ELEKTROMOS EMBEREK

Napjaink egyik legpusztítóbb megmagyarázhatatlan jelensége a spontán égés, az emberi test előzmények nélküli meggyulladása, amikor valaki hirtelen lángra kap, aztán percek alatt teljesen elég. Léteznek azonban más, nem ennyire végzetes, mégis meglehetősen bizarr jelenségek. A néphagyomány, az egyházi levéltárak, sőt, orvostudományi társaságok kiadványai szerint is éltek olyan emberek, akik foszforeszkáló fényeket, illetve ismeretlen eredetű sugárzásokat bocsátottak ki magukból – s ennek köszönhetően szó szerint világítottak a sötétben!

Elektromos töltéssel – és ebből adódóan különleges adottságokkal – rendelkező emberekről már évszázadokkal ezelőtt készültek feljegyzések. Thomas Kempis németalföldi szerzetes a XV. században így írt le egy titokzatos fényjelenséget: „Szent Ludwige irtózott a földi fénytől, ezért legtöbbször a cellájában feküdt, amelyet a szeméből sugárzó isteni fény világított be.”

Az English Mechanic című folyóirat 1869. szeptember 24-i számában közölte egy amerikai asszony különös történetét. Amikor a hölgy egyik este lefekvéshez készülődött, megrökönyödve vette észre, hogy jobb lába negyedik ujjának felszínéről fény sugárzik. Dörzsölés hatására a foszforeszkáló fény egyre erősebbé vált. Néhány perccel később bal lábának felső része is világítani kezdett, ugyanakkor végtagjaiból kellemetlen szag áradt. A fény és a szag akkor sem szűnt meg, amikor befeküdt a kádba, és szappannal kezdte mosni a lábát. A közel háromnegyed órán keresztül tartó jelenségnek a férj is szemtanúja volt. Az orvosok később megállapították, hogy az asszony teljesen egészséges.

Több mint fél évszázaddal később, 1934 májusában számos európai újság közölte címoldalán egy fénylő asszony képét. Az olaszországi Pirano városában élő Anna Morano hasa kék fényt sugárzott alvás közben, amit több alkalommal filmre vettek, és természetesen orvosok is megfigyelték. Egy pszichiáter a jelenséget a bőr belsejében keletkezett elektromágneses sugárzásnak tulajdonította. E. N. Harvey The Nature of Animal Light (Az állati fény természete) című könyvében arra a következtetésre jutott, hogy a jelenséget a verejtékből táplálkozó baktériumok keltették. A hölgy kezelőorvosa azonban elvetette ezt a nézetet, mert megfigyelte, hogy a fény legtöbbször akkor tűnt fel, amikor az asszony nem izzadt. Alessandro Pratti úgy vélte, a kimerült és vallási buzgalomtól áthatott asszony vérében megnőtt a kéntartalmú vegyületek szintje, amelyek az ibolyántúli sugárzás hatására kezdtek fényt sugározni. Arra azonban nem született elfogadható magyarázat, hogy miért csak a nő hasából, és miért csak alvás közben jelent meg a fény.

A „világító sebekkel” számos toxikológiai tankönyv is foglalkozik. Dr. George Gould és dr. Walter Pyle Anomalies and Curiosities of Medicine (Orvosi anomáliák és különlegességek) című, 1937-ben kiadott enciklopédikus gyűjteményében említést tesz egy mellrákban szenvedő asszonyról, akinek melle olyan erősen világított, hogy egy sötét szobában a karóra percmutatóját méteres távolságból is lehetett látni.

Élő akkumulátorok

Hasonlóan rejtélyes az elektromos vagy mágneses képességekkel rendelkező emberek esete is, akiknek „akkumulátora” szokatlanul nagy töltéssel rendelkezik, zavart keltenek az elektromos berendezésekben, szikrákat gerjesztenek maguk körül, és érintésükkel megrázhatnak másokat.

Egyáltalán nem meglepő, hogy az „elektromos emberekről” szóló legtöbb feljegyzés orvosoktól származik. Az 1830-as években messze földön híressé vált az a ferences szerzetes, akinek a haján és a fején fényes, pattogó szikrák keletkeztek, amikor levette a csuklyáját. A korabeli leírások említést tesznek olyan emberekről is, akiket foszforeszkáló fények kísértek, más esetekben pedig a páciensek lehelete világított a sötétben. 1869 januárjában egy szülést levezető francia orvos számolt be arról, hogy egy újszülött mindenkit megrázott, aki csak hozzáért, miközben ujjaiból világító sugarak eredtek.

A különleges képességekkel rendelkező emberekről az elmúlt évtizedekben is rendszeresen tudósítottak az újságok. A cardiffi Brian Williams – akinek teste olyan mértékben telítődött elektromossággal, hogy egyszerű dörzsöléssel meg tudott gyújtani egy izzólámpát – 1952-ben került a lapok címoldalára. Charles Borkett az éjjeliszekrényén heverő kiégett villanykörtét dörzsölve szintén elegendő világosságot termelt ahhoz, hogy megnézze az órát. A 63 éves férfi Port Talbot-i otthonában mutatta be tudományát az újságíróknak. Kezébe vett egy villanykörtét, ügyesen megdörzsölte, aztán hosszú, vékony ujjaival simogatva erős, lila színű fényt hozott létre az üvegen belül. A nyugdíjas vasúti ellenőr akkor fedezte fel rendkívüli képességét, amikor egy napon munkába menet kerékpárlámpájában kiégett az izzó. „Tudok egyet s mást az elektromosságról, de ezt képtelen vagyok megmagyarázni. Az üveg szigetel, mégis úgy látszik, valahogy átjut rajta az elektromosság tőlem az égő belsejébe” – nyilatkozta a megdöbbent riportereknek.

Az angliai Grace Charlesworth históriája 1968-ban kezdődött, amikor egyre több áramütést szenvedett el: hol a kertben, hol a házában, vagy éppen álmában érte egy-egy váratlan kisülés, miközben szikrák villództak a falakon, és félelmetes pislákolásba kezdtek a környék lámpái. Hiába ellenőrizték többször is az elektromos hálózatot, nem találtak semmilyen hibát, így azóta sem derült ki, mi okozta a meglepően nagy statikusságot.

A bristoli Henburyben lakó Vivian Jones azzal okozott általános elképedést 1976 februárjában, hogy amióta eltörte a karját, a jelenlétében elektromos égők pislákoltak, órák álltak meg, sőt, a televízió is megbolondult. Két nappal a sérülését követően egyik pillanatról a másikra égnek meredtek a hajszálai, több családtagját és ismerősét megrázta, este pedig alig tudták kicibálni a fürdőkádból, mert már egész testében vibrált és rezgett. Egy másik, hasonlóan nagy töltésű hölgy, a Missouri állambeli Sedaliában élő Jennie Morgan már kamaszkorában olyan erős elektromos szikrákat keltett, hogy a felé közeledők néha még az eszméletüket is elveszítették az áramütéstől.

Arra a kérdésre, hogy mi okozza a fentiekhez hasonló rejtélyes eseteket, az Oxfordi Egyetem lelkes tudósokból álló csoportja több neves külföldi kutatóintézettel együttműködve próbál választ találni. Bár a szív és az agy működését napjainkban már speciális műszerek segítségével képesek vizsgálni a szakemberek, a bőr felszínére helyezett elektródok csak „felületes” képet adnak a test belsejében végbemenő folyamatokról. Dr. Michael Shallis szerint emiatt továbbra sem lehet pontosan megállapítani, miként halmozódhat fel a szokásosnál jóval nagyobb statikusság egyes emberek testében.

A fényt kibocsátó állatokról – például a világító hernyóról és a szentjánosbogárról – a tudomány azt állítja, hogy a testükben lejátszódó kémiai reakciók révén világítanak, míg egyes halfajok – mint az elektromos angolna vagy a zsibbasztó rája – több száz voltos kisülést is képesek „előállítani”. E különleges állatok csodálatos képességei azonban nem adnak magyarázatot sem a világító emberek, sem elektromossággal feltöltődött „társaik” rejtélyére.

 HIHETETLEN! MAGAZIN