2017. november 24., péntek

8 hátborzongató történet olyanoktól, akik már találkoztak a feketeruhás emberekkel

Csak találgathatjuk, hogy kik ők. Talán a kormány emberei – vagy éppen nem – akik megpróbálják eltusolni az ufó-ügyeket. Rengeteg beszámoló van arról, hogy valaki valami különöset látott és rövidesen megjelentek kifaggatni az illetőt. Egyesek szerint valójában maguk is idegenek, akik fajtársaiknak dolgoznak. Ezt már mindenki maga döntse el miben hisz. Van itt 8 valódi beszámoló a feketeruhásokkal való találkozásról!

 

A telepatikus találkozás
Larry azt állította, hogy egy éjszaka alvás közben, valaki kapcsolatba lépett vele telepatikusan. Ez a furcsa jelenlét elmagyarázta, hogy nem a Földről van. A szkeptikus, Larry arra kérte, hogy mutasson valamilyen bizonyítékot a létezéséről. Egy személyes találkozót akart. Az idegen belement, hogy majd akkor, mikor Larry találkozik a legjobb barátjával. Larry nem tudta, hogy mit csináljon a következő napon, és miközben a szokásos módon folytatta az életet, hónapokon át különös álmai voltak. Végül eljött a nap, hogy találkozzon a barátjával a Függetlenségi Napon egy közeli parkban és amint beszélgetni kezdtek volna, egy fekete furgon állt meg közelben és két fekete ruhás férfi szállt ki, akik nem tűntek teljesen emberinek. A furcsa emberek egy közeli piknik asztalnál ültek, Larry-re néztek, majd visszatértek a furgonhoz, és olyan titokzatosan mentek el, mint ahogy megérkeztek.

A teleportáló sötét zsaruk
Albert Bender egy amatőr szervezet igazgatója, az úgynevezett Nemzetközi Repülõ Csészealj Irodáé és ha minden igaz, elképesztő titkok birtokosa, és felakarta fedni őket arról, hogy meglátogatták a  feketeruhások. De ezt bizony nem engedhették a feketék, akik úgy döntöttek, hogy itt az ideje meglátogatni Bendert és megakadályozzák, hogy kiszivárogtassa azokat a bizonyos titkokat. Hamarosan egy szép júliusi napon szédülés kerítette hatalmába, ezért lepihent, és akkor három rejtélyes férfit pillantott meg a szobájában. Hagyományos szabású, sötét öltöny viseltek, arcukat kalap árnyékolta. Telepatikus úton közölték vele, hogy Bender véletlenül akadt rá a csészealjakat övező titkok egy részére - és nem szabad felfednie az igazságot. Bender megesküdött, hogy így lesz, cserébe a férfiak felfedték a titok többi részét is. Bender könyvet írt az esetről, de az állítólagos értesüléseit sosem árulta el.

A megfeneklett fényképész
Az 1960-as években Jim Templeton fotót készített egy lányáról a Burgh Marsh környékén. Az előhívás után egy elképesztő alak jelent meg a képen, méghozzá egy szkafanderes űrhajós. A férfi állította, hogy a fotónál csak a lánya volt a helyszínen. Még a Kodak vállalat is vizsgálódni kezdett a témában és megállapították, hogy a tekercs érintetlen, senki sem manipulálta. Majd rövidesen megjelent Templetonnál két ember, azt állítva, hogy a kormánynál dolgoznak, de nem voltak hajlandóak azonosítani magukat. Végül Templeton kénytelen volt velük menni és visszamentek a Marshhoz, hogy ott válaszoljon a kérdésekre. Hol fotózott, van-e más tanú, tudni akarták az időjárási körülményeket és az állatok viselkedését a környéken. Templeton azt mondta a férfiaknak, hogy a környékbeli háziállatok a szóban forgó napon féltek, és nem mentek a közelükbe. Templeton később azt mesélte, hogy férfiak sokkal inkább ellenségesek vele és megkérdőjelezték a történetének valódáságát. Hiába mondta, hogy igazat beszél, a férfiak visszaszálltak a kocsiba, őt meg ott hagyták…

A postai munkás félelmetes tapasztalata
Egy washingtoni névtelen postai munkás egy napon pár pillanatra felfüggesztette a munkát, amíg megevett egy almát. Amikor befejezte, nem talált sehol egy szemetest, ezért a földre dobta a csutkát.  Mielőtt elhagyta volna a területet, egy biztonsági őr elkapta és elmagyarázta, milyen a hanyag, és hogy az egész épület és a környező területek folyamatos felügyelet alatt állnak. Végül megúszta a dolgot, de nem ment ki a fejéből az, hogy ezek szerint több lehet itt, mint amennyit az ember első pillantásra észrevesz. Később, egy újabb szokásos levélkihordás körútja során újra megállt ott az ellenőrzött területen. Ezúttal három embert látott, akik az épület felé néztek, de nem tűntek valóságos férfiaknak. A postás megrázta magát, és úgy döntött, elindul az ajtó felé, hogy leszállítsa a leveleket. Amikor belépett, férfiak egy csoportját találta ott, akik faggatni kezdték, hogy mit látott korábban. Nem tudott reagálni majd megjelent az, akivel korábban találkozott, és ettől még jobban megrémült. A férfiak belébeszélték, hogy nem látott ott semmit, és csak akkor engedték el. Nem csoda, hogy többé nem járt arra kihordani…


A fekete ember, aki szeretett lógni
A legtöbb történetben a fekete ruhás férfiak rosszindulatú, megfélemlítő entitások, akik csak rövid időre jelennek meg, miután valaki látott valamit, amit nem kellett volna. De ez nem mindig így van. Egy nő azt állítja, hogy gyerekkorában a mérnök apját rendszeresen látogatta egy fekete fickó, akit egyszerűen Lev-nek hívtak. Ez az ember teljesen kopasz volt. Amikor kezet rázott a kislánnyal, a bőre hihetetlen sima volt és nem volt rajta egy árva szőrszál sem. A férfi állandóan sötét öltönyt viselt és kalapot még forró nyári napokon is. Az a nő, aki elmesélte ezt a történetet, azt mondja, biztos abban, hogy az apja tudta, hogy Lev idegen volt, bár soha nem tudta, mit beszélnek az üléseik során.

A Külügyminisztériumi látogatás
Egy névtelen ember mesélte el ezt a furcsa tapasztalatát miközben városnézésen volt Washingtonban. Járt a Külügyminisztérium előterében és látott ott valamit, amit soha nem felejtett el. Kinyílt a lift és öt ember szállt ki. Kettő közülük szürke ruhát viselt, és sima üzletembereknek tűntek és a másik három férfi kísérte őket, akik fekete öltönyt viseltek és fekete kalapot, pedig nyár közepe volt. Amikor sétáltak, az egyik furcsa ember megbotlott a márványpadlón és leesett a lépcsőn. A tanú odament segíteni neki, észrevette, hogy a férfi lába rendkívül gyenge, és úgy érezte, mintha vastag rongy gyapjú lenne az öltönye alatt. Ráadásul az illető arckifejezése nem változott, annak ellenére, hogy a kemény márványpadlóra esett. A közelben, ahol a férfi elejtette a mappáit, egy kis érmét talált olyan szavakkal, amelyeket egyetlen nyelven sem tudott felismerni - az egyik oldal olyan embert ábrázolt, aki inkább úgy nézett ki, mint egy farkas, és két félholdat is volt mellette.


Loch rejtélye
A Loch Ness mindig is rejtélyes hely volt. Sokan úgy vélik, hogy a tó mélységeiben a Föld korai időszakából megmaradt teremtményt rejtőzködik. Frederick Holiday szenvedélyes kriptozoológus is tanulmányozza Loch Ness rejtélyét.  A tó vizének vizsgálatakor Holiday-nek elképesztő élményben volt része. A tó mellett, egy furcsa fekete ruhás férfit látott, aki megfigyelte őt. Nagyon zavart lett és rosszindulatot érzett az illető részéről. Aztán a férfi egyszer csak pont olyan hirtelen eltűnt, ahogy érkezett. Csak egy évvel később, mikor visszatért Loch-ba, hogy további tanulmányokat folytasson, szívrohama lett, és miközben a mentőhöz vitték, akkor mesélt gyorsan a különös férfiről.


A mérges sötét zsaru
Peter Rojcewicz folklórkutató elmesélte egy különös tapasztalatát, amely egy éjszaka történt a főiskolai könyvtárban, miközben egy UFO-król szóló könyvet olvasott. Nagyban olvasta könyvet, amikor észrevette a szeme sarkából egy lábat és egy cipőt. A férfi azonnal érdeklődni kezdett könyvről, amelyet olvasott, és azt kérdezte, látott-e már az ufókat, vagy egyáltalán érdekeli-e a jelenség. Amikor a professzor kijelentette, hogy nem igazán érdekli a téma, csak a kolléga ajánlotta a könyvet, az ember feldühödött és mérgesen megkérdezte tőle, hogy nem érdekli a "a század legfontosabb tényeit. " De valahol elégedettnek tűnt, hogy a professzor nem fog ufók után kutakodni. Akkor magára is hagyta, de még annyit mondott neki „jól megy a céljához”. A találkozás után Rojcewicz felállt, hogy sétáljon a könyvtárban, ami teljesen elhagyatott, egyedül ő volt ott. Annyira elöntötte a nyugtalanság és legalább egy órába telt, mire visszanyerte lelki békéjét.

forrás:női portál

 

2017. november 6., hétfő

Misztikum a Pilisben: mi a titkuk az ábráknak?

Rejtélyes ábrákat fedeztek fel a '90-es években a Pilis-hegységben, amelynek köze lehet a középkori koronázóvároshoz: Alba Regia-hoz, állítja Aradi Lajos. A kutató évek óta próbálja megfejteni jelentésüket, s tapasztalatait egy előadás keretében osztotta meg a fehérvári közönséggel.

A  Pilis-hegységtől  több ezer kilométerre fekszik Peru és a Nazca sivatag, ám mégis felfedezhető hasonlóság a Dél-amerikai fennsík és a hazánkban  található hegység között. Egy félreeső vidékén, a Pampas de Jumana nevű területen gigantikus méretű mértani alakzatok, monumentális állatfigurák, és nyílegyenes vonalak terjeszkednek. Ezeket a rejtélyes ábrákat  nazca  vonalaknak nevezik, amelyeket  feltehetőleg  az  indiánok  készítettek eddig ismeretlen okokból. – Vélhetőleg közös  játékok helyszínéül  szolgált   a kövekkel körbeépített terület – kezdte előadását Székesfehérváron Aradi Lajos, Pilis-kutató. A bevezetőre azért volt szükség, mert a Dunántúli-Középhegység  egy részében az igazán figyelmesen kutatók észrevettek hasonló nazca-vonal szerű ábrákat.
– A  Pilisben  a legkisebb ábra sokszor nagyobb, mint a nazca kolibri –  folytatta Aradi, aki a ’90-es években egy repülőgépből kitekintve  figyelt fel  a motívumra, s azóta vizsgálja annak jelentőségét.  A Pilis, mint szó Aradi szerint szláv  jövevényszóból keletkezett, kopasz, de egyes kutatók szerint kupa, fejtető, koponya és Koppányra is lehet asszociálni. A koponya, az ezoterikus szemlélet szerint  egy energiaközpontra, a koronacsakrára  utal,   ami  az   összes csakra energiaforrása, és  kiindulópontja.  A  hegységet  Északi irányból körülöleli a Duna, illetve bal oldalról a Visegrádi-hegység. – A műholdfelvételeken a  Pilisnek szív alakja van. A  Dalai Láma magyarországi  látogatása  során azt mondta, azért ment fel a hegyre, mert: “Itt  van a világ szíve!”  –  jelentette ki Aradi, a közönség legnagyobb ámulatára. A szív egy másik energiaközpontra, a szívcsakrára  utal.  Az  ezotériában jártas emberek szerint  a korona-, és szívcsakra   nem lehet egy helyen. A  “pilisi  szív”  közepén Dobogókő  található.
– Többszöri légi keresés után itt bukkantam rá az első ábrára, ami 1,5 kilométer hosszú,  a legmagasabb és legmélyebb pontja  között 200 méter a  szintkülönbség – fejtette  ki gondolatait  Aradi, aki ezzel arra célzott,  hogy ez egy térbeli nazca  vonal.
Aradi meggyőződéssel állítja, hogy a középkori  koronázási hely, Alba Regia, a Pilisben volt,  nem a Közép-Dunántúlon.   A középkor folyamán királyi központ volt a Pilis, az ottani   területek  a királyi család birtokának számítottak, belső területein  pedig titkos királyi vadászkastélyok álltak, amelyek később a pálos rend kolostoraivá  váltak.
Ezzel  szemben Siklósi Gyula, régészprofesszor 1978 óta végez régészeti kutatásokat Székesfehérváron, s mint mondta, ez az ezer éves város mindig az ország szíve,  és szakrális központja volt.
Feltételezések  ide, találgatások oda, nagyon  sok  misztikum és  megmagyarázhatatlan  dolog lengi  körül  évtizedek óta a Pilist. Különleges   történelmi helyszín?  Vagy egyszerűen egy hegység? Megismerni azonban mindenki számára érdekes és tanulságos lehet…
Nézetkülönbségek
A lényeg, hogy szerencsére egyre többet hallani a Pilisről. Egyesek legendákat emlegetnek vele kapcsolatban, mások „pogány” kultuszhelynek tartják, de vannak olyanok is, akik szerint keresztény zarándokhely. Nem tisztünk és nem is áll módunkban eldönteni, hogy mely legendák igazak, hiszen még a valós történelmünket oktatók között is hatalmas nézetkülönbségeket lelhetünk.


Senki nem érti, hogy kerültek a házba a babák: úgy hiszik, üzenni akarnak

Kísérteties babák ülnek egy öreg ház verandáján, ám azt senki sem tudja, hogyan képesek mozogni.

 

A New York-i New Hambourg vasútállomástól nem messze áll egy lakatlan, öreg ház, melynek verandáján horrorfilmekbe illő babák ücsörögnek réges-régi székekben. Senkinek, még a környékbeli lakóknak sincs fogalmuk róla, hogyan, honnan kerülhettek oda az életnagyságú, próbababaszerű figurák, ám itt még nincs vége a rejtélyek sorának. Nézd meg őket képeken, és ismerd meg a babákkal összefüggő megmagyarázhatatlan eseményeket.
Tekintetük furcsa, mintha csak látszólag lennének élettelenek. Hogy honnan és ki vitte oda a babákat, nem tudni, ám nem ez a legnagyobb rejtély, ami ottlétüket övezi. Mindennap változik ugyanis a babák elhelyezkedése a verandán, pedig a szomszédok egy lelket sem látnak a ház körül mozogni. A pózok, amelyekben találják őket, egyesek szerint misztikus üzenetet hordoznak.Vannak, akik úgy vélik, minden egyes póz, és a pontok, ahová néznek illetve mutatnak, egy megoldatlan rejtély mozaikjai lehetnek. Mások úgy hiszik, a babák bárhogy is legyenek elhelyezkedve, egy 1871-es, 22 áldozatot követelő vonatbaleset helyszíne felé mutatnak, mely körülbelül 6 kilométerre történt a háztól.Egy harmadik elmélet szerint, mely a babák misztikumát próbálja megfejteni, a babák afelé a ház felé mutatnak, mely ehhez a házhoz hasonlóan épen maradt egy hatalmas tűzvészben. A környék ugyanis nehéz időket élt meg: 1845-ben egy tűz söpört végig a házakon, melynek ez az épület is kis híján martalékává lett, végül mégis átvészelte, akárcsak az említett másik.A babákat a legkülönbözőbb tárgyakkal a kezükben találják meg. Csésze, könyv és kalitka is volt már náluk. Van úgy, hogy esős napokon eltűnnek a verandáról, szomszédok beszámolói szerint pedig volt már, hogy fény szűrődött ki az amúgy időtlen idők óta lakatlan ház konyhaablakából. Vajon paranormális jelenségről lehet szó? Talán egyszer kiderül.