Mítoszok és legendák:Sosemvolt földrészek

Satanaze, Antillia, Hy-Brazil. Halottak már ezekről a titokzatos szigetekről? Hát igen... A többség bizonyára hevesen ingatja most a fejét, amin nem is csodálkozhatunk. Ezek a szigetek ugyanis sohasem kerültek elő. Pedig egykoron nyilvánvalóan léteztek.
Vagy legalábbis erre utalnak a szigetekről fennmaradt hagyományok. Hy-Brazil esetében például már a kelta legendák arról számoltak be, hogy egy hatalmas sziget Írország partjai előtt, amely hét évente kiemelkedik a vízből és akár még szabad szemmel is látható. Már az 1330-as években megjelent a különböző hajóstérképeken, és az 1500-as évek közepéig bizonyíthatóan mindenki Írország partjai elé helyezte, ahol legutolsó dokumentált megjelenésére 1872-ben került sor. Ám napjainkban ott, ahol a szigetnek lennie kellene, semmilyen szárazulat nem látható. Hová tűnt a sziget? Csak úgy nem veszhet nyoma... Ráadásul nem is ez az egyetlen „fantomsziget”, amiről a tengerészhagyományok megemlékeznek.

Több kutató is hangot adott már azon véleményének, hogy tagadhatatlanul Atlantisz szellemét idézi egy durván négyszögletes, mitikus sziget Antillia képében, amelyet az Atlanti-óceán mélyén húzódó közép-atlanti hátsághoz kapcsolnak. Pontosan oda, ahol Platón beszámolója szerint egykoron Atlantisz is elhelyezkedett.

Az Arisztotelész által is leírt „nagyon termékeny” sziget, amelyről karthágói hajósok számoltak be a tizenötödik század első felében, elkezdett megjelenni különböző hajóskönyvekben, térképeken, nem egy felfedező utat inspirálva. Az ismeretlen földrész legkorábbi ábrázolása 1424-ben Velencében készült és Zuane Pizzigano térképésznek tulajdonítják, miként egy másik, valamivel kisebb szigetábrázolást is, amely ugyanezen a térképen tűnik fel Satanazé néven. Antillia és Satanaze szigete, annak ellenére, hogy egyetlen hajós expedíciónak sem sikerült rábukkannia nagyon sokáig, egészen a 18. századig szerepelt a globális térképészetben - megtalálható volt a legnagyobb tengeri térképeken és atlaszokon, miként Hy Brazil is. Ez utóbbiról még a 19. században is úgy tartották, hogy egy valódi sziget, amelyet még nem sikerült meglelni.

Később Pizzigano hibájának tulajdonították a „fantomszigetek” feltűnését a különböző térképeken, de kialakult az a vélemény is, hogy egyszerű pontatlanságról van szó. Számos kutató merész feltevése szerint azonban ezek a térképek egyáltalán nem pontatlanok, hanem ezek némelyike olyan korábbi térképek másolata, amelyek eredetije, azaz a forrástérkép a Föld bizonyos pontjainak, kontinenseinek, partvonalainak 12 000-13 500 évvel ezelőtti állapotát tükrözi! E szerint Hy-Brazil, Antillia, Satanaze hajdan volt szigetek, amelyeket időközben elnyelt az óceán. A még bátrabb következtetések ettől részben eltérő álláspontot eredményeznek. Az egyik szerint a szigetek a Karib-tenger szigetvilágának részei voltak régen. A másik szerint Antillia valójában a mai Tajvan 13 000 évvel ezelőtti ábrázolása, míg Satanaze az akkori Japán. E kérdésben nyilvánvalóan meglehetősen nehéz igazságot tenni.

De talán izgalmasabb gondolat lehet, hogy vajon a karthágóiak által „nagyon termékeny” szigeteknek tartott földrészeken éltek-e hajdanán emberek, virágzó társadalmak? Netán e szigetek valóban a hajdani mitikus Atlantisz gyarmatai lettek volna? Nos, úgy tűnik, ezekre a kérdésekre jelenleg még épp úgy nincs válasz, mint ahogy nem tudjuk azt sem, kik és egyáltalán milyen technikával voltak képesek feltérképezni a Földet 12000-13 500 évvel ezelőtt, akkor, amikor még javában tombolt a jégkorszak.