Közeledik az év vége ,ezért összegyűjtöttem a legszebb és legjobb fotókat amik 2016-ban az űrkutatásban készültek.
A Hen 2-437 csillagköd portréja. A szárnyas nebula egyike a
galaxisunkban található háromezer, hozzá hasonló planetáris
csillagködnek. A kék szárnyakat a kozmikus életének utolsó időszakában
tengődő, fehér törpévé zsugorodó központi csillagból kilökődő anyagok
alkotják.
(Fotó:
Judy Schmidt (Geckzilla) / ESA/Hubble & NASA)
A WR 31a csillag (középen) és az azt körülvevő köd tőlünk harmincezer
fényévnyire található a Hajógerinc csillagképben. A nebula főként
porból, hidrogénből és héliumból áll, húszezer évvel ezelőtt alakult ki
és óránként 22 ezer kilométeres sebességgel távolodik központi
csillagától, amiből az alkotó anyag kilökődött.
(Fotó:
Judy Schmidt (Geckzilla) / ESA/Hubble & NASA)
Az 1600 fényévnyire lévő híres Rák-köd új képe, ami egyetlen zöld szűrővel készült.
(Fotó:
Judy Schmidt (Geckzilla) / ESA/Hubble & NASA)
Az egyik utolsó kép a 67P/Csurjumov-Geraszimenkó üstökös sziklás poros
felszínéről. A fotó 18,1 km távolságról készült, nem sokkal az előtt,
hogy a Rosetta űrszonda az üskötkös felszínébe csapódott az ESA
küldetészáró terveinek megfelelően.
(Fotó:
ESA/Rosetta/NAVCAM)
A NASA SDO szondájának ultraibolya tartományban látó érzékelője egy sor
rendkívül aktív foltot figyelt meg a Nap felszínén.
(Fotó:
NASA/GSFC/Solar Dynamics Observatory)
Pár héttel az Európai Űrügynökség Rosetta küldetésének vége előtt
megtalálták egy fotón a Csurjumov-Geraszimenkó üstökös felszínére nem
túl szerencsésen érkezett Philae leszállóegységet.
(Fotó:
OSIRIS Team MPS/UPD/LAM/IAA/SSO/INTA/UPM/DASP/IDA / ESA/Rosetta/MPS / ESA/Rosetta/NavCam)
Fénylő gáz és sötétlő por kavargó vihara a a Nagy Magellán Felhőben. A
Tejúthoz közeli, 160 000 fényévre lévő galaxisban lefényképezett, N159
névre hallgató csillagbölcső rengeteg fiatal, UV sugárzást kibocsátó
csillagot foglal magába. A 150 fényév átmérőjű felhőben lévő hidrogén
gáz az UV fénytől világít a képen látható fényességgel. A kozmikus köd
közepén a Pillangó-csillagköd látható.
(Fotó:
ESA/Hubble & NASA)
Szélfútta homokdűnék a Mars északi sarkához közel, az Olympia Undae nevű
térségben. A dűnék érdekességét az adja, hogy nem a megszokott
kőzetből, bazaltporból vannak, hanem gipszből. A képet a Mars
Reconnaissance Orbiter (MRO) műhold készítette.
(Fotó:
NASA/JPL-Caltech/Univ. of Arizona)
Május 16-án készítette a Hubble űrteleszkóp ezt a felvételt a
Neptunuszról. A fotó különlegessége, hogy a bolygó alsó harmadán új,
eddig még nem észlelt sötét folt jelent meg. Hasonló vihart a Voyager-2
űrszonda is lefotózott, amikor 1989-ben elhaladt a gázóriás mellett, sőt
1994-ben maga a Hubble is látott ilyesmi foltot, de a 21. században ez
első ilyen megfigyelés.
(Fotó:
M.H. Wong / J. Tollefson / NASA, ESA)
A rendkívül aktív NGC 6814 galaxis Hubble-portréja.
(Fotó:
Judy Schmidt (Geckzilla) / ESA/Hubble & NASA)
A Mount Sharp térségéről készítette ezt a szép, színes panorámaképet a NASA Curiosity robotja.
(Fotó:
NASA/JPL-Caltech/MSSS)
November 14-én úgynevezett szuperholdnak örült a fél világ. A képen a
bajkonuri űrközpontban startra fölkészített Szojuz rakéta látható,
háttérben a Földhöz épp közelebb járó, így picivel nagyobbnak látszó
telihold.
(Fotó:
Bill Ingalls / NASA)
Vas-nikkel meteoritot talált a NASA Curiosity marsjárója a vörös bolygó
felszínén. A hat fénylő pont a rover anyagelemző lézerétől származik.
(Fotó:
NASA/JPL-Caltech/LANL/CNES/IRAP/LPGNantes/CNRS/IAS/MSSS)
Káprázatos sarki fény a Nemzetközi Űrállomásról nézve.
(Fotó:
NASA)
Fagyos homokdűnék a Marson, a képet a NASA HiRise nevű kamerája
készítette a Mars Reconnaissance Orbiter (MRO) fedélzetéről.
(Fotó:
NASA/JPL/University of Arizona)
A Földtől 5,4 milliárd fényévre lévő MACS J0717 nevű galaxishalmaz képe a
Hubble, Chandra űrteleszkópok valamint a NRAO Jansky Very Large Array
földi teleszkóp kombinált képén.
(Fotó:
NASA, ESA, CXC, NRAO/AUI/NSF, STScI, and R. van Weeren (Harvard-Smithsonian Center for Astrophysics)
Galaxisunk, a Tejút, a Föld déli féltekéjéről látható síkjáról készült
teljes felvétel egy kis részlete. A kép az infravörös és
rádiótartományban készült a Spitzer űrteleszkóp és a Planck műhold
adatainak összegzésével.
(Fotó:
ESO/APEX/ATLASGAL consortium/NASA/GLIMPSE consortium/ESA/Planck)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése