Máshol, máskor, másképp?-UFO eltérítések
;2005 márciusának egyik hajnalán a fehéroroszországi Polock határában egy csapzott hajú, harminc év körüli, zavarodott férfi rontott be az egyik külvárosi házba és arra kérte az ott lakókat, hogy azonnal hívjanak hozzá orvost, mert rendkívül rosszul érzi magát. A férfi szédülésre panaszkodott, a gyomra émelygett, a lábán egy furcsa vágás és tűszúrásszerű nyomok voltak. Szinte sírva panaszolta, hogy elrabolták és „meggyalázták" bizonyos „apró emberkék'. Órákkal később a polock-i kórházban a férfi elmondta, hogy ő a novopolck-i középiskola karbantartója. Előző este, miután a felnőtt képzésnek vége lett, leellenőrizte az iskola kazánját, majd a műhely épület áramtalanítása után elindult az iskola alagsorában található öltöző felé, amikor váratlanul egy erős fénycsóva vetült rá. A következő pillanatban egy világos teremben találta magát, ahol 4-5 kis termetű alak egy asztalféleséghez bilincselte, levetkőztette, majd különböző műszerekkel vizsgálgatni kezdték.
A következő emlékképe már az volt, hogy az iskolától mintegy 40 kilométerre, egy útszéli árokban magához térve megpillantja az ismerős polack-i épületeket.
A történet igen zavaros volt, ezért az orvosok bűntényre gyanakodva értesítették a rendőröket, akik hamarosan kiderítették, hogy a férfi valóban az, akinek kiadta magát, ám a története egy pontban mindenképp sántít. A férfit ugyanis már négy napja keresik. Ugyanis ekkor tűnt el a munkahelyéről nyomtalanul, és amikor megkérdezték. akkor sem tudott semmilyen magyarázattal szolgálni ama. hogy hol töltötte az eltelt négy napot, vagy, hogy mi is történt vele. Váltig állította, hogy egy erős reflektor világította meg, ami szerinte egy autó reflektora lehetett, és a következő pillanatban már egy teremben erőszakoskodtak vele az apró termetű el rablói, akikről azonban semmilyen érdemi információval nem tudott szolgálni.
A férfi szerint talán 2-3 órát tarthatták fogva, de semmiképp sem 4 napot.
A dilemmát végül a kórház pszichiátere oldotta meg, aki egy pszichológiai szaklapban olvasott arról a feltételezésről, amelyet a Harvard Egyetem azóta elhunyt pszichiátere, John E. Mack népszerűsített, és amely szerint földönkívüli lények rendszeresen rabolnak el gyanútlan áldozatokat.
John E. Mack, a Harvard Egyetem professzora nyíltan felvállalta véleményét, amely szerint a földönkívüliek embereket rabolnak el gyanútlan áldozatokat.A professzor által leírt tünetek nagyban emlékeztettek a novopolck-i karbantartón tapasztaltakhoz és a pszichiáter ezért úgy vélte hogy a férfit feltehetően eltérítették, de sem hipnózissal sem más vizsgálattal nem kívánt az ügynek utánajárni.
Hasonló tünetekről számolt be az egyik legismertebb hazai eset szemtanúja az ózdi D. István rokkantnyugdíjas, amatőr csillagász is, aki 1992. szeptember 26-án este otthon ült a foteljában és olvasott, amikor hirtelen egy fénycsóva vetült rá. Azt hitte, hogy valaki zseblámpával bevilágított az ablakon, de tévedett. Elsötétült előtte minden, s a következő pillanatban otthonától 15 kilométerre, Domaházán tért magához a zuhogó esőben, émelygő gyomorral, szédelegve.
Már késő este volt, és ahelyett, hogy bekopogott volna egy házba, zavarodottan kóvályogva az úton gyalog indult el, és órákig tartott, mire kétségbeesetten hazaért.
Fogalma sem volt arról, hogy mennyi idő esett ki az életéből és igen meglepődött, amikor kiderült számára, hogy két napig volt távol. Bejelentést tett a helyi rendőrkapitányságon, ahol azonban nem foglalkoztak az esetével, nem vettek fel jegyzőkönyvet, mivel bűntényre nem került sor, az eltűnését pedig senki sem jelentette. Hasonló eset történt vele pár hónappal később, 1993 májusában is, amikor otthonából mindmáig megmagyarázhatatlan módon egy kb. 2 kilométer távolságra lévő gyár területére került. Ez utóbbi esetben azonban csak két órával nem tudott elszámolni, és mivel félt attól, hogy kiderülhet: UFO-eltérítés áldozata volt, nem vállalta a részletek feltárását.
Esete klasszikus példája az eltérítések során fellépő olyan téridő-anomáliáknak, amelyről más visszatértek is beszámoltak
.
Ilyenek a fénysugár vagy a váratlan fényözön, a más időben, néha más helyen történő .visszatérés" és a zavarodott állapot is. Ám sajnos az ő esetében is elmondható, hogy a történteknek nem volt más szemtanúja, így tudományos szempontból nem tekinthető bizonyítottnak. Nem így azonban annak a tizedesnek az esetében, amely mára a hasonló „visszatérések" klasszikus példájának tekinthető.
A chilei Armando Valdes Garrido tizedes titokzatos esete 1977. április 25-én hajnal 3 óra 50 perckor kezdődött az Észak-Chilében lévő sivatagos hegyvidéken, Pampa Lluscuma-n. Itt táborozott a Valdes tizedes vezette 7 főből álló járőr. Az őrszem Rosales közkatona volt és amint két közelben leereszkedő csillagra lett figyelmes és azonnal értesítette Armando Valdest és katonatársait, akik a tábortűz mellett aludtak. A tizedes lapasztalt katona volt.
Azonnal eloltatta a tábortüzet, és harcvonalba parancsolta a járőr raj katonáit, mert arra gyanakodott, hogy esetleg egy csempészrepülőgép szállt le a közelben. Lassan közeledtek a fények felé, igyekezve a sötétség és a terep adta fedezékek kihasználására. A tárgy nem repülő volt. Kerek, kissé ovális objektum volt, amelyen ibolyaszínű fény lüktetett, és az egészet egy ködszerű burok vette körül. Hirtelen feloltódtak a másik objektum fényei is. Ez az UFO még az égen lebegett, és rendkívül lassan ereszkedett lefelé, majd mintegy 500 méterre a katonáktól leszállt. Az osztag kutyája és lovai ekkor mozdulatlanná dermedtek, a rádió használhatatlan lett így Valdes saját magára maradt. Döntenie kellett és meglepő megoldást választott. A tárgy felé kiáltott: azonnal távozz Isten nevében megparancsolom, hogy távozz. Ekkor már mindenre készen álltak, akár a tűzharcra is. így vártak hosszú perceken át, majd Valdes 4 óra 15-kor felállt és elindulta tárgy felé. Később képtelen volt megmagyarázni, miért tette mindezt: „Valami félelmetes dolog magára vonta a figyelmemet... mintha a fény valahogy' kommunikált volna velem:
Valdest még látták a többiek, amint közeledik az UFO felé, majd eltűnt. Nem volt sokáig távol, Legalábbis a katonák szerint... 15 perc telt el, amikor 4:30-kor Valdes egyszerűen csak megjelent. Ott volt az őt kereső katonák mögött.
„Zavarodottnak tűnt, mintha kómás állapotban lett volna- emlékeztek vissza a pillanatra a járőr tagjai. Nem hallottuk a lépteit, amikor visszajött. Az éjszakai csöndben pedig általában meghallani. ha valaki közeledik..: - nyilatkozta az egyik katona. Egy másik szerint a tizedes néhány másodpercig úgy nézett rájuk, mintha nem ismerte volna őket. Előre-hátra ingatta a fejét, és azt mondogatta: fény...a
fény..:
A legkülönösebb, hogy Valdes az UFO távozása után még több mint 7 órán keresztül ebben a zavarodott elmeállapotban maradt. A katonákat mindez már nem is izgatta, sokkal jobban aggódtak amiatt, hogy megmagyarázhatatlan módon Valdesnak hat-hét napos szakálla volt, holott előző nap reggel borotválkozott! Más érdekességekre is felfigyeltek. Például Valdes órája hajnali 4 óra 30 perckor megállt, és a dátummutató is őt napos eltérést mutatott. Valdes órája az április 25-ei tényleges dátum helyett április 30-át jelzett. Az UFO eltűnése után a csapat - a még mindig támolygó tizedessel együtt - azonnal visszatért Putrébe. ahol Pedro Araneda iskolai tanítónak ís a fülébe jutott az esemény. Araneda lelkiismeretes tanítóhoz méltóan tárgyilagos vizsgálatba kezdett, és később a járőr valamennyi tagját meginterjúvolta és a helyszínt is felkereste. Beszámolójában alátámasztotta Valdes hat-hétnapos szakállát és elmondta, hogy a csapat tagjai is teljesen sokkos állapotban voltak, majdhogynem közel a pánikhoz. Hét ember nyilatkozta egybevágóan, hogy Valdes tizedes eltűnt, miközben az általuk több mint 4 órán át megfigyelt UFO felé elindult. Valdes még ekkor sem - sőt mind a mai napig nem - emlékezett vissza arra, mi történt vele az eltűnése alatt. Kizárólag arra emlékezik, hogy valami ösztönözte, induljon el az UFO felé: „Onnantól kezdve nem érzékeltem semmit - nyilatkozta Aranedanak,a többiek azt mondták, hogy eltűntem, mintha csak elvarázsoltak volna. Csak arra emlékszem, hogy valami olyasmi érzés volt, mint amikor nagyon álmos vagyok... így tűnt, mintha egy mély kútba zuhantam volna, valami kerek mélységbe...és onnantól kezdve üres az emlékezetem."
Az eseményt természetesen jelentették az Aricai Katonai Parancsnokságra, ahol szintén vizsgálatokat kezdtek az ügyben, amelynek eredménye egy rendkívül óvatosan fogalmazó, szinte semmit nem mondó nyilatkozat kiadása volt.
Araneda riportját sokáig nem engedték közzé tenni a sajtó számára. Az első beszámoló a legtekintélyesebb chilei napilap, az El Mercurio 1977. május 19.-i számában jelent meg a Valdes esetről, és ebben mér részleteket is közzétettek az Araneda felvételeiből is. Ezt a beszámolót napjainkra már tucatnyi más feldolgozás, hivatalos és félhivatalos kutatás követte, de a lényegüket tekintve valamennyi egyet értett abban, hogy Armando Valdes tizedes 1977. április 25-én reggel 4 éra 15-perckor egy UFO megközelítése közben nyomtalanul eltűnt 15 percre, majd sokkos, zavarodott állapotban, hat-hét napos szakállal váratlanul „visszatért", de csak órákkal később tért teljesen magához.
 
A következő emlékképe már az volt, hogy az iskolától mintegy 40 kilométerre, egy útszéli árokban magához térve megpillantja az ismerős polack-i épületeket.
A történet igen zavaros volt, ezért az orvosok bűntényre gyanakodva értesítették a rendőröket, akik hamarosan kiderítették, hogy a férfi valóban az, akinek kiadta magát, ám a története egy pontban mindenképp sántít. A férfit ugyanis már négy napja keresik. Ugyanis ekkor tűnt el a munkahelyéről nyomtalanul, és amikor megkérdezték. akkor sem tudott semmilyen magyarázattal szolgálni ama. hogy hol töltötte az eltelt négy napot, vagy, hogy mi is történt vele. Váltig állította, hogy egy erős reflektor világította meg, ami szerinte egy autó reflektora lehetett, és a következő pillanatban már egy teremben erőszakoskodtak vele az apró termetű el rablói, akikről azonban semmilyen érdemi információval nem tudott szolgálni.
A férfi szerint talán 2-3 órát tarthatták fogva, de semmiképp sem 4 napot.
A dilemmát végül a kórház pszichiátere oldotta meg, aki egy pszichológiai szaklapban olvasott arról a feltételezésről, amelyet a Harvard Egyetem azóta elhunyt pszichiátere, John E. Mack népszerűsített, és amely szerint földönkívüli lények rendszeresen rabolnak el gyanútlan áldozatokat.
John E. Mack, a Harvard Egyetem professzora nyíltan felvállalta véleményét, amely szerint a földönkívüliek embereket rabolnak el gyanútlan áldozatokat.A professzor által leírt tünetek nagyban emlékeztettek a novopolck-i karbantartón tapasztaltakhoz és a pszichiáter ezért úgy vélte hogy a férfit feltehetően eltérítették, de sem hipnózissal sem más vizsgálattal nem kívánt az ügynek utánajárni.
Hasonló tünetekről számolt be az egyik legismertebb hazai eset szemtanúja az ózdi D. István rokkantnyugdíjas, amatőr csillagász is, aki 1992. szeptember 26-án este otthon ült a foteljában és olvasott, amikor hirtelen egy fénycsóva vetült rá. Azt hitte, hogy valaki zseblámpával bevilágított az ablakon, de tévedett. Elsötétült előtte minden, s a következő pillanatban otthonától 15 kilométerre, Domaházán tért magához a zuhogó esőben, émelygő gyomorral, szédelegve.
Már késő este volt, és ahelyett, hogy bekopogott volna egy házba, zavarodottan kóvályogva az úton gyalog indult el, és órákig tartott, mire kétségbeesetten hazaért.
Fogalma sem volt arról, hogy mennyi idő esett ki az életéből és igen meglepődött, amikor kiderült számára, hogy két napig volt távol. Bejelentést tett a helyi rendőrkapitányságon, ahol azonban nem foglalkoztak az esetével, nem vettek fel jegyzőkönyvet, mivel bűntényre nem került sor, az eltűnését pedig senki sem jelentette. Hasonló eset történt vele pár hónappal később, 1993 májusában is, amikor otthonából mindmáig megmagyarázhatatlan módon egy kb. 2 kilométer távolságra lévő gyár területére került. Ez utóbbi esetben azonban csak két órával nem tudott elszámolni, és mivel félt attól, hogy kiderülhet: UFO-eltérítés áldozata volt, nem vállalta a részletek feltárását.
Esete klasszikus példája az eltérítések során fellépő olyan téridő-anomáliáknak, amelyről más visszatértek is beszámoltak
.
Ilyenek a fénysugár vagy a váratlan fényözön, a más időben, néha más helyen történő .visszatérés" és a zavarodott állapot is. Ám sajnos az ő esetében is elmondható, hogy a történteknek nem volt más szemtanúja, így tudományos szempontból nem tekinthető bizonyítottnak. Nem így azonban annak a tizedesnek az esetében, amely mára a hasonló „visszatérések" klasszikus példájának tekinthető.
A chilei Armando Valdes Garrido tizedes titokzatos esete 1977. április 25-én hajnal 3 óra 50 perckor kezdődött az Észak-Chilében lévő sivatagos hegyvidéken, Pampa Lluscuma-n. Itt táborozott a Valdes tizedes vezette 7 főből álló járőr. Az őrszem Rosales közkatona volt és amint két közelben leereszkedő csillagra lett figyelmes és azonnal értesítette Armando Valdest és katonatársait, akik a tábortűz mellett aludtak. A tizedes lapasztalt katona volt.
Azonnal eloltatta a tábortüzet, és harcvonalba parancsolta a járőr raj katonáit, mert arra gyanakodott, hogy esetleg egy csempészrepülőgép szállt le a közelben. Lassan közeledtek a fények felé, igyekezve a sötétség és a terep adta fedezékek kihasználására. A tárgy nem repülő volt. Kerek, kissé ovális objektum volt, amelyen ibolyaszínű fény lüktetett, és az egészet egy ködszerű burok vette körül. Hirtelen feloltódtak a másik objektum fényei is. Ez az UFO még az égen lebegett, és rendkívül lassan ereszkedett lefelé, majd mintegy 500 méterre a katonáktól leszállt. Az osztag kutyája és lovai ekkor mozdulatlanná dermedtek, a rádió használhatatlan lett így Valdes saját magára maradt. Döntenie kellett és meglepő megoldást választott. A tárgy felé kiáltott: azonnal távozz Isten nevében megparancsolom, hogy távozz. Ekkor már mindenre készen álltak, akár a tűzharcra is. így vártak hosszú perceken át, majd Valdes 4 óra 15-kor felállt és elindulta tárgy felé. Később képtelen volt megmagyarázni, miért tette mindezt: „Valami félelmetes dolog magára vonta a figyelmemet... mintha a fény valahogy' kommunikált volna velem:
Valdest még látták a többiek, amint közeledik az UFO felé, majd eltűnt. Nem volt sokáig távol, Legalábbis a katonák szerint... 15 perc telt el, amikor 4:30-kor Valdes egyszerűen csak megjelent. Ott volt az őt kereső katonák mögött.
„Zavarodottnak tűnt, mintha kómás állapotban lett volna- emlékeztek vissza a pillanatra a járőr tagjai. Nem hallottuk a lépteit, amikor visszajött. Az éjszakai csöndben pedig általában meghallani. ha valaki közeledik..: - nyilatkozta az egyik katona. Egy másik szerint a tizedes néhány másodpercig úgy nézett rájuk, mintha nem ismerte volna őket. Előre-hátra ingatta a fejét, és azt mondogatta: fény...a
fény..:
A legkülönösebb, hogy Valdes az UFO távozása után még több mint 7 órán keresztül ebben a zavarodott elmeállapotban maradt. A katonákat mindez már nem is izgatta, sokkal jobban aggódtak amiatt, hogy megmagyarázhatatlan módon Valdesnak hat-hét napos szakálla volt, holott előző nap reggel borotválkozott! Más érdekességekre is felfigyeltek. Például Valdes órája hajnali 4 óra 30 perckor megállt, és a dátummutató is őt napos eltérést mutatott. Valdes órája az április 25-ei tényleges dátum helyett április 30-át jelzett. Az UFO eltűnése után a csapat - a még mindig támolygó tizedessel együtt - azonnal visszatért Putrébe. ahol Pedro Araneda iskolai tanítónak ís a fülébe jutott az esemény. Araneda lelkiismeretes tanítóhoz méltóan tárgyilagos vizsgálatba kezdett, és később a járőr valamennyi tagját meginterjúvolta és a helyszínt is felkereste. Beszámolójában alátámasztotta Valdes hat-hétnapos szakállát és elmondta, hogy a csapat tagjai is teljesen sokkos állapotban voltak, majdhogynem közel a pánikhoz. Hét ember nyilatkozta egybevágóan, hogy Valdes tizedes eltűnt, miközben az általuk több mint 4 órán át megfigyelt UFO felé elindult. Valdes még ekkor sem - sőt mind a mai napig nem - emlékezett vissza arra, mi történt vele az eltűnése alatt. Kizárólag arra emlékezik, hogy valami ösztönözte, induljon el az UFO felé: „Onnantól kezdve nem érzékeltem semmit - nyilatkozta Aranedanak,a többiek azt mondták, hogy eltűntem, mintha csak elvarázsoltak volna. Csak arra emlékszem, hogy valami olyasmi érzés volt, mint amikor nagyon álmos vagyok... így tűnt, mintha egy mély kútba zuhantam volna, valami kerek mélységbe...és onnantól kezdve üres az emlékezetem."
Az eseményt természetesen jelentették az Aricai Katonai Parancsnokságra, ahol szintén vizsgálatokat kezdtek az ügyben, amelynek eredménye egy rendkívül óvatosan fogalmazó, szinte semmit nem mondó nyilatkozat kiadása volt.
Araneda riportját sokáig nem engedték közzé tenni a sajtó számára. Az első beszámoló a legtekintélyesebb chilei napilap, az El Mercurio 1977. május 19.-i számában jelent meg a Valdes esetről, és ebben mér részleteket is közzétettek az Araneda felvételeiből is. Ezt a beszámolót napjainkra már tucatnyi más feldolgozás, hivatalos és félhivatalos kutatás követte, de a lényegüket tekintve valamennyi egyet értett abban, hogy Armando Valdes tizedes 1977. április 25-én reggel 4 éra 15-perckor egy UFO megközelítése közben nyomtalanul eltűnt 15 percre, majd sokkos, zavarodott állapotban, hat-hét napos szakállal váratlanul „visszatért", de csak órákkal később tért teljesen magához.
 
Megjegyzések
Megjegyzés küldése