2015. szeptember 28., hétfő

Ember a Marson????

A közelmúltban a NASA hivatalosan is bejelentette: a Hold után hamarosan vörös bolygó szomszédunkra is ember léphet. Csakhogy többen is állítják, hogy ez már az 1960-as években megtörtént, sőt: titkos projektek keretei közt az amerikaiak már több katonai bázist létesítettek a Marson. De mire ez a hatalmas konspiráció? A szálak ezúttal is a háttérerők hatalmi terveihez vezetnek, sőt: úgy tűnik, a „buliban" még a földönkívüliek is régóta benne vannak...
 
"Láttam embereket járkálni a Marson 1979-ben!“Egy magát „volt NASA-alkalmazottnak” nevező nő állította ezt 2014-ben az egyik amerikai rádióműsorban, hatalmas megütközést keltve. A hölgy nem vállalta nevét, mert mint mondta: még most is fél azoknak a bosszújától, akik annak idején elbocsátották állásából.

Ezért álnéven, Jackie-ként mutatkozott be. Elmondása szerint a jelzett évben ő abban a csapatban dolgozott, mely a houstoni központban követte nyomon a Viking-szonda küldetését a Marson. Kollégáival a kivetítőteremben figyelték a monitoron a marsi kőzeteket gyűjtő szondát, amikor hirtelen az egyik képen megjelent valami nagyon szokatlan - úgyhogy először azt hitték, nem látják jól. Két ember, amint épp a szonda felé igyekszik a marsi talajon.

„ Egyértelműen emberek voltak... vagy legalábbis annak tűntek. Szkafandert viseltek, de nem azt a nehéz, terjedelmes formát, hanem egy könnyebb, ám mégis védelmet nyújtó öltözetet - mesélte Jackie.

- A látóhatár felől gyalogoltak a szonda felé'

„Ezek most a mi embereink voltak?"

Ekkor azonban a kép hirtelen zavarossá vált, majd a monitorok elsötétedtek. Valakik észbe kapva nyilván leállították a közvetítést Hat kollégájával együtt Jackie pár pillanatig dermedten bámult a kivetítőkre, majd felugorva rohanni kezdtek a felső emeleten lévő főnökségek irodája felé. A nő arra emlékszik, hogy végig az járt a fejében: „Vajon ezek a mi űrhajósaink voltak?"

Hallani lehetett, hogy a vezetőségen is kitört a káosz, a pánik. Mire azonban az irodákhoz értek, azokat belülről bezárták és elsötétítették, hogy be se lehessen látni. Másnap pedig a dolgozók egy részét azonnali hatállyal elbocsátották, aki maradhatott, azzal pedig hallgatási szerződéseket írattak alá. Jackie, mint mondta, csak azért mer nyilatkozni, mert ő a kirúgottak közt volt, akiknek nem kellett semmit sem aláírnia - noha szóban azért őket is figyelmeztették a titoktartási kötelességre. Furcsának tűnhet, hogy ha ez igaz, miért várt a nő 35 évet a kitálalással? Ő ezt azzal magyarázta, hogy sokkolta a NASA hivatalos bejelentése a 2030-ra tervezett „első”, emberes Mars-expedícióról.

Jackie szerint ez végtelen cinizmusról és a közvélemény tudatos félrevezetéséről árulkodik, hiszen
- és ezt nemcsak ő, de mások is tanúsítják - az ember körülbelül 40 éve jelen van a Marson. így a nagy csinnadrattával övezett 2030-as projekt legfeljebb az első nyilvános landolás lesz a Vörös Bolygón -de semmiképp nem az első.

Kétféle űrprogram: egy nyilvános és egy szupertitkos


Szögezzük le: Jackie állításaira semmilyen érdemleges bizonyíték nincs, noha cáfolat sem. Az azonban mellette szól - vagy legalábbis meggondolandóvá teszi az ügyet -, hogy valóban nem ő az egyetlen forrás szupertitkos projektekről, melyek keretei közt már rég felállítottak katonai bázist a Marsom A kiszivárogtatások szerint ezen folyamatosan tartózkodik különleges kiképzésben részesült földi legénység - most, ebben a pillanatban is.

Naiv kérdés, mégis sokan felteszik: ha ez igaz, miért kell titkolni? Ha már az 1960-as években
-    vagy még korábban - megérkezett az első földi ember a Marsra, miért nem kürtölték világgá, mint a világűr felfedezésének hatalmas mérföldkövét? Miért van kétféle űrprogram: az egyik a nyilvános változat, hősként ünnepelt, interjúk tömegét adó asztronautákkal

-    míg a másik típus az elképzelhető legnagyobb titokban folyik? Jackie válasza ez volt: a NASA-dolgozók nagy része tisztában van vele, hogy az egész űripar mögött titkosszolgálati manőverek, politikai hatalmi játszmák, összeesküvések bonyolult hálója feszül. Az átlagember ezt legvadabb álmában sem képzelné el: a közhit szerint az űrhajózást tudósok irányítják, célja pedig az,hogy minél többet tudjunk meg a világegyetemről.

Sajnos azonban a valóság más. Az Űrrepülési projektek mindig is kiemelt katonai jelentőséggel bírtak: gondoljunk a hidegháború idején a szovjet-amerikai rivalizálást tükröző űrversenyre. Az asztronautikának ezért több köze van a politikához, mint a tudományhoz, az ünnepelt űrhajósok pedig csak sakkbábuk a titkosszolgálatok - és még náluk is titkosabb „belső körök' - kíméletlen játszmájában.

Mit lehetne kezdeni a Marson?

A tét ugyanis hatalmas. Egy idegen bolygó meghódítása körülbelül akkora lehetőségeket rejt magában, mint Kolumbusz idején Amerika felfedezése - vagy még nagyobbakat. Az űrhajózást kézben tartó hatalmi erők vízióiban nagyjából a következők szerepelnek: a katonai bázisok után civil városok létrehozása a Naprendszer erre alkalmas bolygóin, különleges szempontok szerint kiválasztott földi telepesekkel Távlati cél még kőzetek, energiahordozók bányászata, illetve bunkerek építése, ahová egy Földkataklizma esetén evakuálnák a gazdasági és politikai elit tagjait. Az űrgyarmatosítási tervek legproblémásabb kérdése azonban a következő: mi van, ha kiderül, hogy a célba vett planétán már laknak valakik?

Márpedig a Mars esetében lehet, hogy ez a helyzet. Az emberiség mindig is sejtette, hogy ez a bolygó lakott: nem véletlenül szokták „marslakódnak hívni általában a földönkívüli lényeket. Michael Salla, az exopolitika (= űrpolitika, azaz a Földünkön túlmutató hatalmi folyamatok) népszerű szakértője azt állítja: ismer valakit, aki ezt személyesen tanúsítja.

Ő is álnéven szerepel, ami persze jelentősen csökkenti hitelességét - noha a háttérhatalmak módszereit ismerve azért ezen nincs mit csodálkozni. A kiszivárogtató nem kevesebbet állított az ExoNews TV-műsorban, mint hogy különlegesen kiképzett ügynökként 17 évet töltött egy titkos katonai bázison a Marson.

Kaye kapitány hihetetlen története

A Kaye kapitányként bemutatkozó férfi elmondta: küldetése volt megvédeni öt marsi kolónia civil lakosságát. Ezeket földi nagyhatalmak hozták létre az elmúlt évtizedekben, így a telepesek is földi emberek voltak, akiket speciális szempontok alapján jelöltek ki. Kaye szerint a marsi katonai személyzetnek még szigorúbb követelményeknek kell megfelelniük. Különböző népek hadseregeiből toborozza őket egy, az amerikai haditengerészeten belül működő csoport, az úgynevezett Különleges Szekció. Érkezésük után az Aries Prime (= „Kos 1-es”) nevű legnagyobb marsi bázison szállásolják el őket.

Csakhogy már az első felküldött csapatot egy kis meglepetés érte.
Az interjúnak e részét még Salla is némi szkepszissel fogadta: a rejtélyes „kapitány" szerint ugyanis rögtön kiderült, hogy a földi kiképzés során mondottakkal ellentétben a Mars nem lakatlan! A „fogadóbizottság" láttán pedig rögtön szertefoszlott a remény a barátságos, de legalábbis békésen semleges „marslakókról”.

Kaye szerint ugyanis a Vörös Bolygón két faj őshonos. Mindkettő nemcsak intelligens, de toronymagasan áll a Homo sapiens felett tudás, technológia és testi képességek szempontjából is. Az egyikbe hüllőszerü humanoidok („kétlábú gyíkemberek") tartoznak: agresszív, kegyetlen lények, annak a reptiliánnak hívott fajnak a helyi változata, mely sokak szerint a földi történelemben is döntő befolyással bírt (és bír akár még ma is).

A másik társaság sem sokkal bizalomgerjesztőbb: óriás rovarokra hasonlítanak, ám még a gyíkoknál is intelligensebbek: tudósaik egyfajta misztikus, ősi bölcsesség birtokában vannak. Ha ez igaz, akkor Lovecroft sem tévedett nagyot: mintha csak az ő ős-szörnyetegei elevenednének meg Kaye kapitány elbeszélésében...

Reptiliánok és intelligens rovar-emberek

A kiszivárogtató hozzátette: a két faj nem folytat az űrben hódító politikát, ám kíméletlenül védik minden gyarmatosítási szándék elől anyabolygójukat. Az 1960-as években megérkező földi telepesek azonban már a kezdettől elrontották a lehetőséget is, hogy megőrizze velük a békét. A harcok kirobbanására az adott okot, hogy az amerikai Mars-gyarmatosítást irányító két titkos földi szervezet

-    a Mars Defence Force (Marsi Védelmi Erő) és a Mars Colony Corporation (Mars-gyarmatosítási Társaság) - parancsot adott az Aries Prime-on székelő vezérkarnak: folytassanak „ásatásokat" a bolygón.

Tudni kell ugyanis, hogy a Mars telis-teli van korábbi civilizációk és hódítások emlékeivel. A Vörös Bolygót évmilliók óta lakják, látogatják, területeiért pedig számtalan öldöklő háború folyt. Nagyon sok faj megfordult itt, maga után hagyva gépeket, bányákat, bunkereket és egyéb létesítményeket- többek közt a földi ember is.

Az utasítás értelmében az Aries Prime kiküldött egy expedíciót, vontassák be azt a hatalmas, ismeretlen funkciójú gépet, mely roncs állapotban hevert egy barlangban. (Úgy vélték ugyanis, hogy egy évezredekkel ezelőtti emberi Marsutazás emléke lehet) Csakhogy a barlang a hüllőfaj szent helyének számított, a „szentségtörés" miatt kirobbant harcokban pedig mintegy ezer földi ember - katona és civil telepes - vesztette életét. Kaye 28 kollégájával együtt élte túl a vérengzést.

A németek második világháborús Mars-projektje


Igaz volna ez? Sokak szerint persze az egész egy hoax, az interjú meg se történt - vagy ha igen, akkor a magát kapitánynak tartó fickó túl sok Star Trek-et nézett.

A téma kapcsán úgy járhatunk el tisztességesen, ha a rendelkezésre álló tények tükrében megpróbálunk felelni a kérdésre: vannak-e közvetlen bizonyítékai, hogy a XX. században már megtörtént az emberi Marsra szállás?

Egyelőre úgy tűnik: nincsenek. Legalábbis közvetlenek nincsenek, ami persze nem jelent egyértelmű cáfolatot. Számtalan egyéb jel, tanúságtétel, közvetett nyom utal rá ugyanis, hogy a nagyhatalmak valamit nagyon titkolnak a Marssal kapcsolatban - nem tudni pontosan, hogy mit. A konspiráció mértéke azonban felhívja rá a figyelmet, hogy az a valami roppant jelentős lehet.

Vladimir Terziski könyve például tényszerű adatokat közöl egy második világháborús német Mars-projektről. Eszerint, noha a könyv címe Half a Century of the German Moon Base: 1942-1992 (A német Hold-bázis ötven éve:1942-1992), a német hadvezetés nemcsak a Holdat vette célba a híres fizikus, Werner von Braun irányításával. Terziski és szerzőtársai szerint a Harmadik Birodalom mérnökeinek sikerült is egy óriás repülő csészealjra hasonlító űrjármüvet konstruálniuk, melyet felkészítettek a Marson való landolásra. A tervezett időpont 1942 volt.

Ez az a bizonyos Haunebu III néven emlegetett anyahajó, melynek kisebb szondákat, marsjárókat kellett (volna) szállítania a Vörös Bolygóra. A kilövés időpontja azonban csúszott, míg végül 1945-ben Németország totális veresége tárgytalanná tette az egész projektet.

1952: közös szovjet-amerikai Marsra szállás?

Az USA-ba emigrált von Braun tervrajzai azonban nem vesztek el (a fejéből és a dokumentációiból sem). így ö lett a főtanácsadója az 1952-es közös amerikai-szovjet Marsra szállásnak - mert Terziski szerint egy ilyen is volt, ami azért elég meglepő az időpont tükrében. Ekkor durvult el ugyanis a hidegháború a leginkább az USA és a kommunista birodalom között:míg addig inkább csak ideológiai szinten pfujolták egymást, az 1950-es évekre nyílt fegyverkezési verseny robbant ki, akkora hőfokkal, hogy egy harmadik világháború sem tűnt távolinak.

Ezért első hallásra totális képtelenségnek tűnik egy 1952-es szovjet-amerikai kooperáció, főként egy katonailag annyira „érzékeny” ügyben, mint a Marsra szállás. Másodjára azonban az ember belegondol: ha a Mars meghódítására nincs is közvetlen bizonyíték, arra viszont van, hogy a hidegháború jórészt vihar volt egy pohár vízben: ideológiai színezetű kötélhúzás két, egyformán agresszív nagyhatalom között. A kapitalista Nyugat és a szocialista Kelet látványos „futóversenye” inkább csak a külvilágnak szólt: a kulisszák mögött, a titkosszolgálatok világában gyakran nemcsak összekacsintottak, de akár együtt is működtek.

A Marsra szállás ügyében ez hangsúlyozottan megtörténhetett Az űrgyarmatosítás ugyanis nagyban érdekében állt a két mamutállamot kézben tartó titokzatos köröknek. Hogy a háttérerők mit akarnak valójában a Vörös Bolygón, elárulja a 1967-es hírhedt Iron Mountain-jelentés, mely Johnson elnök kétségbeesett igyekezete ellenére is kiszivárgott A jelentés legkényesebb része egy esetleges
Föld-kataklizma esetére vázol fel alternatívákat a politikai és gazdasági elitréteget képező családok kimenekítésére.

A hírhedt háromlépcsős terv

A háromlépcsős terv első fokozata a „vészriadó": egy környezeti, vagy bármilyen katasztrófa fenyegetése esetén mindent meg kell tenni annak elfojtása érdekében. Akár brutálisabb lépésekkel, mint amilyen a szabadságjogok csorbítása vagy az időjárásba való beavatkozás, például mesterséges felhőkkel (lásd: chemtrail). Ha ez nem elég, életbe lép a 2-es fokozat: az elit föld alatti luxusbunkerekbe telepítése. Ha ez sem elég,mert maga a Föld is elpusztul, jön a hármas lépcsőfok: a „fontos” emberek és családjaik evakuálása a Marsra.

Az Iron Montain tükrében hirtelen megvilágosodik minden. Az egész Marssal kapcsolatos konspiráció értelmet nyer: a szondafotók meghamisítása, a rajta lévő épületmaradványok kisatírozása, Photoshoppal korrigálása éppúgy, mint NASA-alkalmazottak kirúgása, titoktartási szerződések aláírása és a többi. Ahogy az is, miért beszélnek oly sokan az űripar két arcáról: az egyikben mosolygó asztronauták integetnek az űrhajó liftjébe szállva, a másikban viszont hatalmas befolyással bíró körök ötleteinek, miként szolgálhatná leginkább hatalmi terveiket a Marsra szállás - egyáltalán maga az Univerzum feltérképezése.

Ez pedig, ha így van, nem ad okot sok bizakodásra. Az űrhajózásnak csakis a tudományról kellene szólnia, semmi másról. Már csak azért sem, mert könnyen lehet, hogy valóban van „fogadóbizottság” a Marson vagy bármelyik bolygón, akiknek haragját nem volna jó ötlet magunkra vonni. Egy kirobbanó űrháborúban ugyanis valószínűleg az emberiség húzná a rövidebbet, ami azt jelentené: a gyarmatosítók féktelen hatalomvágyát a földi emberek szenvednék meg...   

 
A szonda-fotók igazolják: a Marson tényleg „van valami"!

Vannak-e tárgyi, megfogható bizonyítékok arra, hogy az ember már legalább 50 éve jelen van a Marson? Akinek a kiszivárogtatók, állítólagos „Mars-ügynökök” elbeszélései nem elegendőek, érdemes megnéznie a Vörös Bolygóra küldött NASA-szondák fotóit - már az eredeti, átmaszkírozás előtti változatokat.

Ezek nagy részét számos, űrkutatással foglalkozó független amerikai honlapon megtaláljuk, közülük talán a http://www.marsanomalyresearch.com kínálja a legbőségesebb anyagot. A képeken látható szembeötlő „anomáliák" nemcsak arról beszélnek, hogy a közhiedelemmel ellentétben szó sincs halott, kopár, sivatagos bolygóról. Hanem arról is, hogy lehet valami igazság a korábbi Mars-gyarmatosításokról, letűnt civilizációk által ott hagyott romokról szóló híradásokban.Így például a titokzatos Kaye kapitány szerint a legnagyobb amerikai bázist egy marsi kráterben építették ki. Több fotón is láthatók kráterekből felrepülő objektumok, illetve egy óriási csészealj-szerű jármű, mely egy kráter szélén „egyensúlyoz” A Mars Cydonia-területén lévő városmaradványok, piramisok, illetve a közismert Mars Arc szintén arra utalnak: bolygószomszédunk feltérképezése nem először fog megtörténni 2030-ban, de ha igazak a híresztelések, akkor sem az 1960-as években érte először földi ember lába a Marsot...

forrás:hihetetlen magazin,google