8 hátborzongató történet olyanoktól, akik már találkoztak a feketeruhás emberekkel
Csak találgathatjuk, hogy kik ők. Talán a kormány emberei – vagy éppen nem – akik megpróbálják eltusolni az ufó-ügyeket. Rengeteg beszámoló van arról, hogy valaki valami különöset látott és rövidesen megjelentek kifaggatni az illetőt. Egyesek szerint valójában maguk is idegenek, akik fajtársaiknak dolgoznak. Ezt már mindenki maga döntse el miben hisz. Van itt 8 valódi beszámoló a feketeruhásokkal való találkozásról!
A telepatikus találkozás
Larry azt állította, hogy egy éjszaka alvás közben, valaki kapcsolatba lépett vele telepatikusan. Ez a furcsa jelenlét elmagyarázta, hogy nem a Földről van. A szkeptikus, Larry arra kérte, hogy mutasson valamilyen bizonyítékot a létezéséről. Egy személyes találkozót akart. Az idegen belement, hogy majd akkor, mikor Larry találkozik a legjobb barátjával. Larry nem tudta, hogy mit csináljon a következő napon, és miközben a szokásos módon folytatta az életet, hónapokon át különös álmai voltak. Végül eljött a nap, hogy találkozzon a barátjával a Függetlenségi Napon egy közeli parkban és amint beszélgetni kezdtek volna, egy fekete furgon állt meg közelben és két fekete ruhás férfi szállt ki, akik nem tűntek teljesen emberinek. A furcsa emberek egy közeli piknik asztalnál ültek, Larry-re néztek, majd visszatértek a furgonhoz, és olyan titokzatosan mentek el, mint ahogy megérkeztek.
A teleportáló sötét zsaruk
Albert Bender egy amatőr szervezet igazgatója, az úgynevezett Nemzetközi Repülõ Csészealj Irodáé és ha minden igaz, elképesztő titkok birtokosa, és felakarta fedni őket arról, hogy meglátogatták a feketeruhások. De ezt bizony nem engedhették a feketék, akik úgy döntöttek, hogy itt az ideje meglátogatni Bendert és megakadályozzák, hogy kiszivárogtassa azokat a bizonyos titkokat. Hamarosan egy szép júliusi napon szédülés kerítette hatalmába, ezért lepihent, és akkor három rejtélyes férfit pillantott meg a szobájában. Hagyományos szabású, sötét öltöny viseltek, arcukat kalap árnyékolta. Telepatikus úton közölték vele, hogy Bender véletlenül akadt rá a csészealjakat övező titkok egy részére - és nem szabad felfednie az igazságot. Bender megesküdött, hogy így lesz, cserébe a férfiak felfedték a titok többi részét is. Bender könyvet írt az esetről, de az állítólagos értesüléseit sosem árulta el.
Larry azt állította, hogy egy éjszaka alvás közben, valaki kapcsolatba lépett vele telepatikusan. Ez a furcsa jelenlét elmagyarázta, hogy nem a Földről van. A szkeptikus, Larry arra kérte, hogy mutasson valamilyen bizonyítékot a létezéséről. Egy személyes találkozót akart. Az idegen belement, hogy majd akkor, mikor Larry találkozik a legjobb barátjával. Larry nem tudta, hogy mit csináljon a következő napon, és miközben a szokásos módon folytatta az életet, hónapokon át különös álmai voltak. Végül eljött a nap, hogy találkozzon a barátjával a Függetlenségi Napon egy közeli parkban és amint beszélgetni kezdtek volna, egy fekete furgon állt meg közelben és két fekete ruhás férfi szállt ki, akik nem tűntek teljesen emberinek. A furcsa emberek egy közeli piknik asztalnál ültek, Larry-re néztek, majd visszatértek a furgonhoz, és olyan titokzatosan mentek el, mint ahogy megérkeztek.
A teleportáló sötét zsaruk
Albert Bender egy amatőr szervezet igazgatója, az úgynevezett Nemzetközi Repülõ Csészealj Irodáé és ha minden igaz, elképesztő titkok birtokosa, és felakarta fedni őket arról, hogy meglátogatták a feketeruhások. De ezt bizony nem engedhették a feketék, akik úgy döntöttek, hogy itt az ideje meglátogatni Bendert és megakadályozzák, hogy kiszivárogtassa azokat a bizonyos titkokat. Hamarosan egy szép júliusi napon szédülés kerítette hatalmába, ezért lepihent, és akkor három rejtélyes férfit pillantott meg a szobájában. Hagyományos szabású, sötét öltöny viseltek, arcukat kalap árnyékolta. Telepatikus úton közölték vele, hogy Bender véletlenül akadt rá a csészealjakat övező titkok egy részére - és nem szabad felfednie az igazságot. Bender megesküdött, hogy így lesz, cserébe a férfiak felfedték a titok többi részét is. Bender könyvet írt az esetről, de az állítólagos értesüléseit sosem árulta el.
A megfeneklett fényképész
Az 1960-as években Jim Templeton fotót készített egy lányáról a Burgh Marsh környékén. Az előhívás után egy elképesztő alak jelent meg a képen, méghozzá egy szkafanderes űrhajós. A férfi állította, hogy a fotónál csak a lánya volt a helyszínen. Még a Kodak vállalat is vizsgálódni kezdett a témában és megállapították, hogy a tekercs érintetlen, senki sem manipulálta. Majd rövidesen megjelent Templetonnál két ember, azt állítva, hogy a kormánynál dolgoznak, de nem voltak hajlandóak azonosítani magukat. Végül Templeton kénytelen volt velük menni és visszamentek a Marshhoz, hogy ott válaszoljon a kérdésekre. Hol fotózott, van-e más tanú, tudni akarták az időjárási körülményeket és az állatok viselkedését a környéken. Templeton azt mondta a férfiaknak, hogy a környékbeli háziállatok a szóban forgó napon féltek, és nem mentek a közelükbe. Templeton később azt mesélte, hogy férfiak sokkal inkább ellenségesek vele és megkérdőjelezték a történetének valódáságát. Hiába mondta, hogy igazat beszél, a férfiak visszaszálltak a kocsiba, őt meg ott hagyták…
Az 1960-as években Jim Templeton fotót készített egy lányáról a Burgh Marsh környékén. Az előhívás után egy elképesztő alak jelent meg a képen, méghozzá egy szkafanderes űrhajós. A férfi állította, hogy a fotónál csak a lánya volt a helyszínen. Még a Kodak vállalat is vizsgálódni kezdett a témában és megállapították, hogy a tekercs érintetlen, senki sem manipulálta. Majd rövidesen megjelent Templetonnál két ember, azt állítva, hogy a kormánynál dolgoznak, de nem voltak hajlandóak azonosítani magukat. Végül Templeton kénytelen volt velük menni és visszamentek a Marshhoz, hogy ott válaszoljon a kérdésekre. Hol fotózott, van-e más tanú, tudni akarták az időjárási körülményeket és az állatok viselkedését a környéken. Templeton azt mondta a férfiaknak, hogy a környékbeli háziállatok a szóban forgó napon féltek, és nem mentek a közelükbe. Templeton később azt mesélte, hogy férfiak sokkal inkább ellenségesek vele és megkérdőjelezték a történetének valódáságát. Hiába mondta, hogy igazat beszél, a férfiak visszaszálltak a kocsiba, őt meg ott hagyták…
A postai munkás félelmetes tapasztalata
Egy washingtoni névtelen postai munkás egy napon pár pillanatra felfüggesztette a munkát, amíg megevett egy almát. Amikor befejezte, nem talált sehol egy szemetest, ezért a földre dobta a csutkát. Mielőtt elhagyta volna a területet, egy biztonsági őr elkapta és elmagyarázta, milyen a hanyag, és hogy az egész épület és a környező területek folyamatos felügyelet alatt állnak. Végül megúszta a dolgot, de nem ment ki a fejéből az, hogy ezek szerint több lehet itt, mint amennyit az ember első pillantásra észrevesz. Később, egy újabb szokásos levélkihordás körútja során újra megállt ott az ellenőrzött területen. Ezúttal három embert látott, akik az épület felé néztek, de nem tűntek valóságos férfiaknak. A postás megrázta magát, és úgy döntött, elindul az ajtó felé, hogy leszállítsa a leveleket. Amikor belépett, férfiak egy csoportját találta ott, akik faggatni kezdték, hogy mit látott korábban. Nem tudott reagálni majd megjelent az, akivel korábban találkozott, és ettől még jobban megrémült. A férfiak belébeszélték, hogy nem látott ott semmit, és csak akkor engedték el. Nem csoda, hogy többé nem járt arra kihordani…
Egy washingtoni névtelen postai munkás egy napon pár pillanatra felfüggesztette a munkát, amíg megevett egy almát. Amikor befejezte, nem talált sehol egy szemetest, ezért a földre dobta a csutkát. Mielőtt elhagyta volna a területet, egy biztonsági őr elkapta és elmagyarázta, milyen a hanyag, és hogy az egész épület és a környező területek folyamatos felügyelet alatt állnak. Végül megúszta a dolgot, de nem ment ki a fejéből az, hogy ezek szerint több lehet itt, mint amennyit az ember első pillantásra észrevesz. Később, egy újabb szokásos levélkihordás körútja során újra megállt ott az ellenőrzött területen. Ezúttal három embert látott, akik az épület felé néztek, de nem tűntek valóságos férfiaknak. A postás megrázta magát, és úgy döntött, elindul az ajtó felé, hogy leszállítsa a leveleket. Amikor belépett, férfiak egy csoportját találta ott, akik faggatni kezdték, hogy mit látott korábban. Nem tudott reagálni majd megjelent az, akivel korábban találkozott, és ettől még jobban megrémült. A férfiak belébeszélték, hogy nem látott ott semmit, és csak akkor engedték el. Nem csoda, hogy többé nem járt arra kihordani…
A fekete ember, aki szeretett lógni
A legtöbb történetben a fekete ruhás férfiak rosszindulatú, megfélemlítő entitások, akik csak rövid időre jelennek meg, miután valaki látott valamit, amit nem kellett volna. De ez nem mindig így van. Egy nő azt állítja, hogy gyerekkorában a mérnök apját rendszeresen látogatta egy fekete fickó, akit egyszerűen Lev-nek hívtak. Ez az ember teljesen kopasz volt. Amikor kezet rázott a kislánnyal, a bőre hihetetlen sima volt és nem volt rajta egy árva szőrszál sem. A férfi állandóan sötét öltönyt viselt és kalapot még forró nyári napokon is. Az a nő, aki elmesélte ezt a történetet, azt mondja, biztos abban, hogy az apja tudta, hogy Lev idegen volt, bár soha nem tudta, mit beszélnek az üléseik során.
A legtöbb történetben a fekete ruhás férfiak rosszindulatú, megfélemlítő entitások, akik csak rövid időre jelennek meg, miután valaki látott valamit, amit nem kellett volna. De ez nem mindig így van. Egy nő azt állítja, hogy gyerekkorában a mérnök apját rendszeresen látogatta egy fekete fickó, akit egyszerűen Lev-nek hívtak. Ez az ember teljesen kopasz volt. Amikor kezet rázott a kislánnyal, a bőre hihetetlen sima volt és nem volt rajta egy árva szőrszál sem. A férfi állandóan sötét öltönyt viselt és kalapot még forró nyári napokon is. Az a nő, aki elmesélte ezt a történetet, azt mondja, biztos abban, hogy az apja tudta, hogy Lev idegen volt, bár soha nem tudta, mit beszélnek az üléseik során.
A Külügyminisztériumi látogatás
Egy névtelen ember mesélte el ezt a furcsa tapasztalatát miközben városnézésen volt Washingtonban. Járt a Külügyminisztérium előterében és látott ott valamit, amit soha nem felejtett el. Kinyílt a lift és öt ember szállt ki. Kettő közülük szürke ruhát viselt, és sima üzletembereknek tűntek és a másik három férfi kísérte őket, akik fekete öltönyt viseltek és fekete kalapot, pedig nyár közepe volt. Amikor sétáltak, az egyik furcsa ember megbotlott a márványpadlón és leesett a lépcsőn. A tanú odament segíteni neki, észrevette, hogy a férfi lába rendkívül gyenge, és úgy érezte, mintha vastag rongy gyapjú lenne az öltönye alatt. Ráadásul az illető arckifejezése nem változott, annak ellenére, hogy a kemény márványpadlóra esett. A közelben, ahol a férfi elejtette a mappáit, egy kis érmét talált olyan szavakkal, amelyeket egyetlen nyelven sem tudott felismerni - az egyik oldal olyan embert ábrázolt, aki inkább úgy nézett ki, mint egy farkas, és két félholdat is volt mellette.
Loch rejtélye
A Loch Ness mindig is rejtélyes hely volt. Sokan úgy vélik, hogy a tó mélységeiben a Föld korai időszakából megmaradt teremtményt rejtőzködik. Frederick Holiday szenvedélyes kriptozoológus is tanulmányozza Loch Ness rejtélyét. A tó vizének vizsgálatakor Holiday-nek elképesztő élményben volt része. A tó mellett, egy furcsa fekete ruhás férfit látott, aki megfigyelte őt. Nagyon zavart lett és rosszindulatot érzett az illető részéről. Aztán a férfi egyszer csak pont olyan hirtelen eltűnt, ahogy érkezett. Csak egy évvel később, mikor visszatért Loch-ba, hogy további tanulmányokat folytasson, szívrohama lett, és miközben a mentőhöz vitték, akkor mesélt gyorsan a különös férfiről.
Egy névtelen ember mesélte el ezt a furcsa tapasztalatát miközben városnézésen volt Washingtonban. Járt a Külügyminisztérium előterében és látott ott valamit, amit soha nem felejtett el. Kinyílt a lift és öt ember szállt ki. Kettő közülük szürke ruhát viselt, és sima üzletembereknek tűntek és a másik három férfi kísérte őket, akik fekete öltönyt viseltek és fekete kalapot, pedig nyár közepe volt. Amikor sétáltak, az egyik furcsa ember megbotlott a márványpadlón és leesett a lépcsőn. A tanú odament segíteni neki, észrevette, hogy a férfi lába rendkívül gyenge, és úgy érezte, mintha vastag rongy gyapjú lenne az öltönye alatt. Ráadásul az illető arckifejezése nem változott, annak ellenére, hogy a kemény márványpadlóra esett. A közelben, ahol a férfi elejtette a mappáit, egy kis érmét talált olyan szavakkal, amelyeket egyetlen nyelven sem tudott felismerni - az egyik oldal olyan embert ábrázolt, aki inkább úgy nézett ki, mint egy farkas, és két félholdat is volt mellette.
Loch rejtélye
A Loch Ness mindig is rejtélyes hely volt. Sokan úgy vélik, hogy a tó mélységeiben a Föld korai időszakából megmaradt teremtményt rejtőzködik. Frederick Holiday szenvedélyes kriptozoológus is tanulmányozza Loch Ness rejtélyét. A tó vizének vizsgálatakor Holiday-nek elképesztő élményben volt része. A tó mellett, egy furcsa fekete ruhás férfit látott, aki megfigyelte őt. Nagyon zavart lett és rosszindulatot érzett az illető részéről. Aztán a férfi egyszer csak pont olyan hirtelen eltűnt, ahogy érkezett. Csak egy évvel később, mikor visszatért Loch-ba, hogy további tanulmányokat folytasson, szívrohama lett, és miközben a mentőhöz vitték, akkor mesélt gyorsan a különös férfiről.
A mérges sötét zsaru
Peter Rojcewicz folklórkutató elmesélte egy különös tapasztalatát, amely egy éjszaka történt a főiskolai könyvtárban, miközben egy UFO-król szóló könyvet olvasott. Nagyban olvasta könyvet, amikor észrevette a szeme sarkából egy lábat és egy cipőt. A férfi azonnal érdeklődni kezdett könyvről, amelyet olvasott, és azt kérdezte, látott-e már az ufókat, vagy egyáltalán érdekeli-e a jelenség. Amikor a professzor kijelentette, hogy nem igazán érdekli a téma, csak a kolléga ajánlotta a könyvet, az ember feldühödött és mérgesen megkérdezte tőle, hogy nem érdekli a "a század legfontosabb tényeit. " De valahol elégedettnek tűnt, hogy a professzor nem fog ufók után kutakodni. Akkor magára is hagyta, de még annyit mondott neki „jól megy a céljához”. A találkozás után Rojcewicz felállt, hogy sétáljon a könyvtárban, ami teljesen elhagyatott, egyedül ő volt ott. Annyira elöntötte a nyugtalanság és legalább egy órába telt, mire visszanyerte lelki békéjét.
forrás:női portál
Peter Rojcewicz folklórkutató elmesélte egy különös tapasztalatát, amely egy éjszaka történt a főiskolai könyvtárban, miközben egy UFO-król szóló könyvet olvasott. Nagyban olvasta könyvet, amikor észrevette a szeme sarkából egy lábat és egy cipőt. A férfi azonnal érdeklődni kezdett könyvről, amelyet olvasott, és azt kérdezte, látott-e már az ufókat, vagy egyáltalán érdekeli-e a jelenség. Amikor a professzor kijelentette, hogy nem igazán érdekli a téma, csak a kolléga ajánlotta a könyvet, az ember feldühödött és mérgesen megkérdezte tőle, hogy nem érdekli a "a század legfontosabb tényeit. " De valahol elégedettnek tűnt, hogy a professzor nem fog ufók után kutakodni. Akkor magára is hagyta, de még annyit mondott neki „jól megy a céljához”. A találkozás után Rojcewicz felállt, hogy sétáljon a könyvtárban, ami teljesen elhagyatott, egyedül ő volt ott. Annyira elöntötte a nyugtalanság és legalább egy órába telt, mire visszanyerte lelki békéjét.
forrás:női portál
Megjegyzések
Megjegyzés küldése