Piramisok -Fényerőművek vagy űrkikötők
Földünk legtitokzatosabb ősi építményei a piramisok, melyekkel - a közhiedelemmel ellentétben - nemcsak Egyiptomban, és nemcsak a szabad ég alatt
találkozunk. Ott állnak Amerikában, Kínában, Boszniában, barlang
mélyén, sőt, még az óceán fenekén is... De vajon kik, mikor és mi célból
építették őket?
Kőből, téglából, agyagból és egyéb anyagokból készült monumentális gúlák magasodnak Európában, Afrikában, Amerikában, Ázsiában, egyesek szerint még Óceániában is. Némelyiküket egyértelműen fel lehet ismerni, míg mások ma már természetes objektumoknak, hegyeknek látszanak. Egyesek a földfelszínen emelkednek, de olyanokkal is találkozunk, melyeket ismeretlen alkotóik föld alatti csarnokba,barlangokba, vagy akár a tenger alá építettek. Mindegyiküknél közös azonban a rejtély, mely máig izgatja a kutatókat: vajon milyen régiek? És mi lehetett az eredeti funkciójuk?
A piramisok sok ezer évesek -vágja rá bárki, aki olvasott vagy tanult róluk. Ha viszont így van, akkor ezek a gúlák általában az ős-, vagy az újkőkor alkotásai. Csakhogy itt rögtön újabb problémába ütközünk: a tudomány mai állása szerint a kőkorszaki emberiségnek nem álltak rendelkezésre olyan eszközök, módszerek, melyekkel gigantikus kőépítményeket hozhattak volna létre. Azaz egyszerűen: mai tudásunk alapján az „ősemberek” képtelenek lettek volna piramisokat építeni!
A tények azonban - mint tudjuk - makacs dolgok. Lehet, hogy évezredekkel ezelőtti őseink elvileg nem rendelkezhettek a piramisépítéshez szükséges technológiával, de a rideg valóság mégsem ezt mutatja. A piramisok bizony, ott magasodnak föld alatt, ég alatt, hegy oldalán, óceán fenekén, és egyelőre konokul őrzik a titkaikat..
Megpróbáljuk szóra bírni ezeket a makacsul hallgató gúlákat. Kezdjük rögtön a leghíresebbel és leghatalmasabbal, a világ hét csodája közé számító egyiptomi Kheopsz-piramissal! Ez ugyanis nemcsak a legnagyobb ismert gúla, de egyben a piramisok „prototípusa”: precíz formájával, díszítetlen puritánságával fenségesen emelkedik ki a Kairó környéki sivatagból. Aki csak Egyiptomba utazik, nem mulaszthatja el megnézni, vagy akár belülről végigjárni, olyan híres látogatók nyomdokaiba lépve ezzel, mint Bonaparte Napóleon, Nagy Sándor, vagy Julius Caesar.
Az egyiptológusok szerint nem annyira ősi, mint a legtöbben gondolják: „csak” 4500 éves, mivel Kr.e. 2550 táján építették a 4. dinasztia legnagyobb fáraója, Kheopsz (Hufú) számára. S hogy milyen célból? A tudósok egyöntetűen vallják: a piramisok királysírok, így természetesen a Nagy Piramis is az. Csak egy kis bökkenő adódik: nevezetesen az, hogy sem ebben, sem pedig a többi egyiptomi gúlában nem találtak holttestet, illetve temetkezést...
Bizony, nem tévedés. A közhiedelemmel ellentétben a piramisokban egy árva múmia sem volt! Koporsótermeikben ugyan találtak szarkofágot, ám például a Nagy Piramis rózsaszín gránitszarkofágja vizsgálatakor nagy meglepetésre kiderült: ebben a koporsóban holttest soha, egyetlen pillanatig sem volt...
Akkor hát mégis, mi célt szolgáltak a szarkofágok? Erre az egyiptomi misztikus hagyományok válaszolnak, miszerint a piramisok koporsóiba nem halottak, de nagyon is élő emberek feküdtek bele. Céljuk az volt, hogy - a gúlában működő titkos energiákat felhasználva - asztráltestük kiszálljon a szarkofágban nyugvó testükből, s dimenziókon túli utazásra induljon. Ennek során pedig a tetszhalottként fekvő jelölt megismerhette az Univerzum legbelsőbb titkait, és egy magasabb rendű, „isteni” létmódra emelkedett fel...
Ezt a folyamatot az okkult tanok beavatásnak hívják. A legtöbb ókori magyarázat szerint az egyiptomi piramisok tehát nem sírok, hanem ezoterikus iskolák beavatási központjai voltak. A hagyományok azt is tudni vélik, hogy ezeknek a beavatásoknak a módszere egyenesen az atlantiszi mágusoktól származik, minthogy az egyiptomi piramisok még a sziget fénykorában épültek - sőt, maguk az atlantisziak építették őket!
Pulzáló kristályerőművek a víz alatt
Mindez összecseng azzal, amit a szicíliai Diodórosz állít történeti művében: hogy tudniillik a gizehi gúlák 47 ezer évesek, és mikor az első egyiptomiak bevándoroltak a Nílus-völgybe, már ott találták őket. Ha viszont ez igaz, akkor - természetesen -a Nagy Piramis nem a 4. dinasztia idején, és nem is Kheopsz sírjaként épült. Hanem sokkalta régebben, és egészen másféle céllal...
S hogy mifélével? Az egyik elméletet már említettük, miszerint a piramisokban a piramisenergia felhasználásával emelték a jelöltek tudati rezgésszintjét (azaz „beavatták” őket). Egy másik teória szerint viszont a piramisok egyfajta erő-átalakító berendezések voltak: a csúcsukon beléjük áramló kozmikus sugárzást formálták át olyan energiává, amely közvetlenül felhasználható.
Számos kutató azt véli „kihallani" a mítoszokból, hogy ilyen piramis-erőmű Atlantiszon is működött, akár több is. Elképzelhetőnek tartják, hogy ezek látták el a szigetet fénnyel, hővel, illetve a bányákat, ipari egységeket a gépek működtetéséhez szükséges energiával. Ennek nyomán pedig nem is tűnik annyira abszurdnak a következő felvetés: lehet, hogy az egyiptomi piramisok is ezeknek az erőműveknek a mintájára épültek? Talán maguk a Nílus-völgybe vándorló atlantiszi menekültek emeltek először ilyeneket, ám később a gúlák eredeti funkciója feledésbe merült.
Túl fantasztikusan hangzik?
Nos, az elmúlt években néhány olyan felfedezés sokkolta az óceánok kutatóit, melyek fokozatosan átformálják a múltunkról alkotott eddigi képet - sőt, talán a piramisok titkához is közelebb vihetnek. 2012-ben röppent fel a hír, hogy dr. Verlag Meyer vezetésével egy francia-amerikai expedíció egy kristálypiramist talált a Karib-tenger bermudai övezetében, 2000 méter mélyen a tenger felszíne alatt. A gúla erős mágneses mezőt bocsátott ki magából, és lüktetve pulzált, akár - a kutatók szavai szerint -egy „óriási, áttetsző szív”... Hasonló, fém és üveg piramist jeleztek a kutatók detektorai a japán Yonaguni partjához közel a Csendes-óceán fenekén is, melynek körzetében a szokásos többszöröse volt a mágneses mező erőssége. A két helyszín azért is elgondolkodtató, mert a bermudai térségben terült el az egykori Atlantisz központi része, míg a Japán melletti tengerrész pont az a terület, ahol a legendák szerint elsüllyedt
az egykor hatalmas ősföldrész, Gondvána, más néven Mu... Nem csoda, ha sokakban felmerül a kérdés: lehet, hogy a titokzatos üveggúlák egy előző emberiség, netán egy földönkívüli civilizáció csúcstechnológiájának emlékei? Elképzelhető volna, hogy a két földrész energiaellátását biztosító kristály-piramis-reaktorok túlélve a katasztrófát, ma is működnek az óceán fenekén... ?
Az atlantisziak szuperszámítógépei
Egy harmadik elmélet viszont ha lehet, még fantasztikusabb magyarázatot kínál a piramisok egykori funkciójára. Eszerint a monumentális gúlák nem (csak) erőművek és/vagy beavatási központok lehettek, hanem -bármennyire is hihetetlenül hangzik - adathordozók! Azaz, a piramisok nem mások volnának, mint egy letűnt, elfeledett őscivilizáció gigantikus szuperszámítógépei... S hogy miként működtek ezek a „piramis-komputerek”? A teória hívei szerint úgy, hogy az atlantiszi mágusok a gúla kristályrácsában tárolták mindazt a sok milliárdnyi információ-egységet, melyet kultúrájuk valaha is felhalmozott. Mindez roppant idő- és helytakarékos megoldás volt: ha mindezt az adatmennyiséget például papirusztekercs formájában képzeljük el, több millió könyvtárszobát töltött volna meg.
Persze egy ilyen „információ-piramis” létrehozásához olyan ismeretekre volt szükség, melyek a mi modem tudásunkat is messze meghaladják. Ám az ősi mítoszok egyöntetűen állítják: évezredekkel ezelőtt, messze Nyugaton (az amerikai indián legendák szerint: messze Keleten), az óceánban volt egy sziget, amelyen ezt a színvonalat már réges-rég elérték. Ezt a mitikus ősföldrészt nevezte Platón Atlantisznak, más kultúrákban viszont más volt a neve: az egyiptomi mítoszokban például
Amentet, azaz „Nyugat”.
A hagyományok elmesélik, hogy a szigetet katasztrófa sújtotta. A pusztulás azonban nem hirtelen következett be, így az atlantisziaknak volt idejük felkészülni: megszervezték az emberek kimentését, illetve gondoskodtak arról is, hogy civilizációjuk ismeretei ne merüljenek feledésbe akkor sem, ha ezután egy barbár korszak következik. A hiedelem, miszerint a piramisokban egy előző őskultúra tudása rejtőzik, még a középkorban is makacsul tartotta magát. így például egy XIII. században élt arab tudós, Abu’l-Faradzs a következőt írja: „mondják, három Hermész volt: az első (azaz Thot isten) Felső-Egyiptomban lakott, megjósolta az özönvizet, s mert félt, hogy a tudományok elvesznek, gúlákat épített, melyekre minden mesterséget és eszközt felrótt, s aztán eltemette a tudományok eme kincstárát, hogy utódai számára fennmaradjon."
Titkos könyvtárak vagy dimenziókapuk?
Ugyanezt állítja egy másik arab forrás a X. században. Abu’l-Hasszán Masz-Udi arab utazó és földrajztudós szerint sok ezer évvel ezelőtt egy bizonyos Szaurid király, Szalahon fia egy szörnyű álom hatására tudósaival „megmérettette a csillagokat”. Kiderült, hogy hamarosan katasztrófa következik be, így a király „a gúlákat szögletes alakjukban felépíttette, hogy ezáltal kiállják a csillagok rohamát, és egymásra rakatta a hatalmas köveket (...) Ide menekültek a vész idején a király és az ország nagyjai könyveikkel, a tudományok ábráival, talizmánjaikkal, s mindavval, amit az emberi nem jövője számára meg kellett menteni." Szauridot az egyiptomi
Ozirisszal szokták azonosítani.
A mítoszok szerint ő volt az özönvíz előtti kor - és Amentet - utolsó királya, akinek uralkodása idején Thot főpapként szolgált. így a piramisok, de legalábbis a gizehi gúlák kettejük alkotásai volnának: Oziriszé, mint királyi megrendelőé, és Thoté, aki mérnökként az építkezést kivitelezte.
Tegyük hozzá: a mítoszok makacsul állítják, hogy a piramisokat Egyiptom első uralkodói építették, akik viszont nem emberek, hanem istenek voltak. Ezek a különös lények, akiket „Hórusz-követők” néven emlegetnek, csillaghajóikon később az égbe távoztak. Műveiket, a piramisokat a későbbi nemzedékek már pusztán királysíroknak vélték, mivel eredeti funkciójuk emléke lassanként elhomályosult.
A piramisokat azonban - és nemcsak Egyiptomban - sejtelmes, sokszor félelmetes szóbeszédek, babonák övezték, így például középkori arab utazók leírják: a gizehi gúlák körül éjjelente fények villannak fel, illetve a piramis mellett letáborozóknak gyakran furcsa álmaik, látomásaik vannak. Egy utazó például a Nagy Piramis alatt elhaladva hirtelen elszédült, majd azt észlelte: eltűnik körülötte a sivatag, s helyette egy napsütötte tengerparton találta magát. Sirályok rikoltását hallotta, majd fehér ruhás emberekkel találkozott, akik felvilágosították: e sziget már rég nem létezik, csak a mesékben - noha régen a valóságban is létezett. Mindez azért megdöbbentő, mert egy másik arab mesében a piramis egyik aknájába zuhanó kincsvadásznak egy „szellem” pontosan erről, a rég elsüllyedt szigetről mesél...!
Mindezek alapján felmerül a kérdés: lehet, hogy az atlantisziak által épített Nagy Piramis valaha egyben tér-és időkapuként is funkcionált? Elképzelhető volna, hogy ezt a „csillagkaput” a sziget menekültjei arra használták, hogy száműzetésükből is be tudjanak néha pillantani elveszett hazájuk egykori mindennapjaiba? Az erre járók furcsa élményeit pedig az okozhatta, hogy a piramis talán még évezredek múlva se hagyta abba a „hologram-vetítést” - noha ekkor már senki sem tudta, mire szolgált egykor igazán...
Ahová az istenek hajói leszállnak
A piramisoknak eddig tehát négy lehetséges funkcióját vetettük fel: 1 .beavatási központok, 2. az atlantisziak erőművei, 3. információ-hordozók, 4. dimenziókapuk. Van azonban egy ötödik, nem kevésbé izgalmas lehetőség is, amely főként a közép-amerikai, jellegzetesen lépcsős piramisok kapcsán merült fel. A helyi indiánok, a maják legendái szerint ugyanis ezek az építmények valaha arra szolgáltak, hogy tetején szálljanak le az istenek égi hajói, szekerei, illetve innen induljanak el! A teuchitlani piramisokon például ma is látható egy platform-szerű kőemelvény, ahol ünnepélyes szertartások közepette a királyok eljátszották, hogy egy égi hajóra fellépve a csillagok közé szállnak. Ugyanerre szolgált a mezopotámiai zikkuratok (lépcsős toronytemplomok) tetőterasza is: a király innét szállt fel egyes ünnepi rituálékon az égbe. Ezzel az egykori isteneket utánozta, akikről azt mesélik: varázserejükkel ők maguk alkották ezeket az építményeket. Copánban például az ottani Nappiramis maja neve pat chan, ami Felépített Égbolt-ot jelent. Linda Schele majakutató régész szerint a piramis pont ott áll, ahol a helyi legendák szerint „az első Atya, Hun Nal Ye az égbe emelkedett" - még pedig úgy, hogy „csónakos istenek” jöttek érte, s felvitték a mennybe. De ugyanilyen fantasztikus történetek övezik azokat a szenzációs építményeket is, melyeket először 1994-ben vizsgálhattak meg nyugati kutatók (konkrétan a német Hartwig Hausdorf és társai): a kínai piramisokat! Piramisok Kínában... ? A szkeptikusok korábban csak legyintettek, ám mint kiderült: maguk a kínaiak már évezredek óta tudtak róluk. A három legnagyobb gúla Xian város közelében áll, melyek - az amerikai piramisokhoz hasonlóan - lépcsősek, lapos tetejűek. A kínai krónikák szerint a legnagyobbat, a Fehér Piramist réges-régen azok az „őscsászárok" emelték, akik nem tartoztak az emberfajhoz, és hamarosan el is hagyták a Földet, Mégpedig úgy, hogy tüzes sárkányok hátán emelkedtek fel az égbe...
Axiani gúlák földpiramisok, melyek ránézésre természetes hegyeknek tűnnek (Kína egyetlen kőpiramisa Shandong tartományban található, Qufu város mellett). Hegynek látszó, ám feltáráskor egyértelműen mesterségesnek bizonyuló piramisok azonban Európában is szép számmal találhatók - közülük a legismertebbek Boszniában, a Visoko-völgyben. -Utóbbiak a kormeghatározó vizsgálatok szerint legalább 15 ezer évesek, így valószínűleg ezek az általunk ismert, legrégebbi piramisok a Földön. Ám, hogy kik, és mi célból emelték őket, az egyelőre rejtély (a régészek egy része ma is pusztán hegyeknek tartja őket). Sokatmondó tény azonban, hogy a monumentális, gúla alakú objektumokat a helyiek régóta mint „ Angyalok Kikötői ”-t emlegetik...-
Kalandozásunk végén elmondhatjuk: a piramisok valóban hallgatagon őrzik igazi titkukat, ám nem úgy a velük kapcsolatos mítoszok, legendák. Utóbbiak ugyanis nagyon is kimerítő választ adnak a kérdésekre, hogy tudniillik kik, mikor, hogyan, és főképp: miért emelték ezeket a különleges építményeket?
A válaszuk pedig egyértelmű: a piramisok egy vagy több, valaha a Földön virágzott emberi őscivilizáció alkotásai. Ez az „emberiség előtti emberiség” pedig kapcsolatban állhatott bizonyos égből érkező „istenekkel” akikben sokak szerint földönkívüli fajok tagjait kell látni. Mindez pedig tökéletesen megmagyarázná az összes, a piramisokkal kapcsolatos, ma még megoldatlan rejtélyt - ám egyben tetőtől-talpig átrajzolja az emberi történelemről alkotott eddigi képet. Nos, ha ez utóbbi következményt nem vállaljuk, akkor a piramisok valóban nem egyebek néma kőmonstrumoknál, melyek omladozva őriznek valamilyen - számunkra már érthetetlen - múltat. Ha viszont elég bátrak vagyunk ahhoz, hogy búcsút intsünk megkövesedett nézeteinknek, akkor a piramisok feltárják titkukat, s átváltoznak azzá, aminek az egyiptomiak is nevezték őket: a Megvilágosodás és a Ragyogás Hegyeivé...
Hellász ismeretlen piramisai
A Kr.u.2. században alkotó történetíró, Pauszaniasz említést tesz két, görög földön álló piramisról. Ezek feltehetően nem maradtak ránk, így azt sem tudjuk, mekkorák voltak, illetve hasonlítottak-e az egyiptomi gúlákra. Viszont tény, hogy ma is található Görögországban két, piramisszerü építmény: az egyik a Hellinikon piramisa , a másik pedig Ligurióban áll.
Az eddigi ásatások alapján a régészek úgy vélik: e piramisokat a Kr.e. IV-V. században építhették, talán elesett katonák síremlékeiként. Más vélemények szerint azonban a hellén gúlák régibbek még egyiptomi társaiknál is! Ami pedig még izgalmasabb: a görög mitológia is említést tesz piramisokról, kőgúlákról, melyeket az özönvíz idején Földünkön elszaporodó óriások (gigászok) emeltek. Állítólag ezekre az épületekre felhágva akarták megtámadni Zeuszt és az égben trónoló
isteneket. Lehet, hogy a görög piramisokat -ezek szerint - egy ismeretlen, mutáns faj tagjai építették? Netán óriás termetű földönkívüliek? Nem tudhatjuk, ám egy biztos: abban a kutatók is egyetértenek, hogy ha a görög piramisok titkát megfejtenénk, választ kapnánk az egész hellén civilizáció eredetére is...
Energiasokszorozó kristálypiramis
Az óceánok feneke, a mélytengeri terep bolygónk talán legtitokzatosabb területeit alkotja, hiszen nagy részét még nem sikerült felderíteni. Számos döbbenetes híradás számol be azonban olyasmikről, melyeket az ismeretlen mélység rejtegethet: groteszk vagy veszedelmes állatfajokról, elsüllyedt országokról, földönkívüliek víz alatti bázisairól, téridőkapukról - sőt, még piramisokról is...
1977-ben például a Yucatani-félsziget mellett egy Tony Bénik nevű búvár talált egy hatalmas kristálygúlát, mellyel kapcsolatban később így emlékezett: a piramis teteje villódzva pulzált, miközben homlokzatán egy ismeretlen betűírás jelent meg. Nem kevésbé döbbenetes élményben volt része egy korábban, 1970-ben merülő amerikai óceánkutatónak, Ray Brown-nak, aki a Bahamák térségében ereszkedett a tengerfenékre. Társaitól azonban elszakadt, s hamarosan egy óriási piramis előtt találta magát, mely valamilyen, üvegre vagy kristályra emlékeztető, Brown számára ismeretlen anyagból készült.
Brown vakmerően beúszott a piramis oldalán tátongó repedésen. Csarnokok tucatjaiba úszott át-és át, míg végül kényszert érzett, hogy visszafordulva elhagyja a piramist. Ekkor hangot hallott, mely szerint „soha többé nem térhet ide vissza”, ám sikerült magával hoznia egy kristálydarabkát. A laboratóriumi elemzés szerint e kristály teljesen ismeretlen jelenleg a Földön, s van egy elképesztő tulajdonsága: mint holmi prizma, megsokszorozza a belé sugárzott energiát...
Piramis egy olasz borospince alatt!
2012 őszén megdöbbentő híradás lepte el a régészeti közlönyöket: olasz és amerikai kutatók egy piramist lokalizáltak, mégpedig az olaszországi Orvieto városban, egy borospince alatt. A piramist a föld alatti lávaköbe vájták, egy ősi alagút vezet hozzá, és a régészek szerint még legalább 5 ilyen rejtőzhet a város alatt húzódó rétegekben.
A feltárók, David B. George és Claudio Bizzarri régészek beszámoltak róla: a különös piramisból egy ösvény vezet át a következő ugyanilyen jellegű építménybe, majd onnét is a harmadikba.
A föld alatti piramis-hálózat célja, funkciója azonban egyelőre - ahogy a kutatók kijelentették - teljesen ismeretlen. Fogalmuk sincs, hogy a gúlák vajon kincseskamrák, sírok, netán földmélyi kultuszok szentélyei lettek volna, miként az is rejtély, milyen technikával építették őket. Csak egy valami valószínű: az építők
feltehetőleg az amúgy is titokzatos etruszkok, akiknek művészete, kultúrája számos feltűnő közös vonást mutat az egyiptomi civilizációval. Ez alól - ezek szerint - a piramisépítészet sem képez kivételt. Tény, hogy az etruszk mítoszok is beszélnek egy elsüllyedt kontinensről, ahonnét őseik jöttek, illetve az égből érkező istenekről, akik átadták nekik tudásukat, majd visszatértek a csillagok közé...
Kőből, téglából, agyagból és egyéb anyagokból készült monumentális gúlák magasodnak Európában, Afrikában, Amerikában, Ázsiában, egyesek szerint még Óceániában is. Némelyiküket egyértelműen fel lehet ismerni, míg mások ma már természetes objektumoknak, hegyeknek látszanak. Egyesek a földfelszínen emelkednek, de olyanokkal is találkozunk, melyeket ismeretlen alkotóik föld alatti csarnokba,barlangokba, vagy akár a tenger alá építettek. Mindegyiküknél közös azonban a rejtély, mely máig izgatja a kutatókat: vajon milyen régiek? És mi lehetett az eredeti funkciójuk?
A piramisok sok ezer évesek -vágja rá bárki, aki olvasott vagy tanult róluk. Ha viszont így van, akkor ezek a gúlák általában az ős-, vagy az újkőkor alkotásai. Csakhogy itt rögtön újabb problémába ütközünk: a tudomány mai állása szerint a kőkorszaki emberiségnek nem álltak rendelkezésre olyan eszközök, módszerek, melyekkel gigantikus kőépítményeket hozhattak volna létre. Azaz egyszerűen: mai tudásunk alapján az „ősemberek” képtelenek lettek volna piramisokat építeni!
A tények azonban - mint tudjuk - makacs dolgok. Lehet, hogy évezredekkel ezelőtti őseink elvileg nem rendelkezhettek a piramisépítéshez szükséges technológiával, de a rideg valóság mégsem ezt mutatja. A piramisok bizony, ott magasodnak föld alatt, ég alatt, hegy oldalán, óceán fenekén, és egyelőre konokul őrzik a titkaikat..
Megpróbáljuk szóra bírni ezeket a makacsul hallgató gúlákat. Kezdjük rögtön a leghíresebbel és leghatalmasabbal, a világ hét csodája közé számító egyiptomi Kheopsz-piramissal! Ez ugyanis nemcsak a legnagyobb ismert gúla, de egyben a piramisok „prototípusa”: precíz formájával, díszítetlen puritánságával fenségesen emelkedik ki a Kairó környéki sivatagból. Aki csak Egyiptomba utazik, nem mulaszthatja el megnézni, vagy akár belülről végigjárni, olyan híres látogatók nyomdokaiba lépve ezzel, mint Bonaparte Napóleon, Nagy Sándor, vagy Julius Caesar.
Az egyiptológusok szerint nem annyira ősi, mint a legtöbben gondolják: „csak” 4500 éves, mivel Kr.e. 2550 táján építették a 4. dinasztia legnagyobb fáraója, Kheopsz (Hufú) számára. S hogy milyen célból? A tudósok egyöntetűen vallják: a piramisok királysírok, így természetesen a Nagy Piramis is az. Csak egy kis bökkenő adódik: nevezetesen az, hogy sem ebben, sem pedig a többi egyiptomi gúlában nem találtak holttestet, illetve temetkezést...
Bizony, nem tévedés. A közhiedelemmel ellentétben a piramisokban egy árva múmia sem volt! Koporsótermeikben ugyan találtak szarkofágot, ám például a Nagy Piramis rózsaszín gránitszarkofágja vizsgálatakor nagy meglepetésre kiderült: ebben a koporsóban holttest soha, egyetlen pillanatig sem volt...
Akkor hát mégis, mi célt szolgáltak a szarkofágok? Erre az egyiptomi misztikus hagyományok válaszolnak, miszerint a piramisok koporsóiba nem halottak, de nagyon is élő emberek feküdtek bele. Céljuk az volt, hogy - a gúlában működő titkos energiákat felhasználva - asztráltestük kiszálljon a szarkofágban nyugvó testükből, s dimenziókon túli utazásra induljon. Ennek során pedig a tetszhalottként fekvő jelölt megismerhette az Univerzum legbelsőbb titkait, és egy magasabb rendű, „isteni” létmódra emelkedett fel...
Ezt a folyamatot az okkult tanok beavatásnak hívják. A legtöbb ókori magyarázat szerint az egyiptomi piramisok tehát nem sírok, hanem ezoterikus iskolák beavatási központjai voltak. A hagyományok azt is tudni vélik, hogy ezeknek a beavatásoknak a módszere egyenesen az atlantiszi mágusoktól származik, minthogy az egyiptomi piramisok még a sziget fénykorában épültek - sőt, maguk az atlantisziak építették őket!
Pulzáló kristályerőművek a víz alatt
Mindez összecseng azzal, amit a szicíliai Diodórosz állít történeti művében: hogy tudniillik a gizehi gúlák 47 ezer évesek, és mikor az első egyiptomiak bevándoroltak a Nílus-völgybe, már ott találták őket. Ha viszont ez igaz, akkor - természetesen -a Nagy Piramis nem a 4. dinasztia idején, és nem is Kheopsz sírjaként épült. Hanem sokkalta régebben, és egészen másféle céllal...
S hogy mifélével? Az egyik elméletet már említettük, miszerint a piramisokban a piramisenergia felhasználásával emelték a jelöltek tudati rezgésszintjét (azaz „beavatták” őket). Egy másik teória szerint viszont a piramisok egyfajta erő-átalakító berendezések voltak: a csúcsukon beléjük áramló kozmikus sugárzást formálták át olyan energiává, amely közvetlenül felhasználható.
Számos kutató azt véli „kihallani" a mítoszokból, hogy ilyen piramis-erőmű Atlantiszon is működött, akár több is. Elképzelhetőnek tartják, hogy ezek látták el a szigetet fénnyel, hővel, illetve a bányákat, ipari egységeket a gépek működtetéséhez szükséges energiával. Ennek nyomán pedig nem is tűnik annyira abszurdnak a következő felvetés: lehet, hogy az egyiptomi piramisok is ezeknek az erőműveknek a mintájára épültek? Talán maguk a Nílus-völgybe vándorló atlantiszi menekültek emeltek először ilyeneket, ám később a gúlák eredeti funkciója feledésbe merült.
Túl fantasztikusan hangzik?
Nos, az elmúlt években néhány olyan felfedezés sokkolta az óceánok kutatóit, melyek fokozatosan átformálják a múltunkról alkotott eddigi képet - sőt, talán a piramisok titkához is közelebb vihetnek. 2012-ben röppent fel a hír, hogy dr. Verlag Meyer vezetésével egy francia-amerikai expedíció egy kristálypiramist talált a Karib-tenger bermudai övezetében, 2000 méter mélyen a tenger felszíne alatt. A gúla erős mágneses mezőt bocsátott ki magából, és lüktetve pulzált, akár - a kutatók szavai szerint -egy „óriási, áttetsző szív”... Hasonló, fém és üveg piramist jeleztek a kutatók detektorai a japán Yonaguni partjához közel a Csendes-óceán fenekén is, melynek körzetében a szokásos többszöröse volt a mágneses mező erőssége. A két helyszín azért is elgondolkodtató, mert a bermudai térségben terült el az egykori Atlantisz központi része, míg a Japán melletti tengerrész pont az a terület, ahol a legendák szerint elsüllyedt
az egykor hatalmas ősföldrész, Gondvána, más néven Mu... Nem csoda, ha sokakban felmerül a kérdés: lehet, hogy a titokzatos üveggúlák egy előző emberiség, netán egy földönkívüli civilizáció csúcstechnológiájának emlékei? Elképzelhető volna, hogy a két földrész energiaellátását biztosító kristály-piramis-reaktorok túlélve a katasztrófát, ma is működnek az óceán fenekén... ?
Az atlantisziak szuperszámítógépei
Egy harmadik elmélet viszont ha lehet, még fantasztikusabb magyarázatot kínál a piramisok egykori funkciójára. Eszerint a monumentális gúlák nem (csak) erőművek és/vagy beavatási központok lehettek, hanem -bármennyire is hihetetlenül hangzik - adathordozók! Azaz, a piramisok nem mások volnának, mint egy letűnt, elfeledett őscivilizáció gigantikus szuperszámítógépei... S hogy miként működtek ezek a „piramis-komputerek”? A teória hívei szerint úgy, hogy az atlantiszi mágusok a gúla kristályrácsában tárolták mindazt a sok milliárdnyi információ-egységet, melyet kultúrájuk valaha is felhalmozott. Mindez roppant idő- és helytakarékos megoldás volt: ha mindezt az adatmennyiséget például papirusztekercs formájában képzeljük el, több millió könyvtárszobát töltött volna meg.
Persze egy ilyen „információ-piramis” létrehozásához olyan ismeretekre volt szükség, melyek a mi modem tudásunkat is messze meghaladják. Ám az ősi mítoszok egyöntetűen állítják: évezredekkel ezelőtt, messze Nyugaton (az amerikai indián legendák szerint: messze Keleten), az óceánban volt egy sziget, amelyen ezt a színvonalat már réges-rég elérték. Ezt a mitikus ősföldrészt nevezte Platón Atlantisznak, más kultúrákban viszont más volt a neve: az egyiptomi mítoszokban például
Amentet, azaz „Nyugat”.
A hagyományok elmesélik, hogy a szigetet katasztrófa sújtotta. A pusztulás azonban nem hirtelen következett be, így az atlantisziaknak volt idejük felkészülni: megszervezték az emberek kimentését, illetve gondoskodtak arról is, hogy civilizációjuk ismeretei ne merüljenek feledésbe akkor sem, ha ezután egy barbár korszak következik. A hiedelem, miszerint a piramisokban egy előző őskultúra tudása rejtőzik, még a középkorban is makacsul tartotta magát. így például egy XIII. században élt arab tudós, Abu’l-Faradzs a következőt írja: „mondják, három Hermész volt: az első (azaz Thot isten) Felső-Egyiptomban lakott, megjósolta az özönvizet, s mert félt, hogy a tudományok elvesznek, gúlákat épített, melyekre minden mesterséget és eszközt felrótt, s aztán eltemette a tudományok eme kincstárát, hogy utódai számára fennmaradjon."
Titkos könyvtárak vagy dimenziókapuk?
Ugyanezt állítja egy másik arab forrás a X. században. Abu’l-Hasszán Masz-Udi arab utazó és földrajztudós szerint sok ezer évvel ezelőtt egy bizonyos Szaurid király, Szalahon fia egy szörnyű álom hatására tudósaival „megmérettette a csillagokat”. Kiderült, hogy hamarosan katasztrófa következik be, így a király „a gúlákat szögletes alakjukban felépíttette, hogy ezáltal kiállják a csillagok rohamát, és egymásra rakatta a hatalmas köveket (...) Ide menekültek a vész idején a király és az ország nagyjai könyveikkel, a tudományok ábráival, talizmánjaikkal, s mindavval, amit az emberi nem jövője számára meg kellett menteni." Szauridot az egyiptomi
Ozirisszal szokták azonosítani.
A mítoszok szerint ő volt az özönvíz előtti kor - és Amentet - utolsó királya, akinek uralkodása idején Thot főpapként szolgált. így a piramisok, de legalábbis a gizehi gúlák kettejük alkotásai volnának: Oziriszé, mint királyi megrendelőé, és Thoté, aki mérnökként az építkezést kivitelezte.
Tegyük hozzá: a mítoszok makacsul állítják, hogy a piramisokat Egyiptom első uralkodói építették, akik viszont nem emberek, hanem istenek voltak. Ezek a különös lények, akiket „Hórusz-követők” néven emlegetnek, csillaghajóikon később az égbe távoztak. Műveiket, a piramisokat a későbbi nemzedékek már pusztán királysíroknak vélték, mivel eredeti funkciójuk emléke lassanként elhomályosult.
A piramisokat azonban - és nemcsak Egyiptomban - sejtelmes, sokszor félelmetes szóbeszédek, babonák övezték, így például középkori arab utazók leírják: a gizehi gúlák körül éjjelente fények villannak fel, illetve a piramis mellett letáborozóknak gyakran furcsa álmaik, látomásaik vannak. Egy utazó például a Nagy Piramis alatt elhaladva hirtelen elszédült, majd azt észlelte: eltűnik körülötte a sivatag, s helyette egy napsütötte tengerparton találta magát. Sirályok rikoltását hallotta, majd fehér ruhás emberekkel találkozott, akik felvilágosították: e sziget már rég nem létezik, csak a mesékben - noha régen a valóságban is létezett. Mindez azért megdöbbentő, mert egy másik arab mesében a piramis egyik aknájába zuhanó kincsvadásznak egy „szellem” pontosan erről, a rég elsüllyedt szigetről mesél...!
Mindezek alapján felmerül a kérdés: lehet, hogy az atlantisziak által épített Nagy Piramis valaha egyben tér-és időkapuként is funkcionált? Elképzelhető volna, hogy ezt a „csillagkaput” a sziget menekültjei arra használták, hogy száműzetésükből is be tudjanak néha pillantani elveszett hazájuk egykori mindennapjaiba? Az erre járók furcsa élményeit pedig az okozhatta, hogy a piramis talán még évezredek múlva se hagyta abba a „hologram-vetítést” - noha ekkor már senki sem tudta, mire szolgált egykor igazán...
Ahová az istenek hajói leszállnak
A piramisoknak eddig tehát négy lehetséges funkcióját vetettük fel: 1 .beavatási központok, 2. az atlantisziak erőművei, 3. információ-hordozók, 4. dimenziókapuk. Van azonban egy ötödik, nem kevésbé izgalmas lehetőség is, amely főként a közép-amerikai, jellegzetesen lépcsős piramisok kapcsán merült fel. A helyi indiánok, a maják legendái szerint ugyanis ezek az építmények valaha arra szolgáltak, hogy tetején szálljanak le az istenek égi hajói, szekerei, illetve innen induljanak el! A teuchitlani piramisokon például ma is látható egy platform-szerű kőemelvény, ahol ünnepélyes szertartások közepette a királyok eljátszották, hogy egy égi hajóra fellépve a csillagok közé szállnak. Ugyanerre szolgált a mezopotámiai zikkuratok (lépcsős toronytemplomok) tetőterasza is: a király innét szállt fel egyes ünnepi rituálékon az égbe. Ezzel az egykori isteneket utánozta, akikről azt mesélik: varázserejükkel ők maguk alkották ezeket az építményeket. Copánban például az ottani Nappiramis maja neve pat chan, ami Felépített Égbolt-ot jelent. Linda Schele majakutató régész szerint a piramis pont ott áll, ahol a helyi legendák szerint „az első Atya, Hun Nal Ye az égbe emelkedett" - még pedig úgy, hogy „csónakos istenek” jöttek érte, s felvitték a mennybe. De ugyanilyen fantasztikus történetek övezik azokat a szenzációs építményeket is, melyeket először 1994-ben vizsgálhattak meg nyugati kutatók (konkrétan a német Hartwig Hausdorf és társai): a kínai piramisokat! Piramisok Kínában... ? A szkeptikusok korábban csak legyintettek, ám mint kiderült: maguk a kínaiak már évezredek óta tudtak róluk. A három legnagyobb gúla Xian város közelében áll, melyek - az amerikai piramisokhoz hasonlóan - lépcsősek, lapos tetejűek. A kínai krónikák szerint a legnagyobbat, a Fehér Piramist réges-régen azok az „őscsászárok" emelték, akik nem tartoztak az emberfajhoz, és hamarosan el is hagyták a Földet, Mégpedig úgy, hogy tüzes sárkányok hátán emelkedtek fel az égbe...
Axiani gúlák földpiramisok, melyek ránézésre természetes hegyeknek tűnnek (Kína egyetlen kőpiramisa Shandong tartományban található, Qufu város mellett). Hegynek látszó, ám feltáráskor egyértelműen mesterségesnek bizonyuló piramisok azonban Európában is szép számmal találhatók - közülük a legismertebbek Boszniában, a Visoko-völgyben. -Utóbbiak a kormeghatározó vizsgálatok szerint legalább 15 ezer évesek, így valószínűleg ezek az általunk ismert, legrégebbi piramisok a Földön. Ám, hogy kik, és mi célból emelték őket, az egyelőre rejtély (a régészek egy része ma is pusztán hegyeknek tartja őket). Sokatmondó tény azonban, hogy a monumentális, gúla alakú objektumokat a helyiek régóta mint „ Angyalok Kikötői ”-t emlegetik...-
Kalandozásunk végén elmondhatjuk: a piramisok valóban hallgatagon őrzik igazi titkukat, ám nem úgy a velük kapcsolatos mítoszok, legendák. Utóbbiak ugyanis nagyon is kimerítő választ adnak a kérdésekre, hogy tudniillik kik, mikor, hogyan, és főképp: miért emelték ezeket a különleges építményeket?
A válaszuk pedig egyértelmű: a piramisok egy vagy több, valaha a Földön virágzott emberi őscivilizáció alkotásai. Ez az „emberiség előtti emberiség” pedig kapcsolatban állhatott bizonyos égből érkező „istenekkel” akikben sokak szerint földönkívüli fajok tagjait kell látni. Mindez pedig tökéletesen megmagyarázná az összes, a piramisokkal kapcsolatos, ma még megoldatlan rejtélyt - ám egyben tetőtől-talpig átrajzolja az emberi történelemről alkotott eddigi képet. Nos, ha ez utóbbi következményt nem vállaljuk, akkor a piramisok valóban nem egyebek néma kőmonstrumoknál, melyek omladozva őriznek valamilyen - számunkra már érthetetlen - múltat. Ha viszont elég bátrak vagyunk ahhoz, hogy búcsút intsünk megkövesedett nézeteinknek, akkor a piramisok feltárják titkukat, s átváltoznak azzá, aminek az egyiptomiak is nevezték őket: a Megvilágosodás és a Ragyogás Hegyeivé...
Hellász ismeretlen piramisai
A Kr.u.2. században alkotó történetíró, Pauszaniasz említést tesz két, görög földön álló piramisról. Ezek feltehetően nem maradtak ránk, így azt sem tudjuk, mekkorák voltak, illetve hasonlítottak-e az egyiptomi gúlákra. Viszont tény, hogy ma is található Görögországban két, piramisszerü építmény: az egyik a Hellinikon piramisa , a másik pedig Ligurióban áll.
Az eddigi ásatások alapján a régészek úgy vélik: e piramisokat a Kr.e. IV-V. században építhették, talán elesett katonák síremlékeiként. Más vélemények szerint azonban a hellén gúlák régibbek még egyiptomi társaiknál is! Ami pedig még izgalmasabb: a görög mitológia is említést tesz piramisokról, kőgúlákról, melyeket az özönvíz idején Földünkön elszaporodó óriások (gigászok) emeltek. Állítólag ezekre az épületekre felhágva akarták megtámadni Zeuszt és az égben trónoló
isteneket. Lehet, hogy a görög piramisokat -ezek szerint - egy ismeretlen, mutáns faj tagjai építették? Netán óriás termetű földönkívüliek? Nem tudhatjuk, ám egy biztos: abban a kutatók is egyetértenek, hogy ha a görög piramisok titkát megfejtenénk, választ kapnánk az egész hellén civilizáció eredetére is...
Energiasokszorozó kristálypiramis
Az óceánok feneke, a mélytengeri terep bolygónk talán legtitokzatosabb területeit alkotja, hiszen nagy részét még nem sikerült felderíteni. Számos döbbenetes híradás számol be azonban olyasmikről, melyeket az ismeretlen mélység rejtegethet: groteszk vagy veszedelmes állatfajokról, elsüllyedt országokról, földönkívüliek víz alatti bázisairól, téridőkapukról - sőt, még piramisokról is...
1977-ben például a Yucatani-félsziget mellett egy Tony Bénik nevű búvár talált egy hatalmas kristálygúlát, mellyel kapcsolatban később így emlékezett: a piramis teteje villódzva pulzált, miközben homlokzatán egy ismeretlen betűírás jelent meg. Nem kevésbé döbbenetes élményben volt része egy korábban, 1970-ben merülő amerikai óceánkutatónak, Ray Brown-nak, aki a Bahamák térségében ereszkedett a tengerfenékre. Társaitól azonban elszakadt, s hamarosan egy óriási piramis előtt találta magát, mely valamilyen, üvegre vagy kristályra emlékeztető, Brown számára ismeretlen anyagból készült.
Brown vakmerően beúszott a piramis oldalán tátongó repedésen. Csarnokok tucatjaiba úszott át-és át, míg végül kényszert érzett, hogy visszafordulva elhagyja a piramist. Ekkor hangot hallott, mely szerint „soha többé nem térhet ide vissza”, ám sikerült magával hoznia egy kristálydarabkát. A laboratóriumi elemzés szerint e kristály teljesen ismeretlen jelenleg a Földön, s van egy elképesztő tulajdonsága: mint holmi prizma, megsokszorozza a belé sugárzott energiát...
Piramis egy olasz borospince alatt!
2012 őszén megdöbbentő híradás lepte el a régészeti közlönyöket: olasz és amerikai kutatók egy piramist lokalizáltak, mégpedig az olaszországi Orvieto városban, egy borospince alatt. A piramist a föld alatti lávaköbe vájták, egy ősi alagút vezet hozzá, és a régészek szerint még legalább 5 ilyen rejtőzhet a város alatt húzódó rétegekben.
A feltárók, David B. George és Claudio Bizzarri régészek beszámoltak róla: a különös piramisból egy ösvény vezet át a következő ugyanilyen jellegű építménybe, majd onnét is a harmadikba.
A föld alatti piramis-hálózat célja, funkciója azonban egyelőre - ahogy a kutatók kijelentették - teljesen ismeretlen. Fogalmuk sincs, hogy a gúlák vajon kincseskamrák, sírok, netán földmélyi kultuszok szentélyei lettek volna, miként az is rejtély, milyen technikával építették őket. Csak egy valami valószínű: az építők
feltehetőleg az amúgy is titokzatos etruszkok, akiknek művészete, kultúrája számos feltűnő közös vonást mutat az egyiptomi civilizációval. Ez alól - ezek szerint - a piramisépítészet sem képez kivételt. Tény, hogy az etruszk mítoszok is beszélnek egy elsüllyedt kontinensről, ahonnét őseik jöttek, illetve az égből érkező istenekről, akik átadták nekik tudásukat, majd visszatértek a csillagok közé...
Megjegyzések
Megjegyzés küldése