Ókori titkok nyomában: Stonehenge
- Link lekérése
- Más alkalmazások
Talán nincs ember a Földön, aki ne hallott volna a különleges
módon elhelyezett, titkoktól terhes Stonehenge-ről, mindazonáltal igen
kevesen ismerik e monumentális őskori építmény történetét.
Mint ismeretes, a Stonehenge egy körkörös alakzatban elhelyezett kőtömbökből és földsáncokból álló monumentális őskori építmény, mely Salisbury-től alig több mint 10 kilométerre található az angliai Wiltshire-ben. Érdekesség, hogy építése három nagy szakaszra osztható és több száz évig tartottak a munkálatok. A hellyel kapcsolatosan legendák, feltevések és tucatnyi titokzatos történet született az évszázadok folyamán, ugyanis a mai napig talány, hogy kik, hogyan és milyen célból hozták létre e különleges helyet.
Az elméletek többsége az 1900-as években kelt szárnyra és járták be a világot. Egyesek úgy vélik, hogy a Stonehenge a földönkívüliekkel áll összeköttetésben, míg mások úgy gondolják, hogy a jórészt háborúskodásban élő törzsek egységét kívánja szimbolizálni e varázslatos hely. Bármi is az igazság, emberek milliói kíváncsiak a különös módon épült kőtömbökre, így 1986-ban a UNESCO a világ kulturális örökségének részévé nyilvánította a Stonehenge-et és vele együtt a térségben található régészeti lelőhelyeket is, így ide tartozik az Avebury, a Windmill Hill, a Silbury Hill, a Long Barrow, a Kenneth Avenue és az Overton Hill.
Az elméletek többsége az 1900-as években kelt szárnyra és járták be a világot. Egyesek úgy vélik, hogy a Stonehenge a földönkívüliekkel áll összeköttetésben, míg mások úgy gondolják, hogy a jórészt háborúskodásban élő törzsek egységét kívánja szimbolizálni e varázslatos hely. Bármi is az igazság, emberek milliói kíváncsiak a különös módon épült kőtömbökre, így 1986-ban a UNESCO a világ kulturális örökségének részévé nyilvánította a Stonehenge-et és vele együtt a térségben található régészeti lelőhelyeket is, így ide tartozik az Avebury, a Windmill Hill, a Silbury Hill, a Long Barrow, a Kenneth Avenue és az Overton Hill.
Mint ismeretes, a Stonehenge egy körkörös alakzatban elhelyezett kőtömbökből és földsáncokból álló monumentális őskori építmény, mely Salisbury-től alig több mint 10 kilométerre található az angliai Wiltshire-ben. Érdekesség, hogy építése három nagy szakaszra osztható és több száz évig tartottak a munkálatok. A hellyel kapcsolatosan legendák, feltevések és tucatnyi titokzatos történet született az évszázadok folyamán, ugyanis a mai napig talány, hogy kik, hogyan és milyen célból hozták létre e különleges helyet.
Az elméletek többsége az 1900-as években kelt szárnyra és járták be a világot. Egyesek úgy vélik, hogy a Stonehenge a földönkívüliekkel áll összeköttetésben, míg mások úgy gondolják, hogy a jórészt háborúskodásban élő törzsek egységét kívánja szimbolizálni e varázslatos hely. Bármi is az igazság, emberek milliói kíváncsiak a különös módon épült kőtömbökre, így 1986-ban a UNESCO a világ kulturális örökségének részévé nyilvánította a Stonehenge-et és vele együtt a térségben található régészeti lelőhelyeket is, így ide tartozik az Avebury, a Windmill Hill, a Silbury Hill, a Long Barrow, a Kenneth Avenue és az Overton Hill.
Lássuk, mit is kell tudni a világörökség ezen részeiről!
Míg maga a Stonehenge egy megalit építményegyüttes, addig az Avebury
neolitkori emlék, mely Európa legkiterjedtebb történeti emléke. A
Windmill Hill neolitkori fal és árkok rendszere, mely hely azért is bír
nagy jelentőséggel, mivel egy régészeti korszakot neveztek el róla;
ezzel szemben a Silbury Hill egy 40 méter magas domb, különlegessége
pedig abban rejlik, hogy ez Európa legnagyobb emberalkotta létesítménye.
A Long Barrow nem más, mint temetőjáratok és sírkamrák helyszíne, a
Kenneth Avenue egy 2 és fél km hosszú kőburkolásos sírjárat, maga az
Overton Hill pedig egy egyszerű kőszentély.
A Nyugat-Európába tehető megalitikus kultúra kiemelkedő jelentőségű
alkotásait elsősorban Spanyolországban csodálhatják meg az érdeklődők,
azonban a Brit-szigeteket is magában foglalja. Jelenleg a Stonehenge
romos régészeti bemutatóhely, ám érdekessége még abban is rejlik, hogy
21 méteres körzetében nem lelhető fel építkezéshez használható terméskő,
mivel azokat a középkorban és az újkor elején elhordták, illetve a
viszontagságos időjárás is megviselte őket. Érdekesség továbbá, hogy
igen értékes idegenforgalmi látványosság, ugyanis évente megközelítően
egymillióan tesznek látogatást a különleges köveknél.
2013. szeptember 14. 18:06 | Szerző: LexiCobain
Talán nincs ember a Földön, aki ne
hallott volna a különleges módon elhelyezett, titkoktól terhes
Stonehenge-ről, mindazonáltal igen kevesen ismerik e monumentális őskori
építmény történetét.
Mint ismeretes, a Stonehenge egy körkörös alakzatban elhelyezett
kőtömbökből és földsáncokból álló monumentális őskori építmény, mely
Salisbury-től alig több mint 10 kilométerre található az angliai
Wiltshire-ben. Érdekesség, hogy építése három nagy szakaszra osztható és
több száz évig tartottak a munkálatok. A hellyel kapcsolatosan
legendák, feltevések és tucatnyi titokzatos történet született az
évszázadok folyamán, ugyanis a mai napig talány, hogy kik, hogyan és
milyen célból hozták létre e különleges helyet.Az elméletek többsége az 1900-as években kelt szárnyra és járták be a világot. Egyesek úgy vélik, hogy a Stonehenge a földönkívüliekkel áll összeköttetésben, míg mások úgy gondolják, hogy a jórészt háborúskodásban élő törzsek egységét kívánja szimbolizálni e varázslatos hely. Bármi is az igazság, emberek milliói kíváncsiak a különös módon épült kőtömbökre, így 1986-ban a UNESCO a világ kulturális örökségének részévé nyilvánította a Stonehenge-et és vele együtt a térségben található régészeti lelőhelyeket is, így ide tartozik az Avebury, a Windmill Hill, a Silbury Hill, a Long Barrow, a Kenneth Avenue és az Overton Hill.
Lássuk, mit is kell tudni a világörökség ezen részeiről!
Míg maga a Stonehenge egy megalit építményegyüttes, addig az Avebury
neolitkori emlék, mely Európa legkiterjedtebb történeti emléke. A
Windmill Hill neolitkori fal és árkok rendszere, mely hely azért is bír
nagy jelentőséggel, mivel egy régészeti korszakot neveztek el róla;
ezzel szemben a Silbury Hill egy 40 méter magas domb, különlegessége
pedig abban rejlik, hogy ez Európa legnagyobb emberalkotta létesítménye.
A Long Barrow nem más, mint temetőjáratok és sírkamrák helyszíne, a
Kenneth Avenue egy 2 és fél km hosszú kőburkolásos sírjárat, maga az
Overton Hill pedig egy egyszerű kőszentély.
A Nyugat-Európába tehető megalitikus kultúra kiemelkedő jelentőségű
alkotásait elsősorban Spanyolországban csodálhatják meg az érdeklődők,
azonban a Brit-szigeteket is magában foglalja. Jelenleg a Stonehenge
romos régészeti bemutatóhely, ám érdekessége még abban is rejlik, hogy
21 méteres körzetében nem lelhető fel építkezéshez használható terméskő,
mivel azokat a középkorban és az újkor elején elhordták, illetve a
viszontagságos időjárás is megviselte őket. Érdekesség továbbá, hogy
igen értékes idegenforgalmi látványosság, ugyanis évente megközelítően
egymillióan tesznek látogatást a különleges köveknél.
Az építményegyüttes több kör alakú szerkezetből áll, melyeket kívülről
árok határolja, ezt pedig már csak maga a töltés követi. Az együttes
„bejárata” az északkeleti oldalon található, innen pedig egy úgynevezett
Sugárút vezet az építmény belső részébe. A kör közepén patkó alakban
elhelyezett harmadidőszakból származó homokkőből készült oszlopok kaptak
helyet, melyeket vízszintesen kövek kötöttek össze páronként. Korábban
granulitból készült kisebb oszlopok helyezkedtek el a patkón belül, ám
ezek napjainkban már nem találhatóak meg eredeti helyükön.
További érdekesség, hogy öt nevezetes kővel büszkélkedik eme
építőművészeti alkotás, melyeket érdemes megemlíteni. Ezek pedig az
oltárkő, az áldozókő, a sarokkő és két tovább áldozókő; ezen felül pedig
a töltés belső oldalán két kisebb kör alakú árok övezte földdarabot
nevezünk északi és déli sírhalomnak, melyek közepén valaha kőoszlopok
emelkedtek.
Kevesen tudják, hogy maga a Stonehenge 3 szakaszban épült, valamint, hogy a harmadik szakasz is 3 kisebb fázisra osztható.
Az első építési szakasz Kr.e. 3100 körülre tehető. Feltehetően az
újkőkori Windmill Hill-kultúra népe a Csatornán túlról érkezett és
népesítette be a vidéket és valószínűsíthető, hogy ők hozták létre –
szarvasagancsból készült csákányaikkal – a 98 méter átmérőjű, 6 méter
széles és körülbelül másfél méter mély árkot. A kiásott mészköves
törmeléket az árok belső oldalán töltésként halmozták fel. Minden
valószínűség szerint nekik köszönhető az építmény északkeleti oldalán a
bejáratnál elhelyezkedő két hatalmas oszlopot, bár ezek közül csupán az
egyik, az áldozókő névre keresztelt oszlop maradt fenn. A töltés belső
oldalán 56 lyukat ástak ki, melyeket nem sokkal később betemettek és
Aubrey-lyuknak neveztek el felfedezőjük után. Csupán feltételezés, de
valószínűleg a stációkövek is ekkor kerültek jelenlegi helyükre, bár ezt
az adatot semmilyen tény nem bizonyítja. E szakasz megközelítően 500
évet vett igénybe, majd elnéptelenedett és bozót vette körül a helyet.
Az építés második szakasza feltehetően Kr.e. 2100-ban vette kezdetét. A
térséget ekkor a haragedényes kultúra népe lakta, akik feltehetően
körülbelül 80 darab – egyenként 4 tonna súlyú – granulitoszlopokat
állítottak az építmény közepébe, így két nyitott koncentrikus kört
hoztak létre. A granulitkő igen kevéssé lelhető fel – csupán Wales
délnyugati részén, valamint a Preseli-hegységben -, így a szállítást
földön, folyón és tengeren át oldották meg közel 400 kilométeres úton
keresztül. Érdekesség, hogy az oszlopok kialakítása – szándékosan vagy
nem, de – úgy esett, hogy a nyári napforduló idején a középpontból nézve
hozzávetőleg a napfelkelte helyén legyenek. Ehhez az irányhoz
alkalmazkodva kiszélesítették a Sugárutat és felállították a két
sarokkövet.
Az építkezés harmadik és egyben utolsó szakasza volt a legidőigényesebb,
ugyanis ez további 3 kisebb fázisra bontható. A szakasz elején még
szintén a harangedényes-kultúra népe lakott e területen és az első
fázisban (III.a – Kr.e. 2000 körül) ők tették jelenlegi helyükre a patkó
alakban helyezkedő köveket, valamint nekik köszönhető a teljes körben
fennálló felülről vízszintesen áthidaló homokkő hármaskövek – melyeknek
jelenleg már csak egy része található eredeti helyén, ugyanis a további
kövek a Stonehenge-től mintegy 30 kilométerre található Marlborough
Downsban voltak egy ideig.
Ekkoriban zárták le felülről a külső körben található 30 homokkőtömböt.
Ebben a körben helyezték el patkó alakban az öt trilitet – amelyek két
álló, és egy rajtuk keresztbe fektetett vízszintes tömbből állnak,
melyeknek felületeit simára faragták. E műveletet kőkalapácsok
segítségével végezték és ezek voltak azok az eszközök, melyeket igénybe
vettek az úgynevezett köldökcsapok és hornyoscsapolások kialakításánál
is, melyekre azért volt szükség, hogy a külső kör keresztgerendáit
egymáshoz kapcsolják. További különlegesség, hogy az oszlopokat úgy
alakították ki, hogy felfelé keskenyedjenek.
A III.b névre keresztelt fázisban (Kr.e. 1550 körül) feltehetően a
második nagy szakaszban helyükre került 20 granulitkövet faragták ki és
helyezték oválisan a patkó alakzatba. Ekkor került sor a körben álló
tömbökön kívüli két koncentrikus körben elhelyezkedő lyukak ásására is,
melyeket Y és Z alakban készítettek, bár manapság ez már nem látható.
Feltehetően ezekben a lyukakban szerették volna elhelyezni a második
szakaszból kimaradt 60 granulitkövet, ám erre nem került sor, így a
lyukak nyitva maradtak, az évszázadok során viszont feltöltődtek,
valamint eltűntek az oválisan a patkó alakzatban elhelyezett kövek is.
Az utolsó (III.c) fázisban folytatódtak az előzőleg megkezdett
munkálatok. Ekkoriban a Wessex-kultúra népe lakta a területet, akik
végül befejezték a Stonehenge építését. Munkájuk során a patkón belül
felállított granulitból készült oszlopokat és obeliszkeket helyezték el
felváltva úgy, hogy egészen közel essenek egymáshoz. A munkálatok során
kimaradt, mintegy 60 megmunkálatlan granulitkövet a patkó és a kör
között állították fel.
Érdekesség, hogy a tengelyvonalban állt az összes közül a legmagasabb
granulitoszlop, melyet akkoriban – tévesen – oltárkőnek neveztek el.
Kr.e. 1100 körül a Sugárutat keleti és délkeleti irányban
meghosszabbították az Avon-folyóig, mely azt jelképezte, hogy a
Stonehenge akkoriban használatban volt. Különlegesség, hogy mielőtt a
harmadik szakasz utolsó fázisa befejeződött volna, a Stonehenge-et
valamilyen tisztázatlan okból kifolyólag elhagyták lakói.
Míg a régészek eleinte magukat a köveket vizsgálták, addig a
későbbiekben a Stonehenge-től nem messze feltárták egy újkőkori falu
maradványait. A fennmaradó csontokból megállapítható, hogy a falu lakói
könnyű csontozatúak voltak, szénhidrátszegény étrendet követtek és a
koponyaleletek egy részén tompa tárgytól származó, erős ütések nyoma
észlelhető, így a tudósok arra következtetnek, hogy az érintettek
valamilyen brutális erőszakos cselekedet vagy rituálé áldozatai lettek.
- Link lekérése
- Más alkalmazások
Megjegyzések
Megjegyzés küldése