Meghökkentő szellemsztorik

Kísértetek, bolyongó, nyugodni nem tudó lelkek, elkárhozottak szellemei... Millió esetről hallhattunk, milliónyi beszámolót olvashattunk már ebben a témában és a rejtély - vajon van e élet a halál után? - még mindig megoldatlan maradt. Közvetlen bizonyítékaink természetesen nem lehetnek, melyek perdöntőén igazolnák a túlvilági lét valóságosságát, ám ezrével sorolhatnánk azokat az eseteket, amelyek legalábbis elgondolkodtatóak lehetnek mindannyiunk számára.

Az alábbiakban két olyan történetet ismerhetnek meg, amelyben nem homályos alakok, rejtélyes hangok a főszereplők, mégis. ízig-vérig igazi, hamisítatlan szellem-sztorik Nem mindennapi esetek ezek. amelyek hallatán még a sokat tapasztalt kísértetvadászok is csak mélységes megdöbbenésüknek tudtak hangot adni.

NEM A RUHA TESZI AZ EMBERT?
Bizony nem, de azért vannak kivételes, megdöbbentő sőt hova tovább hihetetlen esetek is, amelyek a maguk extrémitásukkal kirívó módún bújnak ki a népi bölcsesség velős igazságtartalma mögül és vezetnek minket a Homályos Zónába...

Az egykori NDK területen található kisvárosban. Kleinstadtban lakó Maria Hoffer úgy döntött, hogy szűkös nyugdijából meglepi férjét, Karlt 67. születésnapja alkalmából. Mivel a férfi ruhatára kissé kopottas volt már. Maria úgy döntött, hogy Karl öltönyt és valamilyen hétköznapi viseletet fog kapni. Azonban az áruházak és butikok árai egyszerre riasztották és keserítették el. Bánatát elmesélte legjobb barátnőjének, aki azt a tanácsot adta, hogy talán látogasson el a város egyik olyan „second-hand" üzletébe, ahol egészen újszerű ruhákat vásárolhat a bolti ár töredékéért.

Maria így is tett, és nem kis szerencséjére - legalábbis ekkor meg így gondolta -. szinte egy egész zsáknyi ruhát szerezhetett be az erre elkülönített keretből. A születésnapi meglepetés teljes volt, Karl annyira örült a váratlan ajándékoknak, hogy azonnal fel is próbálta azt a halszálkás szürke öltönyt, amely a leginkább kedvére való volt.

Itt kezdődtek a bonyodalmak... Amikor a férfi kijött a fürdőszobából, felesége rögtön észrevette Karl hihetetlen hangulatváltozását.

A férfi már nem volt rózsás kedvében. Mikor komor arckifejezéssel az ünnepi asztalhoz ült. szinte egy húzásra megitta a gyümölcs vodkát -Karl azelőtt csupán kortyolgatott, mivel sohasem bírta az alkohol ízét -. majd arról kezdett beszélni, hogy mennyire sajnálja a fiát, aki Lockerbie fölött vesztette életét a hírhedt repülőgép-robbantás során. Karlnak és feleségének azonban sohasem volt gyermeke!
Maria otromba tréfának találta férje mondandóját, és szó nélkül bement a hálószobába. Ekkor, 45 év házasság után megkapta élete első verését.
Másnap Karl már a régi volt, mégis, a feleség igen furcsállta, hogy férje saját elmondása szerint semmire nem emlékezett a születésnapi botrányból, sőt, maga is megbotránkozott előző esti viselkedésén, és nem is igen akart hinni a nőnek.Az idő azonban lassan elhomályosította a kellemetlen emlékeket, egészen addig, amíg el nem érkezett 1993 karácsonyának az estéje és Karl ismét a halszálkás öltönyét vette fel.

A férfi először is megkérte Mariát, hogy ne hívja többé Karlnak, mert ő bizony Josef Stein, és szeretne minél előbb vacsorát kapni,különben baj lesz. Természetesen magával a vacsorával is gondok voltak, így Karl ismételten elégtételt vett az asszonyon a gyengére sikerült ízek miatt. A szenteste valóságos rémálom volt. Josef ütötte-verte az asszonyt, majd részegen beleájult az ágyba. Maria  kétségbeesésében, a lakásból kilopózva egyik húgához menekült, aki szintén a városban lakott.A következő nap ismét a döbbeneté volt. Karl természetesen rálelt feleségére, és hitetlenkedve fogadta az asszony borzalmakkal telített történetét az előző éjszakáról. A férfi váltig állította, hogy semmire nem emlékezett.

45 év közös élet komoly tényező... Maria hitt a férjének, és így együtt tértek haza.

Természetesen a különös személyiségváltozások nem szűntek meg. Karl, ahányszor a halszálkás öltönyt, a svéd-mintás kötött pulóvert, vagy a világoskék francia inget vette fel, teljesen átváltozott azzá a Josef nevű, rendkívül durva fickóvá, aki ütötte-verte a feleségét, trágár módon beszélt, állandóan a tévét nézte, folyamatosan alkoholt ivott és csak félhangosan, szótagolva tudott újságot olvasni.

Maria teljesen meg volt rémülve a jelenségtől, és nyomozómunkába fogott. Kidderítette ,hogy Josef Stein egy, az NDK börtöneit megjárt bűnöző volt. akit lányok futtatásáért ítéltek el több ízben is. 1988-ban bekövetkezett halála méltó volt az életviteléhez: Egy rivális banda tagjai verték agyon egy nyári éjszakán...

Úgy tűnt, hogy a Josef által hordott ruhák valahogyan megőrizték a bűnöző lelkét és ez a gonosz szellem szállta meg a ruhák viselőjét. A nő döntött: Minden Karl születésnapjára vásárolt ruhát elégetett, Josef soha többet nem jelentkezett..

 
SZELLEM VAGYOK?
1998. július 1.-én. délután három órakor egy 25 éves. a kanadai Sudhury-ben élő fiatalember beszállt 79-es. Pontiac típusú gépkocsijába, és elhajtott, hogy nem sokkul később a városbéli étterem előtt felvegye barátnőjét, akivel a Felső-tóhoz készültek egy romantikus hétvége eltöltése céljából. A rendőrségi helyszínlelők jegyzőkönyve szerint John Halloway egy kissé jobban odalépett a gázpedálra, mint azt kellett volna, így történhetett meg a szörnyű baleset, amelynek köszönhetően a kocsi lecsúszott az útról és Ms. Kovalsky videotékájában kötött ki. Halloway azonnal szörnyethalt - legalábbis ezt állítja a baleseti jelentés, a mentőorvosi jegyzőkönyv és a halottkém által készített boncolási napló is. Ám Mr. Halloway és szülei egészen másképpen vélekednek a dologról! A fiatalember azt állítja, hogy ámbár valóban halálos sérülést szenvedett és teste valóban végleg felmondta a szolgálatot. ám mint valamiféle nagyon is kézzelfogható kísértet, egy másfajta létezési síkon mégis tovább éli az életét - méghozzá pontosan úgy, mint eddig... Az egész Kanadát megdöbbentő és kíváncsiságban tartó ügy nem pusztán az egyetlen gyereküket elveszítő szülök kétségbeesett próbálkozása mindenféle palatáblán és egyéb misztikus, ám nehezen hihető módszerekkel arra, hogy John életen túli élményeit megosszák a nagyvilággal, hiszen a fiú teljes testi valójában jár-kel a szülővárosában, méghozzá mindenki szeme láttára. Halloway azt állítja, hogy a baleset során valóban meghalt, és immár nem más, mint egy szellem. A meghökkentő ügy immár bírósági tárgyalásokat is megélt, hiszen az állam szerint John Halloway meghalt, tehát a biztosítónak kutya kötelessége lenne kifizetni a kártérítési összeget a kedvezményezetteknek, ám a Lifeway erről hallani sem akar, mondván, hogy az elhunyt maga is jelen volt a per minden tárgyalásán, vagyis valójában él! Akkor pedig miért fizessen? A cég ügyvédei csalásról beszélnek, bár azt ők sem tudják meggyőzően megmagyarázni, hogy az állami intézeteknek és szerveknek (a megyei kórház kórbonctani részlege, a városi rendőrség baleseti osztálya, a kirendelt igazságügyi szakértők, stb), vajon miért állna érdekében kooperálni egy csalóval? Ám minden jel arra mutat, hogy Halloway nem hazudik. Az orvosi vizsgálatok szerint nincs vérnyomása, nem ver a
szive, és az agya sem mutat semmiféle elektromos. vagy biokémiai tevékenységet - vagyis tökéletesen halott! Ráadásképpen a fiatalember holttestét annak rendje és módja szerint eltemették, így amikor a biztosító kezdeményezésére végrehajtott exhumálási eljárás során felnyitották a sírt, megtalálták az oszlófélben lévő tetemet. Ám a fiatalember mégis ott sürög-forog a városban, emberekkel beszélget, van munkája, és persze megpróbálja meggyőzni a Lifeway embereit arról, hogy neki, mint szellemnek, jár az elhalálozása után járó félmillió dollár. A biztosító cég végső érvként azt hangoztatja, hogy ha valóban úgy van minden, ahogyan azt Halloway állítja, akkor sem jár neki egyetlen cent sem, mivel - igaz. egy nem mindennapi, egészen hihetetlen formában -. mégis itt van közöttünk, és ugyanúgy él. mint a halála előtt. A felettébb szokatlan perben még mindig nem született döntés - talán a bíróság arra vár. hogy valamelyik fél immár végképp kimúljon...