Yowie Ausztrália rejtélyes előembere
Az ausztráliai Kék-hegységben élő bennszülöttek öregei gyakran mesélnek óriási termetű, szőrös teremtményekről. Az őslakosok tábortüzeknél elhangzott mítoszai megemlékeznek arról, hogy noha ezek a lények elsősorban bogyókon, gyökereken élnek, mégis gyakran vadásznak állatokra, a kedvenc táplálékuk pedig az emberhús. Az őslakosok szerint ezek a különös „szörnyek"még a mi korunkban is uralják Ausztrália vad. ember által ritkán felkeresett vidékeit.
Adam Firth szülei is valószínűleg csak bennszülött legendának vélték a yowie nevű teremtményt, amíg 1820-ban egy nőstény előmászott a bozótból és elragadta a 7 éves fiúkat.
Amikor a fiú előkerült, arról mesélt, hogy az emberszerű lény egy sziklaeresz alatt tartotta, és próbált róla gondoskodni: nyers kengurucombbal akarta megetetni. Adam a yowie-k táborhelyén tűz nyomait is látta. Az előember nem ártott a gyereknek. Amikor a keresésére induló vadászokból és juhászkutyákból álló csapat a majomemberek szállása közelébe ért, a fiú figyelmeztette a nőstényt, mire az elmenekült.
Ez csak egy volt a telepesek és a területet lakó titokzatos állatok közötti találkozások közül. Ezekben az időkben
Maerók - a maorik majomemberei
Új-Zéland őslakói úgy tartják, hogy előttük a szigeteken egy másik nép, az erőszakos maerók lakták. A történetek szerint ezek a lények hosszú, csontos ujjaikkal ejtették el a zsákmányukat, a testüket pedig hosszú, piszkosbama szőrzet fedte, és a zsákmányukat a fákról lesték. A bevándorló maorik tönkretették az otthonaikat, így a maerók az erdőkbe menekültek. Onnan ütöttek rajta a területüket bitorló és valószínűleg a fő táplálékukat jelentő, moákat (struccalakú és röpképtelen, mára kihalt madarak) levadászó maorikon.
1789-ben Ausztrália még csak a Brit Világbirodalom fegyenc-telepe volt Néhány elítélt és az őrzésükre kirendelt pár katona vadászni indult Elejtettek pár wallaby-t (kisméretű kenguruféle), és amikor a zsákmányukkal visszatértek volna a településre, az egyik férfi egy megtermett embernél is jóval magasabb, szőrös teremtményt vett észre a közeli domboldalon. Azonnal tüzet nyitottak rá, azonban a lény villámgyorsan elrohant.
A vadászok, favágók és opálbányászok gyakran találkoztak a majomemberekkel vagy bukkantak munka közben óriási lábnyomokra, a helyi farmerek állatai pedig egyszerűen eltűntek. Ezek a történetek hamarosan eljutottak Londonba. John Pinkerton 1804-ben megjelent,Modem földrajz című könyvében megemlíti, hogy a Sydney-öböl környékén különös bennszülöttek éltek. E nép tagjainak lapos orra, széles az orrlyuka, továbbá kiálló, összefüggő szemöldöke, vastag és széles szája, valamint erős állkapcsa van. Az író szerint ezek a lények kenguruirhából készült köpennyel takarják meztelenségüket Az abók beszámolói alapján e teremtmények sziklaszirtek alatt éltek, durva kőeszközöket készítettek, és tüzet is tudtak rakni. Az öböl környékén lakó törzsek nem szörnyeknek, hanem egyszerűen csak egy másik törzsnek tekintették őket.
vándorlók átkeltek a Kék-hegységen, és benépesítették a tőle nyugatra elterülő síkságot A terep nehézségei megakadályozták az útépítést, így a gyarmatosítók első kolóniái épp úgy el voltak vágva egymástól, mint a külvilágtól is.
Különféle észlelések
Egy óriás termetű nő 1918-ban a Deua-folyó partján tűnt fel. A leírások szerint 2-3 méter magas is lehetett A testét egyszerű kengurubőr ruha takarta. 1925 és 1936 között a Tuross-folyó mentén pedig egy hímnemű egyed terrorizálta az ott élőket Az ötvenes években a Kanagra-síkságon dolgozó favágók jókora, friss lábnyomra bukkantak. Mikor lemérték őket, kiderült, hogy egy méter hosszúak. Ez a felfedezés sokaknak eszébe juttatta, hogy a területet egykor járó első felderítők sokszor láttak óriási, emberszerű lényeket errefelé. 1970. augusztus 7-én Rex Gilroy a Solitary-hegy nyugati lejtőjén keresett növényi kövületeket. A közeli bozótból hirtelen széttörő ágak recsegését hallotta. Gilroy ekkor kipillantott az ágak között, és tőle 15 méterre egy meztelen, sötét bőrű embert látott. Háttal guggolt neki, körülbelül két méter magas lehetett A szemöldöke előreugró volt, a karjait pedig dús szőrzet fedte. A fején hosszú haj nőtt. Egy ásóbottal gödröt vájt a talajba, mintha gyökereket vagy gumókat keresett volna. A teremtmény 4 percig maradt ott, majd felállt, és elindult nyugatnak a bozótban.
1977-ben az Új-Dél-Wales-i Oxley szigete közelében lévő Taree városában gyakran hallottak éjszaka vérfagyasztó sikolyokat, és néha éjszakánként láttak egy fekete szőrrel borított emberszerű teremtményt 2003 decemberében egy idős házaspár egy 2.8 méter magas,állatbőrökbe öltözött ember-szerű lénnyel találkozott az Új-Dél-Wales-i Bemboka Nemzeti Parkban. A szőrös teremtmény a fák között bujkált A múlt század negyvenes éveiben ugyanitt egy bennszülött vasútépítő munkás is meghalt különös körülmények között. A holttestére egy patak partján bukkantak, a fejét mintha bezúzta volna valaki nagy és erős egy kővel. Ezekben az időkben a telepesek láttak egy 3 méter magas „emberbestiát” a bozótban sétálni, a bal kezében egy otromba kőeszközt tartott. 1870-ben sikerült megnyitni a Bemboka-völgyet a civilizáció számára, de úgy festett, hogy a hely titokzatos lakói ennek nem örültek. Mintha megpróbálták volna elűzni a területükre érkezőket .Charles Jameson telepes egy különös esetet jelentett be a helyi hatóságoknál. Elmesélte, hogy épp hazatérőben volt a vadászatból, amikor a fakunyhójához érve különös dologra lett figyelmes. Az épületet két és három méter magas, izmos, emberszerű lények állták körbe. A deszkákat pusztakézzel vagy a kezükben tartott kőbunkókkal törték szét, míg a szénatetőt egyszerűen leszaggatták. A helyi gazdák felfegyverezve tértek vissza a kunyhó romjaihoz, azonban a hatalmas lábnyomok kivételével semmit sem találtak. 1889-ig még sokszor látták a völgy titokzatos majomemberét, majd hirtelen eltűnt.
Átírt őstörténet
2010 márciusában egy hihetetlen felfedezés hozta izgalomba a tudományos világot Az Altaj-hegységbeli Gyeniszova-barlangban egy eddig nem ismert emberfaj felső ujjpercét találták meg. A genetikai vizsgálatok szerint a 41000 évvel ezelőtt élt emberi faj génjei több mai népcsoportban is jelen vannak, például a melanézek és a velük rokon ausztrál őslakosok szervezetében! A tudósok alapján ez az ősi emberfaj elterjedt egykor Szibériában, Kínában, Tibetben, Délkelet-Ázsiában. Lehetséges, hogy a gyeniszovai ember bizonyos példányai eljuthattak Ausztráliába, ahol talán keveredhettek az őslakosok felmenőivel...
Az eddigi maradványok alapján kevés következtetést vontak le a paleoantropológusok. Ezek a gyeniszovaiak erős testalkatú, nagytermetű emberek lehettek: pontosan olyanok, mint amilyennek a beszámolók és az őslakosok történetei a yowie-kat is leírják. Lehetséges, hogy a yowie-mítoszt a fennmaradt Homo erectus törzsek mellett a gyeniszovaiak késői leszármazottai is táplálták.
Döbbenetes leletek
1968 és 1972 között a Kow mocsárban különös leleteket találtak az archeológusok. Több mint negyven, itt eltemetett ember maradványaira bukkantak, a legidősebb 13 000 éves, míg a legfiatalabb 6500 éves is lehetett. Az itt egykor élt embereknek kiugró szemöldökcsontjuk és más ősi jellemzőik is voltak, a leleteket elemző tudósok szerint emlékeztettek a Homo erectusra vagy az archaikus Homo sapiensre. Ezek a jellemzők talán arra utalnak, hogy az őslakos ausztrálok ősei és a késői gyeniszovaiak keveredhettek.
A leletek és a történetek azt bizonyítják, hogy Ausztráliát több hullámban hódíthatta meg az ember. Ezt lehetővé tette, hogy a jégkorszak idején az óceánok vízszintje csökkent, ami miatt a tengerfenék hatalmas területei kerültek szárazra. A délkelet-ázsiai szigetvilág helyén egy hatalmas, Szunda-föld nevű szárazulat terpeszkedett, ahonnan a vándorló a tengerszoroson keresztül átjuthatott Ausztráliába. A paleoantropológusok szerint az őslakosok ősei itt vándoroltak át 50 000 évvel ezelőtt. De mi van akkor, ha előttük más emberfajok is érkeztek? Előbb a Homo erectusok, majd a hullámot a gyeniszovaiak és a Homo sapiens sapiens zárták.
Adam Firth szülei is valószínűleg csak bennszülött legendának vélték a yowie nevű teremtményt, amíg 1820-ban egy nőstény előmászott a bozótból és elragadta a 7 éves fiúkat.
Amikor a fiú előkerült, arról mesélt, hogy az emberszerű lény egy sziklaeresz alatt tartotta, és próbált róla gondoskodni: nyers kengurucombbal akarta megetetni. Adam a yowie-k táborhelyén tűz nyomait is látta. Az előember nem ártott a gyereknek. Amikor a keresésére induló vadászokból és juhászkutyákból álló csapat a majomemberek szállása közelébe ért, a fiú figyelmeztette a nőstényt, mire az elmenekült.
Ez csak egy volt a telepesek és a területet lakó titokzatos állatok közötti találkozások közül. Ezekben az időkben
Maerók - a maorik majomemberei
Új-Zéland őslakói úgy tartják, hogy előttük a szigeteken egy másik nép, az erőszakos maerók lakták. A történetek szerint ezek a lények hosszú, csontos ujjaikkal ejtették el a zsákmányukat, a testüket pedig hosszú, piszkosbama szőrzet fedte, és a zsákmányukat a fákról lesték. A bevándorló maorik tönkretették az otthonaikat, így a maerók az erdőkbe menekültek. Onnan ütöttek rajta a területüket bitorló és valószínűleg a fő táplálékukat jelentő, moákat (struccalakú és röpképtelen, mára kihalt madarak) levadászó maorikon.
1789-ben Ausztrália még csak a Brit Világbirodalom fegyenc-telepe volt Néhány elítélt és az őrzésükre kirendelt pár katona vadászni indult Elejtettek pár wallaby-t (kisméretű kenguruféle), és amikor a zsákmányukkal visszatértek volna a településre, az egyik férfi egy megtermett embernél is jóval magasabb, szőrös teremtményt vett észre a közeli domboldalon. Azonnal tüzet nyitottak rá, azonban a lény villámgyorsan elrohant.
A vadászok, favágók és opálbányászok gyakran találkoztak a majomemberekkel vagy bukkantak munka közben óriási lábnyomokra, a helyi farmerek állatai pedig egyszerűen eltűntek. Ezek a történetek hamarosan eljutottak Londonba. John Pinkerton 1804-ben megjelent,Modem földrajz című könyvében megemlíti, hogy a Sydney-öböl környékén különös bennszülöttek éltek. E nép tagjainak lapos orra, széles az orrlyuka, továbbá kiálló, összefüggő szemöldöke, vastag és széles szája, valamint erős állkapcsa van. Az író szerint ezek a lények kenguruirhából készült köpennyel takarják meztelenségüket Az abók beszámolói alapján e teremtmények sziklaszirtek alatt éltek, durva kőeszközöket készítettek, és tüzet is tudtak rakni. Az öböl környékén lakó törzsek nem szörnyeknek, hanem egyszerűen csak egy másik törzsnek tekintették őket.
vándorlók átkeltek a Kék-hegységen, és benépesítették a tőle nyugatra elterülő síkságot A terep nehézségei megakadályozták az útépítést, így a gyarmatosítók első kolóniái épp úgy el voltak vágva egymástól, mint a külvilágtól is.
Különféle észlelések
Egy óriás termetű nő 1918-ban a Deua-folyó partján tűnt fel. A leírások szerint 2-3 méter magas is lehetett A testét egyszerű kengurubőr ruha takarta. 1925 és 1936 között a Tuross-folyó mentén pedig egy hímnemű egyed terrorizálta az ott élőket Az ötvenes években a Kanagra-síkságon dolgozó favágók jókora, friss lábnyomra bukkantak. Mikor lemérték őket, kiderült, hogy egy méter hosszúak. Ez a felfedezés sokaknak eszébe juttatta, hogy a területet egykor járó első felderítők sokszor láttak óriási, emberszerű lényeket errefelé. 1970. augusztus 7-én Rex Gilroy a Solitary-hegy nyugati lejtőjén keresett növényi kövületeket. A közeli bozótból hirtelen széttörő ágak recsegését hallotta. Gilroy ekkor kipillantott az ágak között, és tőle 15 méterre egy meztelen, sötét bőrű embert látott. Háttal guggolt neki, körülbelül két méter magas lehetett A szemöldöke előreugró volt, a karjait pedig dús szőrzet fedte. A fején hosszú haj nőtt. Egy ásóbottal gödröt vájt a talajba, mintha gyökereket vagy gumókat keresett volna. A teremtmény 4 percig maradt ott, majd felállt, és elindult nyugatnak a bozótban.
1977-ben az Új-Dél-Wales-i Oxley szigete közelében lévő Taree városában gyakran hallottak éjszaka vérfagyasztó sikolyokat, és néha éjszakánként láttak egy fekete szőrrel borított emberszerű teremtményt 2003 decemberében egy idős házaspár egy 2.8 méter magas,állatbőrökbe öltözött ember-szerű lénnyel találkozott az Új-Dél-Wales-i Bemboka Nemzeti Parkban. A szőrös teremtmény a fák között bujkált A múlt század negyvenes éveiben ugyanitt egy bennszülött vasútépítő munkás is meghalt különös körülmények között. A holttestére egy patak partján bukkantak, a fejét mintha bezúzta volna valaki nagy és erős egy kővel. Ezekben az időkben a telepesek láttak egy 3 méter magas „emberbestiát” a bozótban sétálni, a bal kezében egy otromba kőeszközt tartott. 1870-ben sikerült megnyitni a Bemboka-völgyet a civilizáció számára, de úgy festett, hogy a hely titokzatos lakói ennek nem örültek. Mintha megpróbálták volna elűzni a területükre érkezőket .Charles Jameson telepes egy különös esetet jelentett be a helyi hatóságoknál. Elmesélte, hogy épp hazatérőben volt a vadászatból, amikor a fakunyhójához érve különös dologra lett figyelmes. Az épületet két és három méter magas, izmos, emberszerű lények állták körbe. A deszkákat pusztakézzel vagy a kezükben tartott kőbunkókkal törték szét, míg a szénatetőt egyszerűen leszaggatták. A helyi gazdák felfegyverezve tértek vissza a kunyhó romjaihoz, azonban a hatalmas lábnyomok kivételével semmit sem találtak. 1889-ig még sokszor látták a völgy titokzatos majomemberét, majd hirtelen eltűnt.
Átírt őstörténet
2010 márciusában egy hihetetlen felfedezés hozta izgalomba a tudományos világot Az Altaj-hegységbeli Gyeniszova-barlangban egy eddig nem ismert emberfaj felső ujjpercét találták meg. A genetikai vizsgálatok szerint a 41000 évvel ezelőtt élt emberi faj génjei több mai népcsoportban is jelen vannak, például a melanézek és a velük rokon ausztrál őslakosok szervezetében! A tudósok alapján ez az ősi emberfaj elterjedt egykor Szibériában, Kínában, Tibetben, Délkelet-Ázsiában. Lehetséges, hogy a gyeniszovai ember bizonyos példányai eljuthattak Ausztráliába, ahol talán keveredhettek az őslakosok felmenőivel...
Az eddigi maradványok alapján kevés következtetést vontak le a paleoantropológusok. Ezek a gyeniszovaiak erős testalkatú, nagytermetű emberek lehettek: pontosan olyanok, mint amilyennek a beszámolók és az őslakosok történetei a yowie-kat is leírják. Lehetséges, hogy a yowie-mítoszt a fennmaradt Homo erectus törzsek mellett a gyeniszovaiak késői leszármazottai is táplálták.
Döbbenetes leletek
1968 és 1972 között a Kow mocsárban különös leleteket találtak az archeológusok. Több mint negyven, itt eltemetett ember maradványaira bukkantak, a legidősebb 13 000 éves, míg a legfiatalabb 6500 éves is lehetett. Az itt egykor élt embereknek kiugró szemöldökcsontjuk és más ősi jellemzőik is voltak, a leleteket elemző tudósok szerint emlékeztettek a Homo erectusra vagy az archaikus Homo sapiensre. Ezek a jellemzők talán arra utalnak, hogy az őslakos ausztrálok ősei és a késői gyeniszovaiak keveredhettek.
A leletek és a történetek azt bizonyítják, hogy Ausztráliát több hullámban hódíthatta meg az ember. Ezt lehetővé tette, hogy a jégkorszak idején az óceánok vízszintje csökkent, ami miatt a tengerfenék hatalmas területei kerültek szárazra. A délkelet-ázsiai szigetvilág helyén egy hatalmas, Szunda-föld nevű szárazulat terpeszkedett, ahonnan a vándorló a tengerszoroson keresztül átjuthatott Ausztráliába. A paleoantropológusok szerint az őslakosok ősei itt vándoroltak át 50 000 évvel ezelőtt. De mi van akkor, ha előttük más emberfajok is érkeztek? Előbb a Homo erectusok, majd a hullámot a gyeniszovaiak és a Homo sapiens sapiens zárták.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése