2020. március 8., vasárnap

A Rollright kövek

A rollright kövek hátborzongatóan egyenetlen és formátlan együttese Oxfordtól 28 km-re északnyugatra található,és talán valamennyi ősi brit lelőhely közül ez él a legerősebben a néphagyományban.
 Képtalálatok a következőre: rollright stones
 Egy monda szerint ,egyszer egy kisebb fejedelem a seregével kivonulván találkozott egy boszorkánnyal,aki azt mondta neki ,hogy egész Anglia trónja az övé lesz ,ha hét lépést lépve meglátja Long Compton falvát.A fejedelem ráállt,ám mikor megindult ,hirtelen egy domb magasodott előtte és eltakarta a kilátást . Ekkor a boszorkány felrikoltott ,mire az emberek kővé,ő maga pedig egy fává változott.Érdekes módon a régészek 1980-ban azt a felfedezést tették,hogy a gerinc ,amely Long Compton irányába elzárja a kilátást valóban egy ősi temetődombot rejt. Ha a virágzó fát kivágnánk-tartja egy másik hagyomány ,vérezni kezdene,és a Fejedelem Köve elfordítaná a fejét.Más rollrighti legendák szerint a Fejedelem Kíséretének nevezett kövek éjfélkor inni járnak a közeli patakra.
 Képtalálatok a következőre: rollright stones legends
Olykor tündérek jönnek elő egy hasadékon keresztül a föld alól,és táncot lejtenek a Fejedelem Köve körül.Régebben megtermékenyítő erőt is tulajdonítottak a kőnek ,a fiatal nők éjnek évadján hozzáérintették a keblüket .A Suttogó Lovagoknak nevezett kőcsoport pedig ,ha az asszonyok hozzászorították fülüket ,suttogó választ adott minden kérdésükre.Az emberek évszázadokon át hittek abban ,hogy eme ősi helyszínen található kövekben varázserő van,mozognak gyógyítanak,sőt áramütést is okozhatnak.Egy L. Chapman nevű hölgy 1919-ben elmondta ,hogy amikor Rollrightban hozzáért az egyik kőhöz ,a keze és a karja is elzsibbadt,és úgy érezte mintha ellökték volna.Egy másik látogató 1980-ban sugárzó fehér fényözönt látott itt ,amely mintha a földből áradt volna ,kissé a kövek fölé emelkedett majd eltűnt..Miközben ezek a fények a helyi hagyomány szerint a tündérek.Egy angol csoport,a Dragon Project Trust a lelőhelyen észlelt különös energiajelenségekről folytatott vizsgálatai során érdekes felfedezéseket tettek.Némelyik kőnek olyan mágneses tulajdonságai vannak ,amelyek csak speciális műszerekkel érzékelhetők.Kimutattak ultrahangot is,ami az emberi fül számára nem érzékelhető. Sőt 1989-ben 37 kHz-es jeleket mértek az egyik követ körülvevő 1 méter mély árokból,amelyek amilyen titokzatosan megjelentek éppoly rejtélyesen meg is szűntek.

A kardszárnyú delfin támadása

Robertsonék 1971. Januárjában indultak világ körüli útjukra Doug a felesége Lyn és a gyerekeik Douglas,Neil és Sandy.Velük utazott a 22 éves egyetemista Robin ,aki még Panamán csatlakozott hozzájuk.
1972. június 15-én kardszárnyú delfinek támadták meg a 19 tonnás szkúnert, amelyen a skót farmercsalád világkörüli útjára indult. A hajó 60 másodperc alatt süllyedt el a Csendes-óceánban, a Galápagos-szigetektől keletre.
A családfőnek sikerült az utolsó pillanatokban némi élelmiszert, vizet és némi felszerelési tárgyat a mentőcsónakba pakolnia. Így kezdődött a család megpróbáltatásai ,amelyek harmincnyolc napig tartottak.Embertpróbáló kihívásokkal kellett szembenézniük.Alig-alig volt élelmiszerük ,vizük és a föld legnagyobb óceánjának a közepén hánykolódtak.Kevés hajótöröttről tudunk akinek ilyen esetben sikerült boldogulnia ,ilyen körülmények között.
 Képtalálatok a következőre: dougal robertson
"A reggeli úgy 10 gramm keksz ,egy darab hagyma és egy korty víz"-írta Doug.De a kevéske  élelmiszer is vészesen fogyott,tudták ,hogy csak akkor van esélyük ha azt eszik amit az óceánból megszerezhetnek.Az első vízutánpótlásról egy zivatar gondoskodott.Nem sokkal később egy aranymakrahal pottyant a csónakba. Doug felkapta a kését és"-belevágtam a fejébe pont a szeme alá".
A család helyzetét még nyomorúságosabbá tette a trópusi meleg.  "Levegőért kapkodva feküdtünk a kínzó hőségben,gumidarabokat szopogattunk ,hogy legyen nyálunk és csillapíthassuk szomjúságunkat." A sós víztől az első hét után tele voltak kiütésekkel,pörsenésekkel. A második hét végére pedig az alultápláltság kezdett mutatkozni rajtuk.
-Teknősbéka!-kiabálta az egyik fiú. Sikerült megragadniuk és behúzniuk a csónakba.Múltak a napok és egyre jobban hittek abban ,hogy életben fognak maradni. Szerszámokat készítettek,amennyire lehet vigyáztak az egészségükre.Lelkileg pedig egymásra támaszkodtak.Kálváriájuk harmicnyolcadik napján egy hajót pillantott meg Doug.A Toka Maru II halászhajó legénysége teljesen elképedt az elvadult külsejű Robertson család láttán. És még jobban megdöbbentek ,amikor megtudták min mentek keresztül.Négy napot utaztak a halászhajón míg meg nem érkeztek Panamára ,ahol hősöknek kijáró tisztelettel fogadták őket . Valóban bámulatos ,amit végrehajtottak jófrmán víz és megfelelő felszerelés nélkül.
 Képtalálatok a következőre: dougal robertson
Doug később megírta mi történt velük.A "Hajótörött család a vad tengeren"című könyv először 1973-ban jelent meg de máig is kapható.Minden idők legkiválóbb túlélőtörténeteként tartják számon.Fia Douglas szerint azonban apja csak a történet felét mondja el. Ő is írt egy könyvet,és a "Lucette utolsó útja " meglehetősen nagy port kavart.

2020. március 5., csütörtök

Meghökkentő,de igaz történetek

Ezekre a döbbenetes ügyekre nincs hihető magyarázat. 
Teresa Butler ügye: 2006. január 25-én reggel arra ért haza Teresa Butler férje az éjszakai műszakból, hogy a két gyermeke egyedül tartózkodik otthon, a felesége pedig sehol. A nő autója a ház előtt parkolt, de a táskája, mobiltelefonja és egyéb értéktárgyai szintén eltűntek.
Eleinte úgy tűnt, hogy rablás történt, de se behatolásnak, se dulakodásnak nem találták nyomát, és a gyerekek sem észleltek semmi szokatlant. A hatóságok kiderítették, hogy Butler két hívást kezdeményezett Missouri két különböző városába.
Az első személy csak másodjára vette fel a telefont, de akkor se szólt bele, a második hívott fél pedig nem tudta, hogy ki az a Teresa Butler.
Az S.S. Ourang Medan: Bizarr rádióüzenet érkezett Szumátra és Malajzia közelében, a Malacca-szoroson keresztül. Az 1947-1948 körül fogott Morse kódos üzenet így szólt: „Minden tiszt, beleértve a kapitányt is, halott. Talán az egész személyzet meghalt... meghalok.”
A holland hajó mentésére küldött két amerikai hajó csak a legénység, és azok kedvtelésből tartott kutyáinak holttestét találták meg. Amellett, hogy külsérelmi nyomokat nem találtak, az is furcsa volt, hogy a maradványok milyen gyorsan rothadtak. A vizsgálódásra nem maradt sok idő, mert az S.S. Ourang Medan hirtelen kigyulladt, felrobbant és elsüllyedt.
Ricky McCormick megoldhatatlan kódja: Missouri St. Charles megyében, egy elhagyatott kukoricaföldön találtak rá a 41 éves Ricky McCormick holttestére 1999-ben. A férfi eltűnése óta csak három nap telt el, mégis McCormick teste olyan szinten lebomlott, hogy az ujjhegyei leestek.
Habár nyilvánvalónak tűnt, hogy a szexuális bántalmazás és drogkereskedelem miatt elítélt férfit megölték, mégis a hatóság nem talált erre utaló fizikai bizonyítékot. Arra sem sikerült rájönniük, hogy McCormick, aki nem tudott autót vezetni, hogyan jutott el a tartózkodási helyétől 20 mérföldre található kukoricamezőre.
A holttest zsebében két kézzel írt papírt találtak, ám azt nem sikerült megfejteni, hogy mi szerepel a kódolt üzenetben, amit az FBI nyilvánosságra hozott, de ez sem vezetett eredményre. McCormick levele és halálának körülményei máig rejtély maradt.
Skinwalker Ranch: Az északkeleti Utahban található Skinwalker Ranch nemcsak a világ egyik legszebb helye, hanem állítólag földönkívüliek leszállási zónája is. Terry és Gwen Sherman 1994-ben költözött a helyre, de két évvel később elmentek, ugyanis furcsa jelenségeket láttak.
Beszéltek például hatalmas hajókról, különösen villogó fényekről. Emellett eltűnt több, mint egy tucat szarvasmarhájuk és három kutyájuk, majd némelyik állatuk előkerült, de szörnyű, megcsonkított állapotban.
A környéken több ezer éve élő őshonos amerikai Ute törzs elátkozottnak és tiltottnak tartja a területet, mert szerintük bőrváltók élnek ott. Ezért is nevezik „Bőrváltó Ranchnak”. Az ingatlant paranormális vizsgálatoknak vetették alá. Ezek eredményei megmagyarázhatatlan eseményekről és nem evilági teremtményekről szóltak.
Eltűnt egy Boeing 727-es: 2003-ban Ben Padilla repülőgép-szerelő és pilóta Angolába utazott, hogy felügyelje egy régi Boeing 727-es felújító csapatát. A munka után a repülőgép készen állt elhagyni az országot, de ekkor fura dolog történt.
Az egyik éjszakán a repülőgép szokásos motorkísérletét hajtották végre a kifutópályán, amikor a gép egyszer csak engedély nélkül felszállt és az Atlanti-óceán felé repült. Többé senki sem hallott a gépről vagy Ben Padillaról, aki nem tudott ilyen típusú repülőt vezetni.
(Forrás: noiportal.hu)

Párhuzamos világból érkeztek

Még a tudósok sem tartják kizártnak, hogy a miénken kívül más, párhuzamos dimenziók is léteznek, ahol kisebb-nagyobb eltérésekkel, de alapvetően ugyanúgy élnek az emberek, ahogyan mi.
 Képtalálatok a következőre: Lerina Garcia gordon

A nő, aki itt ragadt

2008 júliusának egyik reggelén Lerina Garcia, az akkor 41 éves, magasan iskolázott nő felkelt az ágyból, és ekkor még úgy gondolta, hogy egy átlagos nap elé néz. A munkába készülődvén feltűntek neki apróságok, például másik ágynemű volt felhúzva, illetve másik pizsama volt rajta, mint amire emlékezett. A nagy sietségben úgy döntött, nem tulajdonít jelentőséget ezeknek, elindult dolgozni.
Megérkezett a munkahelyére, ahol akkor már 20 éve dolgozott, a szokásos útvonalon az irodája felé vette az irányt, majd ahogy felért az emeletre, ahol a szobájának lennie kellett volna, a korábbitól teljesen eltérő környezetben találta magát. Pánikba esett, és úgy döntött, hazamegy.
A második hideg zuhany a lakásába lépvén érte: az exbarátja fogadta, akivel fél évvel korábban szakított, és aki most úgy viselkedett, mintha sohasem váltak volna külön. A nő új barátja viszont, akivel négy hónapja járt, nyomtalanul eltűnt a családjával együtt - még akkor sem derült ki róluk semmi, amikor Lerina magánnyomozóval kerestette őket.
Amikor a nő nyilvánosságra hozta a történetét, sokan úgy gondolták, valamiféle mentális zavar következtében érzékelte így a külvilágot, Lerina azonban a mai napig állítja, hogy egy másik dimenzióból érkezett ide, és itt ragadt.
.Képtalálatok a következőre: párhuzamos világok

A látogató

Az amerikai Carol Chase McElheney elmondása szerint 2006-ban tett látogatást egy párhuzamos dimenzióban, de ő vissza is tért a saját életébe. Története szerint a kaliforniai Perrisből autózott San Bernardinó-i otthonába, amikor úgy döntött, tesz egy kis kitérőt az éppen útba eső szülővárosa, Riverside felé.
Kis időbe telt, amíg észrevette, hogy valami nem stimmel: idegennek tűnt a környék, és bár a cím egyezett, a szülőháza helyén sem az az épület volt, ahol felnőtt. Nem találta a családtagjait, majd amikor a temetőhöz igyekezett, hogy meglátogassa a nagyszülei sírját, annak helyén csak egy elkerített üres, gazos telket talált.Feltett szándéka volt, hogy találjon valami ismerős pontot, ezért körbeautózta a környéket, és fel is fedezte a középiskolát, ahová járt - ám a járókelők valahogy furcsának tűntek, ezért hamar elhagyta a várost. A következő alkalommal, amikor visszatért Riverside-ba, minden ugyanúgy volt, ahogyan gyerekkorában.

2018. január 13., szombat

A kecskeember

Kis időre eltűntem,de most újra jelentkezem,örömteli héten vagyok túl ,megszületett a kislányom.De az olvasóimat sem szeretném elhanyagolni ezért ha van egy nagyon pici időm mindig jelentkezni fogok,és együtt felfedezzük a titkok birodalmát.Ma  az amerikai kontinensre kalauzolom el olvasóimat,döntse el mindenki,hogy létezik-e vagy sem ez a mitikus lény.
Számos, mitikus lényekkel való találkozás ment már végbe a világ különböző erdeiben, mocsaraiban és elhagyatott útjain. Ezen titokzatos szörnyek egyike az Egyesült Államokban feltűnő kecskeember, mely félig ember, félig kecske testfelépítéséről és különösen erőszakos viselkedéséről vált ismertté. E hátborzongató tengerentúli kiméra számlájára írnak több rejtélyes eltűnést, halálesetet és állatcsonkítást, ám sokan így sem tudják, valójában mivel is állnak szemben. Csupán olcsó városi legendáról van szó? Vagy a szarvakat viselő teremtmény valóban létezik a rengetegben?
Az egyiptomi és a görög mítoszok számos alkalommal említenek kecskeszerű lényeket, akik a hatalmi ranglétra alapján az istenek és az emberek között állnak. Szerepük és státuszuk a kentaurokénál mégis nagyobb, mivel vagy félig isteni vagy démoni lényekről van szó, vagy az istenek szolgálatában állnak. Némely esetben azonban kifejezetten magas rangúak is, mint például Pán isten, aki az erdők, mezők és hegyek kizárólagos, magasztos és egyedüli ura. A természet teremtőjeként aposztrofált Pán a legendák szerint előszeretettel mutatkozik nimfákkal, akikkel együtt szórakozik: táncol, énekel és fütyül. Aztán ott vannak a szatírok, amik félig isten, félig ember keveréklények. Ők, hasonlóan Pánhoz, szeretnek szórakozni, mulatni. Egyáltalán nem
jellemző rájuk az erőszak, csupán élvezik az életet. De említhetnénk Baphometet is, a templomos lovagok közkedvelt és imádott kiméráját, amely szintén kecskefejjel és szarvakkal rendelkezik, ám valójában egy sötét démon, aki éjszakánként elrabolja a fiatal leányzókat, és megerőszakolja őket. Az ókori történetek, mítoszok és legendák azonban, úgy tűnik, a jelenben is megelevenednek, hiszen az Egyesült Államok területén immáron több mint fél évszázada számolnak be félig kecske, félig ember teremtményekről, amelyek megfélemlítik, eltüntetik és megölik a helyi lakosokat és háziállataikat.


A fejükön szarvakat viselő lények észleléséről vagy egy tucat államból érkezett bejelentés, ám eddig csupán városi legendának minősítették az efféle kimérákkal való állítólagos találkozásokat. A rejtélyes eltűnések és furcsa halálesetek ellenére a rendőrség és a kormányzati hivatalok kitalációnak tartják az egész szörnymizériát ,aközben szörnyvadászok egyre-másra az összefüggő erdőségeket járják ,hogy a nyomára akadjanak ennek a bizarr és hátborzongató szörnyetegnek... A kecskeember már messziről felismerhető, hiszen jellegzetes fején két lekerekített szarv csüng, felsőteste felnőtt  férfira emlékeztet, amit csak részben fed szőr. Testének alsó része sokkal inkább hasonlít egy kecskéére, aminek "végtagjai kecskepatákban végződnek. Magassága cirka 2 méter körüli, testsúlya 120-150 kilogramm lehet. A legendák szerint húsevő, erőszakos lény, amely kiemelten veszélyes emberre és állatra egyaránt. A szélsőségesebb városi legendák szerint néha behatol az út menti elhagyatott házakba, és megerőszakolja a nőket és a fiatal lányokat. Felbukkanására általában erdőkben, mocsaras és elhagyatott földutakon, kies területeken, valamint hidak közelében kerül sor.


Az első hivatalosan is dokumentált, regisztrált és elismert találkozás a kecskeemberrel 1957-ben történt Maryland államban. Egy fiatal szerelmespár a Zug Road erdővel szegélyezett területének úttal határos szakaszán parkolt le gépkocsijával egy légyott céljából. A romantikus randi azonban csakhamar horrorisztikus menekülésbe csapott át, amikor az éppen csókolózó párt egy, a motorháztetőt dörömbölő kecskefejű szörnyeteg iszonyatos látványa fogadta. A szerelmesek ezután falfehér arccal, ledermedt testtel és tekintettel néztek farkasszemet az időközben a parkoló gépkocsi ajtaja mellé lépő rettenetes teremtménnyel, ami ekkor már valami baltaszerű fegyverrel vagy szerszámmal a kezében ide-oda hadonászott. A lény azonban a megrémült fiatalok legnagyobb meglepetésére néhány másodperc múlva hatalmas ugrások közepette eltűnt a rengetegben, a srác pedig a gázpedálra taposva, maga után füstfelhőt hagyva hajtott el villámgyorsan a helyszínről. A kecskeember következő feltűnéséig aztán hét évet kellett várni, amikor is egy szintén marylandi erdő mélyén vérfürdőt rendezett egy túrázó csapat körében. 1962 egyik forró nyarán egy iskolai kirándulócsapat indult az erdőbe, hogy élvezze a természet szépségeit. A rengeteg szépség mellett azonban ott leselkedett rájuk a fák árnyékában meghúzódó szörnyeteg, amely baltát ragadott, és a békés túrázók nyomába eredt. Amint a felnőttekből és gyerekekből álló társaság egy titokzatos barlanghoz ért, a kecskeember lesújtott rájuk. A városi legendák szerint 12 embert mészárolt le könyörtelenül a vadállat. Mire a túlélők visszatértek a rendőrséggel, a tetemek egy részét a lény (vagy lények) már elfogyasztották. 1970-ben a szarvakat viselő rém visszatért, és újfent terrorizálni kezdte a marylandi kertvárosokat valamint azokat a kies házakat, ahol visszavonult személyek folytattak remete életmódot. Egyik alkalommal egy ilyen elhagyatott részen lévő kis házat szemelt ki magának a titokzatos szörnyeteg. Egy nő éjjel kettő körül arra riadt fel, hogy a ház udvarán csahol egyetlen kutyája. A rémült nő kinézett az ablakon, és a sötétben egy rejtélyes alak körvonalait vette szemügyre, amely látszólag egy helyben állt, és az eb valószínűleg őt ugatta kétségbeesetten. A hölgy úgy érezte, a házban nagyobb biztonságban van, ezért esze ágába sem volt kimenni és kockáztatni az életét, így aztán rövidesen a visszaalvás mellett döntött. Csak reggel vette észre, hogy házi kedvencét valami (vagy valaki) lefejezte. Az eset után önjelölt szörnyvadászok lepték el a közeli erdőséget a rém után kutatva. A szörny elfogásához eleinte nagy reményeket fűztek, ám rá kellett jönni, hogy itt vagy nincs semmi, vagy ha volt is, már elmenekült. Ám nem csak Marylandben, de Kentuckyban is észlelték már ezt a mitikus lényt.

A helyi legendák szerint ugyanis a kecskeember egy öreg vasúti vonal mentén ténykedik Lousville közelében, és képes arra, hogy becsalja az embereket a sínekre, akikből aztán másodpercek tört része alatt csinál palacsintát az arra járó nagy sebességű vonat. A helyiek információja szerint már többen életüket vesztették azon a környéken amiatt, hogy a lény telepátia vagy hipnózis segítségével tudat alatt arra kényszerítette azokat a szerencsétlen embereket, hogy lépjenek a sínekre, vagy ugorjanak a gőzös elé. 1987-ben egy bizonyos Dávid Bryant, 1988-ban pedig a 17 éves Jack Banh vesztette életét a lény szuggerálása közben. A környékről egyébként több ember és kutya eltűnését jelezték már. Erősen megalapozott a gyanú, hogy a mitikus rémnek köze lehet ezekhez az esetekhez.



A Lousville-ben fennmaradt legendák hitelességét erősíti az a 2016 tavaszán bekövetkezett incidens, amelynek során állítólag a hírhedt kecskeember életét vesztette. Bár sem fényképek, vagy videofelvételek nem állnak rendelkezésre, sőt még csak a teremtmény döglött tetemét sem találta meg vagy mutatta be senki a nagyközönségnek és a média képviselői számára, egy a vasúti sínek mentén sétáló tinédzser fiú azt állította, hogy a lény megtámadta őt, miközben az erdőkkel határolt vasúti sínek közepén haladt A neve elhallgatását kérő fiatalember vallomása szerint a szarvakat viselő lény éppen akkor próbálta rávetni magát, amikor a menetrend szerint arra közlekedő vonat éppen odaért A fiú elmondása szerint neki sikerült időben félreugrania, és a kecskeembert sem ütötte el a vonat, mivel a titokzatos teremtmény nem állt teljes testével előtte, így az csak durván ellökte. A kecskeember egy sűrű bozótossal és aljnövényzettel teli mély szakadékba zuhant, majd onnan nem mozdult. Hogy valóban ilyen szerencsétlen véget ért volna a kecskeember sorsa, azt nem lehet tudni, mivel az eset annyira megrémítette a fiút, hogy az hazáig meg sem állt.
A Texasban található Denton városa szintén különös történések színterévé vált, ugyanis már vagy fél évszázada előfordulnak titokzatos eltűnések és állatcsonkítások, amik főként a település határában fekvő Old Alton híd és az azt körülvevő erdő és lápos rész körül következnek be. A környékbeli lakosok szerint nem tanácsos éjszaka a hídon fényszóró nélkül keresztülmenni, mert a sötétben ott vár az autósokra a vérszomjas kecskeember. Több helyi polgár beszámolt már korábban arról, hogy a híd felől titokzatos morajlást, vicsorgatásra emlékeztető hangokat, pataléptekre kísértetiesen hasonlító dobbantást hallani, és mintha valaki időnként fröcsögtetné a híd alatti folyó vízét. Mások jelezték, hogy láttak a hídon egy sötét alakot, amely kecskefejet cipelt a hóna alatt, míg megint mások egy szarvakat viselő, hosszúkás pofájú szörnyet pillantottak meg, ami őket bámulta.
A kecskeember ugyan nem tartozik az ismertebb mitikus lények közé, Amerikában mégis sok helyen úgy tartják, hogy éjjelente az erdőt járja, és jaj annak, aki összetalálkozik vele. A szkeptikusok szerint azonban a lény csak kitaláció, és a maszk mögött előbb fogunk találni diliházból megszökött őrülteket és unatkozó fiatalokat, mint „X-aktás szörnyeket. Sokan úgy vélik, csak mese az egész történet. Amennyiben nem létezik a teremtmény, vajon mi bámulja, rémíti meg. tünteti el emberek tucatjait az Egyesült Államokban?

A kecskeembert illetően számos elmélet és lehetséges magyarázat látott már napvilágot, azonban a szkeptikusok legnagyobb örömére egyik nagyobb képtelenségnek hangzik, mint a másik. Az egyik természetes indoklás szerint pusztán szórakozott fiatalok bohóckodásáról van szó, akik tréfát űznek a külvilágból. A maszk mögé bújó ifjak elméletén kívül vannak, akik elmebeteg sorozatgyilkosra gyanakodnak, néhányan pedig kísértetre vagy démonra. Megint mások földönkívüli lényeket vélnek felfedezni a kecskeember-jelenségek mögött, de szép számmal akadnak olyan vélekedései: is, amelyek szerint egy amerikai kísérlet laboratóriumból megszökött mutánsról vagy éppen valódi kiméráról (keveréklényről) szól a fáma. Bár a fenti magyarázatok és feltevések közül szinte bármelyik helytálló és reális lehet, ha figyelembe vesszük a jellemzőket és a történeteket, a legnagyobb esély arra mutatkozik, hogy a tárgyalt lény nem más, mint egy ősi kriptid teremtmény vagyis egy független fajba tartozó, mitikus ragadozó szörny, amelynek alig maradt fenn néhány példánya.


forrás :Hihetetlen magazin



2018. január 7., vasárnap

Túlvilági ikertestvérek

A doppelgänger kifejezés olyan túlvilági teremtményekre utal, amelyek egy élő ember pontos másolatai. Feltűnésük nincs időhöz kötve, továbbá azt sem tudhatjuk, hogy ártó vagy támogató szándékkal érkeztek-e hozzánk. Vajon mennyire kell tartanunk tőlük? Egyáltalán: mit kezdjünk, ha szembejön velünk sosem látott ikertestvérünk az utcán?





                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                 A rejtélyes doppelgänger-jelenség mögött olyan túlvilági entitások állnak, melyek valószínűsíthetően
egy párhuzamos világ saját jelenünkben történő kivetülései. Azonban itt nem csak egyszerűen egy másik személy feltűnéséről van szó, hiszen az előbukkanó alakok pontosan ugyanolyanok, mint a valóságban élő egyének! Ezért is nevezték el ezeket a természetfeletti történéseket misztikus ikertestvér-effektusnak. A paranormális irodalom rengeteg olyan esetet tart számon, melyekben különös találkozásokról, pillanatokra felvillanó lényekről és rémisztő önarcképekről olvashatunk. A Doppelgängerek általában az adott ember közelében tevékenykednek, ám előfordulhat, hogy több ezer kilométerre távolabb, akár a világ másik felén tűnnek fel, megdöbbentve ezzel a delikvenseket. Andrea Melcher 2003 szeptemberében például az esti hírműsort nézte férjével, mikor egy súlyos tűzesetről esett szó a texasi Killeen városában. A nő arra lett figyelmes, hogy az egyik bejátszásban egy kinézetre vele teljesen megegyező hölgy néz farkasszemet a kamerával. Miután a műsor online felületén utánakerestek az anyagnak, hosszú hónapokig tartó kutatássorozatba kezdtek. Hirdetéseket adtak fel Killeen környékén, helyi lakosoktól érdeklődtek az ismeretlen „ikertestvér" után, valamint a tévétársaság segítségét is igénybe vették. A hír hamar bejárta az államot, és Andrea pontosan egy évvel később rábukkant idegen képmására, aki szintén nagyon meglepődött a tényen, miszerint kettő van belőlük. Hihetetlen módon még a nevük is megegyezett, ám ami még ennél is furcsább: az „új" ismerős korábban többször tapasztalt a tükör előtt olyan víziókat, melyben hasonmása életének momentumaiba nyert betekintést! Ugyan a szakemberek szerint ez az eset nem teljesen mondható szokványos doppelgänger-jelenségnek, de mindenképpen érdemes megemlíteni a téma kapcsán - már csak azért is, mert leginkább ezen alkalmak nyújthatnak vizsgálati alapot a későbbi kutatásokhoz.


A másik dimenzióból származó ikertestvérünk legtöbbször békés, segítő szándékkal érkezik hozzánk. Előfordulhat olyan eset is, mikor helyettünk cselekszik valamilyen - a sorsunk szempontjából kulcsfontosságú - dologban, amiről mi egyáltalán nem is értesülünk. Néha azonban gonosz „rokonként" bajt is okozhatnak a földi társaiknak. 2005 augusztusában Henry Kettner egy Oklahomában élő tanár a reggeli készülődése közben hihetetlen dolgot fedezett fel a tükörbe nézve. Borotválkozás közben ugyanis pár pillanatra a mögötte lévő ajtóból meredt rá démoni hasonmása, ám mire ijedtében megfordult, addigra köddé vált! Ezt követően visszanézett a párás üvegre, ahol egy félelmetes üzenet fogadta: „Nemsokára keresni fog a rendőrség!" Kettner csupán a fáradtságára fogta a történéseket, de ami ezután következett, arra álmaiban sem gondolt. Két nappal később ugyanis éppen tanított, mikor a terem ajtaján kopogtatott a hatóság. Azt állították, hogy bizonyítékuk van a férfi ellen egy rablásra vonatkozóan, amit Londonban követtek el egy héttel korábban. A térfigyelő rendszerek által készített felvételeken tisztán látszik, ahogy Henry - számára két ismeretlen ember társaságában - fegyverekkel tulajdonít el több szatyornyi értéket egy helyi bankból. Az amerikai tanár először meghökkent a rendőrség állításán, illetve az elé tárt videókon, majd mivel érezte, hogy ennek a fele sem tréfa, azonnal megpróbálta tisztázta magát a vádak alól. Azt is kifejtette, hogy látott egy hozzá teljes egészében hasonlító idegent, aki bizonyára megvádolható a lopással. Persze a nyomozók kezdetben nem hittek neki, viszont szerencséjére az egyik oklahomai seriff találkozott már doppelgänger-jelenséget átélő személlyel. Rögtön tudta, hogy Kettner „másik oldalról" érkező alteregója jelent meg Nagy-Britanniában amit egyrészt alátámasztott az ikrek találkozása, másrészt az a tény, miszerint az oktató még sosem járt ott. Mivel a nem mindennapi sztoriból kiindulva felmerült a férfi elmeháborodottsága is, több vizsgálatnak vetették alá, melyek teljesen egészségesnek nyilvánították. Az ügy több évig elhúzódott, végül ejtették a vádakat. Paranormális kutatók annyit tudtak megállapítani az eset kapcsán, hogy a dimenzióvándor másolat valószínűleg a saját univerzumában is negatív entitásként ügyködik, és mikor rájött a létsíkok közötti váltás lehetőségére, ezt használta a büntetés elkerülése érdekében. Időutazó hasonmás? A doppelgánger-jelenséggel akkor kezdett igazán foglalkozni a közvélemény, miután egyre több ismert személy nyíltan beszélt hátborzongató élményeiről. Közéjük tartozott Johann Wolfgang von Goethe is. A világhírű német író, politikus ugyanis még az 1700-as évek végén élt át elképesztő eseményeket. Feljegyzéseiből megtudhatjuk, hogy éppen hazafelé lovagolt egy hölgytől, akivel eltöltött néhány pásztorórát, amikor ismeretlen lovas vágtatott felé a kihalt útszakaszon. Ahogy egyre közelebb ért hozzá, Goethét különös érzések kerítették hatalmukba. Leírásában egyfajta testen kívüli állapotról beszélt, amely során önmagát és a lovast is kívülről, lelki szemei segítségével észlelte. Mikor azonban jobban szemügyre tudta venni az idegent, teljesen ledöbbent: a csuklyát viselő alak egy az egyben a saját másolata volt. Az eset egészen addig tartott, amíg a lovas minden átmenet nélkül köddé nem vált. Csakhogy a történet itt még nem ért véget. Jó pár évvel később az író ugyanazon a szakaszon haladt, igaz most az ellenkező, szemközti oldalon, de pontosan úgy, ahogy azt egykori replikája
tette! Ám ami a legképtelenebb az egészben, hogy még a ruházatuk is teljesen megegyezett. Goethe úgy gondolta, a jövőbeli önmagát láthatta.

Hasonlóan ijesztő jelenséggel Abraham Lincoln egykori amerikai elnök is szembesült. A természetfeletti tudomány iránt köztudottan nagy érdeklődést tanúsító politikus saját otthonában futott össze élő kópiájával,amikor egyik este lepihenni készült. Egy 1862-ben íródott naplóbejegyzés alapján Lincoln a kanapéján üldögélt, mikor a szeme sarkában hirtelen feltűnt a szoba falán lógó tükörből éppen rá meredő hasonmása. A párhuzamos létsíkból érkező másolat jóval sápadtabb, vékonyabb és magasabb volt, mint az Egyesült Államok elnöke. A tükörben úgy látszódott, mintha pontosan mögötte állna, és egyenesen a szemébe bámulna.
Természetesen a politikus rögtön hátra kapta a tekintetét, azonban ott senkit sem talált. Ijedtében fekete lepedőkkel takartatta le az összes tükröt a házában, sőt még egy papot is hívott, hogy elűzze a gonosz energiákat. Néhány hónap múlva felesége unszolására ismét elkezdte figyelni a nappalijukban lévő tükröt, abban a reményben, hogy esetleg újból feltűnik a démoni ikertestvér. A próbálkozását hamar siker koronázta, Lincolnt ugyanis egy-két hét múlva falatozás közben lepte meg távoli „ismerőse". Pontosan ugyanolyan élettelen és mogorva arckifejezéssel szemlélte az elnököt, ahogyan korábban. Ekkor a halálra rémült államfő minden bátorságát összeszedve megkérdezte, hogy mit akar tőle. Az entitás azonban válasz nélkül újból felszívódott. A történtek után neje több parakutatóval is találkozott, akiktől megtudta, hogy doppelgänger-jelenség állhat a háttérben. Lincoln nem hagyta annyiban a dolgot, és hosszú ideig tartó vizsgálatsorozatot indított neves szakemberek megbízásával. Ennek az eredményéről nem sokat lehet tudni, csupán néhány jegyzet utal valamiféle másvilágból ide utazó hírmondóra, aki fontos információkkal látta el őket.
Az utóbbi években is akadtak olyan históriák, melyek főszereplői olyan egyének voltak, akik valamilyen módon kapcsolatba léptek más dimenzióból származó utánzatukkal. Közülük is kiemelkedik Marina Rocio spanyol műfordító esete, aki 2014. március 22-től közeli kapcsolatot ápolt vérfagyasztó ikertestvérével. Megismerkedésük is már elég drámaira sikeredett, ugyanis a nő egy hídról leugorva próbált véget vetni életének, azonban túlvilági klónja megakadályozta ebben. A családja elmondása alapján Rocio mindig is azt hangoztatta, hogy neki van egy távoli ismerőse, aki ugyanolyan, mint ő. Naplójából az is kirajzolódik, hogy a démoni hasonmás szinte naponta meglátogatta és verbálisan bántalmazta. Néha együtt írták le a gondolataikat, sőt közös programokon vettek részt. Az egyik közeli vendéglőben dolgozók például többször megkérdezték a szülőket, hogy mit csinálnak az ikrek, miközben Rociónak valójában nem volt földi testvére. 2015 júliusában végül a lány minden előjel nélkül életét vesztette. Az orvosi jelentések szerint szívmegállás okozta halálát, amit egy kívülről érkező negatív inger idézhetett elő. Naplójában a végzetes reggelen arról írt, hogy régóta nem jött el hozzá a nővére, és úgy érzi, meg kell őt találnia. Halálát követően levelei eljutottak több ezoterikus szakmabelihez, akik egyöntetűen arra a következtetésre jutottak, hogy Marina feltételezhetően egy gonosz doppelgänger áldozata lett. Sokan persze mentális betegségre gyanakodtak a tragikus esemény kapcsán, azonban ezt semmilyen orvosi vizsgálat nem igazolta.

A tudomány jelenlegi állása szerint nem sokat tudhatunk a doppelgängerek eredetéről. Annyi bizonyos, hogy természetfeletti lények, akik pontosan ugyanúgy néznek ki, mint bolygónkon élő társaik. Mivel laboratóriumi körülmények között még nem sikerült rögzíteni hasonló esetet, ezért csak prekoncepciókat sikerült megfogalmazni. A laikusok köreiben a leginkább elfogadott tézis az észlelési zavarok mentális kialakulása bizonyos egyéneknél vagy pszichopatológiai tünetek együttese. A kérdés persze rögtön felmerül: ennyi embernél ugyanazok az ismertetőjelek hogyan alakulhatnak ki? Továbbá az ikreket észlelő szemtanúk miként láthatták együtt Őket, ha csupán mentális zavarról van szó? A jövőben talán ezen felvetések igazolást nyerhetnek, főként a különböző technikai eszközöknek és ezoterikus specialistáknak köszönhetően.

forrás:Hihetetlen magazin

2018. január 4., csütörtök

A Broadheaven háromszög

Egy év alatt ötven ufó-észlelés

Ki vagy mi kísérti a Broadhaven-háromszöget? Ez a rejtély foglalkoztatja a természettudósokat, katonai szakértőket és ufológusokat.

A"háromszög" Swansea, Közép-Wales és Broadhaven között terül el. És ezt a háromszöget több ufó látogatta már meg, mint a világ bármely más részét. Egyetlen év leforgása alatt több mint 50 ufó-észlelésről érkezett jelentés.Először azt gondolták, hogy a bejelentések nagy száma a háromszögben zajló intenzív légvédelmi tevékenységgel kapcsolatos. Egy kis sugarú körön belül található a Királyi Repülőgép Intézet rakétatámaszpontja; a Királyi Légierő Brawdy hadműveleti állomása; a hadsereg lőterei; egy kísérleti rakétabázis; alacsony légifolyosók szuperszonikus gépek számára és egy amerikai tengeralattjáró-radarállomás. Az intézmények szóvivőit elképeszti az ufó-észlelések áradata. És csak nagyon kevés magyarázható a védelmi hadműveletekkel.

Kétségtelen, hogy az a látvány, ami Billy és Pauline Coombst farmjukon megrémítette, zavarba ejtette a szakértőket is. Éjjeli 1 óra volt, házuk bejárat melletti szobájában üldögéltek, amikor Pauline hirtelen az ablak felé nézett. Az ablak mögött egy toronymagasságú, hátborzongató, ezüstruhás figura állt. Pauline annyira megijedt, hogy még sikítani sem tudott, mozdulni sem bírt, csak bámult a 7 láb magas figurára. Billy megérezte felesége félelmét, megfordította saját székét, és ő is meglátta az irtózatos körvonalat. „Te jó isten! Mi az ördög ez?" - üvöltött fel.
„Fényes rostélyú sisakot viselt" - emlékezett vissza Pauline. „Szájától egy cső vezetett a feje hátsó részéhez. Kővé dermedtem. A félelemtől földbe gyökerezett a lábunk."

„Valamiféle foszforeszkáló fényt sugárzott, és amikor megérintette az ablakot, az üveg úgy elkezdett zörögni, mintha elszabadult volna a pokol, pedig szélcsend volt,össze tudtam szedni magam, felrohantam a lépcsőn, hogy megnézzem, jól vannak-e a gyerekek. Billy kiengedte labradorunkat, Blackie-t, de az beleőrült a félelembe. Hat hónappal később el kellett pusztítanunk."
Coombsék segítségért telefonáltak, de mire a rendőrség megérkezett hozzájuk a Ripperton farmra, nem messze Dale-től (Dyfed), a hátborzongató látogató már eltűnt. A házaspár a szomszédokat is felhívta, és értesítette őket a történtekről. Billy főnöke, Richárd Hewison gazda hívásuk után azonnal áthajtott hozzájuk. „Láttam, hogy tényleg nagyon megrémültek" - mondta el később. „Szinte eszüket vesztették a félelemtől."
A családnak két emléke maradt az incidensről, egy kiégett tévékészülék és az ablak mellett egy erősen megperzselődött rózsabokor.

Az 1977. február 24-én lezajlott megpróbáltatás Mrs. Coombsnak nem az első találkozása volt az „ismeretlennel". Két hónappal korábban, február 24-én, kevéssel 8 óra után, öt gyermeke közül hárommal hazafelé tartott a közeli St. Ishmaelből, amikor az egyik fia egy fényre lett figyelmes, ami hatalmas sebességgel közeledett feléjük.
Mivel a gyerekek félelmükben sírni kezdtek, a 33 éves Mrs. Coombs -akiről ismerősei azt mondják, hogy gyakorlatias típusú nő - beletaposott a gázba. „Azt hittem, hogy a dolog keresztüljön a szélvédőn" - emlékezett vissza. „Végül csak elsuhant fölöttünk, és éles kanyart írva le megfordult."
Aztán a tárgy egy ideig mellettük repült közvetlenül a bokrok fölött, 80 mérföld per órás sebességgel, ahogyan az autó is haladt. A groteszk üldözési jelenet 10 percig tartott az elhagyatott vidéki utakon. A tárgy nem volt nagyobb egy futball-labdánál, és sárga fénnyel izzott, az aljából pedig egy fénysugár világított.
Már látni lehetett a farm épületeit, amikor a motor hirtelen leállt. Mrs. Coombs már hisztérikus állapotban volt, felkapta a gyerekeket a hátsó ülésről, és berohant a hazba. Miközben odabent elhadarta az elképesztő történetei, legidősebb fia látta, ahogy a tárgy eltűnik. Az ezt követő évben megmagyarázhatatlan történések nyomorították meg a család életét. A gyerekek gyakran látták, hogy ragyogó fények ereszkednek le a földekre, majd másnap perzselések nyomaira bukkantak. A St. Bride-öböl közelében tett tengerparti kirándulásuk során két ezüst ruhás figurát láttak, és egy repülő korongot eltűnőben a sziklák között. A gyerekek közül ketten furcsa égési sérüléseket szenvedtek. Öt tévékészülék kiégett, és nyolc autó rejtélyes körülmények között lerobbant. Aztán olyan hirtelen, ahogy elkezdődtek, véget is értek az incidensek.

Coombsék szomszédai szintén furcsa történésekről tettek bejelentéseket. Mr. Hewison felesége, Josephine, egyik reggel kinézett hálószobájának ablakán, és látta, hogy egy 50 láb hosszú, ezüst színű űrhajó áll az üvegház mellett.Így festette le a tárgyat: „Olyan magas volt, mint egy emeletes busz, de ablakot vagy más nyílást nem láttam. Kb. 10 percig állt ott, majd felszállt. Semmilyen nyomot nem hagyott. Még egy letörött gallyat sem."

Talán Stephen Taylor, tizenéves haverfordwesti bolti eladónak volt része a legközelebbi találkozásban, amikor egy, a Coombsékat megijesztő figurához hasonló lény bukkant fel hirtelen mellette. Késő éjszaka volt és hazafelé tartott, amikor egy fekete alakzatot látott meg maga előtt.
A következőket mesélte el: tárgy kb. 40-50 láb szélesnek tűnt. Egy halvány fényt vettem észre körülötte, ami az űrhajó alsó részének tűnt. Hirtelen felbukkant az a figura, közvetlenül mellettem. Nagyon megrémültem. Ezüst színű ruha volt rajta. Arccsontja erősen kiállt."
Szemei olyanok voltak, mint a halakéi, teljesen kör alakúak. Felé lendítettem a kezem, majd elfutottam. Nem tudom, hogy megütöttem-e. A három mérföldet hazáig futva tettem meg. Amikor hazaértem, a kutyám vicsorogni kezdett rám. Nem engedte, hogy a közelébe menjek."

Louise Bassett, egy étterem tulajdonosának a felesége Ferryside-ból, (Carmarthen közelében) elmondta: .Amikor egyik éjszaka hazafelé tartottam, az autórádióm elromlott. Ugyanabban a pillanatban villogó fényeket vettem észre az égen. Megpróbáltam kitérni előlük, de három mérföld után ismét előbukkantak." Amikor Mrs. Bassett rádiója elromlott, ugyanabban az időben, azon a területen emberek tucatjainak hibásodott meg a rádiója és a televíziója. Az eset idején Mrs. Bassett kutyája is az autóban volt. ,»Az óta az éjszaka óta mintha kicserélték volna a kutyámat" - mondta.

A 62 éves John Petts festőművész Carmarthen közelében fekvő műtermében dolgozott, amikor egy ragyogó fényre lett figyelmes az égen. „Egy szivar alakú tárgyat láttam. Az egyik pillanatban még ott volt, a következőben pedig eltűnt" - mesélte.

Mindenki közül talán a broadhaveni általános iskola tanulói voltak a legmegbízhatóbb szemtanúk. Tizenöten - 14 fiú és egy lány - az udvaron fociztak, amikor egy űrhajót pillantottak meg az égen. Berohantak az igazgatói irodába, hogy elújságolják a dolgot. Az igazgató, Mr. Ralph Llewellyn, csoportokra osztotta őket, és kérte, hogy rajzolják le, amit láttak. Amikor összevetette az elkészült képeket, megdöbbenve tapasztalta, hogy mennyire hasonlítanak egymásra. Nem csínytevésről volt tehát szó. Mr. Llewellyn elmondta: „Nem hiszem, hogy ilyen korú gyerekek ki tudnának találni egy ilyen jellegű tréfát."

Azt az ufó-észlelést, amely izgalomba hozta a British Ufo Research Association (Brit Ufókutató Társaság) szakembereit, és amit az eddigi leghitelesebb észlelésnek tekintenek, két vállalati igazgató jelentette be. Az ufót fényes nappal észlelték, amikor Carmarthenből Newcastle Emlyn felé tartottak, pontosan a Broadhaven-háromszög közepén haladva keresztül.Az egyik férfi, Elvet Dyer így írta le a történteket: „Egy hatalmas, legalább 20 láb hosszú, szivar alakú gép keresztezte az utat 100 yardnyira előttünk. Olyan alacsonyan szállt, hogy levitte volna egy emeletes-busz tetejét. Hangtalanul mozgott, és azt gondoltuk, hogy le fog zuhanni."„A robbanást várva összehúztuk magunkat, amikor a gép egy mező irányában eltűnt a szemünk elől. A mezőhöz érve azonban semmit sem láttunk."

A két férfit, akik nem hittek az ufókban, erősen megrázta és megijesztette az eset.
Mr. Randall Pugh, az Ufó Társaság helyi nyomozója szerint: „A bejelentések közül sokat intelligens, tanult emberek tettek, akik nem nagyítják fel vagy kicsinyítik le azt, amit láttak."
A társasághoz ufókról szóló bejelentések tucatjai áramlanak. Randall Pugh felfigyelt az észlelések egy közös pontjára: ,Azok az emberek, akik ezekkel a jelenségekkel találkoznak, súlyos fejfájástól, remegéstől és álmatlanságtól szenvednek" - mondta.

Nem csoda hát, hogy a Broadhaven-háromszögben élő emberek kezdenek idegesek lenni. Úgy érzik, hogy a bolygóközi lények kiválasztották és megfigyelés alatt tartják őket,
A helyi rendőrfelügyelő így nyilatkozott: „Azok után, amit az elmúlt néhány év folyamán ezen a környéken láttam, engem már semmi nem lepne meg."