Titkok nyomában: párkák, múzsák, nimfák, szatírok és titánok

 A görög mitológia a legtöbb ember fantáziáját leköti, hiszen amellett, hogy tele van titokzatos személyekkel és történetekkel, még érdekes is. Lássuk, kik voltak a párkák, a múzsák, a nimfák, a szatírok és a titánok!

 

A párkák

Ki ne emlékezne az 1997-ben debütált Disney-klasszikusra, a Herkulesre, mely történet körülöleli mind a párkák, a múzsák és a titánok különleges életét, feladatait és azt, hogy miben is áll a csodájuk. A történetben a párkákat három idős és meglehetősen csúnya idős asszonyokként jelenítik meg, akik amellett, hogy ismerik a múlt, a jelen és jövő titkait, még az emberi életeket is birtokolják. Ennek értelmében ők döntenek életről és halálról.

Szerencsére a film alkotói nem tértek el sokban a valósától, ugyanis a párkákra valóban fontos feladatok hárultak. A klasszikus görög mitológia szerint a párkák – avagy moirák – a végzet istennői voltak, mindemellett pedig Zeusz és Themisz lányaiként is tartják számon őket, akik fonják, kimérik, majd elvágják az emberek életfonalát. Különlegességük abban rejlik, hogy hatalmukban áll felülkerekedni az isteneken, tehát felülbírálhatják azok döntéseit. 


 

 A mitológia szerint hárman vannak: Nona (Klóthó), Decima (Lakheszisz) és Morta (Atroposz). Nona feladata az emberi életfonal megfonása, melyhez Decima ereszti a szöszt – mely anyagból a fonal készül -, végül pedig Morta az, aki elvágja a fonalat. Amint a fonal elszakad, úgy az érintett halandó meghal. Általában dicsőséges, méltóságteljes alakban jelenítik meg őket, mintegy szemléltetve különleges hatalmukat.

 

A múzsák

A múzsák szintén különleges posztot töltöttek be egykor – akárcsak a párkák. A mitológia szerint Zeusz és Mnémoszüné (az emlékezés istennője) lányai, amellett, hogy a mítoszok megtestesítői, még a zene, a tánc, a költészet, az emlékezés és inprovizáció ihletői és a tudományok istennői is voltak. Eltekintve attól, hogy istenek gyermekeiként láttak napvilágot, lakhelyükül nem az Olümposzt, hanem az az alatt elhelyezkedő Pieria-síkságot választották, később azonban átköltöztek a Helikon-hegységbe.

Eredetileg három múzsa volt: Aoidé, Meleté, Mnémé és később csatlakozott hozzájuk Arkhé. Érdekesség, hogy a mitológia tudósai egyes helyeken más névvel illeti őket, más elgondolások szerint pedig többen voltak. A múzsák legfőbb feladata kevésbé volt olyan fontos, mint a párkáké, hiszen e csodás nőalakok elsősorban azzal foglalkoztak, hogy dalokat költöttek az istenek és titánok harcairól, valamint szórakoztatták is az embereket tehetségükkel, így enyhítve azok bánatát. A múzsákhoz a késő hellenisztikus korban kapcsolódtak állandóult feladatkörük, melyeknek később a patrónusaivá váltak.


 

További különlegesség, hogy e csodálatos nők szent helyekkel is rendelkeztek, melyek legtöbb esetben patakok vagy források közelében álltak. A mitológia szerint az egyik ilyen szent hely, az Aganippe volt, mely a Helikon lábánál feküdt. Érdekesség, hogy néhány ilyen szent hely a mai napig látogatható, ezeket a boiótai Hippokréné-forrásnál vagy Pieria forrásainál érdemes keresni. E szent helyekre azért volt szükség, hogy a múzsák ihletet merítsenek és ellazuljanak.

 

A nimfák

A nimfák a szépség, a természet és a termékenység megtestesítői. Mivel a szépség számukra nagyon fontos, így a gyönyörű környezethez vannak szokva, ebből adódan pedig otthonaik a hűs tisztások, a gazdag rétek, élettel teli hegyek és völgyek. Mindig szépek, vidámak és előszeretettel hozzák izgalmi állapotba a szatírokat, akik pedig épp e buja nőkre vágynak. Elsődleges feladatuk az istenek és istennők kísérete, a mitológia szerint pedig ők Artemisz vadásznői, Apollón prófétái és Dionüszosz partnerei.


 

Mivel a nimfák természetbarátok, így nem csoda, hogy ők a termékenység megjelenítői is, akik szorosan kötődnek a természethez: a folyókhoz, patakokhoz, forrásokhoz, a fákhoz, a virágokhoz. További különlegesség, hogy a fiatalságot, az ártatlanságot és a szépséget is magukban hordozzák, emellett pedig úgy tartják, hogy házasulandó korban lévő szüzek, akik ugyan még nem anyák, azonban készen állnak e nemes feladatra.

 

A szatírok

A szatír mint fogalom jelenleg is köztudatban van, jelentése: kéjsóvár, fiatal nőket molesztáló idősebb férfi. E mai jelentéstartalom nincs messze a valóságtól. A görög mitológia szerint a szatírok Hermész fiai voltak, a fák és hegyek istenei, mindemellett pedig Dionüszosz kíséretéhez is tartoztak. Külsejüket tekintve igen kilógnak az istenek sorjából, ugyanis ló- vagy kecskefarkú, malacfülű lények voltak. Arcuk már-már emberi, eltekintve a homlokukon található szarvaktól. A földművesek igen nagyra becsülték őket, tiszteletüket pedig bárányok feláldozásával mutatták ki.


 

 

A titánok

A görög mitológia a titánok mellett megemlíti a titaniszokat is. Ők Gaia és Uranosz tizenkét gyermeke voltak, hat fiú (titánok) és hat lány (titaniszok). Míg a titánok között találhatjuk Ókeanoszt, Koioszt, Krioszt, Hüperiónt, Iapetoszt és Kronoszt; addig a titaniszok között tartjuk számon Téthüszt, Rheiát, Themiszt, Mnémoszünét, Phoibét és Theiát. Különlegesség, hogy bizonyos források említenek egy hetedik titaniszt, Diónét is, aki feltehetően Theia ikertestvére volt. 


 

A titánok és titaniszok kezdetben az őserő megtestesítői voltak, később pedig az emberiség jótevői lettek. Érdekesség, hogy a titánoknak és titaniszoknak fiatalabb testvéreik is voltak – egymáson kívül –, 3 küklopsz és 3 hekatonkheir, akiket Uranosz annyira nem szeretett, hogy a Tantarosz mélyébe vetette őket. Gaiát mélyen megviselte ez, így rábeszélte a legfiatalabb titánt, Kronoszt, hogy álljon bosszút apján, akit megcsonkított és megfosztott hatalmától, majd kiszabadította testvéreit az Alvilágból.

Kronosz azonban nem volt túl erős jellem, így egy idő után megrettent testvérei erejétől, így ismét száműzte őket az Alvilágba. Gaia megjósolta, hogy Kronosz vesztét leendő gyermeke jelenti majd, aki megfosztja őt hatalmától, így miután feleségül vette Rheiát, leendő gyermekeit megette, nehogy a jóslat beigazolódjon. Rheia sikeresen megmentett azonban egyetlen gyermeket, Zeuszt, akit egy távoli helyen nevelt fel.

Később Zeusz egy vérre menő harc keretein belül, a a titanomakhiaban, vagyis a titánok harcában legyőzte apját, így főisten lett belőle, a titánokat pedig a Tartaroszba zárta.

forrás:starity.hu

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

UFO baleset Magyarországon-A "Másik objektum"művelet

Ősvilági csillagkapuk- Ahol az istenek a Földre léptek

Magas szőkék, kis szürkék, gyíkemberek – Földönkívüli fajok