A Cherokee törzs legendái

KIK A CHEROKEE INDIÁNOK?

A keleti parton Észak-Karolinának van a második legnagyobb indián lakossága New York után. A 2004-es becslések szerint az amerikai indiánok száma 110.198 fő volt. Jelenleg Észak-Karolina nyolc őslakó amerikai csoportot ismer el. Észak-Amerikában és Alaszkában összesen 2 824 751 őslakos él, amely teljes lakosság 0,95%-át teszi ki.

A cherokee (cseroki) indiánok keleti csoportját 1889-ben ismerték el. A keleti cseroki indiánok Swain megye keleti részén élnek, mintegy 13 400 bejegyzett tagjuk van. Legtöbbjük a 230 km²-es Qualla Boundary rezervátumban él.
A cseroki indián törzs egyike az Öt Civilizált Törzsnek. A cseroki indiánok önmagukat úgy definiálják, mint „Tsa-la-gi”, vagy „A-ni-yv-wi-ya”, ami „irányító embereket” jelent. A 17. században több nevük is volt: Rickahockan-ok vagy Rechahecrian-ok. Maga a cseroki szó eredetileg a csatkó kereskedelmi nyelvből származik. A „Cha-la-kee” szó jelentése: „akik a hegyekben élnek”, vagy a „Chi-luk-ik-bi”, ami annyit tesz: „akik a barlangok területen élnek”.

A cheroki indiánok egykoron a keleti partvidék jó részének korlátlan urai voltak. A fehér ember azonban módszeresen kiszorította őket és mindentől megfosztotta az indiánokat, mígnem a múlt század közepére rezervátumokba gyűjtötte be őket. Később a cherokee törzs maradványait áttelepítésre kényszerítették a Nagy-tavak vidékére. A törzs minden ellenállásának dacára katonai erővel szállították át az indiánokat. Az utaztatások, a kegyetlenkedések, a fagy, az éhezés és a betegségek következtében százával haltak meg az indiánok. A törzs egy része harcok árán ugyan, de megmaradt ezen a területen.
A mai rezervátum bizonyos időszakokban nyitva áll a turisták előtt, ahol a hagyományos öltözetbe bújt indiánok tanítják a turistákat őseik művészetére, de nagyrészük már asszimilálódott a modern amerikai kultúrához.

ÁLOMCSAPADA

Az álomcsapda, más néven álomfogó, egy kézzel készített eszköz. Többnyire fűzfából készítik a keretét, amelyre egy laza hálót szőnek. Ezt minden esetben felszentelt kiegészítőkkel – például madártollakkal – ékesítik, mert ebből nyeri a tulajdonképpeni erejét az álomcsapda. Ezen kívül személyes tárgyakat is aggatnak rá, hogy a kiválasztott célszemélyre hasson a leginkább ez a mágikus kellék.

Az álomcsapdához legenda is fűződik. Az álomfogó az ágy fölé akasztva mágikus védelemként óvja a gyermeket a rémálmoktól és a rossz szellemek befolyásától. Az álomcsapda olyan, mint egy háló, amely a szép álmokat átengedi, de a lidércnyomások fennakadnak rajta, s nem jutnak be a gyermek álomvilágába. Az álomfogó alapanyagai az évek múlásával lassacskán elöregszenek, ami jelzi, hogy a gyermek már felnőtté vált.

Az álomfogó hagyománya az Ojibwa törzsből származik, később a Cherokee és a Kiowa törzs vette át tőlük, a 20. században pedig a lelkes ezoterikus társadalom is csakhamar elleste az álomfogó készítésének fortélyait. Igaz, ma már nem tartják be az indián mágia szabályait – például az állati és növényi alapanyagok analógiák szerinti összeválogatását –, ezért az utánzatok már nem képesek betölteni az eredeti álomszűrő funkciókat.

KALONA MÍTOSZA

A Cherokee mítoszokban szerepel egy gyönyörű, éjszínű szárnyakkal felruházott angyal, aki óriási hollóvá tudott változni, ha akart. A törzs istenként tisztelte, mivel érkezése bőséget és termékenységet hozott a népre. Ám Kalona egyszer csak elkezdett a törzs lányaival üzekedni. Valóságos megszállottá vált: imádta és gyűlölte a nőket egyszerre. Így csakhamar kiismerték a hajadonok és elfordultak tőle, mire fel ő isteni hatalmával visszaélve uralkodni kezdett a férfiakon és megbecstelenítette asszonyaikat. Kalona rendkívül kívánta a szüzeket és párosodott is velük, de a meggyalázott nők élettelen dolgokat szültek. Voltak azonban kivételek. Azok a gyermekek, akik életben maradtak, emberi végtagokkal és szemekkel rendelkező hollók voltak.

Kalona mesterkedései az idők végezetéig tartottak volna, ha az egyik Chigua össze nem hívott volna egy tanácsot a törzs javasasszonyainak részvételével a föld alatt, ahova Kalona égi származása miatt nem igen kívánkozott, ezért ki sem tudta hallgatni őket. A tanács feladata az volt, hogy kitaláljon valamit, amivel egyszer s mindenkorra elintézhetik Kalonát, hiszen amúgy a varázsereje ellen mit sem értek a mágikus praktikáik.
Végül megszületett a tervük. Agyagból alkottak egy meseszép lánytestet, amelyre a legszebb arcot festették, torkába a legszebb hangot ültették, lábát fürgévé tették, s mindenből a legjobban kapta, majd a legcicomásabb ruhát és ékszereket aggatták rá. Ezután mind a hét Chigua vérével szent szimbólumokat rajzolt a bábura. Végezetül teremtő erejükkel életre keltették a bábut. A lány az A-ya nevet kapta, amit annyit jelent, hogy „én”. Ez arra utal, hogy önmagukból hozták létre. Amikor a nagy mű elkészült, az asszonyok tanácsokkal látták el A-yát. Ő pedig akképpen cselekedett. Leült annak a pataknak a partjára, ahol minden reggel Kalona szokott fürdeni és énekelgetett, a haját fésülgetve.


Amikor Kalonán eluralkodott a vágy, A-ya bölcsen cselekedett. Azonnal futásnak eredt, Kalona pedig után rohant. A-ya egy barlang mélyére csalta áldozatát, hagyta, hogy utolérje őt és átadta neki gyönyörű testét. Miután Kalona magáévá tette, teste földdé és asszonyi szellemé változott vissza. A lány karjai és lábai bilincsként csapódtak Kalonára. Ekkor a Chigua asszonyok megidézték a föld szellemét és megkérték, hogy zárja le a barlangot. Így is történt, Kalona a mai napig e kriptában tartózkodik bebörtönözve. Miután apjukat elnyelte a föld, a holló-gyermekek emberi hangon egy jóslatot kezdtek énekelni, melyben elmesélték, hogy Kalona egyszer majd visszatér és szörnyűséges bosszút fog állni, kiváltképp a nőkön.

A HOLLÓ-MÁSOK

A Cherokee legendák szerint minden borzalomkeltő halál Kalonának és gyermekeinek, a Hollómásoknak tudható be. A mítoszok szerint alkonyatkor a Hollómások valódi hollókká alakulnak át, apjuk kiterjeszti szárnyait és a hollók siránkoznak atyjuk hiánya miatt. Kalona tehát a halál angyala, ő a Gonoszság megtestesítője, akitől mindenki retteg, beleértve még a boszorkányokat is. A világvége a Cherokee törzsnél nagyjából az, hogy addig borul majd sötétség az emberiségre, amíg Kalona önszántából úgy nem dönt, hogy visszahúzza kiterjesztett szárnyait.
Gyermekei a legsötétebb szellemek. Kalona a beteg felett lebegő láthatatlan erő, aki képes akár halálra is rémíteni a szenvedőt: hallucinációkat láttat vele, s haláltusába kergeti. Úgy tartják, hogy Kalona ellopja és megeszi a beteg ember szívét, s ezzel hosszabbítja meg a saját életét. A hollómások feladata többek között, hogy haldoklókat kínozzák. Ilyenkor a gyötrődő áldozat életereje őket táplálja. Megjelenésük kétféle lehet: öreg lények vagy démoni hollók alakjában öltenek testet, de a hollómások többnyire láthatatlanul kínozzák a szenvedőt.
A hollómásoknak csak a szakavatott kuruzslók tudnak gátat venni, amikor egy helyet alaposan megtisztítanak és szellemi védelemmel látnak el, míg a haldokló békességben el nem távozik. Továbbá az ilyen javasasszonyoknak kell a megfelelő temetési ceremóniáról is gondoskodniuk, hogy a hollómások ne tudják magukévá tenni a halott szívét.

A cherokee varázslók szent énekeket kántálva füstölővel járják körbe a házat. Ezután a füstölő egy fekete színű anyagba csavart késsel együtt elhelyezik a ház egyik részében. E mágikus aktusnak köszönhetően, amikor megérkezik a hollómás, akkor ez a kés szíven döfi, így hét nap alatt meghal a démon. A hollómások sokféle alakot magukra ölthetnek: emberek és állatok alakjában is megközelíthetik az embert. Ők kifejezetten siettetik a halált, mivel a haldokló életidejére fáj a foguk.

CHEROKEE TITKOS TANÍTÁSOK

A kezdet kezdetén még 12 világ állt rendelkezésre az emberi létezés számára. E bolygók különböző napok körül keringtek. Minden planéta összegyűjtötte tudását és egy kristálykoponyába táplálta bele. A planéták ősatyái négy nagy földi kultúra felvirágoztatásában segédkeztek: Mu, Mieyhun, Lemuria és Atlantisz. Az emberfeletti tudást felhasználva, titkos szervezeteket alapítottak, ahol tanítottak és kiképezték a civilizáció irányítóit. Nagyjából 750 ezer évvel ezelőtt érkezett meg e tudás a Földre, mely csak a szigorúan ellenőrzött misztériumiskolák számára volt hozzáférhető. Félmillió évvel később kezdték terjeszteni az őstudást a Föld különböző pontjain. A 12+1 kristálykoponyát egy szent piramisban őrizték. A 13. koponya volt az összekötő kapocs, a nagy „agy”, amely a másik tizenkettőhöz volt a kulcs.

A szent emberek eljuttatták a kristálykoponyákat az olmékokhoz, majd a majákhoz, végül az aztékokhoz is. Utóbbiak vissza kívántak élni a koponyák hatalmával, ezért a beavatottak elválasztották egymástól őket, és a Föld különböző pontjaira szállították a relikviákat, ahol a mai napig őrzik őket.