2017. december 28., csütörtök

UFO eltérítések a XX. századból IV.:Ázsia

Ázsiai kalandunk rövidre sikerült.Mintha ezen a földrészen nem is léteznének ufójelenségek, pedig ez a legnagyobb kontinens, és lakossága is számottevő. Hiszen itt olyan nagy a népsűrűség, hogy ezrével kellene észlelni a különböző ufójelenségeket.



Sayama City, Japán, 1973. október 3.
Hideici Amano, egy ételbár huszonkilenc éves tulajdonosa elhatározza, hogy felhívja a bátyját a rádióján. Késő este fölhajt a hegyre, és ott áll meg az autóval, ahol tiszta a levegő és jók a vételi viszonyok. Kétéves kislányát, Jurit is magával viszi.
Hirtelen elnémul a rádió, és a kocsi belseje ragyogni kezd. Hideici kidugja a fejét az ablakon, de nem lát semmit. Amint hátranéz a hátsó ülésre, látja, hogy Juri elterülve fekszik, és a hasára narancssárga fénysugár vetül. Ekkor fém érintését érzi a jobb halántékán. Felnéz, egyenesen egy különös, alacsony, orr nélküli lény szemébe.
Ezután magas sivító hangokat hall, a fejében gondolatok és képek kavarognak, mint a gyorsított felvételen. Teste megbénul.
Egy idő múlva a ragyogás megszűnik. A lény nincs sehol, és az autó motorja és a rádió újra működni kezd. Hideici észreveszi, hogy az órája 9.37-kor megállt. Pánikba esve kiszáll az autóból, és rohanni kezd vissza se nézve. Amikor a lejtő aljára ér, eszébe jut Juri. Megfordul, és hamarosan rátalál a kislányra. Juri sírva kér vizet. Szerencsére semmi látható baja nincs.
Hideici lüktető fejfájással fekszik le. Emlékszik arra, hogy a lények beültettek a fejébe valamit, ami majd vibrálni fog, ha újra szükségük lesz rá. A lények ugyanis megígérték, hogy visszatérnek.

Mike Wootten, a BUFORA megbízásából különleges esetet vizsgált Indiában. A szemtanú, egy üzletember, sajnos nem engedélyezte a beszélgetés nyilvánosságra hozatalát. Annyit azonban elmondhatok róla, hogy India egyik tartományában történt még 1958-ban. Az üzletember és még egy szemtanú fényes nappal leszálló ufót látott. Négy alak szállt ki belőle, nem lehettek még egyméteresek sem, és úgy látszott, mintha nehezükre esne a járás. A közelben játszó két fiú eltűnt. Az egyiket később halva találták. Több szervét „sebészi szakértelemmel" távolították el. A másikat apatikus állapotban találták meg. Egy kórházban ápolták eredménytelenül, mert az ötödik napon meghalt anélkül, hogy egy szót szólt volna. Mike Wootten nem kételkedett a történet hitelességében, de nagyon sajnálta, hogy nem tudhat meg róla többet.


Lanhszi, Kína, 1979. október 13.

Hajnali négy órakor egy huszonöt éves gépkocsivezető, Vang Jian Min majdnem az út közepén álló autóba rohant a Ceki-jang tartományban lévő Lanhszi közelében. A másik autó vezetője elmondta, hogy egy ismeretlen járművet látott arrafelé, és nem mert továbbmenni. Vang bátran vállalta, hogy majd ő halad elöl teherautójával. Felérvén a dombtetőre, az út közepén egy kék fényt kibocsátó, kupolaszerű szerkezetre bukkantak. Mellette két, legfeljebb másfél méteres figura állt ezüstös öltözetben. Mindegyiknek lámpa világított a fején. Vang megállt, kikapcsolta a fényszórókat is, mert arra gondolt, talán látomás az egész. Ám a tárgy továbbra is ott állt. Mire Vang előkereste a feszítővasat, addigra az ufó és utasai eltűntek.

Réunion, Indiai-óceán, 1975. február 15. A kis szigeten történt eset ismét azt bizonyítja, hogy valamilyen okból az idegen lények nem akarnak közelebbi kapcsolatba lépni a színes bőrű embertípussal. Azon a délutánon egy órakor Antoine Sévérin, egy huszonegy éves bolti eladó egy gömbölyű szerkezetet pillantott meg a mezőn. A tárgyból apró emberkék sereglettek elő, elkábították valami sugárral, de még látta, amint néhány göröngyöt vesznek fel a talajról (vagyis talajmintát vettek).

Antoine több napon keresztül nem látott és nem tudott beszélni. A rendőrség kivizsgálta az ügyet, de nem találtak nyomokat. Egy pszichiáter, Dr. Henri úgy vélekedett, hogy erős sokkhatás érte a fiatalembert, arra reagált ilyen tünetekkel. Néhány hónappal később a Lumieres dans la nuit cimű folyóiratban megjelent Legros kapitány és Lobét alezredes az egész ügyről készült értékelése. Megállapították, hogy normális körülmények között Sévérin kiegyensúlyozott, jó magaviseletű, kellemes modorú fiatalember, aki nem foglalkozik rémtörténetek kiagyalásával. A megkérdezett tanúk közül senki sem hiszi, hogy Antoine hallucinált volna, mindannyian komolyan veszik állításait.

1969 júniusában a jávai Bandjarban élő huszonhét éves Machpud egy feltűnően szép, szokatlanul idegen nővel találkozott, aki „elcsalta" magához. Egy nagy, fényárban úszó helyiségbe keveredett.
A nő félre nem érthető módon szexuális kapcsolatra ösztönözte a fiatalembert, aki nem is akart volna ellenkezni. Ám ezután nem emlékszik semmire. A Gunuk Babakar erdőben tért magához, ruháit egy fa ágán találta. Teljesen kába volt. Egy arra járó az illetékes „terapeutához", a varázslóhoz vezette.


Malajzia, 1982 júniusa
A szemtanú egy tizenkét éves, Maswati nevű kislány volt . Délelőtt tízkor Maswati a házuk melletti folyóhoz ment, hogy ruhát mosson. Hirtelen egy nőnemű lény lépett elé, akkora lehetett, mint a kislány. Maswati számára megszűnt minden, csak ő és a lény volt fontos. A teremtmény országába hívta a kislányt, akinek egyszerűen bele kellett egyeznie. Egyáltalán nem félt. Egyszeriben egy napfényes, gyönyörű helyen találta magát, de csak arra emlékszik, hogy az idő repült. Az aggódó család eszméletlenül talált rá azon a helyen, ahol már keresték, csakhogy két nappal azelőtt.