek Szibéria fölé is - és éppen Mongólia, no és Kína felől jöttek... Máris kész volt a világ elől elhallgatott vádirat, amelyben Moszkva azzal vádolta meg a kínaiakat, hogy lelőtték egy gépüket.

Ugyanakkor az is furcsa volt, hogy  a stratégiai bombázó roncsait sem akkor, sem később nem lelték fel. A hatalmas repülő erőd nyomtalanul eltűnt - mintha nem is zuhant volna le, hanem egyszerűen szétfoszlott volna a levegőben! Tényleg valami ilyesminek kellett történnie, hiszen a gép roncsai, sem annak legénysége soha többé nem kerültek elő.

Mindenesetre még azoknak sincs könnyű dolguk, akik így utólag szeretnék rekonstruálni az 1970 tavaszán lezajlott „Góbi háború" eseményeit. Semmilyen hivatalos kommüniké nem jelent meg akkoriban, és később sem. A szemben álló felek némán viselték a másik csapásait, a világgal nem osztották meg híreiket, és mélyen hallgattak nemcsak a harcokról, de még inkább saját veszteségeikről. Ebben a sivatagi háborúban nem adtak ki közleményeket arról, hogy „csapataink harcban állnak". A három hadosztály (körülbelül 20-25 ezer katona) sorsáról azóta sem szólnak a krónikák.

Ami ezzel együtt jár: egyetlen szó sem esett az ismeretlen eredetű repülő tárgyakról, amelyekről pedig sok száz szemtanú szólt, és amivel sikerült „megbolondítani" a kínai és szovjet radarosokat, de bizony még a vezérkari stratégákat is. Vannak, akik szerint nem is történt semmi, csupáncsak az akkoriban szinte „szokásos" összecsapások sorozata a két kommunista hatalom között, amelyek később egyfajta titkos békekötéssel elcsitultak, és amelyekről közös megegyezéssel nem nyilatkoztak soha többé a nemzetközi közvéleménynek.

Mások szerint valóban lehetett egy titkos ufótámaszpont mongol területen. Abban a sivatagban, amely már évezredek óta nehezen megközelíthető, roppant gyéren lakott és kellően titokzatos volt ahhoz, hogy lehetőleg minél kevesebben merészkedjenek oda az ott található furcsaságokat firtatni.