Titkok Birodalma

Sorozatunk második részében az Észak-Amerikai kontinensen kalandozunk tovább. Körülbelül ugyanolyan gazdag anyagból válogathattam, mint a déli kontinens esetében, de kevesebb megbízható adat áll rendelkezésre. Az itteni esetek szemtanúi között azonos arányban szerepelnek férfiak és nők, s több esetben magasabb a tanúk száma is. Csak az érdekesség kedvéért jegyzem meg, mind Dél-, mind Észak-Amerikában huszonhat év a tanúk átlagéletkora, ami egyértelműen arra enged következtetni , hogy a földönkívüliek nemigen érdeklődnek a harmincötön túliak iránt. Az 1961 előtt észlelt eseteket csak a Hill házaspár történetének nyilvánosságra kerülése után jelentették. Gyakori az olyan szemtanú, aki többször is földön kívüliekkel való találkozás részese volt, olyanok is akadnak, akiknél Hopkins alapos kutatásai gyermekkori élményeket tártak fel. Nebraska, USA, 1955. október 7. Jennie a hálószobájában van, amikor a „felfedező" az ablakon kívül lebegve megjelenik. A lányt telepatikus úto

Bár napjainkban kevesebbszer hallani az idegenek által történt eltérítésekről ,a huszadik században több könyv és újságcikk jelent meg a témában.A következőekben kontinensek szerint lebontva érkeznek beszámolók az eltérítésekről,persze a teljesség igénye nélkül.De vágjunk is bele,az első részben célunk :Dél-Amerika. Még emlékszünk arra, hogy Antonio Villás Boas esetével Dél-Amerikában kezdődött minden. A kontinens második helyen áll az USA mögött. Szembetűnő az a tény is, hogy a dél-amerikai esetek főszereplői majdnem kizárólagosan csak férfiak, és 42 esetből 36-ban csak egy szemtanú volt. Villás Boas esete előtt feltehetően másokkal is történtek hasonló dolgok, de azokat nem hozták nyilvánosságra. Az 1950 és 1960 között történtek hasonlóak az 1947-ben, az olaszországi Villa Santinában megfigyelt esethez. Az idegen lények senkit sem akartak elhurcolni, csupán jelezték, hogy ne zavarják őket. A geológus kíváncsiságáért „bűnhődött", mint ahogy a dél-amerikai tanú is, akit eg

Sok UFO-kutató gondolja úgy, hogy létezik egy titkos flotta idegen űrhajókból, amelyik állandóan jelen van a Naprendszerünkben, az a feladata, hogy megvédelmezze azt a rosszindulatú földönkívüliek támadásaitól, illetve az űrből fenyegető egyéb veszélyektől, mások azt mondják, hogy a projekt mögött nagyon is földi hatalom áll, és az a célja, hogy lakható bolygókat keressen, ahová majd kitelepíti az úgynevezett Elitet a Föld tönkretétele után... Akik szerint a Naprendszer örzői földönkívüliek, felvetették; azt a lehetőséget is, hogy - nem is minket védelmeznek,hanem a saját területüket? lehet,hogy már régóta meg vagyunk hódítva, csak nem vettük észre? Esetleg a Naprendszer őrzői egy intergalaktikus szövetség. neve, aminek a Föld is része? Ez a téma számos izgalmas megválaszolatlan kérdést vet fel. A szkeptikusok azzal érvelnek, hogy egy ilyen flottához több milliárd dollár kellene, feltételezve, hogy sikerült megvalósítani szükséges technológiát, már amennyiben a program mögöt

Egyiptomból már eddig is számos, az ókori nép és egy földönkívüli civilizáció kapcsolatát igazoló bizonyíték került elő, azonban egy 2016 őszén napvilágot látott felfedezés talán minden eddigi leleten túltesz. Az észak-afrikai ország egyik településén ugyanis olyan rendkívüli jelentőséggel bíró, humanoidokat és repülő csészealjakat ábrázoló speciális pénzérmékre bukkantak, amelyek közvetlen módon alátámasztják a paleoasztronautika híveinek azon állítását, miszerint egy olyan idegen civilizáció látogatott bolygónkra, amely nem csak technológiai ismereteit adta át, de genetikailag is beavatkozott az ókori társadalmak fejlődésébe. Az ókori Egyiptom ama helyek közé tartozott, ahol több ezer éve egy földönkívüli faj képviselői tették tiszteletüket. Az idegen lények beavatkoztak az emberiség genetikai fejlődésébe, átadták nekünk tudományos ismereteiket, segítettek megalkotni a Szfinxet, a piramisokat, és azt mondták az embereknek, hogy majd egyszer a távoli jövőben visszatérnek.A piramis

A titokzatos követ egy egyszerű farmer, Craig Crecelius találta a földjén az Ohio-folyó közelében, 1912-ben, az USA Kentucky államában lévő Brandenburg városában. Innen a lelet neve, amely a középkori Európa és Amerika közötti kapcsolatokról tanúskodik, jóval Kolumbusz előtt. Egy Madoc nevű walesi herceg már 1170-ben Amerikáig menekült a testvére elől, aki meg akarta őt gyilkolni. A kőre egy térkép van karcolva és egy földosztási szerződés van írva, méghozzá ősi walesi nyelven, amelyet általánosan használtak a druidák. A kontraktust Madoc herceg -emberei kötötték egymás között, a későbbi viták elkerülése végett. Amerika történetének egyik legősibb dokumentuma lehetne,csakhogy a történészek többsége 18.századi hamisítványnak tartja! Sajnos a kő ma három darabra van törve, de így is figyelemreméltó. A farmer, aki rábukkant: úgy gondolta, hogy a kövön lévő karcolt jelek valamiféle betűk lehetnek, de nem talált rá senkit, aki értelmezni tudta volna, hogy mi odaírva. Megpróbálta eladni

Több mint száz férfi ,nő és gyerek élt azon az angol gyarmaton,amit Sir Walter Raleigh alapított 1587-ben az észak-karolinai Albemarle-tengerág torkolatában lévő szigeten.Három év sem telt el ,s a kolónia eltűnt.Sorsáról egyetlen,szívbe markoló nyom árulkodott. Amikor 1590. augusztus 17-én a Hopewell nevű angol kalózhajó a Roanoke-sziget közelébe ért,Abraham Cocke kapitány ágyúlövéssel jelezte,hogy John White kormányzóval megérkezett. White az I. Erzsébet királynő által felhatalmazott Sir Walter Raleigh megbízásából három évvel korábban megalapította az első állandónak szánt angol kolóniát.A telepeseket letette Roanoke-on ,majd 1587. augusztus 28-án visszaindult hajóján Angliába,hogy kimerült készleteiket mielőbb pótolhassa.Ez azonban három évbe telt,okkal gondolta hát ,hogy a visszatérő hajóját ujjongva üdvözlik majd az aggódó szigetlakók.A Hopewell utasai Roanoke-ról füstöt látott felszállni,úgy hitték a telepesek tüze ég.White néhány matrózával csónakba szállt,s miközben a part