Ufótitkok a volt Szovjetunióban
Régóta sejtették, hogy a szovjet polgári és katonai titkosszolgálatok szorgalmasan gyűjtögettek minden adatot az azonosítatlan repülő' tárgyakról.
Titok titok hátán
Pavel Popovics űrhajós, aki kétszer is járt a kozmoszban, már 1991-ben javasolta, hogy a KGB hozza nyilvánosságra, amit addig gyűjtött az ufókról. A beavatottak azt is tudták, hogy létezik a Szinyüj Pakjet, azaz Kék Dosszié, ahol az ufókról szóló jelentések színe-java megtalálható. Ráadásul később arra is fény derült, hogy a dokumentumok egy részéről másolatokat őriznek a Szovjet Földrajzi Társaságnál is, ahol fél-legálisan már korábban is működött egy „Ufológiai Bizottság".
Aki ma hozzáfér a dossziéhoz és átlapozza, rengeteg bejelentést olvashat. Csak az 1980-as évekből is számos érdekes esetleírást találni az iratok között. Akadnak ott fényképek, még rövidebb filmbejátszások is, és a legtöbbször hivatalos szervek képviselői írják le, mi is történt valójában. Tehát nem burját rénszarvaspásztorok, analfabéta kirgiz nomádok vagy elmaradott orosz vidékek lakói mesélnek valamiről, amit azelőtt sohasem láttak. Inkább a rendőrség, a helyi pártszervek vagy a hadsereg emberei írták ezeket a jelentéseket, ami kétségtelenül megnövelte azok hitelességét abban a korban, és még most, évtizedekre visszanézve is jelzik nekünk, hogy akkoriban a „szervek" komolyan foglalkoztak a témával.
A Kék Dossziéban a legtöbb jelentést katonai elöljárók írták alá. így például egy 1984-es esetről szólót is, amely a Turkesztáni Katonai Körzetben zajlott le. Az „incidens” - kedvelt kifejezése volt ez a jelentésíróknak -egy napon azzal vette kezdetét, hogy a légvédelem Asztrahan város közelében egy körülbelül kétezer méter magasan szálló objektumot fedezett fel, amely a Kaszpi-tenger partvonalát követve repült az iráni-szovjet határ felé. Nem repülőgép volt, mint azt világosan látták, hanem egy gömb alakú tárgy. Mivel a felszólító rádióadásra nem reagált, vadászgépeket küldtek fel, ezek megkísérelték lelőni az „ellenséget" (?), de ez nem járt sikerrel. Az idegen szerkezet a lövések közben lement 100 méteres magasságba, azaz olyan közel repült a talajhoz, ahol a vadászgépek a terepakadályok miatt nem követhették. Feljegyezték, hogy bár tüzet nyitottak rá, az ufó ettől nem változtatott a sebességén, azaz utasai jól tudták: biztonságban vannak, a földiek nem árthatnak nekik. Ráadásul a gömb 100 méteres magasságban elhúzott több katonai objektum fölött is, amiből - írják a dossziéban - a szovjet hadvezetés arra következtetett, hogy a gépben „kémek” ültek, akik az ő bázisaikat „fényképezték"...
Ugyanazt az ufót Krasznodarszk közelében már helikopterről próbálták lelőni. Ekkor az idegenek ismét taktikát változtattak; a helikopter megjelenésekor az ufó hirtelen függőlegesen emelkedni kezdett, és meg sem állt addig a magasságig, ahol még a vadászgépek sem árthattak neki. Ott még „lógott” egy darabig egy helyben, mintha kigúnyolná a földi katonák tehetetlenségét, csak később indult nagy sebességgel a Kaszpi-tenger fölé, ahol egyszer csak szétfoszlott a tanúk szeme, valamint a radarok előtt is. Nincs kizárva, hogy ugyanúgy távozott, ahogyan jött: átlépett egy másik térbe (dimenzióba).
Krasznodarszk környéke valami okból fontos és/vagy érdekes lehetett az idegeneknek. Ugyanis alig egy évvel később egy földi radarállomás befogott egy diszkosz alakú tárgyat, ez 20 ezer méteren szállt. Hatalmas szerkezet volt: az átmérője körülbelül 1000 métert tett ki! Vagyis egy kilométeres óriási gép repült el a vidék fölött, képzelhetjük, hogyan dörgölték a szemüket a földi szemtanúk, elsősorban persze milyen rémületet váltott ki a gép felbukkanása a légtér védelméért felelős katonák között! Hiszen ha egy ekkora tárgy észrevétlenül odaért a szovjet területek fölé, és ők semmit sem tettek ellene, komoly büntetésekre számíthattak.
A hatalmas kerek tárgy a levegőben függött, jókora árnyékot vetett a földre. Majd egy hozzá képest aprócska, alig ötméteres kis ufót engedett ki magából, amely leszállt a földre. A szerkezet a Krasznovodszkij Kosz nevű parti homokzátonyon landolt. Rögtön riasztották a Kaszpi-tengeri Flottát, ám amint az őrhajók száz méterre megközelítették a zátonyt, a kis diszkosz felrepült, és pár kilométerrel odébb „ült le” ismét a partra. Ez még öt alkalommal ismétlődött: ahányszor a közelébe értek a hajók,a szerkezet továbbment, mintha maga után csalogatná a földieket, csak éppen cél nélkül tette mindezt (illetve nem tudjuk, mi volt a célja a furcsa akciónak). Ezek után a kis ufó visszatért a nagyba, az pedig hihetetlen sebességgel emelkedett fel, mígnem eltűnt a radarok képernyőiről.
Volt-nincs ufó
El kell ismerni, hogy a dosszié összeállítói nagyon gondosan és alaposan jártak el. Olyan jelentések tucatjai sorakoznak ott egymás után, ahol igen pontos adatokat olvashatunk. A jelentések általában felsorolják először is az időadatokat, aztán jön a helyszínek meghatározása és leírása, majd a szemtanúk, az érintettek névsora. Ez utóbbiak a legtöbbször katonák, főleg tisztek. Ha van egy-egy fénykép, akkor ott van az idő, a hely, a készítő neve és az esetleges egyéb tanúk nevei ,így például több oldalon számolnak be arról az esetről, amely 1986. november 25-én helyi idő szerint 20.50-kor történt a távol-keleti Magadan városban, ahol is a légvédelem azonosítatlan repülő objektumot jelzett. Az éppen arra szálló polgári An-12-es gép pilótáját figyelmeztették a veszélyre. A kép gép ütközöpályán haladt, amit az ufó is észlelt, mert időben kitért előle. Méghozzá úgy, hogy derékszögben irányt váltott és igen nagy sebességre, kb. 900-1000 km/órára gyorsított. Pár perc alatt ezt is megnövelte 3000 km-/órára! Aztán tovább repült Kamcsatka felé, és eltűnt a radarokról.
Egy másik jelentésből arról értesülünk. hogy 1985. május 23-án Habarovszk körzetben egy repülőalakulat szokásos gyakorlórepülését végezte, amikor 22.35-kor egy 600 kilométeres sebességgel mozgó, fehér-narancssárga színekben pompázó ismeretlen objektum nyugatról keletre elrepült mellettük. A jelentést a gép teljes személyzete aláírta. Másnap ugyanabban a körzetben a légierő tisztjei figyeltek a radaron csaknem negyedórán át egy, állításuk szerint ellipszis alakú ufót. amely nagy sebességgel repdesett ide-oda, közben mintha hatalmas fényszórókkal világította volna meg a tájat.
Az egyik legérdekesebb jelentés, szintén nevekkel, rangokkal, aláírásokkal stb. egy olyan ufóról szólt, amit a szovjetek úgymond „foglyul ejtettek"! A történet szinte hihetetlen, de állítólag igaz. 1987. augusztus elején a leningrádi katonai körzetből Karéliába indítottak egy különleges egységet. A feladat: „átvenni és megőrizni egy ismeretlen eredetű tárgyat”, amit Viborg körzetében találtak: a néptelen tájon egy 14 méter hosszú, négy méter széles, két és fél méter magas fémből készült tárgy hevert. Nem volt rajta semmilyen zsilip, ajtó, ablak, semmiféle nyílás. Minden próbálkozás, hogy elfűrészeljék, kudarcot vallott. Még kisebb részeket sem tudtak róla lefűrészelni, mert a Földön ismeretlen. nagyon kemény fémből készült. Az ufót bevitték a légierő egyik közeli hangárába. A jelentés szerint a szerkezet szeptember végén, vagyis körülbelül 50-55 nappal megtalálása után eltűnt! Egy éjszaka valószínűleg működésbe jött, és hangtalanul kirepült olyan ügyesen, hogy senki, még az őrök sem vették észre.
Beszélgetések az éterben
A Krím-félszigeti Szocsiban megjelenő Csornomorszkaja Zdravnyica napilap két ufóról adott hírt 1989. szeptember 30-án, amelyeket egyszerre négy repülőgép pilótái is láttak. Az ügy nyomai felfedezhetőek a Kék Dossziéban is: „Én, R. C. Sztyepanyan, légiforgalmi irányító 1989. július 26-án 11.40-kor értesítést kaptam egy Szimferopolba tartó gép pilótáitól, hogy tőlük balra két jármű függ mozdulatlanul. Élőbb csak egy volt ott, aztán valahonnan felbukkant mellette egy másik is. Az egyiknek majdnem négyzet alakja van, a másik inkább rombuszhoz hasonlít. A távolság közöttünk egyre nő..."
Hasonló jelentésekből nagyon sok lapul még a Kék Dossziéban. Kár, hogy csak több évtizedes késéssel kerültek-kerülnek napvilágra.
Titok titok hátán
Pavel Popovics űrhajós, aki kétszer is járt a kozmoszban, már 1991-ben javasolta, hogy a KGB hozza nyilvánosságra, amit addig gyűjtött az ufókról. A beavatottak azt is tudták, hogy létezik a Szinyüj Pakjet, azaz Kék Dosszié, ahol az ufókról szóló jelentések színe-java megtalálható. Ráadásul később arra is fény derült, hogy a dokumentumok egy részéről másolatokat őriznek a Szovjet Földrajzi Társaságnál is, ahol fél-legálisan már korábban is működött egy „Ufológiai Bizottság".
Aki ma hozzáfér a dossziéhoz és átlapozza, rengeteg bejelentést olvashat. Csak az 1980-as évekből is számos érdekes esetleírást találni az iratok között. Akadnak ott fényképek, még rövidebb filmbejátszások is, és a legtöbbször hivatalos szervek képviselői írják le, mi is történt valójában. Tehát nem burját rénszarvaspásztorok, analfabéta kirgiz nomádok vagy elmaradott orosz vidékek lakói mesélnek valamiről, amit azelőtt sohasem láttak. Inkább a rendőrség, a helyi pártszervek vagy a hadsereg emberei írták ezeket a jelentéseket, ami kétségtelenül megnövelte azok hitelességét abban a korban, és még most, évtizedekre visszanézve is jelzik nekünk, hogy akkoriban a „szervek" komolyan foglalkoztak a témával.
A Kék Dossziéban a legtöbb jelentést katonai elöljárók írták alá. így például egy 1984-es esetről szólót is, amely a Turkesztáni Katonai Körzetben zajlott le. Az „incidens” - kedvelt kifejezése volt ez a jelentésíróknak -egy napon azzal vette kezdetét, hogy a légvédelem Asztrahan város közelében egy körülbelül kétezer méter magasan szálló objektumot fedezett fel, amely a Kaszpi-tenger partvonalát követve repült az iráni-szovjet határ felé. Nem repülőgép volt, mint azt világosan látták, hanem egy gömb alakú tárgy. Mivel a felszólító rádióadásra nem reagált, vadászgépeket küldtek fel, ezek megkísérelték lelőni az „ellenséget" (?), de ez nem járt sikerrel. Az idegen szerkezet a lövések közben lement 100 méteres magasságba, azaz olyan közel repült a talajhoz, ahol a vadászgépek a terepakadályok miatt nem követhették. Feljegyezték, hogy bár tüzet nyitottak rá, az ufó ettől nem változtatott a sebességén, azaz utasai jól tudták: biztonságban vannak, a földiek nem árthatnak nekik. Ráadásul a gömb 100 méteres magasságban elhúzott több katonai objektum fölött is, amiből - írják a dossziéban - a szovjet hadvezetés arra következtetett, hogy a gépben „kémek” ültek, akik az ő bázisaikat „fényképezték"...
Ugyanazt az ufót Krasznodarszk közelében már helikopterről próbálták lelőni. Ekkor az idegenek ismét taktikát változtattak; a helikopter megjelenésekor az ufó hirtelen függőlegesen emelkedni kezdett, és meg sem állt addig a magasságig, ahol még a vadászgépek sem árthattak neki. Ott még „lógott” egy darabig egy helyben, mintha kigúnyolná a földi katonák tehetetlenségét, csak később indult nagy sebességgel a Kaszpi-tenger fölé, ahol egyszer csak szétfoszlott a tanúk szeme, valamint a radarok előtt is. Nincs kizárva, hogy ugyanúgy távozott, ahogyan jött: átlépett egy másik térbe (dimenzióba).
Krasznodarszk környéke valami okból fontos és/vagy érdekes lehetett az idegeneknek. Ugyanis alig egy évvel később egy földi radarállomás befogott egy diszkosz alakú tárgyat, ez 20 ezer méteren szállt. Hatalmas szerkezet volt: az átmérője körülbelül 1000 métert tett ki! Vagyis egy kilométeres óriási gép repült el a vidék fölött, képzelhetjük, hogyan dörgölték a szemüket a földi szemtanúk, elsősorban persze milyen rémületet váltott ki a gép felbukkanása a légtér védelméért felelős katonák között! Hiszen ha egy ekkora tárgy észrevétlenül odaért a szovjet területek fölé, és ők semmit sem tettek ellene, komoly büntetésekre számíthattak.
A hatalmas kerek tárgy a levegőben függött, jókora árnyékot vetett a földre. Majd egy hozzá képest aprócska, alig ötméteres kis ufót engedett ki magából, amely leszállt a földre. A szerkezet a Krasznovodszkij Kosz nevű parti homokzátonyon landolt. Rögtön riasztották a Kaszpi-tengeri Flottát, ám amint az őrhajók száz méterre megközelítették a zátonyt, a kis diszkosz felrepült, és pár kilométerrel odébb „ült le” ismét a partra. Ez még öt alkalommal ismétlődött: ahányszor a közelébe értek a hajók,a szerkezet továbbment, mintha maga után csalogatná a földieket, csak éppen cél nélkül tette mindezt (illetve nem tudjuk, mi volt a célja a furcsa akciónak). Ezek után a kis ufó visszatért a nagyba, az pedig hihetetlen sebességgel emelkedett fel, mígnem eltűnt a radarok képernyőiről.
Volt-nincs ufó
El kell ismerni, hogy a dosszié összeállítói nagyon gondosan és alaposan jártak el. Olyan jelentések tucatjai sorakoznak ott egymás után, ahol igen pontos adatokat olvashatunk. A jelentések általában felsorolják először is az időadatokat, aztán jön a helyszínek meghatározása és leírása, majd a szemtanúk, az érintettek névsora. Ez utóbbiak a legtöbbször katonák, főleg tisztek. Ha van egy-egy fénykép, akkor ott van az idő, a hely, a készítő neve és az esetleges egyéb tanúk nevei ,így például több oldalon számolnak be arról az esetről, amely 1986. november 25-én helyi idő szerint 20.50-kor történt a távol-keleti Magadan városban, ahol is a légvédelem azonosítatlan repülő objektumot jelzett. Az éppen arra szálló polgári An-12-es gép pilótáját figyelmeztették a veszélyre. A kép gép ütközöpályán haladt, amit az ufó is észlelt, mert időben kitért előle. Méghozzá úgy, hogy derékszögben irányt váltott és igen nagy sebességre, kb. 900-1000 km/órára gyorsított. Pár perc alatt ezt is megnövelte 3000 km-/órára! Aztán tovább repült Kamcsatka felé, és eltűnt a radarokról.
Egy másik jelentésből arról értesülünk. hogy 1985. május 23-án Habarovszk körzetben egy repülőalakulat szokásos gyakorlórepülését végezte, amikor 22.35-kor egy 600 kilométeres sebességgel mozgó, fehér-narancssárga színekben pompázó ismeretlen objektum nyugatról keletre elrepült mellettük. A jelentést a gép teljes személyzete aláírta. Másnap ugyanabban a körzetben a légierő tisztjei figyeltek a radaron csaknem negyedórán át egy, állításuk szerint ellipszis alakú ufót. amely nagy sebességgel repdesett ide-oda, közben mintha hatalmas fényszórókkal világította volna meg a tájat.
Az egyik legérdekesebb jelentés, szintén nevekkel, rangokkal, aláírásokkal stb. egy olyan ufóról szólt, amit a szovjetek úgymond „foglyul ejtettek"! A történet szinte hihetetlen, de állítólag igaz. 1987. augusztus elején a leningrádi katonai körzetből Karéliába indítottak egy különleges egységet. A feladat: „átvenni és megőrizni egy ismeretlen eredetű tárgyat”, amit Viborg körzetében találtak: a néptelen tájon egy 14 méter hosszú, négy méter széles, két és fél méter magas fémből készült tárgy hevert. Nem volt rajta semmilyen zsilip, ajtó, ablak, semmiféle nyílás. Minden próbálkozás, hogy elfűrészeljék, kudarcot vallott. Még kisebb részeket sem tudtak róla lefűrészelni, mert a Földön ismeretlen. nagyon kemény fémből készült. Az ufót bevitték a légierő egyik közeli hangárába. A jelentés szerint a szerkezet szeptember végén, vagyis körülbelül 50-55 nappal megtalálása után eltűnt! Egy éjszaka valószínűleg működésbe jött, és hangtalanul kirepült olyan ügyesen, hogy senki, még az őrök sem vették észre.
Beszélgetések az éterben
A Krím-félszigeti Szocsiban megjelenő Csornomorszkaja Zdravnyica napilap két ufóról adott hírt 1989. szeptember 30-án, amelyeket egyszerre négy repülőgép pilótái is láttak. Az ügy nyomai felfedezhetőek a Kék Dossziéban is: „Én, R. C. Sztyepanyan, légiforgalmi irányító 1989. július 26-án 11.40-kor értesítést kaptam egy Szimferopolba tartó gép pilótáitól, hogy tőlük balra két jármű függ mozdulatlanul. Élőbb csak egy volt ott, aztán valahonnan felbukkant mellette egy másik is. Az egyiknek majdnem négyzet alakja van, a másik inkább rombuszhoz hasonlít. A távolság közöttünk egyre nő..."
Hasonló jelentésekből nagyon sok lapul még a Kék Dossziéban. Kár, hogy csak több évtizedes késéssel kerültek-kerülnek napvilágra.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése