Magyarországi ufó esetek I
1986. április 22-én éjjel a mentők egy hajdúnánási lakost szállítottak vállficammal egy debreceni klinikára Este 10 óra után indultak, és amikor elhagyták Hajdúdorogot, az úttól jobbra egy világító gömböt pillantottak meg. Ez a mentősök állítása szerint legalább olyan nagynak látszott, mint maga a mentőautó. Az a narancsszínű és világító gömb ekkor követni kezdte őket. Elmondásuk szerint körülbelül 30-40 méter magasan lehetett és vagy 100 méterre volt a mentőtől. A gömböt egy körgyűrű vette körül, amelyből állandóan lángnyelvek csaptak ki, ezek felfelé lobogtak, akár a gyertya lángja. Három ilyen láng volt, kettő a gömb szélén, egy középen, és az a közbülső menet közben ide-oda vándorolt.
Semmit sem lehetett hallani; a gömb némán követte őket. Az éjszaka ugyan borús volt, de eső nem esett, jó látási viszonyok mellett ügyelhették a gömböt. A mentőautó nem is volt egyedül az úton, előtte haladt egy másik, sárga színű Nysa gépkocsi (nincs adat arról, vajon annak vezetője vagy esetleg utasai is láttak-e valamit?) A jelenséget 15 percig figyelhették, amely idő alatt az autó 19 kilométert tett meg, majd befutott Hajdúböszörménybe. A gömb akkor gyorsított, majd egy erdősáv fölött megtorpant és lassan aláereszkedett. A szemtanúk szerint eközben nagyon erős fényt árasztott; az emberek jól láthatták a faleveleket. Az éjszaka ellenére ott akkor szinte nappali világosság uralkodott.
Ez volt az első forduló. Ugyanis a beteget a klinikán ellátták, így a mentősök visszaindultak. Ismét hárman voltak tehát a kocsiban, a beteggel együtt. Józsa községbe érve ismét megpillantottak egy körülbelül ugyanolyan, vagy állításuk szerint egy még annál is világosabb testet, de ennek már 6-7 lángnyelve volt. A gömb igen gyorsan száguldott át a község fölött, majd a másik végén a kivezető útnál „várt rájuk”. Ott újra felvette az autó sebességét és követte azt. A mentősök ekkor, mivel a kocsiban tartózkodó utas formálisan - a gyógyintézetben ellátták - már nem számított „betegnek”, úgy döntöttek, megállnak. így tettek, de nem szálltak ki, és kíváncsian várták, mit fog tenni a gömb? Az lassított, a sebessége ekkor a beszámolók szerint 5-10 km/óra lehetett; a mentőautó éppen egy nagyfeszültségű vezeték alatt állt. A személyzete jól látta a gömb által élesen megvilágított kábeleket. Aztán a mentőautó ismét elindult és hamarosan 70 kilométeres sebességgel haladt - a gömb ugyanilyen gyorsan követte. Ez így ment egy ideig, majd leszállt körülbelül ugyanott, ahol az első gömb eltűnt. Ez a második „találkozás”, a követés körülbelül 10 percig tartott.
A következő Nyírábrány községben volt megfigyelhető 1972 szeptemberében.
A bejáró dolgozók Debrecenből jövet a vasútállomásról mentek hazafelé. 20 óra körüljárt az idő, és ott aznap már sötétség és borús időjárás volt. Nyugati irányban (vagyis Debrecen felé) az emberek narancssárga foltokat láttak az égbolton. Ezek a foltok teljesen egyforma nagyságúak és egyenletesen narancssárga színűek voltak, fényerősségüket a teleholdhoz mérhetjük. Mozdulatlanok voltak, sem együttesen, sem külön-külön nem mozogtak. Szabályos rendben, három sorban helyezkedtek el, soronként 6-7 szabályos kör vagy kissé ellipszis alakú folt volt, egymástól átmérőjüknél kisebb távolságra.
A jelenség körülbelül 30 percig tartott.
Ám ezzel nem volt vége. Másnap hasonló körülmények között, ugyanabban az időben ismét megjelentek, és ismét körülbelül 30 percen át voltak láthatók. A nyírábrányiak ezt követően még három estén át látták őket, vagyis összesen öt egymást követő estén. A szemtanúk már pontosan nem emlékeznek (az esetről jóval később faggatták ki őket), hogy a harmadik vagy negyedik alkalommal történt-e - 8 óra 30 perc, tehát általában a jelenség időtartamának vége felé a szabályos alakzat annyiban megbomlott, hogy a déli oldalon az alsó folt hirtelen eltűnt. A többi megmaradt a helyén, mozdulatlanul. Körülbelül 5 perc múlva a hiányzó folt újra látható lett - visszajött? - az eltűnése előtti helyen. Úgy két perc múlva aztán egyidőben, egyszerre tűnt el az összes 19-20-21 fényfolt. Azóta azon a helyen semmi hasonlót nem láttak.
Hozzá kell tennünk, hogy egybehangzó vallomások szerint a foltok minden este ugyanazon a helyen jelentek meg körülbelül 30 fokos magasságban, nyugati irányban. A megfigyelést környezeti vagy terepakadály nem gátolta, és mivel ilyen eléggé magas szögről van szó, földi fényforrásokkal nem téveszthették össze. Az akkor időjárási és látási viszonyok között az optikai csalódás lehetősége sem merül fel.
A szemtanúk száma egy-egy alkalommal minimum 12 fő volt.
Ezt az esetet a Békéscsabától körülbelül 15 kilométerre lévő Újkígyós községből jelentették. Ez 1984 augusztusában történt (a pontosabb dátum hiányzik).
Rendkívül tiszta nyári idő és kánikula volt aznap. Délután körülbelül 14 óra felé járt az idő. Ismétlem, az ég felhőtlen, szél sincs. A szóban forgó megfigyelő éppen a ragyogó égboltra nézett, amikor megpillantott egy viszonylag lassan, egyenletesen szálló szerkezetet. Figyelmesen nézte, ugyanis igen szokatlannak találta. A hasonló magasságban repülő, hagyományos motoros repülőgépek sebességénél lényegesen kisebb - a megfigyelő véleménye szerint csak mintegy 200-250 km/óra - sebességgel repült. A magassága kb. 2000 méter lehetett, ezt az egész megfigyelt időszak végéig tartotta.
Tisztán kivehető volt a szerkezet alakja, de nem látszott rajta semmilyen megszokott szárnyfelület. Szabályos henger alakú gép volt, eleje kismértékben összetartó, de csúcsánál viszonylag nagy sugarú lekerekített gömbfelület; a végénél a palást és a végfal csatlakozása szintén lekerekített.
A megfigyelő egy vázlatot is készített róla; ennek alapján a hossza az átmérőjének kb. hatszorosa. Felülete teljesen sima és fémesen csillogó. A repülés közben semmilyen kísérőjelenség, például hanghatás nem volt tapasztalható. Kondenzcsík nem látszott sem akkor, sem később. Észleléskor a szerkezet a megfigyelőtől körülbelül 3 kilométerre volt, és mint már említettük, magasságát nem változtatva egyenletesen haladt délkeleti irányból északnyugati irányba. A megfigyelő a rejtélyes repülő testet mindaddig szemmel kísérte, míg csak látni lehetett.
Ehhez az esethez egyéb, hogy úgy mondjam „emberi” rejtély is csatlakozik. De lássuk előbb a tényeket. 1986 telének végén, vagyis február végén vagy március elején egy hétköznap késő délután Debrecen fölött délnyugati irányban szokatlanul erős fényű és nagy bolygó tűnt fel. Narancssárga fényt árasztott, de mérete meghaladta a különben szabad szemmel is látható bolygók méretét. A Nap ugyanakkor a látóhatár közelében volt, a Hold halványan látszott, több csillagot és bolygót akkor nem lehetett látni az égen. Csak azt az „idegent”. Ilyen körülmények között a megfigyelők arra gyanakodtak, hogy az a valami nem is bolygó lehet. Narancssárga színben erősen világított, eléggé hideg idő volt, és erős szél is fújt, ezért a szemtanúk többsége nem ácsorgott az utcán, nem figyelte tovább.
Ennyi volt a jelenség és az többé nem ismétlődött meg. Ehelyett más bajok kezdődtek. Többen állították, hogy pár nap múlva a helyi újságban megjelent egy eldugott kis cikkecske - a szerkesztőség tájékoztatta a telefonon érdeklődő olvasókat, hogy azt a fényességet két bolygó együttállása okozta. Állítólag meg is nevezték a szóban forgó bolygókat.
Ám némelyik szemtanú eltöprengett a dolgon, tudván, hogy a bolygóegyüttállás nem jelenthet többszörös fényerőt és legalább háromszoros méretnövekedést. Valakinek feltűnt, hogy az addig hetente csak egyszer nyitó csillagvizsgáló kupolája attól kezdve minden nap nyitva volt, ott tehát megfigyeléseket végeztek. Az egyik megfigyelő utánajárt, és szerette volna előkeríteni a szóban forgó cikkecskét, de nem sikerült a nyomára jutnia. Érdeklődésére a Napfizikai Obszervatórium, a TIT és más helyek nem nyújtottak lényeges információkat. De azt megtudták, hogy a kérdéses időszakban - és jóval előtte és utána - nem volt lényeges, jól látható bolygóegyüttállás.
Ez a megfigyelés ismét Békéscsaba környékén, ezúttal Fürjes településen történt 1986. október 10-én hajnali 1 óra 30 és 2 óra között.
Az időjárás: éjszakai sötétség, holdvilág, teljes szélcsend, felhőtlen, csillagos égbolt és körülbelül + 10 C°-os hőmérséklet. Csapadék vagy nagyobb felhősödés sem a megelőző, sem az azt követő napokban nem volt.Fürjestől 1-2 kilométer távolságban délkeleti irányban váratlanul villámláshoz hasonló, hihetetlenül nagy fényerejű jelenséget tapasztaltak. A megfigyelő körüli több kilométer átmérőjű területen volt ez észlelhető. Villámhoz hasonlított, sőt azok közül is a ritka, rendkívül nagy erejűekhez - de az ég teljesen felhőtlen volt. Az is különös, hogy ezt a fényjelenséget semmilyen, általában megszokott csattanás, dörgés, morajlás nem követte. Egyáltalán, hanghatás nélkül zajlott le. Csak egyszer történt meg, a fénycsík körülbelül 60-70 fokos látószögtől a teljes sík földfelszín fölött 200-300 méterig tartott, így az alsó széle nem ért el semmilyen felszíni tárgyat vagy objektumot. Nagyjából függőleges irányú, közel egyenes volt, a villámoktól eltérően nem volt „cikk-cakkos”, bár néhány kis törésszögű tagozódás megfigyelhető volt benne.
Ezt követően a fénycsík helyén kékes színezetű csillogó, ködszerű képződmény lebegett körülbelül 5-6 percig, ami közben folyamatosan halványodott és részben szétoszlott. A ködoszlop a holdfényben acélkékes színben csillogott. Kismértékű rétegmozgás hatására helyenként a függőleges ködoszloptól 10-30 méter hosszú részek eltolódtak, és így a fényjelenség utáni egyenes ködoszlop tagolttá vált. A köd valószínűleg anyagjellegű lehetett, ha a légmozgás hatására tagolttá vált.A szemtanúk mondták: „A jelenség után közvetlenül valamilyen szokatlan, addig sohasem érzett különös, kellemetlen és nagyon intenzív szagot éreztünk, ráadásul elég hosszú ideig, körülbelül 20-30 percig.”
Józsa környékén 1986. december utolsó napjainak egyikén a téli útellenőrző szolgálat egyik tagja éjszakai járőrszolgálatban volt Hajdúböszörmény és Debrecen közötti főútszakaszon. 2 óra 30 és 2 óra 40 perc között a 70-es kilométerszelvény körül délnyugati irányban az úttól körülbelül 250-300 méterre - a megfigyelő szavait használva - egy „kivilágított lakókocsit” látott. Ablakain narancssárga fény áradt ki.Hangsúlyozni kell, hogy mindez Karácsony és Újév között volt, amikor valódi lakókocsi aligha járhatott az ősszel bevetett, hófoltos szántóföldön. A megfigyelő akkor meglehetősen fáradt volt, nem töprengett a dolgon, csak annyi fordult meg a fejében, hogy valószínűleg éjszakai mélyszántást végeznek, és a kivilágított tárgy valamilyen vontatmány, kerekes kuckó, ami az erőgépek vezetőinek éjjeli pihenését biztosítja. Csak később döbbent rá, hogy december végén semmiféle mezőgazdasági munkát nem végeznek. De ha még ilyesmiről lett volna is szó - nem vontattak volna lakókocsit a szántóföldre, mikor a gépállomás az adott ponttól mindössze másfél kilométerre, a szántóterület szélén van.
Az észlelési helytől egy kilométernél közelebb nincs sem tanya, sem egyéb épület. Ellenben a jelenség helyétől mintegy 100-150 méterre van egy magasfeszültségű távvezeték. Nem árt megjegyezni, hogy körülbelül másfél héttel később, tehát 1987. január elején egy éjszaka ugyanott állítólag ismét láttak hasonló jelenséget. Azt is hozzá kell tenni - írják beszámolójukban a helybéliek -, hogy ez majdnem ugyanaz a hely, ahol a „mentőautós” ügyből ismert „gömbvillám” két alkalommal is leszállt - a két pont közötti távolság nem több 1200 méternél.
Az ügynek még nincs vége. Ugyanazon a helyen pár nappal később - pontosabban 1987. január 9-én, pénteken éjszaka történt a következő eset. A téli útellenőrző szolgálat egy másik
tagja szintén éjszakai őrjáratát tartotta, és Hajdúböszörmény felől haladt Debrecen felé. Ez az ember mit sem tudott kollégája körülbelül tíz nappal korábbi „lakókocsis” megfigyeléséről, az később vált ismertté. Csendes téli éjszaka volt, borús idő, aránylag jó látási viszonyok és +2 C° körüli hőmérséklet. Ugyanabban az időpontban, mint az első esetben, tehát 2 óra 30 és 2 óra 40 perc között, szintén a 70-es kilométerszelvényben az úttól délnyugati irányban mintegy 25-300 méterre a szántóföldön valamilyen tárgyat látott, amelynek ablakain fény szűrődött ki. A megfigyelő először azt hitte, hogy tanya van ott, de jól ismerte az utat és rájött, ott semmilyen lakott hely nincs. Lassította gépkocsiját és jobban figyelt. Elmondása szerint nagyon megijedt, amikor egy... UFO-t pillantott meg a havas szántáson. Az UFO a távvezetéktől mintegy 200 méterre két, bálákból felrakott szalmakazal között a földfelszínen állt.
Az objektum átmérője körülbelül 15 méter lehetett, magassága az átmérő fele vagy kevéssel több. Alakja vastag diszkoszhoz hasonlított, pereme le volt kerekítve.
Az UFO középvonalában a peremén körbe ablakok voltak, amelyek közül 8 vagy 10 látszott az út felé eső oldalon. Az ablakok köralakúak voltak, átmérőjük az űrhajó nagyságához történő viszonyítás alapján körülbelül 80-90 centiméter lehetett. A közöttük lévő távolság60-70 centiméter. A kiszűrődő fény meleg, sárga színű, egyenletes volt.Az ablakok között az átmérőjük vastagságának körülbelül egyötödén széles szürke-fehér színű fénycsík látszott. Ennek fényintenzitása lényegesen gyengébb volt, mint az ablakok fénye.Az ablaksor alatt, az út felöli oldalon, egy ajtónyílás volt, amelynek méretei: magasság kb. 150-160 centiméter, szélessége kb. 140-150 centiméter. A nyílás az ablaknál erősebb, de azzal megegyező színű fényt bocsátott ki.
A nyílás előtt az űrhajón kívül két alak mozgása látszott, belül a padlózaton egy alak állt. Ruházatuk nem csillogó, hanem sötét színű volt. A kívül mozgó alakok a nyílás feléig értek. Az űrhajó (?), felső részének közepéről 2-4 másodpercenként fényvillanások látszottak. A fénynyaláb sárgás színű, de az ablakok színétől eltérően fehérebb volt.Sajnos a megfigyelő a mozgó alakokat látva, pánikszerűen elhagyta az észlelés helyét.
Másnap délelőtt 9 óra körül több napig tartó erős havazás kezdődött, ami a leszállás nyomait teljesen eltüntette. A havazás megszűnése után a leszállási helyen a hóra több száz varjú telepedett úgy, hogy a fehér, havas területen éppen a madarak rajzoltak ki egy nagy fekete foltot, mintegy jelölve azt. Az útellenőrök végre egymás között is megbeszélték a látottakat, és attól kezdve rendszeresen figyelték az ominózus 70-es kilométerszelvényt, és persze nem csupán azt - eddig eredménytelenül.
Térjünk vissza ismét Debrecenbe.
Itt 1987. augusztus 17-én, hétfői napon egy villamosmérnök munkavégzés közben este 21 óra és 21.15 közötti időben mozgó, fényes foltra lett figyelmes. A megfigyelő az Árpád téren állt és egyértelműen felismerte: ez egy repülő szerkezet és állítása szerint nem földi eredetű technikát képviselt. Az UFO szabályos kör alakú (feltehetően gömb) és narancssárga színű volt. Nagysága a látóhatár szélén lévő teliholdéhoz volt hasonló. A narancssárga felület homogén fényű volt. Az objektum északkeleti irányból jött, és a megfigyelő fölött haladt tovább délnyugati irányban, egyenes vonalban. A szemtanú nem tudta felbecsülni a
sebességét. Az objektumot mindaddig látta, míg azt az épületek lehetővé tették; a megfigyelési idő azonban így sem volt több mint körülbelül 14-16 másodperc. A sajtó erről nem számolt be.
Az előző megfigyelés után 6 nappal, 1987. augusztus 23-án Hajdúböszörményben láttak UFO-t.
A megfigyelő személy nyugati irányban vette észre a repülő objektumot. Az időpont -mondhatjuk: „a szokásos”! - éjjel 2 óra és 2.30 között. A repülő tárgy mérete a bolygók nagyságánál kissé nagyobb, az alakja kör alakú, fénye a csillagok fényénél fehérebb volt. Balmazújváros irányából Hajdúnánás irányába, vagyis megközelítőleg észak felé haladt. Mozgása közben egy belőle kiinduló, keskeny, feltehetően „nyalábolt” narancsszínű fénycsóva pásztázott nyugati és keleti irányokban.Aztán hirtelen nagy sebességre gyorsított, és átkerült egy másik pont fölé, ahol megtorpant a levegőben. Ez a pont az első megpillantás pontjától körülbelül 10-15 fokkal tért el.A szemtanú szerint a nagy sebességű mozgást szemmel nem lehetett követni. Az UFO új helyén is hasonlóképpen pásztázott a fénycsóva, de itt közben nem mozgott, „állt” a levegőben.Körülbelül 30 perces megfigyelés után (!), arról a helyről, ahol lebegett, hirtelen eltűnt. A mozgást ekkor sem lehetett követni. Mintha szétfolyt volna a levegőben.A mozgás magasságát a megfigyelő nem tudta felbecsülni.
És végül ismét egy debreceni megfigyelés.
Erre 1987. szeptember 14-én került sor. A megfigyelők ketten voltak. A debreceni Görgey utcán sétáltak, teljesen tiszta, derült idő volt. Az esti órákban a nap még melegen sütött, viszont elég erős nyugati szél fújt.A két megfigyelő - egy felnőtt és gyerek - közül a gyerek vette észre az UFO-t, több ízben szólt a felnőttnek, nézze meg, mi repül ott? Mint kiderült, egy meglehetősen ritkán látható UFO-t figyelhettek meg. Debrecen északi szélén a Nagyerdő nyugati oldala fölött egy szabályos henger alakú UFO repült nagyon lassan, pontosan északi irányba. A két megfigyelő 18 óra 05 perckor pillantotta meg és 18 óra 08-ig látta. Ezen idő alatt az objektum egyenletesen, lassan mozgott. A három perc után nyomtalanul eltűnt. Az égbolt akkor a látóhatár szélétől 20-25 fok magasságig teljesen felhőmentes volt, az objektum azonban még a felhősáv elérése előtt tűnt el. A mozgást nem kísérte sem fény, sem hang-jelenség, és kondenzcsík sem volt. A megfigyelő felnőtt még körülbelül 30 percig szemlélte ugyanott az eget - hátha felbukkan ismét? —, de a légtérben semmilyen elváltozást nem fedezett fel.A tárgy, repülési magassága körülbelül 2000 méter lehetett.Az objektum alakja: szabályos henger a végein lekerekítve. Észleléskor majdnem pontosan a megfigyelők fölött haladt el, tehát mindenképpen látniok kellett volna, ha van szárnyfelülete. Semmi kiálló rész nem volt rajta. A hossza az átmérőnek körülbelül 8 vagy 9-szerese, a színe: a nap fényében kissé csillogó fehér fémszín.A megfigyelő azt is megjegyezte, hogy az utcán haladó emberek közül senki más nem nézett felfelé. Ami azért különös, mert a tárgy - bár nem bocsátott ki fényt vagy hangot -
nagysága miatt eléggé szembetűnő lehetett, ha a hatéves kislány is észrevette. Mellesleg a kislány sem fogadta el a kényszerű magyarázatot, hogy repülőgépről volt szó - olyat látott már eleget, de „ez nagyon más volt”.
Forrás:Nemere István:Ufo a láthatáron című könyve
Semmit sem lehetett hallani; a gömb némán követte őket. Az éjszaka ugyan borús volt, de eső nem esett, jó látási viszonyok mellett ügyelhették a gömböt. A mentőautó nem is volt egyedül az úton, előtte haladt egy másik, sárga színű Nysa gépkocsi (nincs adat arról, vajon annak vezetője vagy esetleg utasai is láttak-e valamit?) A jelenséget 15 percig figyelhették, amely idő alatt az autó 19 kilométert tett meg, majd befutott Hajdúböszörménybe. A gömb akkor gyorsított, majd egy erdősáv fölött megtorpant és lassan aláereszkedett. A szemtanúk szerint eközben nagyon erős fényt árasztott; az emberek jól láthatták a faleveleket. Az éjszaka ellenére ott akkor szinte nappali világosság uralkodott.
Ez volt az első forduló. Ugyanis a beteget a klinikán ellátták, így a mentősök visszaindultak. Ismét hárman voltak tehát a kocsiban, a beteggel együtt. Józsa községbe érve ismét megpillantottak egy körülbelül ugyanolyan, vagy állításuk szerint egy még annál is világosabb testet, de ennek már 6-7 lángnyelve volt. A gömb igen gyorsan száguldott át a község fölött, majd a másik végén a kivezető útnál „várt rájuk”. Ott újra felvette az autó sebességét és követte azt. A mentősök ekkor, mivel a kocsiban tartózkodó utas formálisan - a gyógyintézetben ellátták - már nem számított „betegnek”, úgy döntöttek, megállnak. így tettek, de nem szálltak ki, és kíváncsian várták, mit fog tenni a gömb? Az lassított, a sebessége ekkor a beszámolók szerint 5-10 km/óra lehetett; a mentőautó éppen egy nagyfeszültségű vezeték alatt állt. A személyzete jól látta a gömb által élesen megvilágított kábeleket. Aztán a mentőautó ismét elindult és hamarosan 70 kilométeres sebességgel haladt - a gömb ugyanilyen gyorsan követte. Ez így ment egy ideig, majd leszállt körülbelül ugyanott, ahol az első gömb eltűnt. Ez a második „találkozás”, a követés körülbelül 10 percig tartott.
A következő Nyírábrány községben volt megfigyelhető 1972 szeptemberében.
A bejáró dolgozók Debrecenből jövet a vasútállomásról mentek hazafelé. 20 óra körüljárt az idő, és ott aznap már sötétség és borús időjárás volt. Nyugati irányban (vagyis Debrecen felé) az emberek narancssárga foltokat láttak az égbolton. Ezek a foltok teljesen egyforma nagyságúak és egyenletesen narancssárga színűek voltak, fényerősségüket a teleholdhoz mérhetjük. Mozdulatlanok voltak, sem együttesen, sem külön-külön nem mozogtak. Szabályos rendben, három sorban helyezkedtek el, soronként 6-7 szabályos kör vagy kissé ellipszis alakú folt volt, egymástól átmérőjüknél kisebb távolságra.
A jelenség körülbelül 30 percig tartott.
Ám ezzel nem volt vége. Másnap hasonló körülmények között, ugyanabban az időben ismét megjelentek, és ismét körülbelül 30 percen át voltak láthatók. A nyírábrányiak ezt követően még három estén át látták őket, vagyis összesen öt egymást követő estén. A szemtanúk már pontosan nem emlékeznek (az esetről jóval később faggatták ki őket), hogy a harmadik vagy negyedik alkalommal történt-e - 8 óra 30 perc, tehát általában a jelenség időtartamának vége felé a szabályos alakzat annyiban megbomlott, hogy a déli oldalon az alsó folt hirtelen eltűnt. A többi megmaradt a helyén, mozdulatlanul. Körülbelül 5 perc múlva a hiányzó folt újra látható lett - visszajött? - az eltűnése előtti helyen. Úgy két perc múlva aztán egyidőben, egyszerre tűnt el az összes 19-20-21 fényfolt. Azóta azon a helyen semmi hasonlót nem láttak.
Hozzá kell tennünk, hogy egybehangzó vallomások szerint a foltok minden este ugyanazon a helyen jelentek meg körülbelül 30 fokos magasságban, nyugati irányban. A megfigyelést környezeti vagy terepakadály nem gátolta, és mivel ilyen eléggé magas szögről van szó, földi fényforrásokkal nem téveszthették össze. Az akkor időjárási és látási viszonyok között az optikai csalódás lehetősége sem merül fel.
A szemtanúk száma egy-egy alkalommal minimum 12 fő volt.
Ezt az esetet a Békéscsabától körülbelül 15 kilométerre lévő Újkígyós községből jelentették. Ez 1984 augusztusában történt (a pontosabb dátum hiányzik).
Rendkívül tiszta nyári idő és kánikula volt aznap. Délután körülbelül 14 óra felé járt az idő. Ismétlem, az ég felhőtlen, szél sincs. A szóban forgó megfigyelő éppen a ragyogó égboltra nézett, amikor megpillantott egy viszonylag lassan, egyenletesen szálló szerkezetet. Figyelmesen nézte, ugyanis igen szokatlannak találta. A hasonló magasságban repülő, hagyományos motoros repülőgépek sebességénél lényegesen kisebb - a megfigyelő véleménye szerint csak mintegy 200-250 km/óra - sebességgel repült. A magassága kb. 2000 méter lehetett, ezt az egész megfigyelt időszak végéig tartotta.
Tisztán kivehető volt a szerkezet alakja, de nem látszott rajta semmilyen megszokott szárnyfelület. Szabályos henger alakú gép volt, eleje kismértékben összetartó, de csúcsánál viszonylag nagy sugarú lekerekített gömbfelület; a végénél a palást és a végfal csatlakozása szintén lekerekített.
A megfigyelő egy vázlatot is készített róla; ennek alapján a hossza az átmérőjének kb. hatszorosa. Felülete teljesen sima és fémesen csillogó. A repülés közben semmilyen kísérőjelenség, például hanghatás nem volt tapasztalható. Kondenzcsík nem látszott sem akkor, sem később. Észleléskor a szerkezet a megfigyelőtől körülbelül 3 kilométerre volt, és mint már említettük, magasságát nem változtatva egyenletesen haladt délkeleti irányból északnyugati irányba. A megfigyelő a rejtélyes repülő testet mindaddig szemmel kísérte, míg csak látni lehetett.
Ehhez az esethez egyéb, hogy úgy mondjam „emberi” rejtély is csatlakozik. De lássuk előbb a tényeket. 1986 telének végén, vagyis február végén vagy március elején egy hétköznap késő délután Debrecen fölött délnyugati irányban szokatlanul erős fényű és nagy bolygó tűnt fel. Narancssárga fényt árasztott, de mérete meghaladta a különben szabad szemmel is látható bolygók méretét. A Nap ugyanakkor a látóhatár közelében volt, a Hold halványan látszott, több csillagot és bolygót akkor nem lehetett látni az égen. Csak azt az „idegent”. Ilyen körülmények között a megfigyelők arra gyanakodtak, hogy az a valami nem is bolygó lehet. Narancssárga színben erősen világított, eléggé hideg idő volt, és erős szél is fújt, ezért a szemtanúk többsége nem ácsorgott az utcán, nem figyelte tovább.
Ennyi volt a jelenség és az többé nem ismétlődött meg. Ehelyett más bajok kezdődtek. Többen állították, hogy pár nap múlva a helyi újságban megjelent egy eldugott kis cikkecske - a szerkesztőség tájékoztatta a telefonon érdeklődő olvasókat, hogy azt a fényességet két bolygó együttállása okozta. Állítólag meg is nevezték a szóban forgó bolygókat.
Ám némelyik szemtanú eltöprengett a dolgon, tudván, hogy a bolygóegyüttállás nem jelenthet többszörös fényerőt és legalább háromszoros méretnövekedést. Valakinek feltűnt, hogy az addig hetente csak egyszer nyitó csillagvizsgáló kupolája attól kezdve minden nap nyitva volt, ott tehát megfigyeléseket végeztek. Az egyik megfigyelő utánajárt, és szerette volna előkeríteni a szóban forgó cikkecskét, de nem sikerült a nyomára jutnia. Érdeklődésére a Napfizikai Obszervatórium, a TIT és más helyek nem nyújtottak lényeges információkat. De azt megtudták, hogy a kérdéses időszakban - és jóval előtte és utána - nem volt lényeges, jól látható bolygóegyüttállás.
Ez a megfigyelés ismét Békéscsaba környékén, ezúttal Fürjes településen történt 1986. október 10-én hajnali 1 óra 30 és 2 óra között.
Az időjárás: éjszakai sötétség, holdvilág, teljes szélcsend, felhőtlen, csillagos égbolt és körülbelül + 10 C°-os hőmérséklet. Csapadék vagy nagyobb felhősödés sem a megelőző, sem az azt követő napokban nem volt.Fürjestől 1-2 kilométer távolságban délkeleti irányban váratlanul villámláshoz hasonló, hihetetlenül nagy fényerejű jelenséget tapasztaltak. A megfigyelő körüli több kilométer átmérőjű területen volt ez észlelhető. Villámhoz hasonlított, sőt azok közül is a ritka, rendkívül nagy erejűekhez - de az ég teljesen felhőtlen volt. Az is különös, hogy ezt a fényjelenséget semmilyen, általában megszokott csattanás, dörgés, morajlás nem követte. Egyáltalán, hanghatás nélkül zajlott le. Csak egyszer történt meg, a fénycsík körülbelül 60-70 fokos látószögtől a teljes sík földfelszín fölött 200-300 méterig tartott, így az alsó széle nem ért el semmilyen felszíni tárgyat vagy objektumot. Nagyjából függőleges irányú, közel egyenes volt, a villámoktól eltérően nem volt „cikk-cakkos”, bár néhány kis törésszögű tagozódás megfigyelhető volt benne.
Ezt követően a fénycsík helyén kékes színezetű csillogó, ködszerű képződmény lebegett körülbelül 5-6 percig, ami közben folyamatosan halványodott és részben szétoszlott. A ködoszlop a holdfényben acélkékes színben csillogott. Kismértékű rétegmozgás hatására helyenként a függőleges ködoszloptól 10-30 méter hosszú részek eltolódtak, és így a fényjelenség utáni egyenes ködoszlop tagolttá vált. A köd valószínűleg anyagjellegű lehetett, ha a légmozgás hatására tagolttá vált.A szemtanúk mondták: „A jelenség után közvetlenül valamilyen szokatlan, addig sohasem érzett különös, kellemetlen és nagyon intenzív szagot éreztünk, ráadásul elég hosszú ideig, körülbelül 20-30 percig.”
Józsa környékén 1986. december utolsó napjainak egyikén a téli útellenőrző szolgálat egyik tagja éjszakai járőrszolgálatban volt Hajdúböszörmény és Debrecen közötti főútszakaszon. 2 óra 30 és 2 óra 40 perc között a 70-es kilométerszelvény körül délnyugati irányban az úttól körülbelül 250-300 méterre - a megfigyelő szavait használva - egy „kivilágított lakókocsit” látott. Ablakain narancssárga fény áradt ki.Hangsúlyozni kell, hogy mindez Karácsony és Újév között volt, amikor valódi lakókocsi aligha járhatott az ősszel bevetett, hófoltos szántóföldön. A megfigyelő akkor meglehetősen fáradt volt, nem töprengett a dolgon, csak annyi fordult meg a fejében, hogy valószínűleg éjszakai mélyszántást végeznek, és a kivilágított tárgy valamilyen vontatmány, kerekes kuckó, ami az erőgépek vezetőinek éjjeli pihenését biztosítja. Csak később döbbent rá, hogy december végén semmiféle mezőgazdasági munkát nem végeznek. De ha még ilyesmiről lett volna is szó - nem vontattak volna lakókocsit a szántóföldre, mikor a gépállomás az adott ponttól mindössze másfél kilométerre, a szántóterület szélén van.
Az észlelési helytől egy kilométernél közelebb nincs sem tanya, sem egyéb épület. Ellenben a jelenség helyétől mintegy 100-150 méterre van egy magasfeszültségű távvezeték. Nem árt megjegyezni, hogy körülbelül másfél héttel később, tehát 1987. január elején egy éjszaka ugyanott állítólag ismét láttak hasonló jelenséget. Azt is hozzá kell tenni - írják beszámolójukban a helybéliek -, hogy ez majdnem ugyanaz a hely, ahol a „mentőautós” ügyből ismert „gömbvillám” két alkalommal is leszállt - a két pont közötti távolság nem több 1200 méternél.
Az ügynek még nincs vége. Ugyanazon a helyen pár nappal később - pontosabban 1987. január 9-én, pénteken éjszaka történt a következő eset. A téli útellenőrző szolgálat egy másik
tagja szintén éjszakai őrjáratát tartotta, és Hajdúböszörmény felől haladt Debrecen felé. Ez az ember mit sem tudott kollégája körülbelül tíz nappal korábbi „lakókocsis” megfigyeléséről, az később vált ismertté. Csendes téli éjszaka volt, borús idő, aránylag jó látási viszonyok és +2 C° körüli hőmérséklet. Ugyanabban az időpontban, mint az első esetben, tehát 2 óra 30 és 2 óra 40 perc között, szintén a 70-es kilométerszelvényben az úttól délnyugati irányban mintegy 25-300 méterre a szántóföldön valamilyen tárgyat látott, amelynek ablakain fény szűrődött ki. A megfigyelő először azt hitte, hogy tanya van ott, de jól ismerte az utat és rájött, ott semmilyen lakott hely nincs. Lassította gépkocsiját és jobban figyelt. Elmondása szerint nagyon megijedt, amikor egy... UFO-t pillantott meg a havas szántáson. Az UFO a távvezetéktől mintegy 200 méterre két, bálákból felrakott szalmakazal között a földfelszínen állt.
Az objektum átmérője körülbelül 15 méter lehetett, magassága az átmérő fele vagy kevéssel több. Alakja vastag diszkoszhoz hasonlított, pereme le volt kerekítve.
Az UFO középvonalában a peremén körbe ablakok voltak, amelyek közül 8 vagy 10 látszott az út felé eső oldalon. Az ablakok köralakúak voltak, átmérőjük az űrhajó nagyságához történő viszonyítás alapján körülbelül 80-90 centiméter lehetett. A közöttük lévő távolság60-70 centiméter. A kiszűrődő fény meleg, sárga színű, egyenletes volt.Az ablakok között az átmérőjük vastagságának körülbelül egyötödén széles szürke-fehér színű fénycsík látszott. Ennek fényintenzitása lényegesen gyengébb volt, mint az ablakok fénye.Az ablaksor alatt, az út felöli oldalon, egy ajtónyílás volt, amelynek méretei: magasság kb. 150-160 centiméter, szélessége kb. 140-150 centiméter. A nyílás az ablaknál erősebb, de azzal megegyező színű fényt bocsátott ki.
A nyílás előtt az űrhajón kívül két alak mozgása látszott, belül a padlózaton egy alak állt. Ruházatuk nem csillogó, hanem sötét színű volt. A kívül mozgó alakok a nyílás feléig értek. Az űrhajó (?), felső részének közepéről 2-4 másodpercenként fényvillanások látszottak. A fénynyaláb sárgás színű, de az ablakok színétől eltérően fehérebb volt.Sajnos a megfigyelő a mozgó alakokat látva, pánikszerűen elhagyta az észlelés helyét.
Másnap délelőtt 9 óra körül több napig tartó erős havazás kezdődött, ami a leszállás nyomait teljesen eltüntette. A havazás megszűnése után a leszállási helyen a hóra több száz varjú telepedett úgy, hogy a fehér, havas területen éppen a madarak rajzoltak ki egy nagy fekete foltot, mintegy jelölve azt. Az útellenőrök végre egymás között is megbeszélték a látottakat, és attól kezdve rendszeresen figyelték az ominózus 70-es kilométerszelvényt, és persze nem csupán azt - eddig eredménytelenül.
Térjünk vissza ismét Debrecenbe.
Itt 1987. augusztus 17-én, hétfői napon egy villamosmérnök munkavégzés közben este 21 óra és 21.15 közötti időben mozgó, fényes foltra lett figyelmes. A megfigyelő az Árpád téren állt és egyértelműen felismerte: ez egy repülő szerkezet és állítása szerint nem földi eredetű technikát képviselt. Az UFO szabályos kör alakú (feltehetően gömb) és narancssárga színű volt. Nagysága a látóhatár szélén lévő teliholdéhoz volt hasonló. A narancssárga felület homogén fényű volt. Az objektum északkeleti irányból jött, és a megfigyelő fölött haladt tovább délnyugati irányban, egyenes vonalban. A szemtanú nem tudta felbecsülni a
sebességét. Az objektumot mindaddig látta, míg azt az épületek lehetővé tették; a megfigyelési idő azonban így sem volt több mint körülbelül 14-16 másodperc. A sajtó erről nem számolt be.
Az előző megfigyelés után 6 nappal, 1987. augusztus 23-án Hajdúböszörményben láttak UFO-t.
A megfigyelő személy nyugati irányban vette észre a repülő objektumot. Az időpont -mondhatjuk: „a szokásos”! - éjjel 2 óra és 2.30 között. A repülő tárgy mérete a bolygók nagyságánál kissé nagyobb, az alakja kör alakú, fénye a csillagok fényénél fehérebb volt. Balmazújváros irányából Hajdúnánás irányába, vagyis megközelítőleg észak felé haladt. Mozgása közben egy belőle kiinduló, keskeny, feltehetően „nyalábolt” narancsszínű fénycsóva pásztázott nyugati és keleti irányokban.Aztán hirtelen nagy sebességre gyorsított, és átkerült egy másik pont fölé, ahol megtorpant a levegőben. Ez a pont az első megpillantás pontjától körülbelül 10-15 fokkal tért el.A szemtanú szerint a nagy sebességű mozgást szemmel nem lehetett követni. Az UFO új helyén is hasonlóképpen pásztázott a fénycsóva, de itt közben nem mozgott, „állt” a levegőben.Körülbelül 30 perces megfigyelés után (!), arról a helyről, ahol lebegett, hirtelen eltűnt. A mozgást ekkor sem lehetett követni. Mintha szétfolyt volna a levegőben.A mozgás magasságát a megfigyelő nem tudta felbecsülni.
És végül ismét egy debreceni megfigyelés.
Erre 1987. szeptember 14-én került sor. A megfigyelők ketten voltak. A debreceni Görgey utcán sétáltak, teljesen tiszta, derült idő volt. Az esti órákban a nap még melegen sütött, viszont elég erős nyugati szél fújt.A két megfigyelő - egy felnőtt és gyerek - közül a gyerek vette észre az UFO-t, több ízben szólt a felnőttnek, nézze meg, mi repül ott? Mint kiderült, egy meglehetősen ritkán látható UFO-t figyelhettek meg. Debrecen északi szélén a Nagyerdő nyugati oldala fölött egy szabályos henger alakú UFO repült nagyon lassan, pontosan északi irányba. A két megfigyelő 18 óra 05 perckor pillantotta meg és 18 óra 08-ig látta. Ezen idő alatt az objektum egyenletesen, lassan mozgott. A három perc után nyomtalanul eltűnt. Az égbolt akkor a látóhatár szélétől 20-25 fok magasságig teljesen felhőmentes volt, az objektum azonban még a felhősáv elérése előtt tűnt el. A mozgást nem kísérte sem fény, sem hang-jelenség, és kondenzcsík sem volt. A megfigyelő felnőtt még körülbelül 30 percig szemlélte ugyanott az eget - hátha felbukkan ismét? —, de a légtérben semmilyen elváltozást nem fedezett fel.A tárgy, repülési magassága körülbelül 2000 méter lehetett.Az objektum alakja: szabályos henger a végein lekerekítve. Észleléskor majdnem pontosan a megfigyelők fölött haladt el, tehát mindenképpen látniok kellett volna, ha van szárnyfelülete. Semmi kiálló rész nem volt rajta. A hossza az átmérőnek körülbelül 8 vagy 9-szerese, a színe: a nap fényében kissé csillogó fehér fémszín.A megfigyelő azt is megjegyezte, hogy az utcán haladó emberek közül senki más nem nézett felfelé. Ami azért különös, mert a tárgy - bár nem bocsátott ki fényt vagy hangot -
nagysága miatt eléggé szembetűnő lehetett, ha a hatéves kislány is észrevette. Mellesleg a kislány sem fogadta el a kényszerű magyarázatot, hogy repülőgépről volt szó - olyat látott már eleget, de „ez nagyon más volt”.
Forrás:Nemere István:Ufo a láthatáron című könyve
Megjegyzések
Megjegyzés küldése