A kínai legendák legrejtélyesebb lényei
Bölcs sárkánykirályok az óceán mélyén, a Napban élő halhatatlan főnix, vagy épp az egyszarvú, aki Konfuciusz filozófus igazi apja volt... Hihetetlen kalandozás az ősi Kína misztikus faunájában!
A három lény mindegyike szerepel a keresztény hagyományokban is. Kínában szintén a legendák népszerű hősei, ám - mint látni fogjuk - külsejük, viselkedésük, jellemük sokszor eltér attól, amit mi itt Nyugaton megszoktunk a saját mítoszainkból és meséinkből. így például a kínai leírások szerint a sárkányok végtelenül bölcs, jóságos, szelíd monstrumok, az emberiség első tanítómesterei - tehát távolról sem királylányokat rabló, gonosz fenevadak, mint az európai mesékben.
Pont azért is e három mitikus lényen keresztül lehet legjobban bemutatni a kínai „kriptozoológiát", mert ezek nekünk is ismerősek, és Kínában is a legszentebb Négy Teremtő Lény közé tartoznak. Az ottani krónikák szerint ugyanis valaha négy isteni lény formálta meg az Univerzumot: a Főnix, a Sárkány, az Unikomis és a Teknősbéka. Majd felosztották maguk közt az égboltot négy negyedre: a Főnixé lett Dél, a Sárkány uralja Keletet, az Unikomis Nyugatot, míg a Teknős az északi égtáj ura.
Hermafrodita madárkirály
A kínai Főnix sokban hasonlít görög-egyiptomi mitológiai „rokonához" - szintén halhatatlan, és szintén a Napot jelképezi, olyannyira, hogy úgy tartották róla: a Napban él. Neve kínaiul Fengfiuang, de ez egy összeolvasztott kifejezés, mivel a Feng kakast, a Huang tyúkot jelent. így a szó „Kakastyúk" lehetne, de nem erről van szó - inkább arról, hogy a főnix a nemek közti ősi egységet képviseli. Nem véletlenül a boldog házasság, a harmonikus szerelmi kapcsolat Kína-szerte közkedvelt szimbóluma.
A legendák szerint összesen két főnix él a világon: egy hím és egy nőstény, A madár - nem tudni, melyikük - először 4600 évvel ezelőtt jelent meg a Földön Huang-ti, a titokzatos Sárga Császár uralkodása alatt. Az egyszarvúhoz hasonlóan a főnixről is úgy hiszik Kínában, hogy felbukkanása nagyon szerencsés előjel: egy új, sikeres császár trónra lépését, egy boldog korszak kezdetét jelzi.
Ez ismét csak párhuzam az egyiptomi főnix legendájával, amelyről szintén azt tartották: ha megjelenik Heliopolisz városban, Ré napisten templomában, az annak előjele, hogy egy kivételes tehetségű fáraó fog uralkodni Egyiptomban. Az is közös, hogy mindkét kultúrában a főnix magának az uralkodónak az „alteregója": nemcsak védelmezője, de egyben ő maga, isteni énje.
Kinában a Feng-kakas a császárt, míg a Huang a császárnét jelképezi A Főnix maga is a Madarak Királya (a nőstény a királynéjuk), ahogy a szárazföldi állatok urának az Unikomist, az édesvízi lényekének a Teknőst, a tenger királyának pedig a Sárkányt tekintik.
A sós leves és a hirtelen haragú császár
Az egyiptomi főnixtől eltérően - melyet „normális" küllemű, hosszú nyakú gázló madámak ábrázoltak - kínai megfelelője kissé misztikusabb megjelenésű. A leírások szerint ugyanis a Fenghuang feje és teste akár egy fácáné, viszont pávatollazata van. Különösen a farktollai szokatlanok, ugyanis ezek az öt szent színből állnak: vörös, kék, sárga, fehér és fekete színűek. Fenti egy leegyszerűsített főnix-jellemzés. Másutt ezt a „személyleírást” kapjuk: „csőre mint a kakasé, arca egy fecskéé, homloka baromfi-homlok, kígyónyakkal, melle a Iúdéra hajaz, háta a teknősbékáéra, teste hátul olyan, mint a szarvasbikáé, csakhogy a főnixnek halfarka van' Már elképzelni is kihívás e lényt, nemhogy lerajzolni, netán szoborba önteni - márpedig a kínai művészek közül többnek sikerült ez is.
E fantasztikus madár persze nem az emberi világban él - ide csak látogatóba jön el nagyon ritkán, kb. ezerévente egyszer. A mitikus Kunlun-hegységben fészkel, a wutong nevű fán, ahol naphosszat éteri szépségű dallamokat énekel. Aki egyszer is abban a kivételes szerencsében részesül, hogy hallja a főnix dalát, az a kínaiak szerint maga is nagy művész lesz. A főnix adja ugyanis az alkotóknak az ihletet - ahogy a nyugati elképzelés szerint a Pegazus vagy a múzsák -, sőt: a kínai hangskálát állítólag egy olyan dalnok alkotta meg, aki hallotta a Madarak Királyát énekelni. Egy legenda szerint egy fontos felfedezés is a főnixnek köszönhető. Réges-régen egy paraszt szántott földjén, amiikor meglátta a talajon gubbasztó Fenghuangot El akarta kapni, de a Madarak Királya elrepült, ám a földgöröngyöt, amin ült, a szántóvető elrakta, mert úgy vélte: szent, mivel a főnix teste érintette. El is vitte a császárnak, ám az feldühödött az ajándékon, és kivégeztette a parasztot.
Évekkel később azonban, mikor a földgöröngy véletlenül beleesett a császár levesébe, megízlelte, s rádöbbent, hogy sokkal ízletesebb lett A göröngy ugyanis, amin a főnix ült, a só volt.. Az uralkodó már bánta hirtelen haragját, így kárpótlásul a kivégzett férfi fiát magas méltóságba emelte: a császári sóbányák urává nevezte ki.
A Sarkcsillag elrablása
Hétfejű, tűzokádó, városokat rettegésben szörny, melyet végül egy hős lovagnak sikerül legyőznie? Ilyen sárkányt nem találunk Kína ősi legendáiban - helyette viszont találkozhatunk a Lunggal, aki inkább istenségnek számít, mint vadállatnak Általános tisztelet, szeretet övezi, nevének jelentése is „kiváló értelmű lény", a halhatatlanság és gyógyító erő birtokosa, a béke, a jólét, a harmónia jelképe.A milliónyi „sárkányos” történet egyike szerint amikor az ősidőkben Kung-kung, a gonosz kígyó elrabolta a Sarkcsillagot, a Sárkány visszaszerezte, s újra az égre tűzte. Egy másik legenda szerint a Sárga-folyóból pedig egyszer kiemelkedett a Sárkány, s ő mutatta meg a császárnak az azóta is közismert Jin-Jang ábrát, mely az Univerzum teljességét jelképezi.
A Sárkány küllemének leírása, ha lehet, még a főnixénél is sokkal bizarrabb. Wang-Fu, a Han-dinasztia (Kr.e. III .sz - Kr.u. III. sz.) idején élt tudós szerint lófeje, kígyófarka van, oldalán hatalmas szárnyak, mancsain óriási karmok. Szarva szarvasra, szeme ördögre, nyaka kígyóra, hasa csigára, talpa tigrisre, füle ökörre emlékeztet De olyan Lung, azaz Sárkány is létezik Wang-Fu szerint, amely fül helyett a szarvával hall.
A kínai Lungot általában gyönggyel ábrázolják: ebben rejlik ugyanis az ereje. Ha elveszik tőle gyöngyét, hatalmától is megfosztják. Később a sárkányok kilenc alfaját különböztették meg a császári udvar kriptozoológusai, úgy mint „szarvat viselő, szárnyas, mennyei, szellemi, kincsőrző, sárga, földalatti, tekergő sárkányok, valamint a sárkánykirályok."
Sárkánykirályok, emberbőrben
Minden Lung közül a legizgalmasabbak az ez utóbbi csoportba tartozó lények: a sárkányok elitrétege, „krémje”. A kínai mitológia négy ilyen Sárkánykirályról, Lung Wang-ról tesz említést, akik a Négy Óceán felett uralkodnak. Sorrendben ők a következők: Ao Shun: Észak-, Ao Chin: Dél-, Ao Kuang: Kelet-, és Ao Yun: Nyugat Sárkánykirálya. Mindannyian tündöklő, víz alatti kristálypalotákban laknak, táplálékuk opál és gyöngy. Egy hagyomány szerint létezik egy ötödik Sárkánykirály is, a Közép Sárkánykirálya, aki még az égtájakat uraló lényeknél is vénebb és hatalmasabb. De maga a Négy mérete is szinte elképzelhetetlen: hosszuk egy mérföld, ha megmozdulnak, reng a tenger és összeütődnek a hegyek.
A Sárkánykirályoknak sárga pikkelypáncél védi a testét Szemük tűzben izzik, leheletükben megfőnek, testük hőjétől megsülnek a halak. Ha nagyon ritkán feljönnek a vízfelszínre, iszonyatos örvények, tájfunok keletkeznek, ha pedig - ami még ritkábban esik meg - felrepülnek, olyan vihart kavarnak, hogy az lesöpri a városokban a háztetőket, s áradást hoz a mezőkre. Tévedés volna azonban pusztán behemót vízi monstrumoknak hinni őket Végtelenül bölcsek és intelligensek: többet tudnak az Univerzum titkairól, mint arra ember valaha is képes lesz. Halhatatlanok, és akármekkora távolságból is kapcsolatban vannak egymással, szavak és hangok nélkül, telepatikusán kommunikálva Varázserejükkel akár emberi alakot is ölthetnek, s ilyenkor gyermeket is nemzhetnek földi nőknek. A kínai császárok legnagyobb „dicsekvésének” számított, ha azt állították: valójában egy ilyen, emberré vált Sárkánykirály volt igazi apjuk...
A Kunlun-hegység vegetáriánusa
Egy ősi kínai mondás a nagyság veszélyeire így figyelmeztet: „az Egyszarvú hidegtálként, a Sárleány húspástétomként végzi" Ebből is látszik, hogy az Unikornis, mint a szárazföldi állatok királya, szintén komoly méltóságnak örvend a kínai mitológiában. Neve, a Qjlin, szintén összetett, mint a főnixnél a Fenghuang: a qi a hím, a lin a nőstény egyszarvút jelenti.
Meg se lepődünk, ha kinézetéről olvasunk a krónikákban: semmivel sem kevésbé összetett és abszurd, mint másik három világteremtő társaié. Teste, mint a szarvasé, ökörfarka és lópatája van, még zöld pikkelyei is lehetnek, mint a sárkánynak. A legfontosabb azonban a homloka közepéből kinövő rövid szarva, mely nyugati megfelelőjével szemben, nem szaruból van, hanem húsból. Hátán a bőrt ugyanazt az öt szín alkotja, mint a főnix farktollait: vörös, sárga, kék, fehér, fekete.
A legendák szerint valaha hirtelen haragú, kegyetlen lény volt, ám később teljesen átalakult Nemes, jóságos, szelíd állat lett belőle, aki a Főnixhez hasonlóan a Kunlun-hegységben él(utóbbi valójában egy másik dimenziót jelent). Olyan óvatosan lépked, hogy el ne taposson akár egy hangyát is, sőt: még a füvet is csak akkor eszi meg, ha az kiszáradt. Az unikomis tehát túltesz a legkeményvonalasabb állatvédőn, és a legszigorúbb vegetáriánuson is...
A Qilin is nagyon ritkán jelenik meg az emberi világban, ám ha igen, akkor boldog időszakot, Aranykort jósol. A legendák szerint először akkor látták, amikor még egy előző emberiség idején Fu-shi császárnak átadta az írás titkát.
Az Unikornis Fia
Ám a leghíresebb látogatása világunkban nem ekkor történt. Évezredekkel később egy fiatal kínai lány azt álmodta, hogy egy erdőben sétálva észreveszi az Unikornist, amint méltóságteljesen lépked felé. Álmában ö leült, mire a nemes állat odalépett hozzá, szarvas fejét az ölébe téve. A lány megsimogatta, majd egy szalagot kötött szarvára, hogy megismerje - ezután felébredt
Könnyű kitalálni: a hajadon, noha férfival nem volt kapcsolata, teherbe esett. A jóslat szerint a Qilin, azaz az Egyszarvú gyermeke vagy nagy császár lesz, vagy pedig hatalmas bölcs, aki úgy uralkodik az emberek lelkén, mint egy király. Utóbbi teljesült be ezúttal: az anya egy fiúgyermeket szült, aki a Kung-fu-ce nevet kapta: ő lett Konfuciusz (Kr.e. 551-479), minden idők legnagyobbnak tartott kínai filozófusa.
Hetven évvel később az idős bölcs egy vadászaton hirtelen meglátta az Unikornist, szarván ugyanazzal a szalaggal, melyet még anyja kötött rá. Azonnal megértette, ki is ő, ám mielőtt odamehetett volna hozzá, Konfuciusz rosszul lett, elszédült. Nem tért magához, noha hazavitték, ágyba fektették: magas láza lett, és folyton csak azt ismételgette: „értem jöttél... értem jöttél..."Másnap hajnalra a filozófus meghalt. Apja, a halhatatlan Egyszarvú vitte magával lelkét hazájába, a Kunlun-hegységbe, ahol azóta is vele él, mint az „Unikomis Fia".
Varázskönyv a teknőspáncélon
A kínaiak szerint Dzsingisz kán (1162-1227) mongol hódító volt az utolsó ember, aki találkozott az Egyszarvúval. Épp indiai hadjáratára készült, mikor felderítés során meglátott egy „szarvashoz hasonló, zöld szőrű állatot, amelynek szarv volt a homlokán". A különös teremtmény odament hozzá, s így szólt: „Ideje most már, hogy visszatérj a földedre,"Dzsingisz ezt kínai minisztere tanácsára komolyan vette, mint az égiek üzenetét. Vissza is vonult, letéve India meghódításáról - döntését persze a történészek természetesen nem az egyszarvúnak, sokkal inkább stratégiai okoknak tulajdonítják.
Nem hagyhatjuk ki a Négy Teremtő Lény közül az utolsót, Észak urát, azaz inkább úrnőjét: a Teknősök Öreganyját A kínai monda szerint még egy előző emberiség idejében a jóságos Nagy Jü császár bejárta a földet, megfékezve az addig tomboló vizeket, lecsapolva a mocsarakat. Egyszer a folyóból kiemelkedett egy monstrum méretű, öreg teknősbéka, aki emberi hangon tárta fel neki az Univerzum titkos bölcsességét.
Ö volt a Teknősök Öreganyja. Az öreg lény vízből és tűzből volt, esetleg a Nyilas csillagkép csillagainak fényéből. Páncélján egy kozmikus írás szerepelt, az Egyetemes Szabály, mely olyan ismereteket tartalmazott, mint az akupunktúrával való gyógyítás módszerei, az alkímia tudománya, vagy a feng-shui: a harmonikus térrendezés ősi művészete.
„Teknőc Anyó” türelmesen hagyta, hogy Jü császár mindent lemásoljon, ami teknőjén állt. Miután ez és a szóbeli oktatás is megtörtént, a különös tanítómester visszasüllyedt a folyó mélyére, és az óta senki se találkozott vele...
Vámpírszarvasok a bányák mélyen
Jorge Luis Borges: Képzelt lények könyvé-ben, a legkülönösebb mitológiai teremtmények kislexikonában
olvashatunk a kinai krónikák Mennyei Szarvasáról Nem a mennyországban élő szarvasokról van szó: e lények épphogy a föld alatt, a bányák mélyén tanyáznak, s minden vágyuk, hogy feljöhessenek a felszínre.
Tudnak beszélni, s folyton a bányászoknak könyörögnek, hogy segítsenek rajtuk, vigyék ki a föld alól őket. Cserébe azt ígérik, megmutatják a legszebb drágaköveket. Nem érdemes azonban hinni nekik, különösen nem tanácsos belemenni ebbe az alkuba: a Mennyei Szarvasok kegyetlen lények, hiszen valójában egy előző, a föld alá került emberiség halottjainak szellemei. Ha kiszabadulnak, szörnyű bosszút állnának szenvedéseikért a mostani embereken: vámpírokként kiszívnák a vérüket, legalábbis a kinai hiedelmek szerint
Tintaivó majomtól a repülő szekerekig
Egy még abszurdabb kínai mitológiai lény az a majom, mely - Vang Taj-haj 1791-es leírása szerint - az északi tartományokban él, karneolszínű szeme, fekete, göndör szőre van. A szerző beszámol különös szenvedélyéről: ez a kis majom /felettébb kedveli a tust, így ha valakit írni lát, ő leül, s karba tett kézzel, keresztbe tett lábbal kivárja, míg az befejezi a munkát, s akkor felhörpinti a megmaradt tust. Azután ismét leguggol, és megnyugszik."
A Nagy Békesség Korának Széles Gyűjteménye című iratban pedig a kínai kriptozoológia további gyöngyszemeit találjuk. így - a teljesség igénye nélkül -szerepel a Csou-ti, egy négylábú állat, melynek elöl és hátul is van feje. A Hszing-tien nevű lénynek azonban épp hogy egyáltalán nincs feje: hajdan szembeszállt az istenekkel, ezért lefejezték,ám halhatatlan lévén ebbe se halt bele. A szöveg szerint „a mellett van a szeme, a szája pedig a köldöke. A mezőkön ugrál és szökell, s közben pajzsával, bárdjával suhintgat."
Ugyanitt olvashatunk nemcsak groteszk állatokról, de emberi népekről is: a Hosszú Karok Országában például a helybeliek keze földig ér, míg a Tengeri Embereknek emberfeje, halteste és farka van. A Fura Kar vidékén viszont a bennszülött embereknek egy karja és három szeme van, akik „rendkívül ügyesek: repülő szekereket építenek, s a szél hátán utaznak velük." Nos, ez viszont talán földönkivüli látogatók emlékére utal...
A három lény mindegyike szerepel a keresztény hagyományokban is. Kínában szintén a legendák népszerű hősei, ám - mint látni fogjuk - külsejük, viselkedésük, jellemük sokszor eltér attól, amit mi itt Nyugaton megszoktunk a saját mítoszainkból és meséinkből. így például a kínai leírások szerint a sárkányok végtelenül bölcs, jóságos, szelíd monstrumok, az emberiség első tanítómesterei - tehát távolról sem királylányokat rabló, gonosz fenevadak, mint az európai mesékben.
Pont azért is e három mitikus lényen keresztül lehet legjobban bemutatni a kínai „kriptozoológiát", mert ezek nekünk is ismerősek, és Kínában is a legszentebb Négy Teremtő Lény közé tartoznak. Az ottani krónikák szerint ugyanis valaha négy isteni lény formálta meg az Univerzumot: a Főnix, a Sárkány, az Unikomis és a Teknősbéka. Majd felosztották maguk közt az égboltot négy negyedre: a Főnixé lett Dél, a Sárkány uralja Keletet, az Unikomis Nyugatot, míg a Teknős az északi égtáj ura.
Hermafrodita madárkirály
A kínai Főnix sokban hasonlít görög-egyiptomi mitológiai „rokonához" - szintén halhatatlan, és szintén a Napot jelképezi, olyannyira, hogy úgy tartották róla: a Napban él. Neve kínaiul Fengfiuang, de ez egy összeolvasztott kifejezés, mivel a Feng kakast, a Huang tyúkot jelent. így a szó „Kakastyúk" lehetne, de nem erről van szó - inkább arról, hogy a főnix a nemek közti ősi egységet képviseli. Nem véletlenül a boldog házasság, a harmonikus szerelmi kapcsolat Kína-szerte közkedvelt szimbóluma.
A legendák szerint összesen két főnix él a világon: egy hím és egy nőstény, A madár - nem tudni, melyikük - először 4600 évvel ezelőtt jelent meg a Földön Huang-ti, a titokzatos Sárga Császár uralkodása alatt. Az egyszarvúhoz hasonlóan a főnixről is úgy hiszik Kínában, hogy felbukkanása nagyon szerencsés előjel: egy új, sikeres császár trónra lépését, egy boldog korszak kezdetét jelzi.
Ez ismét csak párhuzam az egyiptomi főnix legendájával, amelyről szintén azt tartották: ha megjelenik Heliopolisz városban, Ré napisten templomában, az annak előjele, hogy egy kivételes tehetségű fáraó fog uralkodni Egyiptomban. Az is közös, hogy mindkét kultúrában a főnix magának az uralkodónak az „alteregója": nemcsak védelmezője, de egyben ő maga, isteni énje.
Kinában a Feng-kakas a császárt, míg a Huang a császárnét jelképezi A Főnix maga is a Madarak Királya (a nőstény a királynéjuk), ahogy a szárazföldi állatok urának az Unikomist, az édesvízi lényekének a Teknőst, a tenger királyának pedig a Sárkányt tekintik.
A sós leves és a hirtelen haragú császár
Az egyiptomi főnixtől eltérően - melyet „normális" küllemű, hosszú nyakú gázló madámak ábrázoltak - kínai megfelelője kissé misztikusabb megjelenésű. A leírások szerint ugyanis a Fenghuang feje és teste akár egy fácáné, viszont pávatollazata van. Különösen a farktollai szokatlanok, ugyanis ezek az öt szent színből állnak: vörös, kék, sárga, fehér és fekete színűek. Fenti egy leegyszerűsített főnix-jellemzés. Másutt ezt a „személyleírást” kapjuk: „csőre mint a kakasé, arca egy fecskéé, homloka baromfi-homlok, kígyónyakkal, melle a Iúdéra hajaz, háta a teknősbékáéra, teste hátul olyan, mint a szarvasbikáé, csakhogy a főnixnek halfarka van' Már elképzelni is kihívás e lényt, nemhogy lerajzolni, netán szoborba önteni - márpedig a kínai művészek közül többnek sikerült ez is.
E fantasztikus madár persze nem az emberi világban él - ide csak látogatóba jön el nagyon ritkán, kb. ezerévente egyszer. A mitikus Kunlun-hegységben fészkel, a wutong nevű fán, ahol naphosszat éteri szépségű dallamokat énekel. Aki egyszer is abban a kivételes szerencsében részesül, hogy hallja a főnix dalát, az a kínaiak szerint maga is nagy művész lesz. A főnix adja ugyanis az alkotóknak az ihletet - ahogy a nyugati elképzelés szerint a Pegazus vagy a múzsák -, sőt: a kínai hangskálát állítólag egy olyan dalnok alkotta meg, aki hallotta a Madarak Királyát énekelni. Egy legenda szerint egy fontos felfedezés is a főnixnek köszönhető. Réges-régen egy paraszt szántott földjén, amiikor meglátta a talajon gubbasztó Fenghuangot El akarta kapni, de a Madarak Királya elrepült, ám a földgöröngyöt, amin ült, a szántóvető elrakta, mert úgy vélte: szent, mivel a főnix teste érintette. El is vitte a császárnak, ám az feldühödött az ajándékon, és kivégeztette a parasztot.
Évekkel később azonban, mikor a földgöröngy véletlenül beleesett a császár levesébe, megízlelte, s rádöbbent, hogy sokkal ízletesebb lett A göröngy ugyanis, amin a főnix ült, a só volt.. Az uralkodó már bánta hirtelen haragját, így kárpótlásul a kivégzett férfi fiát magas méltóságba emelte: a császári sóbányák urává nevezte ki.
A Sarkcsillag elrablása
Hétfejű, tűzokádó, városokat rettegésben szörny, melyet végül egy hős lovagnak sikerül legyőznie? Ilyen sárkányt nem találunk Kína ősi legendáiban - helyette viszont találkozhatunk a Lunggal, aki inkább istenségnek számít, mint vadállatnak Általános tisztelet, szeretet övezi, nevének jelentése is „kiváló értelmű lény", a halhatatlanság és gyógyító erő birtokosa, a béke, a jólét, a harmónia jelképe.A milliónyi „sárkányos” történet egyike szerint amikor az ősidőkben Kung-kung, a gonosz kígyó elrabolta a Sarkcsillagot, a Sárkány visszaszerezte, s újra az égre tűzte. Egy másik legenda szerint a Sárga-folyóból pedig egyszer kiemelkedett a Sárkány, s ő mutatta meg a császárnak az azóta is közismert Jin-Jang ábrát, mely az Univerzum teljességét jelképezi.
A Sárkány küllemének leírása, ha lehet, még a főnixénél is sokkal bizarrabb. Wang-Fu, a Han-dinasztia (Kr.e. III .sz - Kr.u. III. sz.) idején élt tudós szerint lófeje, kígyófarka van, oldalán hatalmas szárnyak, mancsain óriási karmok. Szarva szarvasra, szeme ördögre, nyaka kígyóra, hasa csigára, talpa tigrisre, füle ökörre emlékeztet De olyan Lung, azaz Sárkány is létezik Wang-Fu szerint, amely fül helyett a szarvával hall.
A kínai Lungot általában gyönggyel ábrázolják: ebben rejlik ugyanis az ereje. Ha elveszik tőle gyöngyét, hatalmától is megfosztják. Később a sárkányok kilenc alfaját különböztették meg a császári udvar kriptozoológusai, úgy mint „szarvat viselő, szárnyas, mennyei, szellemi, kincsőrző, sárga, földalatti, tekergő sárkányok, valamint a sárkánykirályok."
Sárkánykirályok, emberbőrben
Minden Lung közül a legizgalmasabbak az ez utóbbi csoportba tartozó lények: a sárkányok elitrétege, „krémje”. A kínai mitológia négy ilyen Sárkánykirályról, Lung Wang-ról tesz említést, akik a Négy Óceán felett uralkodnak. Sorrendben ők a következők: Ao Shun: Észak-, Ao Chin: Dél-, Ao Kuang: Kelet-, és Ao Yun: Nyugat Sárkánykirálya. Mindannyian tündöklő, víz alatti kristálypalotákban laknak, táplálékuk opál és gyöngy. Egy hagyomány szerint létezik egy ötödik Sárkánykirály is, a Közép Sárkánykirálya, aki még az égtájakat uraló lényeknél is vénebb és hatalmasabb. De maga a Négy mérete is szinte elképzelhetetlen: hosszuk egy mérföld, ha megmozdulnak, reng a tenger és összeütődnek a hegyek.
A Sárkánykirályoknak sárga pikkelypáncél védi a testét Szemük tűzben izzik, leheletükben megfőnek, testük hőjétől megsülnek a halak. Ha nagyon ritkán feljönnek a vízfelszínre, iszonyatos örvények, tájfunok keletkeznek, ha pedig - ami még ritkábban esik meg - felrepülnek, olyan vihart kavarnak, hogy az lesöpri a városokban a háztetőket, s áradást hoz a mezőkre. Tévedés volna azonban pusztán behemót vízi monstrumoknak hinni őket Végtelenül bölcsek és intelligensek: többet tudnak az Univerzum titkairól, mint arra ember valaha is képes lesz. Halhatatlanok, és akármekkora távolságból is kapcsolatban vannak egymással, szavak és hangok nélkül, telepatikusán kommunikálva Varázserejükkel akár emberi alakot is ölthetnek, s ilyenkor gyermeket is nemzhetnek földi nőknek. A kínai császárok legnagyobb „dicsekvésének” számított, ha azt állították: valójában egy ilyen, emberré vált Sárkánykirály volt igazi apjuk...
A Kunlun-hegység vegetáriánusa
Egy ősi kínai mondás a nagyság veszélyeire így figyelmeztet: „az Egyszarvú hidegtálként, a Sárleány húspástétomként végzi" Ebből is látszik, hogy az Unikornis, mint a szárazföldi állatok királya, szintén komoly méltóságnak örvend a kínai mitológiában. Neve, a Qjlin, szintén összetett, mint a főnixnél a Fenghuang: a qi a hím, a lin a nőstény egyszarvút jelenti.
Meg se lepődünk, ha kinézetéről olvasunk a krónikákban: semmivel sem kevésbé összetett és abszurd, mint másik három világteremtő társaié. Teste, mint a szarvasé, ökörfarka és lópatája van, még zöld pikkelyei is lehetnek, mint a sárkánynak. A legfontosabb azonban a homloka közepéből kinövő rövid szarva, mely nyugati megfelelőjével szemben, nem szaruból van, hanem húsból. Hátán a bőrt ugyanazt az öt szín alkotja, mint a főnix farktollait: vörös, sárga, kék, fehér, fekete.
A legendák szerint valaha hirtelen haragú, kegyetlen lény volt, ám később teljesen átalakult Nemes, jóságos, szelíd állat lett belőle, aki a Főnixhez hasonlóan a Kunlun-hegységben él(utóbbi valójában egy másik dimenziót jelent). Olyan óvatosan lépked, hogy el ne taposson akár egy hangyát is, sőt: még a füvet is csak akkor eszi meg, ha az kiszáradt. Az unikomis tehát túltesz a legkeményvonalasabb állatvédőn, és a legszigorúbb vegetáriánuson is...
A Qilin is nagyon ritkán jelenik meg az emberi világban, ám ha igen, akkor boldog időszakot, Aranykort jósol. A legendák szerint először akkor látták, amikor még egy előző emberiség idején Fu-shi császárnak átadta az írás titkát.
Az Unikornis Fia
Ám a leghíresebb látogatása világunkban nem ekkor történt. Évezredekkel később egy fiatal kínai lány azt álmodta, hogy egy erdőben sétálva észreveszi az Unikornist, amint méltóságteljesen lépked felé. Álmában ö leült, mire a nemes állat odalépett hozzá, szarvas fejét az ölébe téve. A lány megsimogatta, majd egy szalagot kötött szarvára, hogy megismerje - ezután felébredt
Könnyű kitalálni: a hajadon, noha férfival nem volt kapcsolata, teherbe esett. A jóslat szerint a Qilin, azaz az Egyszarvú gyermeke vagy nagy császár lesz, vagy pedig hatalmas bölcs, aki úgy uralkodik az emberek lelkén, mint egy király. Utóbbi teljesült be ezúttal: az anya egy fiúgyermeket szült, aki a Kung-fu-ce nevet kapta: ő lett Konfuciusz (Kr.e. 551-479), minden idők legnagyobbnak tartott kínai filozófusa.
Hetven évvel később az idős bölcs egy vadászaton hirtelen meglátta az Unikornist, szarván ugyanazzal a szalaggal, melyet még anyja kötött rá. Azonnal megértette, ki is ő, ám mielőtt odamehetett volna hozzá, Konfuciusz rosszul lett, elszédült. Nem tért magához, noha hazavitték, ágyba fektették: magas láza lett, és folyton csak azt ismételgette: „értem jöttél... értem jöttél..."Másnap hajnalra a filozófus meghalt. Apja, a halhatatlan Egyszarvú vitte magával lelkét hazájába, a Kunlun-hegységbe, ahol azóta is vele él, mint az „Unikomis Fia".
Varázskönyv a teknőspáncélon
A kínaiak szerint Dzsingisz kán (1162-1227) mongol hódító volt az utolsó ember, aki találkozott az Egyszarvúval. Épp indiai hadjáratára készült, mikor felderítés során meglátott egy „szarvashoz hasonló, zöld szőrű állatot, amelynek szarv volt a homlokán". A különös teremtmény odament hozzá, s így szólt: „Ideje most már, hogy visszatérj a földedre,"Dzsingisz ezt kínai minisztere tanácsára komolyan vette, mint az égiek üzenetét. Vissza is vonult, letéve India meghódításáról - döntését persze a történészek természetesen nem az egyszarvúnak, sokkal inkább stratégiai okoknak tulajdonítják.
Nem hagyhatjuk ki a Négy Teremtő Lény közül az utolsót, Észak urát, azaz inkább úrnőjét: a Teknősök Öreganyját A kínai monda szerint még egy előző emberiség idejében a jóságos Nagy Jü császár bejárta a földet, megfékezve az addig tomboló vizeket, lecsapolva a mocsarakat. Egyszer a folyóból kiemelkedett egy monstrum méretű, öreg teknősbéka, aki emberi hangon tárta fel neki az Univerzum titkos bölcsességét.
Ö volt a Teknősök Öreganyja. Az öreg lény vízből és tűzből volt, esetleg a Nyilas csillagkép csillagainak fényéből. Páncélján egy kozmikus írás szerepelt, az Egyetemes Szabály, mely olyan ismereteket tartalmazott, mint az akupunktúrával való gyógyítás módszerei, az alkímia tudománya, vagy a feng-shui: a harmonikus térrendezés ősi művészete.
„Teknőc Anyó” türelmesen hagyta, hogy Jü császár mindent lemásoljon, ami teknőjén állt. Miután ez és a szóbeli oktatás is megtörtént, a különös tanítómester visszasüllyedt a folyó mélyére, és az óta senki se találkozott vele...
Vámpírszarvasok a bányák mélyen
Jorge Luis Borges: Képzelt lények könyvé-ben, a legkülönösebb mitológiai teremtmények kislexikonában
olvashatunk a kinai krónikák Mennyei Szarvasáról Nem a mennyországban élő szarvasokról van szó: e lények épphogy a föld alatt, a bányák mélyén tanyáznak, s minden vágyuk, hogy feljöhessenek a felszínre.
Tudnak beszélni, s folyton a bányászoknak könyörögnek, hogy segítsenek rajtuk, vigyék ki a föld alól őket. Cserébe azt ígérik, megmutatják a legszebb drágaköveket. Nem érdemes azonban hinni nekik, különösen nem tanácsos belemenni ebbe az alkuba: a Mennyei Szarvasok kegyetlen lények, hiszen valójában egy előző, a föld alá került emberiség halottjainak szellemei. Ha kiszabadulnak, szörnyű bosszút állnának szenvedéseikért a mostani embereken: vámpírokként kiszívnák a vérüket, legalábbis a kinai hiedelmek szerint
Tintaivó majomtól a repülő szekerekig
Egy még abszurdabb kínai mitológiai lény az a majom, mely - Vang Taj-haj 1791-es leírása szerint - az északi tartományokban él, karneolszínű szeme, fekete, göndör szőre van. A szerző beszámol különös szenvedélyéről: ez a kis majom /felettébb kedveli a tust, így ha valakit írni lát, ő leül, s karba tett kézzel, keresztbe tett lábbal kivárja, míg az befejezi a munkát, s akkor felhörpinti a megmaradt tust. Azután ismét leguggol, és megnyugszik."
A Nagy Békesség Korának Széles Gyűjteménye című iratban pedig a kínai kriptozoológia további gyöngyszemeit találjuk. így - a teljesség igénye nélkül -szerepel a Csou-ti, egy négylábú állat, melynek elöl és hátul is van feje. A Hszing-tien nevű lénynek azonban épp hogy egyáltalán nincs feje: hajdan szembeszállt az istenekkel, ezért lefejezték,ám halhatatlan lévén ebbe se halt bele. A szöveg szerint „a mellett van a szeme, a szája pedig a köldöke. A mezőkön ugrál és szökell, s közben pajzsával, bárdjával suhintgat."
Ugyanitt olvashatunk nemcsak groteszk állatokról, de emberi népekről is: a Hosszú Karok Országában például a helybeliek keze földig ér, míg a Tengeri Embereknek emberfeje, halteste és farka van. A Fura Kar vidékén viszont a bennszülött embereknek egy karja és három szeme van, akik „rendkívül ügyesek: repülő szekereket építenek, s a szél hátán utaznak velük." Nos, ez viszont talán földönkivüli látogatók emlékére utal...
Megjegyzések
Megjegyzés küldése