2018. január 13., szombat

A kecskeember

Kis időre eltűntem,de most újra jelentkezem,örömteli héten vagyok túl ,megszületett a kislányom.De az olvasóimat sem szeretném elhanyagolni ezért ha van egy nagyon pici időm mindig jelentkezni fogok,és együtt felfedezzük a titkok birodalmát.Ma  az amerikai kontinensre kalauzolom el olvasóimat,döntse el mindenki,hogy létezik-e vagy sem ez a mitikus lény.
Számos, mitikus lényekkel való találkozás ment már végbe a világ különböző erdeiben, mocsaraiban és elhagyatott útjain. Ezen titokzatos szörnyek egyike az Egyesült Államokban feltűnő kecskeember, mely félig ember, félig kecske testfelépítéséről és különösen erőszakos viselkedéséről vált ismertté. E hátborzongató tengerentúli kiméra számlájára írnak több rejtélyes eltűnést, halálesetet és állatcsonkítást, ám sokan így sem tudják, valójában mivel is állnak szemben. Csupán olcsó városi legendáról van szó? Vagy a szarvakat viselő teremtmény valóban létezik a rengetegben?
Az egyiptomi és a görög mítoszok számos alkalommal említenek kecskeszerű lényeket, akik a hatalmi ranglétra alapján az istenek és az emberek között állnak. Szerepük és státuszuk a kentaurokénál mégis nagyobb, mivel vagy félig isteni vagy démoni lényekről van szó, vagy az istenek szolgálatában állnak. Némely esetben azonban kifejezetten magas rangúak is, mint például Pán isten, aki az erdők, mezők és hegyek kizárólagos, magasztos és egyedüli ura. A természet teremtőjeként aposztrofált Pán a legendák szerint előszeretettel mutatkozik nimfákkal, akikkel együtt szórakozik: táncol, énekel és fütyül. Aztán ott vannak a szatírok, amik félig isten, félig ember keveréklények. Ők, hasonlóan Pánhoz, szeretnek szórakozni, mulatni. Egyáltalán nem
jellemző rájuk az erőszak, csupán élvezik az életet. De említhetnénk Baphometet is, a templomos lovagok közkedvelt és imádott kiméráját, amely szintén kecskefejjel és szarvakkal rendelkezik, ám valójában egy sötét démon, aki éjszakánként elrabolja a fiatal leányzókat, és megerőszakolja őket. Az ókori történetek, mítoszok és legendák azonban, úgy tűnik, a jelenben is megelevenednek, hiszen az Egyesült Államok területén immáron több mint fél évszázada számolnak be félig kecske, félig ember teremtményekről, amelyek megfélemlítik, eltüntetik és megölik a helyi lakosokat és háziállataikat.


A fejükön szarvakat viselő lények észleléséről vagy egy tucat államból érkezett bejelentés, ám eddig csupán városi legendának minősítették az efféle kimérákkal való állítólagos találkozásokat. A rejtélyes eltűnések és furcsa halálesetek ellenére a rendőrség és a kormányzati hivatalok kitalációnak tartják az egész szörnymizériát ,aközben szörnyvadászok egyre-másra az összefüggő erdőségeket járják ,hogy a nyomára akadjanak ennek a bizarr és hátborzongató szörnyetegnek... A kecskeember már messziről felismerhető, hiszen jellegzetes fején két lekerekített szarv csüng, felsőteste felnőtt  férfira emlékeztet, amit csak részben fed szőr. Testének alsó része sokkal inkább hasonlít egy kecskéére, aminek "végtagjai kecskepatákban végződnek. Magassága cirka 2 méter körüli, testsúlya 120-150 kilogramm lehet. A legendák szerint húsevő, erőszakos lény, amely kiemelten veszélyes emberre és állatra egyaránt. A szélsőségesebb városi legendák szerint néha behatol az út menti elhagyatott házakba, és megerőszakolja a nőket és a fiatal lányokat. Felbukkanására általában erdőkben, mocsaras és elhagyatott földutakon, kies területeken, valamint hidak közelében kerül sor.


Az első hivatalosan is dokumentált, regisztrált és elismert találkozás a kecskeemberrel 1957-ben történt Maryland államban. Egy fiatal szerelmespár a Zug Road erdővel szegélyezett területének úttal határos szakaszán parkolt le gépkocsijával egy légyott céljából. A romantikus randi azonban csakhamar horrorisztikus menekülésbe csapott át, amikor az éppen csókolózó párt egy, a motorháztetőt dörömbölő kecskefejű szörnyeteg iszonyatos látványa fogadta. A szerelmesek ezután falfehér arccal, ledermedt testtel és tekintettel néztek farkasszemet az időközben a parkoló gépkocsi ajtaja mellé lépő rettenetes teremtménnyel, ami ekkor már valami baltaszerű fegyverrel vagy szerszámmal a kezében ide-oda hadonászott. A lény azonban a megrémült fiatalok legnagyobb meglepetésére néhány másodperc múlva hatalmas ugrások közepette eltűnt a rengetegben, a srác pedig a gázpedálra taposva, maga után füstfelhőt hagyva hajtott el villámgyorsan a helyszínről. A kecskeember következő feltűnéséig aztán hét évet kellett várni, amikor is egy szintén marylandi erdő mélyén vérfürdőt rendezett egy túrázó csapat körében. 1962 egyik forró nyarán egy iskolai kirándulócsapat indult az erdőbe, hogy élvezze a természet szépségeit. A rengeteg szépség mellett azonban ott leselkedett rájuk a fák árnyékában meghúzódó szörnyeteg, amely baltát ragadott, és a békés túrázók nyomába eredt. Amint a felnőttekből és gyerekekből álló társaság egy titokzatos barlanghoz ért, a kecskeember lesújtott rájuk. A városi legendák szerint 12 embert mészárolt le könyörtelenül a vadállat. Mire a túlélők visszatértek a rendőrséggel, a tetemek egy részét a lény (vagy lények) már elfogyasztották. 1970-ben a szarvakat viselő rém visszatért, és újfent terrorizálni kezdte a marylandi kertvárosokat valamint azokat a kies házakat, ahol visszavonult személyek folytattak remete életmódot. Egyik alkalommal egy ilyen elhagyatott részen lévő kis házat szemelt ki magának a titokzatos szörnyeteg. Egy nő éjjel kettő körül arra riadt fel, hogy a ház udvarán csahol egyetlen kutyája. A rémült nő kinézett az ablakon, és a sötétben egy rejtélyes alak körvonalait vette szemügyre, amely látszólag egy helyben állt, és az eb valószínűleg őt ugatta kétségbeesetten. A hölgy úgy érezte, a házban nagyobb biztonságban van, ezért esze ágába sem volt kimenni és kockáztatni az életét, így aztán rövidesen a visszaalvás mellett döntött. Csak reggel vette észre, hogy házi kedvencét valami (vagy valaki) lefejezte. Az eset után önjelölt szörnyvadászok lepték el a közeli erdőséget a rém után kutatva. A szörny elfogásához eleinte nagy reményeket fűztek, ám rá kellett jönni, hogy itt vagy nincs semmi, vagy ha volt is, már elmenekült. Ám nem csak Marylandben, de Kentuckyban is észlelték már ezt a mitikus lényt.

A helyi legendák szerint ugyanis a kecskeember egy öreg vasúti vonal mentén ténykedik Lousville közelében, és képes arra, hogy becsalja az embereket a sínekre, akikből aztán másodpercek tört része alatt csinál palacsintát az arra járó nagy sebességű vonat. A helyiek információja szerint már többen életüket vesztették azon a környéken amiatt, hogy a lény telepátia vagy hipnózis segítségével tudat alatt arra kényszerítette azokat a szerencsétlen embereket, hogy lépjenek a sínekre, vagy ugorjanak a gőzös elé. 1987-ben egy bizonyos Dávid Bryant, 1988-ban pedig a 17 éves Jack Banh vesztette életét a lény szuggerálása közben. A környékről egyébként több ember és kutya eltűnését jelezték már. Erősen megalapozott a gyanú, hogy a mitikus rémnek köze lehet ezekhez az esetekhez.



A Lousville-ben fennmaradt legendák hitelességét erősíti az a 2016 tavaszán bekövetkezett incidens, amelynek során állítólag a hírhedt kecskeember életét vesztette. Bár sem fényképek, vagy videofelvételek nem állnak rendelkezésre, sőt még csak a teremtmény döglött tetemét sem találta meg vagy mutatta be senki a nagyközönségnek és a média képviselői számára, egy a vasúti sínek mentén sétáló tinédzser fiú azt állította, hogy a lény megtámadta őt, miközben az erdőkkel határolt vasúti sínek közepén haladt A neve elhallgatását kérő fiatalember vallomása szerint a szarvakat viselő lény éppen akkor próbálta rávetni magát, amikor a menetrend szerint arra közlekedő vonat éppen odaért A fiú elmondása szerint neki sikerült időben félreugrania, és a kecskeembert sem ütötte el a vonat, mivel a titokzatos teremtmény nem állt teljes testével előtte, így az csak durván ellökte. A kecskeember egy sűrű bozótossal és aljnövényzettel teli mély szakadékba zuhant, majd onnan nem mozdult. Hogy valóban ilyen szerencsétlen véget ért volna a kecskeember sorsa, azt nem lehet tudni, mivel az eset annyira megrémítette a fiút, hogy az hazáig meg sem állt.
A Texasban található Denton városa szintén különös történések színterévé vált, ugyanis már vagy fél évszázada előfordulnak titokzatos eltűnések és állatcsonkítások, amik főként a település határában fekvő Old Alton híd és az azt körülvevő erdő és lápos rész körül következnek be. A környékbeli lakosok szerint nem tanácsos éjszaka a hídon fényszóró nélkül keresztülmenni, mert a sötétben ott vár az autósokra a vérszomjas kecskeember. Több helyi polgár beszámolt már korábban arról, hogy a híd felől titokzatos morajlást, vicsorgatásra emlékeztető hangokat, pataléptekre kísértetiesen hasonlító dobbantást hallani, és mintha valaki időnként fröcsögtetné a híd alatti folyó vízét. Mások jelezték, hogy láttak a hídon egy sötét alakot, amely kecskefejet cipelt a hóna alatt, míg megint mások egy szarvakat viselő, hosszúkás pofájú szörnyet pillantottak meg, ami őket bámulta.
A kecskeember ugyan nem tartozik az ismertebb mitikus lények közé, Amerikában mégis sok helyen úgy tartják, hogy éjjelente az erdőt járja, és jaj annak, aki összetalálkozik vele. A szkeptikusok szerint azonban a lény csak kitaláció, és a maszk mögött előbb fogunk találni diliházból megszökött őrülteket és unatkozó fiatalokat, mint „X-aktás szörnyeket. Sokan úgy vélik, csak mese az egész történet. Amennyiben nem létezik a teremtmény, vajon mi bámulja, rémíti meg. tünteti el emberek tucatjait az Egyesült Államokban?

A kecskeembert illetően számos elmélet és lehetséges magyarázat látott már napvilágot, azonban a szkeptikusok legnagyobb örömére egyik nagyobb képtelenségnek hangzik, mint a másik. Az egyik természetes indoklás szerint pusztán szórakozott fiatalok bohóckodásáról van szó, akik tréfát űznek a külvilágból. A maszk mögé bújó ifjak elméletén kívül vannak, akik elmebeteg sorozatgyilkosra gyanakodnak, néhányan pedig kísértetre vagy démonra. Megint mások földönkívüli lényeket vélnek felfedezni a kecskeember-jelenségek mögött, de szép számmal akadnak olyan vélekedései: is, amelyek szerint egy amerikai kísérlet laboratóriumból megszökött mutánsról vagy éppen valódi kiméráról (keveréklényről) szól a fáma. Bár a fenti magyarázatok és feltevések közül szinte bármelyik helytálló és reális lehet, ha figyelembe vesszük a jellemzőket és a történeteket, a legnagyobb esély arra mutatkozik, hogy a tárgyalt lény nem más, mint egy ősi kriptid teremtmény vagyis egy független fajba tartozó, mitikus ragadozó szörny, amelynek alig maradt fenn néhány példánya.


forrás :Hihetetlen magazin



2018. január 7., vasárnap

Túlvilági ikertestvérek

A doppelgänger kifejezés olyan túlvilági teremtményekre utal, amelyek egy élő ember pontos másolatai. Feltűnésük nincs időhöz kötve, továbbá azt sem tudhatjuk, hogy ártó vagy támogató szándékkal érkeztek-e hozzánk. Vajon mennyire kell tartanunk tőlük? Egyáltalán: mit kezdjünk, ha szembejön velünk sosem látott ikertestvérünk az utcán?





                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                 A rejtélyes doppelgänger-jelenség mögött olyan túlvilági entitások állnak, melyek valószínűsíthetően
egy párhuzamos világ saját jelenünkben történő kivetülései. Azonban itt nem csak egyszerűen egy másik személy feltűnéséről van szó, hiszen az előbukkanó alakok pontosan ugyanolyanok, mint a valóságban élő egyének! Ezért is nevezték el ezeket a természetfeletti történéseket misztikus ikertestvér-effektusnak. A paranormális irodalom rengeteg olyan esetet tart számon, melyekben különös találkozásokról, pillanatokra felvillanó lényekről és rémisztő önarcképekről olvashatunk. A Doppelgängerek általában az adott ember közelében tevékenykednek, ám előfordulhat, hogy több ezer kilométerre távolabb, akár a világ másik felén tűnnek fel, megdöbbentve ezzel a delikvenseket. Andrea Melcher 2003 szeptemberében például az esti hírműsort nézte férjével, mikor egy súlyos tűzesetről esett szó a texasi Killeen városában. A nő arra lett figyelmes, hogy az egyik bejátszásban egy kinézetre vele teljesen megegyező hölgy néz farkasszemet a kamerával. Miután a műsor online felületén utánakerestek az anyagnak, hosszú hónapokig tartó kutatássorozatba kezdtek. Hirdetéseket adtak fel Killeen környékén, helyi lakosoktól érdeklődtek az ismeretlen „ikertestvér" után, valamint a tévétársaság segítségét is igénybe vették. A hír hamar bejárta az államot, és Andrea pontosan egy évvel később rábukkant idegen képmására, aki szintén nagyon meglepődött a tényen, miszerint kettő van belőlük. Hihetetlen módon még a nevük is megegyezett, ám ami még ennél is furcsább: az „új" ismerős korábban többször tapasztalt a tükör előtt olyan víziókat, melyben hasonmása életének momentumaiba nyert betekintést! Ugyan a szakemberek szerint ez az eset nem teljesen mondható szokványos doppelgänger-jelenségnek, de mindenképpen érdemes megemlíteni a téma kapcsán - már csak azért is, mert leginkább ezen alkalmak nyújthatnak vizsgálati alapot a későbbi kutatásokhoz.


A másik dimenzióból származó ikertestvérünk legtöbbször békés, segítő szándékkal érkezik hozzánk. Előfordulhat olyan eset is, mikor helyettünk cselekszik valamilyen - a sorsunk szempontjából kulcsfontosságú - dologban, amiről mi egyáltalán nem is értesülünk. Néha azonban gonosz „rokonként" bajt is okozhatnak a földi társaiknak. 2005 augusztusában Henry Kettner egy Oklahomában élő tanár a reggeli készülődése közben hihetetlen dolgot fedezett fel a tükörbe nézve. Borotválkozás közben ugyanis pár pillanatra a mögötte lévő ajtóból meredt rá démoni hasonmása, ám mire ijedtében megfordult, addigra köddé vált! Ezt követően visszanézett a párás üvegre, ahol egy félelmetes üzenet fogadta: „Nemsokára keresni fog a rendőrség!" Kettner csupán a fáradtságára fogta a történéseket, de ami ezután következett, arra álmaiban sem gondolt. Két nappal később ugyanis éppen tanított, mikor a terem ajtaján kopogtatott a hatóság. Azt állították, hogy bizonyítékuk van a férfi ellen egy rablásra vonatkozóan, amit Londonban követtek el egy héttel korábban. A térfigyelő rendszerek által készített felvételeken tisztán látszik, ahogy Henry - számára két ismeretlen ember társaságában - fegyverekkel tulajdonít el több szatyornyi értéket egy helyi bankból. Az amerikai tanár először meghökkent a rendőrség állításán, illetve az elé tárt videókon, majd mivel érezte, hogy ennek a fele sem tréfa, azonnal megpróbálta tisztázta magát a vádak alól. Azt is kifejtette, hogy látott egy hozzá teljes egészében hasonlító idegent, aki bizonyára megvádolható a lopással. Persze a nyomozók kezdetben nem hittek neki, viszont szerencséjére az egyik oklahomai seriff találkozott már doppelgänger-jelenséget átélő személlyel. Rögtön tudta, hogy Kettner „másik oldalról" érkező alteregója jelent meg Nagy-Britanniában amit egyrészt alátámasztott az ikrek találkozása, másrészt az a tény, miszerint az oktató még sosem járt ott. Mivel a nem mindennapi sztoriból kiindulva felmerült a férfi elmeháborodottsága is, több vizsgálatnak vetették alá, melyek teljesen egészségesnek nyilvánították. Az ügy több évig elhúzódott, végül ejtették a vádakat. Paranormális kutatók annyit tudtak megállapítani az eset kapcsán, hogy a dimenzióvándor másolat valószínűleg a saját univerzumában is negatív entitásként ügyködik, és mikor rájött a létsíkok közötti váltás lehetőségére, ezt használta a büntetés elkerülése érdekében. Időutazó hasonmás? A doppelgánger-jelenséggel akkor kezdett igazán foglalkozni a közvélemény, miután egyre több ismert személy nyíltan beszélt hátborzongató élményeiről. Közéjük tartozott Johann Wolfgang von Goethe is. A világhírű német író, politikus ugyanis még az 1700-as évek végén élt át elképesztő eseményeket. Feljegyzéseiből megtudhatjuk, hogy éppen hazafelé lovagolt egy hölgytől, akivel eltöltött néhány pásztorórát, amikor ismeretlen lovas vágtatott felé a kihalt útszakaszon. Ahogy egyre közelebb ért hozzá, Goethét különös érzések kerítették hatalmukba. Leírásában egyfajta testen kívüli állapotról beszélt, amely során önmagát és a lovast is kívülről, lelki szemei segítségével észlelte. Mikor azonban jobban szemügyre tudta venni az idegent, teljesen ledöbbent: a csuklyát viselő alak egy az egyben a saját másolata volt. Az eset egészen addig tartott, amíg a lovas minden átmenet nélkül köddé nem vált. Csakhogy a történet itt még nem ért véget. Jó pár évvel később az író ugyanazon a szakaszon haladt, igaz most az ellenkező, szemközti oldalon, de pontosan úgy, ahogy azt egykori replikája
tette! Ám ami a legképtelenebb az egészben, hogy még a ruházatuk is teljesen megegyezett. Goethe úgy gondolta, a jövőbeli önmagát láthatta.

Hasonlóan ijesztő jelenséggel Abraham Lincoln egykori amerikai elnök is szembesült. A természetfeletti tudomány iránt köztudottan nagy érdeklődést tanúsító politikus saját otthonában futott össze élő kópiájával,amikor egyik este lepihenni készült. Egy 1862-ben íródott naplóbejegyzés alapján Lincoln a kanapéján üldögélt, mikor a szeme sarkában hirtelen feltűnt a szoba falán lógó tükörből éppen rá meredő hasonmása. A párhuzamos létsíkból érkező másolat jóval sápadtabb, vékonyabb és magasabb volt, mint az Egyesült Államok elnöke. A tükörben úgy látszódott, mintha pontosan mögötte állna, és egyenesen a szemébe bámulna.
Természetesen a politikus rögtön hátra kapta a tekintetét, azonban ott senkit sem talált. Ijedtében fekete lepedőkkel takartatta le az összes tükröt a házában, sőt még egy papot is hívott, hogy elűzze a gonosz energiákat. Néhány hónap múlva felesége unszolására ismét elkezdte figyelni a nappalijukban lévő tükröt, abban a reményben, hogy esetleg újból feltűnik a démoni ikertestvér. A próbálkozását hamar siker koronázta, Lincolnt ugyanis egy-két hét múlva falatozás közben lepte meg távoli „ismerőse". Pontosan ugyanolyan élettelen és mogorva arckifejezéssel szemlélte az elnököt, ahogyan korábban. Ekkor a halálra rémült államfő minden bátorságát összeszedve megkérdezte, hogy mit akar tőle. Az entitás azonban válasz nélkül újból felszívódott. A történtek után neje több parakutatóval is találkozott, akiktől megtudta, hogy doppelgänger-jelenség állhat a háttérben. Lincoln nem hagyta annyiban a dolgot, és hosszú ideig tartó vizsgálatsorozatot indított neves szakemberek megbízásával. Ennek az eredményéről nem sokat lehet tudni, csupán néhány jegyzet utal valamiféle másvilágból ide utazó hírmondóra, aki fontos információkkal látta el őket.
Az utóbbi években is akadtak olyan históriák, melyek főszereplői olyan egyének voltak, akik valamilyen módon kapcsolatba léptek más dimenzióból származó utánzatukkal. Közülük is kiemelkedik Marina Rocio spanyol műfordító esete, aki 2014. március 22-től közeli kapcsolatot ápolt vérfagyasztó ikertestvérével. Megismerkedésük is már elég drámaira sikeredett, ugyanis a nő egy hídról leugorva próbált véget vetni életének, azonban túlvilági klónja megakadályozta ebben. A családja elmondása alapján Rocio mindig is azt hangoztatta, hogy neki van egy távoli ismerőse, aki ugyanolyan, mint ő. Naplójából az is kirajzolódik, hogy a démoni hasonmás szinte naponta meglátogatta és verbálisan bántalmazta. Néha együtt írták le a gondolataikat, sőt közös programokon vettek részt. Az egyik közeli vendéglőben dolgozók például többször megkérdezték a szülőket, hogy mit csinálnak az ikrek, miközben Rociónak valójában nem volt földi testvére. 2015 júliusában végül a lány minden előjel nélkül életét vesztette. Az orvosi jelentések szerint szívmegállás okozta halálát, amit egy kívülről érkező negatív inger idézhetett elő. Naplójában a végzetes reggelen arról írt, hogy régóta nem jött el hozzá a nővére, és úgy érzi, meg kell őt találnia. Halálát követően levelei eljutottak több ezoterikus szakmabelihez, akik egyöntetűen arra a következtetésre jutottak, hogy Marina feltételezhetően egy gonosz doppelgänger áldozata lett. Sokan persze mentális betegségre gyanakodtak a tragikus esemény kapcsán, azonban ezt semmilyen orvosi vizsgálat nem igazolta.

A tudomány jelenlegi állása szerint nem sokat tudhatunk a doppelgängerek eredetéről. Annyi bizonyos, hogy természetfeletti lények, akik pontosan ugyanúgy néznek ki, mint bolygónkon élő társaik. Mivel laboratóriumi körülmények között még nem sikerült rögzíteni hasonló esetet, ezért csak prekoncepciókat sikerült megfogalmazni. A laikusok köreiben a leginkább elfogadott tézis az észlelési zavarok mentális kialakulása bizonyos egyéneknél vagy pszichopatológiai tünetek együttese. A kérdés persze rögtön felmerül: ennyi embernél ugyanazok az ismertetőjelek hogyan alakulhatnak ki? Továbbá az ikreket észlelő szemtanúk miként láthatták együtt Őket, ha csupán mentális zavarról van szó? A jövőben talán ezen felvetések igazolást nyerhetnek, főként a különböző technikai eszközöknek és ezoterikus specialistáknak köszönhetően.

forrás:Hihetetlen magazin

2018. január 4., csütörtök

A Broadheaven háromszög

Egy év alatt ötven ufó-észlelés

Ki vagy mi kísérti a Broadhaven-háromszöget? Ez a rejtély foglalkoztatja a természettudósokat, katonai szakértőket és ufológusokat.

A"háromszög" Swansea, Közép-Wales és Broadhaven között terül el. És ezt a háromszöget több ufó látogatta már meg, mint a világ bármely más részét. Egyetlen év leforgása alatt több mint 50 ufó-észlelésről érkezett jelentés.Először azt gondolták, hogy a bejelentések nagy száma a háromszögben zajló intenzív légvédelmi tevékenységgel kapcsolatos. Egy kis sugarú körön belül található a Királyi Repülőgép Intézet rakétatámaszpontja; a Királyi Légierő Brawdy hadműveleti állomása; a hadsereg lőterei; egy kísérleti rakétabázis; alacsony légifolyosók szuperszonikus gépek számára és egy amerikai tengeralattjáró-radarállomás. Az intézmények szóvivőit elképeszti az ufó-észlelések áradata. És csak nagyon kevés magyarázható a védelmi hadműveletekkel.

Kétségtelen, hogy az a látvány, ami Billy és Pauline Coombst farmjukon megrémítette, zavarba ejtette a szakértőket is. Éjjeli 1 óra volt, házuk bejárat melletti szobájában üldögéltek, amikor Pauline hirtelen az ablak felé nézett. Az ablak mögött egy toronymagasságú, hátborzongató, ezüstruhás figura állt. Pauline annyira megijedt, hogy még sikítani sem tudott, mozdulni sem bírt, csak bámult a 7 láb magas figurára. Billy megérezte felesége félelmét, megfordította saját székét, és ő is meglátta az irtózatos körvonalat. „Te jó isten! Mi az ördög ez?" - üvöltött fel.
„Fényes rostélyú sisakot viselt" - emlékezett vissza Pauline. „Szájától egy cső vezetett a feje hátsó részéhez. Kővé dermedtem. A félelemtől földbe gyökerezett a lábunk."

„Valamiféle foszforeszkáló fényt sugárzott, és amikor megérintette az ablakot, az üveg úgy elkezdett zörögni, mintha elszabadult volna a pokol, pedig szélcsend volt,össze tudtam szedni magam, felrohantam a lépcsőn, hogy megnézzem, jól vannak-e a gyerekek. Billy kiengedte labradorunkat, Blackie-t, de az beleőrült a félelembe. Hat hónappal később el kellett pusztítanunk."
Coombsék segítségért telefonáltak, de mire a rendőrség megérkezett hozzájuk a Ripperton farmra, nem messze Dale-től (Dyfed), a hátborzongató látogató már eltűnt. A házaspár a szomszédokat is felhívta, és értesítette őket a történtekről. Billy főnöke, Richárd Hewison gazda hívásuk után azonnal áthajtott hozzájuk. „Láttam, hogy tényleg nagyon megrémültek" - mondta el később. „Szinte eszüket vesztették a félelemtől."
A családnak két emléke maradt az incidensről, egy kiégett tévékészülék és az ablak mellett egy erősen megperzselődött rózsabokor.

Az 1977. február 24-én lezajlott megpróbáltatás Mrs. Coombsnak nem az első találkozása volt az „ismeretlennel". Két hónappal korábban, február 24-én, kevéssel 8 óra után, öt gyermeke közül hárommal hazafelé tartott a közeli St. Ishmaelből, amikor az egyik fia egy fényre lett figyelmes, ami hatalmas sebességgel közeledett feléjük.
Mivel a gyerekek félelmükben sírni kezdtek, a 33 éves Mrs. Coombs -akiről ismerősei azt mondják, hogy gyakorlatias típusú nő - beletaposott a gázba. „Azt hittem, hogy a dolog keresztüljön a szélvédőn" - emlékezett vissza. „Végül csak elsuhant fölöttünk, és éles kanyart írva le megfordult."
Aztán a tárgy egy ideig mellettük repült közvetlenül a bokrok fölött, 80 mérföld per órás sebességgel, ahogyan az autó is haladt. A groteszk üldözési jelenet 10 percig tartott az elhagyatott vidéki utakon. A tárgy nem volt nagyobb egy futball-labdánál, és sárga fénnyel izzott, az aljából pedig egy fénysugár világított.
Már látni lehetett a farm épületeit, amikor a motor hirtelen leállt. Mrs. Coombs már hisztérikus állapotban volt, felkapta a gyerekeket a hátsó ülésről, és berohant a hazba. Miközben odabent elhadarta az elképesztő történetei, legidősebb fia látta, ahogy a tárgy eltűnik. Az ezt követő évben megmagyarázhatatlan történések nyomorították meg a család életét. A gyerekek gyakran látták, hogy ragyogó fények ereszkednek le a földekre, majd másnap perzselések nyomaira bukkantak. A St. Bride-öböl közelében tett tengerparti kirándulásuk során két ezüst ruhás figurát láttak, és egy repülő korongot eltűnőben a sziklák között. A gyerekek közül ketten furcsa égési sérüléseket szenvedtek. Öt tévékészülék kiégett, és nyolc autó rejtélyes körülmények között lerobbant. Aztán olyan hirtelen, ahogy elkezdődtek, véget is értek az incidensek.

Coombsék szomszédai szintén furcsa történésekről tettek bejelentéseket. Mr. Hewison felesége, Josephine, egyik reggel kinézett hálószobájának ablakán, és látta, hogy egy 50 láb hosszú, ezüst színű űrhajó áll az üvegház mellett.Így festette le a tárgyat: „Olyan magas volt, mint egy emeletes busz, de ablakot vagy más nyílást nem láttam. Kb. 10 percig állt ott, majd felszállt. Semmilyen nyomot nem hagyott. Még egy letörött gallyat sem."

Talán Stephen Taylor, tizenéves haverfordwesti bolti eladónak volt része a legközelebbi találkozásban, amikor egy, a Coombsékat megijesztő figurához hasonló lény bukkant fel hirtelen mellette. Késő éjszaka volt és hazafelé tartott, amikor egy fekete alakzatot látott meg maga előtt.
A következőket mesélte el: tárgy kb. 40-50 láb szélesnek tűnt. Egy halvány fényt vettem észre körülötte, ami az űrhajó alsó részének tűnt. Hirtelen felbukkant az a figura, közvetlenül mellettem. Nagyon megrémültem. Ezüst színű ruha volt rajta. Arccsontja erősen kiállt."
Szemei olyanok voltak, mint a halakéi, teljesen kör alakúak. Felé lendítettem a kezem, majd elfutottam. Nem tudom, hogy megütöttem-e. A három mérföldet hazáig futva tettem meg. Amikor hazaértem, a kutyám vicsorogni kezdett rám. Nem engedte, hogy a közelébe menjek."

Louise Bassett, egy étterem tulajdonosának a felesége Ferryside-ból, (Carmarthen közelében) elmondta: .Amikor egyik éjszaka hazafelé tartottam, az autórádióm elromlott. Ugyanabban a pillanatban villogó fényeket vettem észre az égen. Megpróbáltam kitérni előlük, de három mérföld után ismét előbukkantak." Amikor Mrs. Bassett rádiója elromlott, ugyanabban az időben, azon a területen emberek tucatjainak hibásodott meg a rádiója és a televíziója. Az eset idején Mrs. Bassett kutyája is az autóban volt. ,»Az óta az éjszaka óta mintha kicserélték volna a kutyámat" - mondta.

A 62 éves John Petts festőművész Carmarthen közelében fekvő műtermében dolgozott, amikor egy ragyogó fényre lett figyelmes az égen. „Egy szivar alakú tárgyat láttam. Az egyik pillanatban még ott volt, a következőben pedig eltűnt" - mesélte.

Mindenki közül talán a broadhaveni általános iskola tanulói voltak a legmegbízhatóbb szemtanúk. Tizenöten - 14 fiú és egy lány - az udvaron fociztak, amikor egy űrhajót pillantottak meg az égen. Berohantak az igazgatói irodába, hogy elújságolják a dolgot. Az igazgató, Mr. Ralph Llewellyn, csoportokra osztotta őket, és kérte, hogy rajzolják le, amit láttak. Amikor összevetette az elkészült képeket, megdöbbenve tapasztalta, hogy mennyire hasonlítanak egymásra. Nem csínytevésről volt tehát szó. Mr. Llewellyn elmondta: „Nem hiszem, hogy ilyen korú gyerekek ki tudnának találni egy ilyen jellegű tréfát."

Azt az ufó-észlelést, amely izgalomba hozta a British Ufo Research Association (Brit Ufókutató Társaság) szakembereit, és amit az eddigi leghitelesebb észlelésnek tekintenek, két vállalati igazgató jelentette be. Az ufót fényes nappal észlelték, amikor Carmarthenből Newcastle Emlyn felé tartottak, pontosan a Broadhaven-háromszög közepén haladva keresztül.Az egyik férfi, Elvet Dyer így írta le a történteket: „Egy hatalmas, legalább 20 láb hosszú, szivar alakú gép keresztezte az utat 100 yardnyira előttünk. Olyan alacsonyan szállt, hogy levitte volna egy emeletes-busz tetejét. Hangtalanul mozgott, és azt gondoltuk, hogy le fog zuhanni."„A robbanást várva összehúztuk magunkat, amikor a gép egy mező irányában eltűnt a szemünk elől. A mezőhöz érve azonban semmit sem láttunk."

A két férfit, akik nem hittek az ufókban, erősen megrázta és megijesztette az eset.
Mr. Randall Pugh, az Ufó Társaság helyi nyomozója szerint: „A bejelentések közül sokat intelligens, tanult emberek tettek, akik nem nagyítják fel vagy kicsinyítik le azt, amit láttak."
A társasághoz ufókról szóló bejelentések tucatjai áramlanak. Randall Pugh felfigyelt az észlelések egy közös pontjára: ,Azok az emberek, akik ezekkel a jelenségekkel találkoznak, súlyos fejfájástól, remegéstől és álmatlanságtól szenvednek" - mondta.

Nem csoda hát, hogy a Broadhaven-háromszögben élő emberek kezdenek idegesek lenni. Úgy érzik, hogy a bolygóközi lények kiválasztották és megfigyelés alatt tartják őket,
A helyi rendőrfelügyelő így nyilatkozott: „Azok után, amit az elmúlt néhány év folyamán ezen a környéken láttam, engem már semmi nem lepne meg."

2018. január 3., szerda

A legendák szörnyei

Bárhol is élünk a földön,néhány száz km-es körzetben biztosan találunk olyan embert,aki már találkozott valami megmagyarázhatatlan jelenséggel.Az évről-évre,századról-századra feltűnő ismeretlen lények száma határtalan.

A mongol halálféreg

A sivatag végtelen dűnéi állítólag egy borzalmas teremtménynek adnak otthont, a Mongol Halálféregnek, vagy ahogy a mongolok hívják: Allghoi khorkhoi. Általában egy hatalmas, kövér, vörös hernyóként van jellemezve 2 és 4 méter közötti hosszúsággal, ám ennek ellenére rendkívül intenzíven mozog. 
Ez a hernyó állatot és embert egyaránt elpusztít - megesz (mondjuk egy sivatagban a megéléshez más módszer nemigen akad). Azonban a legenda szerint mielőtt megöli áldozatait elkábítja őket valamilyen méreggel amit az orrán keresztül fúj ki. 
A halálféreg első (és eddig az utolsó jelentősebb) úttörője a csehszlovák író, Ivan Mackerle volt, ki egy mongol  tanítványától hallotta a történetet. Mackerle mesélt egy történetet a Loch Ness-i szörny keresésére irányuló expedíciójáról, mire a mongol lány ezt felelte: "Nekünk is van egy borzalmas lényünk Mongóliában. Allghoi khorkhoi-nak hívjuk, ő a sivatagban él homokdűnékben eltemetve, ha felkel egy lovat megtud enni... sőt akár egy tevét is!" 

Mackerlének természetesen azonnal felkeltette az érdeklődését a titokzatos dűnelakó szörny. Próbált minél többet megtudni róla. Szerencsétlenségére csak nagyon kevés információval tudtak neki szolgálni. Mint mondta, azért nem tudnak róla a mongolok, mert félnek a halálféregtől. Összegezve a mongol (kommunista) kormány kijelölt egy elszigetelt területet ahol nyugodtan lehetett a hernyó után kutatni. Miután a kommunizmus megszűnt Mongóliában (1990) az akkor még csehszlovák Ivan Mackerle szabad kezet kapott az egész Góbi-sivatag átfésülésére egy expedíció során.
Mackerle és néhány kutatótársa összebarátkozott mongol nomádokkal, akik rengeteg információval tudtak szolgálni a férget illetően, miután néhány üveg vodkával kiengesztelték őket a kutatók. Azt mondták, hogy a féreg egy savanyú folyadékot spriccel ki magából, mely mindent sárgává színez és kimar. A nomádok azt is mondták hogy a sárga szín vonzza a Halálférget. Elmeséltek egy történetet, mikor az egyik vándorló életmódot folytató törzs tagjaiból mindenki elment felderítésre, de két fiút hátrahagytak. A két kisfiú épp egy sárga dobozzal játszadozott, majd a féreg hirtelen megtámadta őket. A fiúk megkísérelték megütni a férget, de az megölte mindkettőt. Mikor a fiúk apjai és a vadászat többi résztvevője odaértek látták a homokban süllyedő holtesteket, ők is szembeszálltak a szörnnyel - és őket is megölte.   
Mackerle hiába járt jó úton, és hiába szelte át háromszor is a Góbi-sivatagot... nem találta meg a szörnyet.

A Loogaroo
Loogaroo egy szörny, amit a karibi mitológiában találunk. Furcsa módon, a neve ugyanolyan, mint a "loup-garou", a franciául a "vérfarkas" , annak ellenére, hogy nincs semmi köze a teremtményhez.

A mítosz szerint a Loogaroo egy öregasszony, akiről azt mondják, hogy az ördög cimborája ,lepaktált vele és meleg vérre van  szüksége.A Loogaroo leveti saját bőrét (általában, egy selyemfenyőfa alá), és  kék  fénygömbös golyóvá alakul, amely az éjszakát használja a vér keresésére. Miután összegyűjtötte a vér mennyiségét, visszatérhet a bőrébe, és újra emberi formát ölthet.
Ez a lény  kényszeres, és meg kell állnia a földön elszórt homokszemcséket megszámolni ,addig nem léphet be a házba,vagy nem üldözheti a kiszemelt embert. Tehát a legjobb védelem ellene  az volt, hogy egy halom rizst vagy homokot hagytak a bejárati ajtónál,azzal a reménnyel,hogy a teremtménynek olyan sokáig tartana mindet megszámolnia, és a felkelő nap elűzi,tehát ez a mítosz nagyban hasonlít az európai vámpírlegendákhoz.
Succubus
 A Succubus démoni eredetű lényfajta. Áldozatait éjjelente látogatja, s miután kiélte a vágyait az áldozaton, rendszerint, köszönhetően erős mentális képességeinek, elpusztítja. Ez a lény kizárólag embereket támad, ellenállni neki pedig nagyon nehéz, mind férfi, mind női nemnek. Ennél a lénynél a nemek megkülönböztetésre kerülnek, a nőnemű lényt Succubusnak, míg a férfit Incubusnak nevezzük.
Sokan hasonlítják őket a vámpírokhoz, de a helyzet koránt sem ennyire kézenfekvő. Alapvető különbségek vannak a két faj között.
Ezen lények nem pusztulnak bele se a szenteltvízbe, se a napfénybe, se semmilyen egyházi jelképbe, bár tény, hogy éjjelente támadnak, de ennek oka, hogy fizikálisan nem túl erősek, így mentálisan hatnak áldozataikra. Erejüket a szexuális vonzásukban mutatják meg, ez a legveszélyesebb oldaluk.
Gyenge emberek hamar kerülhetnek az uralmuk alá. Minden érintéssel, csókkal akár szexuálisan erőt szívnak el. Nem csak mentálisan, de fizikálisan is, tehát nem csak akaraterőnk fog elfogyni, hanem fizikálisan is legyengülünk. Az áldozatok az aktus után általában meghalnak. Nehéz megölni egy ilyen lényt. Mivel démonok, képesek akárhol eltűnni, illetve ismét feltűnni, emiatt nagyon gyorsak, fegyverzetük nincs, csupán éles karmaik. Éppen ezért ha harcra kerül a sor, inkább meghátrálnak, mivel a fizikaival szemben a csábító erejük a nagyobb.
Általában magányos embereket támadnak meg, és csakis csábítás útján. Ha nagyobb tömeg találja meg őket, rendszerint menekülnek. Vigyázat! Éber állapotban is képesek elaltatni az áldozatot, nem muszáj megvárniuk míg elalszik. Ezen lények akár álarc mögé is bújhatnak, s álmunkban hihetjük azt is akár, hogy kedvesünk van mellettünk.

Kinézetük:
Karmokkal, szárnyakkal és szarvakkal rendelkeznek, valamint némely fajtánál paták, illetve farok is előtérbe kerülnek. A szarvak mérete a démon korától függ, minél idősebb egy ilyen lény, annál nagyobb a szarva. Hozzá kell tenni, hogy igen sok alakban képesek megjelenni, nem muszáj mindig a saját formájukat mutatni. Elég, ha sikerül beférkőzni az ember tudatába, és azt képzeltetik el vele akit akarnak. Mindazonáltal való életbe csábítóak, nehéz nekik ellenállni.

Jellemük:
Higgadtak, nyugodtak, nehéz őket felbőszíteni. Magabiztosak és alattomosak. Ámde senkit ne tévesszenek meg ezek, belül mindegyik ilyen lény egy vadállat, akiket csak az ölés és erőelszívás iránti vágyuk vezérel. Elmennek akár a végsőkig is, hogy megszerezzék ami nekik kell. Az ilyen lényeket nem elég legyőzni, meg kell ölni őket.

2018. január 2., kedd

A halott menyasszony-Egy különös kirakati baba története


Mexikó Chihuahua tartományának azonos nevű székhelyén, az Ocampo Avenue és a Calle Guadalupe Victoria sarkán álló La Popular nevű esküvői szalon kirakatában 1930-ban egy különös, menyasszonyi ruhás baba jelent meg, mely igencsak felkavarta a kedélyeket Az csak az egyik furcsaság volt vele kapcsolatban, hogy már-már hátborzongatóan élethű, a lakók azonban hamarosan arra is felfigyeltek, hogy emellett nagy hasonlóságot mutat a szalon akkori tulajdonosának, Pascuala Esparza Perales de Peresnek nemrégiben elhunyt lányával.


Ezek után nem sok kellett hozzá, hogy vad feltételezések kapjanak lábra. Nem tudni, ki volt az első, aki felvetette, hogy a különösen élethű próbababa valójában talán nem is viaszból van, azonban hamarosan az egész városban elterjedt az a legenda, hogy a kirakati figura nem más, mint Pascuala halott lányának épen maradt, bebalzsamozott holtteste. A történet szerint a fiatal lány, akinek nevét nem őrizte meg a köztudat, épp az esküvőjére készült, amikor - egyesek szerint egyenesen az oltár előtt - megmarta egy fekete özvegy, és a méreg azonnal végzett vele. (Más források fekete özvegy helyett skorpiót említenek.) Az anyát annyira lesújtotta az elvesztése, hogy képtelen volt belenyugodni, ezért titokban bebalzsamoztatta halott gyermeke testét, majd próbababának álcázva kiállította az üzlete kirakatába, hogy ilyen formában továbbra is része lehessen az életének. Mivel a neve feledésbe merült, a helyiek csak La Pascualitaként, azaz Pascuala lányaként kezdték emlegetni a babát. Egy másik megnevezése La Chonita, amely a Szeplőtelen Szűzre utal, mivel Pascuala Esparza állítása szerint december nyolcadikán, a szeplőtelen fogantatás ünnepén kapta a bábut Franciaországból.


A különböző fórumokon közzétett fotókat és filmfelvételeket nézve nem nehéz elképzelni, hogyan is indulhatott el annak idején ez a furcsa pletyka.
A baba testének minden apró részlete olyan pontos, valósághű és részletes,hogy bárki készítette remekművet alkotott. A bájos arc és a rendkívül  kifejező tekintet az első, amely megragadja   az embert, de ha jobban megnézzük a babát, azonnal észre vesszük a megannyi apró részletet. A Iegnagyobb remekmű talán La Pascualita kézfeje elképesztően aprólékosan van kidolgozva egészen hajszálvékonyékony ráncok is jól kivehetőek rajta minden kis vonás pontosan ott van ahol az adott  testhelyzetben egy valódi emberi kézen lennie kell. A körmök is igen élethűek.Nyoma sincs szabályos, fényesen csillogó egyenkörmöknek, mindegyik különböző és egyáltalán nem tökéletesek, hanem töredezettek és elszíneződöttek. A haj, a szemöldök és a szempillák valódi, emberi hajból-szőrből készültek, ami csak fokozza a tökéletes kidolgozottság okozta hatást. Sőt, a baba lábain visszerek is vannak! Nem csoda,hogy többekben is felmerült, talán nem is mesterséges alkotás. Hiszen miért is készítene valakiennyire aprólékosan kidolgozott babát,ha úgyis eltakarják a test nagy részét a ráadott ruhákkal.



Mivel a mítosz gyorsan terjedt, Pascuala Esparza hamarosan több komoly fenyegetést is kapott, amiért erkölcstelen módon közszemlére tesz egy holttestet,végül kénytelen 
volt hivatalos cáfolatot kiadni, melyben határozottan tagadta, hogy a baba több lenne egy különleges, ámde mégiscsak egyszerű viaszfiguránál. A rendőrség azonban nem hagyta annyiban, és hamarosan vizsgálatot tartottak nála. Amikor először megjelentek a végzéssel, Pascuala arra kérte a rendőröket, jöjjenek vissza később, mert Pascualita éppen a fürdőszobában van". Amikor később a baba előkerült, fürdőköpenyben volt, hajára csavart törölközővel, és a rendőrség csak az arcát vizsgálhatta meg, melynek során megállapították, hogy az tényleg viaszból van. Ezzel a felemás vizsgálattal azonban nem sok kétséget sikerült eloszlatni.
La Pascualita tehát maradt, és mára a város egyik turistalátványossága lett. A La Popular ugyan már nem az eredeti leszármazottak kezében van, mert időközben eladták, de ma is Casa de la Pascualitának hívják, és kirakatában egy tájékoztató szöveg is olvasható a babát övező legendáról. A titokzatosságot fokozza, hogy bár a baba ruháját hetente többször cserélik, ezt mindig zárt ajtók mögött teszik -állítólag szemérmességből - és mindössze két alkalmazottnak van jogosultsága hozzá. Talán csak egy reklámfogás, hogy kissé rájátszanak a rejtélyre, de ki tudja?


A mítosz hamarosan még tovább nőtte magát A helyiek közül többen is határozottan állítják, hogy a kísérteties baba körül meglehetősen furcsa dolgok történnek. A leggyakrabban arról számoltak be, hogy La Pascualita követte őket a tekintetével, vagy pedig elmosolyodott. Éjszakánként pedig állítólag titokzatos módon testtartást változtat. Több esetben is előfordult, hogy a reggel munkába érkező dolgozók nem ugyanabban a pózban találták, mint ahogyan előző este ott hagyták. Olyan dolgozó is akadt, aki szerint a baba időnként verejtékezik, és amikor megérinti, melegnek érződik a teste.

1988-ban éppen a La Popular kirakata előtt történt, hogy egy férfi heves veszekedést követően rálőtt a párjára. A hölgy rémületében Pascualitához fohászkodott, hogy mentse meg az életét. Hamarosan sikeresen felgyógyult, és mivel ezt a csodát a különleges babának tulajdonította, hálából gyertyákat gyújtott a kirakat előtt. Ezután többen egyfajta védőszentként kezdték tisztelni La Pascualitát. Gyakran mécseseket és virágokat hordanak a kirakathoz, és az áldását kérik, a házasulandó nők körében pedig elterjedt a szokás, hogy rá bízzák esküvői ruhájuk kiválasztását, mégpedig úgy, hogy azt a ruhát veszik fel, amelyet a baba a boltba látogatásuk napján visel, bízva abban, hogy ettől majd szerencsés lesz a házasságuk.

Azóta újabb évtizedek teltek el, és a legenda nem hogy fakult volna, de még tovább bővült, és még több mítosz fonódott az eredeti köré, tovább bővítve az amúgy sem szegény legendáriumot. A legendaváltozatok egyike szerint például az ifjú menyasszony nem is tragikus szerencsétlenség áldozata lett, hanem egy féltékeny udvarló szúrta le az oltár előtt, de van olyan verzió is, mely szerint a lányt megátkozták, és ezért kellett élettelen bábuvá változnia.

forrás:Hihetetlen magazin   

2017. december 29., péntek

A fej nélküli emberek völgye

A Kanada északnyugati részén található Nahanní Nemzeti Park (a nahanní név jelentése: lélek) nyomasztó hírnévre tett szert. A Mackenzie-hegységben lévő park egyik régiója A fej nélküli emberek völgye néven vált ismertté. Tabu területnek számított, ahol a belépőre misztikus lények vadásztak. Emberek tűntek el itt nyomtalanul, vagy kerültek elő holtan, és a fejük minden esetben hiányzott. A betolakodókat az erőszakos naha törzs tagjai fejezték le.
A törzs halálosztó harcosokból állt, akik maszkot és páncélt viseltek. Magasabbak voltak, mint a normál emberek, és furcsa, azonosíthatatlan fegyvereket forgattak a kezükben. Sok törzs ezért nem mert itt letelepedni. Még ma is meggyőződésük, hogy a hatalmas erdőben nyugtalan szellemek tanyáznak, és a környéken kísértenek, mindenkire frászt hozva.


Nagyon beszédesek a parkban található geológiai alakzatok elnevezései. A fej nélküli emberek völgye mellett van itt Temetkezőhegy és Halottak völgye is, Ma a terület szinte teljesen elzárt, csak hidroplánnal vagy helikopterrel közelíthető meg, ezért gyéren látogatott: évente mindössze 600-800 turista keresi fel. A helyi indiánok azonban messzire elkerülik a völgyet, elátkozott helynek tartják. A fehér emberek sokáig ostoba indián babonáknak, megalapozatlan rémmeséknek vélték a helyhez kapcsolódó történeteket, egészen 1908-ig, amikor a McLeod testvérek aranykeresés közben eltűntek a környékről. Később a folyó mentén megtalálták a lefejezett holttestüket. A völgyben több lefejezés is történt az elmúlt évszázadban. Például 1917-ben Martin Jorgenson aranybányászt találták meg a feje nélkül. A kunyhóját is felgyújtották. 1969-re már 44 megoldatlan eltűnést dokumentáltak. Kanada kormánya és hadserege több alkalommal is megkísérelt büntetőexpedíciót indítani a naha törzs ellen, de egyszer sem jártak sikerrel. A törzs tagjai ugyanis nem falvakban, letelepülten élnek, hanem a hatalmas kanadai erdőségekben szétszóródva. Hiába kerestek kalauzt a környékbeli törzseknél -amint megtudták, hogy az elátkozott területre kellene menni, azonnal elzárkóztak. Sem a kilátásba helyezett magas jutalom, sem a fenyegetés nem tántorította el őket, és nem voltak hajlandóak segíteni. Gyakorlatilag könyörögtek a fehéreknek, hogy ne menjenek a völgybe, mert a gonosz erők el fogják őket pusztítani. A katonák azonban nem hallgattak rájuk, és elindultak felderíteni a területet. Egy katona naplójából kiderül, ő és bajtársai végig érezték egy sötét hatalom jelenlétét a völgyben, és alig várták, hogy elhagyhassák azt. A nahák gerilla harcmodort alkalmazva csaptak le rájuk, így megtörtént az a szégyen, hogy a kanadaiak hadseregének maradványai menekülni kényszerültek innen. Vannak olyan vélemények, hogy a naha nevű törzs tulajdonképpen nem is létezik, ellenben helyi indián férfiak által alapított titkos társaságról van szó, amelyik bosszút esküdött a fehérek ellen, ám a bennszülöttek ezt tagadják. Mindenesetre századunkban a nahák eddig még nem hallattak magukról.


A fej nélküli emberek völgyében nem pusztán a nahák jelentik az egyetlen veszélyforrást. A völgy fölött furcsa fényeket láttak az égen, és igen erős az UFO-aktivitás. Lehetséges, hogy az emberrablások egy részéért nem is a nahák felelősek, hanem a földönkmiliek? Előfordulnak itt rejtélyes állatcsonkítások is. Valaki vagy valamilyen titokzatos erő sebészi pontossággal távolítja
el az állatok belső szerveit, ugyanakkor a tetem többi részét érintetlenül  hagyja. Főleg elkóborolt szarvasmarhák az áldozatok.

Az Üreges föld elmélet szerint a völgy bejáratánál van egy lejárat bolygónk belsejébe. Azonban a felszín is érdekes a kriptozoológusok szerint a völgy egy elveszett világ otthona. Olyan állatok és növények élnek itt, amelyek a tudomány jelenlegi álláspontja  szerint máshol már régen kihaltak .A helyi indiánok többek között azért is rettegnek attól ,hogy ide jöjjenek, mert legendáik szerint ezen a helyen emberevő sárkányok portyáznak
Egy-két beszámoló alapján a völgy véső menedéke a jeti amerikai rokonának a Nagylábúnak, amiről még mindig nem hogy állat vagy élő ősember.Nem valószínű ,hogy ezekre a kérdésekre hamar választ kapunk,ugyanis a térséget még mindig nehezen lehet megközelíteni.



forrás:Hihetetlen magazin

Akik megjósolták saját halálukat

Művészek, tudósok, történelmi személyiségek esetében nem ritka, hogy előre megálmodták, megsejtették, vagy akár konkrétan tudták,mikor és hogyan fognak az élők sorából távozni. De vajon ez csak a különleges tehetségű emberekre jellemző, vagy bárkivel megtörténhet? És mi lehet a magyarázata a közelgő halál megérzésének?



A középkori alkimisták egy részét  szintén nem érte váratlanul a Kaszás megjelenése, mert mivel
tudták az időpontot, felkészültek rá. A legnagyobb magyar elméleti , Gömöry Dávid (1708-1795) - aki a Bölcsek Kövét Krisztussal látta azonosnak -évekkel előre elkészítette sírfeliratát, amin halála éve és napja szerepelt. Valóban e napon hunyt el, idős korában, teljesen természetes úton, tehát szó sincs róla, hogy ő maga váltotta volna ki a távozását. Hasonlóan előre ráíratta sírjára a dátumot Tours-i Szent Márton, akinek a legenda szerint az Úr feltárta halála időpontját, hónapokkal az ominózus nap előtt. Ám nem mindenki fogadta békével a dátumot, amiről titokzatos érzékével tudomást szerzett. A zeneszerző Arnold Schönberg (1874-1951) triszkaidekafóbiás volt, azaz betegesen rettegett a 13-as számtól. Ez azért is különös, mert péntek 13-án született, márpedig akiknek e napon van a születésnapjuk, általában inkább szerencseszámuknak szokták tartam a rossz hírű számot Schönbergnek azonban az volt a rögeszméje, hogy biztosan péntek 13-án is fog meghalni, még pedig 76 esztendősen, mert 7 + 6=13, így ez a dátum duplán kiadja a rettegett számot. 1951-ben, amikor 76 éves lett, péntek 13-a július 13-ára esett. Schönberg nem volt beteg, éjfél előtt pár perccel azonban rosszul lett, levegőért kapkodott, majd mindörökre megállt a szíve. Felesége visszaemlékezése szerint azt a napot depressziósán, ágyban fekve töltötte a zeneszerző, így nagyon is elképzelhető, hogy a negatív önszuggesztió okozta a szívmegállást. Azaz annyira biztosra vette, hogy nem élheti túl a rettegett napot, hogy egyszerűen beprogramozta magának a halált.Schönberg valójában azt a régi hiedelmet vallotta, miszerint halálunk napja analóg a születésnapunkkal, azaz a két dátum közt mindenképp vannak hasonlóságok, párhuzamok. Ennek oka az ősi misztikus tanok szerint az, hogy a földi élet egy kör, ciklus,melynek során ugyanazon a ponton szállunk ki az anyagi körforgásból,ahol annak idején beléptünk.



Ezért volt benne biztos Mark Twain író is, hogyha őt a Halley-üstökös hozta az is fogja elvinni.
 Születésekor ott volt latható az égen, az amerikai íro ezért vetette papírra 1909-ben a következő, némileg önironikus sorokat: „A Halley-üstökössel érkeztem 1835-ben. Jövőre ismét meglátogat bennünket, és azt sejtem, hogy akkor fogok távozni. Életem legnagyobb csalódása lesz, ha nem húzok el én is a Halley-üstökössel egyetemben. A Mindenható kétségkívül így tartja: „Tessék, itt ez a két szörny, egyikkel sem bírok mit kezdeni: együtt jöttek, tűnjenek is el együtt!",, Egy év múlva,
1910-ben valóban megjelent az égen az üstökös, Twain pedig másnap meghalt. Megérezte, azazhogy megálmodta váratlan és erőszakos halálát Abraham Lincoln, az USA 16. elnöke is. Két héttel a végzetes merénylet előtt ezt mesélte barátainak: „Álmomban döbbenetes csend vett körül de távolról halk zokogás hallatszott, mintha többen sírnának. Felkeltem, és addig barangoltam az épületben, amíg eljutottam a keleti teremhez. Egy ravatalt láttam, amelyen egy temetésre előkészített holttest feküdt, körülötte pedig katonák álltak díszőrséget. Megkérdeztem az egyik őrt, hogy ki halt meg a Fehér Házban. Az elnök - felelte az egyik katona. - Meggyilkolta egy merénylő. Ekkor az egész tömeg hangos sírásban tört ki, amelyre felébredtem."


Vannak, akik nemcsak a dátumot, de a körülményeket is előre tudják, érzik. A 70-es évek glam rock irányzatának angol sztárja, a T-Rex együttes énekese, Marc Bolan rettegett az autóvezetéstől, nem is szerzett jogosítványt Barátainak gyakran mondogatta, hogy nem fogja megérni a 30. születésnapját, ahogy azt is, hogy gyűlöli az autókat, mert tudja, egy gépkocsi okozza majd halálát 1977. szeptember 16-án barátnője vezette a kocsit, amiben hazafelé tartottak egy fellépésről Egy kanyarban kisodródtak, fának ütköztek, Marc Bolan azonnal életét vesztette, míg barátnője sérülésekkel megúszta a balesetet. Az énekes két hét múlva lett volna 30 éves. Megérezte halála körülményeit a hollywoodi dívából lett monacói hercegnő, Grace Kelly is. Bizalmas körökben gyakran emlegette, hogy autóbalesetben fog meghalni. Egy bizonyos kanyarban pedig megjegyezte: „Egy nap valakit borzasztó baleset ér itt. Valaki meg fog itt halni. Érzem." Az a valaki ö volt mert 1982. szeptember 13-án az ő kocsija sodródott itt ki, amit lánya, Stephanie vezetett. Az autó lerepült az útról és harminc métert zuhant. Grace nem nyerte vissza eszméletét, másnap a kórházban elhunyt.


Vajon véletlen, hogy főleg híres emberekről tudható, hogy előre  megsejtették halálukat? Vagy lehet, hogy ez bárkivel megtörténhet, csak míg a közszereplőknél megírja a sajtó, megemlékeznek róla a memoárok, addig a hétköznapi embereknél legfeljebb a családtagok tudnak a különleges jelenségről? Egyáltalán: van-e logikai kapcsolat az életút, személyes képességek és a saját halál előre megálmodása, megérzése között? Nos, a kutatások és megfigyelések szerint: igen is és nem is. Tény, hogy a halál megérzése eleve egy finomabb, érzékenyebb idegrendszert feltételez, azt, hogy az illető fogékonyabb az anyagfeletti folyamatokra, rezgésekre. Ez pedig művészeknél, tudósoknál, alkotóknál azért gyakoribb, mert a kreativitáshoz, sikeres alkotómunkához az átlagnál érzékenyebb idegrendszer az egyik fő feltétel. Magyarán: a művészek pontosan ama többletképesség miatt érezhetik meg előre távozásukat, ami miatt művészek lettek.
Ugyanakkor a jelenség nemcsak alkotóknál fordul elő. Hanem például merényletek, hirtelen katasztrófák áldozatainál, ahol magyarázat lehet az, hogy a váratlan tragédia valamilyen „előszelet" gerjeszt már napokkal a megtörténte előtt. Ez ma ismeretlen természetű rezgésekből, frekvenciákból áll, melyet az érintettek közül megérezhetnek azok, akiknek idegrendszere finomabb, ingerlékenyebb, tehát alkalmasabb a „vételre."

A 2016 szilveszterén Isztambulban történt véres merénylet éjjelén a szórakozni induló Rita Chami ezt írta Facebook-oldalára: „Remélem, jól fogjuk magunkat érezni Törökországban, legrosszabb esetben meghalok egy bombatámadásban, és követem az anyukám". A lány édesanyja ugyanis nemrég halt meg. Sajnos a megérzése igaznak bizonyult: aznap éjjel ő is életét vesztette.
Az ilyen megérzésekre egyelőre nincs tudományos magyarázat. Halvány sejtések vannak, hogy a jelenségnek a kvantum- és téridő-fizikához lehet valami köze: talán az elme hullámai bizonyos körülmények közt képesek lehetnek az időutazásra, ahol a jövőből merítenek információt. De az is lehet, hogy maga a halál gerjeszt olyan frekvenciákat, melyek visszafelé haladnak a múltban, így tudnak hírt adni a közelgő végről.

Újabb kutatások szerint az emberi szervezet napokkal előre „tudja" saját halálát. Ez betegség, öregség, természetes halál esetén érthető, hiszen a sejtekben már ott lehet az információ arról, hogy nemsokára le kell állniuk. A dolog azonban bonyolultabb, mivel merényletek, balesetek esetén is ugyanúgy megjelenik a sejtekben ez a jel, tehát a szervezet valamiképp olyasmiről is előre tud, ami tőle függetlenül a jövőben fog bekövetkezni.

A halál előre megérzése így egyelőre rejtély. Valószínűleg csak akkor fogjuk megfejteni, ha tudósaink végre elengedik a materialista előítéleteket, és hajlandóak megbékélni egy másféle világképpel, mely a mostaninál nemcsak színesebb és izgalmasabb, de sokkal pontosabb válaszokat képes adni élet és halál misztériumaira.

forrás:Hihetetlen magazin