A kecskeember
Kis időre eltűntem,de most újra jelentkezem,örömteli héten vagyok túl ,megszületett a kislányom.De az olvasóimat sem szeretném elhanyagolni ezért ha van egy nagyon pici időm mindig jelentkezni fogok,és együtt felfedezzük a titkok birodalmát.Ma az amerikai kontinensre kalauzolom el olvasóimat,döntse el mindenki,hogy létezik-e vagy sem ez a mitikus lény.
Számos, mitikus lényekkel való találkozás ment már végbe a világ különböző erdeiben, mocsaraiban és elhagyatott útjain. Ezen titokzatos szörnyek egyike az Egyesült Államokban feltűnő kecskeember, mely félig ember, félig kecske testfelépítéséről és különösen erőszakos viselkedéséről vált ismertté. E hátborzongató tengerentúli kiméra számlájára írnak több rejtélyes eltűnést, halálesetet és állatcsonkítást, ám sokan így sem tudják, valójában mivel is állnak szemben. Csupán olcsó városi legendáról van szó? Vagy a szarvakat viselő teremtmény valóban létezik a rengetegben?
Az egyiptomi és a görög mítoszok számos alkalommal említenek kecskeszerű lényeket, akik a hatalmi ranglétra alapján az istenek és az emberek között állnak. Szerepük és státuszuk a kentaurokénál mégis nagyobb, mivel vagy félig isteni vagy démoni lényekről van szó, vagy az istenek szolgálatában állnak. Némely esetben azonban kifejezetten magas rangúak is, mint például Pán isten, aki az erdők, mezők és hegyek kizárólagos, magasztos és egyedüli ura. A természet teremtőjeként aposztrofált Pán a legendák szerint előszeretettel mutatkozik nimfákkal, akikkel együtt szórakozik: táncol, énekel és fütyül. Aztán ott vannak a szatírok, amik félig isten, félig ember keveréklények. Ők, hasonlóan Pánhoz, szeretnek szórakozni, mulatni. Egyáltalán nem
jellemző rájuk az erőszak, csupán élvezik az életet. De említhetnénk Baphometet is, a templomos lovagok közkedvelt és imádott kiméráját, amely szintén kecskefejjel és szarvakkal rendelkezik, ám valójában egy sötét démon, aki éjszakánként elrabolja a fiatal leányzókat, és megerőszakolja őket. Az ókori történetek, mítoszok és legendák azonban, úgy tűnik, a jelenben is megelevenednek, hiszen az Egyesült Államok területén immáron több mint fél évszázada számolnak be félig kecske, félig ember teremtményekről, amelyek megfélemlítik, eltüntetik és megölik a helyi lakosokat és háziállataikat.
A fejükön szarvakat viselő lények észleléséről vagy egy tucat államból érkezett bejelentés, ám eddig csupán városi legendának minősítették az efféle kimérákkal való állítólagos találkozásokat. A rejtélyes eltűnések és furcsa halálesetek ellenére a rendőrség és a kormányzati hivatalok kitalációnak tartják az egész szörnymizériát ,aközben szörnyvadászok egyre-másra az összefüggő erdőségeket járják ,hogy a nyomára akadjanak ennek a bizarr és hátborzongató szörnyetegnek... A kecskeember már messziről felismerhető, hiszen jellegzetes fején két lekerekített szarv csüng, felsőteste felnőtt férfira emlékeztet, amit csak részben fed szőr. Testének alsó része sokkal inkább hasonlít egy kecskéére, aminek "végtagjai kecskepatákban végződnek. Magassága cirka 2 méter körüli, testsúlya 120-150 kilogramm lehet. A legendák szerint húsevő, erőszakos lény, amely kiemelten veszélyes emberre és állatra egyaránt. A szélsőségesebb városi legendák szerint néha behatol az út menti elhagyatott házakba, és megerőszakolja a nőket és a fiatal lányokat. Felbukkanására általában erdőkben, mocsaras és elhagyatott földutakon, kies területeken, valamint hidak közelében kerül sor.
Az első hivatalosan is dokumentált, regisztrált és elismert találkozás a kecskeemberrel 1957-ben történt Maryland államban. Egy fiatal szerelmespár a Zug Road erdővel szegélyezett területének úttal határos szakaszán parkolt le gépkocsijával egy légyott céljából. A romantikus randi azonban csakhamar horrorisztikus menekülésbe csapott át, amikor az éppen csókolózó párt egy, a motorháztetőt dörömbölő kecskefejű szörnyeteg iszonyatos látványa fogadta. A szerelmesek ezután falfehér arccal, ledermedt testtel és tekintettel néztek farkasszemet az időközben a parkoló gépkocsi ajtaja mellé lépő rettenetes teremtménnyel, ami ekkor már valami baltaszerű fegyverrel vagy szerszámmal a kezében ide-oda hadonászott. A lény azonban a megrémült fiatalok legnagyobb meglepetésére néhány másodperc múlva hatalmas ugrások közepette eltűnt a rengetegben, a srác pedig a gázpedálra taposva, maga után füstfelhőt hagyva hajtott el villámgyorsan a helyszínről. A kecskeember következő feltűnéséig aztán hét évet kellett várni, amikor is egy szintén marylandi erdő mélyén vérfürdőt rendezett egy túrázó csapat körében. 1962 egyik forró nyarán egy iskolai kirándulócsapat indult az erdőbe, hogy élvezze a természet szépségeit. A rengeteg szépség mellett azonban ott leselkedett rájuk a fák árnyékában meghúzódó szörnyeteg, amely baltát ragadott, és a békés túrázók nyomába eredt. Amint a felnőttekből és gyerekekből álló társaság egy titokzatos barlanghoz ért, a kecskeember lesújtott rájuk. A városi legendák szerint 12 embert mészárolt le könyörtelenül a vadállat. Mire a túlélők visszatértek a rendőrséggel, a tetemek egy részét a lény (vagy lények) már elfogyasztották. 1970-ben a szarvakat viselő rém visszatért, és újfent terrorizálni kezdte a marylandi kertvárosokat valamint azokat a kies házakat, ahol visszavonult személyek folytattak remete életmódot. Egyik alkalommal egy ilyen elhagyatott részen lévő kis házat szemelt ki magának a titokzatos szörnyeteg. Egy nő éjjel kettő körül arra riadt fel, hogy a ház udvarán csahol egyetlen kutyája. A rémült nő kinézett az ablakon, és a sötétben egy rejtélyes alak körvonalait vette szemügyre, amely látszólag egy helyben állt, és az eb valószínűleg őt ugatta kétségbeesetten. A hölgy úgy érezte, a házban nagyobb biztonságban van, ezért esze ágába sem volt kimenni és kockáztatni az életét, így aztán rövidesen a visszaalvás mellett döntött. Csak reggel vette észre, hogy házi kedvencét valami (vagy valaki) lefejezte. Az eset után önjelölt szörnyvadászok lepték el a közeli erdőséget a rém után kutatva. A szörny elfogásához eleinte nagy reményeket fűztek, ám rá kellett jönni, hogy itt vagy nincs semmi, vagy ha volt is, már elmenekült. Ám nem csak Marylandben, de Kentuckyban is észlelték már ezt a mitikus lényt.
A helyi legendák szerint ugyanis a kecskeember egy öreg vasúti vonal mentén ténykedik Lousville közelében, és képes arra, hogy becsalja az embereket a sínekre, akikből aztán másodpercek tört része alatt csinál palacsintát az arra járó nagy sebességű vonat. A helyiek információja szerint már többen életüket vesztették azon a környéken amiatt, hogy a lény telepátia vagy hipnózis segítségével tudat alatt arra kényszerítette azokat a szerencsétlen embereket, hogy lépjenek a sínekre, vagy ugorjanak a gőzös elé. 1987-ben egy bizonyos Dávid Bryant, 1988-ban pedig a 17 éves Jack Banh vesztette életét a lény szuggerálása közben. A környékről egyébként több ember és kutya eltűnését jelezték már. Erősen megalapozott a gyanú, hogy a mitikus rémnek köze lehet ezekhez az esetekhez.
A Lousville-ben fennmaradt legendák hitelességét erősíti az a 2016 tavaszán bekövetkezett incidens, amelynek során állítólag a hírhedt kecskeember életét vesztette. Bár sem fényképek, vagy videofelvételek nem állnak rendelkezésre, sőt még csak a teremtmény döglött tetemét sem találta meg vagy mutatta be senki a nagyközönségnek és a média képviselői számára, egy a vasúti sínek mentén sétáló tinédzser fiú azt állította, hogy a lény megtámadta őt, miközben az erdőkkel határolt vasúti sínek közepén haladt A neve elhallgatását kérő fiatalember vallomása szerint a szarvakat viselő lény éppen akkor próbálta rávetni magát, amikor a menetrend szerint arra közlekedő vonat éppen odaért A fiú elmondása szerint neki sikerült időben félreugrania, és a kecskeembert sem ütötte el a vonat, mivel a titokzatos teremtmény nem állt teljes testével előtte, így az csak durván ellökte. A kecskeember egy sűrű bozótossal és aljnövényzettel teli mély szakadékba zuhant, majd onnan nem mozdult. Hogy valóban ilyen szerencsétlen véget ért volna a kecskeember sorsa, azt nem lehet tudni, mivel az eset annyira megrémítette a fiút, hogy az hazáig meg sem állt.
A Texasban található Denton városa szintén különös történések színterévé vált, ugyanis már vagy fél évszázada előfordulnak titokzatos eltűnések és állatcsonkítások, amik főként a település határában fekvő Old Alton híd és az azt körülvevő erdő és lápos rész körül következnek be. A környékbeli lakosok szerint nem tanácsos éjszaka a hídon fényszóró nélkül keresztülmenni, mert a sötétben ott vár az autósokra a vérszomjas kecskeember. Több helyi polgár beszámolt már korábban arról, hogy a híd felől titokzatos morajlást, vicsorgatásra emlékeztető hangokat, pataléptekre kísértetiesen hasonlító dobbantást hallani, és mintha valaki időnként fröcsögtetné a híd alatti folyó vízét. Mások jelezték, hogy láttak a hídon egy sötét alakot, amely kecskefejet cipelt a hóna alatt, míg megint mások egy szarvakat viselő, hosszúkás pofájú szörnyet pillantottak meg, ami őket bámulta.
A kecskeember ugyan nem tartozik az ismertebb mitikus lények közé, Amerikában mégis sok helyen úgy tartják, hogy éjjelente az erdőt járja, és jaj annak, aki összetalálkozik vele. A szkeptikusok szerint azonban a lény csak kitaláció, és a maszk mögött előbb fogunk találni diliházból megszökött őrülteket és unatkozó fiatalokat, mint „X-aktás szörnyeket. Sokan úgy vélik, csak mese az egész történet. Amennyiben nem létezik a teremtmény, vajon mi bámulja, rémíti meg. tünteti el emberek tucatjait az Egyesült Államokban?
A kecskeembert illetően számos elmélet és lehetséges magyarázat látott már napvilágot, azonban a szkeptikusok legnagyobb örömére egyik nagyobb képtelenségnek hangzik, mint a másik. Az egyik természetes indoklás szerint pusztán szórakozott fiatalok bohóckodásáról van szó, akik tréfát űznek a külvilágból. A maszk mögé bújó ifjak elméletén kívül vannak, akik elmebeteg sorozatgyilkosra gyanakodnak, néhányan pedig kísértetre vagy démonra. Megint mások földönkívüli lényeket vélnek felfedezni a kecskeember-jelenségek mögött, de szép számmal akadnak olyan vélekedései: is, amelyek szerint egy amerikai kísérlet laboratóriumból megszökött mutánsról vagy éppen valódi kiméráról (keveréklényről) szól a fáma. Bár a fenti magyarázatok és feltevések közül szinte bármelyik helytálló és reális lehet, ha figyelembe vesszük a jellemzőket és a történeteket, a legnagyobb esély arra mutatkozik, hogy a tárgyalt lény nem más, mint egy ősi kriptid teremtmény vagyis egy független fajba tartozó, mitikus ragadozó szörny, amelynek alig maradt fenn néhány példánya.
forrás :Hihetetlen magazin
Számos, mitikus lényekkel való találkozás ment már végbe a világ különböző erdeiben, mocsaraiban és elhagyatott útjain. Ezen titokzatos szörnyek egyike az Egyesült Államokban feltűnő kecskeember, mely félig ember, félig kecske testfelépítéséről és különösen erőszakos viselkedéséről vált ismertté. E hátborzongató tengerentúli kiméra számlájára írnak több rejtélyes eltűnést, halálesetet és állatcsonkítást, ám sokan így sem tudják, valójában mivel is állnak szemben. Csupán olcsó városi legendáról van szó? Vagy a szarvakat viselő teremtmény valóban létezik a rengetegben?
Az egyiptomi és a görög mítoszok számos alkalommal említenek kecskeszerű lényeket, akik a hatalmi ranglétra alapján az istenek és az emberek között állnak. Szerepük és státuszuk a kentaurokénál mégis nagyobb, mivel vagy félig isteni vagy démoni lényekről van szó, vagy az istenek szolgálatában állnak. Némely esetben azonban kifejezetten magas rangúak is, mint például Pán isten, aki az erdők, mezők és hegyek kizárólagos, magasztos és egyedüli ura. A természet teremtőjeként aposztrofált Pán a legendák szerint előszeretettel mutatkozik nimfákkal, akikkel együtt szórakozik: táncol, énekel és fütyül. Aztán ott vannak a szatírok, amik félig isten, félig ember keveréklények. Ők, hasonlóan Pánhoz, szeretnek szórakozni, mulatni. Egyáltalán nem
jellemző rájuk az erőszak, csupán élvezik az életet. De említhetnénk Baphometet is, a templomos lovagok közkedvelt és imádott kiméráját, amely szintén kecskefejjel és szarvakkal rendelkezik, ám valójában egy sötét démon, aki éjszakánként elrabolja a fiatal leányzókat, és megerőszakolja őket. Az ókori történetek, mítoszok és legendák azonban, úgy tűnik, a jelenben is megelevenednek, hiszen az Egyesült Államok területén immáron több mint fél évszázada számolnak be félig kecske, félig ember teremtményekről, amelyek megfélemlítik, eltüntetik és megölik a helyi lakosokat és háziállataikat.
A fejükön szarvakat viselő lények észleléséről vagy egy tucat államból érkezett bejelentés, ám eddig csupán városi legendának minősítették az efféle kimérákkal való állítólagos találkozásokat. A rejtélyes eltűnések és furcsa halálesetek ellenére a rendőrség és a kormányzati hivatalok kitalációnak tartják az egész szörnymizériát ,aközben szörnyvadászok egyre-másra az összefüggő erdőségeket járják ,hogy a nyomára akadjanak ennek a bizarr és hátborzongató szörnyetegnek... A kecskeember már messziről felismerhető, hiszen jellegzetes fején két lekerekített szarv csüng, felsőteste felnőtt férfira emlékeztet, amit csak részben fed szőr. Testének alsó része sokkal inkább hasonlít egy kecskéére, aminek "végtagjai kecskepatákban végződnek. Magassága cirka 2 méter körüli, testsúlya 120-150 kilogramm lehet. A legendák szerint húsevő, erőszakos lény, amely kiemelten veszélyes emberre és állatra egyaránt. A szélsőségesebb városi legendák szerint néha behatol az út menti elhagyatott házakba, és megerőszakolja a nőket és a fiatal lányokat. Felbukkanására általában erdőkben, mocsaras és elhagyatott földutakon, kies területeken, valamint hidak közelében kerül sor.
Az első hivatalosan is dokumentált, regisztrált és elismert találkozás a kecskeemberrel 1957-ben történt Maryland államban. Egy fiatal szerelmespár a Zug Road erdővel szegélyezett területének úttal határos szakaszán parkolt le gépkocsijával egy légyott céljából. A romantikus randi azonban csakhamar horrorisztikus menekülésbe csapott át, amikor az éppen csókolózó párt egy, a motorháztetőt dörömbölő kecskefejű szörnyeteg iszonyatos látványa fogadta. A szerelmesek ezután falfehér arccal, ledermedt testtel és tekintettel néztek farkasszemet az időközben a parkoló gépkocsi ajtaja mellé lépő rettenetes teremtménnyel, ami ekkor már valami baltaszerű fegyverrel vagy szerszámmal a kezében ide-oda hadonászott. A lény azonban a megrémült fiatalok legnagyobb meglepetésére néhány másodperc múlva hatalmas ugrások közepette eltűnt a rengetegben, a srác pedig a gázpedálra taposva, maga után füstfelhőt hagyva hajtott el villámgyorsan a helyszínről. A kecskeember következő feltűnéséig aztán hét évet kellett várni, amikor is egy szintén marylandi erdő mélyén vérfürdőt rendezett egy túrázó csapat körében. 1962 egyik forró nyarán egy iskolai kirándulócsapat indult az erdőbe, hogy élvezze a természet szépségeit. A rengeteg szépség mellett azonban ott leselkedett rájuk a fák árnyékában meghúzódó szörnyeteg, amely baltát ragadott, és a békés túrázók nyomába eredt. Amint a felnőttekből és gyerekekből álló társaság egy titokzatos barlanghoz ért, a kecskeember lesújtott rájuk. A városi legendák szerint 12 embert mészárolt le könyörtelenül a vadállat. Mire a túlélők visszatértek a rendőrséggel, a tetemek egy részét a lény (vagy lények) már elfogyasztották. 1970-ben a szarvakat viselő rém visszatért, és újfent terrorizálni kezdte a marylandi kertvárosokat valamint azokat a kies házakat, ahol visszavonult személyek folytattak remete életmódot. Egyik alkalommal egy ilyen elhagyatott részen lévő kis házat szemelt ki magának a titokzatos szörnyeteg. Egy nő éjjel kettő körül arra riadt fel, hogy a ház udvarán csahol egyetlen kutyája. A rémült nő kinézett az ablakon, és a sötétben egy rejtélyes alak körvonalait vette szemügyre, amely látszólag egy helyben állt, és az eb valószínűleg őt ugatta kétségbeesetten. A hölgy úgy érezte, a házban nagyobb biztonságban van, ezért esze ágába sem volt kimenni és kockáztatni az életét, így aztán rövidesen a visszaalvás mellett döntött. Csak reggel vette észre, hogy házi kedvencét valami (vagy valaki) lefejezte. Az eset után önjelölt szörnyvadászok lepték el a közeli erdőséget a rém után kutatva. A szörny elfogásához eleinte nagy reményeket fűztek, ám rá kellett jönni, hogy itt vagy nincs semmi, vagy ha volt is, már elmenekült. Ám nem csak Marylandben, de Kentuckyban is észlelték már ezt a mitikus lényt.
A helyi legendák szerint ugyanis a kecskeember egy öreg vasúti vonal mentén ténykedik Lousville közelében, és képes arra, hogy becsalja az embereket a sínekre, akikből aztán másodpercek tört része alatt csinál palacsintát az arra járó nagy sebességű vonat. A helyiek információja szerint már többen életüket vesztették azon a környéken amiatt, hogy a lény telepátia vagy hipnózis segítségével tudat alatt arra kényszerítette azokat a szerencsétlen embereket, hogy lépjenek a sínekre, vagy ugorjanak a gőzös elé. 1987-ben egy bizonyos Dávid Bryant, 1988-ban pedig a 17 éves Jack Banh vesztette életét a lény szuggerálása közben. A környékről egyébként több ember és kutya eltűnését jelezték már. Erősen megalapozott a gyanú, hogy a mitikus rémnek köze lehet ezekhez az esetekhez.
A Lousville-ben fennmaradt legendák hitelességét erősíti az a 2016 tavaszán bekövetkezett incidens, amelynek során állítólag a hírhedt kecskeember életét vesztette. Bár sem fényképek, vagy videofelvételek nem állnak rendelkezésre, sőt még csak a teremtmény döglött tetemét sem találta meg vagy mutatta be senki a nagyközönségnek és a média képviselői számára, egy a vasúti sínek mentén sétáló tinédzser fiú azt állította, hogy a lény megtámadta őt, miközben az erdőkkel határolt vasúti sínek közepén haladt A neve elhallgatását kérő fiatalember vallomása szerint a szarvakat viselő lény éppen akkor próbálta rávetni magát, amikor a menetrend szerint arra közlekedő vonat éppen odaért A fiú elmondása szerint neki sikerült időben félreugrania, és a kecskeembert sem ütötte el a vonat, mivel a titokzatos teremtmény nem állt teljes testével előtte, így az csak durván ellökte. A kecskeember egy sűrű bozótossal és aljnövényzettel teli mély szakadékba zuhant, majd onnan nem mozdult. Hogy valóban ilyen szerencsétlen véget ért volna a kecskeember sorsa, azt nem lehet tudni, mivel az eset annyira megrémítette a fiút, hogy az hazáig meg sem állt.
A Texasban található Denton városa szintén különös történések színterévé vált, ugyanis már vagy fél évszázada előfordulnak titokzatos eltűnések és állatcsonkítások, amik főként a település határában fekvő Old Alton híd és az azt körülvevő erdő és lápos rész körül következnek be. A környékbeli lakosok szerint nem tanácsos éjszaka a hídon fényszóró nélkül keresztülmenni, mert a sötétben ott vár az autósokra a vérszomjas kecskeember. Több helyi polgár beszámolt már korábban arról, hogy a híd felől titokzatos morajlást, vicsorgatásra emlékeztető hangokat, pataléptekre kísértetiesen hasonlító dobbantást hallani, és mintha valaki időnként fröcsögtetné a híd alatti folyó vízét. Mások jelezték, hogy láttak a hídon egy sötét alakot, amely kecskefejet cipelt a hóna alatt, míg megint mások egy szarvakat viselő, hosszúkás pofájú szörnyet pillantottak meg, ami őket bámulta.
A kecskeember ugyan nem tartozik az ismertebb mitikus lények közé, Amerikában mégis sok helyen úgy tartják, hogy éjjelente az erdőt járja, és jaj annak, aki összetalálkozik vele. A szkeptikusok szerint azonban a lény csak kitaláció, és a maszk mögött előbb fogunk találni diliházból megszökött őrülteket és unatkozó fiatalokat, mint „X-aktás szörnyeket. Sokan úgy vélik, csak mese az egész történet. Amennyiben nem létezik a teremtmény, vajon mi bámulja, rémíti meg. tünteti el emberek tucatjait az Egyesült Államokban?
A kecskeembert illetően számos elmélet és lehetséges magyarázat látott már napvilágot, azonban a szkeptikusok legnagyobb örömére egyik nagyobb képtelenségnek hangzik, mint a másik. Az egyik természetes indoklás szerint pusztán szórakozott fiatalok bohóckodásáról van szó, akik tréfát űznek a külvilágból. A maszk mögé bújó ifjak elméletén kívül vannak, akik elmebeteg sorozatgyilkosra gyanakodnak, néhányan pedig kísértetre vagy démonra. Megint mások földönkívüli lényeket vélnek felfedezni a kecskeember-jelenségek mögött, de szép számmal akadnak olyan vélekedései: is, amelyek szerint egy amerikai kísérlet laboratóriumból megszökött mutánsról vagy éppen valódi kiméráról (keveréklényről) szól a fáma. Bár a fenti magyarázatok és feltevések közül szinte bármelyik helytálló és reális lehet, ha figyelembe vesszük a jellemzőket és a történeteket, a legnagyobb esély arra mutatkozik, hogy a tárgyalt lény nem más, mint egy ősi kriptid teremtmény vagyis egy független fajba tartozó, mitikus ragadozó szörny, amelynek alig maradt fenn néhány példánya.
forrás :Hihetetlen magazin
Megjegyzések
Megjegyzés küldése