Felhőjáték
Bárányfelhők, esőfelhők, viharfelhők - hozzászoktunk, hogy kék egünkön általában ott úsznak ezek a vízpárából álló tünemények. De vajon mindegyikük tényleg „csak" felhő? Vagy vannak köztük „álfelhők", melyek valójában egy földönkívüli csúcstechnológia kreálmányai?
Az, hogy a felhőknek köze lehet kozmikus civilizációkhoz, már a mitológiákban is felmerül. Sok legenda szól arról, hogy az istenek felhőkön utaznak, vagy úgy álcázzák égi szekereiket a kíváncsi szemek elől, hogy egy óriási felleget gerjesztenek köré.
Mindkét változat - a „jármű-felhő” és az „álcafelhő" ötlete is - egy szuper fejlett technológiára utal, mellyel a mai történelem-kép szerinti ősemberek aligha rendelkezhettek. Így feltehető, hogy ezeket a mesterséges felhőket földönkívüliek hozták létre, akik az ősidőkben avatkoztak be a földi emberiség történelmébe, s ők lettek a mítoszok istenei.
De az is elképzelhető, hogy egy előző emberiség jutott el olyan szintre, hogy már manipulálni tudták az időjárást, és ennek emlékei az istenek által alkotott felhőkről szóló történetek.
A görög mitológiában különösen gyakoriak az istenek „álcafelhői’. Ezeket a halhatatlanok olyankor gerjesztették maga - vagy égi kocsijaik - köré, ha nem akarták, hogy az égen való átvonulásuk a Földről is látható legyen. Különösen Zeusz volt a felhők szakértője: egy apró felhőcskéből hatalmas ködöt duzzasztani éppúgy tudott, mint viharfelhőket más országokba, földrészekre küldeni, hogy ott zúduljon ki belőlük az eső.
A legnagyobb attrakciója azonban az volt, hogy a semmiből is tudott felhőt teremteni, és azt bármilyen alakra gyúrni. Nem véletlenül említi Homérosz az eposzaiban „Felleg-torlaszoló Zeusz"-ként az istenek urát Ezt a felhőalkotó képességét használta ki akkor is, amikor egy Ixión nevű halandó férfi el akarta csábítani Hérát, a feleségét. Hogy becsapja a kéretlen udvarlót, Zeusz felhőből készített egy asszonyt, aki Héra pontos mása volt Ixión bedőlt a csehek, és a Hérának gondolt felhőasszonnyal szeretkezett A nőt egyébként Nephelének hívták - a szó görögül felhőt jelent és amúgy teljesen úgy nézett ki, mint egy gyönyörű istennő (konkrétan mint Héra), csak épp a teste vízpárából volt. Nephelé Ixióntól egy Kentaurosz nevű félistent szült, aki a kentaurok ősapja lett.
A mítoszban igazából a következő pontok a legérdekesebbek: 1. Zeusz képes bármely formára - így akár Héra képmásává - gyúrni egy felhőt, 2. az így létrejött lény félig istennő, félig időjárási jelenség: egyfajta „felhőlény’! Ősi elképzelés, hogy a meteorológiai jelenségeknek - szél, köd, vihar, felhő és mások - személyisége, „egója” is van: intelligens létformák, csak épp teljesen mások, mint a biológiai alapú lények.
Külön téma lenne megvizsgálni: van-e alapja ennek a hiedelemnek? A földrajzi, meteorológiai objektumok - így a felhők - csak élettelen jelenségek, ahogy ez a tudományban ma ténynek számít, avagy valóban rendelkezhetnek bizonyos szintű tudatossággal? Napjainkban egyre több jel mutat rá, hogy az élő és élettelen közti határ korántsem oly éles, mint ahogyan azt eddig gondolták, és ez akár a légköri jelenségekre is igaz lehet.
A „felhőlényeken” túl az említett álcafelhők is érdekesek. A Bibliában különösen gyakori az a motívum, hogy az Atya,Jézus vagy épp az angyalok felhőkbe burkolózva takarják el valódi alakjukat. Az Exodus során például Jahve nappal egy felhőoszlopba, éjjel pedig egy tűzoszlopba bújva vezeti a honfoglaló héber törzseket. Ez az óriási, oszlop alakú felhő mintegy hadvezérként a nép élén gomolyogva mutatta az utat, míg a sivatagon át Kánaánba nem értek. De Jahve olyan felhőt is tudott produkálni, amely táplálékkal látta el az embereket: „Reggel pedig harmatozó felhő volt a tábor körül. Amikorra harmatozófelhő felszállt, a puszta talaján valami finom, szemcsés dolog volt, olyan, mint a dér a földön." (Móz2.16.13-14.)Ez volt a manna: édes, tápláló élelmiszer, a vándorló zsidóság „égi kenyere"
Felhő borította a Frigyláda sátrát is, míg az Úr beszélt a ládán keresztül. Úgy tűnik, a felhő általában Jahve jelenlétére utalt, mintegy őt magát személyesítette meg. Mózes egy ízben kérte az Urat, hadd nézhesse meg őt „álcafelhő" nélküli, igaz mivoltában. Jahve vonakodott -„arcomat nem láthatja ember úgy, hogy életben maradjon" -, de végül csak megengedte neki, hogy egy szikla résébe állva láthassa Őt hátulról, amint elvonul a szikla előtt.
A sarkkörök egyik legtitokzatosabb égi jelensége az úgynevezett gyöngyházfelhő. 2007-ben egy NASA-műholdat indítottak a gyönyörű látványt nyújtó tünemény vizsgálatára, melyek 80 kilométer magasságban ragyognak az égen, s leginkább tényleg egy gyöngyházfényű fátyolra hasonlítanak.
A jelenséget kizárólag a sarkvidékeken lehet észlelni, éjjel. Északon általában május és augusztus közt tűnnek fel, az Antarktiszon pedig november és március közt. Már több műholdat is fellőttek az 1960-as évek óta, hogy közel férkőzzenek a gyöngyházfelhőkhöz, ám egyelőre mindegyik értékelhető eredmény nélkül tért vissza. Jelenleg senki sem tudja, mik is ezek, hogyan keletkeznek és miért csak a sarkköröknél bukkannak elő.
A kutatók sejtése szerint közük lehet a sarki fényhez - talán annak valamilyen változatai. Egy kissé fantasztikus magyarázat szerint pedig a gyöngyházfelhők - és a sarki fény is - valójában párhuzamos univerzumokba nyíló folyosók bejáratai. De az is felmerült, hogy e fényeffektusok konkrétan a másik világból szűrödnek át a mi dimenziónkba: talán az ottani városok fényei azok, melyek a mi légkörünkben gyöngyházfelhőkként manifesztálódnak. Nos, a rejtély adott, lehet találgatni...
Az ilyesféle „isteni” felhőkről világosan kiderül, hogy nem azonosak a „normális" időjárási jelenséggel - egy átlagos esőfelhővel például. Külsőre is mások: Jézus történetében például gyakran megjelenik egy fényt árasztó, ragyogó felhő, melyből égi apja hangja beszél. Krisztus mennybemenetelét is úgy ábrázolják, hogy belép ugyanebbe a fényfelhőbe, s rajta száll tél az égbe.
Az egész bibliai felhőmítosz nagyon úgy hangzik, mintha egy földönkívüli csúcstechnológia eleme volna. A felhőoszlop, melybe Jahve burkolózik a földi szemek elől, talán valamilyen álcázási- és védőrendszer lehetett
- energiapajzs, vagy valamilyen hullámokból álló erőtér az illetéktelen behatolók meggátolására.
A mítoszok láthatatlanná tevő ködsisakjai, köpönyegei amúgy is nagyon emlékeztetnek arra, hogy az UFO-k is használnak téridő-manipulációkat, melyekkel űrhajójukat láthatatlanná - és a földi radarokkal követhetetlenné
- teszik.
Ezért gyanítható, hogy néhány ma észlelt furcsa „felhő” talán nem is felhő valójában... 2011. december 23-án egy roppant érdekes videót készítettek az oroszországi Cseljabinszk térségében, Trekghomy városa felett. Ezen egy ragyogó, gömbszerű objektum látható az égen lebegve, amint felhőt generál maga körül. Végig együtt mozognak - a felhő és a benne lévő fénymag, mely nyilvánvalóan a felhő forrása -, és egyszerre is tűnnek el. Az észlelés körülményeiben fontos, hogy Trekghomy régóta úgynevezett „zárt város". Még a szovjet időkben hozták létre ezt a települést kimondottan titkos nukleáris kutatások céljából. Ezek ma is folynak az itteni katonai bázison, így kívülállók csak családi meghívóval vagy hatósági engedéllyel léphetnek be ide.
A decemberi filmfelvétel ráadásul nem egyedi a Cseljabinszk körzetben. Számos észlelést
rögzítettek itt az égbolton felbukkanó objektumokról, melyek szó szerint ködbe burkolóznak, vagy felhőt növesztenek maguk köré. Több esetben az UFO egy amorf, tejfehér párában mozgott, mely a repülő tárgy eltűnésével egyidejűleg oszlott szét.
Ezek a felhők és ködök láthatóan álcázási célt szolgálnak: feladatuk egy konkrét objektum beburkolása, eltakarása lehet. Már csak az a kérdés, hogy konkrétan a hírhedt cseljabinszki „felhők” mit is álcáznak: földönkívüli űrhajókat? Vagy - mint a környéken lakók régóta gyanítják - az egésznek a szovjet idők atomkísérleteihez van köze? Sokan úgy vélik, mindkettőben van igazság. Talán a KGB annak idején szövetségre lépett egy vagy több kozmikus civilizációval, s az ő segítségükkel folytak kísérletek Trekghomy-ban - és folynak akár ma is. A felhőbe burkolt UFO mindenesetre tisztára olyan, ahogy a bibliai és mitológiai szövegek alapján el lehet képzelni az istenek „álcafelhőit”. Nem kizárt, hogy ugyanarról a technológiáról van szó - vagy akár ugyanarról a földönkívüli civilizációról, mely a mitikus korok óta látogatja a Földet.
Az UFO-gyanús felhők egy másik csoportját azok képezik, melyek egy tipikus repülő csészealjat
formáznak. A szkeptikusok ezeket azzal intézik el, hogy szokatlan természeti jelenségek: lencse alakú felhők. Mivel tényleg vannak ilyenek, ez a magyarázat elfogadhatónak látszott - csakhogy egy hitelesnek tartott videofelvétel kissé árnyalja a képet.
Az ominózus film a chilei Maricunga térségében készült 2014. július 18-án. Két, szabályos lencse alakú felhő látszik az égen, melyek már azért is gyanúsak, mert túl párhuzamosan helyezkednek el egymáshoz képest -mintha „alakzatot" tartanának. A felvétel - ha valódi - akkor válik fantasztikussá, amikor az egyik lencsefelhő „hasában” feltűnik egy ragyogó, narancsszínű gömb alakú objektum. Jól látszik, amint elhagyja a felhőt, majd önállóan lebegni kezd az égen. Véleményünk szerint nem érdemes azon vitázni, hitelesek-e a fenti filmek, beszámolók, avagy sem. A lényeg, hogy ősidők óta megfigyelnek felhőket, melyek kozmikus idegenek járműveit álcázzák. Felhőket, melyekből istenek lépnek ki, bukkannak elő. Felhőket, melyeken hősök, megváltók, isteni személyek emelkednek fel az égbe. A felhőmitológia gazdagsága mutatja, hogy eleink tisztában voltak vele: az égbolton látható „felhőjáték", „felhőtánc” mögött olykor idegen civilizációk küldöttei, kozmikus lények állnak.
Tegyük hozzá: az istenek „felhőcsinálása” nagyon emlékeztet napjaink titkos időjárás-manipulációs kísérleteire, melynek eredményei a chemtrail néven ismert „vegyi felhők”. Ezek mesterséges mivolta szembeötlő, ám több eset bizonyítja: akár egy átlagosnak látszó bárányfelhőből is hirtelen előbukkanhat egy UFO. így ha ezentúl az égen úszó fellegekben gyönyörködünk, nem árt észben tartanunk: nem minden felhő, ami első ránézésre annak tűnik...
Az, hogy a felhőknek köze lehet kozmikus civilizációkhoz, már a mitológiákban is felmerül. Sok legenda szól arról, hogy az istenek felhőkön utaznak, vagy úgy álcázzák égi szekereiket a kíváncsi szemek elől, hogy egy óriási felleget gerjesztenek köré.
Mindkét változat - a „jármű-felhő” és az „álcafelhő" ötlete is - egy szuper fejlett technológiára utal, mellyel a mai történelem-kép szerinti ősemberek aligha rendelkezhettek. Így feltehető, hogy ezeket a mesterséges felhőket földönkívüliek hozták létre, akik az ősidőkben avatkoztak be a földi emberiség történelmébe, s ők lettek a mítoszok istenei.
De az is elképzelhető, hogy egy előző emberiség jutott el olyan szintre, hogy már manipulálni tudták az időjárást, és ennek emlékei az istenek által alkotott felhőkről szóló történetek.
A görög mitológiában különösen gyakoriak az istenek „álcafelhői’. Ezeket a halhatatlanok olyankor gerjesztették maga - vagy égi kocsijaik - köré, ha nem akarták, hogy az égen való átvonulásuk a Földről is látható legyen. Különösen Zeusz volt a felhők szakértője: egy apró felhőcskéből hatalmas ködöt duzzasztani éppúgy tudott, mint viharfelhőket más országokba, földrészekre küldeni, hogy ott zúduljon ki belőlük az eső.
A legnagyobb attrakciója azonban az volt, hogy a semmiből is tudott felhőt teremteni, és azt bármilyen alakra gyúrni. Nem véletlenül említi Homérosz az eposzaiban „Felleg-torlaszoló Zeusz"-ként az istenek urát Ezt a felhőalkotó képességét használta ki akkor is, amikor egy Ixión nevű halandó férfi el akarta csábítani Hérát, a feleségét. Hogy becsapja a kéretlen udvarlót, Zeusz felhőből készített egy asszonyt, aki Héra pontos mása volt Ixión bedőlt a csehek, és a Hérának gondolt felhőasszonnyal szeretkezett A nőt egyébként Nephelének hívták - a szó görögül felhőt jelent és amúgy teljesen úgy nézett ki, mint egy gyönyörű istennő (konkrétan mint Héra), csak épp a teste vízpárából volt. Nephelé Ixióntól egy Kentaurosz nevű félistent szült, aki a kentaurok ősapja lett.
A mítoszban igazából a következő pontok a legérdekesebbek: 1. Zeusz képes bármely formára - így akár Héra képmásává - gyúrni egy felhőt, 2. az így létrejött lény félig istennő, félig időjárási jelenség: egyfajta „felhőlény’! Ősi elképzelés, hogy a meteorológiai jelenségeknek - szél, köd, vihar, felhő és mások - személyisége, „egója” is van: intelligens létformák, csak épp teljesen mások, mint a biológiai alapú lények.
Külön téma lenne megvizsgálni: van-e alapja ennek a hiedelemnek? A földrajzi, meteorológiai objektumok - így a felhők - csak élettelen jelenségek, ahogy ez a tudományban ma ténynek számít, avagy valóban rendelkezhetnek bizonyos szintű tudatossággal? Napjainkban egyre több jel mutat rá, hogy az élő és élettelen közti határ korántsem oly éles, mint ahogyan azt eddig gondolták, és ez akár a légköri jelenségekre is igaz lehet.
A „felhőlényeken” túl az említett álcafelhők is érdekesek. A Bibliában különösen gyakori az a motívum, hogy az Atya,Jézus vagy épp az angyalok felhőkbe burkolózva takarják el valódi alakjukat. Az Exodus során például Jahve nappal egy felhőoszlopba, éjjel pedig egy tűzoszlopba bújva vezeti a honfoglaló héber törzseket. Ez az óriási, oszlop alakú felhő mintegy hadvezérként a nép élén gomolyogva mutatta az utat, míg a sivatagon át Kánaánba nem értek. De Jahve olyan felhőt is tudott produkálni, amely táplálékkal látta el az embereket: „Reggel pedig harmatozó felhő volt a tábor körül. Amikorra harmatozófelhő felszállt, a puszta talaján valami finom, szemcsés dolog volt, olyan, mint a dér a földön." (Móz2.16.13-14.)Ez volt a manna: édes, tápláló élelmiszer, a vándorló zsidóság „égi kenyere"
Felhő borította a Frigyláda sátrát is, míg az Úr beszélt a ládán keresztül. Úgy tűnik, a felhő általában Jahve jelenlétére utalt, mintegy őt magát személyesítette meg. Mózes egy ízben kérte az Urat, hadd nézhesse meg őt „álcafelhő" nélküli, igaz mivoltában. Jahve vonakodott -„arcomat nem láthatja ember úgy, hogy életben maradjon" -, de végül csak megengedte neki, hogy egy szikla résébe állva láthassa Őt hátulról, amint elvonul a szikla előtt.
A sarkkörök egyik legtitokzatosabb égi jelensége az úgynevezett gyöngyházfelhő. 2007-ben egy NASA-műholdat indítottak a gyönyörű látványt nyújtó tünemény vizsgálatára, melyek 80 kilométer magasságban ragyognak az égen, s leginkább tényleg egy gyöngyházfényű fátyolra hasonlítanak.
A jelenséget kizárólag a sarkvidékeken lehet észlelni, éjjel. Északon általában május és augusztus közt tűnnek fel, az Antarktiszon pedig november és március közt. Már több műholdat is fellőttek az 1960-as évek óta, hogy közel férkőzzenek a gyöngyházfelhőkhöz, ám egyelőre mindegyik értékelhető eredmény nélkül tért vissza. Jelenleg senki sem tudja, mik is ezek, hogyan keletkeznek és miért csak a sarkköröknél bukkannak elő.
A kutatók sejtése szerint közük lehet a sarki fényhez - talán annak valamilyen változatai. Egy kissé fantasztikus magyarázat szerint pedig a gyöngyházfelhők - és a sarki fény is - valójában párhuzamos univerzumokba nyíló folyosók bejáratai. De az is felmerült, hogy e fényeffektusok konkrétan a másik világból szűrödnek át a mi dimenziónkba: talán az ottani városok fényei azok, melyek a mi légkörünkben gyöngyházfelhőkként manifesztálódnak. Nos, a rejtély adott, lehet találgatni...
Az ilyesféle „isteni” felhőkről világosan kiderül, hogy nem azonosak a „normális" időjárási jelenséggel - egy átlagos esőfelhővel például. Külsőre is mások: Jézus történetében például gyakran megjelenik egy fényt árasztó, ragyogó felhő, melyből égi apja hangja beszél. Krisztus mennybemenetelét is úgy ábrázolják, hogy belép ugyanebbe a fényfelhőbe, s rajta száll tél az égbe.
Az egész bibliai felhőmítosz nagyon úgy hangzik, mintha egy földönkívüli csúcstechnológia eleme volna. A felhőoszlop, melybe Jahve burkolózik a földi szemek elől, talán valamilyen álcázási- és védőrendszer lehetett
- energiapajzs, vagy valamilyen hullámokból álló erőtér az illetéktelen behatolók meggátolására.
A mítoszok láthatatlanná tevő ködsisakjai, köpönyegei amúgy is nagyon emlékeztetnek arra, hogy az UFO-k is használnak téridő-manipulációkat, melyekkel űrhajójukat láthatatlanná - és a földi radarokkal követhetetlenné
- teszik.
Ezért gyanítható, hogy néhány ma észlelt furcsa „felhő” talán nem is felhő valójában... 2011. december 23-án egy roppant érdekes videót készítettek az oroszországi Cseljabinszk térségében, Trekghomy városa felett. Ezen egy ragyogó, gömbszerű objektum látható az égen lebegve, amint felhőt generál maga körül. Végig együtt mozognak - a felhő és a benne lévő fénymag, mely nyilvánvalóan a felhő forrása -, és egyszerre is tűnnek el. Az észlelés körülményeiben fontos, hogy Trekghomy régóta úgynevezett „zárt város". Még a szovjet időkben hozták létre ezt a települést kimondottan titkos nukleáris kutatások céljából. Ezek ma is folynak az itteni katonai bázison, így kívülállók csak családi meghívóval vagy hatósági engedéllyel léphetnek be ide.
A decemberi filmfelvétel ráadásul nem egyedi a Cseljabinszk körzetben. Számos észlelést
rögzítettek itt az égbolton felbukkanó objektumokról, melyek szó szerint ködbe burkolóznak, vagy felhőt növesztenek maguk köré. Több esetben az UFO egy amorf, tejfehér párában mozgott, mely a repülő tárgy eltűnésével egyidejűleg oszlott szét.
Ezek a felhők és ködök láthatóan álcázási célt szolgálnak: feladatuk egy konkrét objektum beburkolása, eltakarása lehet. Már csak az a kérdés, hogy konkrétan a hírhedt cseljabinszki „felhők” mit is álcáznak: földönkívüli űrhajókat? Vagy - mint a környéken lakók régóta gyanítják - az egésznek a szovjet idők atomkísérleteihez van köze? Sokan úgy vélik, mindkettőben van igazság. Talán a KGB annak idején szövetségre lépett egy vagy több kozmikus civilizációval, s az ő segítségükkel folytak kísérletek Trekghomy-ban - és folynak akár ma is. A felhőbe burkolt UFO mindenesetre tisztára olyan, ahogy a bibliai és mitológiai szövegek alapján el lehet képzelni az istenek „álcafelhőit”. Nem kizárt, hogy ugyanarról a technológiáról van szó - vagy akár ugyanarról a földönkívüli civilizációról, mely a mitikus korok óta látogatja a Földet.
Az UFO-gyanús felhők egy másik csoportját azok képezik, melyek egy tipikus repülő csészealjat
formáznak. A szkeptikusok ezeket azzal intézik el, hogy szokatlan természeti jelenségek: lencse alakú felhők. Mivel tényleg vannak ilyenek, ez a magyarázat elfogadhatónak látszott - csakhogy egy hitelesnek tartott videofelvétel kissé árnyalja a képet.
Az ominózus film a chilei Maricunga térségében készült 2014. július 18-án. Két, szabályos lencse alakú felhő látszik az égen, melyek már azért is gyanúsak, mert túl párhuzamosan helyezkednek el egymáshoz képest -mintha „alakzatot" tartanának. A felvétel - ha valódi - akkor válik fantasztikussá, amikor az egyik lencsefelhő „hasában” feltűnik egy ragyogó, narancsszínű gömb alakú objektum. Jól látszik, amint elhagyja a felhőt, majd önállóan lebegni kezd az égen. Véleményünk szerint nem érdemes azon vitázni, hitelesek-e a fenti filmek, beszámolók, avagy sem. A lényeg, hogy ősidők óta megfigyelnek felhőket, melyek kozmikus idegenek járműveit álcázzák. Felhőket, melyekből istenek lépnek ki, bukkannak elő. Felhőket, melyeken hősök, megváltók, isteni személyek emelkednek fel az égbe. A felhőmitológia gazdagsága mutatja, hogy eleink tisztában voltak vele: az égbolton látható „felhőjáték", „felhőtánc” mögött olykor idegen civilizációk küldöttei, kozmikus lények állnak.
Tegyük hozzá: az istenek „felhőcsinálása” nagyon emlékeztet napjaink titkos időjárás-manipulációs kísérleteire, melynek eredményei a chemtrail néven ismert „vegyi felhők”. Ezek mesterséges mivolta szembeötlő, ám több eset bizonyítja: akár egy átlagosnak látszó bárányfelhőből is hirtelen előbukkanhat egy UFO. így ha ezentúl az égen úszó fellegekben gyönyörködünk, nem árt észben tartanunk: nem minden felhő, ami első ránézésre annak tűnik...
Megjegyzések
Megjegyzés küldése