Nagy kínai titkok-Idegenek a nagy fal mögött
Nincs olyan része a Földnek, ahol mostanában, vagy régen, esetleg nagyon régen ne szálltak volna le az ufók. Mi több, e látogatásoknak olykor máig létező, kézzelfogható bizonyítékai is vannak.
Kényszerleszállás?
Gyanúsan sok történetet hallottunk már az előző században is arról, hogy milyen sok országban zuhantak le ufók, hány titkos amerikai, orosz, angol, francia stb. katonai támaszponton őriznek szerencsétlenül járt idegen, kozmikus járműveket. Ha mindez igaz lenne, akkor ufón utazni a Föld körül veszélyesebb lenne, mint bekötött szemmel kerékpározni egy autósztrádán... Valószínűleg e sztorik 99 százaléka csak kitaláció.
Mindenesetre Kínában ma nem állítják. hogy szerencsétlenül járt azonosítatlan tárgyakat őrizgetnének távoli támaszpontokon - de az biztosnak látszik, hogy 12 ezer évvel ezelőtt viszont lezuhant egy ufó a nagy ország közepe táján fekvő Báján Kara Ula-hegység-ben. A kétezer méteres hegyek egy 700 kilométeres Övezetet foglalnak el. 1937-ben egy kínai régészeti expedíció sziklába vájt különös várost talált ott. Feltártak néhány temetőt, benne 130 centiméternél nem magasabb emberszerű lények csontjait, és 716 darab kerek, szinte megkövesedett lemezt találtak. Átmérőjük 30 centi, középen egy két centiméteres lyukkal -pontosan úgy néznek ki, mint afféle megkövesedett hanglemezek, netán cédék. Némelyiken vésett rajzokat is láttak, ezek egyesek szerint elmesélik a kozmikus világból érkezett lények odisszeáját; az idegenek járművükkel kényszerleszállást hajtottak végre, és kénytelenek voltak beilleszkedni az ottani ősemberek közé.
Mindez remekül hangzott. Még arról is meséltek, hogy évtizedekkel később megvizsgálták a lemezeket és kiderült, a Földön ismeretlen ötvözetből készültek - de most azt kérdezzük: hol vannak a lemezek, hol a sírok, a csontvázak, a múmiák? Mert később a kínai hatóságok letagadták az egész ügyet. Valójában a lemezeket nem vizsgálták meg, Kínában évtizedek teltek el politikai csatározásokkal, így végül is csak néhány önjelölt „kutató" és sci-fi író regényéből ismerjük állítólagos történetüket. Később azt állították, hogy az 1937-es régészeti expedíció egész anyaga elveszett a világháborúban. Mintha ez nem lenne elég, külföldön a huszadik század második felében egészségtelen zűrzavart kavartak, márpedig a kommunista kormányok rettegnek attól, ha idegen államok polgárai kutatnak kínai földön. Nem létező tudósokra is hivatkoztak a regényes történet különféle felmelegítői. Ezért ma már az sem biztos, hogy azok a lemezek valóban léteztek valaha is.
Ufó ufó hátán
Kínában az első írásos feljegyzés egy azonosítatlan repülő tárgyról a 11. századból való. Valamikor az 1022 és 1066 között uralkodó császár idejében [ennél pontosabb évszám nincs) ugyanazon a napon három tartományban is látták feltehetően ugyanazt az ufót, amely egy nyíláson át vakító fénykévét lövellt a földre.
Utána jó nagy kihagyás következik, mert egy írásos, sőt művészeti beszámoló maradt fenn a Nanking fölött 1890. szeptember 28-án látott ufóról. A szerkezet a város fölött lebegve nem csupán fényeket bocsátott ki magából, de különböző magasságú hangokat is kiadott. A rengeteg szemtanú között volt egy festő, aki aztán egy festményen örökítette meg a különös szerkezetet.
1942-ben, a kínai-japán háború alatt Hopeh városában fényképeztek le egy ufót, amely a képen látható járókelőkre is nagy hatást gyakorolt: látszik, amint az emberek az égre mutogatnak, ahol egy „klasszikus" csészealj lebeg.
1947-ben, amikor az egész nyugati világ ufólázban égett (de erről a kínai százmilliók semmit sem tudhattak) -egy paraszt a mezőn két furcsa tárgyat talált, amit aztán elvittek a szecsuáni egyetem fizikai tanszékére, további vizsgálatokra. A kínai tudósok arra a belátásra jutottak, hogy a tárgyak egy szerencsétlenül járt ufóból eredhetnek, bár sem a környéken, sem bárhol másutt nem találtak lezuhant ufót.
1994-ben Wuchang város határában három kínai férfi látott egy elhúzó ufót. Később egyikük azt mesélte, hogy egy idő múlva találkozott egy idegennel, aki egy csaknem három méter magas nő volt, és akivel szexuális kapcsolatot létesített. Fontosnak tartotta megjegyezni, hogy az illető hölgynek hat ujja volt kezén-lábán, „de azonkívül pontosan olyan volt, mint a földi nők". A történet eléggé hihetetlenül hangzik, ismerjük el - ám a férfit sok kétkedés után tíz évvel később, 2004-ben hazugságvizsgálat alá vetették és kiderült, hogy igazat (?) mondott.A 2000-es években aztán ott is tele lett a média az azonosítatlan repülő tárgyakkal. Nyilván sokat láttak korábban is, de az 1950-es, 60-as és további években a pártállami hírközlés ezekről nem számolt be. Az utóbbi évtizedben egymást érik az ufók Kína légterében. Sokszor éppen a polgári és katonai repülőtereken bukkannak fel, némi zavart, sőt pánikot okozva. Már nem egyszer előfordult, hogy bezártak kínai (és a szomszédos Mongóliában is) reptereket a közelben lebegő furcsa fények vagy az ide-oda száguldozó ufók miatt. Némelyik intézmény órákon át nem indított és nem fogadott gépeket.
Ma már nem titok Kínában az ufó. Olyannyira nem, hogy amikor egy kínai űrhajót lőttek fel, az ufók „régi szokásukhoz híven” megjelentek a kilövés helyszínén, és egy darabig elkísérték az űrbe szálló szerkezetet. Az erről készült tévéfelvételeket és fotókat nem más, mint az egyik állami tévétársaság hozta nyilvánosságra.
Idegen törpék
Van folytatása annak a történetnek, hogy egykoron kis termetű idegenek szálltak le Kínában, és mivel ott „ragadtak", próbáltak együtt élni a helybeliekkel. Lehet persze, hogy ez már jóval később, alig pár ezer éve esett meg? A történetet két változatban ismerjük Az egyik szerint a kis lényekkel nem tudtak megbékélni a helybeliek, hisz nem beszélték az ő nyelvüket, és afféle gonosz démonoknak tartották őket, idővel aztán az utolsó szálig kiirtották őket.
A másik, békésebb változat szerint megvalósult az együttélés, sőt később a keveredés is, aminek eredménye máig él az időben! Vagy száz éve újra és újra hírek érkeznek arról, hogy valahol Kína szívében, járhatatlan hegyek között élnek apró termetű emberek. Európai és ausztrál utazók, a háború alatt arra járt katonák és ügynökök találkoztak is ilyen, nem kínai, sőt nem is ázsiai küllemű emberekkel, akik törékenyebbek voltak a földieknél, és volt bennük valami idegenszerű.
A majdnem hetven éve tartó kommunista uralom (ami vele jár: titoktartási mánia és központilag szított idegengyűlölet] miatt külföldi nagyon kevés helyre juthat el, az elmaradottabb régiókba pedig gyakorlatilag sohasem, legyen bár ártalmatlan tudós. Ezért a „törpe" népességről is folyton csak hallani, de igazi bizonyítékok még a létezésükre sincsenek, nemhogy olyan adattal szolgálhatnánk, amely őseik idegen, nem földi eredetére utal.
Rejtélyes „tányérok”
Wegerer osztrák mérnök 1974-ben mégis eljutott egy elzárt régióba, és egy kisvárosi múzeumban látott néhány tányért, amelyekre ismeretlen kezek (ki tudja, mikor és mi célból] nyolckarú polipokat és más állatokat, amelyek arrafelé sohasem éltek, és egy „kis szürkét", azaz immár szinte klasszikusnak nevezhető kis termetű lényt festettek. Pont olyanokat, amilyeneket a világ más tájain fél évszázada látnak az emberek.
A múzeum igazgatónője személyesen kísérte az európai vendéget. Azt mondta, e tányérok e vidéken valaha kultikus célokat szolgáltak. Ám úgy látszik, a hatóságoknak is feltűnt az osztrák vendég izgatottsága a műtárgyak láttán - mert amikor Wegerer pár nappal később ismét elment a múzeumba, hogy alaposabban megnézze a tányérokat, azokat nem találta sehol. Nemcsak a „kultikus eszközöknek" volt hűlt helye, de azokkal együtt nyoma veszett az igazgatónőnek is...
Sohasem derült ki sem a tárgyak, sem a szerencsétlen asszony sorsa. Könnyen lehet, hogy Wegerer érdeklődése okozta a vesztét. Lehet, az életével fizetett ezért. Mindenesetre egy kutató könyvet írt az esetről, ezért aztán az 1990-es években, amikor ismét beengedtek Bampo városába egy európai vendéget, az csak annyit tudott meg: ama tányérok „hamisítványok” (!) voltak, azért vitték el őket - a múzeum igazgatónőjének sorsáról pedig nem voltak hajlandók beszélni. A helyi hatósági ember még azt is tagadta, hogy a bampói múzeumnak valaha is lett volna női igazgatója... Hát így álltak és ma is így állnak a dolgok Kínában.
Kényszerleszállás?
Gyanúsan sok történetet hallottunk már az előző században is arról, hogy milyen sok országban zuhantak le ufók, hány titkos amerikai, orosz, angol, francia stb. katonai támaszponton őriznek szerencsétlenül járt idegen, kozmikus járműveket. Ha mindez igaz lenne, akkor ufón utazni a Föld körül veszélyesebb lenne, mint bekötött szemmel kerékpározni egy autósztrádán... Valószínűleg e sztorik 99 százaléka csak kitaláció.
Mindenesetre Kínában ma nem állítják. hogy szerencsétlenül járt azonosítatlan tárgyakat őrizgetnének távoli támaszpontokon - de az biztosnak látszik, hogy 12 ezer évvel ezelőtt viszont lezuhant egy ufó a nagy ország közepe táján fekvő Báján Kara Ula-hegység-ben. A kétezer méteres hegyek egy 700 kilométeres Övezetet foglalnak el. 1937-ben egy kínai régészeti expedíció sziklába vájt különös várost talált ott. Feltártak néhány temetőt, benne 130 centiméternél nem magasabb emberszerű lények csontjait, és 716 darab kerek, szinte megkövesedett lemezt találtak. Átmérőjük 30 centi, középen egy két centiméteres lyukkal -pontosan úgy néznek ki, mint afféle megkövesedett hanglemezek, netán cédék. Némelyiken vésett rajzokat is láttak, ezek egyesek szerint elmesélik a kozmikus világból érkezett lények odisszeáját; az idegenek járművükkel kényszerleszállást hajtottak végre, és kénytelenek voltak beilleszkedni az ottani ősemberek közé.
Mindez remekül hangzott. Még arról is meséltek, hogy évtizedekkel később megvizsgálták a lemezeket és kiderült, a Földön ismeretlen ötvözetből készültek - de most azt kérdezzük: hol vannak a lemezek, hol a sírok, a csontvázak, a múmiák? Mert később a kínai hatóságok letagadták az egész ügyet. Valójában a lemezeket nem vizsgálták meg, Kínában évtizedek teltek el politikai csatározásokkal, így végül is csak néhány önjelölt „kutató" és sci-fi író regényéből ismerjük állítólagos történetüket. Később azt állították, hogy az 1937-es régészeti expedíció egész anyaga elveszett a világháborúban. Mintha ez nem lenne elég, külföldön a huszadik század második felében egészségtelen zűrzavart kavartak, márpedig a kommunista kormányok rettegnek attól, ha idegen államok polgárai kutatnak kínai földön. Nem létező tudósokra is hivatkoztak a regényes történet különféle felmelegítői. Ezért ma már az sem biztos, hogy azok a lemezek valóban léteztek valaha is.
Ufó ufó hátán
Kínában az első írásos feljegyzés egy azonosítatlan repülő tárgyról a 11. századból való. Valamikor az 1022 és 1066 között uralkodó császár idejében [ennél pontosabb évszám nincs) ugyanazon a napon három tartományban is látták feltehetően ugyanazt az ufót, amely egy nyíláson át vakító fénykévét lövellt a földre.
Utána jó nagy kihagyás következik, mert egy írásos, sőt művészeti beszámoló maradt fenn a Nanking fölött 1890. szeptember 28-án látott ufóról. A szerkezet a város fölött lebegve nem csupán fényeket bocsátott ki magából, de különböző magasságú hangokat is kiadott. A rengeteg szemtanú között volt egy festő, aki aztán egy festményen örökítette meg a különös szerkezetet.
1942-ben, a kínai-japán háború alatt Hopeh városában fényképeztek le egy ufót, amely a képen látható járókelőkre is nagy hatást gyakorolt: látszik, amint az emberek az égre mutogatnak, ahol egy „klasszikus" csészealj lebeg.
1947-ben, amikor az egész nyugati világ ufólázban égett (de erről a kínai százmilliók semmit sem tudhattak) -egy paraszt a mezőn két furcsa tárgyat talált, amit aztán elvittek a szecsuáni egyetem fizikai tanszékére, további vizsgálatokra. A kínai tudósok arra a belátásra jutottak, hogy a tárgyak egy szerencsétlenül járt ufóból eredhetnek, bár sem a környéken, sem bárhol másutt nem találtak lezuhant ufót.
1994-ben Wuchang város határában három kínai férfi látott egy elhúzó ufót. Később egyikük azt mesélte, hogy egy idő múlva találkozott egy idegennel, aki egy csaknem három méter magas nő volt, és akivel szexuális kapcsolatot létesített. Fontosnak tartotta megjegyezni, hogy az illető hölgynek hat ujja volt kezén-lábán, „de azonkívül pontosan olyan volt, mint a földi nők". A történet eléggé hihetetlenül hangzik, ismerjük el - ám a férfit sok kétkedés után tíz évvel később, 2004-ben hazugságvizsgálat alá vetették és kiderült, hogy igazat (?) mondott.A 2000-es években aztán ott is tele lett a média az azonosítatlan repülő tárgyakkal. Nyilván sokat láttak korábban is, de az 1950-es, 60-as és további években a pártállami hírközlés ezekről nem számolt be. Az utóbbi évtizedben egymást érik az ufók Kína légterében. Sokszor éppen a polgári és katonai repülőtereken bukkannak fel, némi zavart, sőt pánikot okozva. Már nem egyszer előfordult, hogy bezártak kínai (és a szomszédos Mongóliában is) reptereket a közelben lebegő furcsa fények vagy az ide-oda száguldozó ufók miatt. Némelyik intézmény órákon át nem indított és nem fogadott gépeket.
Ma már nem titok Kínában az ufó. Olyannyira nem, hogy amikor egy kínai űrhajót lőttek fel, az ufók „régi szokásukhoz híven” megjelentek a kilövés helyszínén, és egy darabig elkísérték az űrbe szálló szerkezetet. Az erről készült tévéfelvételeket és fotókat nem más, mint az egyik állami tévétársaság hozta nyilvánosságra.
Idegen törpék
Van folytatása annak a történetnek, hogy egykoron kis termetű idegenek szálltak le Kínában, és mivel ott „ragadtak", próbáltak együtt élni a helybeliekkel. Lehet persze, hogy ez már jóval később, alig pár ezer éve esett meg? A történetet két változatban ismerjük Az egyik szerint a kis lényekkel nem tudtak megbékélni a helybeliek, hisz nem beszélték az ő nyelvüket, és afféle gonosz démonoknak tartották őket, idővel aztán az utolsó szálig kiirtották őket.
A másik, békésebb változat szerint megvalósult az együttélés, sőt később a keveredés is, aminek eredménye máig él az időben! Vagy száz éve újra és újra hírek érkeznek arról, hogy valahol Kína szívében, járhatatlan hegyek között élnek apró termetű emberek. Európai és ausztrál utazók, a háború alatt arra járt katonák és ügynökök találkoztak is ilyen, nem kínai, sőt nem is ázsiai küllemű emberekkel, akik törékenyebbek voltak a földieknél, és volt bennük valami idegenszerű.
A majdnem hetven éve tartó kommunista uralom (ami vele jár: titoktartási mánia és központilag szított idegengyűlölet] miatt külföldi nagyon kevés helyre juthat el, az elmaradottabb régiókba pedig gyakorlatilag sohasem, legyen bár ártalmatlan tudós. Ezért a „törpe" népességről is folyton csak hallani, de igazi bizonyítékok még a létezésükre sincsenek, nemhogy olyan adattal szolgálhatnánk, amely őseik idegen, nem földi eredetére utal.
Rejtélyes „tányérok”
Wegerer osztrák mérnök 1974-ben mégis eljutott egy elzárt régióba, és egy kisvárosi múzeumban látott néhány tányért, amelyekre ismeretlen kezek (ki tudja, mikor és mi célból] nyolckarú polipokat és más állatokat, amelyek arrafelé sohasem éltek, és egy „kis szürkét", azaz immár szinte klasszikusnak nevezhető kis termetű lényt festettek. Pont olyanokat, amilyeneket a világ más tájain fél évszázada látnak az emberek.
A múzeum igazgatónője személyesen kísérte az európai vendéget. Azt mondta, e tányérok e vidéken valaha kultikus célokat szolgáltak. Ám úgy látszik, a hatóságoknak is feltűnt az osztrák vendég izgatottsága a műtárgyak láttán - mert amikor Wegerer pár nappal később ismét elment a múzeumba, hogy alaposabban megnézze a tányérokat, azokat nem találta sehol. Nemcsak a „kultikus eszközöknek" volt hűlt helye, de azokkal együtt nyoma veszett az igazgatónőnek is...
Sohasem derült ki sem a tárgyak, sem a szerencsétlen asszony sorsa. Könnyen lehet, hogy Wegerer érdeklődése okozta a vesztét. Lehet, az életével fizetett ezért. Mindenesetre egy kutató könyvet írt az esetről, ezért aztán az 1990-es években, amikor ismét beengedtek Bampo városába egy európai vendéget, az csak annyit tudott meg: ama tányérok „hamisítványok” (!) voltak, azért vitték el őket - a múzeum igazgatónőjének sorsáról pedig nem voltak hajlandók beszélni. A helyi hatósági ember még azt is tagadta, hogy a bampói múzeumnak valaha is lett volna női igazgatója... Hát így álltak és ma is így állnak a dolgok Kínában.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése