Paranormális történetek, amelyek tényleg megtörténtek

Tizennégy rémisztő sztori, amiről az interneten meséltek.

A paranormális jelenségekről nem szívesen beszélünk, mert nem vagyunk biztosak benne, hogy mit láttunk, vagy attól tartunk, hogy mások bolondnak fognak nézni, ám az interneten ilyesmitől nem kell tartani, ezért sokan választják az online teret arra, hogy szavakba öntsék az ijesztő élményeiket.

Az imádkozó szellemgyerek: Hat esztendős koromban arra riadtam fel az éjszaka közepén, hogy egy fiatal gyerek térdel és imádkozik az ágyam mellett. Eleinte arra gondoltam, hogy az öcsém az. Megkérdeztem, hogy mit csinál, mire a gyerek lassan rám nézett, felállt és elfutott. Utánamentem, lerohantam a lépcsőn, ki a házból. Több utcán át a nyomába voltam, de egyszer csak eltűnt. Visszamentek a szobámban és elaludtam. Többé nem láttam ilyesmit.

Szellem a tükörben: Amikor a barátom 4 éves volt, akkor sokszor beszélt egy férfihez, akit a tükörben látott. A szüleit érdekelte, hogy miért csinálja ezt, ezért kérdezgetni kezdték a férfiról. A barátom személyleírást adott, elmondta, hogy mi a férfi hobbija, és azt is tudta, hogy hogyan halt meg. Később kiderült, hogy a ház korábbi tulajdonosa öngyilkos lett. A barátom őt írta le. Amikor ezt a szülők megtudták, akkor egy hónapon belül elköltöztek.

A megjósolt tűzriadó: Tavaly egy teljesen átlagos estén lefeküdtem aludni. Az éjszaka közepén arra riadtam fel, hogy egy hang azt mondja, hogy: „Hamarosan tűzriadó lesz”. Öt perc múlva megszólalt az épület tűzriasztója.

Másnap megkérdeztem a szobatársaimtól, hogy melyikük szólt előre, de ők azt válaszolták, hogy csak én hallottam a hangot, mert ők aludtak és a riasztó ébresztette fel őket. Ráadásul fogalmuk sem volt arról, hogy próbariasztás lesz. Nagyon megijedtem.

Hol van Sarah: Pár évvel ezelőtt kinyitható, flipes telefonom volt. Egyszer felhívtak, és valami Sarah nevű lányt kerestek. Megmondta, hogy téves, a hívó erre letette. Ezt követően hónapokig megtörtént, hogy hetente, gyakran hajnalban, egyszer-kétszer felhívtak más telefonszámokról, más emberek, de mindegyikük Saraht kereste.

Az egyik alkalommal visszahívtam a számot, de egy rendszerhang azt mondta, hogy nem létezik a tárcsázott telefonszám. Az előzményekben visszakerestem néhány számot, de mindegyik esetében ugyanezt a választ kaptam.

A Google-ben is rákerestem. Ebből azt tudtam meg, hogy Észak-Dakota különböző helyeihez köthető. Amikor legközelebb jött a hívás, akkor azt mondtam, hogy Sarah ott van mellettem. Erre azt a választ kaptam, hogy „nem, nincs”, majd letették. Egy idő után ismeretlen számokról hívtak. Amikor felvettem, beleszóltam, akkor azonnal letették.

Ezért ne nézz paranormális videókat: Az egyik este úgy feküdtem le aludni, hogy előtte rengeteg paranormális videót néztem. Rettenetesen féltem a szellemektől, pedig soha nem láttam egyet sem a házunkban, és paranormális jelenséget se tapasztaltam. Még hajnali 3 magasságában sem tudtam elaludni, mert féltem. Végül egyszer csak azt éreztem, mintha valami meghúzná a boxerem szárát.

Az öregember és a gyerek: Körülbelül 11 éves lehettem, amikor hazafelé sétáltam. Velem szembe egy öreg bácsi jött egy babakocsival. Rátette a kezét a szememre, és nagyjából egy perc múlva vette el. Fogalmam sincs, hogy miért emlékszem még mindig erre.

A visszajáró macska: Volt egyszer egy fekete macskám, aki a Casper nevet kapta. Az után vettük magunkhoz, hogy megszökött az előző gazdájától. Pár nap múlva megjelent az eredeti tulajdonosa, aki elvitte, de nem sokkal később rájött, hogy allergiás a macskákra, ugyanis kiütéses lett a bőre, úgyhogy megtarthattuk a cicát.

Casper évekig félt odamenni másokhoz és utálta, ha simogatták, de ez megváltozott miután hozzánk került, hiszen már imádta az embereket. Gyakran velünk heverészett. Imádtuk, de aztán az egyik naptól kezdve nem tudta használni a hátsó lábait. Hamarosan elpusztult.

A szüleimmel nagyon nehezen dolgoztuk fel a gyászt, hiszen imádtuk a cicát. Néhány nappal később éppen a teraszon dohányoztam, amikor Casper nyávogásához hasonlót hallottam. Kinéztem, és hirtelen mintha a macskámat láttam volna, de aztán elszaladt. A szüleim ugyanerről meséltek. Persze, lehetséges, hogy csak egy hasonló macska volt a környéken, de teljesen úgy nézett ki, mint a miénk, és mindannyian csak egyszer láttuk.

A mozgó asztal: Teljesen egyedül voltam otthon, amikor zuhanyozni mentem. Becsuktam az ajtót, mert nem akartam, hogy a kutyáim velem akarjanak fürdeni. Nagyjából 40-45 percig lehettem a fürdőszobában.

Amikor kinyitottam az ajtót, akkor láttam, hogy egy nagy asztal van a fürdőszoba előtt. Bentről semmit se hallottam, és a kutyáim se ugattak, pedig ők mindenre ugatnak, ráadásul kint játszottak, pedig jobban szeretnek bent lenni.

Szellem az autópályán: Tagja voltam egy zenekarnak, amivel 2005-ben turnézni mentünk egy tizenöt személyes kisbusszal és egy rákötött utánfutóval. Columbus-ból Ohióba tartottunk, ám lemondták a koncertet, ezért elmentünk a közeli barátainkhoz, akik megengedték, hogy náluk éjszakázzunk.

Ekkor történt az a perc, amit soha nem fogok elfelejteni. Összesen nyolcan ültünk a buszban, amikor a sofőr hirtelen felkiáltott, hogy mi volt az, amit látott. Mögötte ültem, kinéztem az ablakon, de nem láttam semmit, viszont suhogó hangot hallottam.

Az elől ülők úgy néztek ki, mintha szellemet láttak volna. Lehúzódtunk az út szélére, mert mindenki azt hitte, hogy elgázoltunk valamit, ettől pedig nagyon megijedtek. Átnéztük az utat, de semmit se találtunk. Akik látták azt a valamit, azok azt mondták, hogy nagy, sötét alak volt. Másnap a buszt is átnéztük. A jármű tetején fekete karcolásokat találtunk.

Gyilkos a házban: 14 éves voltam, amikor késő estig fennmaradtam számítógépezni. Hajnali 2 órakor már mindenki aludt rajtam kívül. Szomjas lettem, úgyhogy kimentem inni. Nem kapcsoltam lámpát, mert a folyosón egész éjjel világít egy, annyi pedig elég, hogy eltaláljak a konyhába.

Amikor visszafelé sétáltam a szobámba, akkor éreztem, hogy valaki néz. Megfordultam. Egy nagy fehér foltot láttam a levegőben, közvetlenül mögöttem. A fény felé indultam. Mivel a közelben nem volt ablak, az éjszaka közepén pedig egyébként se szűrődhetett be fény, ezért biztos voltam benne, hogy nem kintről jött.

Néhány évvel később, amikor egy kisebb szobába költöztem az esethez közel, akkor annyira féltem, hogy nem tudtam fény nélkül aludni. Hamarosan kiderült, hogy a ’80-as években egy férfi egyedül lakott a házban.

Az illetőt emberrablásért, nemi erőszakért, több gyerek eltüntetéséért és a felesége meggyilkolásáért letartóztatták. A férfi állította, hogy a felesége eltűnt. A nőt évek óta nem látta senki. A rendőrség kutyákkal vizsgálta át a házat, de semmit sem találtak.

Amikor beköltöztünk, akkor az anyukám a WC-tartályban talált egy kisgyerekre való alsónadrágot. Az eltűnt feleség nem került elő, a férfi pedig a börtönben halt meg, nagyjából 10 évvel ezelőtt, de szerintem még mindig a házban van.

A nagymama karosszéke: Egy kertvárosi tanyán épült fehér, öreg, tehát igazi horrorfilmbe illő házban élt a nagymamám. Pár száz méterre még egy temető is volt. Régen a nagynéném gyerekkori szobájában, a felső szint egyik sarkában aludtam. A helyiségben volt egy karosszék.

Kiskoromban gyakran ébredtem fel arra, hogy mellettem nyöszörög a karosszék, ezért rendszeresen átmentem a mamámhoz, hogy vele aludjak. Körülbelül tíz évvel később arról beszélgettem az anyukámmal és a nagynénémmel, hogy milyen félelmetes a nagyi háza.

A nagynéném ekkor mesélte el, hogy gyerekkorában azért került végül egy szobába az anyukámmal, mert félt a sajátjában. Azt gondolta, hogy elátkozták. Egyik reggel arra ébredt, hogy az ágya mellett volt egy karosszék, majd ez után minden nap éjfélkor billegni kezdett.

Az öltönyös halál: 16 éves voltam, amikor lovagolni jártam a barátnőm tanyájára. Egyszer leestem a lóról, és elég csúnyán beütöttem a fejemet. Csak arra emlékszem, hogy a hátamon fekszem, miközben a barátom ordítva kérdezi, hogy jól vagyok-e.

Mögötte felbukkant egy magas, vékony, fekete öltönyös figura, régies kalapban. Farkasszemet néztem vele. Néhány nappal később a barátom meglátogatott a kórházban. Megkérdeztem tőle, hogy ki volt az a fickó, akit a balesetkor láttam. A barátom azt felelte, hogy kettőnkön kívül senki nem volt ott.

A rejtélyes papucs: Csupán 4 éves voltam, amikor egy kis lakásban éltünk. Csak két szobája volt. Ha beléptél, akkor ott volt a konyha, mellette pedig a hálószoba. Az utóbbiban játszottam. Egyszer beszorult az ágy alá a papucsom.

Nem tudtam kivenni, mert nagyon szűk volt a hely az ágy és a föld között. Nem tudom, hogy mi ütött belém, de azt kezdtem mondogatni, hogy „papucs, gyere ki”, majd ijedten elfutottam. Néhány perc múlva visszamerészkedtem, és láttam, hogy a szoba hálószoba közepén van a papucsom.

Odafutottam, felkaptam a papucsot, és már rohantam is, amilyen gyorsan csak tudtam. Fogalmam sincs, hogy mi történt, de nagy képzelőerővel rendelkező kislány voltam, ezért kitaláltam, hogy biztos egy patkány segített, és ő túrta ki az ágy alól a papucsot.

Véres férfi a hotelben: Las Vegas egy régi hoteljében szálltunk meg a barátaimmal. Az éjszaka közepén arra ébredtem fel, hogy egy sötét alak áll az ágyam lábánál, és felém kezd mászni az ágyak közötti nyílásnál.

Felkapcsoltam a villanyt, és láttam, hogy a fickó régi melegítőt visel, az arca pedig véres. Felordítottam, hogy menjen el, miközben a kezemmel kalimpáltam. Végül elment. Amikor elmeséltem a sztorit, akkor a barátaim kinevettek.

Másnap reggel az egyikük azt mesélte, hogy olyan érzése volt, mintha víz csöpögött volna az arcára a plafonról, de nem volt ott beázás, vagy vezeték. Ő volt az egyetlen, aki elhitte nekem, hogy valami paranormálisat érzékeltünk.

(Forrás: szeretlekmagyarorszag.hu)