Globális összeomlás Új korszakba lépünk vagy mindennek vége?
A végső időket éljük, ez egyre nyilvánvalóbb. A baljós eredményekkel fenyegető események egyre inkább felgyorsulni látszanak, miközben szinte semmiféle reményünk nincs arra, hogy kiutat találjunk a megannyi vészhelyzetből, amik súlyos teherként Toppanthatják össze civilizációnkat. Nem kérdés, hogy - válságokból válságokba kerülve -még mindig nem vagyunk túl a hamarosan bekövetkező, igazán mély krízisen, ami után talán lesz még egy esély arra, hogy egy normálisabb világot építsenek fel a túlélők.
Manapság igazi tehertétel és átok jól informáltnak lenni. Ugyanis amennyiben tényleg képben vagyunk a világ dolgait, annak helyzetét illetően, akkor bizony van okunk a szorongásra, és azon sem csodálkozhat senki, hogy mindezek fényében a jövőképünk cseppet sem mondható optimistának, derűsnek. Vannak, akik azt mondogatják, hogy felesleges terhelni magunkat azzal, hogy minden rossz hírre ugrunk, és állandóan azon aggódunk, hogy mikor fog kitömi a III. világháború, vagy mennyi nap van még hátra addig, amig fel nem üti a fejét egy olyan járvány, amit képtelenek leszünk megfékezni. Esetleg azon gondolkodunk, vajon mikorra omlik össze a globális gazdasági rendszer és temet maga alá egész földrészeket, ezzel anarchikus állapotokat teremtve a bolygó teljes egészén.
A tudatlanság áldásos?
Sokak számára mindezek nem jelentenek különösebb problémát, mivel nem foglalkoznak ilyesmikkel, csupán élik az életüket, és nem veszik észre, hogy ők is pont annak a szakadéknak a széle felé menetelnek, mint a többiek, csak éppen be van kötve a szemük. A kérdés, miszerint mire jó mindig a jövőn aggódni, nem helyénvaló, hiszen így az, aki nem kíván foglalkozni a problémákkal, nem készülhet fel a rá váró nehézségekre, így sokkal kiszolgáltatottabb lesz, mint azok, akik megpróbálnak előre kalkulálni és legalább lelkiekben megedződni. Az emberek többsége még abban is kételkedik, hogy bármiféle
borzasztó esemény várna ránk néhány éven, vagy évtizeden belül, és csak legyintenek az egészre.
2000-ben sem omlott össze a világ, hiába riogatták a népeket azzal, hogy a számitógépes rendszerek csődöt fognak mondani.Simán átvészeltük, a legkisebb zökkenő nélkül. 2012 előtt szentül meg voltunk győződve arról, hogy hamarosan valami igazán nagy dolog fog történni, aminek következtében talán át kell élnünk valamiféle katasztrófát és a régi világ romjain, egy új korszakba lépve elkezdhetünk felépíteni egy új, emberibb civilizációt Eljött 2012. december 21, és semmi, de semmi nem történt Néhányan még azt mondogatták, hogy az elkövetkezendő hónapok lesznek kulcsfontosságúak, de végül nem lett igazuk. Szinte két-három havonta kap nagy felhajtás egy-egy hír, ami szerint egy hatalmas aszteroida tart a Föld felé és biztos, hogy be fog csapódni, ezzel okozván az emberiség végzetét Eddig mindegyik elkerült minket Magukat igazságkutatónak nevezők havonta fújják meg a végítélet harsonáit és kirívó magabiztossággal állítják, hogy küszöbön az atomháború, hogy egy-két hónapon belül lerohannak minket a gyíkemberek, összeütközünk a Nibiruval, és persze a globális Elit is nagyjából havonta teszi meg a végső lépést és vezeti be az Új Világrendet. Mindezek a jóslatok, fenyegetések hosszú évek óta ostromolják az emberek elméjét, és ahogy elmaradnak az általuk kinyilatkoztatott katasztrófák az apokalipszis-ipar jeles képviselői egyre komolytalanabbá váltak. Most már ott tartunk, hogy a valós fenyegetések, krízisek sem érintik meg az embereket, már mindenre csak legyintenek, rosszabb esetben nevetgélnek, és cseppet sem foglalkoznak a közeljövő árnyaival
A természet visszavág
Globális felmelegedés? - Á, csak egy mítosz, nincs semmi baj! Sajnos jellemző, ahogyan sokan ehhez a problémához viszonyulnak. De ha el is ismerik ennek a jelenségnek a tényét, nem hiszik, hogy az az emberiség káros anyag kibocsátásával van összefüggésben és azzal az elképesztő méretű környezetszennyezéssel, amit az utóbbi évszázadban szinte öngyilkosságszerűen követünk el. Persze egyéni hittől, meggyőződéstől függetlenül itt állunk egy klímakatasztrófa kapujában, és a tudósok egybehangzó véleménye szerint rendkívül cudar idők várnak ránk az elkövetkezendőkben. A sarki jég olvadása számos hatással jár, egyebek mellett csökkenti a tengervíz sótartalmát, ebből következően egész fajok pusztulhatnak ki a számukra élhetetlenné váló környezetben. Megváltozhat, vagy leállhat a klimatológiai szempontból igen fontos áramlatok mozgása, ami súlyosan érintheti például Európát, ahol így kialakulhat akár egy mini-jégkorszak is. A tengervíz emelkedése világszerte komoly gondokat okozhat, főleg a part menti városok számára, de vannak termőföld területek, amik így mindörökre elvesznek.
Az üvegházhatás következtében több Celsius fokkal emelkedhet az átlaghőmérséklet, ami hihetetlen mértékű aszályokhoz, sivatagosodáshoz vezet, illetve kiszámíthatatlanná és szélsőségessé teszi az időjárást Döbbenetes erejű tornádók jelenhetnek meg ott, ahol addig soha nem tapasztaltak hasonlót, savas esők
tarolhatnak le egész erdőségeket, áradásszerű esők moshatnak el településeket.
Jól látható tehát, hogy ténykedésünk következtében egy idő után végképp „megbolondulhat" a légkör és ellenünk fordulhat, hihetetlen nehézségeket és károkat okozva ezzel. Hogy a globális felmelegedés okozhat-e tényleges összeomlást? Nos, abban az esetben, ha állandósulnak a valóban kivételesen erős és szélsőséges meteorológiai tényezők, úgy rendkívül nehézzé válhat az élet a Föld nagy részén, ez pedig óhatatlan módon fogja cafatjaira szaggatni a jelenlegi társadalmi rendszereket.
Se olaj, se víz...
Úgy tűnik, lassan kifogyunk néhány, a civilizációnk, illetve puszta létünk fenntartásához elengedhetetlen anyagból. Ilyen például a víz és az olaj. Az édesvíz készletek rohamosan apadnak, ráadásul súlyos szennyeződésekkel károsodnak. Az emberiség számára szükséges mennyiség minimuma felé tendálunk ebben a kérdésben, és nem szabad megfeledkeznünk arról a tényről sem,hogy mindeközben egyre többen vagyunk a világon. Egy ENSZ jelentés szerint már most ott tartunk, hogy hat emberből egynek nem jut tiszta ivóvíz, és 2025-re a világ népességének több mint fele lesz kénytelen szembesülni azzal az életbevágó problémával, hogy számára nem marad elegendő mennyiségű és minőségű éltető elem. Hatalmas csapdába került az emberiség, mivel a rendelkezésre álló vízmennyiség mintegy 60%-át öntözésre, tehát a mezőgazdaságban használjuk el, ami viszont azért elengedhetetlen, mert a rengeteg és egyre több ember számára óriási mennyiségű földet kell megművelni azért, hogy legyen mit ennünk. Amennyiben nem öntözünk, úgy nem lesz, azonban az egyre súlyosabbá váló globális klímakatasztrófa miatt egyre komolyabb szárazságokkal, aszályos időszakokkal kell szembenéznünk. Vagyis még többet kellene locsolnunk ... Egyelőre semmiféle komolyabb megoldás nincs ennek a kétségbeejtő helyzetnek a kezelésére. Léteznek ugyan olyan kezdeményezések, találmányok, amik ígéretesek lehetnének, ezek azonban nem kapnak nagy nyilvánosságot, így nem részesülnek támogatásokban, majdhogynem csírájában fojtják el ezeket a hatalmasok. Mintha csak az lenne a szándékuk, hogy meg se próbáljuk kikerülni a ránk leselkedő vízügyi katasztrófát...
Az olajjal kapcsolatban sem túl rózsás a helyzet A legfrissebb kimutatások szerint nagyjából 50-55 éven belül tényleg ki fogunk fogyni a fekete aranyból, amennyiben a jelenlegi kitermelési és felhasználási tempóval számolunk. Ugyanakkor itt is figyelembe kell venni azt, hogy a fejlődő országok olajéhsége egyre nagyobb, tehát a mostani fogyasztási ráta meredeken emelkedik. így ez az 50-55 év akár meg is feleződhet, és miután kisajtoltuk a földből az utolsó csepp olajt, minden jármű leállhat, de még a műanyagipar is egy alapvető fontosságú összetevőt fog elveszíteni. Az olaj eltűnése a világból drámai hatásokkal fog járni, hacsak nem pörgetjük fel jócskán az alternatív energia-források kutatását, fejlesztését. Tulajdonképpen arról van szó, hogy talán még a mi életünkben tanúi lehetünk a teljes civilizáció leállásának, és visszasüllyedésé-nek a középkorba - hacsak nem válunk sokkal nyitottabbá az alternatív technológiák iránt.
Túl sokan leszünk!
Záros határidőn belül különösen komoly problémává fog válni a népességrobbanás mértéke. Szakértők figyelmeztetnek szinte naponta arra, hogy az emberiség mértéktelen szaporodása a legkülönbözőbb katasztrófákhoz fog vezetni, méghozzá alig néhány éven belül! A jelenlegi lélekszám is súlyosan megterheli az összes termelő- és elosztó rendszert, a közeljövőben azonban tényleges összeomlást fognak okozni azok, akik még nem születtek meg. Az Economist tanulmánya szerint csak Afrikában hetven éven belül megnégyszereződhet (!) a népesség, vagyis a jelenlegi 1,2 milliárdról 4,8 milliárdra nőhet az ott élők száma. Nigériában most 180 millióan laknak, hetven év múlva csaknem egymilliárdan lesznek ebben az egyeden országban.
És ez csak Afrika, de ebből a szempontból felettébb aggasztó a helyzet Ázsiában és Dél-Amerikában is.
Ezzel a népességrobbanással együtt jár a még nagyobb nyomor és kilátástalanság, ami már most rendkívül vészterhes folyamatokat indukál, például szabályos népvándorlásokat. Ennek kezdeti lépéseit máris a bőrünkön érezzük. Európa ostrom alatt áll, a déli határvidékeken százezer számra kelnek át a különböző régiókból menekültek és egyes becslések szerint alig egy-két év leforgása alatt akár ötmillió bevándorlóval kell számolnunk, amennyiben nem hozunk drákói szigorúságú intézkedéseket. Ha nem vetünk gátat ennek az emberözönnek, úgy maga az európai kultúrkör és civilizáció kerül végveszélybe. A kontinens már így is súlyos helyzetben van, Berlin, Marseille, Róma, London, Madrid szinte fuldoklik és egyre inkább feloldódni látszanak a hagyományos európai értékek a multikultúrának az olvasztótégelyében, aminek végső célja a nemzetállamok elrohasztása. Ha Európát nem változtatjuk záros határidőn belül egy beveheteden erőddé, úgy a civilizáció alapjait éri súlyos támadás és búcsút mondhatunk a közegnek, amiben most élünk.
A népességrobbanás további kockázati tényezője az, hogy mivel az ellátórendszerek (például egészségügy) többé nem lesz képes hatékonyan ellátni feladatát, valós veszély lehet a különböző, pusztító járványok minden eddiginél súlyosabb előretörése. A népvándorlás erre jócskán rátehet egy lapáttal. Ki fogja ennek a megszámlálhatatlanul sok, szinte magatehetetlen embernek megtermelni a napi betevőt? Ki és hogyan fogja őket ellátni, miből élnek, éppen akkor, amikor a gépesítés inkább munkahelyeket szüntet meg, semmint újabbakat hozna létre?
A világgazdaság haláltánca
Sok szakember, üzleti szereplő gondolja úgy, hogy a jelenlegi gazdasági rendszer nem tartható fent sokáig. A probléma az, hogy semmiféle olyan megoldást nem sikerült találniuk, ami biztosíthatna egyfajta „békés átmenetet", vagyis minden valószínűség szerint képtelenek lesznek biztosítani egy olyan időszakot, ami zökkenőmentesen vezethetne át minket egy másfajta rendszerbe. Ráadásul arról sincsenek életképes elképzelések, vajon milyennek kellene lennie a majdani új szisztémának. Persze egyre többet halljuk az Új Világrend kifejezést, ami nem csupán egy eddiginél merőben eltérő politikai, hatalmi struktúra kialakítását jelenti, hanem alapvetően másféle gazdasági módszerekkel biztosítaná a kiválasztottak számára a jólétet. Igen, csupán kevesen járnának jól ezzel, hiszen azok, akik a jövőt efféleképp képzelik el és tervezik meg azt, egész egyszerűen nem számolnak a mostani lélekszámmal, pusztán annak töredékével. Ezzel kapcsolatban megoszlanak a vélemények, vannak, akik szerint mindössze félmilliárd ember számára lenne biztosított a túlélés, az optimistább becslések pedig arról szólnak, hogy három-négymilliárdan vészelhetnék át a hamarosan ránk köszöntő, totális összeomlást.
De miért van halálra ítélve a mostani rendszer? Nos, ez egy elsősorban hitel-alapú szisztéma, aminek legfontosabb tulajdonsága és célja az, hogy minél több kamatot be lehessen szedni a kölcsönök után. Ma már minden hitelből van finanszírozva, bármilyen abszurd, még maga a készpénz is. A jegybankoknak álcázott privát pénzügyi szervezetek ugyanis nem felebaráti szeretetböl nyomtatnak bankókat az állam számára, hanem azért, hogy aztán jó kis kamattal együtt visszakérhessék a horribilis összegeket Ez persze lehetetlen, hiszen csak annyi pénz van forgalomban, amit ezek a bankárok a piacra öntenek, vagyis a kamatot gyakorlatilag lehetetlen előteremteni. Az elmúlt évtizedek során a felvett hitelállományok kamatterhei iszonyatos mértékűvé duzzadtak és most már ott tartunk, hogy a bolygó teljes vagyonának nagyjából háromszorosát kellene visszafizetnünk ahhoz, hogy nullára jöjjünk ki. Ez nyilvánvalóan lehetetlen. Kijelenthetjük tehát, hogy az egész emberiség fizetésképtelenné vált egy szűk, pénzügyi csoporttal szemben, akik éppen ezért bármire kiterjeszthetik hatalmukat és ők diktálhatnak. Az eladósodottság egészen lehetetlen helyzetbe hozza a világ szinte minden államát, amiket ennél fogva dróton lehet rángatni a háttérből. Felvetődhet a kérdés: Amennyiben az Elit számára ennyire kedvező a mostani berendezkedés, miért állna érdekükben ezt az egészet egyszer csak bedönteni? Kezdettől fogva erre ment ki a játék! A nemzeteket, országokat szándékosan kötötték gúzsba a kamatpénzzel, kölcsönökkel, és szándékosan értékelik le a különböző világvalutákat, amik révén óriási katasztrófákat idézhetnek elő. A végső cél a készpénz végső eltörlése lehet, illetve egy globális valuta bevezetése, amivel természetesen tökéletes kontrolt gyakorolhatnak. így megvalósulhat régi álmuk, egy általuk és számukra kisajátított egész bolygó, amin korlátok nélkül uralkodhatnak. A hamarosan bekövetkező világválság könyörtelen cunamiként csaphat le ránk, aminek következtében megsemmisülnek az állami rendszerek, elérhetetlenné válnak a legalapvetőbb szolgáltatások, így emberek milliárdjai kerülnek közvetlen életveszélybe. Aztán, amikor már elég mély a krízis, és jó néhány áldozatot szedett a hónapok leforgása alatt, a mindenre felkészült Elit bevezetheti saját, bombabiztosnak kikiáltott rendszerét, aminek természetesen ők lesznek korlátlan urai. így születik majd meg a Világkormány, aminek létrehozására egyszer, a II. világháborút követően már történtek kísérletek, de végül csupán egy szervezet alakult, amit ma ENSZ néven ismerünk. Reméljük, próbálkozásaik most sem sikerülnek, azonban még elképzelni is nehéz, hogyan állhatnánk ellen egy ilyen roppant hatalomnak. Főleg úgy, hogy a jelek szerint az Elit semmit nem bíz a véletlenre, és ha kell, akkor egy globális armageddon kirobbantásával hozza magát végleg győztes helyzetbe...
Harmadszorra is lángba borulhat a világ
Az egyik legnagyobb fenyegetés talán az, hogy az aktuális nagyhatalmak nem kívánnak örökké macska-egér játékot űzni egymással, illetve hidegháborús hangulatban csipkelődni a másikkal, hanem egyszer és mindenkorra dűlőre szeretnék vinni a dolgot, eldöntendő, ki uralja a világot a következő néhány száz vagy néhány ezer évben. Vagy mindörökké...Láthatjuk, ahogy a globális sakkpartiban a felek szépen felállítják bábjaikat, elfoglalják a számukra stratégiailag fontos mezőket, hogy aztán sor kerülhessen az ütésváltásra. Az USA világszerte katonai bázisokat hoz létre, mostanra szinte teljesen körbe-bástyázta legnagyobb vetélytársát, Oroszországot különféle „rakétavédelmi” pajzsokkal, amik a közhiedelemmel ellentétben támadás kivitelezésére is tökéletesen alkalmasak. Ezzel felrúgták a hidegháború végét jelentő reykjavíki megállapodást, amit még Ronald Reagan és Mihail Gorbacsov kötött, és amiben benne foglaltatott, hogy a NATO nem terjeszkedik az egykori szovjet tagköztársaságok területén, és a Nyugat katonai szövetsége nem próbálja meg körbezárni Oroszországot. Ennek az egyezménynek a semmibe vétele szinte már hadüzenet Az Ukrajnában tomboló erőszak és az azt körbevevő hazugságpropaganda nem segít a helyzet rendezésében,
sőt gyakorlatilag arról van szó, hogy folyamatosan provokálják az oroszokat, akiknek ki tudja, mikor fog elfogyni a türelme. Mert egyszer biztosan arra kényszerülnek, hogy lépjenek, például egy korábbi ígéretüket betartván akár nukleáris csapást is mérhetnek egy, az országukhoz túl közel telepítendő NATO-támaszpontra.
Eközben Kína sem ül tétlenül a babérjain, megpróbálja növelni befolyását a saját térségében, egyre több területi igényt támaszt szomszédjaival szemben, Japánnal már egyre ellenségesebb kommunikációt folytat, és persze az USA-val sincs jó viszonyban. Kína vélhetően úgy érzi, hogy eljött az ő ideje. Az Amerikai Birodalom hanyatlófélben van, a dollár hamarosan akár be is dőlhet, és csak tőlük függ hogy az Egyesült Államok mikor kerül teljes csődbe. (Amennyiben kivonnák befektetéseiket az USA piacáról, ez azonnal megtörténne - lényegében a kínai tőkeinjekciók tartják még lélegeztető gépen Amerikát.)
Minden bizonnyal nagyon jól tudják, hogy egy olyan óriás, mint az USA, nem békésen szenderülne örök álomra, hanem megpróbálná semlegesíteni azt, aki a legnagyobb veszélyt jelenti a stabilitására. Ez pedig Kína. Újabb háborús opció, ami nem túl szerencsés, hiszen minden fél rendelkezik tömegpusztító, nukleáris fegyverekkel, méghozzá olyan mennyiségben, amivel akár többszörösen is elpusztíthatnának minden életet a Földön.
A semmibe születnek...
Egészen borzasztó adatokat tett közzé az USAID a világ népességének alakulásáról. A dokumentumban foglaltak szerint századunk második fele az éhínség és a demográfiai katasztrófák korszaka lehet Először is néhány tényleg megdöbbentő erejű statisztikai adat: Naponta 214 ezer gyermek születik a bolygón, és (a születések és a halálozások egyenlegeként) hetente egymillió fővel nő a világ népessége. 2050-ig 50 százalékkal bővülhet a populáció, a népességrobbanás 99 százalékban a fejlődő országokban jelentkezik! Emiatt komoly élelmiszerválságokra kell számítani: A termőföldek nagysága már nem növelhető (a rendelkezésre álló termőterületek mérete a városiasodás, a klímaváltozás és a környezetrombolás miatt rohamosan csökken), eközben a természetből nyert táplálék (pl. tengeri hal), illetve a tiszta ivóvíz készletei is megfogyatkozik, ami azt jelenti, hogy a kevésbé tehetősek a mostaninál is nehezebben jutnak majd elegendő élelemhez.
A háború prófétái
Jó néhányan előre figyelmeztetnek minket arra, hogy ha nem vigyázunk, úgy tényleg egy világháború kellős közepén találhatjuk magunkat. Sir Adrián Bradshaw tábornok, az európai NATO-erők brit főparancsnok-helyettese szerint Oroszország hagyományos katonai erőt is bevethet abban az esetben, ha a NATO továbbra is kelet felé terjeszkedik és folytatja a bekerítő jellegű katonai támaszpontok létesítési programját. Szerinte az oroszok csapást mérhetnek ezekre, és egy ilyen támadás komoly harcokba torkollhat, ami végül egy világégésben eszkalálódhat Soros György úgy véli, az USA-Kínai, most még úgy-ahogy takargatott konfliktus is világháborúhoz vezethet - elsősorban gazdasági okok miatt. A jüan erősödése és a dollár gyengülése, a két valuta szerepe a világgazdaságban komoly konfliktust válthat ki a nagyhatalmak között, ami akár addig eszkalálódhat, hogy az elkeseredett szemben állók nukleáris csapásokkal próbálják gyengíteni az ellenfelet. A legfőbb vallási vezető is egyre inkább félti a világbékét Olyan időket élünk, amikor Isten üzenete a békéről nem ér el számos helyre, ahol a fegyveres konfliktusok egy harmadik világháború rémével fenyegetnek - fogalmazott szarajevói beszédében Ferenc pápa.
A birodalmak természetrajza
Történelmi tény, hogy a birodalmak soha nem fértek meg egymás mellett békességben, előbb-utóbb összeugrottak, és háborúk formájában próbáltak mattot adni egymásnak. A jelenkori birodalmaknak - USA, Európai Unió, Oroszország, Kína - pontosan olyan ambícióik vannak, mint elődeiknek. Terület- és erőforrásszerzés, dominancia, a gyengébb népek, országok letiprása, a birodalomba olvasztása mind fizikai, mind kulturális téren. Mivel most egyszerre több vetélytárs van a porondon, meghatványozódik annak a lehetősége, hogy hamarosan az egyik szereplőnek elfogy a türelme, vagy éppenséggel úgy érzi, rendelkezik annyi előnnyel a többiekkel szemben, hogy bátran felléphet ellenük.
forrás:google,hihetetlen magazin,
Manapság igazi tehertétel és átok jól informáltnak lenni. Ugyanis amennyiben tényleg képben vagyunk a világ dolgait, annak helyzetét illetően, akkor bizony van okunk a szorongásra, és azon sem csodálkozhat senki, hogy mindezek fényében a jövőképünk cseppet sem mondható optimistának, derűsnek. Vannak, akik azt mondogatják, hogy felesleges terhelni magunkat azzal, hogy minden rossz hírre ugrunk, és állandóan azon aggódunk, hogy mikor fog kitömi a III. világháború, vagy mennyi nap van még hátra addig, amig fel nem üti a fejét egy olyan járvány, amit képtelenek leszünk megfékezni. Esetleg azon gondolkodunk, vajon mikorra omlik össze a globális gazdasági rendszer és temet maga alá egész földrészeket, ezzel anarchikus állapotokat teremtve a bolygó teljes egészén.
A tudatlanság áldásos?
Sokak számára mindezek nem jelentenek különösebb problémát, mivel nem foglalkoznak ilyesmikkel, csupán élik az életüket, és nem veszik észre, hogy ők is pont annak a szakadéknak a széle felé menetelnek, mint a többiek, csak éppen be van kötve a szemük. A kérdés, miszerint mire jó mindig a jövőn aggódni, nem helyénvaló, hiszen így az, aki nem kíván foglalkozni a problémákkal, nem készülhet fel a rá váró nehézségekre, így sokkal kiszolgáltatottabb lesz, mint azok, akik megpróbálnak előre kalkulálni és legalább lelkiekben megedződni. Az emberek többsége még abban is kételkedik, hogy bármiféle
borzasztó esemény várna ránk néhány éven, vagy évtizeden belül, és csak legyintenek az egészre.
2000-ben sem omlott össze a világ, hiába riogatták a népeket azzal, hogy a számitógépes rendszerek csődöt fognak mondani.Simán átvészeltük, a legkisebb zökkenő nélkül. 2012 előtt szentül meg voltunk győződve arról, hogy hamarosan valami igazán nagy dolog fog történni, aminek következtében talán át kell élnünk valamiféle katasztrófát és a régi világ romjain, egy új korszakba lépve elkezdhetünk felépíteni egy új, emberibb civilizációt Eljött 2012. december 21, és semmi, de semmi nem történt Néhányan még azt mondogatták, hogy az elkövetkezendő hónapok lesznek kulcsfontosságúak, de végül nem lett igazuk. Szinte két-három havonta kap nagy felhajtás egy-egy hír, ami szerint egy hatalmas aszteroida tart a Föld felé és biztos, hogy be fog csapódni, ezzel okozván az emberiség végzetét Eddig mindegyik elkerült minket Magukat igazságkutatónak nevezők havonta fújják meg a végítélet harsonáit és kirívó magabiztossággal állítják, hogy küszöbön az atomháború, hogy egy-két hónapon belül lerohannak minket a gyíkemberek, összeütközünk a Nibiruval, és persze a globális Elit is nagyjából havonta teszi meg a végső lépést és vezeti be az Új Világrendet. Mindezek a jóslatok, fenyegetések hosszú évek óta ostromolják az emberek elméjét, és ahogy elmaradnak az általuk kinyilatkoztatott katasztrófák az apokalipszis-ipar jeles képviselői egyre komolytalanabbá váltak. Most már ott tartunk, hogy a valós fenyegetések, krízisek sem érintik meg az embereket, már mindenre csak legyintenek, rosszabb esetben nevetgélnek, és cseppet sem foglalkoznak a közeljövő árnyaival
A természet visszavág
Globális felmelegedés? - Á, csak egy mítosz, nincs semmi baj! Sajnos jellemző, ahogyan sokan ehhez a problémához viszonyulnak. De ha el is ismerik ennek a jelenségnek a tényét, nem hiszik, hogy az az emberiség káros anyag kibocsátásával van összefüggésben és azzal az elképesztő méretű környezetszennyezéssel, amit az utóbbi évszázadban szinte öngyilkosságszerűen követünk el. Persze egyéni hittől, meggyőződéstől függetlenül itt állunk egy klímakatasztrófa kapujában, és a tudósok egybehangzó véleménye szerint rendkívül cudar idők várnak ránk az elkövetkezendőkben. A sarki jég olvadása számos hatással jár, egyebek mellett csökkenti a tengervíz sótartalmát, ebből következően egész fajok pusztulhatnak ki a számukra élhetetlenné váló környezetben. Megváltozhat, vagy leállhat a klimatológiai szempontból igen fontos áramlatok mozgása, ami súlyosan érintheti például Európát, ahol így kialakulhat akár egy mini-jégkorszak is. A tengervíz emelkedése világszerte komoly gondokat okozhat, főleg a part menti városok számára, de vannak termőföld területek, amik így mindörökre elvesznek.
Az üvegházhatás következtében több Celsius fokkal emelkedhet az átlaghőmérséklet, ami hihetetlen mértékű aszályokhoz, sivatagosodáshoz vezet, illetve kiszámíthatatlanná és szélsőségessé teszi az időjárást Döbbenetes erejű tornádók jelenhetnek meg ott, ahol addig soha nem tapasztaltak hasonlót, savas esők
tarolhatnak le egész erdőségeket, áradásszerű esők moshatnak el településeket.
Jól látható tehát, hogy ténykedésünk következtében egy idő után végképp „megbolondulhat" a légkör és ellenünk fordulhat, hihetetlen nehézségeket és károkat okozva ezzel. Hogy a globális felmelegedés okozhat-e tényleges összeomlást? Nos, abban az esetben, ha állandósulnak a valóban kivételesen erős és szélsőséges meteorológiai tényezők, úgy rendkívül nehézzé válhat az élet a Föld nagy részén, ez pedig óhatatlan módon fogja cafatjaira szaggatni a jelenlegi társadalmi rendszereket.
Se olaj, se víz...
Úgy tűnik, lassan kifogyunk néhány, a civilizációnk, illetve puszta létünk fenntartásához elengedhetetlen anyagból. Ilyen például a víz és az olaj. Az édesvíz készletek rohamosan apadnak, ráadásul súlyos szennyeződésekkel károsodnak. Az emberiség számára szükséges mennyiség minimuma felé tendálunk ebben a kérdésben, és nem szabad megfeledkeznünk arról a tényről sem,hogy mindeközben egyre többen vagyunk a világon. Egy ENSZ jelentés szerint már most ott tartunk, hogy hat emberből egynek nem jut tiszta ivóvíz, és 2025-re a világ népességének több mint fele lesz kénytelen szembesülni azzal az életbevágó problémával, hogy számára nem marad elegendő mennyiségű és minőségű éltető elem. Hatalmas csapdába került az emberiség, mivel a rendelkezésre álló vízmennyiség mintegy 60%-át öntözésre, tehát a mezőgazdaságban használjuk el, ami viszont azért elengedhetetlen, mert a rengeteg és egyre több ember számára óriási mennyiségű földet kell megművelni azért, hogy legyen mit ennünk. Amennyiben nem öntözünk, úgy nem lesz, azonban az egyre súlyosabbá váló globális klímakatasztrófa miatt egyre komolyabb szárazságokkal, aszályos időszakokkal kell szembenéznünk. Vagyis még többet kellene locsolnunk ... Egyelőre semmiféle komolyabb megoldás nincs ennek a kétségbeejtő helyzetnek a kezelésére. Léteznek ugyan olyan kezdeményezések, találmányok, amik ígéretesek lehetnének, ezek azonban nem kapnak nagy nyilvánosságot, így nem részesülnek támogatásokban, majdhogynem csírájában fojtják el ezeket a hatalmasok. Mintha csak az lenne a szándékuk, hogy meg se próbáljuk kikerülni a ránk leselkedő vízügyi katasztrófát...
Az olajjal kapcsolatban sem túl rózsás a helyzet A legfrissebb kimutatások szerint nagyjából 50-55 éven belül tényleg ki fogunk fogyni a fekete aranyból, amennyiben a jelenlegi kitermelési és felhasználási tempóval számolunk. Ugyanakkor itt is figyelembe kell venni azt, hogy a fejlődő országok olajéhsége egyre nagyobb, tehát a mostani fogyasztási ráta meredeken emelkedik. így ez az 50-55 év akár meg is feleződhet, és miután kisajtoltuk a földből az utolsó csepp olajt, minden jármű leállhat, de még a műanyagipar is egy alapvető fontosságú összetevőt fog elveszíteni. Az olaj eltűnése a világból drámai hatásokkal fog járni, hacsak nem pörgetjük fel jócskán az alternatív energia-források kutatását, fejlesztését. Tulajdonképpen arról van szó, hogy talán még a mi életünkben tanúi lehetünk a teljes civilizáció leállásának, és visszasüllyedésé-nek a középkorba - hacsak nem válunk sokkal nyitottabbá az alternatív technológiák iránt.
Túl sokan leszünk!
Záros határidőn belül különösen komoly problémává fog válni a népességrobbanás mértéke. Szakértők figyelmeztetnek szinte naponta arra, hogy az emberiség mértéktelen szaporodása a legkülönbözőbb katasztrófákhoz fog vezetni, méghozzá alig néhány éven belül! A jelenlegi lélekszám is súlyosan megterheli az összes termelő- és elosztó rendszert, a közeljövőben azonban tényleges összeomlást fognak okozni azok, akik még nem születtek meg. Az Economist tanulmánya szerint csak Afrikában hetven éven belül megnégyszereződhet (!) a népesség, vagyis a jelenlegi 1,2 milliárdról 4,8 milliárdra nőhet az ott élők száma. Nigériában most 180 millióan laknak, hetven év múlva csaknem egymilliárdan lesznek ebben az egyeden országban.
És ez csak Afrika, de ebből a szempontból felettébb aggasztó a helyzet Ázsiában és Dél-Amerikában is.
Ezzel a népességrobbanással együtt jár a még nagyobb nyomor és kilátástalanság, ami már most rendkívül vészterhes folyamatokat indukál, például szabályos népvándorlásokat. Ennek kezdeti lépéseit máris a bőrünkön érezzük. Európa ostrom alatt áll, a déli határvidékeken százezer számra kelnek át a különböző régiókból menekültek és egyes becslések szerint alig egy-két év leforgása alatt akár ötmillió bevándorlóval kell számolnunk, amennyiben nem hozunk drákói szigorúságú intézkedéseket. Ha nem vetünk gátat ennek az emberözönnek, úgy maga az európai kultúrkör és civilizáció kerül végveszélybe. A kontinens már így is súlyos helyzetben van, Berlin, Marseille, Róma, London, Madrid szinte fuldoklik és egyre inkább feloldódni látszanak a hagyományos európai értékek a multikultúrának az olvasztótégelyében, aminek végső célja a nemzetállamok elrohasztása. Ha Európát nem változtatjuk záros határidőn belül egy beveheteden erőddé, úgy a civilizáció alapjait éri súlyos támadás és búcsút mondhatunk a közegnek, amiben most élünk.
A népességrobbanás további kockázati tényezője az, hogy mivel az ellátórendszerek (például egészségügy) többé nem lesz képes hatékonyan ellátni feladatát, valós veszély lehet a különböző, pusztító járványok minden eddiginél súlyosabb előretörése. A népvándorlás erre jócskán rátehet egy lapáttal. Ki fogja ennek a megszámlálhatatlanul sok, szinte magatehetetlen embernek megtermelni a napi betevőt? Ki és hogyan fogja őket ellátni, miből élnek, éppen akkor, amikor a gépesítés inkább munkahelyeket szüntet meg, semmint újabbakat hozna létre?
A világgazdaság haláltánca
Sok szakember, üzleti szereplő gondolja úgy, hogy a jelenlegi gazdasági rendszer nem tartható fent sokáig. A probléma az, hogy semmiféle olyan megoldást nem sikerült találniuk, ami biztosíthatna egyfajta „békés átmenetet", vagyis minden valószínűség szerint képtelenek lesznek biztosítani egy olyan időszakot, ami zökkenőmentesen vezethetne át minket egy másfajta rendszerbe. Ráadásul arról sincsenek életképes elképzelések, vajon milyennek kellene lennie a majdani új szisztémának. Persze egyre többet halljuk az Új Világrend kifejezést, ami nem csupán egy eddiginél merőben eltérő politikai, hatalmi struktúra kialakítását jelenti, hanem alapvetően másféle gazdasági módszerekkel biztosítaná a kiválasztottak számára a jólétet. Igen, csupán kevesen járnának jól ezzel, hiszen azok, akik a jövőt efféleképp képzelik el és tervezik meg azt, egész egyszerűen nem számolnak a mostani lélekszámmal, pusztán annak töredékével. Ezzel kapcsolatban megoszlanak a vélemények, vannak, akik szerint mindössze félmilliárd ember számára lenne biztosított a túlélés, az optimistább becslések pedig arról szólnak, hogy három-négymilliárdan vészelhetnék át a hamarosan ránk köszöntő, totális összeomlást.
De miért van halálra ítélve a mostani rendszer? Nos, ez egy elsősorban hitel-alapú szisztéma, aminek legfontosabb tulajdonsága és célja az, hogy minél több kamatot be lehessen szedni a kölcsönök után. Ma már minden hitelből van finanszírozva, bármilyen abszurd, még maga a készpénz is. A jegybankoknak álcázott privát pénzügyi szervezetek ugyanis nem felebaráti szeretetböl nyomtatnak bankókat az állam számára, hanem azért, hogy aztán jó kis kamattal együtt visszakérhessék a horribilis összegeket Ez persze lehetetlen, hiszen csak annyi pénz van forgalomban, amit ezek a bankárok a piacra öntenek, vagyis a kamatot gyakorlatilag lehetetlen előteremteni. Az elmúlt évtizedek során a felvett hitelállományok kamatterhei iszonyatos mértékűvé duzzadtak és most már ott tartunk, hogy a bolygó teljes vagyonának nagyjából háromszorosát kellene visszafizetnünk ahhoz, hogy nullára jöjjünk ki. Ez nyilvánvalóan lehetetlen. Kijelenthetjük tehát, hogy az egész emberiség fizetésképtelenné vált egy szűk, pénzügyi csoporttal szemben, akik éppen ezért bármire kiterjeszthetik hatalmukat és ők diktálhatnak. Az eladósodottság egészen lehetetlen helyzetbe hozza a világ szinte minden államát, amiket ennél fogva dróton lehet rángatni a háttérből. Felvetődhet a kérdés: Amennyiben az Elit számára ennyire kedvező a mostani berendezkedés, miért állna érdekükben ezt az egészet egyszer csak bedönteni? Kezdettől fogva erre ment ki a játék! A nemzeteket, országokat szándékosan kötötték gúzsba a kamatpénzzel, kölcsönökkel, és szándékosan értékelik le a különböző világvalutákat, amik révén óriási katasztrófákat idézhetnek elő. A végső cél a készpénz végső eltörlése lehet, illetve egy globális valuta bevezetése, amivel természetesen tökéletes kontrolt gyakorolhatnak. így megvalósulhat régi álmuk, egy általuk és számukra kisajátított egész bolygó, amin korlátok nélkül uralkodhatnak. A hamarosan bekövetkező világválság könyörtelen cunamiként csaphat le ránk, aminek következtében megsemmisülnek az állami rendszerek, elérhetetlenné válnak a legalapvetőbb szolgáltatások, így emberek milliárdjai kerülnek közvetlen életveszélybe. Aztán, amikor már elég mély a krízis, és jó néhány áldozatot szedett a hónapok leforgása alatt, a mindenre felkészült Elit bevezetheti saját, bombabiztosnak kikiáltott rendszerét, aminek természetesen ők lesznek korlátlan urai. így születik majd meg a Világkormány, aminek létrehozására egyszer, a II. világháborút követően már történtek kísérletek, de végül csupán egy szervezet alakult, amit ma ENSZ néven ismerünk. Reméljük, próbálkozásaik most sem sikerülnek, azonban még elképzelni is nehéz, hogyan állhatnánk ellen egy ilyen roppant hatalomnak. Főleg úgy, hogy a jelek szerint az Elit semmit nem bíz a véletlenre, és ha kell, akkor egy globális armageddon kirobbantásával hozza magát végleg győztes helyzetbe...
Harmadszorra is lángba borulhat a világ
Az egyik legnagyobb fenyegetés talán az, hogy az aktuális nagyhatalmak nem kívánnak örökké macska-egér játékot űzni egymással, illetve hidegháborús hangulatban csipkelődni a másikkal, hanem egyszer és mindenkorra dűlőre szeretnék vinni a dolgot, eldöntendő, ki uralja a világot a következő néhány száz vagy néhány ezer évben. Vagy mindörökké...Láthatjuk, ahogy a globális sakkpartiban a felek szépen felállítják bábjaikat, elfoglalják a számukra stratégiailag fontos mezőket, hogy aztán sor kerülhessen az ütésváltásra. Az USA világszerte katonai bázisokat hoz létre, mostanra szinte teljesen körbe-bástyázta legnagyobb vetélytársát, Oroszországot különféle „rakétavédelmi” pajzsokkal, amik a közhiedelemmel ellentétben támadás kivitelezésére is tökéletesen alkalmasak. Ezzel felrúgták a hidegháború végét jelentő reykjavíki megállapodást, amit még Ronald Reagan és Mihail Gorbacsov kötött, és amiben benne foglaltatott, hogy a NATO nem terjeszkedik az egykori szovjet tagköztársaságok területén, és a Nyugat katonai szövetsége nem próbálja meg körbezárni Oroszországot. Ennek az egyezménynek a semmibe vétele szinte már hadüzenet Az Ukrajnában tomboló erőszak és az azt körbevevő hazugságpropaganda nem segít a helyzet rendezésében,
sőt gyakorlatilag arról van szó, hogy folyamatosan provokálják az oroszokat, akiknek ki tudja, mikor fog elfogyni a türelme. Mert egyszer biztosan arra kényszerülnek, hogy lépjenek, például egy korábbi ígéretüket betartván akár nukleáris csapást is mérhetnek egy, az országukhoz túl közel telepítendő NATO-támaszpontra.
Eközben Kína sem ül tétlenül a babérjain, megpróbálja növelni befolyását a saját térségében, egyre több területi igényt támaszt szomszédjaival szemben, Japánnal már egyre ellenségesebb kommunikációt folytat, és persze az USA-val sincs jó viszonyban. Kína vélhetően úgy érzi, hogy eljött az ő ideje. Az Amerikai Birodalom hanyatlófélben van, a dollár hamarosan akár be is dőlhet, és csak tőlük függ hogy az Egyesült Államok mikor kerül teljes csődbe. (Amennyiben kivonnák befektetéseiket az USA piacáról, ez azonnal megtörténne - lényegében a kínai tőkeinjekciók tartják még lélegeztető gépen Amerikát.)
Minden bizonnyal nagyon jól tudják, hogy egy olyan óriás, mint az USA, nem békésen szenderülne örök álomra, hanem megpróbálná semlegesíteni azt, aki a legnagyobb veszélyt jelenti a stabilitására. Ez pedig Kína. Újabb háborús opció, ami nem túl szerencsés, hiszen minden fél rendelkezik tömegpusztító, nukleáris fegyverekkel, méghozzá olyan mennyiségben, amivel akár többszörösen is elpusztíthatnának minden életet a Földön.
A semmibe születnek...
Egészen borzasztó adatokat tett közzé az USAID a világ népességének alakulásáról. A dokumentumban foglaltak szerint századunk második fele az éhínség és a demográfiai katasztrófák korszaka lehet Először is néhány tényleg megdöbbentő erejű statisztikai adat: Naponta 214 ezer gyermek születik a bolygón, és (a születések és a halálozások egyenlegeként) hetente egymillió fővel nő a világ népessége. 2050-ig 50 százalékkal bővülhet a populáció, a népességrobbanás 99 százalékban a fejlődő országokban jelentkezik! Emiatt komoly élelmiszerválságokra kell számítani: A termőföldek nagysága már nem növelhető (a rendelkezésre álló termőterületek mérete a városiasodás, a klímaváltozás és a környezetrombolás miatt rohamosan csökken), eközben a természetből nyert táplálék (pl. tengeri hal), illetve a tiszta ivóvíz készletei is megfogyatkozik, ami azt jelenti, hogy a kevésbé tehetősek a mostaninál is nehezebben jutnak majd elegendő élelemhez.
A háború prófétái
Jó néhányan előre figyelmeztetnek minket arra, hogy ha nem vigyázunk, úgy tényleg egy világháború kellős közepén találhatjuk magunkat. Sir Adrián Bradshaw tábornok, az európai NATO-erők brit főparancsnok-helyettese szerint Oroszország hagyományos katonai erőt is bevethet abban az esetben, ha a NATO továbbra is kelet felé terjeszkedik és folytatja a bekerítő jellegű katonai támaszpontok létesítési programját. Szerinte az oroszok csapást mérhetnek ezekre, és egy ilyen támadás komoly harcokba torkollhat, ami végül egy világégésben eszkalálódhat Soros György úgy véli, az USA-Kínai, most még úgy-ahogy takargatott konfliktus is világháborúhoz vezethet - elsősorban gazdasági okok miatt. A jüan erősödése és a dollár gyengülése, a két valuta szerepe a világgazdaságban komoly konfliktust válthat ki a nagyhatalmak között, ami akár addig eszkalálódhat, hogy az elkeseredett szemben állók nukleáris csapásokkal próbálják gyengíteni az ellenfelet. A legfőbb vallási vezető is egyre inkább félti a világbékét Olyan időket élünk, amikor Isten üzenete a békéről nem ér el számos helyre, ahol a fegyveres konfliktusok egy harmadik világháború rémével fenyegetnek - fogalmazott szarajevói beszédében Ferenc pápa.
A birodalmak természetrajza
Történelmi tény, hogy a birodalmak soha nem fértek meg egymás mellett békességben, előbb-utóbb összeugrottak, és háborúk formájában próbáltak mattot adni egymásnak. A jelenkori birodalmaknak - USA, Európai Unió, Oroszország, Kína - pontosan olyan ambícióik vannak, mint elődeiknek. Terület- és erőforrásszerzés, dominancia, a gyengébb népek, országok letiprása, a birodalomba olvasztása mind fizikai, mind kulturális téren. Mivel most egyszerre több vetélytárs van a porondon, meghatványozódik annak a lehetősége, hogy hamarosan az egyik szereplőnek elfogy a türelme, vagy éppenséggel úgy érzi, rendelkezik annyi előnnyel a többiekkel szemben, hogy bátran felléphet ellenük.
forrás:google,hihetetlen magazin,
Megjegyzések
Megjegyzés küldése