A világ legnagyobb katasztrófái II.
A messinai földrengés(1908)
Messina Szicília második legnagyobb városa, a Messinai-szorosnál, a szárazfölddel szembeni sziget északkeleti csücskén található. Szépségéről volt nevezetes a város, egészen az 1908. december 28-i szörnyűséges eseményekig.
Azon a napon korán reggel Messinát az Európában valaha feljegyzett legnagyobb földrengés rázta meg. A rengés, melynek középpontja a tenger alatt helyezkedett el, végigrombolta az egész vidéket, a környező városokat, és a Messinai-szoros túloldalán levő szárazföld déli partvidékét. Messinában és a szárazföldön található Reggio kikötőjében a föld függőleges mozgása elérte a 0,6 métert. A két város összedőlt, és Messinában 75 000 ember, a lakosságnak körülbelül fele meghalt. További 75 000 ember lelte halálát a kisebb települések romjai között Szicíliában.Sürgősségi műtőállomásokat állítottak fel a város utcáin, hogy segíthessenek a még életben maradt sebesülteken
Messina utcáin már pusztított a földrengés: hat félelmetes erejű rengés rázta meg a várost 1873. február 5. és március 28. között. Ezeket mintegy 1200 kisebb utórengés követte, amelyek egyre gyengébbek lettek, és egészen 1876 októberéig tartottak, amikor is a föld ismét megnyugodott.
Az anchorage-i földrengés(1964)
Nagypénteken, 1964. március 27-én, verőfényes, kellemes idő volt Anchorage-ban, Alaszka legnagyobb városában. A lakosok nagy része vidéken piknikezett, vagy a part mentén hajókázott. Sokan még akkor sem értek haza otthonukba, amikor délután fél hatkor Anchorage-t hatalmas földrengés rázta meg - a rengés centruma valahol a 130 kilométernyire keletre fekvő Prince William Sound városkában volt. A rengés négy percig tartott. A város főutcája kettéhasadt, közepén 50 centiméteres rés keletkezett. Az egyik oldal kb. hat méter magasságba emelkedett. Alaszka déli partjának teljes hosszában sziklák zuhantak a tengerbe.
A földrengést szökőár követte, amely a hajókat és más vízi járműveket messze a szárazföld belsejébe repítette. Ugyanakkor, meglepő módon, a katasztrófa áldozatainak száma csupán 131 volt. jóval kevesebb, mint amennyire egy ekkora szökőár után számítani lehetett.
Alaszka egy részét képezi a csendes-óceáni hátságnak, amely a földkéreg legkevésbé nyugodt, vulkáni tevékenységnek leginkább kitett része. 1912-ben a korábban teljesen csendes vidék, a Katmai-hegység hirtelen felrobbant, és ledobta a hegy tetejét. Ez a terület ma nemzeti parkként működik.Az ünnepnap miatt csak kevesen tartózkodtak az utcákon, amikor rengeni kezdett a föld. Ám az áldozatok alacsony száma ellenére az anyagi károk hatalmasak voltak, Anchorage és Alaszka egész gazdasági élete romokban hevert.
A kobei földrengés(1995)
A kobei földrengés olyan katasztrófa volt, amelyről mindenki azt gondolta, hogy nem következhet be. Japán második legnagyobb kikötőjét, Kobét a II. világháború bombázásai után építették újjá, s úgy tervezték, hogy útjai, épületei. hidjai földrengésbiztosak legyenek.
1995. január 17-én reggel aztán nagyon sokan rádöbbentek arra, hogy ez utóbbi állítás milyen kevés hitelt érdemel. Számos egymást követő lökés rázta meg a várost, több ezer épületet romba döntve, és hatalmas károkat okozva további ezer és ezer épületben. Kobe útjai és vasútvonalai megsérültek és elgörbültek. Több mint 5000 ember vesztette életét, 27 000 felett volt a sebesültek száma, és 370 000-en maradtak fedél nélkül a földrengésben és az azt követő tűzvészben.A mentőegységek teljesen túlterheltek voltak. A mentési munkálatokat gátolta az elektromos energia hiánya és a romokból felszálló fojtó füst. A nagy rengést követő napokban további utórengések tartották rettegésben a lakosságot. Több ezer embernek kellett sátrakban menedéket keresnie, a hőmérséklet nulla fok alá süllyedt.
Az utak megrongálódása akadályozta a mentő-alakulatok mozgását. Ugyanakkor a vízvezetékek is megrongálódtak, s ez lehetetlenné tette a tűzoltási munkálatokat a város számos területén.
A Kobéban lakó egyik macska sokkal szerencsésebb volt, mint az itt élő sok ezer ember Február 9-én, huszonhárom nappal a földrengés után az összedőlt épületek romjait eltakarító munkások találtak rá a sértetlen és életben lévő, ám rettentően éhes kis állatra.
St. Helens-hegy(1980)
Az Amerikai Egyesült Államok északnyugati részén. Washington államban található St. Helens-hegy népszerű turistaközpont volt valamikor. Kúpos formája, hófödte csúcsai gyönyörű látványt nyújtva magasodtak az erdős tájék fölé.
1980. május 18-án ez a kép mindörökre, visszavonhatatlanul megváltozott.
A kitörésre számítottak a szakemberek. Már hónapok óta morajló hangokat adott a hegy, kisebb gőz- és hamufelhők törtek elő a kráterből. Arra azonban senki sem számított, hogy ilyen katasztrofális lesz a vulkán kitörése.
A nagy kitörés darabokra szaggatta a hegy tetejét, hatalmas, tátongó űrt hagyva a helyén. Lángoló hamu és mérges gázok felhője söpört végig a tájon, és nyomában csak a pusztulás maradt.
A hegy csúcsán megolvadt a jég, és az így képződött vízfolyam köveket és sarat zúdított az alant elterülő völgyekbe. A katasztrófa 32 kilométeres körzetben mindent elpusztított. A hegy egykori 2950 méteres magassága 2560 méterre csökkent. Az áradat hidakat sodort magával és épületeket tett a földdel egyenlővé. Csodával határos módon, a halottak száma csak hatvanhárom volt.
A St. Helens-hegy és környéke mára Nemzeti Vulkáni Műemlékként működik, turisták számára kiépített speciális útvonallal. Az Egyesült Államok kormánya többek között felvilágosító munkára használja a területet, itt mutatják be az érdeklődőknek, milyen óriási veszélyt jelentenek a vulkánkitörések.
Messina Szicília második legnagyobb városa, a Messinai-szorosnál, a szárazfölddel szembeni sziget északkeleti csücskén található. Szépségéről volt nevezetes a város, egészen az 1908. december 28-i szörnyűséges eseményekig.
Azon a napon korán reggel Messinát az Európában valaha feljegyzett legnagyobb földrengés rázta meg. A rengés, melynek középpontja a tenger alatt helyezkedett el, végigrombolta az egész vidéket, a környező városokat, és a Messinai-szoros túloldalán levő szárazföld déli partvidékét. Messinában és a szárazföldön található Reggio kikötőjében a föld függőleges mozgása elérte a 0,6 métert. A két város összedőlt, és Messinában 75 000 ember, a lakosságnak körülbelül fele meghalt. További 75 000 ember lelte halálát a kisebb települések romjai között Szicíliában.Sürgősségi műtőállomásokat állítottak fel a város utcáin, hogy segíthessenek a még életben maradt sebesülteken
Messina utcáin már pusztított a földrengés: hat félelmetes erejű rengés rázta meg a várost 1873. február 5. és március 28. között. Ezeket mintegy 1200 kisebb utórengés követte, amelyek egyre gyengébbek lettek, és egészen 1876 októberéig tartottak, amikor is a föld ismét megnyugodott.
Az anchorage-i földrengés(1964)
Nagypénteken, 1964. március 27-én, verőfényes, kellemes idő volt Anchorage-ban, Alaszka legnagyobb városában. A lakosok nagy része vidéken piknikezett, vagy a part mentén hajókázott. Sokan még akkor sem értek haza otthonukba, amikor délután fél hatkor Anchorage-t hatalmas földrengés rázta meg - a rengés centruma valahol a 130 kilométernyire keletre fekvő Prince William Sound városkában volt. A rengés négy percig tartott. A város főutcája kettéhasadt, közepén 50 centiméteres rés keletkezett. Az egyik oldal kb. hat méter magasságba emelkedett. Alaszka déli partjának teljes hosszában sziklák zuhantak a tengerbe.
A földrengést szökőár követte, amely a hajókat és más vízi járműveket messze a szárazföld belsejébe repítette. Ugyanakkor, meglepő módon, a katasztrófa áldozatainak száma csupán 131 volt. jóval kevesebb, mint amennyire egy ekkora szökőár után számítani lehetett.
Alaszka egy részét képezi a csendes-óceáni hátságnak, amely a földkéreg legkevésbé nyugodt, vulkáni tevékenységnek leginkább kitett része. 1912-ben a korábban teljesen csendes vidék, a Katmai-hegység hirtelen felrobbant, és ledobta a hegy tetejét. Ez a terület ma nemzeti parkként működik.Az ünnepnap miatt csak kevesen tartózkodtak az utcákon, amikor rengeni kezdett a föld. Ám az áldozatok alacsony száma ellenére az anyagi károk hatalmasak voltak, Anchorage és Alaszka egész gazdasági élete romokban hevert.
A kobei földrengés(1995)
A kobei földrengés olyan katasztrófa volt, amelyről mindenki azt gondolta, hogy nem következhet be. Japán második legnagyobb kikötőjét, Kobét a II. világháború bombázásai után építették újjá, s úgy tervezték, hogy útjai, épületei. hidjai földrengésbiztosak legyenek.
1995. január 17-én reggel aztán nagyon sokan rádöbbentek arra, hogy ez utóbbi állítás milyen kevés hitelt érdemel. Számos egymást követő lökés rázta meg a várost, több ezer épületet romba döntve, és hatalmas károkat okozva további ezer és ezer épületben. Kobe útjai és vasútvonalai megsérültek és elgörbültek. Több mint 5000 ember vesztette életét, 27 000 felett volt a sebesültek száma, és 370 000-en maradtak fedél nélkül a földrengésben és az azt követő tűzvészben.A mentőegységek teljesen túlterheltek voltak. A mentési munkálatokat gátolta az elektromos energia hiánya és a romokból felszálló fojtó füst. A nagy rengést követő napokban további utórengések tartották rettegésben a lakosságot. Több ezer embernek kellett sátrakban menedéket keresnie, a hőmérséklet nulla fok alá süllyedt.
Az utak megrongálódása akadályozta a mentő-alakulatok mozgását. Ugyanakkor a vízvezetékek is megrongálódtak, s ez lehetetlenné tette a tűzoltási munkálatokat a város számos területén.
A Kobéban lakó egyik macska sokkal szerencsésebb volt, mint az itt élő sok ezer ember Február 9-én, huszonhárom nappal a földrengés után az összedőlt épületek romjait eltakarító munkások találtak rá a sértetlen és életben lévő, ám rettentően éhes kis állatra.
St. Helens-hegy(1980)
Az Amerikai Egyesült Államok északnyugati részén. Washington államban található St. Helens-hegy népszerű turistaközpont volt valamikor. Kúpos formája, hófödte csúcsai gyönyörű látványt nyújtva magasodtak az erdős tájék fölé.
1980. május 18-án ez a kép mindörökre, visszavonhatatlanul megváltozott.
A kitörésre számítottak a szakemberek. Már hónapok óta morajló hangokat adott a hegy, kisebb gőz- és hamufelhők törtek elő a kráterből. Arra azonban senki sem számított, hogy ilyen katasztrofális lesz a vulkán kitörése.
A nagy kitörés darabokra szaggatta a hegy tetejét, hatalmas, tátongó űrt hagyva a helyén. Lángoló hamu és mérges gázok felhője söpört végig a tájon, és nyomában csak a pusztulás maradt.
A hegy csúcsán megolvadt a jég, és az így képződött vízfolyam köveket és sarat zúdított az alant elterülő völgyekbe. A katasztrófa 32 kilométeres körzetben mindent elpusztított. A hegy egykori 2950 méteres magassága 2560 méterre csökkent. Az áradat hidakat sodort magával és épületeket tett a földdel egyenlővé. Csodával határos módon, a halottak száma csak hatvanhárom volt.
A St. Helens-hegy és környéke mára Nemzeti Vulkáni Műemlékként működik, turisták számára kiépített speciális útvonallal. Az Egyesült Államok kormánya többek között felvilágosító munkára használja a területet, itt mutatják be az érdeklődőknek, milyen óriási veszélyt jelentenek a vulkánkitörések.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése