Fehér foltok a térképen :Az ismeretlen Föld
A legtöbben úgy gondolják, hogy mára végérvényesen elmúlt a nagy
földrajzi, vagy akár történelmi, régészeti, illetve biológiai
felfedezések kora. Ez azonban óriási tévhit, hiszen habár sikerült
nagyjában-egészében feltérképeznünk az egész bolygót, mégis, óriási
területek akadnak, melyeket még mindig nem sikerült bejárnunk és a maguk
teljességében megismernünk. Igazából csak azzal vagyunk tisztában, hogy
úgy nagyjából hogyan néz ki a Föld, ám a klasszikus értelemben vett
felfedezni való helyekből még jócskán akad!
A legjobb és legnagyszerűbb példa erre a szinte csak vázlatos ismeretanyagra Dél-Amerika hatalmas vízgyűjtő területe, melyet mi amazonasi erdőségekként ismerhetünk. Hétmillió négyzetkilométernyi - hetven Magyarország férne itt el kényelmesen! - , gigantikus övezet, amely legnagyobb részt szinte teljesen áthatolhatatlan, ennél fogva a mai napig igen ritkának mondható azon expedíciók száma, amik révén megismerhettük volna ezt a világot.
Azt - mind minden esetben -egészen pontosan meg tudjuk mondani, hogy ez a feltérképezett, ám fel nem fedezett terület mettől meddig tart, milyen flórával és faunával rendelkezik úgy általában, ám mivel az igazán fontos felderítő expedíciók száma igen korlátozott, közvetlen tapasztalataink vajmi csekélynek mondhatóak. Tom Sever, aki egyébként a NASA alkalmazásában dolgozik régészként,szabadidejében a Google Earth programmal járja be a világot.Nemrég nagy jelentőségű felfedezést tett, ami igazolja azt a feltevést, hogy még korántsem ismerjük bolygónk minden egyes szegletét.
Sever éppen Guatemala felett kalandozott, amikor felfigyelt arra, hogy egy bizonyos ponton a vegetáció színe érdekes módon egészen elütött a normálistól. Amikor tüzetesebben megvizsgálták a megjelölt területet, kiderült, hogy ott egy mészkőből épült maja város romjai találhatóak! A növényzet elszíneződése a talajba szivárgó mészkő anyagával magyarázható, így lett felfedezve ez a több ezer éves település a vadon kellős közepén. Az esetet követően természetesen rengetegen kezdtek amolyan online kutatásba és bizony időről időre újabb és újabb leletekkel gyarapodik a régészet. Ez is azt mutatja, hogy még napjainkban is temérdek titkot tartogatnak számunkra a felfedezetlen területek. Ennél fogva könnyedén elképzelhető, hogy itt még ezer és ezer, érdekesebbnél érdekesebb tudományos jellegű felfedezéseket tehetünk a közeljövőben. Mivel a hétmilliónyi négyzetkilométer kiterjedésű amazonasi esőerdőket még senkinek sem sikerült bejárnia-felfedeznie, teljes joggal feltételezhetjük, hogy a térképeken hatalmas zöld folttal jelölt terület mélyén továbbra is igen nagy kiterjedésű fehér foltok, feltáratlan területek találhatóak.
Belegondoltak már abba, hogy micsoda roppant méretű óceánok borítják Földünk felszínét? Egészen pontosan 361 millió négyzet-kilométerről beszélünk, ami bolygónk felületének 70%-át jelenti. Ha kinyitunk egy világatlaszt, biztosan találunk olyan oldalpárokat, ahol megdöbbentő részletességgel ábrázolják az Atlanti- vagy Csendes-óceáni területek víz alatti domborzati viszonyait, sőt, még a tektonikus lemezek elhelyezkedéséről is képet kaphatunk. Azonban ezeket a térképeket nem a roppant vizeket és azok mélységeit keresztül-kasul bejárt felfedezők rajzolták meg, sokkal inkább olyan, csúcstechnikát képviselő szonár-berendezések, amik a visszaverődő rádióhullámok alapján dolgoznak, illetve olyan mesterséges holdak, amik infravörös tartományban és hőképekkel derítik fel a tengerek, óceánok alatt meghúzódó terepviszonyokat. Ezekkel a módszerekkel minden kétséget kizáróan rendkívül pontos képet kaphatunk a földrajzi viszonyokról, ám ez önmagában még nem jelenti azt, hogy valóban felfedeztük volna ezeket a roppant kiterjedésű területeket. A tenger alatti közlekedés a mai napig igen egzotikus dolognak számít, néhány kutató- és katonai tengeralattjárón kívül gyakorlatilag senki nem merészkedett még a víztakaró alá, arról már nem beszélve, hogy igazán tüzetes, aprólékos, kiterjedt felderítő akciók valóban nem akadtak/akadnak. Ha pedig így van, teljes joggal gondolhatjuk azt, hogy igazából semmit sem tudunk az óceánokkal fedett területekről, kutatásaink bizonyára csak a valóság felszínét karcolgatják. A legutóbb - szintén a Google Earth jóvoltából - egy igen nagy vitákat kiváltó, jelentősnek mondható felfedezés mutatta meg, hogy mennyire nem ismerjük a saját bolygónkat. 2009 februárjában egy brit közlekedési mérnök, Bernie Bamford talált Afrikai partjaitól mintegy ezer kilométerre rendkívül fura, szokatlan rajzolatokat a tengerfeneket vizsgálva. A szabályos, alakzat egyértelműen valamiféle mesterséges objektum lehet -mindenféle áltudományos, cirkáló hajók nyomvonalairól szóló mellébeszélések ellenére is! -, egyesek pedig nem zárják ki azt, hogy esetlegesen a víz alatti romváros, Atlantisz - a legendás földrész - egyik településének nyomait láthatjuk.
Az igazán megdöbbentő az, hogy még egy olyan kontinensen, mint Európa is várhatnak ránk komoly meglepetések. Azon felül, hogy megannyi megalit építménnyel kapcsolatosan csak találgatni tudunk azok felépítési módjával és rendeltetésével, sőt eredetével, korával kapcsolatosan, további, igen nagy horderejű felfedezések történnek ezen a földrészen, amiről azt hittük, hogy már réges-régen keresztül-kasul bejártuk, mégsem sikerült aprólékosan megismerünk. A legutóbbi régészeti érdekesség az úgynevezett Boszniai-piramisok volt, amik létezésére még 2005-ben derült fény a modernkori Indiana Jones, Szemir Oszmanagics munkássága révén. Azóta komoly viták tárgyát képezi az objektumok mesterséges, avagy természetes eredetének kérdése. Kína szintén rengeteg meglepetést tartogathat a számunkra, hiszen itt, főképpen az úgynevezett belső tartományokat tekintve, a kormány meglehetősen titkolózó és szinte egyetlen kutató- felderítő expedíciót nem enged be ezekre a területekre. Pedig úgy tűnik, itt is lenne bőséggel felfedezni való.
A kínai piramisok létezése ma már tényként kezelendő, ám ezekről még mindig csak távoli felvételek készülhettek, a tudósok mindössze ezeket kénytelenek tanulmányozni. Kína belső vidékei jószerivel tökéletesen ismeretlen vidékek számunkra. A több ezer négyzetkilométer kiterjedésű tiltott zónákba nem engednek be külföldieket, az ott lakók pedig diktatórikus kontrollnak vannak kitéve. Az információmozgás gyakorlatilag nulla, pedig bizonyos jelekből arra lehet következtetni, hogy ezekben az övezetekben óriási jelentőségű régészeti, történelmi felfedezéseket tehetnénk. Ha ugyan a kínaiak már nem tették meg ezeket, csak éppen hallgatnak róluk...
A másik ilyen elképesztően hatalmas, földrésznyi terület, ami még mindig részletes megismerésre vár, Ausztrália belső vidéke, ahol szinte senki nem él és több ezer kilométeres távolságok feszülnek egy-egy közepes méretű település között... Ide a meglehetősen mostoha terepviszonyok és egyéb adottságok okán legalább annyira ritkán vetődnek tudományos expedíciók, mint az Amazonas, illetve az óceánok, tengerek mélységeinek eseteiben. Pedig lehet itt számtalan, érdekes meglepetés, ezt mutatja az a 2008-as fosszilis lelet, ami a paleontológiában okozott kisebbfajta felfordulást. Egy 380 millió évvel ezelőtti állatfaj maradványaira bukkantak rá a kutatók, ami a jelek szerint elevenszülő volt, ezzel pedig egy csapásra megdőlt az a tétel, hogy ez a szaporodási metódus csak 130-150 millió évvel ezelőtt alakult ki. Gondolják csak el, hogy mennyiféle megdöbbentő titkot rejthet a föld mélye, hiszen tudjuk, hogy az ásatásaink meglehetősen kis területekre koncentrálnak, ráadásul az igazán mélyen fekvő rétegeket el sem érjük. Ha az összes, a Föld minden pontján elvégzett feltárásokat egyetlen helyen illesztenénk össze, rájönnénk arra, hogy a teljes bolygófelszín egy százalékát sem bolygattuk meg a múltunk, illetve az élet kialakulásának, a bolygó történelmének kutatása közben!
Ha viccelődni támadna kedvünk, kijelenthetnénk, hogy az Antarktisz esetében a térképészek nagyon helyes jártak el akkor, amikor egyetlen hatalmas fehér foltként jelölték meg ezt a területet az atlaszainkban. Ez a hatalmas földrész számunkra ugyanis teljességgel ismeretlen, alig néhány kutatóállomás található itt, azok is inkább a peremterületeken. A belső zónában szinte senki sem járt, talán kevesebben, mint ahányan a Hold felszínére tehették a lábukat! A kutatók feltételezése szerint pedig a jégtakaró alatt - amely helyenként két kilométer vastag! - egy teljes világ várhat arra, hogy végre feltárjuk, megismerjük. Mivel egyre elfogadottabbá válik az az elmélet, hogy az Antarktisz évmilliókkal ezelőtt egy trópusi klímával megáldott kontinens lehetett, szinte teljesen egyértelmű, hogy a jégpáncél alatt megbújva szó szerint temérdek érdekességgel szembesülhetnénk, amik esetlegesen az egész világ történelméről alkotott ismereteinket is felülírhatnák. Talán még egy egykoron itt őshonos civilizáció nyomaira is rábukkanhatnánk! ...
A legjobb és legnagyszerűbb példa erre a szinte csak vázlatos ismeretanyagra Dél-Amerika hatalmas vízgyűjtő területe, melyet mi amazonasi erdőségekként ismerhetünk. Hétmillió négyzetkilométernyi - hetven Magyarország férne itt el kényelmesen! - , gigantikus övezet, amely legnagyobb részt szinte teljesen áthatolhatatlan, ennél fogva a mai napig igen ritkának mondható azon expedíciók száma, amik révén megismerhettük volna ezt a világot.
Azt - mind minden esetben -egészen pontosan meg tudjuk mondani, hogy ez a feltérképezett, ám fel nem fedezett terület mettől meddig tart, milyen flórával és faunával rendelkezik úgy általában, ám mivel az igazán fontos felderítő expedíciók száma igen korlátozott, közvetlen tapasztalataink vajmi csekélynek mondhatóak. Tom Sever, aki egyébként a NASA alkalmazásában dolgozik régészként,szabadidejében a Google Earth programmal járja be a világot.Nemrég nagy jelentőségű felfedezést tett, ami igazolja azt a feltevést, hogy még korántsem ismerjük bolygónk minden egyes szegletét.
Sever éppen Guatemala felett kalandozott, amikor felfigyelt arra, hogy egy bizonyos ponton a vegetáció színe érdekes módon egészen elütött a normálistól. Amikor tüzetesebben megvizsgálták a megjelölt területet, kiderült, hogy ott egy mészkőből épült maja város romjai találhatóak! A növényzet elszíneződése a talajba szivárgó mészkő anyagával magyarázható, így lett felfedezve ez a több ezer éves település a vadon kellős közepén. Az esetet követően természetesen rengetegen kezdtek amolyan online kutatásba és bizony időről időre újabb és újabb leletekkel gyarapodik a régészet. Ez is azt mutatja, hogy még napjainkban is temérdek titkot tartogatnak számunkra a felfedezetlen területek. Ennél fogva könnyedén elképzelhető, hogy itt még ezer és ezer, érdekesebbnél érdekesebb tudományos jellegű felfedezéseket tehetünk a közeljövőben. Mivel a hétmilliónyi négyzetkilométer kiterjedésű amazonasi esőerdőket még senkinek sem sikerült bejárnia-felfedeznie, teljes joggal feltételezhetjük, hogy a térképeken hatalmas zöld folttal jelölt terület mélyén továbbra is igen nagy kiterjedésű fehér foltok, feltáratlan területek találhatóak.
Belegondoltak már abba, hogy micsoda roppant méretű óceánok borítják Földünk felszínét? Egészen pontosan 361 millió négyzet-kilométerről beszélünk, ami bolygónk felületének 70%-át jelenti. Ha kinyitunk egy világatlaszt, biztosan találunk olyan oldalpárokat, ahol megdöbbentő részletességgel ábrázolják az Atlanti- vagy Csendes-óceáni területek víz alatti domborzati viszonyait, sőt, még a tektonikus lemezek elhelyezkedéséről is képet kaphatunk. Azonban ezeket a térképeket nem a roppant vizeket és azok mélységeit keresztül-kasul bejárt felfedezők rajzolták meg, sokkal inkább olyan, csúcstechnikát képviselő szonár-berendezések, amik a visszaverődő rádióhullámok alapján dolgoznak, illetve olyan mesterséges holdak, amik infravörös tartományban és hőképekkel derítik fel a tengerek, óceánok alatt meghúzódó terepviszonyokat. Ezekkel a módszerekkel minden kétséget kizáróan rendkívül pontos képet kaphatunk a földrajzi viszonyokról, ám ez önmagában még nem jelenti azt, hogy valóban felfedeztük volna ezeket a roppant kiterjedésű területeket. A tenger alatti közlekedés a mai napig igen egzotikus dolognak számít, néhány kutató- és katonai tengeralattjárón kívül gyakorlatilag senki nem merészkedett még a víztakaró alá, arról már nem beszélve, hogy igazán tüzetes, aprólékos, kiterjedt felderítő akciók valóban nem akadtak/akadnak. Ha pedig így van, teljes joggal gondolhatjuk azt, hogy igazából semmit sem tudunk az óceánokkal fedett területekről, kutatásaink bizonyára csak a valóság felszínét karcolgatják. A legutóbb - szintén a Google Earth jóvoltából - egy igen nagy vitákat kiváltó, jelentősnek mondható felfedezés mutatta meg, hogy mennyire nem ismerjük a saját bolygónkat. 2009 februárjában egy brit közlekedési mérnök, Bernie Bamford talált Afrikai partjaitól mintegy ezer kilométerre rendkívül fura, szokatlan rajzolatokat a tengerfeneket vizsgálva. A szabályos, alakzat egyértelműen valamiféle mesterséges objektum lehet -mindenféle áltudományos, cirkáló hajók nyomvonalairól szóló mellébeszélések ellenére is! -, egyesek pedig nem zárják ki azt, hogy esetlegesen a víz alatti romváros, Atlantisz - a legendás földrész - egyik településének nyomait láthatjuk.
Az igazán megdöbbentő az, hogy még egy olyan kontinensen, mint Európa is várhatnak ránk komoly meglepetések. Azon felül, hogy megannyi megalit építménnyel kapcsolatosan csak találgatni tudunk azok felépítési módjával és rendeltetésével, sőt eredetével, korával kapcsolatosan, további, igen nagy horderejű felfedezések történnek ezen a földrészen, amiről azt hittük, hogy már réges-régen keresztül-kasul bejártuk, mégsem sikerült aprólékosan megismerünk. A legutóbbi régészeti érdekesség az úgynevezett Boszniai-piramisok volt, amik létezésére még 2005-ben derült fény a modernkori Indiana Jones, Szemir Oszmanagics munkássága révén. Azóta komoly viták tárgyát képezi az objektumok mesterséges, avagy természetes eredetének kérdése. Kína szintén rengeteg meglepetést tartogathat a számunkra, hiszen itt, főképpen az úgynevezett belső tartományokat tekintve, a kormány meglehetősen titkolózó és szinte egyetlen kutató- felderítő expedíciót nem enged be ezekre a területekre. Pedig úgy tűnik, itt is lenne bőséggel felfedezni való.
A kínai piramisok létezése ma már tényként kezelendő, ám ezekről még mindig csak távoli felvételek készülhettek, a tudósok mindössze ezeket kénytelenek tanulmányozni. Kína belső vidékei jószerivel tökéletesen ismeretlen vidékek számunkra. A több ezer négyzetkilométer kiterjedésű tiltott zónákba nem engednek be külföldieket, az ott lakók pedig diktatórikus kontrollnak vannak kitéve. Az információmozgás gyakorlatilag nulla, pedig bizonyos jelekből arra lehet következtetni, hogy ezekben az övezetekben óriási jelentőségű régészeti, történelmi felfedezéseket tehetnénk. Ha ugyan a kínaiak már nem tették meg ezeket, csak éppen hallgatnak róluk...
A másik ilyen elképesztően hatalmas, földrésznyi terület, ami még mindig részletes megismerésre vár, Ausztrália belső vidéke, ahol szinte senki nem él és több ezer kilométeres távolságok feszülnek egy-egy közepes méretű település között... Ide a meglehetősen mostoha terepviszonyok és egyéb adottságok okán legalább annyira ritkán vetődnek tudományos expedíciók, mint az Amazonas, illetve az óceánok, tengerek mélységeinek eseteiben. Pedig lehet itt számtalan, érdekes meglepetés, ezt mutatja az a 2008-as fosszilis lelet, ami a paleontológiában okozott kisebbfajta felfordulást. Egy 380 millió évvel ezelőtti állatfaj maradványaira bukkantak rá a kutatók, ami a jelek szerint elevenszülő volt, ezzel pedig egy csapásra megdőlt az a tétel, hogy ez a szaporodási metódus csak 130-150 millió évvel ezelőtt alakult ki. Gondolják csak el, hogy mennyiféle megdöbbentő titkot rejthet a föld mélye, hiszen tudjuk, hogy az ásatásaink meglehetősen kis területekre koncentrálnak, ráadásul az igazán mélyen fekvő rétegeket el sem érjük. Ha az összes, a Föld minden pontján elvégzett feltárásokat egyetlen helyen illesztenénk össze, rájönnénk arra, hogy a teljes bolygófelszín egy százalékát sem bolygattuk meg a múltunk, illetve az élet kialakulásának, a bolygó történelmének kutatása közben!
Ha viccelődni támadna kedvünk, kijelenthetnénk, hogy az Antarktisz esetében a térképészek nagyon helyes jártak el akkor, amikor egyetlen hatalmas fehér foltként jelölték meg ezt a területet az atlaszainkban. Ez a hatalmas földrész számunkra ugyanis teljességgel ismeretlen, alig néhány kutatóállomás található itt, azok is inkább a peremterületeken. A belső zónában szinte senki sem járt, talán kevesebben, mint ahányan a Hold felszínére tehették a lábukat! A kutatók feltételezése szerint pedig a jégtakaró alatt - amely helyenként két kilométer vastag! - egy teljes világ várhat arra, hogy végre feltárjuk, megismerjük. Mivel egyre elfogadottabbá válik az az elmélet, hogy az Antarktisz évmilliókkal ezelőtt egy trópusi klímával megáldott kontinens lehetett, szinte teljesen egyértelmű, hogy a jégpáncél alatt megbújva szó szerint temérdek érdekességgel szembesülhetnénk, amik esetlegesen az egész világ történelméről alkotott ismereteinket is felülírhatnák. Talán még egy egykoron itt őshonos civilizáció nyomaira is rábukkanhatnánk! ...
Megjegyzések
Megjegyzés küldése