A Fanyűvő legendája

A magyar folklór felderítetlen terület a rejtélyek szerelme­sei számára. Ha valaki egyszer is belemerül, érdekes dolgokat fedezhet fel a múltunkkal és a környezetünkkel kapcsolatban. Ilyen a fanyűvő története is... A mátranováki iskola közelében régen gyakran hallottak farkas­üvöltésre hasonlító hangokat. Az emberek e miatt nem engedik ki este a gyerekeiket az erdőbe.

A fanyűvő legendája
Már évszázadok óta szólnak történetek különös, erdőkben vagy hegyekben lakó emberszerű lényekről: Jeti, Sasquatch és társai. A Mátrában egy hasonló teremtményről kaptak szárnyra történetek. A hegység tele van még felfedezetlen barlangokkal és lezárt bányákkal. Úgy 80%-át erdő borítja, így aztán ideális terület arra, hogy egy majomember nyugodtan élhessen ott.

 
Egy kriptid anatómiája
A fanyűvővel történt első doku­mentált találkozás még az 1980- as években történt. A Mátrában dolgozó bányászok annak idején külön házakban aludtak az erdők­ben. Az egyik ilyen bányász egy éjszaka különös hangokat hallott a tetőről. Lépések voltak. A férfi fogta a vadászpuskáját, majd ki­rohant a ház elé. Egy csimpánznál nagyobb, szürkés bundájú, ma­jomszerű lénnyel nézett farkasszemet. A teremtmény leugrott a tetőről, majd a fák közé rohant. 1998-ban a Nógrád megyei Szorospatakon a helyi ifjúsági táborban pár fiatal figyelmes lett arra, hogy egy vékony, ember­szerű alak mászik át a tábort kö­rülvevő kerítésen. Másnap reggel a felügyelő tanárok arra panasz­kodtak, hogy valami mozgást hal­lottak a tábor udvarán, pár szék fel volt borítva és néhány ruhát elloptak a szárítóról.
2001-ben páran sátoroztak a közelben. Kitalálták, hogy be­mennek az erdőbe, fogadásból. 500-600 méter után fehér szőr­pamacsokat fedeztek fel a talajon. Ahogy követni kezdték ezeket, az egyik fán meglátták a vakaródzó fanyüvőt Amikor a lény észrevet­te az embereket, felsikoltott, leug­rott a fáról, és elrohant.
2006-ban a hevesi Heréd köze­lében egy másik baráti társaság táborozott. Amikor alkonyodni kezdett, a szemtanúk arra lettek figyelmesek, hogy valami mozog a fák között. Amikor szemügyre vették a zaj forrását, meglátták, hogy tőlük 20 méternyire az egyik ágon egy nyúlánk ember­szerű teremtmény állt, aminek a testét vékony bunda borította. Szintén ebben az évben Heréd környékén hallották a lény üvöl­tését A leírás szerint magas női sikolyra emlékeztetett, amely át­ment egy halálhörgés szerű hang­ba.
Egy évvel később ugyan ez a személy már találkozott is a fanyűvővel. Hajnali kettő körül egy barátjával sétált egy kukoricás szélén. A teremtmény szemmel láthatólag nem figyelt fel rájuk, de a történet szereplői jól megfigyel­hették. A fanyűvő alig 30 méter­re volt tőlük, mikor rálépett egy ágra. A lény erre gyorsan eliszkolt. 2008-ban egy Mátranovák nevű faluban páran italozni mentek a helyi emlékmű környékére. A környékbeli kutyák elkezdtek ugatni. A szemtanúk az emlékmű mögötti ösvényen át kirohantak a mezőre. Egy magas, humanoid teremtményt láttak, ami a fák felé haladt. A tanúk szerint a lénynek egészen a térdéig érő karjai voltak. De a legmegdöbbentőbb és leg­részletesebb találkozás a fanyüvővel 2010 nyarán történt.
Hárman - egy apa, a fia és a fiú barátja - a Mátraterenye melletti erdőben kempingeztek. Hajnali négy felé zajt halottak kintről, fél öt felé pedig az a valami megpró­bált bejutni a sátorba. Az egyik fiú kinézett a sátorból, és egy ember­szerű kreatúrát vett észre. A gye­rek azonnal felkiáltott, mire az apa kiugrott a sátorból, majd megra­gadta hátulról és arrébb rántotta a fanyüvőt. Az állat hátraesett. A két srác elkezdte dobálni a lényt. A te­remtmény megrémült, berohant az erdőbe. A tanúk leírása szerint a támadó 180 centiméter magas lehetett. A szőre piszkosfehér, a testarányai nyurgák, az ujjai pedig hosszúak. Az arca egy majoméra hasonlított.

Jani bá és a majomember
De a legérdekesebb történeteket egy helyi lakos, egy bizonyos Jani bá tudja a teremtményről. A férfi fiatal korában bányászként dolgo­zott a Mátrában. Itt már a kezde­tektől fogva meséltek a bányászok a lényről, amit gyakran láttak az ablakukból, sőt volt akinek a házá­ra mászott rá. Kezdetben a férfi is szkeptikus volt a lénnyel kapcsolatban. Egy napon épp a munká­ból jött, amikor egy madárijesztő­re hasonlító alakot látott elsuhan­ni a fák között. Miután nyugdíjba vonult, leköltözött Mátranovákra, és innentől fogva többször is talál­kozott a teremtménnyel.
Egy este épp favágásból ment haza felé, mikor Jani bá elé ug­rott az a fanyüvő. A férfi a fejszéje tompábbik végével odasózott a teremtménynek, mire az felsikoltott, majd elrohant. A lény válla megsérült. Másnap reggel Jani bá a nyomába eredt. Annak a fának az ágai között, ahonnan a teremt­mény leugrott, állati maradványo­kat látott. Követte a lény által ha­gyott vémyomokat. Egy domb­hoz ért, ahol egy gödör volt, tele csontokkal, és undorító bűz áradt belőle.
De Jani bá archívumában nem ez a legérdekesebb história. 1995-ben egy este a férfi kutyája ugatni kezdett, mire ő kirohant, kezében a bicskájával. Az eléje táruló látvány nem mindennapi volt. A bácsi kaukázusi medve­ölő kutyája elkapta a fanyüvő csuklóját, és megpróbálta a lényt a földre teperni. A férfi szedte le a teremtményről Berci nevű kutyát, közben pedig a kü­lönös vendég eliszkolt. Az öreg nagyon sokat tud a lényről, pél­dául, hogy fél a fénytől, és hogy szereti a gombát.

Mese... mese... mátka...
Sok hasonló lényt találhatunk a magyar folklórban. Heves megyé­ben van egy teremtmény, amit a helyiek csak kókónak hívnak. A néphit szerint a kókó maga a sö­tétség, az erdőben lakik. Ez egy­bevág azzal, hogy főleg éjszaka látják.Csongrádban a néphit szerint egy süvöltő nevű vízi szellem él, fekete arca van, hosszú horgas kezei és szőrös teste.
Erdélyben a mondák gyakori szereplője a vadleány. A csángók szerint ez egy hosszú karú, nagy­
fejű teremtmény, amelynek a testét szürke gyapjú borítja. Bükkben élő szlovákoknál bohinka néven isme­rik a fanyüvőt Ez egy piszkos sző­rű, ember formájú szellemlény.

A mátrai lény
Hogy honnan jött? A válaszra a környéken bukkanhatunk rá. 1965-ben errefelé több majomfaj maradványaira leltek, amelyek bizonyítják, hogy egykor a Föld valóságos „majmok bolygója” volt Az emberszabásúak elter­jedtek Afrikában, Európában és Ázsiában. A hatalmas dzsungelek bőséges táplálékot és menedéket nyújtottak nekik.
De hamarosan ez a világ véget ért, és beköszöntött a jégkorszak. A hatalmas erdők átadták a helyü­ket a hideg pusztaságoknak, és az emberszabásúak kihaltak... vagy mégsem?
Ez a folyamat elég lassú volt. Ta­lán bizonyos fajaiknak sikerült alkalmazkodniuk ez idő alatt, és a barlangokba húzódtak a hideg elől. Hamar idomultak ezekhez a körülményekhez, a végtagjaik meghosszabbodtak, a szemük alkalmazkodott a sötétséghez, a szőrzetük pedig kifakult. Miután újból megsűrüsödtek az erdők, már csak éjszaka merhettek fel­jönni táplálékért. Nem vitás, hogy a Mátra titkot rejt, nem tudhatjuk, hogy mi üvölt az éj­ben.
Forrás:Hihetetlen magazin

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

UFO baleset Magyarországon-A "Másik objektum"művelet

Ősvilági csillagkapuk- Ahol az istenek a Földre léptek

Magas szőkék, kis szürkék, gyíkemberek – Földönkívüli fajok