Egy titokzatos brazil eltérítés

Világszerte se szeri, se száma a földönkívüliekkel kapcsolatos találkozásokról, eltérítésekről szóló történeteknek. A kutatók számára ezek a beszámolók ma már ritkán nyújtanak új információkat, hiszen az eltérítések jelentős része „egy kaptafára” történik, mintha minden mozdulatát jó előre megkoreografálták volna az idegenek.
Hogy mégis léteznek kivételek, arra jó példa lehet egy 2004 szeptemberében történt brazíliai eset.
Ma már közismert, hogy Brazíliában szinte mindennaposak az UFO-esetek, megfigyelések és az is, hogy számos különböző UFO-kutató csoport dolgozza fel a különböző területeken történt észlelések, találkozások részleteit. E csoportok közül is kiemelkedik a CBPDV {Brazílian Center of Research of Discos Voado-res), amely rendszeresen beszámol a legérdekesebb találkozásokról. 2004 augusztusában ennek a csoportnak köszönhetően a brazil médiák figyelme ismét az UFO kérdésre irányult egy rendkívül figyelemreméltó UFO-felvétel kapcsán.A filmet bemutató tévéműsort több millió honfitársával együtt Cáceresbenélő 41 éves Cristina Cordella és élettársa Luiz Jesus Borges is látta,bár Luizzzal ellentétben Cristina nyitott az UFO-kérdést illetően, gondolni sem merte volna, hogy nem egészen egy hónappal az adás után saját maguk is egy UFO-találkozás részeseivé válnak.
Ami még érdekesebbé tette Cristina és Luiz történetét,hogy az eltérítés részleteit három nappal az események után ,spontán fel tudták idézni,így nem kellett a kutatóknak regressziós hipnózishoz folyamodni.Budd Hopkins amerikai UFO-kutató már több mint 20 évvel ezelőtt rávilágított arra,hogy az eltérítések egy részében az elrablás élménye bármelyik pillanatban,akár spontán módon is törhet tudatunk felszínére.
Pontosan ez történt szeptember negyedikén a brazil párral,akik a Cácerestől 200 km fekvő Pontes e Lacerda felé tartottak a174-es országúton.Az út nyugodt volt az időjárás kedvező és úgy számították még sötétedés előtt elérik úti céljukat,ám ekkor valami megmagyarázhatatlan dolog történt velük.Minden átmenet nélkül a 265-ös úton találták magukat és már rég besötétedett .Már az is időbe telt ,mire egy jelzőtábla alapján rájöttek a Bolíviai határtól mindössze öt kilométerre vannak."hogy kerültünk ide?Mi a jó isten történt?"-kérdezte az autót vezető Cristinát a megrémült Luiz.A nő rendkívüli lélekjelenlétről tett tanúbizonyságot ,leállította a motort,és mint egy egyetemi adjunktus,komoly kiegyensúlyozottsággal kezdet elemezni a helyzetüket.Luiz meglepődött kedvese modorán,ugyanis a nő még egy horzsolást is pánikszerűen orvosi ellátásban akar részesíteni.„Cristinára sosem volt jellemző a megfontoltság. Kapkodó, szinte már szeleburdi, de rendkívül kedves nő. Távot állt tőle a tudálékosság és mindaz a komolyság, ami ezóta a különös este óta jellemzi a viselkedését - nyilatkozta később a kutatóknak a férfi.S valóban, Cristinát mintha kicserélték volna. Később arra is fény derült, hogy számos ismerősét, barátját képtelen volt megismerni az utcán, és olyanokat hiányolt, akikről környezetének fogalma sem volt. A legváratlanabb pillanatokban meg sem történt eseményekre utalt. Néha felidézett egy-egy kis történetet, ami a egyetemi évei alatt történt. Az egyik UFO-kutatóra például úgy utalt, hogy „...az a srác olyan, mini Joáo volt az egyesemen. Még az akcentusa is hasonló... persze ennek, mér majd 20 éve"
Ami a legkülönösebb az egészben, az az, hogy Cristina Cordella sosem járt egyetemre.

A kutatók is felfigyeltek a különös személyiségváltozásra, és behatóbban kezdtek foglalkozni a nő és a férfi történetével.
Mint kiderült, Cristina már a bolíviai határ közelében rendkívül alaposan kielemezte helyzetüket, Mind a ketten emlékeztek arra, hogy elhagyták a Jauru folyót, majd az út felénél található nagyobb várost, Porto Espiridiáót. A város után azonban már csak arra emlékeztek, hogy Cristina hirtelen ötlettől vezérelve lekanyarodik az országútról a 265-ös út irányába, és még nyugtatgatta is Luizt, hogy ez csak egy aprócska kitérő, nem lesz semmi vész, és máris visszafordul. A következő emlékük azonban már egy lapos korong alakú szerkezet feltűnéséről tudósít, amely kékes fénnyel lebegett az út felett, majd elektromos kisüléseket keltve a közeli villanyoszlopokon, lassan lejjebb ereszkedik. Ekkor Cristina már megállította az autót. Arra is emlékeztek, hogy Luizt egy fénynyaláb felemeli az UFO-ba, amelynek a fedélzetén mindent betöltő fehérséget tapasztalt. Fehér árnyak kísérték végig a fedélzeten, de színte semmit sem látott
tisztán, kivéve egy ovális termet, amelynek közepén két meztelen nő állt két egymás mellett álló fémesen csillogó üvegszerű csőben és egymásnak háttal úgy, hogy egyik sem láthatta a másikat. Luíz azonnal felismerte az egyikben Cristinát míg a másik nő -elmondása szerint - korban és alkatilag is hasonlított Cristinához. Luíz ekkor pánikba esett, mert a szeme sarkából újabb árnyalakokat pillantott meg. Felkiáltott, de nem hallotta a saját hangját, és csak ekkor döbbent rá, hogy valójában semmilyen hangot sem halott. A következő emléke már az volt, hogy a bolíviai határ közelében ráüvölt Cristinára: „Hogy kerültünk ide ? Mi a jó isten történt?'
A kutatók természetesen Cristina véleményére is kíváncsiak voltak. A nő szintén emlékezett az út
fölé ereszkedő UFO-ra és arra, hogy Luiz kiszállt "majd a következő pillanatban elkapta az a fénynyaláb..."

A nő rémülten kereste szemével a lebegő férfit, de csak a hatalmas, mindent betöltő fehérséget látta, és furcsa bénultságot érzett. A következő emlékképe, hogy lassítania kell, és hogy egy elhagyott útszakaszon autóznak teljes sötétségben.

A kutatók úgy vélik, valami más is történhetett az UFO fedélzetén. Luiz beszámolóját és a nő jellemvonásainak, személyiség-jegyeinek megváltozását figyelembe véve Paulo Cury, a Minas Geralsban működő CIPFANI kutatója furcsa hipotézissel állt elő.
Szerinte lehet, hogy minden úgy történt, ahogy a szemtanúk állítják, Nem kizárt, hogy igazából Cristina lehetett a kiválasztott, és Luiz eltérítésére csupán vétlenül került sor. Cristinának talán köze lehet ahhoz a másik nőhöz, akit Luíz látott az UFO fedélzetén, de az is lehet, hogy a földönkivülieknek kellett egy a másik - egyelőre még ismeretlen - nőhöz hasonló személy. Talán ezért térítették el Cristinát talán egyfajta lélekcserére, vagy valamilyen tudat-manipulácíós beavatkozásra került sor, vagy poszt-hipnolikus úton hamis információk beültetése zajlott le, és ezért vannak Cristinának emlékei az állítólag Cuiabában töltött egyetemi éveiről.

„De nem lennék meglepődve azon sem - nyilatkozta Cury ha kiderülne, hogy 20 évvel ezelőtt valóban járt egy Cristinához hasonló személy a cuiaba-i egyetemre,   akit szeptember 4-én szintén eltérítettek... A kutatásainkat ezen a vonalon folytatjuk, mert ha a sejtésünk beigazolódik, akkor bebizonyítható, hogy az idegenek nem csak a fizikai testünket, hanem akár a lelkünket is képesek eltéríteni. Ehhez mér csak azt kell kinyomoznunk, hol találjuk meg a Cristina által többször is említett, akcentussal beszélő Jono-t: