2017. december 28., csütörtök

UFO eltérítések a XX. századból V.:Ausztrália


Ha az ufómegfigyelések számát és jellegét tekintve Ausztrália és Új-Zéland valahol középen helyezkedhet el.

Mayanup, Nyugat-Ausztrália, 1967. október 30.
 Az UFORAN (UFO Research Australia Newsletter) egyik számában Keith Basterfield közölte az alábbi történetet, amely példa értékű a feltételezett űrrablást követő alapos kutatásokra.
A harminc egynéhány éves Mr. Harris nős, három gyermek apja. Mint gyapjúkereskedő járja az országot. Egyik éjszaka a kocsiján hirtelen minden egyszerre elromlik. „A motor, a rádió, minden felmondta a szolgálatot. Az autó megállt, de nem azért, mert én nyomtam a fékpedált." Egy ovális tárgyat lát maga fölött lebegni az égen. A tárgyból csőszerűen fény irányul az autóra. Mr. Morris ösztönösen a kormányba kapaszkodik, és észreveszi, hogy „egyszerre minden elcsendesedett, síri csend telepedett a környékre". Aztán a fénysugár váratlanul eltűnik, és a kocsi, mintha mi sem történt volna, folytatja útját. A következő városkában Mr. Morris észreveszi, hogy karórája megállt. A kaland után két hétig kínzó fejfájás gyötri.

Bár a történet ismerősnek hangzik, mégsem találunk utalásokat az elrablásra. A szemtanú nem akarta nyilvánosságra hozni a történteket, de orvoshoz fordult, mert azt hitte, hogy beteg. Mi a pszichiátriai kezelésről készült huszonhárom oldalas jelentésből értesültünk az ügyről. Dr. Paul Zeck epilepszia gyanújával kezelte páciensét, de semmi erre utaló tünetet nem talált.
Ami fény deríthetett volna az esetre, az a regressziós hipnózis lett volna, ám 1967-ben, Ausztráliában ez elképzelhetetlen volt.
Elképzelhető, hogy azért nem tudunk Ausztráliában űrrablásról, mert nem tártak föl egyet sem. Az ufókutatók szerint megdöbbentő nagyságú lehet a megtörtént, de fel nem tárt esetek száma.

Sok érdekes hír érkezett azonban Ausztrália és Új-Zéland őslakóitól. Az új-zélandi Awanuiban 1969. február 22-én egy maori magas, fehér bőrű, keskeny arcú, szőke hajú lényekkel találkozott az erdőben. Az idegeneket különös ragyogás vette körül, és ez annyira megrémítette a szemtanút, hogy elrohant és a hagyományok szellemében nyomban ördögűző szertartásba kezdett. Ez abból állt, hogy körbevizelte magát az ördög ellen.

Az ausztráliai New South Wales tartomány Kempsey nevű városában egy harmincnégy éves férfit raboltak el. Ez 1971. április 2-án történt, de a városban nem ez volt az egyetlen eset. A szemtanú este tízkor a konyhába ment vízért, amikor az ablaka előtt apró alakot pillantott meg. A férfi még érezte, amint valami ellenállhatatlan erő magával ragadja, azután elájult. A betört ablak előtt találtak rá, testét vágások borították. Az ablakon lévő rács azonban furcsa módon érintetlen volt. Vajon hogy préselődött át az áldozat a 60-szor 30 centis rácsokon?

A következő eset leírását egy másik ausztráliai kutatónak, Mark Moravecnek köszönhetjük.

1974. szeptember 24-én Jindabyne közelében egy tizenkilenc éves zenész és egy tizenegy éves fiú vadászott a Snowy-hegységben. A horizonton nagy fehér fénygömböt pillantottak meg, és halk, zümmögő hangot hallottak. Ettől eltekintve körülöttük néma csend honolt. Csupán ennyi lett volna az egész történet, ha a fiatalabbnak 1983-ban nem jelentkeztek volna furcsa álmai. Újraélte az élményt, minden részletére emlékezett. Ezt követően természetfölötti képességeket fedezett föl magában.

Álmában a fiatalember látta magát, amint a tárgy felé lebeg. Olyan volt, mint a lassított felvétel. Beúszott egy helyiségbe, ahol egy asztalra fektették. Magas, vékony, szürkés bőrű lények kezdték vizsgálni. „Műszereket raktak rám, hogy megmérjék a testem körüli elektromágneses teret."

Idősebb társa, a zenész ellenkezni próbált, mire elvitték. Amikor később visszahozták, teljesen kábult volt. Az akkor még kisfiú szemtanú egy kopár tájat is látott, amelyet a lények otthonaként értelmezett. Az volt az érzése, hogy ők ketten mintának kellettek az idegeneknek. Mark Moravecnek azt mondta, hogy bár nem féltek, de meglehetősen zavarodottak voltak.

Ez az eset annyira tipikus, hogy nem is értjük, Ausztráliában miért ritka. De mivel egyetlen esetben sem alkalmaztak hipnózist az emlékezet megsegítésére, meg kell elégednünk azzal a kevés tudatos élménybeszámolóval.