ÓVAKODJ A BOGGARTOKTÓL!

Nagy-Britannia és Írország egyes vidékein még napjainkban is félelmetes hírnév övezi a boggartnak nevezett rosszindulatú és ármánykodó házimanót, amely – a hagyomány szerint – előszeretettel tüntet el különböző tárgyakat, megzavarja az alvó embereket, magával ragadja a gyermekeket és megbénítja a háziállatokat. A boggart rendszerint hidak alatt vagy az út menti erdőkben él, és a magányos vándor számára is veszélyt jelent, aki nem fogadja kellő tisztelettel az üdvözlését.

A Brit-szigetek csodálatos tájainak lakói a mai napig megőrizték a természetfeletti teremtményekhez kapcsolódó ősi hiedelmeket és hagyományokat. A háborítatlanul nyugodt hegyekben, erdőkben, barlangokban, tavakban és folyókban rejtőzködő tündérek között azonban nemcsak parányi, fátyolszárnyú csodalények vagy virágkelyhekben élő manók képviseltetik magukat, hanem félelmetes, veszedelmes teremtmények is. A kelta mitológia a tündérek több száz fajtáját különbözteti meg, amelyek egy része valóban figyelmes és készséges az emberekkel, de soraikban megannyi ellenséges és gonosz lény is akad: koboldok, goblinok, gnómok, trollok, elfek, bányamanók, és még számos, a tündérektől nehezen elkülöníthető, rejtélyes szerzet.

Hűséges szolgálók

A skót és az ír folklórban ily módon „rendszerezett” természetfeletti lények között jellegzetes kategóriába sorolható a brownie néven ismert apró, bozontos teremtmény, amely barnás bőréről és rongyos, barna ruhájáról kapta a nevét. A brownie büszke és sértődékeny, de alapvetően rokonszenves házimanó, amely – a hiedelem szerint – az éj leple alatt szorgoskodik a ház körül: felelősséget vállal a tisztaságért, segít a félbehagyott munka elvégzésében és az állatokra is vigyáz. A túlzott rendetlenség vagy a méltánytalan jutalmazás elijeszti a háztól, viszont elvárja, hogy a háziasszony legalább egy kis tejjel, tejszínnel vagy süteménnyel „vendégelje meg”. Előszeretettel bosszantja a lusta cselédeket, és kegyetlenül megtorolja a sérelmeket, de az iránta tanúsított kellő odafigyelés és szeretet hatására hosszú időn keresztül a család hűséges szolgálója marad.

A varázslatos képességekkel bíró házimanók a világhírű Harry Potter-sorozatban is emlékezetes „alakítást” nyújtanak: a regény szerzője alig egy méter magas, vékony kezekkel és lábakkal, torz fejjel, hegyes füllel és dülledt szemekkel rendelkező lények formájában mutatja be őket. A J. K. Rowling által elképzelt manók az arisztokrata családok házi rabszolgái, akik rongyokat vagy párnahuzatot viselnek ruha gyanánt, és csak akkor szabadulhatnak fel, ha gazdájuktól egy valódi ruhadarabot kapnak ajándékba.

Éjszakai bajkeverők

Az egyes vidékeken napjainkban is „kedvelt” házimanó erőszakos, rosszindulatú változata, a boggart már korántsem büszkélkedhet ekkora népszerűséggel. Az azonos értelmű ír baggart szóból származó kifejezés olyan fenyegető lényt jelent, amely – a kísértetekhez hasonlóan – régi temetőkben, sűrű erdőségekben és járatlan utakon rémisztgeti az arra tévedő utazókat, de ódon épületekben és elhagyatott tanyákon is sokszor látják felbukkanni.

A boggart elsősorban különböző csínytevésekkel hívja fel magára a figyelmet, erőszakos zaklatásával pedig már-már az őrületbe kergeti az embereket. Gyakran tüntet el nélkülözhetetlen tárgyakat, megbénítja a háziállatokat, megdézsmálja a termést, elrabolja a gyermekeket, éjszakánként pedig a hálószobába settenkedik, és hideg, nyirkos kezét az alvó ember arcára helyezi, majd lehúzza a takaróját. Bizonyos elképzelések szerint a boggart alakváltoztató képességgel is bír, és időnként kutya vagy macska képében jelenik meg. A hiedelem alapján a boggartnak soha nem szabad nevet adni, mert akkor még nagyobb bosszúságot okoz, de az ajtóra szegezett patkó távol tartja a családtól, és a gonosz manó többet nem merészkedik be a házba.