2017. december 28., csütörtök

UFO eltérítések a XX. századból III.:Afrika

Sorozatunk harmadik részében Afrikába érkezünk. Ha Afrika térképére pillantunk, megállapíthatjuk, hogy ez a hely ideális az ufók megjelenésére. Nagy sivatagokat, erdőket találunk, ahol csak csekély számban élnek emberek. Nagyobbrészt Afrika partjain fekszik néhány nagyváros. A 32 milliós Dél-Afrikai Köztársaság népsűrűsége vetekszik néhány európai illetve dél-amerikai országéval. De mivel magas a saját, elszigetelt kultúrával rendelkező bennszülöttek aránya, akkor itt érvényesülnie kellene annak a feltételezésnek, miszerint ha az ufójelenség szubjektív eredetű, itt vagy egészen sajátos formában vagy egyáltalán nem létezik. Afrikában valóban kevesebb esetet figyeltek meg, mint másutt.  Több évvel ezelőtt egy jelentés szerint a tanzániai Dar-es-Salaam környékén láttak egy idegent, igaz, a szemtanú egy angol nő volt, aki ott töltötte gyermekkorát, Általában az Afrikában élő európaiak láttak idegen lényeket, s van néhány, bennszülöttektől érkezett bejelentés is. Az ufójelenségek színhelye leginkább a Dél-Afrikai Köztársaság, Zimbabwe, Egyiptom, Líbia és Marokkó.

Drakensteen Mountain, Dél-Afrika, 1951 tavasza
 A tipikusnak tekinthető eset a jelzett időpontban történt, de a szemtanú csak jóval később jelentette. 1978-ban Juan Benitez hozta először nyilvánosságra. Főszereplője egy angol mérnök, aki a Fokvárostól nem messze fekvő Paarl nevű helységben dolgozott.
A mérnök házilag megjavított kocsiját próbálta ki a Drakensteen hegyekben, az éjszaka kellős közepén. Ahogy megállt egy elhagyott útszakaszon, és babrálni kezdett az autón, egy ember lépett ki az árnyékból. Inni kért, de mivel a mérnöknél nem volt víz, fölajánlotta, hogy elviszi az idegent a közeli hegyi patakhoz.Vezetés közben feltűnt neki, hogy utasa aligha magasabb másfél méternél. Barna köpeny volt rajta, mintha valami laboratóriumban dolgozott volna. Gömbölyű, sima feje fénylett, mint egy golyó. Furcsa akcentussal beszélt.
Miután vizet merített egy kannába, a mérnök visszavitte a különös emberkét oda, ahol találkoztak. Csak akkor vette észre a sötétben várakozó korong alakú járművet. Az idegen meghívta a fedélzetre. A helyiségben az asztalon egy sérült lény feküdt, állítólag megégette magát, ezért volt szükség a vízre. Hogy viszonozzák a mérnök segítőkészségét, megengedték, hogy föltegyen nekik néhány kérdést. Ő természetesen azt szerette volna tudni, hogyan működik az ufó. „A gravitációt mágneses erőtérrel semlegesítjük. „ Arra a kérdésre, hogy honnan érkeztek, válaszul az égre mutattak.
A történet ugyan nem túl meggyőző, de az általunk önkéntes kapcsolatteremtésnek nevezett esetekre jellemző. Ilyenkor a szemtanúk nem erőszakkal kerülnek az ufó fedélzetére. Érthetetlen azonban, miként képesek apró baleseteket szenvedni az idegen lények, miután átrepülték az egész világűrt. Az persze, hogy nem találnak rá egy kis hegyi patakra, szinte a történet hitelességét bizonyítja, mert ugyan kinek jutna eszébe ilyen ostobaságokat kitalálni.


Umvuma\Beit Bridge, Zimbabwe, 1974 
A két szemtanú a huszonhárom éves Peter és felesége, Francis volt. A Salisbury-től (ma Harare) a dél-afrikai Durbanba vezető hosszú, sivatagi utat éjszaka akarták megtenni.Umvuma és Beit Bridge között különös fényeket láttak. Az autót valami rejtélyes erő kerítette hatalmába, anélkül haladt előre, hogy ők irányították volna. Fantasztikus tájak mellett suhantak el (az ilyen illuzórikus utazás több más esetben is előfordult). A házaspár csak később vette észre, hogy eltűnt egy bizonyos idő az életükből, és kevesebb benzin fogyott.Úgy látszott, hogy Frances átaludta az egész kalandot, feltehetően nem véletlenül. Peter volt a kulcsfigura. Már tizenhárom évesen találkozott ufóval, amikor az apjával árut szállítottak. Shabaninál jelent meg a repülő tárgy, s ennek következtében az általuk szállított elektromos eszközök használhatatlanná váltak.

Később is gyakran voltak testen kívüli élményei, gyakran lebegett álmában, de ezek húszéves korában megszűntek. Régi élményeit mégis az 1974-es eseményhez tudta hasonlítani. „Olyan volt, mintha álomban utaznék... Elveszett számomra az idő... Kábulatba estem... Nem emlékszem semmire... Megigézett a végtelen út... Elrévedtem."Ez azt jelenti, hogy Peter tisztában volt azzal a tünettel, amelyet a hosszú autóút monotóniája vált ki a vezetőből.
Az 1974-es eset után a durbani Dr. Paul Obertik vezetésével hipnózisos kezelés alá vették Petert. Ekkor egy szokványos űrrablási történet bontakozott ki. Az idegen lények telepatikus úton mutatták meg magukat és az ufót. Peter egy laboratóriumot látott, ahova az elrabolt embereket vitték. A lények azt is közvetítették felé, hogy a külső galaxisokból érkeztek, és képesek bármilyen formában megjelenni, amely nem riasztja az embereket. Peternek úgy tűnt, hogy a lények teljesen szőrtelenek.

Sokat elmondtak földi küldetésükről. Állításuk szerint legalább ezren vannak bolygónkon. Sosem avatkoznak be közvetlenül az emberek dolgába. Már a történelmi időkben is próbálták befolyásolni a földi életet, látván a sok háborúskodást. Távoli céljuk az, hogy átadják saját módszereiket.
A látogatók nem térben, hanem időben utaznak. Persze ez ellentmond annak az állításnak, miszerint ők a „Tejút tizenkét bolygójáról" jöttek.


Mutare, Zimbabwe és Mozambik határa, 1981. augusztus 15.
 Közép- és Dél-Afrika nagy részét sűrű őserdő borítja. Tájai igen messze esnek a civilizációtól. A jelzett napon, kora este húsz erdei munkás tért haza a falujába. Egyszer csak egy fénygömböt láttak az ösvény fölött átlebegni, amely megvilágította az egész La Rochelle gazdaságot. A vezetőt kivéve mindenki riadtan elmenekült. A bátor embert Clifford Muchená-nak hívták. Cynthia Hind hosszú utat tett meg, hogy kikérdezze.A fénygömb felemelkedett a tűztorony fölé, ahol hirtelen fellobbant, és fénylő koronggá változott. Ott cirkált a gazdaság fölött. Olyan fényes volt, hogy Clifford működésbe hozta a tűzjelzőt. Nem sokkal ezután három magas lény sziluettje jelent meg a korong előtt. Clifford először azt hitte, hogy munkások, azután észrevette különös ruházatukat. Elindult feléjük. Amikor megszólította őket, a lények megfordultak, és vakítóan erős fénysugarat bocsájtottak rá, ami hihetetlen erővel a földre taszította Cliffordot. Kábán és bénultan feküdt, nem tudta, mennyi idő telt el, mire észhez tért. A fénygömbnek és az idegeneknek nyomuk sem volt.
Clifford szemléletesen írta le a bénító fénysugarat. Teljesen megfelelt az általunk ismert leírásoknak, amelyeket ő nem ismerhetett, mivel mashona nyelvre egyiket sem fordították le. Clifford is sok mindent mutogatva mesélt el, mivel nyelve nem rendelkezik ehhez megfelelő szókinccsel. Nem tudta megmondani, hogy milyen színű ruhát viseltek az idegenek. Erre előkapott egy ezüst színű érmét, és arra mutogatott.
Cynthia másokkal is beszélt, akik látták a lényeket. Többen „fáklyát" emlegettek, bár semmiféle ilyen eszközzel nem lehetett volna megvilágítani a fák koronáját. Űrbéliekről hallani sem akartak, s amikor a kutatónő arról próbálta meggyőzni őket, hogy az ember járt a Holdon, arra annyit mondtak, azt csak isten teheti.

1987-ben Cynthia újabb esetet vizsgált, amelynek főszereplője a dél-afrikai Roodenpoortból való, ötvenhat éves Jean Lafitte volt. Állítása szerint már harminc éve kapcsolatban van az idegenekkel. 1956-ban megbénították és egy helyiségbe vitték, ahol egy asztalon orvosi vizsgálatokat végeztek rajta. A lényeknek óriási kopasz fejük volt. Valamit beletápláltak, ami később természetfölötti képességeit volt hivatott erősíteni. A lények azt mondták, hogy a Pleiadok csillaghalmazból jöttek, és rajtuk kívül egy másik faj is látogatja a Földet. Ők az Alfa Centauriról érkeztek. Nincsennek ellenséges szándékaik, csak tanulmányozni akarják az emberiséget. Sőt segítenek is, mint a csernobili atomreaktor balesete idején, amikor állításuk szerint „felszippantották" a sugárzás nagy részét.

Cynthia, legnagyobb meglepetésére itt is talált hálószobába látogató idegenekről szóló történeteket. Egy katonatiszt felesége azt állította, hogy a földönkívülieknek több olyan dolgot is meg kell tenniük, amihez egyáltalán nincs kedvük.

Egy dél-afrikai asszony éppen kávézott, amikor egy furcsa ember jelent meg. A szoba falában megnyíló alagútba vonszolta a nőt. Az asszony egy kórházi szobába került, ahol a lény megbénította és egy asztalra fektette. Elvesztette az eszméletét. Másnap, amikor fölébredt, karja és lába tele volt kék folttal, ahol a lény megfogta.